KURZUS: Különleges ellátási rendszerek
MODUL: A földgáz ellátás rendszere
1. lecke: A gázellátó rendszer technikatörténete
Cél: A lecke célja, hogy a hallgató megismerje a földgáz ellátás fejlődésének történetét, valamint a gázellátó rendszer és a fogyasztói igények változásainak okait és következményeit | ||
Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes: | ||
| ||
Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 30 percre lesz szüksége. | ||
Kulcsfogalmak: világítás, gázellátás | ||
Jegyzetfüzetébe gyűjtse ki a különböző történelmi korok gázellátó rendszereik sajátosságait, majd jegyzetei alapján határozzon meg a hasonlóságokat és a különbségeket a rendszerek között. | ||
A világítás az emberiség hajnala óta része életünknek. Már korai emberelődünk felismerte a természetes tüzek hasznát, és az így szerzett tüzet gyúlékony anyagok adagolásával őrizgette és használta szerszámok edzésére, sütésre, a vadállatok távol tartására: világításra is. A Homo Sapiens Neanderthaliensis valószínűleg már a tűzgyújtás módját is ismerte. A belső világítás legrégibb eszköze nyilván a tűzhely lángja volt, később pedig a füstölgő fenyőszilánk. Az ókori folyam menti kultúrákban világításra forgácsból vagy növényi rostokból készült, szurokkal, gyantával vagy aszfalttal átitatott fáklyát használtak - ennek hátránya volt, hogy nagyon füstölt. Kr. e. 2763-ban az egyiptomi úri házakban már úszó kanócú lapos olajmécseseket használnak a belső terek világítóeszközeként. Szíriában már Kr. e. 450 körül is fáklyákkal világították ki a városi utcákat. | ||
A Kr. e. V. században a görög kultúrában gyors fejlődésnek indulnak az olajlámpások. Eleinte egyiptomi mintára nyílt mécseseket alkalmaznak úszó kanóccal, később a lámpákra pontosan illeszkedő fedőt raknak (a zárt forma megakadályozza az olaj kilötyögését, kézilámpásként is használható), a kanócot kivezetik (már nem fordulhat elő, hogy az egész olajmennyiség lángra lobban), majd elkülönül az olaj beöntő nyílása, hogy az égő lámpást is tudják utántölteni, egyidejűleg a kanóc nyílását csatornaszerű kanócvezetékké alakítják. Kr. e. 230 körül a bizánci Philón a légnyomás törvényeinek ismeretében, azokat felhasználva úgy módosítja az olajtartályokat, hogy azokból több olajmécses is automatikusan töltődhet. A tengeri tájékozódást segítő rhodoszi és pharoszi világítótornyok csúcsában folyamatos tűz égett, melynek fényét homorú tükrökkel erősítették. Rómában a bejáratok fölé akasztott olajlámpák tették világosabbá a várost. Kr. u. 160-ban már használnak viasz- és faggyúgyertyákat vallásos szertartásoknál. | ||
A középkori Európában a XIV. századtól terjedt el a falakra vagy oszlopokra kihelyezett éjjeli világítás. 1668-ban Londonban, a fokozódó éjszakai bűnözés viszaszorítása érdekében utcai olajlámpákat állítottak fel. | ||
1739-ben az angol J. Clayton olyan gondosan desztillálta a kőszenet, hogy különböző kémiai alkotóelemek egész sorát nyerte, a gáztól egészen a nehézkátrányig. | ||
W. Murdock 1792-ben kisebb, majd 1798-tól nagyobb kőszéngázzal világító berendezéseket készített a Boulton és Watt gépgyárban. | ||
1802-ben az angol W. Hasledine Pepys feltalálja a gáz tárolására a gázgyűjtőt. A kőszéngázt ekkorra olyan nagymértékben használják fűtésre és világításra az iparban, hogy szükségessé válik a - lehetőleg állandó nyomáson történő - tárolása. Pepys gázgyűjtője megfelel ennek a követelménynek azáltal, hogy a gázt egy nagy, alul nyitott, vízben úszó búra alatt tárolja. A búra a gáz mennyiségének megfelelő mértékben különböző mélységben merül a vízbe. | ||
Fogalmazza meg a különböző történelmi korok gázfogyasztóinak igényeit és elvárásait | ||
Az első - az emberi közösséget szolgáló - gázlámpák a londoni Westminster hídon gyulladtak ki 1803-ban, majd 1814-ben London utcáin is. Ettől kezdve a gáz-világítás rohamos fejlődésnek indult. 1815-ben Párizsban, 1818-ban Bécsben, 1826-ban Berlinben jelentek meg az első utcai gázlámpák (Darabos, 2009). Budapesten 1816-ban a Nemzeti Színház akkori őre Tehel Lajos készítette első gázgyártó berendezését. Hazánkban először a Nemzeti Színház rendezkedett be teljesen gázvilágításra 1837-ben. Pesten az első gázgyár építése és a gázvezetékek fektetése 1855-ben kezdődött meg és az utcai közvilágítás első lámpái 1856 december 23-án gyulladtak ki. Budára csak 1862-ben vezették át a Lánc-hídon a világítógázt. 1875-ben Budán is épült egy gázgyár, így a budai terület is önálló gázellátásban részesült. | ||
Mindeközben 1855-ben az amerikai B. Silliman feltalálta az állítható kanócú, léghuzatos, cilinderes petróleumlámpát, amelyben a kanóc szívóhatása táplálja a lángot tüzelőanyaggal. A világításnak ez a rendszere újra visszatér az elosztott, épített infrastruktúrát nem igénylő megoldáshoz - itt tehát egy olyan jelenséggel találkozunk, mikor a vezetékes ellátás mellett megjelenik egy nem-vezetékes versenytárs azonos feladatra. Eredményességének gyökere az volt, hogy valójában nem volt nagymértékben (mindössze napi néhány órára) szükség a világításra, a vezetékes gázellátási infrastruktúra kiépítésének költsége ellenben magas volt, és azt se felejtsük el, hogy ebben az időben a lakosság jelentős része még falvakban élt. | ||
Budapest gázellátásában 1910-es év jelentette a fordulópontot, amikor az akkor már évi 63 millió m3 kapacitású 5 db gázmű a Főváros tulajdonába került. 1909-ben Weiss-nek a Zürichi gázgyár igazgatójának tervei alapján elkezdődött az Óbudai Gázgyár építése és 1913-ban üzembe helyezése után fokozatosan szűnt meg az elavult 5 gázmű. | ||
Az elektromos áram termelésének gyors ütemű fejlődése és mennyiségi felfutása fokozatosan szorította ki a gázt a világítás területéről és a gáz egyre inkább a hőtermelést szolgáló funkciójában kerül előtérbe. Ebben az időszakban terjed el a kőszéngázra a "világítógáz" helyett az úgynevezett "városi gáz" elnevezés (Darabos, 2009). | ||
A ma működő gázellátó hálózatok sajátossága, hogy - mivel már nem kőszéngázt, hanem földgázt használunk - a kitermelés helye sok esetben igen távol került a felhasználási helytől, transz-kontinentális, nagy költséggel épített és üzemeltetett, korszerű informatikai módszerekkel felügyelt, az üzembiztonság tekintetében kiemelkedő műszaki színvonalat biztosító infrastruktúrát használunk. | ||
A magyar földgázipar a hazai energetika egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, közel negyvenéves múlttal rendelkezik. Bár a szén alapú gázgyártás már másfél évszázaddal ezelőtt megkezdődött Magyarországon, az első földgázmező kitermelését csak 1964-ben kezdték meg Hajdúszoboszlón. Ettől az időponttól számítható a hazai földgázipar és a földgázszolgáltatás kezdete. Az addig szénalapú városi gázt fokozatosan felváltotta a természetes eredetű földgáz és az 1970-es évektől megkezdődött a magyarországi fogyasztók vezetékes földgázellátása (ENPOL 3, 2005). Fontos állomása ennek a kezdeti fejlődési szakasznak az orosz (szovjet) földgázimport kezdete 1975-ben. Az orosz földgáz megjelenését ugyan megelőzte a román föld gáz 1959-ben kezdődő vegyipari célú évi 200 Mm3-es felhasználása a TVK-ban, de az érintett szerződéses partnerek kölcsönösen úgy döntöttek, hogy 1980-ban a szállításokat megszüntetik. Az orosz földgáz magyarországi térhódítása viszont folyamatos maradt és a jamburgi és orenburgi államközi szerződéseknek megfelelően évről évre növekedett. Amíg 1975-ben közel 6 Mrd m3 volt az ország földgázfelhasználása, addig 1980-ban már megközelítette a 10 Mrd m3-t. Ez az erőteljes növekedés egyrészt az intenzív lakossági földgázfogyasztói bekapcsolásoknak, másrészt az ipari földgázfelhasználás gyors emelkedésének volt köszönhető. | ||
A hazai igények növekedését elősegítette a szállítóvezetéki és elosztó-hálózati infrastruktúra számottevő bővülése és az a körülmény, hogy ebben az időszakban új földgázmezők termelésbe állításával a hazai termelésű földgáz mennyisége fokozatosan növekedett és 1984-re megközelítette a 7 Mrd m3/év értéket is (ENPOL 3, 2005). | ||
Magyarországon az elsődleges energiafelhasználásban a földgáz részaránya a 80-as évek végére elérte a 25%-ot. A lakossági és kommunális fogyasztók számának intenzív növekedésével a földgáz részaránya az országos energia-mérlegben tovább növekedett és az ezredfordulóra meghaladta a 40%-ot. Napjainkban a 3135 magyarországi településből 2483-ban van vezetékes földgázellátás, amely a szolgáltatók számára több mint 3,2 millió lakossági fogyasztót jelent. |
Önellenőrző kérdések | |||||||||
1. Jelölje meg, hogy a felsorolt feltalálókhoz melyik találmány tartozik! | |||||||||
Clayton
![]() | |||||||||
Murdock
![]() | |||||||||
Pepys
![]() | |||||||||
Silliman
![]() | |||||||||
2. Melyik találmány megjelenése okozta elsőként a városi gázellátó rendszerek terjedésének megtorpanását?
![]() | |||||||||
3. Mikor és hol kezdődött a hazai földgáz-kitermelés?
![]() | |||||||||
4. Válassza ki a helyes megoldást! A lakossági és kommunális fogyasztók számának intenzív növekedésével a földgáz részaránya az országos energia-mérlegben tovább növekedett és az ezredfordulóra meghaladta a
![]() |