KURZUS: Gyártási folyamatok tervezése és minőségbiztosítása

MODUL: IV. modul: Készletgazdálkodás

13. lecke: A készletgazdálkodás alapjai

Tevékenység
  • fogalmazza meg, mit értünk -szűkebb és tágabb értelemben- készleten,
  • soroljon fel jellemző példákat a termelői és a szolgáltatói készletre,
  • fogalmazza meg, mit értünk függő és független keresleten,
  • sorolja fel a készletezés céljait, és fogalmazza meg, mit értünk az egyes célokon,
  • sorolja fel a készletezési költségek fajtáit,
  • fogalmazza meg, mit értünk készlettartási-, termékváltási-, megrendelési- és hiányköltség alatt,
  • jegyezze meg, hogy mit jelölünk a rögzített rendelési mennyiségű és rögzített időközű modellekben T, R, S és Q betűkkel,
  • a "fűrészfog"-modell ábrája és a tananyag szereplő példa alapján próbálja meg belátni, hogy az átlagos készlet ezen modell esetén Q/2,
  • tanulmányozza az éves termék költséget a rendelés mértékének függvényében bemutató ábrát, kövesse végig az ábra alatti magyarázatot,
  • tanulja meg az optimális rendelési mennyiség számításának képletét a "fűrészfog" alapmodell esetén,
  • tanulmányozza a 6. ábrát, amely azt az esetet mutatja be, amikor a készlet előállítása és felhasználása egyidejűleg történik: jegyezze meg, hogy a függvény egyes szakaszai milyen készlet-előállítási illetve készlet-felhasználási tevékenységre utalnak.
  • jegyezze meg, mit értünk kiszolgálási szinten,
  • jegyezze meg, mi az alapvető különbség a rögzített rendelési mennyiség modell bizonytalan, illetve biztos kereslet esetén való alkalmazása során.
Követelmények

Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha

  • felsorolásból ki tudja választani a készlet fogalmát,
  • adott készletfajtáról el tudja dönteni, hogy az a termelői, vagy a szolgáltatói készlethez tartozik-e,
  • a független és függő keresletre vonatkozó állításokról el tudja dönteni, hogy azok igazak vagy hamisak,
  • felsorolásból ki tudja választani a készletezés céljait,
  • adott költségről el tudja dönteni, hogy az a készletezés melyik költségfajtájához tartozik,
  • felsorolásból ki tudja választani a rögzített időközű és a rögzített rendelési mennyiségű modell jellemzőit,
  • a "fűrészfog" modell költségábráján azonosítani tudja az egyes mennyiségek függvényeit,
  • adott alapadatok alapján meg tudja határozni az optimális rendelési mennyiséget "fűrészfog" modell esetén,
  • az egyidejű készletelőállítás-felhasználás modelljét bemutató ábrán azonosítani tudja a függvény jellemző szakaszait,
  • felsorolásból ki tudja választani a kiszolgálási szint fogalmát,
  • felsorolásból ki tudja választani, mi az alapvető különbség a rögzített rendelési mennyiség modell bizonytalan, illetve biztos kereslet esetén való alkalmazása esetén
Tananyag
13.1. A készlet fogalma

Készletnek a vállalatnál adott időpontban meglévő - a termelési vertikum különböző fokozatában elhelyezkedő - anyagok, félkész- és késztermékek állományát nevezzük. A készletezési rendszer azoknak a politikáknak és szabályoknak az összessége, amelyek a készlet szintjét nyomon követik, meghatározzák, hogy mekkora készletszintet kell fenntartani, mikor kell feltölteni a készletet, és mekkora legyen egy-egy rendelés.

Szélesebb értelemben a készlet magában foglalja az emberi, pénzügyi, energia- és nyersanyagforrásokat, valamint a gépeket és berendezéseket, mint inputokat; az alkatrészeket, részegységeket és késztermékeket, mint outputokat; és a termelésközi állapotban lévő termékeket, azaz a félkész termékeket és a befejezetlen termelést.

Annak eldöntése, hogy mi számít készletnek, a szervezettől és az érvényben lévő jogszabályoktól függ. Egy termelőszervezet emberi, gépi és forgótőkével, valamint nyersanyagok és késztermékek készletével rendelkezik. Egy légitársaság ülőhelyek készletével, egy mérnöki tervező intézet mérnöki tehetség "készlettel" gazdálkodik.

A termelői készletek jellemző csoportjai:

  • késztermékek,
  • alkatrészek,
  • kiegészítő termékek (a termelés során esetlegesen keletkező "melléktermékek", amelyek technológiai sajátosság folytán a késztermék előállítása során keletkeznek)
  • termelésközi készletek,
  • anyagok.

A szolgáltatásoknál a készletek a megfogható dolgokra vonatkoznak, ill. néha azokra a termelési tényezőkre, amelyek a szolgáltatás ellátásához szükségesek. A szolgáltatási készlet csoportjai:

  • bérelhető ill. eladható áruk;
  • fizikai hely;
  • értékesítési csatornák, vagy munkahelyek száma;
  • szolgáltató személyzet;
  • termelő berendezések;
  • kiegészítő termékek.

A készletelemzés célja az iparban és a készletező szolgáltatásokban, hogy meghatározza

  • mikor kell a rendelési tételeket feladni
  • mekkora legyen a rendelés.
13.2. A kereslet fajtái
13.2.1. Függő kereslet

Ahol a kereslet ismert és biztos, ott magas hatékonyságú termelés folytatható, ahol viszont nem, ott ellensúlyozó technikák - a munkaerő-állomány megváltoztatása, alvállalkozói szerződések kötése stb. - állnak rendelkezésre a bizonytalanság kiküszöbölésére.

Hasonló a helyzet a készletszabályozó eljárásoknál is. Ha egy végtermék kereslete véges időegységre ismert, akkor a részegységek kereslete is ismert, így a megfelelő mennyiségű részegység biztosítása a megfelelő időben egyszerű mechanikus folyamat. Ha pl. egy autógyár tudja, hogy a következő hónapban 2000 db autót fog eladni, akkor azt is tudja, hogy 10000 db gumiabroncsot kell megrendelnie illetve raktáron tartania (a pótkerékkel együtt). Ebben az esetben a szükséges kerekek száma az eladható autók számából következik, azaz a kerekek kereslete függ az eladott végtermék, az autó számától.

13.2.2. Független kereslet

Ha a termék vagy az alkatrész kereslete bizonytalan, akkor plusz egységeket kell készleten tartani a bizonytalanság miatt, ami megnöveli a készlettartási költségeket. Az ehhez hasonló esetek rendszerint a műhelyrendszerű termelésben és különféle szolgáltató rendszereknél (pl. kórházi ellátás, kiskereskedelem, könyvkiadás) merülnek fel és független keresletű gazdasági környezetként jellemezhetők.

Megjegyezzük, hogy néhány modell olyan készletezési probléma megoldására szolgál, ami a "függő" MRP módszerrel is kezelhető.

13.3. A készletezés céljai

Az árutermelésben a készletet a következő szükségletek kielégítésére tartják:

a)A termék változó keresletének kielégítésére. Ha a termék iránti kereslet pontosan ismert, akkor lehetséges (bár nem feltétlenül gazdaságos), hogy pontosan a keresletnek megfelelő mennyiségű terméket gyártsanak. A kereslet azonban általában nem teljesen ismert, ezért a változások okozta problémák kiküszöbölése érdekében biztonsági vagy "ütköző" készletet tartanak fenn.
b)Az egyes műveletek függetlenségének fenntartására. Egy munkaállomás ellátása a kellő készletekkel rugalmassá teszi annak működését. A gépek átállítása egyik termékről a másikra (termékváltás) pl. költségekkel jár, amit a készletek biztosította függetlenség csökkenthet, lehetővé téve a menedzsment számára a gazdaságos sorozatnagyságok szerinti irányítást. Futószalag rendszer esetén a munkaállomások általában nem függetlenek, hiszen az anyagok és termékek megmunkálásának üteme a szalag sebességétől függ. Így egyáltalán nincs, vagy csak néhány extra termék van a rendszerben, ha a munkás a munkadarabot gyorsabban vagy lassabban munkálja meg, mint a szalag sebessége, vagy ha a folyamat végén lévő munkaállomások lelassítják az output kibocsátást. A munkaállomáson megmunkált termék rögtön a következő munkaállomáshoz kerül.
c)Biztonsági tartalék az anyagok szállításánál adódó csúszások kivédésére. Amikor egy anyagot beszállítótól rendelünk, számtalan okból adódhat késés: a szállítási időnek van egy normális ingadozása, ami esetenként nagy lehet; felléphet anyaghiány a szállító üzemében, ami megrendelésünk csúszását okozza; lehet váratlan sztrájk a szállító üzemében, vagy a konkrét szállítást végző vállalatnál; elveszhet a megrendelés; vagy a beszállító nem megfelelő, ill. hibás terméket szállít. A biztonsági készlet nagyságát a várható követ következmények komolyságától függően kell meghatározni.
d)A nagyobb rendelési mennyiségből adódó előnyök kihasználásara. Nyilvánvaló, hogy egy rendelés feladásának költségei vannak: munkaerő, telefon, gépelés, postázás stb. Minél nagyobb tehát egy rendelés, annál kevesebb megrendelést kell feladni. A szállítmányozási költségek alakulása is a nagyobb rendeléseknek kedvez, minél nagyobb a szállítmány, rendszerint annál kisebb az egységköltsége.
13.4. Készletezési költségek

Bármely, a készletek nagyságára kiható döntést hozunk, a következő költségekkel kell számolnunk.

A készletezés költségei
1. ábra
13.4.1. Készlettartási költség

Ez egy szélesebb kategória, amely magában foglalja a raktárépület és berendezés költségeit, az anyagkezelésből, biztosításból, lopásból, törésből, elavulásból, értékcsökkenésből, adóból illetve a lekötött tőke elmaradt hasznaiból adódó költségeket.

Készlet
2. ábra

Nyilvánvaló, hogy a magas készlettartási költség alacsonyabb készletszint tartására és gyakoribb feltöltésre ösztönöz.

13.4.2. Termékváltás/átállítás költsége

Minden termék elkészítése együtt jár a szükséges anyagok beszerzésével, a speciális összeszerelő berendezések előkészítésével, a szükséges papírok kitöltésével, az idő- és anyagszükségletek megadásával és a megelőző fázisból ottmaradt anyagok elszállításával. Emellett más - munkások felvételével, elbocsátásával, betanításával, az állásidővel és a túlóráztatással - kapcsolatos költségek is felmerülnek.

Ha nem lenne sem költsége, sem időigénye az egyik termékről a másikra való átállásnak, akkor sokféle terméket lehetne kis sorozatban előállítani. Ez csökkentené a készletszintet, és ezáltal a költségeket. Mindazonáltal az átállítás költsége általában létezik és korunk egyik kihívása, hogy csökkentse ezt a költséget, lehetővé téve kisebb sorozatok gyártását.

13.4.3. Megrendelési költség

Ezek a költségek a vezetési és az irodai költségekre vonatkoznak, amelyek célja a vásárlási vagy gyártási megrendelés előkészítése. A szaknyelv ezt a kategóriát további két részre osztja:

  • Beszállítói költség, amely az egyes szállítóknak küldött megrendelések meghatározásával és kibocsátásával kapcsolatos költségeket tartalmazza.
  • Cikk költség, amely az ugyanattól a szállítótól rendelt minden egyes cikkfajta külön számbavételének a költsége.

Ha pl. három alkatrészt rendelünk egy beszállítótól, akkor egy beszállítói és három cikk költséggel számolhatunk.

13.4.4. Hiány költség

Ha egy cikkfajta készlete elfogy, akkor a vásárló vagy megvárja, amíg újratöltik a készletet, vagy visszavonja a rendelést. Létezik egy átváltás a készlettartásból és a készlet hiányából eredő költségek között. A hiány költségét rendszerint nehéz megállapítani, mivel nem mindig lehet felmérni az elmaradt hasznot, vagy azt a káros hatást, ami vásárlók elvesztése miatt, ill. a késésért fizetett büntetés következményeként éri a vállalatot.

13.5. A készletezési rendszer

A megfelelő rendelési/gyártási mennyiség meghatározása az összköltségek minimalizálásával történhet, ahol az összköltség három költségfajta - a készlettartás, a megrendelés/átállítás és a hiányköltség - felmerüléséből származik. A tananyagban több speciális modellel fogunk megismerkedni, amelyek segítenek a minimális költséget biztosító kombináció megtalálásában.

A készletezési rendszer gondoskodik a készletek fenntartásához és szabályozásához szükséges szervezeti rendszerről és működési politikáról. A rendszer felelős a termékek megrendeléséért és átvételéért: a megrendelés feladásának időzítéséért, annak a nyomon követéséért, hogy miből, mennyit és kitől rendeltek. A rendszernek meg kell tudni válaszolni olyan kérdéseket, mint:

  • Megkapta a beszállító a rendelést?
  • Szállított?
  • Jók a megadott időpontok?
  • Vannak eljárások az újrarendelésre vagy a nem kívánt áruk visszaszállítására?

A készletezési rendszerek két kérdésre adnak választ

  • mikor rendeljünk egy adott termékből és
  • mennyit.

A rendelés időpontjára vonatkozó alapválaszok a következők:

  • a rendelést rögzített időközönként kell feladni (jelöljük ezt a továbbiakban T-vel)
  • a készlet utánpótlásáról akkor döntünk, amikor a készletszint valamilyen meghatározott minimális szint (R) alá csökken

A rendelési tétel meghatározására ugyancsak két lehetőség nyílik:

  • a rendelési tétel nagysága rögzített mennyiség (Q)
  • a rendelés olyan mennyiségre szól, hogy a beérkezés után a készlet egy előre meghatározott maximális szintet (S) érjen el.

A készletezési rendszerek az említett változók lehetséges kombinációi. Beszélhetünk tehát (T,Q), (T,S), (R,Q) és (R,S) rendszerekről. Ezek összefoglaló táblázatát tartalmazza a 3. ábra.

A rögzített rendelési mennyiség és a rögzített időköz közti különbségek
3. ábra

A készletezési rendszerek két alcsoportját tárgyaljuk. Ebben a leckében a rögzített rendelési mennyiség modellt mutatjuk be, a következő leckében pedig a rögzített időközű modellt.

13.6. A rögzített rendelési mennyiség modell jellemzői

Rögzített rendelési mennyiség (gazdaságos rendelési mennyiség, economic order quantity, EOQ modellnek is nevezik)

A rögzített rendelési mennyiség modell az újrarendelési pontra és a rendelési nagyságra helyezi a hangsúlyt. Az újrarendelési pont a készlet egy adott állapota (darabszáma). Amikor a készlet erre a pontra csökken, akkor kell új rendelést feladni.

Az eljárás: mikor az adott cikket kiveszik a készletből, a kivételt feljegyzik és a megmaradó mennyiséget azonnal összehasonlítják az újrarendelési ponttal. Ha a pont alatt van a mennyiség, akkor Q mennyiséget rendelünk. Ha pedig fölötte, akkor a következő kivételig nem történik rendelés. A rögzített rendelési mennyiség esetében tehát azután döntünk a rendelésről, hogy a készletet ellenőriztük. Hogy a rendelést elküldjük-e vagy sem, az a készlet pillanatnyi állapotától függ.

A rögzített rendelési mennyiség modellben a rendelés akkor indul el, ha az esemény - az előre rögzített újrarendelési szint elérése - bekövetkezik. Ez az esemény bármikor bekövetkezhet, az adott cikk iránti kereslettől függően.

13.6.1. Az alap "fűrészfog" modell

A legegyszerűbb modell ebben a kategóriában akkor jelenik meg, ha mindent biztonsággal ismerünk. Ha pl. a termék évi kereslete 1000 egység, akkor az pontosan annyi, és a pontosság igaz a termékváltás és a készlettartás költségére is. Bár a teljes bizonyosság feltételezése ritkán indokolt, mégis jó kiindulópontot biztosít a készletezési modell kiterjesztéséhez.

A rögzített rendelési mennyiség modellek a rendelés feladásának pontját (R), és a megrendelt mennyiséget (Q) határozzák meg. A rendelési pont (R) mindig egy meghatározott mennyiségű készleten lévő egység. A rögzített rendelési mennyiség megoldását például így lehetne megfogalmazni: ha a készleten lévő árumennyiség eléri a 36 egységet, adjunk fel 57 egységnyi rendelést.

A rögzített rendelési mennyiség alapmodellje
4. ábra

Az ábra jelölései:
Q= megrendelt mennyiség
R= újrarendelési pont;
L= átfutási idő;

Ha a készlet R pont alá esik, akkor újrarendelnek. A rendelés L időszakasz végére érkezik be, ami ebben a modellben változatlan. Az L átfutási idő alatt a megrendelt termék megérkezik a beszállítótól, és újra feltölti a készletet.

Figyelje meg az ábrán, hogy az átlagos készlet Q/2. Tegyük fel, hogy a maximális készlet (Q) 30 db, minden nap 10-et használunk fel, tehát 3 nap alatt fogy el.

Az első nap elején 30 db, az első nap végén 20 db van készleten, azaz átlagosan 25 db.
A második nap átlaga 15, a harmadik napé 5.
A három nap átlaga együttesen:

25+15+5 3 = 45 3 =15

Az átlagos készlet tehát Q/2, azaz 30/2=15.

A fenti ábra és az optimális rendelési mennyiség származtatása a modell következő jellemzőin alapul:

  • a termék iránti kereslet állandó, és az egész periódus alatt változatlan;
  • az átfutási idő (a rendeléstől az átvételig) állandó;
  • a termék egységára állandó;
  • a készlettartás költsége az átlagos készleten alapul;
  • a rendelési és a termékváltási költség állandó;
  • a termék kereslete maradéktalanul ki van elégítve (nincs várakozás).

Egy készletmodell felépítésénél az az első lépés, hogy valamilyen függvénykapcsolatot találjunk a vizsgált változók és a hatékonyságmérése között. Mivel mi most a költségekkel foglalkozunk, a következő egyenletet állíthatjuk fel:

TC=DC+ Ds Q + Q 2 H

ahol
TC= összköltség;
D= a vizsgált időtartam (év) összkereslete;
C= beszerzés/gyártás egységköltsége;
Q= megrendelt mennyiség (az optimális mennyiséget gazdaságos rendelési mennyiségnek hívják, EPQ, vagy Qopt);
s= termékváltás költsége vagy a rendelés feladásának költsége;
H= a vizsgált időtartam készlettartási egységköltsége.

(A készlettartási költséget gyakran a cikk költség százalékban is ki szokták fejezni, úgy mint H=iC, ahol i a készlettartás költsége százalékban.)

Az egyenlet jobb oldalán
DC : a termék éves beszerzési/gyártási költsége;
Ds Q : az éves rendelési költség (az éves rendelések száma (D/Q) szorozva ennek költségével (S);
Q 2 H : az éves készlettartási költség (az átlagos készlet (Q/2) szorozva a készlettartás egységköltségével (H).

Ezeket a költségeket mutatja be következő ábra.

Éves termék költség a rendelés mértékének függvényében
5. ábra

Figyelje meg az ábrán, hogy az éves termékköltség (DC) független a rendelési mennyiségtől (Q-tól), ezért függvénye vízszintes egyenes. A rendelési költség fordítottan arányos a rendelt mennyiséggel: minél többet rendelünk egyszerre, annál kevesebb alkalommal kell rendelni, így a megrendelés költsége is kevesebbszer merül fel. A készlettartási költség annál magasabb, minél többet rendelünk egyszerre, mert így több készletet kell tárolni.

A modellelemzés során a következő lépés annak a Q rendelési mennyiségnek a megtalálása, ahol az összköltség minimális.

Utalva az 5. ábrára, az összköltség ott minimális, ahol a függvény meredeksége 0. Ehhez az összköltség deriváltját kell vennünk Q-ra vonatkozóan, amit 0-val teszünk egyenlővé. Az alapmodellt figyelembe véve mindez a következőképpen írható fel:

TC=DC+ Ds Q + Q 2 H
dTC dQ =0+ DS Q 2 + H 2
Q opt = 2DS H

Mivel a modell állandó kereslettel és átfutási idővel számol, nincs szükség biztonsági készletre, és az újrarendelési pont (R) egyszerűen

R= d ¯ L

ahol
d ¯ = az átlagos napi kereslet (állandó)
L = átfutási idő, napokban kifejezve (állandó)

13.6.2. A felhasználási modell

Az eddigiekben feltüntettük, hogy a megrendelt mennyiséget egy tételben szállítják, de ez gyakran nincs így. Sok esetben a készlet előállítása és használata egyidejűleg, folyamatosan történik. Ez különösen igaz ott, ahol a termelőrendszer egyik része egy másik rész beszállítója.

Például, amikor alumínium öntvényeket gyártunk, egy alumínium ablakgyártó rendelésének kielégítésére, az öntvényeket szét kell vágni, és össze kell állítani, mielőtt leszállítanánk. A gyártók kezdenek hosszabb távú megállapodásokat kötni a beszállítókkal. Egy ilyen szerződésnél egyetlen rendelés fedezheti a vállalat termék, vagy anyagigényeit fél, sőt egy teljes évre, ugyanakkor a szállítások hetente vagy még gyakrabban történnek.

A szituáció a felhasználási modellel írható le.

Ez a gyakorlatiasabb készletezési modell csak kissé különbözik az előzőtől. Ha d-vel jelöljük a termelésbe kerülő termékek iránti állandó kereslet rátáját és p-vel annak az eljárásnak a termelési rátáját, amely felhasználja ezeket, akkor a következő egyenletet írhatjuk fel az összköltségre:

TC=DC+ D Q S+ (pd)QH 2p

Ha ezt is deriváljuk Q-ra nézve, majd egyenlővé tesszük 0-val, akkor azt kapjuk, hogy:

Q opt = 2DS H p (pd)

Ezt a modellt mutatja a következő ábra.

Felhasználási modell
6. ábra

A függvény "készletépítés" szakaszában a beszállítók folyamatosan állítanak elő termékeket, és azokat készletbe adják: ezért nő ebben a szakaszban a készlet. Egy adott készlet elérése után a beszállító leáll a termeléssel, ekkor csak felhasználás van, a készlet folyamatosan fogy.

Láthatjuk, hogy a raktáron lévő egységek száma mindig kisebb lesz, mint a rendelési mennyiség, Q.

Az előző modell feltétele, hogy a kereslet ismert és állandó. Az esetek többségében azonban a kereslet nem állandó, napról-napra változik. Ezért biztonsági készletet kell tartani, hogy bizonyos szintű védelemről gondoskodjunk a hiánnyal szemben.

A biztonsági készlet tartásának mennyiségével kapcsolatban gyakran használt kifejezés a kiszolgálási szint. A kiszolgálási szint az egyes egységek iránti keresletnek arra a nagyságára vonatkozik, amelyet azonnal ki tudunk elégíteni a nálunk lévő készletből. Például, ha egy termék iránti éves kereslet 1000 egység, akkor a 95%-os kiszolgálási szint azt jelenti, hogy 950 egységet azonnal tudunk a készletből nyújtani és 50 egység fog hiányozni.

13.6.3. Heurisztikus modell

Az alábbiakban egy heurisztikus modellt mutatunk be a rendelési mennyiség és a biztonsági készlet meghatározására. Megjegyezzük, hogy az irodalom gazdag olyan modellekben is, amelyek adott feltételek mellett egzakt optimumot adnak, ezek tárgyalása azonban mélyebb matematikai ismereteket igényel.

Mint azt a 7. ábra mutatja, a rögzített rendelési mennyiség modellben a rendelést akkor adják fel, ha a készletszint eléri az újrarendelési pontot (R).

Heurisztikus modell
7. ábra

A görbe azért bomlik három ágra, mert az átfutási idő alatt, melynek kezdetén a rendelt tételnagyságot meghatározzák, nem lehet tudni, hogy milyen mértékű készletcsökkenés következik be, csak prognózis áll rendelkezésre.

Feltételezzük, hogy az átfutási idő alatt a kereslet adott határok között mozog. A keresletnek ezt a tartományát vagy régebbi adatok elemzése alapján kapjuk meg, vagy ha ez nem áll rendelkezésre, akkor becslés alapján.

A biztonsági készlet nagysága a kívánt kiszolgálási szinttől függ. A rendelési mennyiséget (Q) a szokásos módon számolhatjuk ki, figyelembe véve a keresletet, a hiány, a rendelés, a készlettartás és egyéb költségeket. Bármely rögzített rendelési mennyiség modell használható Q kiszámolására, pl. a korábban bemutatásra került EOQ modell, vagy annak felhasználással módosított változata.

Az újrarendelési pont megszabja az átfutási idő alatt a várható kereslet nagyságát, valamint a biztonsági tartalékot, ami a kívánt kiszolgálási szint függvénye. Így az alapvető különbség a rögzített rendelési mennyiség modell bizonytalan, illetve biztos kereslet esetén való alkalmazása során nem a rendelési mennyiség kiszámításánál van (az mindkettő esetben azonos), hanem az újrarendelési pont kiszámításánál.

Az újrarendelési pont

R= d ¯ L+zσL

ahol
R = újrarendelési pont termékegységben
d ¯ = átlagos napi kereslet
L = átfutási idő, napokban
z = a szórás mértéke egy meghatározott megbízhatósági szinten
σL = a felhasználás szórása az átfutási idő alatt

A zσL a biztonsági készlet nagysága. Megjegyezzük, hogy ebben a példában a biztonsági készlet hatása az, hogy előrébb hozza az újrarendelést. Azaz R a biztonsági készlet nélkül csak az átfutási idő alatti átlagos kereslet. Ha az átfutási idő várható értéke pl. 20 egység (azaz 20 termék felhasználási ideje) és a biztonsági készletet 5 egységben határozzuk meg, akkor a rendelés előbb kerül feladásra, mégpedig akkor, amikor a 25 egységet elértük. Minél nagyobb a biztonsági készlet, annál előbb adjuk föl a rendelést.

Önellenőrző feladatok
1. Jelölje meg az alábbiak közül a készlet fogalmát!
a) A vállalatnál adott időpontban meglevő nyersanyagok összessége.
b) A vállalatnál adott időpontban meglevő, a beszállítók által előállított alapanyagok.
c) A vállalatnál adott időpontban meglévő anyagok, félkész- és késztermékek.
d) A vállalatnál adott időpontban meglevő, a beszállítók által előállított félkész-termékek és alkatrészek.
2. Jelölje meg, hogy az alábbiak közül melyek tartoznak a termelői készlethez!
a) Késztermékek.
b) Termelő berendezések.
c) Alkatrészek.
d) Termelésközi készletek.
e) Bérelhető ill. eladható áruk.
f) Értékesítési csatornák, vagy munkahelyek száma.
3. Döntse el, hogy az alábbi állítás igaz vagy hamis!
Ha egy alkatrész kereslete független a piaci viszonyoktól, és adott időegységre állandónak tekinthető, akkor független keresletről beszélünk.
4. Jelölje meg, hogy az alábbiak közül melyek a készletezés céljai?
a) Állandó nagyságú kereslet esetén biztonsági készletet tartanak fenn.
b) Ha a termelés egyes műveletei lassúbbak, mint a többi művelet, akkor az ebből adódó belső hiányt készletből lehet fedezni.
c) A beszállítók által előállított termékek ingadozó beérkezéséből adódó problémák készlettel kiküszöbölhetők.
d) A szállítmányozási költségek alakulása a nagyobb tételű szállításnak, így közvetve a készletezésnek kedvez.
5. Az alábbiak közül mely költségfajtába tartoznak a raktárépület és a raktári berendezés költségei?
a) Készlettartási költség.
b) Termékváltás/átállítás költsége.
c) Megrendelési költség
d) Hiány költség
6. Az alábbiak közül mely költségfajtába tartozik a beszállítói megrendeléseket végző munkatárs bére?
a) Készlettartási költség.
b) Termékváltás/átállítás költsége.
c) Megrendelési költség
d) Hiány költség

8. Az alábbi ábra alapján válaszoljon a kérdésre!

Mely függvényeket jelezik az ábrán látható számok a "fűrészfog" modell esetén? Írja be a számokat a megfelelő mezőbe (a négy számból hármat kell beírnia!)

Rendelési költség:
Összköltség:
Készlettartási költség:

9. Az alábbi adatok alapján határozza meg az optimális rendelési mennyiséget!
A készlettartás egységköltsége (H)= 200 Ft/db évente, az össz-kereslet (D)= 5000 db évente, egy rendelés költsége (S)= 20 000 Ft.

Az optimális rendelési mennyiség: db.

10. Az alábbi ábra alapján válaszoljon a kérdésre!

Írja be az ábrán szereplő számokat a megfelelő helyre!

Az az időszak, amikor a készlet előállítása és felhasználása egyaránt folyik:
Az az időszak, amikor csak a készlet felhasználása folyik:
A készlet folyamatosan fogy:
A készlet folyamatosan nő:

11. Jelölje meg, mit étünk azon, hogy a kiszolgálási szint 90%?
a) A termék éves keresletének 90%-át azonnal lehet fedezni a készletből.
b) A termék éves kereslete nem haladja meg a készlet 90%-át.
c) A termék éves keresletének 90%-át garantáltan szállítja a beszállító.
d) A termék éves keresletének 90%-át kell egy év alatt összesen készletből fedezni.
12. Jelölje meg, mi az alapvető különbség a rögzített rendelési mennyiség modell bizonytalan, illetve biztos kereslet esetén való alkalmazása során!
a) A rendelési mennyiség kiszámítása más.
b) A rendelési pont kiszámítása eltérő.
c) A rendelési időköz kiszámítása különböző.
d) Az átfutási idő kiszámítása nem ugyanaz.