KURZUS: Emberi tényezők a balesetekben

MODUL: II. modul

4. lecke: A munkaterhelés

Munkaterhelésnek nevezzük azt az erőfeszítést, amelyet a munkafeladat elvégzése igényel az egyéntől. A mennyisége értelmezhető egy adott időpontban, a munkavégzés egy időszakára illetve egy teljes műszakra vonatkozóan. Az erőfeszítést igényelheti a munka fizikai része, egy adott testtartás fenntartása, adott környezeti körülmények adta igények (pl. magas hőmérséklet, páratartalom, zaj stb.), mentális terhelés a figyelem az információk megszerzése azok feldolgozása sok esetben időnyomás alatt. A mentális terhelés növekszik azzal, hogy a munkavállaló tudatában van a tevékenységével kapcsolatos felelősségnek.

A munkaterhelésnek sem az alacsony sem a magas szintje nem jó a munkavégzés biztonsága szempontjából. Az alacsony munkaterhelés unalomhoz, motiválatlansághoz vezet. Ilyen esetben annak érdekében, hogy valamivel elüsse az időt az egyén hajlamos munkájához nem tartozó, figyelmét elterelő tevékenységet végezni. Komoly problémát jelent ez napjainkban, amikor a szórakozást az okostelefonoknak, tableteknek köszönhetően a zsebünkben hordjuk.

Gyakrabban találkozunk azzal, amikor munkaterhelés nagyobb, mint amit a személy el tud viselni. A túl magas munkaterhelés először is stresszt okoz, majd ennek hatására jelentősen csökken a figyelem és a teljesítőképesség.

A mentális munkaterhelés kezelésére az emberek stratégiákat alakítanak ki annak érdekében, hogy a személyes határon belül tartsák. Ilyen stratégia például, amikor a rendelkezésre álló részletekből kevesebb részletet figyel meg a megfigyelés és a feldolgozási folyamat tehermentesítése érdekében.

A munkaterhelés mérhető laboratóriumi körülmények között, és ezeket a kutatási eredményeket fel lehet használni a tervezés során. Tervezés alatt az eszközök, a munkaterületek, az interfészek és maguk a munkafolyamatok tervezését is érteni kell. A tervezés a legfontosabb eszköz a megelőzésben.

Balesetvizsgálat során meg kell próbálni felmérni, hogy az adott helyzetben milyen munkaterhelések érték az egyént, és ezeket ő hogyan érzékelte, érezte és kezelte. Tudatában kell lennünk annak, hogy azonos hatások minden egyénnek más és más munkaterhelést jelentenek. Emiatt az egyén saját ítélete is fontos.

A túlzott fizikai munkaterhelést a következő tényezők okozhatják:

  • valaminek a súlya vagy terjedelme túl nagy és mozgatni kell;
  • valamit fel kell emelni, akár többször is vagy folyamatosan;
  • kényelmetlen testhelyzetben (pl. kicsavarodva, meggörnyedve) történő munkavégzés;
  • fogási pontok hiánya a terheken;
  • túl kevés pihenési idő;
  • csúszós, nedves felületen végzett fizikai munka.

Ezek a fizikai terhelések jól mérhetőek, ma már komoly laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján alakultak ki a munkavédelmi szabályok, amelyek meghatározzák a különböző emelési határokat és munkavégzési feltételeket.

A fizikai túlterhelésnek hatása van az emberi test működésére: fáradtság, kimerültség esetleg sérülések formájában, de mentális terhelést is erősíti az által, hogy a személy érzékeli a fáradtságát és emiatt aggódni kezd vagy belső mentális konfliktust okoz nála a feladat teljesítésére vonatkozó törekvés.

Mentális túlterhelés jellemzően akkor keletkezik, amikor a feladat több figyelmet igényel a munkavállalótól, mint amennyi a rendelkezésére áll. Az emberek rendszeresen változtatják munkamódszereiket, hogy a mentális terhelés elfogadható határain belül maradjanak. (Például bizonyos részleteket figyelmen kívül hagynak). Probléma keletkezik, amikor olyan magas szinten kell igénybe venni a figyelmüket, hogy már fontos részletek, változások sem tudatosulnak. Egyes személyek ilyenkor csőlátást kapnak: azaz egy feladatra, és annak minden részletére erősen összpontosítanak, azonban minden mást kizárnak a tudatukból.

Túl nagy mentális terhelés esetén az emberek stresszessé válnak, és precizitásuk csökken. Több figyelmet szentelnek olyan dolgoknak, amit ők maguk fontosnak tartanak, akár helyes az elgondolásuk, akár nem. Hajlamosak kizárólag a könnyen elérhető információkra támaszkodni, mert nincs kapacitásuk a nehezebben elérhető (és sok esetben fontosabb vagy pontosabb) információknak utána kutatni. Az ilyen helyzetekben választott stratégia általában valamilyen jól ismert, sokszor begyakorolt stratégia, azonban ezek nem mindig felelnek meg az adott helyzetnek.

Az alacsony munkaterhelésnek is meg vannak a maga veszélyei:

  • lassú reakció idő,
  • új tényezők felismerésének elmulasztása,
  • elalvás,
  • új ingerületek keresése (TV, mobiljáték, olvasás stb.).

A fizikai és mentális túlterhelés megelőzésének legolcsóbb eszköze a megfelelő tervezés és tesztelés. A tervezés időszakában felismert problémák kijavítása kb. századrésznyi költséget jelentenek ahhoz képest, mint amikor egy üzembe helyezett rendszeren kell változtatást végezni. A tervezés természetesen vonatkozik a tárgyakra, eszközökre, szoftverekre ugyanúgy, mint a munkafolyamatokra.

A mentális túlterhelés felismerésének egyik egyszerű eszköze az idővonal. Az idővonalon feltüntethető az érintett személy valamennyi tevékenysége, amelyet az esemény előtt illetve után kellett megtennie. Egy hasonló feladatokat tartalmazó idővonal felépítéséve már összehasonlíthatóak az időtartamok és megmutathatóak a túlterhelés pontjai vagy időszakai.

Ellenőrző kérdések
1. Jelölje az igaz állításokat!
A munkaterhelés mértéke csak egy adott időpontban értelmezhető.
A fizikai túlterhelés a mentális terhelést is növeli.
A munkaterhelés nem mérhető laboratóriumi körülmények között.
A nagyon alacsony munkaterhelés nem okozhat problémát, csak a túl magas.
A mentális túlterhelés megelőzésének legolcsóbb eszköze a megfelelő tervezés és tesztelés.
2. Írja be a hiányzó szavakat!

A mentális túlterhelés felismerésének egyik egyszerű eszköze az .

Túl nagy mentális terhelés esetén az emberek válnak, és csökken.

Munkaterhelésnek nevezzük azt az , amelyet a munkafeladat elvégzése igényel az egyéntől.

A időszakában felismert problémák kijavítása kb. századrésznyi költséget jelentenek ahhoz képest, mint amikor egy üzembe helyezett rendszeren kell változtatást végezni.