KURZUS: Különleges ellátási rendszerek
MODUL: Logisztikai feladatok a kőolaj- és üzemanyag-ellátásban
1. lecke: Az ásványolaj kitermelés és feldolgozás története
Cél: A lecke célja, hogy a hallgató megismerje a kőolaj- és üzemanyag-ellátás fejlődésének történetét, valamint a válságok jelentkezésének okait és következményeit | ||
Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes: | ||
| ||
Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 30 percre lesz szüksége. | ||
Kulcsfogalmak: Kőolaj tartalékok, olajválság | ||
| ||
Bár az olaj természetes szivárgások formájában több ezer éve ismert, iparszerű kitermelése csak a XIX. század közepén kezdődött, és ezután üstökösként jelent meg az energiaellátás egén. | ||
1859. augusztus 27-én került a felszínre egy titusville-i (USA, Pennsylvania állam) kútból az olaj. Mai szemmel nézve, nem túl nagy dolog: alig valamivel több mint 20 méter mélyre kellett lefúrni, és kézi szivattyúkkal napi 3-4 m3 olajat termeltek. Mégis ezzel a fúrással indult diadalútjára a "fekete arany". A sikeres fúrás után kitört az "olajláz", megindult a harc a titusville-i koncessziókért, a környék hamarosan megtelt fúrótornyokkal, deszkabódékkal, szalmazsákos szálláshelyekkel és műhelyekkel. Nem egy ma nagyon elegáns világcég ezen deszkabódék egyikéből indult. Másfél évvel a "nagy találat" után már napi 160 tonnát termeltek itt ki. | ||
Véletlen egybeesés, de az olaj későbbi sorsa szempontjából döntő jelentőségű, hogy a titusville-i fúrást követő évben, 1860-ban szabadalmaztatta Etienne Lenoire a gázmotort, amit egy német fiatalember, bizonyos Nicolaus August Otto 1876-ban úgy fejlesztett tovább, hogy az éghető folyadékkal is üzemelhessen. (A sors fintora, hogy még nagyon sokáig a lámpaolaj volt az olajfeldolgozás célterméke, Otto pedig etanolra szabadalmaztatta belső égésű motorját). | ||
Az olajtermelésben a Rockefeller vezette Standard Oilnak (a mai Exxon ősének) jutott meghatározó szerep. Nem sokkal később a pennsylvaniai mezőket messze felülmúló lelőhelyeket találtak a Mississippitől nyugatra és az USA déli államaiban (Texas, Oklahoma). Baku környékén a Nobel fivérek kezdték meg az iparszerű kitermelést. De hamarosan megjelent a piacon az angol Shell, a holland Royal Dutch, valamint később az Angol-Perzsa Olajvállalat (mai nevén BP). | ||
Az olaj feldolgozásában a döntő változást az hozta, hogy 1877-ben Edison feltalálta a villanykörtét, így a lámpaolaj egyre inkább kiszorult. Ugyanakkor a belsőégésű motorok elterjedése (autók, repülők) következtében egyre nagyobb szükség lett motorhajtó anyagokra. Először 1910-ben múlta felül a benzin értékesítése a lámpaolajét. | ||
Az első világháború meggyőzően bizonyította a folyékony tüzelőanyagok és üzemanyagok (benzin, gázolaj, fűtőolaj) fölényét a kőszénnel szemben. A háború után a közlekedés és az ipar egyre több olajat igényelt, és felütötte a fejét az aggodalom, hogy a fokozódó igények következtében a készletek gyorsan kimerülnek (a század tízes éveiben azt jósolták, hogy a világ olajkészlete - az akkori igények mellett - még 30 évre elegendő). Mindenesetre világméretekben lázas kutatótevékenység kezdődött, számos új olajmezőt fedeztek fel. Annak ellenére, hogy a piacon olajbőség alakult ki, fokozódott a verseny mind a piacokért, mind a kitermelési engedélyekért (koncessziók). 1928 szeptemberében a Royal Dutch - Shell, a Standard Oil és az Angol-Perzsa Olajvállalat megegyeztek a termelés korlátozásáról és a piacok felosztásáról. Ehhez, az úgynevezett achnacarry-i egyezményhez később még négy nagy amerikai cég (SOCAL, Mobil, Gulf, Texaco) csatlakozott. Őket nevezete Enrico Mattei, az olasz ENI elnöke "Hét Nővér"-nek. | ||
Az igények növekedése miatt a kitermelés egyre nőtt. 1945-ben 362 millió tonna olajat bányásztak világszerte, ez a szám 35 év múlva megtízszereződött, a XXI. század legelején a globális kitermelés évi 4 milliárd tonna körül volt. | ||
Mintegy a "Hét Nővér" ellenkartelljeként, 1960-ban Irán, Irak, Kuvait, Szaud-Arábia és Venezuela Bagdadban megalakította a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC), melyhez idővel csatlakozott Algéria, Ecuador, az Emirátusok, Gabon, Indonézia, Katar, Líbia és Nigéria. Sosem voltak viszont OPEC tagok olyan jelentős kitermelők, mint a Szovjetunió (és utódállamai), Mexikó, Nagy Britannia, vagy Norvégia. | ||
Az olaj ára nagyjából stabil volt, de az 1970-es években két "árrobbanás" következett be. Előbb 1973-ban az arab-izraeli háború idején, majd 1979-ben az iráni forradalomkor. Utóbbinál az ár - figyelembe véve az inflációt - 100 "mai" dollár/hordónak felelt meg. A második nagy árrobbanás után egy enyhén lejtő ártendencia alakult ki, mely mélypontját 1999. februárjában érte el (az irányadó Brent minőség hordójáért nem adtak 10 dollárt sem), majd ismét emelkedés következett, de úgy, hogy közben felcserélődött az ok és az okozat. Eddig a termékek ára követte az olaj árát, de a századfordulótól az üzemanyagok iránti megnövekedett igény (gázolaj esetében India és Kína, benzin esetében az USA) vitte soha nem látott magasságokba az üzemanyagok világpiaci árát, és ezt követte az olajár emelkedése (a farok csóválta a kutyát). Az olajár eddigi maximumát 2008. június 4-én érte el; ekkor egy hordó Brent olajért 144,2 dollárt adtak. | ||
Miközben számos szakember azzal riogatott, hogy hamarosan elérjük a 250 dollárt, az olajár zuhanásba kezdett, mélypontját 2008. december 24-én érte el 33,6 dollárral. 2011-ben az olaj ára újra stabilan 100 USD/bbl volt, de 2014 végére - az ukrán-orosz válság idején, de sokak szerint sokkal inkább a palagáz felhasználás előtérbe kerülésének megakadályozása érdekében - ismét jelentősen csökkent. | ||
Az olajtermékek iránti kereslet növekedésével a feldolgozásban is jelentős változások álltak be. A kezdeti egyszerű atmoszférikus lepárlást egyre bonyolultabb eljárások (vákuum desztilláció, krakkolás, reformálás) követte, majd egyre nagyobb szerephez jutottak a maradékot értékesebb termékekké feldolgozó eljárások (késleltetett kokszolás, hidrokrakkolás). Európa alapvető ellátási problémája jelenleg, hogy a finomítók akkor épültek, mikor azt gondolták, a cél minél több benzin termelése. Időközben azonban igen erős dízelesedés indult be, és ha az európai finomítók ki akarnák elégíteni a gázolaj igényt, hatalmas mennyiségű benzinfelesleg képződne. A finomítói lehetőségek és az autópark igényei közti egyensúlyzavart úgy egyenlítik ki, hogy nagyságrendileg húszmillió tonna gázolajat importál Európa Oroszországból és a Közel-Keletről, miközben hasonló mennyiségű benzint exportálnak Amerikába. | ||
Nyilván sokakban felmerül a kérdés, meddig lesz olaj? Pontosan senki sem tudja. A XXI. század legelején úgy becsülték, hogy a kitermelés 2025-2030 között fogja elérni a csúcsot. Azóta azonban hatalmas olajmezőket találtak brazil felségvizeken,Venezuelában és a Jeges-tengerben. Érdemes a kérdés kapcsán idézni Lew Watts urat, a Shell egyik vezetőjét, aki azt mondta a 2000. évi Kőolaj Világkongresszuson:"A kőkorszaknak sem azért lett végre, mert elfogyott a kő. Az olajkornak sem azért lesz vége, mert elfogy az olaj". |
Önellenőrző kérdések | |||||||||
1 Válassza ki a helyes megoldást! Melyik település közelében találtak először iparszerűen termelhető kőolajat?
![]() | |||||||||
2. Válassza ki a helyes megoldást! Melyik évre tehetjük a kőolaj-kitermelés kezdetét?
![]() | |||||||||
3. Válassza ki a helyes állítást!
![]() | |||||||||
4. Válassza ki a helyes állítást! Kik alkották a "Hét Nővér" szövetségét?
![]() | |||||||||
5. Válassza ki a helyes állítást! Melyik állam nem tagja a kőolaj-exportáló országok (OPEC) szervezetének?
![]() |