KURZUS: CAD alkalmazások 1.

MODUL: IV. modul: Műszaki rajzelemek

13. lecke: Blokkok

A blokk olyan összetartozó rajzelemek halmaza, amelyet egyetlen rajzelemként kezelhetünk. A blokk létrehozásakor ki kell választani a blokkot alkotó rajzelemeket, ki kell jelölni a beillesztési pontját, meg kell adni a nevét és a készítés körülményeire vonatkozó néhány paramétert. A blokk - eltérően az eddig megismert rajzelemektől - névvel rendelkező rajzelem és erre a névre hivatkozva érhetjük el, amíg nem látható a rajzon. A blokk neve legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, néhány speciális karaktert kivéve tetszőleges jeleket tartalmazhat.

A blokk állhat csupán egyetlen pontból, néhány vonalból vagy határesetben az aktuális rajz összes rajzeleméből. A tág határokon belül a blokkok készítését elsősorban szakmai szempontok határozzák meg. Bármely szakterületről is van szó, a szakmai megfontolások közös vonása, hogy blokkokat leginkább fizikailag is külön kezelhető, azonosítható rajzelemek ábrázolására készítenek. Ilyenek az építészetben a falak, födém elemek, nyílászárók, berendezési tárgyak stb. rajzai vagy szimbólumai. A gépipari tervezés területén széles körben használják a blokkokat a szabványos elemek (csavarok, anyák, csapágyak, profil anyagok stb.) ábrázolására. A pneumatikus és hidraulikus kapcsolási rajzokban használt tervjeleket is általában blokk formában illesztjük a rajzba. Ugyanez érvényes a villamos kapcsolási rajzok jelképeire.

A blokkok használatának elsődleges célja a rajzolói, tervezői munka hatékonyságának növelése. A blokkokat elemtárakba szervezve létrehozhatunk CAD katalógusokat, amelyekből csak ki kell keresni a megfelelő elemet és rajzolási műveletek nélkül behelyezhetjük a rajzba. Ez rendkívül meggyorsítja a munkát, különösen bonyolultabb alakzatoknál. A gépelemeket, szerelvényeket, berendezési tárgyakat, villamos elemeket gyártó cégek ma már CAD katalógusokat is kiadnak termékeikhez, amelyet meg lehet vásárolni, vagy sok esetben térítésmentesen bocsátanak a tervezők rendelkezésére, hogy termékeiket használják fel a tervdokumentációk készítéséhez. Mivel nincs minden termékhez CAD-katalógus, saját magunknak kell elkészíteni. A blokknevek alkotásánál akkor járunk el helyesen, ha a valóságos objektum adott szakterületen ismert nevét felhasználjuk az elnevezésekben, mert ez segíti a szóban forgó blokk megkeresését.

Blokkokat készítünk rajztechnikai megfontolások alapján is. Ha egy rajzrészletre máskor is szükségünk lehet, érdemes blokk formájában eltárolni, hogy ne kelljen újra megrajzolni. Ilyenek a különböző rajzjelek, tűréstábla, cégembléma, címpecsét stb. A blokkok készítésekor számos körülményre kell figyelni, szem előtt tartva, hogyan és milyen célra kívánjuk használni, hol fogjuk tárolni őket.

Tárolási helyüktől függően megkülönböztetünk belső és külső blokkokat.

A belső blokk azon a rajzon belül tárolódik, amelyen a blokk készítésekor dolgozunk. A belső blokk készítésekor egy blokkdefiníció íródik az ún. blokktáblába. A blokkdefiníció az AutoCAD egy nemgrafikus objektuma, amely a blokktáblában és a rajzon látható formában nem jelenik meg.

Ha egy blokkot beillesztünk a rajzunkba, egy hivatkozást (referenciát) teszünk a blokktábla blokkot tartalmazó helyére. A blokk minden egyes beillesztése a blokktáblára hivatkozik. Ez lényegesen kevesebb memóriát igényel, mint egy másolat a rajzelemekről, ha nem alkotnak blokkot. Ezért blokkot azzal a céllal is készítünk, hogy csökkentsük egy rajz adatbázisának méretét. Ha egy több rajzelemből álló részlet akár csak két helyen is szerepel a rajzon, már érdemes blokkot készíteni belőle és ezt a blokkot illeszteni a rajzba két helyen. A belső blokkot közvetlenül csak abba a rajzba lehet beilleszteni, amelyben a szóban forgó blokk definíciója tárolódik.

A külső blokk rajzfájlként abban a könyvtárban tárolódik, amit a blokk készítésekor megadtuk. A fájl azonosítója a begépelt fájlnévből és a hozzá automatikusan kapcsolódó .dwg kiterjesztésből áll. A külső blokk definíciója a blokk készítésekor nem íródik be a blokktáblába. A külső blokkot bármely rajzba be lehet illeszteni. A külső blokk első rajzba illesztésekor beíródik a blokktáblába és belső blokk lesz.

A rajzba illesztett blokkok attól függően másképp viselkednek, hogy a blokkot alkotó rajzelemek a blokk definiálásakor milyen tulajdonságokkal rendelkeztek. A blokkot alkotó rajzelemek eredeti tulajdonsága azt is befolyásolja, hogyan viselkedik a blokk, ha az EXPLODE (X) paranccsal a rajzelemek összetartozását megszüntetjük, vagyis a blokkdefiníciót töröljük.

A következő eseteket lehet megkülönböztetni:

  • A rajzelemek készítésekor a 0 nevű réteg az aktuális, vagyis a rajzelemeket a 0 nevű rétegen rajzoljuk, de színüket, vonaltípusukat és vonalvastagságukat a blokk készítése előtt megváltoztatjuk (nem ByLayer érték). Beillesztéskor az egyedi tulajdonságokkal rendelkező rajzelemek megtartják eredeti színüket, vonaltípusukat és a fogadó rajz aktuális rétegére kerülnek. Szétvetéskor a blokkot alkotó rajzelemek visszakerülnek a 0 nevű rétegre és megtartják eredeti színüket, vonaltípusukat és vonalvastagságukat.
  • A rajzelemek készítésekor a 0 nevű réteg az aktuális, de a rajzelemek színét és vonaltípusát nem változtatjuk meg, vagyis a réteghez tartozó ByLayer színnel, vonaltípussal és vonalvastagsággal készülnek. Beillesztéskor ezek a rajzelemek a fogadó rajz aktuális rétegére kerülnek, és felveszik annak színét, vonaltípusát és vonalvastagságát. A szétvetett blokkot alkotó rajzelemek az aktuális rajz 0 nevű rétegére kerülnek és felveszik annak színét, vonaltípusát és vonalvastagságát, vagyis eredeti, réteghez tartozó tulajdonságaikat elveszítik.
  • A rajzelemeket a 0-tól különböző nevű rétegeken rajzoljuk, megtartva vagy megváltoztatva réteghez tartozó színüket és vonaltípusukat. Ezekből a rajzelemekből készített blokk beillesztéskor az aktuális rétegre kerül, de a rajzelemek hozzák magukkal eredeti rétegüket, megtartják eredeti színüket, vonaltípusukat és vonalvastagságukat. Az eredeti rétegekkel való kapcsolat megmarad, így ha egy rajzelem rétegét kikapcsoljuk, a hozzá tartozó rajzelem eltűnik. Másik réteget téve aktuálissá, majd a beillesztéskor aktuális réteget kikapcsolva, a teljes blokk eltűnik. Szétvetés után a blokk és a beillesztésekor aktuális réteg kapcsolata megszűnik, a rajzelemek megtartják eredeti rétegüket, színüket, vonaltípusukat és vonalvastagságukat. Ha a blokkot, vagy szétbontás után a rajzelemeket töröljük, a blokkal rajzba került rétegek nem törlődnek a befogadó rajzból.
BeillesztéskorLétrehozáskor fóliaLétrehozáskor tulajdonság
Megtartják eredeti tulajdonságaikatHa a 0-s fólia kivételével bármelyiken hozzuk létreByLayer vagy ByBlock értékkel
Öröklik az aktuális fólia tulajdonságait0-s fólián hozzuk létreByLayer értékkel
Előbb az egyéni majd a fólia tulajdonságait örökölikBármelyik fólián hozzuk létreByBlock értékkel

(A ByBlock érték a ByLayer értékhez hasonló logikai érték blokkok kezeléséhez hozták létre.)

A normál rajzelemekből álló blokkokat felruházhatjuk változtatható szöveges információval, ezeket a blokkokat attribútumos blokkoknak hívjuk.

Olyan blokkokat ahol a rajzelemek mérete, láthatósága változtatható, dinamikus blokkoknak hívjuk.

Belső blokk készítése, BLOCK (B)

Belső blokkot a BLOCK (B) paranccsal készíthetünk. A parancsot indíthatjuk parancssorból vagy az Insert menü Create Block ikonjáról.

Blokk készítésekor

  • ki kell jelölni a rajzelemeket, amiből blokkot készítünk,
  • a blokknak nevet kell adnunk, és
  • a beillesztési pontot kell meghatároznunk.

A parancs indítása után Block Definition panel indul el.

Ha a parancs indítása előtt kijelöltünk rajzelemeket, akkor a Name mező után egy kis előnézeti képen látjuk a blokkunk tartalmát.

Ha a parancs indítása előtt nem jelöltünk ki rajzelemeket az Objects részen, háromféle módon megtehetjük:

  • A Specify On-screen jelölőnégyzetet kiválasztjuk, ekkor az OK gomb lenyomása után a program a képernyőről kéri be tőlünk a rajelemek kijelölését.
  • A Select objects ikonra kattintva eltűnik a Block definition panel és egérrel az ismert módok egyikével kijelölhetjük a rajzelemeket.
  • A Quick Select ikonra kattintva lehetőségünk van tulajdonság alapján is kiválasztani rajzelemeket.

A Name mezőbe meg kell adnunk a blokk nevét, majd a bázispont megadása következik.

Bázispontot a Base point részen állíthatjuk be, három lehetőségünk van:

  • A Specify On-screen jelölőnégyzetet kiválasztjuk, ekkor az OK gomb lenyomása után a program a képernyőről kéri be tőlünk a bázispontot.
  • Ha a jelölőnégyzet nincs kiválasztva, akkor az X,Y,Z mezőkbe beírt koordinátákkal adjuk meg a bázispontot, jelen esetben ez az origó.
  • Ha a jelölőnégyzet nincs kiválasztva, használhatjuk a Pick point ikont, ekkor eltűnik a Block definition panel és egérrel kell megadnunk a beillesztési pontot a rajzunkon, amit az X, Y, Z koordinátának felvesz a program.

További állítási lehetőségek:

A blokknak kijelölt rajzelemekkel mit csináljon a parancs, beállíthatjuk:

  • Retain: nem csinál semmit, csak egy másolatot helyez el róluk a blokktáblában.
  • Convert to block: blokká alakítja (létrehozza a blokkot a blokktáblában), majd a rajzelemeket eredeti helyükre blokként beilleszti.
  • Delete: a rajzelemeket a rajzterületről törli, a blokktáblában létrehozza a blokkot.

A Scale Uniformly jelölőnégyzet kiválasztásával a blokk torzítását letilthatjuk beillesztéskor, X és Y irányban egyforma léptékkel illeszthetjük csak be a blokkot.

Az Alow exploding jelölőnégyzet kiválasztása engedélyezi a blokk szétvetését EXPLODE (X) paranccsal. Ha nem engedélyezzük, később a blokk nem vethető szét.

A blokkhoz mértékegységet is rendelhetünk (Block unit), ilyenkor más mértékegységű rajzba illesztéskor figyelembe veszi a program a blokk eredeti méretét.

Külső blokk készítése, WBLOCK (W)

Külső blokk esetén is ki kell jelölni rajzelemeket, a fájlnak nevet kell adnunk (később beillesztéskor a fájlnév lesz a blokk neve) és beillesztési pontot kell kijelölnünk.

A WBLOCK (W) parancs után Write Block panel indul el.

Külső blokkot készíthetünk:

  • egy belső blokkból (ha van ilyen) (Block)
  • a teljes rajzból (Entire drawing)
  • a kiválasztott rajzelemekről (Objects)

A panelen a Base point és Objects rész elmei ugyanúgy működnek, mint a BLOCK (B) parancsnál, a névmegadás helyett a fájl nevét és elérési útját kell megadnunk. A mértékegységet itt is kiválaszthatjuk.

Blokkok beillesztése, INSERT (I)

Az INSERT (I) parancs után Insert panel indul el. A Name mezőben kiválasztjuk a beillesztendő blokkot. Ha külső blokkot akarunk rajzunkba illeszteni, akkor a Browse... gombbal előbb ki kell választanunk a fájlt, be kell töltenünk.

Ha a Specify On-screen jelölőnégyzeteket kiválasztjuk, akkor az OK gomb lenyomása után a parancs sorban bekéri a beillesztési pontot, a léptéket és az elforgatás szögét. Ha a jelölőnégyzet nincs kiválasztva, akkor a beállítandó értéket a panelen található mezökből veszi.

Ebben az esetben a "ajto" nevű blokkot fogja beilleszteni elforgatás és átméretezés nélkül, az OK gomb lenyomása után megadott helyre.

Beillesztéskor a blokkot nagyítani lehet 1-nél nagyobb, kicsinyíteni 1-nél kisebb, torzítani különböző X illetve Y irányú nagyítási tényező megadásával, és el tudjuk forgatni, ha 0-tól különböző szöget adunk meg.

 

A beillesztett blokknak egy abszolút tárgyraszter pontja van, az Insert, amely a beillesztési bázispontba esik.