KURZUS: Különleges ellátási rendszerek

MODUL: A földgáz ellátás rendszere

2. lecke: A földgáz felhasználása

Cél: A lecke célja, hogy a hallgató megismerje a földgáz ellátás rendszerének sajátosságait, a fő fogyasztókat, a fogyasztói profilokat és a fogyasztás rendszerre gyakorolt hatásait

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes:

  • felsorolni legalább 5 földgáz felhasználási módot
  • felsorolni legalább 5, a földgáz-fogyasztást befolyásoló tényezőt
  • meghatározni/ismertetni a háztartási és erőművi földgáz fogyasztói profil változásának hazai trendjeit

Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 60 percre lesz szüksége.

Kulcsfogalmak: Fogyasztói profil, földgáz-fogyasztás összetevői

Internetes gyűjtőmunka keretében keressen különböző, a földgáz ellátás rendszeréhez kapcsolódó fogyasztói profil ábrákat, s a leckében tanultak alapján indokolja a profilok eltéréseinek okait!

A földgáz is vezetékeken, a víz- és elektromos ellátáshoz hasonlóan jut el a háztartásokba, de sok helyen, ahol a vezetékhálózat nem áll rendelkezésre, palackos gázt is használnak főzésre, esetenként vízmelegítésre, néhol ideiglenesen fűtésre is.

A vezetékes gázellátó infrastruktúra kihasználtsága az európai éghajlaton aránytalanul magasabb a téli fűtési időszakban, bár a gázt főzésre és vízmelegítésre egész évben használjuk. Sajátos szerepet játszanak a gázfogyasztásban a gázturbinás erőművek, valamint a hő- és villamos energiát kapcsoltan termelő kiserőművek.

Magyarország energiagazdálkodására az elmúlt évtized elején (2001 és 2005 között) jellemző volt a földgáz aránytalanul magas aránya. Hazánk éves földgázigénye ekkoriban az időjárástól függően mintegy 13-15 milliárd m3 volt. Ebből kb. 4,5 milliárd m3 jutott a villamosenergia-termelésre (erőművek, kapcsolt hő- és villamos energiatermelés), és 4-4 milliárd m3 volt a lakossági felhasználás és egyéb ipari fogyasztók aránya.

Azóta - nem utolsósorban a gazdasági válság következtében - évek óta csökken a gázfogyasztás Magyarországon. 2013-ban a teljes, az ipari fogyasztókkal együtt számított hazai felhasználás mintegy 9,22 milliárd m3 volt, míg egy évvel korábban 10,24 milliárd m3 gáz fogyott. Hét évvel ezelőtt, 2008-ban az összes magyarországi fogyasztás még 13,49 milliárd m3-t tett ki.

A lakossági felhasználók gázfogyasztása is folyamatosan csökken. Az adatok szerint az egyetemes szolgáltatásban résztvevő lakossági fogyasztók 2012-ben 3,2 milliárd köbméter gázt használtak, 7 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben, míg az öt évvel korábbi fogyasztástól ez 20 százalékkal maradt el. A gázfogyasztás alakulását az időjárás mellett más tényezők, például az egyre tudatosabb lakossági felhasználás is befolyásolja (többek között az épületgépészeti eszközök megújítása és az épületek hőszigetelési rendszerének korszerűsítése révén).

A háztartási gázfogyasztás alakulása 1990-2011
3.2.A Ábra

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) közelmúltban frissített adatai szerint 2014 január és október között összességében már csak 6,1 milliárd m3 gázt használt fel az ország.

Az éven belüli fogyasztás az európai trendekhez hasonlóan erős szezonalitást mutat: a napi gázfogyasztás télen elérheti a 80 millió m3-t, nyáron azonban esetenként még a 20 millió m3-t sem. Az erős szezonalitás a hőmérsékletfüggő gázfogyasztás magas hányadát jelzi, ezért a biztonságos téli ellátás érdekében nyáron tárolni kell a földgázt.

Az együttműködő földgázrendszer terhelésének meghatározásakor nagyon fontos kérdés, hogy milyen időszakban és ütemezésben jelentkeznek a hazai földgázpiacon igen jelentős hányadot képviselő háztartási földgázigények. Ezek közül a fűtési célú földgázfelhasználás nyilvánvalóan a hőmérséklet csökkenésével fordított arányban növekszik.

A földgázpiacon kialakult fogyasztói struktúra ismeretében jó közelítéssel kijelenthetjük, hogy a forgalmazott éves gázmennyiség mintegy fele hőmérsékletfüggő. Ennek ismeretére a források tervezésénél, a csúcsigények szélsőértékeinek előrejelzésnél van szükség. Az éves földgázigények meghatározásához használunk egy hidegtömeg mutatót, az úgynevezett napfok-számot, amely az adott napi középhőmérséklet és a fűtési küszöbhőmérséklet (16 (C) közti különbség. Ha az elmúlt éveket ezzel a napfok-számmal jellemezzük, eltérő értékekkel találkozunk. Minél magasabb az érték, annál hidegebb, minél alacsonyabb, annál enyhébb volt az adott évben a tél. A 2000 körüli mutató nagyon enyhe, míg a 2500 feletti értékek igen hideg és hosszú télre utalnak.

A hőmérséklet azonban nem az egyetlen külső tényező, amely a földgázigényeket tőlünk függetlenül alakítja. Az összes többi paraméter a fogyasztó életvitele, a társadalmilag kialakult hagyományok és szokások, a többnapos ünnepek és egyéb események által befolyásolt hatás.

Az együttműködő földgázellátó rendszeren a folyamatos és biztonságos gázszolgáltatás érdekében, az időben változó fogyasztói igényeket minden időpillanatban felügyelni szükséges. Ezen a piacon az infrastrukturális eszközök rendkívül magas üzemeltetési költségei miatt, a fogyasztások és források közötti egyensúlyt rendre meg kell teremteni. A földgázpiacon "a termék elfogyott" táblát képletesen sem lehet kitenni a gázátadó állomások, mint az üzleti kiszolgálási pontok kapujára. A folyamatos egyensúlytartási kötelezettség miatt a földgázfogyasztó is köteles bizonyos együttműködési előírásokat betartani.

Az országos földgázigények előrejelzését a várható fogyasztói létszám, az energiahatékonysági intézkedések hatásai, a földgáz termékára, a fogyasztói szokásokban bekövetkező változások, és a téli időszakok hőmérsékletének mindenkori alakulása befolyásolja. A hosszú felsorolás jól érzékelteti, hogy a kereslet prognózisát összetett tényezők együttes hatásának elemzésével kell megállapítani.

Az időjárási körülményekből adódó hatások vizsgálatánál az elmúlt évek téli időszakainak szélső értékeit kell számításba venni, amelynek értéke az enyhe és hideg időjárási viszonyok között 0,2-1,1 Mrd m3/év ingadozást is okozhat. Az újonnan bekapcsolt fogyasztók is gázfogyasztás növekedést okozhatnak, hatásuk a szezonális jelenségeket felerősítheti.

Az 1970-es és 1980-as években évente százezernél is több fogyasztó csatlakozott a földgázhálózathoz. Ez a folyamat később lelassult, de nem állt meg. A 90-es évek kezdetétől 60-70 ezer új fogyasztó bekapcsolása valósult meg évente. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy ma már több, mint 3,2 millió háztartásban használnak vezetékes földgázt. A hazai lakásállománynak ez több mint 90%-át teszi ki, a bekapcsolt települések száma is magas, a 2700 település 80%-os ellátottságnak felel meg, és ez a körülmény rendkívüli szerepet játszik a hazai földgázpiacon. Ezzel együtt a földgáz ára és szabályozásának kérdései a magyar társadalom számára az egyik legérzékenyebb problémakör. Ennek elsődleges oka, hogy az 1970-es években a kormányzati törekvések és az energiapolitikai célkitűzések arra irányultak, hogy a lakosságot az olcsó és kényelmes földgáz felhasználására ösztönözzék. Az akkori döntéshozók figyelmen kívül hagyták a vezetékes földgázszolgáltatás bevezetésének tetemes beruházási költségeit, és a ráfordítást meg sem közelítő csatlakozási feltételeknek köszönhetően, az új települések és fogyasztók tömegesen kapcsolódtak az országos hálózathoz. A hatóságilag megállapított alacsony gázár nem tartalmazta sem az import beszerzési költségeket, sem a hazai kitermelés szinten tartásához és az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges ráfordításokat, de nem számolt világpolitikai kockázatokkal és számos egyéb körülménnyel sem, amely a földgázszolgáltatás elismerten magas költségeinek fedezetét biztosította volna. Ez a gázbekötési kampány olyan sikeresnek bizonyult, hogy hazánk EU csatlakozásának időpontjában az elsődleges energiahordozók közül a földgáz 45% feletti részarányát tekintve Magyarország az európai földgázpiacon példának tekintett Hollandia után a második helyre került. Ebben az energiaellátási struktúrában érte a magyar gazdaságot a kőolajtermékek világpiaci áremelkedése. Mindeközben a gázfogyasztásra kiépített háztartásokban a lakók a megvásárolt földgázzal fűtenek, használati meleg vizet készítenek, konyhai tűzhelyet működtetnek.

A fűtési célú felhasználás az utóbbi időben egyre inkább kiszélesedett. Ma már a gáztüzelő berendezéseket nem csak a hagyományos lakás- illetve épületfűtésre használják, hanem egyre nagyobb számban gépkocsibehajtókat, uszodákat és ereszcsatornákat is ezzel fűtenek. Még nem számottevő, de egyre inkább számolni kell a földgázzal működő hűtőszekrények és légkondicionáló berendezések elterjedésével. Elsősorban az újonnan épülő nagy értékű luxuslakásokban és lakóparkokban jelenthetnek mindennapos igényt. Amikor egy átlagos háztartás éves fogyasztásáról beszélünk, ne felejtsük el, hogy a háztartási fogyasztói kategórián belül is folyamatosan változnak az igények, nem lehet figyelmen kívül hagyni az átlagostól eltérő, egyre bővülő új fogyasztói kört sem. A társadalom különböző rétegeinek életszínvonalbeli differenciálódásával párhuzamosan, a mindenkori energiahordozó árak alakulásától függően az átlagos éves földgázfogyasztás egyik pillanatról a másikra akár két-háromszorosára is növekedhet.

A közüzemi szektorban minden piaci szereplő számára, és a piac minden elemére vonatkozóan, hatóságilag szabályozott földgázárak és tarifák (a rendszerek használatáért és a hozzáféréséért fizetett díjak) érvényesek. A tarifákban megnyilvánuló, a rendszerek üzemeltetésére és azok fejlesztésére elismert költségek átlagosan a gázfogyasztói számlák 30%-át teszik ki. A fogyasztóra háruló költségek nagyobb hányadát, mintegy 70%-át a gázdíj alkotja, amely tulajdonképpen a földgáz termék ára.

A múlt évtized derekán, a csúcsterhelés idején egy lakossági fogyasztó átlagosan 1500 m3 földgázt vásárolt évente, de ennek szórása fogyasztói körön belül is eltérő volt, és azóta valamennyi szegmensben látványosan csökkent.

A 60 ezer mérő nélküli átalánydíjas fogyasztó kizárólag konyhai gáztűzhelyet használ, amelyeknek éves fogyasztása 300 m3/fő. A háztartási fogyasztók nagy része 4 és 20 m3/óra közötti névleges teljesítményű mérővel rendelkezik. Ezek a fogyasztók földgázt használnak a konyhai gáztűzhelyen kívül a használati meleg víz előállítására, valamint lakás- illetve épületfűtésre. Használati melegvizet egyre többen vesznek igénybe úszómedencék és egyéb fürdőszobai kényelmi berendezések működtetésére is. Ezzel a lakossági földgázfelhasználás eddig tipikusan a téli fűtési időszakra eső szezonalítása kiszélesedik, és az igények a nyári völgyidőszakban is jelentkezhetnek. A fűtési célú földgázigényeket a külső levegőhőmérsékleten kívül a fűtendő területek nagysága, a fűtőkészülékek és a fűtési rendszerek földgáz-felhasználási hatásfoka is befolyásolja.

Több mint 180 ezer olyan fogyasztó vásárol földgázt a gázszolgáltató társaságoktól, amelyek 20 m3/óra-nál nagyobb és 100 m3/óra-nál kisebb teljesítményű gázmérővel rendelkeznek. Ezeket a fogyasztókat alapdíjas fogyasztóknak hívják, hiszen a gázdíjon felül éves alapdíjat is fizetnek lekötött teljesítményük alapján.

A nem háztartási fogyasztók a csúcsterhelés idején évi 5,3 Mrd m3-t vételeztek a gázszolgáltatóktól. Ennek a fogyasztói körnek a jellemzése sok tényezőtől függ. A fogyasztói szokásokon kívül a gázfogyasztást a vállalkozás gázigénye, sajátosságát pedig a munkarend, a technológiai célú gázfogyasztás menetrendje befolyásolja. Ide tartoznak a közintézmények, kézműipari fém, fa, bőr, vegyipari, papír és nyomdaipari, cukrászati, péküzemi vállalkozások, mezőgazdasági földgázfogyasztók.

Az utóbbi létesítményekben a fűtés és a használati meleg víz előállítása mellett bizonyos technológiai feladatok energia-igényének biztosítása is földgáz segítségével történik.

A földgázteljesítmény növekedésével, a 100-500 m3/óra közötti gázigényeket megjelenítő fogyasztók között találjuk a közepes méretű nagyipari, petrolkémiai, üveg- és kohászati, műtrágyaipari fogyasztókat. A nagy technológiai célú földgázfogyasztók közül a gázszolgáltatók több száz gázfogyasztót látnak el. Itt kell megemlíteni az energetikai célú villamos energia termelésre és közszolgáltatásra földgázt vételező erőművi fogyasztókat is.

A villamos erőművek földgázszükséglete a hazai gázigények meghatározó része. A szén-, fatüzelésű blokkok, vagy az atomerőmű egyes blokkjainak váratlan leállása esetén földgáztüzelésű tartalékokat kell beindítani. A földgázbázisú erőművek évi tüzelőanyag-felhasználását a villamos energia piac szerkezete és volumene nagymértékben befolyásolja. Ebben a kérdésben igen nagy a bizonytalanság, hiszen a villamos energia piacon a termelői kapacitások mellett az import források beszerzése is jelentősen változhat.

Az erőművek által a 90-es években a földgáz helyettesítésére használt évi 1 millió tonna 3,5%-os kéntartalmú fűtőolaj eltűnt a piacról. A háttérben a finomítói technológia váltás és a környezetvédelmi előírások szigorítása húzódik meg. A kénes fűtőolaj előállításának megszüntetését követően az erőművek számára a legkézenfekvőbb lépés az volt, hogy tüzelőanyag igényüket teljes mértékben földgázzal elégítsék ki. A fogyasztói oldalon történt tüzelőanyag váltás megváltoztatta az erőműveknek a földgázellátó rendszerben betöltött szerepét is. A 90-es évek végéig kedvező módon érvényesült az erőművek fogyasztásának szezonális jellege. A nyári időszakban folyamatosan földgázt vételeztek, ezzel csökkentették az ilyenkor jelentkező forrás elhelyezési gondokat. Az ugyanebben az időszakban, a finomítókban megtermelt és felhalmozott fűtőolajat pedig télen tüzelték el, kiegyenlítve ezzel a forráshiányos hideg időszakokat. Kiegyensúlyozó szerepet töltöttek be a földgázforgalmazásban. A mély feldolgozóipari technológia belépésével megváltozott az erőművek tüzelőanyag bázisa. Ahogy megszűnt az alternatív tüzelőanyag biztosítása, az erőművek is stratégiát váltottak, és gázturbinákat kezdtek építeni. Az új nagyteljesítményű villamos energiatermelő berendezések már a földgáz mellett gázolajat tüzelnek. Alapvetően arra törekednek, hogy az év teljes időszakában 100%-os földgázfelhasználást érjenek el, mert ezzel tudják növelni a villamos energiatermelés hatásfokát. Ennek biztosítása érdekében mind több gázturbinás egységre vásárolnak teljesítménydíjas, tehát nem megszakítható földgázellátást.

Ez a fogyasztói magatartásváltozás azzal a következménnyel járt, hogy a földgázellátó rendszer számára eltűntek a jól szabályozható és gyorsan kikapcsolható földgázfogyasztók. A gázturbinák megjelenése előtt az erőművek olyan megszakítható ún. puffer-fogyasztói gázszolgáltatásban részesültek, amelyhez nem volt szükség teljesítmény lekötést vásárolni, ezért olcsó volt, és olyan technológiai kiépítéssel rendelkeztek, amelynek segítségével tüzelőanyag felhasználásukat 1 órán belül képesek voltak átállítani földgázról fűtőolajra.

Ezzel szemben az utóbbi években már nincs számottevő különbség az erőművek téli és nyári földgázigénye között. A továbbiakra nézve kimondhatjuk, hogy az erőművek már nem tudják betölteni a földgázellátó rendszerben a korábbi szezonális és kiegyenlítő fogyasztó szerepét.

A villamos energia piacon ugyanazokban az időpontokban jelentkeznek az egyidejű csúcsigények, mint a földgázpiacon. Hétköznap a reggeli és esti időszakokban az erőművek ugyanúgy viselkednek, mint egy fűtési célú háztartási fogyasztó télen.

A magyar földgázpiacon a nagy ipari fogyasztók különös sajátosságokat mutatnak. A földgázellátó rendszerhez közvetlenül kapcsolódnak, az elosztóhálózat érintése nélkül, ezért szállítóvezetéki fogyasztóknak is tekintjük őket. Jelenlegi igényeik összessége a piac tizedrészét sem éri el, közel 1 Mrd m3. A múlt század 70-es és 80-as éveiben, amikor az ipari fejlődés extenzív szakaszában volt, az igen nagy energiaigényű, de kevéssé gazdaságosan és hatékonyan működtetett ipari üzemek éves gázfogyasztása jóval magasabb volt. A rendszerváltozás után az ipari termelés visszaesett, de a földgázellátó rendszer számára a fontosabb változás abban nyilvánult meg, hogy az energiafelhasználásuk hatékonysága feltűnően javult. Az ipari nagyfogyasztók a földgázpiac alapterhelését adják. Földgázigényük technológiai célú, hiszen az ipari termelési folyamatban a földgázt alapanyagként és nem tüzelőanyagként használják fel. A földgázfogyasztásuk tehát egyenes arányban áll termelési volumenük alakulásával. Az ilyen típusú gázigényeket hőmérséklet független zsinórfogyasztásnak tekintjük. A földgázfogyasztás jellegéből következik, hogy az ilyen ipari fogyasztók önmaguk tervezik meg termelési programjukat, tehát alapanyag felhasználásuk is tervezhető és befolyásolható. Nem külső hatások és körülmények, hanem kizárólag egy folyamatosan irányított és ellenőrzött fogyasztóknak tekintjük őket.

A rendszer mindenkori egyensúlyának fenntartása érdekében alapvetően kétféle módszer alkalmazható a fogyasztói oldalon: a korlátozás, illetve a más, alternatív energiaforrásra történő átállás.

A korlátozást úgy kell elképzelni, mint egy önkéntes fogyasztáscsökkentést. Az önkéntes jelző természetesen nem megfelelő kifejezés arra a helyzetre, amikor a fogyasztót a rendszerirányító engedélyes szólítja fel fogyasztása csökkentésére. További fontos sajátosság a korlátozási intézkedés során, hogy nem korlátozható a napi földgázfelhasználás hőmérsékletfüggő része, amelyet fűtési célra használnak. Nem korlátozható továbbá teljes egészében a napi földgázfelhasználás hőmérséklettől független része sem, mert a gazdaságnak még rendkívüli helyzetben és csökkentett funkciókkal is működnie kell. A korlátozás végrehajtásánál az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a korlátozási menetrendben névleges értékek szerepelnek, amelyek jelentős mértékben eltérnek a ténylegesen korlátozható értéktől.

Ellentmond a piaci törvényeknek és eltéríti a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtésére irányuló természetes kezdeményezéseket, ha a téli földgázszolgáltatás megnövekedett költségei nem jelenhetnek meg a fogyasztói árakban. Közgazdaságilag abszurd helyzet az is, hogy amíg a nyári fogyasztási völgyidőszakban a földgáz elhelyezése komoly gondokat okoz termelőnek, kereskedőnek és szolgáltatónak egyaránt, még azokon a területeken sincs lehetőség árengedményre, ahol a fogyasztó a kedvezmény érdekében növelni tudná termelését és ezzel gázfogyasztását is. Természetesen az is az igazsághoz tartozik, hogy a piac nagyobbik részét azok a fogyasztók képezik, akik kizárólag fűtési célra vásárolják a földgázt, és az előbb említett kedvezmények hatására sem tudnák növelni felhasználásukat a nyári időszakban.

A várható új típusú földgáz-igények között meg kell említenünk, hogy örvendetesen terjed a földgáznak, LPG-gáznak gépjárművek hajtásában alternatív üzemanyagként felhasználása is, bár a hagyományos benzin-gázolaj részesedéséhez képest ez az arány csekély. Figyelemre méltó az Audi e-gas kezdeményezése: a koncepció szerint off-shore szélerőművek által termelt villamos energiával, vízbontással állítják elő a hidrogént, majd ezt szén-dioxiddal reagáltatva metánt fejlesztenek, amit a meglévő gázhálózaton keresztül továbbítanak a felhasználás helyére (e-gas, 2010). Bár a megújuló forrásból termelt hajtóanyag ilyen módon környezetbarátnak tekinthető, a folyamat alacsony energetikai hatékonysága miatt csak akkor számíthat tartós piaci sikerre, ha a hidrogén-technológiák fejlődése nem teljesíti a hozzá fűzött reményeket, vagy ha az üzemanyag-piacon tartós hiány áll elő.

A lecke áttanulmányozása után, fogalmazza meg a háztartási és erőművi földgáz fogyasztói profil változásának hazai trendjeit

Önellenőrző kérdések
1. Az éves földgázigények meghatározásához használunk egy hidegtömeg mutatót, az úgynevezett napfok-számot, amely az adott napi középhőmérséklet és a fűtési küszöbhőmérséklet közti különbség. Hazánkban mennyi a fűtési küszöbhőmérséklet?
12 °C
16 °C
20 °C
2. Az éves földgázigények meghatározásához használunk egy hidegtömeg mutatót, az úgynevezett napfok-számot, amely az adott napi középhőmérséklet és a fűtési küszöbhőmérséklet közti különbség.
Válassza ki az igaz állítást!
Minél magasabb a napfok-szám értéke, annál hidegebb, minél alacsonyabb, annál enyhébb volt az adott évben a tél. A 2000 körüli mutató nagyon enyhe, míg a 2500 feletti értékek igen hideg és hosszú télre utalnak.
Minél alacsonyabb a napfok-szám értéke, annál hidegebb, minél magasabb, annál enyhébb volt az adott évben a tél. A 2000 körüli mutató nagyon hideg és hosszú, míg a 2500 feletti értékek enyhe télre utalnak.
3. Jelölje meg a helyes választ!
A földgáz-ellátásban a fogyasztás napi profiljának alakját alapvetően ... határozzák meg.
az ipari létesítmények és a háztartások
az ipari létesítmények és az erőművi igények
a háztartások és az erőművi igények
4. Válassza ki a helyes választ!
A földgázpiacon kialakult fogyasztói struktúra ismeretében jó közelítéssel kijelenthetjük, hogy a forgalmazott éves gázmennyiség mintegy negyede hőmérsékletfüggő.
A földgázpiacon kialakult fogyasztói struktúra ismeretében jó közelítéssel kijelenthetjük, hogy a forgalmazott éves gázmennyiség mintegy harmada hőmérsékletfüggő.
A földgázpiacon kialakult fogyasztói struktúra ismeretében jó közelítéssel kijelenthetjük, hogy a forgalmazott éves gázmennyiség mintegy fele hőmérsékletfüggő.
5. Válassza ki a helyes választ!
Az éven belüli fogyasztás az európai trendekhez hasonlóan erős szezonalitást mutat: a napi gázfogyasztás télen elérheti a 80 millió m3-t, ami esetenként magasabb, mint a nyári 20 millió m3 csúcsfogyasztás négyszerese.
Az éven belüli fogyasztás az európai trendekhez hasonlóan erős szezonalitást mutat: a napi gázfogyasztás télen elérheti a 80 millió m3-t, ami esetenként magasabb, mint a nyári 40 millió m3 csúcsfogyasztás kétszerese.
Az éven belüli fogyasztás az európai trendekhez hasonlóan erős szezonalitást mutat: a napi gázfogyasztás télen elérheti a 80 millió m3-t, ami esetenként magasabb, mint a nyári 10 millió m3 csúcsfogyasztás nyolcszorosa.
6. Adott egy kizárólagosan földgázzal fűtő, földgázzal főző és használati melegvizet is földgázból előállító átlagos magyar háztartás földgáz-igénye egy átlagos évben.
Válassza ki az igaz állításokat!
A háztartások esetében számottevő különbség van a téli és nyári földgáz-igény között.
A háztartások esetében nincs számottevő különbség a téli és nyári földgáz-igény között.
A főzés földgáz-igénye az év során megközelítőleg egyenletes, szezonalitást a hétköznap és a hétvége vonatkozásában fedezhetünk fel.
Nyáron a használati melegvíz előállításához szükséges a legtöbb földgáz.
Télen a fűtéshez szükséges a legtöbb földgáz.
7. Válassza ki az igaz állításokat!
Magyarországon 2013-ban a teljes, az ipari fogyasztókkal együtt számított hazai felhasználás mintegy 9,22 milliárd m3 volt, míg egy évvel korábban 10,24 milliárd m3 gáz fogyott. Hét évvel ezelőtt, 2008-ban az összes magyarországi fogyasztás 13,49 milliárd m3-t tett ki.
Magyarországon 2013-ban a teljes, az ipari fogyasztókkal együtt számított hazai felhasználás mintegy 13,49 milliárd m3 volt, míg egy évvel korábban 10,24 milliárd m3 gáz fogyott. Hét évvel ezelőtt, 2008-ban az összes magyarországi fogyasztás 13,49 milliárd m3-t tett ki.
Magyarországon 2013-ban a teljes, az ipari fogyasztókkal együtt számított hazai felhasználás mintegy 10,24 milliárd m3 volt, míg egy évvel korábban 9,22 milliárd m3 gáz fogyott. Hét évvel ezelőtt, 2008-ban az összes magyarországi fogyasztás 13,49 milliárd m3-t tett ki.
A tarifákban megnyilvánuló, a rendszerek üzemeltetésére és azok fejlesztésére elismert költségek átlagosan a gázfogyasztói számlák 30%-át teszik ki. A fogyasztóra háruló költségek nagyobb hányadát, mintegy 70%-át a gázdíj alkotja, amely tulajdonképpen a földgáz termék ára.