KURZUS: CAD alkalmazások 1.

MODUL: I. modul: Bevezetés

4. lecke: Kezdeti lépések

A felhasználói felület fontosabb részeinek megismerése után, nézzük meg, hogyan kezdjük el a munkát. A program telepítés után a következő képernyővel indul:

 

1. lépés: a Templates sorra kattintva az acadiso.dwt sablonfájlból kezdhetjük a munkát. A Start Drawing gombot azért nem javaslom, mert ekkor lehet, hogy az acad.dwt sablonfájlból indul a munka és ebben a sablonfájlban angolszász beállítások találhatóak.

Másik lehetőség az indítógomb New, majd Drawing választása után megkeressük az acadiso.dwt sablonfájlt. Úgy is indítható a munka, hogy a gyorselérési eszköztáron kattintunk a legelső New ikonra (itt is lehet olyan beállítás, hogy nem az acadiso.dwt fájlból hozza létre az AutoCAd az üres rajzot).

2. lépés: ellenőrizzük a munkakörnyezetet. 2D rajzoláshoz a vázlat és feliratozást használjuk.

3. lépés: szükség esetén adjunk a rajzunkhoz metaadatokat (ld. Drawing properties)

4. lépés: ellenőrizzük a rajzi egységet, mértékegységet, a megjelenítés pontosságát (ld. UNITS (UN) parancs)

5. lépés: szükség esetén állítsuk be a rajzhatárokat (ld. LIMITS parancs)

6. lépés: Mentsük el a rajzot DWG formátumba, adjunk fájlnevet. (Indítógomb: Save vagy Save As)

Kezdhetjük a munkát!

Drawing Utilities - Drawing properties

A rajzfájlunkhoz kapcsolt metaadatokat tudjuk nyomon követni segítségével. Ez azért lehet fontos, mert a DWG állományban, annak szöveges részében a Windows nem tud keresni, viszont ezekre az adatokra később a Windows keresőjével is kereshetünk. A General fül alatt a fájl létrehozásának, módosításának, nyomtatásának adatait láthatjuk. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy sok év múlva keresünk egy tervet a gépünkön (pl. rajz1.dwg állomány). A fájlnév nem túl sokat mond a tervről, de ha a Summary fül alatt található mezőket kitöltöttük és úgy állítottuk be a tervünk feliratmezőjét (címpecsétjét), hogy az adatokat innen vegye, egyszerűen a Windows keresőjével rákereshetünk ezekre az adatokra, megkímélve minket a sok felesleges fájl megnyitásától. A Statistics fül alatt az állomány statisztikai adatait láthatjuk: pl. mérete, mennyi időt szerkesztettük stb. A Custom fül alatt egyedi név-érték párokat hozhatunk létre későbbi felhasználásra (pl. verziókövetésre).

UNITS (UN) parancs

Az AutoCAD programban rajzi egységben dolgozunk, ha például húzunk egy vonalat, ami 20 egység hosszú, akkor az lehet 20 mm, 20 cm, 20 m vagy 20 km is. A UNITS parancs segítségével rendelhetünk hozzá mértékegységet, amit az Insertion scale alatt állíthatjuk. Ez nem igazi hozzárendelés, de ha más rajzot illesztünk a rajzunkba vagy a mi rajzunkat másikba, akkor az itt beállított mértékegységet figyelembe veszi a program. Ne lepődjünk meg, de az AutoCAD programban lehetőségünk van mértékegységnek fényévet is kiválasztani.

Továbbra is célunk, hogy a modelltérben valós léptékben (1:1 méretarányban) rajzoljunk, modellezzünk. A rajzolás megkezdése előtt határozzuk meg a mértékegységet a rajzi egységünkhöz.

A parancs segítségével állíthatjuk hosszakra és szögekre a számkijelzés, méretbevitel megjelenítési pontosságát és formátumát. Ez a formátum és pontosság nem a rajzolás pontosságát jelenti, hanem a koordinátákat ebben a formátumban kell megadnunk és ebben a formátumban a beállított pontossággal kapjuk vissza lekérdezéskor (méréskor).

Hosszakra a formátum lehet mérnöki, építészmérnöki, tudományos, decimális, tört stb. A szögekre pedig decimális szög, szögperc/szögmásodperc, grad, radián, térképész/hajós stb. A szögértékek megadásánál előjeleket is használhatunk. Alapértelmezett beállítás szerint a 0 fokot az X tengely pozitív iránya jelöli ki, a pozitív forgásirány az óramutató járásával ellentétes, tehát az Y tengely pozitív iránya a +90°.

A Clockwise jelölőnégyzet kiválasztásával a szögek növekedési iránya az óramutató járásával megegyezőek lesznek. Tehát 0° az X tengely pozitív iránya és +270° (-90°) az Y tengely pozitív iránya.

Az X tengelyhez rendelt kezdeti 0 fokot a Direction... gombra kattintva megváltoztathatjuk. Ezeket az értékeket nem szoktuk elállítani, ha nincs különösebb okunk rá (pl. nem vagyunk geodéták).

LIMITS parancs

Parancs opciói ON és OFF

ON kiválasztása esetén a program figyelembe veszi a beállított rajzhatárokat.

OFF kiválasztásakor kikapcsoljuk a rajzhatár figyelést.

A LIMITS parancs segítségével a végtelen modelltérből az XY síkon lehatárolhatunk egy részt (egy téglalapot, aminek két átellenes sarkát kell megadnunk).

A bal sarok koordinátája alapértelmezetten <0.000,0.0000>, tehát az origó. Ezt megváltoztathatjuk: X és Y koordinátát vesszővel elválasztva új koordinátapárt írhatunk be vagy egyszerűen a munkaterületen bal egérgomb lenyomásával a szálkereszt aktuális helyzetét új értékpárként adhatjuk át. A sarokpont megadása után a program a jobb oldali sarokpontot kéri, alapértelmezettként egy A3 méretű rajzlap koordinátáit ajánlja fel.

Használata esetén a rajzhatáron kívül eső részen semmilyen műveletet nem tudunk végrehajtani, nem tudunk új rajzelemet elhelyezni, módosítani.

A LIMITS parancsot ma már a korszerű számítógépeken általában csak nagyméretű rajzok esetén használjuk.

Képernyő kezelése

Ismerkedjünk most meg a kicsinyítés, nagyítás, eltolás eszközeivel. Nyissunk meg a Floor Plan Sample.dwg mintaállományt az eszközök használata előtt (Indítógomb, majd Open).

Eltolás - PAN (P) parancs

Az eltolás művelet segítségével a képernyőn mozgathatjuk a rajzunkat úgy, hogy a nagyítás/kicsinyítés aránya, vagyis a rajz mérete nem változik. Az eltolás művelet háromgombos egér esetén az egér középső gombjának lenyomásakor elindul, felengedésekor leáll, a rajzot eltolni lenyomott középső gomb mellett az egér mozgatásával lehet.

A műveletet navigációs panelről is el tudjuk indítani a kéz ikon kiválasztásával vagy parancssorból a PAN parancs indításával, mindkét esetben a műveletet megszakítani az ESC billentyűvel lehet, ilyenkor a rajzot eltolni lenyomott bal egérgomb mellett az egér mozgatásával tudjuk.

Nagyítás, kicsinyítés - ZOOM (Z) parancs

A nagyítás/kicsinyítés művelet indítható parancssorból a ZOOM (Z) parancs kiadásával vagy a navigációs panelről, de ilyenkor már opciót is választunk. Háromgombos görgős egér esetén az egérgörgő forgatásával nagyíthatjuk, kicsinyíthetjük rajzunkat (ZOOMFACTOR rendszerváltozóval állítható a mérték), az egér középső gombjára kétszer kattintva az ZOOM parancs Extents (terjedelem) opciója fut le.

Navigációs panelről indítva a ZOOM parancsot, ha a lefele mutató háromszögre kattintunk, kiválaszthatunk más opciót, egyébként az utoljára futtatott opció fut le.

Parancssorból indítva először opciót kell választanunk.

A ZOOM parancs opciói:

All: a teljes rajzot, minden látható réteget megjelenít. Ha a rajz a rajzhatárokon túlnyúló, akkor a túlnyúló részeket is látjuk. Ha a rajz nem lép túl a rajzhatárokon, akkor a rajzhatárig terjedő részt tölti a képernyőre.

Center: középpontos nagyítás, ilyenkor először a rajzon egy középpontot kell kijelölni. A művelet végrehajtása után ez a pont lesz a képernyőnkön középen. Ezután a nagyítás, kicsinyítés értékét vagy a rajz magasságát kell megadnunk. A nagyítás kicsinyítés értékét nX alakba adjuk meg, ahol n egy számérték, amely után X jelet tesztünk (pl. 2X így kétszeres nagyítást kapunk, 0.5X esetén felére kicsinyíti a képet). Ha csak egy számértéket írunk be, akkor úgy állítja be a nézetet a program, hogy a rajzterület alja és teteje között a megadott számértékű rajzi egység távolság van.

Dynamic: dinamikus módja a nézetbeállításnak, egy összetett zoom és eltolási művelet. Az opció indítása után a teljes rajzot, minden látható réteget megjelenít, kék színű szaggatott határvonal jelzi a rajz teljes terjedelmét, zöld színű szaggatott határvonal jelzi az előző nézetet a rajzterületen.

Az opció segítségével egy nagyító keretben állíthatjuk a rajzunk parancs lefutása utáni nézetét. A nagyítókeretnek két állapota van, amikor X jel van a közepén, akkor a helyzetét tudjuk állítani a teljes rajzon (ez tulajdonképpen az eltolás), ilyenkor mozgatni tudjuk a teljes keretet. A másik állapot, amikor jobb oldalán egy nyíl található, ilyenkor átméretezni (kicsinyíteni, nagyítani) tudjuk a keretet. A két állapot között a bal egérgomb lenyomásával tudunk váltani oda-vissza. Ha a keretünket a kívánt nézet rajzelemeire állítottuk, Enter vagy a jobb egérgomb lenyomásával befejezhetjük a parancsot. A rajzterületen megjelenik a nagyítókeret által kiválasztott részlet.

           

       

Extents: minden látható réteg rajzterjedelme, úgy állítja be a nézetet, hogy a képernyőn az összes megrajzolt rajzelem látható függetlenül a rajzhatároktól.

Previous: mindig a megelőző nézetet adja.

Scale: adott arányú nagyítás, kicsinyítés. Úgy működik, mint a Center opció, csak itt a középpontot nem kell külön megadni, azt tekinti középpontnak, ami a képernyőnk közepén volt a művelet előtt.

Window: ablakkal kijelölt nézet. Ebben az esetben egy ablakot kell megadnunk két átellenes sarokpontjának kijelölésével a rajzunkon. A kijelölt ablak középpontja lesz az új nézet középpontja, a nézetet úgy állítja be, amíg az egyik irányba a kijelölt részlet kitölti a munkateret.

   

Object: Az opció választása után rajzelemet vagy rajzelemeket kell kiválasztani, ezután úgy állítja be a nézetet, hogy a kiválasztott rajzelemek éppen kitöltik a munkateret.

Frissítés, újra rajzoltatás - REGEN (RE), REDRAW (R) parancs

Kicsinyítés, nagyítás, mozgatás parancsok használatakor előfordul, hogy a rajzunk töredezetté válik (a számítógép erőforrás-megőrzés céljából nem frissít folyamatosan), ilyenkor használhatjuk a fenti parancsokat. Ezt a jelenséget kipróbálhatja, ha a mintaállományba az egér középső gombjával hírtelen belenagyít. A program a köröket, íveket közelítő szakaszokkal jeleníti meg, és mivel az AutoCAD vektoros rajzolóprogram, ezeket a rajzelemeket minden nézetben újra kell számolnia. Gondoljunk bele: egy nagy rajz esetén ez mekkora számítási igénnyel járna, ha a program folyamatosan követné az egérgörgő tekerésének megfelelő kicsinyítést, nagyítást. Ha az íveket, köröket sokszögvonalnak látjuk vagy más rendellenességet észlelünk, minden esetben először a REGEN (RE) parancsot adjuk ki, mielőtt komolyabb hibakeresésnek állnánk neki.

A REGEN (RE) parancs regenerálja a teljes rajzot és újra számolja az összes rajzelem láthatóságát. Újra indexeli a rajz adatbázisát az optimális megjelenítéshez.

A REDRAW (R) eltávolítja az ideiglenes grafikai elemeket az aktuális nézetablakon.

     

Nézetek, vetítési módok (kitekintés ábrázoló geometriába)

Térbeli alakzatokat vetítéssel tudjuk ábrázolni a síkban, vagyis vetítősugarakkal hozzuk létre az adott tárgy vetületét. A vetítés történhet centrálisan és párhuzamosan. Centrális vetítés esetén a tárgy (T) vetületi képe (Tv) a képsíkon (KS) nem a valódi nagyságot adja.

 

Egy síkbeli vetület alapján nem dönthető el a térelemek helyzete és egymáshoz való viszonya a térben. Újabb képsík(ok) bevezetésével javíthatunk a helyzeten.

A képsíkokat elhelyezni, kiteríteni:

  • Európai szabvány szerint:

Jele:

  • Amerikai szabvány szerint:

  Jele:

így kell.

A lépték, léptékváltás

A műszaki rajzokon ábrázolt épületek, térbeli szerkezetek vetületei valóságos méretükben nem készülhetnek, ezért mérethelyesen kell ábrázolnunk azokat, azaz hasonlósági kicsinyítést alkalmazunk.

Jelölése a rajzokon általában a feliratmezőben történik. pl.:    M=1:10

M egy arányszám, amely megmutatja, hogy az ábra egy bizonyos mérete hányad része az eredeti méretnek.

M= 1:10 jelentése tehát, hogy a valóságos méret 10-ed részét ábrázoltuk. A rajzon tehát 1 egység, a valóságban 10 egység.

ElnevezésJellemző méretarányok
Nagyítás50:1, 20:1, 10:1, 5:1, 2:1
Valóságos nagyság1:1
Kicsinyítés1:2, 1:5, 1:10, 1:20, 1:50, 1:100, 1:1000 stb.

Építőmérnöki ábrázolásban jellemző méretarányok

Rajz- tervfajtaMéretarányokAmi a rajzon 1 cm,
az a valóságban
Ami a valóságban
1 m, az a rajzon
Helyszínrajz1:1000,
1:500
10 m,
5 m
1 mm
2 mm
Vázlatterv1:500,
1:200
5 m,
2 m
2 mm
5 mm
Műszaki terv1:1001 m1 cm
Kiviteli terv1:5050 cm2 cm
Részletterv1:20,
1:10,
1:5,
1:2,
1:1
20 cm,
10 cm,
5 cm,
2 cm,
1 cm
5 cm,
10 cm,
20 cm,
50 cm,
1 m

A gyakorlatban megkíméljük magunkat a számolgatástól, és az AutoCAD modellterében 1:1 arányban rajzolunk, majd nyomtatás előtt vagy a papírtérben állítunk léptéket.

Nézetablakok, elnevezett nézetek (Viewports)

Az előző kitekintést azért tettük, hogy lássuk, a rajzainkhoz különböző képsíkok kellenek, aminek az AutoCAD programban a megfelelője a nézetablak.

A nézetablakon található nézetkockán beállítható a vetítés típusa és az előre létrehozott elnevezett nézet is ki tudjuk választani.

Nézetablakokat a papírtérben és modelltérben is létrehozhatunk. A papírtérben a nézetablakok bármilyen méretűek és alakúak lehetnek, fedhetik is egymást. A modelltérben a nézetablakoknak kötött formájuk van: a munkaterületet osztják fel, így alakjuk csak téglalap lehet. Nézetablakokat összevonhatjuk, léptéket különbözőre állíthatjuk, elforgathatjuk. 3D esetén különböző síkra állíthatjuk. Megjelenítés módját változtathatjuk.

A nézetablakokról, elnevezett nézetablakokról olvashatunk még a program súgójában.