KURZUS: Gyártási folyamatok tervezése és minőségbiztosítása

MODUL: I. modul: A gyártástechnológia alapjai

2. lecke: A vállalat - mikrogazdaság - mint rendszer

Tanulási útmutató
Tevékenység
  • fogalmazza meg, mit értünk rendszeren,
  • jegyezze meg, mikből épül fel a rendszer,
  • fogalmazza meg, mi az elemek szerepe a rendszerben,
  • fogalmazza meg, mit értünk a rendszer bemenetén és kimenetén,
  • jegyezze meg, mi a rendszer működésének lényege,
  • sorolja fel, funkciójuk szerint milyen elemei lehetnek a rendszernek,
  • jegyezze meg a végrehajtó és az irányító elemek funkcióit,
  • fogalmazza meg, hogy a munkafolyamat révén hogyan és mivé alakulnak át a rendszer bemenetei,
  • fogalmazza meg, hogy a vállalat szempontjából hogyan valósul meg az árutermelés révén az értékképző folyamat,
  • fogalmazza meg, mi a hírfolyamatok szerepe a rendszerben,
  • jegyezze meg a termelés stratégiai fejlődésének négy szakaszát, és jegyezze meg az egyes szakaszok jellemzőit.
Követelmények

Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha

  • a rendszer működésére vonatkozó állításokról el tudja dönteni, hogy azok igazak vagy hamisak,
  • felsorolásból ki tudja választani a rendszer elemeit,
  • felsorolásból ki tudja választani a rendszer egyes elemeinek funkcióit,
  • felsorolásból ki tudja választani a rendszerre jellemző munkafolyamat jellemzőit,
  • a vállalati értékképzés folyamatára vonatkozó állításokról el tudja dönteni, hogy azok igazak vagy hamisak,
  • a hírfolyamatokra vonatkozó állításokról el tudja dönteni, hogy azok igazak vagy hamisak,
  • sorrendbe tudja állítani a termelés stratégiai fejlődésének szakaszait,
  • a termelési stratégiára jellemző állításhoz párosítani tudja a stratégia megnevezését,
  • felsorolásból ki tudja választani a termelési stratégia adott fejlődési szakaszára jellemző állítást.
Tananyag
2.1. Rendszerelméleti alapok
2.1.1. A rendszer fogalma és jellemzése

Legáltalánosabban értelmezve a rendszer fogalmát a következőképpen definiálhatjuk:

Rendszer alatt valamely közös ismérv alapján együvé tartozó, egymással meghatározott kapcsolatban levő elemek (objektumok) jól körülhatárolható csoportját értjük.

Feltételezve egy magasabb rendű rendszert, annak logikai modelljét az 1. ábra szemlélteti.

A rendszer logikai modellje
1. ábra

A rendszer legkisebb része az elem. A rendszer több, de legalább kettő elemből épülhet fel. Ezek az elemek azonos vagy különböző feladatot láthatnak el, s ettől függően azonos vagy különböző funkciót töltenek be. Az egyes elemek valamilyen "cél" érdekében együttműködnek, egymással kapcsolatban vannak. Az elemek száma, funkciójuk és kapcsolatuk alkotja a rendszer struktúráját.

A rendszer nemcsak egy adott környezetben létezik, hanem azzal kapcsolatba is kerül. Azt a helyet, amelyen a rendszert a külvilág közvetlen hatása éri a rendszer bementének nevezzük. Hasonlóképpen a kimenet a rendszernek az a helye, amelyen közvetlenül hat a külvilágra.

A rendszer működési lényege az, hogy a rendszer bementén érkező hatásokat (anyag, energia, információ stb.) a rendszer elemei átalakítják (konvertálják, transzformálják), és a kimeneten (termék, információ stb. formájában) kibocsátják. Közben azonban az elemek is megváltoznak.

A transzformáció az a rend (törvény, szabály), amely szerint a bemeneti értékek a rendszerben átalakulnak kimeneti értékké.

2.1.2. A rendszerek felépítése, kölcsönös helyzete

A rendszerek funkciójuk szerint tipizálható elemekből állnak.
Megkülönböztetünk

  • irányító elemeket, és
  • végrehajtó elemeket.

A végrehajtó elem (operátor) funkciója az, hogy a rendszerbe érkező bemeneti értéket alakítsa kimeneti értékké. A rendszerbe érkező anyagokat, energiákat, információkat tehát a végrehajtó elem alakítja át (transzformálja) kimeneti értékké.

A gazdasági rendszer (vállalat) szempontjából ilyen végrehajtó elemnek kell tekinteni mindazon egységeket, szerveket, amelyek az anyagokat, árukat, termékeket, munkatárgyakat mozgatják, alakítják, a munkafeltételekről gondoskodnak (anyag, munkaeszköz, munkaerő stb.). A folyamat megvalósításához azonban szükség van olyan elemekre is, amely az átalakítás előírásait, szabályait, módozatait, minőségjellemzőit stb. meghatározza, előírja, előírt értéken tartja. Ezt a funkciót ellátó elemet irányító elemnek (regulátor) nevezzük.

A vállalat szabályozási folyamata
2. ábra

Egy végrehajtó és egy irányító elem együtt - tevékenysége, funkciója révén - szabályozási kört alkot. Egy-egy ilyen szabályozási kört a rendszer alrendszerének nevezzük. Egy-egy alrendszer természetesen nem csak kettő, hanem több elemből is összetevődhet. Lényeges kritériuma azonban, hogy saját belső irányító elemmel rendelkezzék.

2.2. A vállalat és környezete
2.2.1. A gazdasági folyamat

Az előbbiekben foglaltak szerint a vállalat rendeltetése általában áruk (használati értékek) termelése, célja nyereség-profit elérése az áruk realizálása által. A cél eléréséhez a rendszer erőforrásokat (anyag, energia, munkaerő, információ) vesz fel környezetéből, melyeket átalakítva új használati értéket ad át a környezetének, s egyben nyereséget (többletértéket) is realizál. A vállalati működés egyszerű logikai modelljét mutatja a 3. ábra.

A vállalati működés logikai modellje
3. ábra

Látható, hogy a vállalati működés egyszerű logikai modellje teljesen megfelel az 1. ábra szerinti rendszer logikai modelljének. A bemenet itt konkretizálódik a gazdasági rendszerbe bevitt és ott felhasznált erőforrásokban, míg a kimenet az előállított termékstruktúrában.

A gazdasági rendszerben végbemenő állapotváltozások sorozatát gazdasági folyamatnak nevezzük.

A gazdasági folyamatok három részre tagolódnak

  • munkafolyamatok,
  • értékképző folyamatok
  • hírfolyamatok.
2.2.2. A munkafolyamat

A gazdasági rendszer működésének eredménye általában konkrét használati értékek formájában jelentkezik. E folyamatot közelebbről vizsgálva, részfolyamatokra bontva a következőket tapasztaljuk:

  • a gazdasági rendszerbe valamilyen kiinduló állapotban levő anyagok, energiák és munkaerő érkezik a környezetből,
  • ezek a gazdasági rendszerbe érkező anyagok, energiák a munkateljesítmény révén a rendszeren belül állapotváltozások sorozatán mennek keresztül, azaz más használati értékké alakulnak át, közben természetesen munkaerő is elhasználódik,
  • az átalakult anyagok, energiák valamilyen végállapotukban, általában új használati értékként, elhagyják a rendszert és kilépnek a környezetbe.

A munkafolyamat lényege tehát abban van, hogy a rendszer a bemenetein fellépő használati értékeket más használati értékké alakítja át, azaz a régi használati értéket elfogyasztja és új használati értéket állít elő. A munkafolyamat tehát anyag- és energiaátalakítási folyamat. A gazdasági rendszerben az anyag, és energiaátalakítás különböző technikai eszközök és emberi munkaerő által megy végbe, meghatározott tevékenységek (műveletek) révén. E tevékenységek térben és időben meghatározott módon egymáshoz kapcsolódnak, azaz tevékenységláncolatot képeznek.

Az ipar és a mezőgazdaság között különbség van a termelési és a munkafolyamat alakulásában. Az iparban a termelési folyamat és a munkafolyamat (néhány kivételtől eltekintve, mint pl. öntvények öregbítése, festés utáni szárítás stb.) időben egybeesik és azonos. A mezőgazdaságban a termelési és a munkafolyamat időben nem esik egybe, a termelési folyamat ideje hosszabb, mint a munkafolyamaté. Például gabona termelésekor a munkafolyamat (leegyszerűsítve) a talaj előkészítse, a vetés és a betakarítás. Maga a termelés általában több hónapig tart, ebből a munkatevékenység azonban csak néhány napot vesz igénybe.

2.2.3. Az értékképző folyamat

A gazdasági rendszerben végbemenő anyag- és energiaátalakítás (munkafolyamat) - az árutermelés viszonyai között - egyben értékképző folyamat is, amennyiben a kifejtett munka (élő- és holtmunka) a termékben értékké tárgyiasul. Az iparvállalatnál az értékképzés, illetve annak realizálása sajátosan fejeződik ki, melyre itt mi nem térünk ki. A mi szempontunkból a következő kiemelése a lényeges:

  • a vállalatnál a rendeltetésének megfelelő használati értékek előállításához felhasznált erőforrások költségként jelentkeznek,
  • a ráfordítások költségeit a vállalat az áruk értékesítése által nyert bevételből fedezi,
  • az árbevétel és a vállalati költség különbözete jelenti azt a nyereséget, melyre a vállalat működése során törekszik.
2.2.4. A hírfolyamat

A munkafolyamathoz és értékképző folyamathoz kapcsolódó hírfolyamat lényegében nem más, mint ezen folyamatokra vonatkozó ismeretek összessége és dokumentálása. A rendszerbe érkező, illetve a munkafolyamat és értékképző folyamat során keletkező információk is állandó állapotváltozáson mennek keresztül, ezért is beszélhetünk hírfolyamatról.

A hírfolyamatok képezik a vezetés alapját, a hírfolyamatokhoz rendelt tárgyi- és személyi tényezők pedig a vezetés szervezetét. A végrehajtás - és a vezetés szervezetének egysége képezi a rendszer szervezetét.

A hírfolyamatnak sok forrása, számos összetevője van. Ezek közül egyesek a rendszerbe belépő anyagra, energiára, munkaerőre vonatkoznak, mások a rendszeren belül lezajló anyag- és energiaátalakítási-, valamint az értékképző folyamatokra, ismét mások a rendszerből kilépő termékekre, szolgáltatásokra, a piaci viszonyokra stb.

A hírfolyamat leglényegesebb eleme az információ. Az információ - legáltalánosabb megfogalmazása szerint - a számunkra új ismeretet hordozó jelek tartalmi jelentése.

2.3. A termelési funkció és környezete

A legtöbb szervezetben a termelés más szervezeti funkciókon keresztül, közvetve kapcsolódik a külső környezethez. Vizsgáljuk meg a termelés és a többi szervezeti funkció, valamint a környezet között fennálló kapcsolatot, melyet a 4. ábra mutat.

A termelés kapcsolatai
4. ábra

A termelési funkció kapcsolata más szervezeti funkciókkal és a környezettel:

  • az értékesítési részleg - a marketing funkció egyik karja - fogadja a megrendeléseket;
  • a technológia és a fogyasztói igények változásának jelzéseit az innováció közvetíti;
  • a gépek beszerzéséhez szükséges tőke a pénzügyi funkciótól érkezik;
  • a munkaerő a személyzeti funkciótól jön;
  • a vásárolt alkatrészek és a nyersanyagokat a termelés a beszerzési funkción keresztül kapja;
  • a terméket pedig az elosztási funkció szállítja le.
  • a funkciók közötti információ áramlását az információ funkciója biztosítja.

Így, bár számtalan kölcsönhatás lehet a vállalat és környezete között, ebben a termelési funkció ritkán vesz részt közvetlenül. A termelési funkció (vagy ahogy néha hívják, a "technikai mag") megóvását a közvetlen környezeti befolyástól több tényező is szükségessé teszi:

  • a közvetlen érintkezés zavaró hatással lehet magára a transzformációs folyamatokra (ha az értékesítő vagy az ügyfél közvetlen kapcsolatban állna azokkal, akik a termelést operatív módon irányítják, és meglehetősen sűrűn változó igényeiket érvényre akarnák juttatni a termelés során, akkor az teljesen szétzilálhatná a termelési folyamatot.);
  • az inputok felhasználása és az outputok kibocsátása (azaz a transzformáció) gyakran gyorsabb ütemben történik, mint amilyen a beérkezés, ill. az értékesítés sebessége;
  • bizonyos technológiák esetében (például összeszerelő szalag, folyamatos gyártás) a transzformáció - rövidtávon - sokszor függetlenül működik az értékesítési lehetőségtől, ill. annak ütemétől a magasabb hatékonyság, ill. a termelés leállításából és újraindításából fakadó jelentős költségek kiküszöbölése érdekében.
  • azok a menedzseri képességek, amelyek az átalakítási folyamatban végzett sikeres tevékenységhez szükségesek, gyakran különbözőek azoktól, amelyek egyéb rendszerekben, például a marketing és a személyzeti tevékenységben kellenek.

A fogyasztók és a vállalat közötti kapcsolat intenzitásának növekedésével a termelésnek a többi funkcióival minden eddiginél kiterjedtebb és hatékonyabb kommunikációt kell folytatnia, ami a funkciók közötti horizontális kapcsolatrendszer erősítését, bővítését követeli meg. Ennek ideális eszköze a korszerű információ technológia, és az anyagok áramlását az egész vállalaton át követő logisztika.

2.4. A termelés szerepe a vállalati stratégiában

A siker elérése érdekében egy vállalatnak értékelnie kell a termelés szerepét, tudnia kell, hogyan illik bele a vállalat működésébe, milyen képességekkel támogatja és befolyásolja a vállalat átfogó stratégiai céljait. Erős versenykörnyezetben a vállalat nem engedheti meg magának, hogy ne használja ki az összes erőforrását. Ha a termelési funkciónak nem engedik meg, hogy hozzájáruljon a vállalati célok eléréséhez - vagy ami még rosszabb, nem is várják el ezt a hozzájárulást -, akkor nincs sok esély a hosszú távú sikerre.

Az értéklánc Porter felfogásában
5. ábra

A termelés stratégiai szerepének négy fejlődési szakaszát különbözteti meg a vállalati célok támogatása függvényében. E négy szakaszban a vállalat felső vezetése és a termelés menedzserei egészen másképp ítélik meg a döntéseket és a választási lehetőségeket.

1. szakasz: Befelé semleges.
A gyártói képességet néhány egyszerű döntés eredményének tekintik a kapacitásra, a létesítmények elhelyezésére, a technológiára és a vertikális integrációra vonatkozóan. E kérdésekben jellemzően a felsővezetés dönt, szakértők segítségével. A vállalat saját termelési részlege csak napi, a termékek konkrét elkészítésére vonatkozó problémák kezelésére hivatott. A termelésben dolgozó munkások és menedzserek általában alacsonyan képzettek. Állandó teljesítménymérés folyik, hogy a felsővezetés időben értesüljön minden változásról a megfelelő ellenlépések megtétele érdekében. A cél a gyártási potenciál negatív hatásainak minimalizálása. A folyamattechnológia fejlesztése nagyon lassú. A menedzsment kevés beruházási kockázatot vállal a gyártás területén.

2. szakasz: Kifelé semleges.
Ez a szakasz termelés-intenzív szervezetekben, ill. a "gyárkéményes" iparágakban, pl. az acéliparban található meg. A gyártás viszonylag standardizált és egyszerű. Folyamattechnológiai beruházásra akkor kerül sor, ha a versenytársak is változtatnak. A felsővezetést leginkább az erőforrás-allokációs (tőkeberuházási) döntések foglalkoztatják. Az új technológiák bevezetésénél a versenytársaknak való megfelelést keresik és az új technológiát inkább kívülről vásárolják, mint fejlesztik. A termelési funkció technológiailag teljes mértékig kézben tartott, nagyon kevés változtatás jellemzi, ha van akkor is kis mértékű. A termelés szervezése is viszonylag egyenletes körülmények között zajlik, nincs nagy ingadozás az ütemezésben, mennyiségekben.

3. szakasz: Befelé támogató.
Ebben a szakaszban a termelésre vonatkozó döntések a vállalati stratégia támogatása érdekében születnek, ami lényeges változás a megelőző szakaszok semlegességéhez képest. A termelési részleg saját hatáskörében hozhatja a döntéseket, amelyek összhangban vannak az átfogó célokkal. A vállalati stratégiát olyan terminológiára fordítják, ami érthető a gyártás számára. A termelési funkció hosszú távú, kreatív látásmóddal rendelkezik, de csak addig a pontig, amíg ez a kreativitás megfelel a már létező vállalati stratégiának.

4. szakasz: Kifelé támogató.
Ebben a szakaszban a termelés nem csak támogatja a vállalati stratégiát, hanem hozzájárul annak fejlesztéséhez is. A termelési funkció adja a vállalat versenyelőnyét, pl. az alacsony költséget, vagy a magas minőséget. A döntések hosszú távúak. Nem csak a gépekbe ruháznak be, hanem az emberekbe és a rendszerekbe is. Egy ilyen vállalatnál a termelési funkció - a többi funkcióhoz hasonlóan - proaktív (előrelátóan cselekvő, a változásoknak elébe menő) szerepet játszik. Az egyes funkciók közötti formális és informális kommunikáció intenzív. Horizontális szerkezet jellemző, ahol egyik funkció sem fontosabb a másiknál.

A négy szakasz elmélete a gyártó iparágakra épül, de egy szolgáltató vállalat menedzsere hasonló stratégiai döntésekkel kerül szembe. A versenyelőny fenntartása érdekében tehát a szolgáltató vállalatnak is a 4. szakasznak megfelelő vállalati stratégia felé kell törekednie.

Önellenőrző kérdések
1. Döntse el, hogy az alábbi állítás igaz vagy hamis!
A rendszer a bementén érkező hatásokat átalakítja, és a kimeneten az átalakított hatásokat kibocsátja.
2. Jelölje meg, funkciójuk szerint milyen elemei lehetnek a rendszernek!
a) Irányító.
b) Kibocsátó.
c) Végrehajtó.
d) Ellenőrző.
e) Tervező.
2. Jelölje meg az alábbiak közül a rendszer végrehajtó elemeinek funkcióit!
a) A munkafeltételekről gondoskodnak.
b) Az átalakítás jellemzőit határozzák meg.
c) A termékeket, munkatárgyakat mozgatják.
d) Az anyagokat, árukat alakítják.
e) Az átalakítás szabályait írják elő.
f) A minőségjellemzőket határozzák meg.
3. Jelölje meg az alábbiak közül a rendszerre jellemző munkafolyamat jellemzőit!
a) A munkafolyamat során az anyag, és energiaátalakítás kizárólag emberi munkaerő által megy végbe.
b) A rendszer a bemenetein fellépő használati értékeket más használati értékké alakítja át.
c) A munkafolyamat a régi használati értéket elfogyasztja és új használati értéket állít elő.
d) A gazdasági rendszerbe érkező bemenetek átalakítása során a munkaerő újratermelődik.
4. Döntse el, hogy az alábbi mondat tagmondatai igazak vagy sem, illetve azt, hogy van-e összefüggés a tagmondatok között!
A: Mindkét tagmondat önmagában igaz, továbbá ok és okozati összefüggés van köztük.
B: Mindkét tagmondat igaz önmagában, de ok és okozati összefüggés nincs köztük.
C: Az első tagmondat igaz, a második hamis.
D: Az első tagmondat hamis, a második igaz.
E: Mindkét tagmondat önmagában is hamis.
Az árbevétel és a vállalati költség különbözete jelenti a vállalat számára a nyereséget, mert az árbevétel mindig magasabb, mint a költség.
ABCDE
5. Döntse el, hogy az alábbi állítás igaz vagy hamis!
A vezetés alapját a hírfolyamatok képezik, a hírfolyamatokhoz rendelt tárgyi- és személyi tényezők pedig a vezetés szervezetét.
6. Állítsa sorrendbe a termelés stratégiai fejlődésének szakaszait!

1.
2.
3.
4.


7. Jelölje meg, hogy a termelési stratégia melyik fejlődési szakaszára jellemző az alábbi megállapítás!
"A termelési funkció hosszú távú, kreatív látásmóddal rendelkezik, de csak addig a pontig, amíg ez a kreativitás megfelel a már létező vállalati stratégiának."
a) Befelé semleges.
b) Kifelé semleges.
c) Befelé támogató.
d) Kifelé támogató.
8. Az alábbi megállapítások közül melyik jellemző a termelési stratégia kifelé támogató szakaszára?
a) A termelési részleg saját hatáskörében hozhatja a döntéseket, amelyek összhangban vannak az átfogó célokkal.
b) A vállalat saját termelési részlege csak napi, a termékek konkrét elkészítésére vonatkozó problémák kezelésére hivatott.
c) A termelési funkció adja a vállalat versenyelőnyét, pl. az alacsony költséget, vagy a magas minőséget, és proaktív szerepet játszik.