KURZUS: Gyártási folyamatok tervezése és minőségbiztosítása

MODUL: III. modul: A gyártás technológiai tervezése

9. lecke: Termelési stratégiák

Tanulási útmutató
Tevékenység
  • jegyezze meg, mely öt fő kritériummal mérhető a termelés hozzájárulása a vállalati teljesítményhez,
  • fogalmazza meg, mit értünk képesítő, illetve nyerő kritérium alatt,
  • a tananyagban 7 olyan program szerepel, amelyek segítségével a termelés a vállalati versenyképesség növeléséhez hozzájárulhat. Jegyezze meg, hogy az egyes programok milyen terület hatékonyságát fokozzák,
  • a 2. ábra alapján jegyezze meg a technológiai életciklus négy szakaszát, a rájuk jellemző gyártási rendszert és termelési volument,
  • jegyezze meg, mit értünk termelő-berendezésekkel kapcsolatban kapacitáson,
  • sorolja fel a termelő-berendezések (tárgyi eszközök) jellemző tulajdonságait,
  • fogalmazza meg, mit értünk számítógéppel integrált termelés (CIM) alatt,
  • jegyezze meg, milyen intézkedések csökkenthetik a gyártás átfutási idejét
  • jegyezze meg, hogy az egyes tényezők milyen irányban befolyásolják az átfutási időt,
Követelmények

Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha

  • felsorolásból ki tudja választani, mely öt fő kritériummal mérhető a termelés hozzájárulása a vállalati teljesítményhez,
  • felsorolásból ki tudja választani a képesítő kritérium fogalmát,
  • az egyes programok megnevezéséhez párosítani tudja azt a területet, amelynek a hatékonyságát az adott program fokozza,
  • ábra alapján meg tudja nevezni a technológiai életciklus négy szakaszát,
  • felsorolásból ki tudja választani a CIM fogalmát,
  • felsorolásból ki tudja választani, milyen intézkedések csökkenthetik, illetve növelhetik a gyártás átfutási idejét,
  • technológiai életciklus egyes részeihez ábra alapján párosítani tudja a rá jellemző gyártási rendszert,
Tananyag

A termelést az üzleti gyakorlat és a szakirodalom is csak az elmúlt 15-20 évben kezdte stratégiai funkciónak tekinteni. Mindez akkor történt, amikor a differenciálódó fogyasztói igények következtében a marketingorientáció nagymértékben megerősödött, s integrált stratégiai szemléletet kívánt. Ebből nem maradhatott ki az eddig tisztán végrehajtó funkciónak tekintett termelés sem.

A termelési stratégia természetesen a vállalati stratégiából, közvetlenül a vállalat küldetéséből vezethető le. A marketing és az innováció folyamataival szoros összhangban először válaszolni kell arra a kérdésre: mit és hogyan kíván a vállalat előállítani (azaz, ki kell jelölni a termékkört és a termék-előállítás alapelveit), majd ennek függvényében meg kell határozni a:

  • a termelés menedzsmentjének fő célkitűzéseit;
  • a szükséges gyártási hardver összetételét, a gyártás helyét, a gépek, berendezések elrendezését;
  • az alkalmazandó termelésirányítási és termelésszervezési elveket.

A termelési stratégia logikáját az 1. ábrán kísérhetjük nyomon.

A termelési stratégia tényezői
1. ábra
9.1. Célkitűzések és kritériumok

A termelési stratégia szerepének előtérbe kerülése abból következett, hogy a termelés egyrészt kényszerítve volt a fogyasztói igénynövekedés által a stratégiai váltásra. Másrészt a műszaki fejlődés, főleg az elektronika fejlődése nagymértékben megnövelte magának a termelési tevékenységnek a rugalmasságát, nagyobb "játékteret" adva a stratégiai tényezőknek.

Napjaink felfogása szerint a termelés hozzájárulása a vállalati teljesítmény növeléséhez öt fő kritérium segítségével mérhető:

  • a minőség,
  • a költség,
  • a megbízhatóság,
  • a rugalmasság
  • a fogyasztói szolgáltatás magas színvonala.

Ezek együttesen biztosítják a vállalat versenyképességét. Ezen kritériumok egy része (hogy melyik, az piaconként is, termékenként is, időszakonként is változhat) úgynevezett képesítő kritériumként szolgál (tehát nem is "léphet pályára" az, aki nem teljesíti) - más részük az a "nyerő kritérium", amelynek alapján a győztesek kiválasztódnak.

Napjainkban a legtöbb vélemény szerint a standard termékek nagy részénél a minőség és a költség ilyen képesítő kritérium, s a legszélesebb versenytényezők a rugalmasság és a fogyasztói szolgáltatás.

Az integrált termelési tevékenység megvalósításához a 70-es évek közepe óta számos konkrét innováció vezetett - ezek egy része kimondottan technológiai, nagyobb részük azonban menedzseri, vagyis szervezeti innováció. Azok a programok, amelyek segítségével a termelés a vállalati versenyképesség növeléséhez hozzájárulhat, hét csoportra oszthatók:

  • Anyaggazdálkodás-orientáltak azok a programok, amelyek a termelés anyagátalakító/összeszerelő jellegére támaszkodnak, ezek menedzsmentjének hatékonyságát fokozzák. Ilyenek például a JIT (just in time) termelési rendszerek, a szükséglettervezési rendszerek (MRP, Material Requirements Planning), vagy a szűk keresztmetszetek kezelésére irányuló OPT rendszer.
  • A berendezés-orientált programok - ezek az automatizálásra, a rugalmas gyártórendszerekre (FMS, Flexible Manufacturing System) vagy a számítógéppel integrált gyártásra (CIM, Computer Integrated Manufacturing) épülő programok, amelyek a termelésben felhasznált eszközök nagyobb hatékonyságára építenek.
  • A munkaerő-orientált programok - ösztönzési rendszerek, a csoportos munkavégzés, illetve bizonyos értelemben az erőforrás-takarékosságra törekvő "karcsú" rendszerek tartoznak ide.
  • A minőségorientált rendszerek, elsősorban a teljes körű minőségmenedzsment vagy a minőség-díjak, illetve a minőségbiztosítási rendszerek (ISO).
  • Az időorientált rendszerek, amelyek a teljes gyártási idő, a kieséséi idők, az átállási és a fejlesztéshez szükséges idők csökkentésére hivatottak.
  • A fogyasztóorientált programok a fogyasztói szolgáltatásokra, a fogyasztói igényeknek való pontos megfelelésre, az üzemi alkalmazottak és a fogyasztók összekapcsolására alapozzák a fejlesztést.
  • A folyamat alapú programok, mint az üzleti folyamatok újratervezése, a folyamatok értékelemzése, a funkciók integrálása.

A fenti rendszerek a kompetencia különböző tényezőire helyezik a hangsúlyt, de az egész termelési rendszer átfogó javítására törekednek, így igen jelentős átfedések is vannak közöttük. Whybark nagy nemzetközi adatbázisra támaszkodó elemzésében megállapítja, hogy ezen programok egyenként való bevezetése igen sok esetben okoz csalódást azért, mert a rendszer komplexitása elnyeli az egyes részterületeken elérhető eredmények kedvező hatásait.

9.2. Termékek és technológiák

Az 1. ábrából is kitűnik, hogy a célkitűzés után a termelési stratégia megalkotásának első lépése a gyártandó termékek és a gyártási folyamatok meghatározása. Hayes-Wheelwright klasszikus cikkükben a termék-életciklus analógiájára bevezették a termelési folyamat életciklusának (röviden: technológiai-életciklus) a fogalmát. (2. ábra)

Hayes és Wheelwright szerint a technológia-életciklus igen rugalmas, de alacsony költséghatékonyságú, meglehetősen "szabad" gyártási rendszerrel kezdődik, és fejlődése során egyre inkább standardizálódik, mígnem az életciklus végén nagyon hatékony, de magas tőkeigényű, szorosan összekapcsolódó elemekből álló, s így kevésbé rugalmas rendszer alakul ki.

Technológiai életciklusok
2. ábra

Természetesen ez csupán sematikus ábrázolás, nem minden technológia megy át minden szakaszon, ill. több szakasz is lehetséges. Az ábra az egyes szakaszok főbb jellemzőit négy szempont szerint vizsgálja.

A vállalat termelési stratégiájának megalapozására Hayes és Wheelwright olyan mátrix alkalmazását javasolja, amely a technológia- és termék-életciklus jellemzőit kombinálva segít a vállalat tényleges, illetve tervezett termelésének értékelését. (3. ábra)

A termékszerkezet és a gyártási rendszer kapcsolata
3. ábra

A könnyebb megértés kedvéért a táblázat belsejébe az egyes változatokra jellemző iparágakat írtuk. A besorolás természetesen nem egyértelmű, azt azonban jól szemlélteti, hogy amint a vállalat elmozdul a diagonálistól, várhatóan egyre jobban különbözik versenytársaitól.

Ennek pozitív vagy negatív következményei egyaránt lehetnek, aszerint, hogy ez az elmozdulás stratégiailag mennyire van alátámasztva. A diagonálistól (átlótól) felfelé a nagyobb rugalmasság - alacsonyabb költség; lefelé pedig ellentétes irányú hatás érvényesül. A rugalmasság és a költség fontos, de nem egyedül meghatározó. A gyártási rendszer megválasztásának többi jellemzőjéről a következő fejezetekben lesz szó.

9.3. Termelő-berendezések

A termelési stratégia megvalósításának szükséges feltétele, hogy a vállalat képes legyen a tervezett termelést megvalósítani, azaz rendelkezésre álljon a megfelelő kapacitás. Kapacitás alatt egyrészt a vállalat teljesítőképességének valamilyen határértékét értjük, másrészt a köznapi szóhasználatban azokat a termelő-berendezéseket is szokás e megnevezéssel jelölni, amelyekkel a terméket előállítják.

A kétféle értelmezés között a fogalmi rokonság nyilvánvaló. Ha a kapacitás fogalmát utóbbi értelemben használjuk, akkor ennek megtervezése a vállalat számára szükséges erőforrások mennyiségének és struktúrájának megtervezését jelenti. A vállalat lényegében arról dönt, hogy a termelésre szánt, a befektetéshez rendelkezésre álló tőkéjét hogyan ossza szét az egyes erőforrások között.

A termelő-berendezések a "tárgyi eszközök" számviteli kategóriájának részét képezik.

Azon tárgyi eszközöket soroljuk ide, amelyek ténylegesen részt vesznek a termék előállításának folyamatában.

Példa termelő-berendezésre: CNC esztergagép
4. ábra

A két fogalom igen gyakran szinonimaként használható. A tárgyi eszközök a technológia hordozói, a vállalati tevékenység azon munkaeszközei, amelyek több termelési cikluson keresztül szolgálják a működést. A tárgyi eszközök a vállalati vagyon kevésbé mobil, naturális formában megtestesülő részét alkotják. Ezek a munkaeszközök - épületek, vezetékek, gépek, berendezések, járművek vagy földterületek - hosszabb idő alatt használódnak el, s a bevételből való megtérülésükhöz is általában több időre van szükség.

9.4. A termelési folyamat irányítása és szervezése

A termelési folyamat irányítási és szervezési megoldásai arra adnak választ, hogyan integráljuk a termékre és a kapacitásokra vonatkozó döntéseket az eszközök üzemen belüli elhelyezésére, az egyes műveletek sorrendjére és ütemezésére vonatkozó döntésekkel. Természetesen a választható termelésszervezési elvek nagymértékben függenek a vállalat profiljától (a termék jellegétől) - van azonban bizonyos fokú szabadság a választásban.

A hagyományos termelés-szervezési elvek három fő stratégiát ismertek:

  • a folyamatszerű,
  • a műhelyszerű
  • és a projektszerű

gyártást.

Napjainkban a termelés-szervezési elvek új korszakát éljük. A fogyasztói igények differenciálódása és egyes igényeknek a fejlett országokban bekövetkezett telítettsége miatt a termelőknek egyre rugalmasabb gyártási rendszereket kell kialakítaniuk. Nincs már helye a lassan változó sorozatoknak és a hosszú gépátállási időknek - a termelés rugalmassága kis (lehetőleg egy) elemszámú sorozatokat és ezzel összefüggésben igen gyors átállást követel.

Az elektronika fejlődése meg is teremtette a lehetőséget az ilyen gyártórendszerek és termelésszervezés számára, s létrejöttek a folyamatok irányítására alkalmas menedzsmentfilozófiák és -technikák is. Elmondható, hogy napjainkban a vállalati működés egyik leginkább forrongó, legtöbb újdonságot hozó területe a termelés.

A jelenleg ismert legfejlettebb termelésszervezési megközelítések összefoglaló neve - nemzetközileg használt angol elnevezéssel - CIM (Computer Integrated Manufacturing), azaz számítógéppel integrált termelés. A számítógéppel integrált termelés nem egy adott rendszert jelent, hanem egy megközelítésmódot, amely a termelés mind szélesebb, kifejlett állapotában teljes körét a számítógépes irányítás alá vonja. Ennek előzetes fejlődési fokozatai a rendszer egyes elemeinek bevezetésével valósíthatók meg.

Az 5. ábra teljes körűen kifejlesztett CIM elemeit foglalja össze.

Számítógéppel integrált termelés
5. ábra

A rendszer összetevői a következők:

  • A számítógéppel támogatott tervezés (CAD, Computer Aided Design) a számítógép interaktív felhasználása termékek tervének kialakítására, rajzok és adatok tárolására.
  • A számítógéppel támogatott gyártás (CAM, Computer Aided Manufacturing) a számítógép felhasználása a termék előállítására szolgáló gépek és berendezések programozására, irányítására és ellenőrzésére.
  • A termeléstervezés és -irányítás a vállalat értékesítési tervére építve - az erőforráskorlátok figyelembevételével - minden végtermékre meghatározza a termelés tervezett mennyiségét és ütemezését.
  • A csoportos technológia a különböző termékek azonosságára építő eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a gyártás egyes fázisait közösen, azonos gépcsoportokon (ezeket a célszerűen elhelyezett gépcsoportokat gyártási cellának nevezik) végezzenek el.
  • Az automatizált anyagmozgatás lehetővé teszi, hogy emberi kéz érintése nélkül tegyük be a raktárba, illetve vegyük ki és juttassuk el a munkahelyre az anyagokat, alkatrészeket.
  • A robotizálás a programozható gépek felhasználása a gyártásra, az anyagok mozgatására és a gyártóeszközök munkába vételére. A számítógéppel integrált termelés nemcsak technika: merőben új menedzsmentfilozófiát is lehetővé és szükségessé tett.

Ennek fő elemei a következők:

  • a minőséget be kell építeni a termékbe és a termelésbe - külső minőségellenőrzésnek se lehetősége, se értelme (főleg az egyre bonyolultabb termékek miatt);
  • a termelést folyamatnak, s nem egymást követő elkülönült lépések sorozatának tekintik;
  • a készletekre nem mint a vagyon elemére, hanem mint a termelésből kivont tőkére tekint, s ezáltal minden lehetséges eszközzel csökkenteni igyekszik;
  • az anyagáramlás helyett az anyag- és információ áramlás együttesére, integrált kezelésére terelődik a figyelem;
  • a termék és a berendezés tervezését és a termelést úgy koordinálják, hogy a terméktervezés irányítja a folyamat tervezését;
  • valamennyi folyamat egyszerűsítésére törekednek.

Ezeknek az elveknek a hatása túlmutat a termelési tevékenység határain. A jóval rugalmasabb új minőségű fogyasztó-kiszolgáláson kívül a CIM hatására alacsonyabb szintre kerülnek a döntések, megnövelve a döntés sebességét és kivívva a dolgozók elégedettségét.

A különböző vállalati funkciók integrált kezelése (a CIM szinte valamennyi vállalati funkció integrált felfogásához elvezethet: összekapcsolja a tervezést a marketinggel, a termeléssel, a fejlesztéssel stb.) új típusú vállalati kultúra kialakítását teszi lehetővé és szükségessé. Sőt, túlmutat a vállat keretein: gyakran a fogyasztót is bevonja a terméktervezésbe vagy a szállítót az anyagmozgatási rendszer kialakításába.

9.5. Az átfutás időbeli tervezése

A rendelésátfutás időbeli fázisai, az átfutási fázisok megtervezése ugyancsak összefügg a munkatárggyal, annak fajtájával, mennyiségével, az ismétlődés gyakoriságával, de azzal is, hogy milyen minőségű megrendelésről van szó (fejlesztés - gyártás - szerelés - szállítás).

Az egyes átfutási fázisok (pl. egy gyártó és szerelő üzem esetében) a következő részfolyamatokat tartalmazzák:

  • A rendelés beérkezése (rendelések befutása, rendelés nyilvántartás, statisztikakészítés, központi rendelés-feldolgozás, a rendelések visszaigazolása).
  • Az üzemek termelési feladatainak meghatározása (a feladatok kiadása, megrendelések teljesítésének előkészítése, csoportosítása, a sorozatnagyság meghatározása, a munkaokmányok kiállítása).
  • A gyártás előkészítése (a feladatok, anyagok, szerszámok és berendezések előkészítése, a szükséges munkaerő és a gépek kijelölése, a munkafeladatok kiadása).
  • Alkatrészgyártás (gépi megmunkálás, az alkatrészek továbbítása az alkatrész végellenőrzéséhez
  • Az alkatrészek leadása (az ellenőrzés után a "jónak" minősített alkatrészeket a készáruraktárba továbbítják).
  • Az idegen alkatrészek beérkezése (az idegen alkatrészeket ellenőrzés után a készáruraktárba szállítják).
  • A szerelés előkészítése (a szerelési feladatok beérkezése a készáruraktárba, a munkaokmányok és alkatrészek előkészítése a szereléshez).
  • Szerelés és végmegmunkálás (összeszerelés, a működés ellenőrzése, átvétel, végmegmunkálás, zárójelentés, ill. átvételi jelentés elkészítése).
  • Szállítás (a szállítási okmányok kiállítása és a termékek elküldése a megrendelőnek, ill. leszállítása a készáruraktárba).

Normál rendelésátfutás esetében az üzemi feladatok meghatározását, az alkatrészgyártást, a szerelést és a szállítást meg kell még előzze az anyagszükséglet megtervezése, az anyagok rendelése és beszerzése, valamint beérkezése. Az anyagbeszerzés csak abban az esetben előzheti meg a rendelés befutását, ha az üzem ismeri gyártási programját, ami azt jelenti, hogy sorozat- vagy tömeggyártásról, ill. legalább ismétlődő gyártásról kell, hogy szó legyen.

Tekintsünk példaként egy olyan üzemet, amely gépeket gyárt. A rendelések teljesítésének átfutási ideje rövidebb lesz, ha

  • a gépeket készletezett alkatrészekből lehet összeszerelni,
  • a gépek szabványosított alkatrészekből állnak (vagy csak kisebb változtatásokat kell elvégezni az alkatrészeken),
  • a szabványosított részegységeket készáruraktárból szállítják.

Ez akkor lehetséges, ha az üzem maga határozza meg a gyártási programját és a termékeit a nagy tételben átvevő cégek, ill. széles vevőkör részére tartja raktáron.

Egyedi vagy különleges egyedi gyártás esetében a feladat átfutási ideje az anyagszükséglet-tervezési és anyagbeszerzési feladatok következtében meghosszabbodik. Új termék kifejlesztésekor ehhez még hozzájön a fejlesztéshez szükséges idő. Ilyen esetben nehéz az időtervezés is, mivel igen sok az üzemen kívüli és ezért nehezen befolyásolható tényező.

Az átfutási időt befolyásoló fontosabb tényezők:
(A (+) jelűek növelik, a (-) jelűek csökkentik az átfutási időt)

  • a munkatárggyal kapcsolatos műveletek munkaidőigénye
  • a gyártás típusa (egyedi (+), sorozat- vagy tömeggyártás (-));
  • különleges egyedi gyártás (+), vagy ismétlődő gyártás (-);
  • vevő által feladott megrendelésre (+) vagy saját programra való gyártás (-);
  • idegen (alvállalkozói) gyártás (+) vagy túlnyomóan saját gyártás (-)
  • egymást követő (+) vagy párhuzamos feladat-feldolgozás (-);
  • különleges (+) vagy szabványos anyagok felhasználása (-);
  • a gyártóberendezések színvonala irányítási, szervezési, vezérlési és technológiai szempontból.

Az egyes átfutási fázisok összekapcsolása és időigényük összegzése alapján készíthető el az átfutás időterve (Menetrend), amely rögzíti, hogy egy meghatározott üzemrészben egy meghatározott időtartam alatt milyen funkciót kell elvégezni. A programperiódusok tartalmi kitöltését a feladatok végrehajtási ütemezéséből adódó előírások (normatívák) határozzák meg. Az egyes termelőegységeknek az előírásokat a rögzített időkeretben kell teljesíteni.

Önellenőrző kérdések
1. Jelölje meg, mely öt fő kritériummal mérhető a termelés hozzájárulása a vállalati teljesítményhez!
a) Minőség.
b) Mennyiség.
c) Költség.
d) Megbízhatóság.
e) Eladhatóság.
f) Rugalmasság.
g) Fogyasztói szolgáltatás színvonala.
h) Kereslet.
2. Jelölje meg, mit értünk képesítő kritérium alatt!
a) A vállalatnak képesnek kell lennie egy adott termék előállítására.
b) Az adott kritérium teljesítése szükséges ahhoz, hogy a termék a piacra léphessen.
c) A dolgozók képesítése meg kell, hogy feleljen egy adott színvonalnak, a piacon maradás érdekében.
d) Az adott kritérium teljesítése szükséges a piacvezető pozíció eléréséhez.
3. Párosítsa az egyes fogalmakhoz azok megnevezését! Írja be a megfelelő számot a mezőbe! (Az öt számból négyet kell beírnia!)

1: Anyaggazdálkodás-orientált programok
2: Berendezés-orientált programok
3: Munkaerő-orientált programok
4: Időorientált rendszerek
5: Fogyasztóorientált programok

A termelés anyagátalakító/összeszerelő jellegére támaszkodnak, ezek menedzsmentjének hatékonyságát fokozzák:

A vásárlói igényeknek való pontos megfelelésre, az üzemi alkalmazottak és a vevők összekapcsolására alapozzák a fejlesztést:

A teljes gyártási idő, a kieséséi idők, az átállási és a fejlesztéshez szükséges idők csökkentésére hivatottak:

A termelésben felhasznált eszközök nagyobb hatékonyságára építenek:

4. Az alábbi ábra alapján válaszoljon a kérdésre!

Nevezze meg a technológiai életciklusnak az ábrán számokkal jelölt szakaszait! Írja be a nevet a mezőbe! (Csak kisbetűket használjon!)

1:
2:
3:
4:

5. Jelölje meg, mit értünk számítógéppel integrált termelés (CIM) alatt!
a) A termelés egyes, vagy valamennyi elemének a számítógépes irányítása.
b) Egy adott, számítógépes gyártórendszer.
c) A termelés számítógépes modellezése.
d) A termelés folyamatának olyan megtervezése, ahol a tervezés egyes elemeit, vagy valamennyi fázisát számítógéppel végzik.
6. Jelölje meg, milyen intézkedések csökkenthetik a gyártás átfutási idejét!
a) A gépeket vagy berendezéseket készletezett alkatrészekből szerelik össze.
b) A gépek egyedi (nem szabványosított) alkatrészekből állnak.
c) Az üzem maga határozza meg a gyártási programját.
d) Az üzem termékeit nem tartja raktáron, hanem mindig a beérkező megrendeléseknek megfelelően gyárt.
e) Egyedi termékek gyártása.
7. Jelölje meg, hogy az alábbiak közül mely tényezők növelik a gyártás átfutási idejét!
a) Sorozat- vagy tömeggyártás, egyedi gyártás helyett.
b) Vevő által feladott megrendelésre gyártás saját programra való gyártás helyett.
c) Alvállalkozói által törtélő gyártás túlnyomóan saját gyártás helyett.
d) Párhuzamos feladat-feldolgozás egymást követő helyett.
e) Különleges anyagok felhasználása szabványos anyagok helyett.

8. Az alábbi ábra alapján válaszoljon a kérdésre!

Párosítsa a technológiai életciklus egyes részeihez a jellemző gyártási rendszert! Írja a számokat a megfelelő helyre!

Sorozatgyártás:
Folyamatrendszer:
Műhelyrendszer:
Szerelőszalag: