KURZUS: Különleges ellátási rendszerek

MODUL: Bevezető

1. lecke: A vezetékes infrastruktúrák logisztikai szempontú megközelítése

Cél: A bevezető lecke célja, hogy a hallgató ismerje meg a vezetékes ellátási hálózatok logisztikai sajátosságait, valamint megértse és felismerje a hagyományos és a vezetékes ellátási rendszerek működésének analógiáit.

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes

  • felsorolni a leckében felsorolt vezetékes ellátási hálózatokat
  • megfogalmazni a különbségeket a lean és agile stratégiák között,
  • egy listából kiválasztani a 6+3M elv alkotóelemeit
  • felrajzolni az ostorcsapás effektus stilizált ábráját

Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 30 percre lesz szüksége.

Kulcsfogalmak

  • lean stratégia
  • agile stratégia
  • szétválasztási pont
  • ostorcsapás effektus
  • PI (Protective Inventory)
  • PC (Protective Capacity)
A vezetékes ellátási hálózatok logisztikai sajátosságai

Jegyzetfüzetébe gyűjtse ki a 6+3 M elemeit. Előzetes tanulmányai vagy internetes kutatómunka alapján válasszon ki egy hagyományos ellátási láncot, és gyűjtse össze a vezetékes láncok esetében jelentkező követelményekkel megfeleltethető tényezőket!

A vezetékes szállítást hosszú évezredek óta alkalmazza az emberiség. Az ókori folyam menti kultúrákban kulcs-szerepe volt a vízhasználattal kapcsolatos technikai fejlesztéseknek, a települések vízellátásában számos figyelemre méltó elvet, kiemelkedő műszaki megoldást találunk. Már az ókori Kínában találkozhatunk az öntöző- és ivóvíz szállítására alkalmazott, bambuszcsövekből épített vízvezetékkel. A romjaikban is csodálatra méltó római kori aquaeductusok a hegyi források vizét gravitációs elven szállították a városokba.

A vezetékes ellátási hálózatok logisztikai sajátosságai

A ma elterjedt vezetékes infrastruktúrákhoz, a víz- és szennyvíz-, a vezetékes kőolaj- és földgáz-, valamint villamosenergia-ellátó és távközlési rendszerekhez hasonlóan a korabeli fejlesztések is a létező fogyasztói igények kielégítésére jöttek létre - a vezetékes ellátást akkor célszerű alkalmazni, ha a termék vagy szolgáltatás iránt nagy volumenben, folyamatosan jelentkezik a kereslet, több végfelhasználói ponton, és rendelkezésre áll a megfelelő műszaki háttér a szállításhoz, elosztáshoz és tároláshoz.

Annak ellenére, hogy a vezetékes ellátási rendszerek sok sajátosságukban eltérnek a hagyományosnak, tradicionálisnak tekinthető ellátási láncoktól, a logisztika általánosan használt definíciói többnyire jól értelmezhetők ezen a határterületen:

A vezetékes ellátási rendszerek, műszaki infrastruktúrák célja a térben és időben elosztottan, sok esetben korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások alkalmazásával biztosítani, hogy:

  • a megfelelő áru, termék, szolgáltatás (az ivóvíz, a földgáz, a jármű-üzemanyag és a villamos energia)
  • a megfelelő mennyiségben (m3, l, kWh),
  • a megfelelő minőségben (összetétel, tisztaság, Pa, m3/s, V, Hz)
  • a megfelelő időben (vizsgálataink esetében az év közben előforduló szezonális hatások mellett elsősorban a napi profil jellemzői szerint)
  • a megfelelő helyen (a végfogyasztói ponton: a háztartásban, gyárban, üzemben, töltőállomáson, egyéb szerződött létesítményben)
  • a megfelelő ár mellett (tarifarendszer)
  • a megfelelő fogyasztó számára (DSM - Demand Side Management, a fogyasztó oldali befolyásolásra, partnerségre építő eszközök)
  • rendelkezésre álljon,
  • megfelelő információval ellátva (elszámolás, a szezonális vagy napi profilhoz igazodó árképzés),
  • megfelelő energia-felhasználással, ökológiai lábnyommal (szennyvíz elvezetése, annak kezelése, CO2 kibocsájtás csökkentése, megújuló, fenntartható termelés és környezetbarát tárolás megvalósítása, szinergikus hatások kiteljesítése)

(A 6+3 M elv kiterjesztése, Földesi: Logisztika I-II 2006 alapján)

A hagyományos logisztikai rendszerekhez képest a vezetékes ellátási rendszerek közül a városi vízellátásnak, a földgáz-ellátásnak és a villamos energia ellátásnak is elválaszthatatlan sajátossága, hogy ellátási láncként egészen a háztartásokig, ipari vagy kereskedelmi végfogyasztási pontokig terjednek. (köznapi nyelven fogalmazva "a víz a csapból jön, a gáz a csőből, a villany pedig a konnektorból" - hasonlóan a korunkban egyre népszerűbb e-logisztika törekvéseihez, ahol a megrendelés a háztartásból indul, és a termék oda kerül kiszállításra).

A kőolaj esete - mint majd látni fogjuk - annyiban tér el, hogy a fogyasztók számára szükséges gépjármű-üzemanyag jelenleg egy speciálisan erre a célra fejlesztett létesítményben, a töltőállomáson érhető el.

Különlegessége a fenti rendszereknek az is, hogy az adott kor technikai színvonalán rendelkezésre álló eszközök felhasználásával pontosan követik a mindenkori társadalomban felmerülő igényeket. Az infrastruktúra fejlődése és az igények változása egymással folyamatos kölcsönhatásban áll (a távközlésben a közelmúltban végbement fejlődés is hasonló, az elmúlt évtizedben megtapasztalhattuk, hogy a rádiótelefon-hálózat adatforgalmi kapacitásának bővülése hogyan hívta életre a vezeték nélküli internethasználat erősödését, és hogyan hatott mindez vissza a fogyasztói szokásokra, és vezetett az okostelefonok gyors elterjedéséhez).

A technikatörténeti fejlődés tanulmányozása tehát nem öncélú, sokkal inkább abban az analógiák felhasználásán alapuló kreatív problémamegoldásban segít, melynek segítségével a rendszerek jövőbeli fejlődését igyekezünk előre jelezni. A szolgáltatásba bevont fogyasztók körének és a szolgáltatás műszaki tartalmának bővülése a hálózatosodás megannyi velejáróját tükröző rendszerfejlődési minta (séma, pattern) hordozója - ezek elemzése a rendszer jelenlegi állapotának megértéséhez, a további fejlesztési irányok kijelöléséhez nélkülözhetetlen.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nagy vezetékes infrastrukturális rendszerek az idők során céljaikban és működésükben nem, vagy csak keveset változtak. Ha alaposabban utána járunk (mint a fenti példán), felfedezhetjük, hogy még a saját életünk során is számos szembetűnő átalakulás tanúi vagyunk (egy másik jellegzetes eset, ha arra gondolunk, hogyan hat a vízfogyasztási szokásainkra és egész életvitelünkre a mosogatógép megjelenése a háztartásunkban, vagy a kerti automata locsolórendszer). Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a múltban is hasonló átalakulást jelentett az infrastruktúrában például a vízöblítéses WC, a városi gáz elsődleges alkalmazása pedig - a villamos energia kezdeti hasznosításához hasonlóan - a világítás volt.

A lean és agile stratégiák alkalmazása a változó fogyasztói igények kiszolgálásában

Mondjon példát a lean és agile stratégiák alkalmazására

A fogyasztói igények mindeközben nemcsak természetükben, szerkezetükben, hanem az igényelt szolgáltatás mennyiségének tekintetében is változnak. A változások periódusa rendkívül sokféle, megtapasztalhatjuk a napi, a heti, az évszakok és az időjárás alakulására reflektáló szezonális ingadozásokat is.

A modern ellátási hálózatok menedzselésében mind több törekvés irányul a lean (karcsúsítás, kiegyensúlyozottság, veszteség-mentesség) és agile (gyors, rugalmas alkalmazkodás) elvek alkalmazására. A vállalatok a folyamataik veszteségmentes, kiegyensúlyozott menedzselését, és ezzel együtt a minél magasabb fokú rugalmasság, a megrendelői igényekhez való gyors és hatékony alkalmazkodás biztosítását fogalmazzák meg célként. Tulajdonképpen a korszerű logisztikai rendszerek tervezői és irányítói ezeknek az elveknek az alkalmazásával, a logisztikai teljesítmény racionalizálásával, ésszerűsítésével igyekeznek feloldani és megelőzni az ostorcsapás-effektus megjelenését, annak káros hatásait.

Az ellátási láncok rugalmasságának, a fogyasztás és a termelés egyensúlyának biztosítása a lean-elv szerint az igények változását kiegyenlítő készletekkel (PI: protective inventory), az agile elv szerint a változó mértékben igénybe vehető termelő egységek alkalmazásával, rugalmas gyártással (PC: protective capacity) lehetséges.

A lean elv a folyamatok hatékonyságának növelésére fókuszál, célja többek között a feleslegesnek ítélt, hasznot nem termelő tevékenységek arányának és a felesleges készleteknek a csökkentése. A készletezési rendszer hatékonyságának növelése korántsem a készletek megszűntetését jelenti, éppen a megfelelő készletek biztosíthatják, hogy a termelő egységek egyenletes, kiegyensúlyozott igénybe vétele mellett is megvalósítható legyen a változó fogyasztói igények kielégítése. A lean rendszerek esetében tehát elsősorban a készletek szerepe az igények változásának kiegyensúlyozása. A várható tartós, vagy szezonális növekedést előgyártással, az átszerelési idők arányának csökkentését a sorozatnagyságok megfelelő, az igényekhez és a gyártási folyamatok sajátosságaihoz illeszkedő, dinamikus méretezésével lehetséges elérni. A lean fejlesztések során az ellentmondások feloldásához számos, az ellátási láncok adottságaiból következő bizonytalanságot kell figyelembe venni. A hosszú ellátási útvonalak és ennek megfelelően hosszú szállítási idők, a sok közbenső állomás, raktár és átrakó pont megjelenése mind az ellátás megbízhatóságát befolyásoló tényezők, miközben az ellátási láncban nemcsak fizikai disztribúciós, hanem kereskedelmi folyamatok is zajlanak.

A változó igényekhez való gyors és hatékony alkalmazkodás szükséglete vezetett az agilis típusú, gyors válaszadásra képes ellátási rendszerek kialakulásához. Míg a lean rendszerek a hatékonyságot, a stabil folyamatok veszteségmentes végrehajtását célozzák az erőforrások takarékos felhasználásával (alacsony készletezési és szállítási költségek), az agilis rendszerekben a cél a gyorsaság (megfelelés a szélsőséges mértékben és gyorsan változó fogyasztói igényeknek mind a gyártás, mind a disztribúció területén). Ez az oka, hogy ezekben a rendszerekben a termelő egységek rendkívül rugalmasan, szinte tetszőleges teljesítmény-skálán vehetők igénybe, a készletezési hajlandóság pedig minimális. Mindemellett az agile elv sikeres alkalmazása a termelő egységek rugalmassága mellett rendkívül gyors és hatékony szállítási és elosztási infrastruktúrát kíván.

Jegyezze meg, hogy milyen piaci viszonyok között érdemes a lean, illetve az agile stratégiát alkalmazni.

Miközben mindkét stratégia az erőforrások hatékony felhasználására törekszik, ellentmondás érezhető közöttük abban, hogy a lean megközelítés alapvetően a belső folyamatokra, az agile a külső, piaci környezetre koncentrál. Ez a szélsőséges megfogalmazás azt sugallja, hogy a lean elvek figyelmen kívül hagyják a piaci folyamatokat, az agile rendszerben pedig szükségszerűen pazarló a belső erőforrások felhasználása. Valójában sokkal inkább arról van szó, hogy mindkét stratégia másként tekint a piacra és a saját erőforrásaira. Éppen ezért egyik stratégia sem tekinthető abszolút értelemben győztesnek - bevezetésük sikerességét mindig az adott ellátási lánc, a fogyasztók és a partnerek visszajelzése határozza meg (piaci eredmény, partnerkapcsolatok erőssége és tartóssága, stb). Általánosságban az mondható el, hogy:

  • ha a stabil piacon, egyenletesnek tekinthető, tartós fogyasztói igényeket kiszolgáló ellátási lánc fejlesztését célozzuk, praktikus a lean elvek mentén keresni a megoldást
  • ha változó piaci igények gyors követése, kiszolgálása a cél, és a rugalmas termelés költséghatékonyan megvalósítható, valamint rendelkezésre állnak a hasonlóan rugalmas disztribúciós csatornák, érdemes az agile stratégia mentén fejleszteni az adott logisztikai rendszert.

Mivel az ellátási láncok többsége nem egyértelműen besorolható a fenti kategóriákba, szükségszerű "trade-off" megoldásként jelenik meg a hibrid ellátási láncok fejlesztése (ASC - Agile Supply Chain, LSC - Lean Supply Chain, HSC - Hybrid Supply Chain) (Stratton and Warburton, 2003).

A lean és agile rendszerek tárgyalásakor a tudományos szakirodalomban fellelhető nézőpontok között megjelenik mind az együttműködő (összegző), mind a versengő, mind pedig az egymásnak ellentmondó viszonyuk.

Az agile elv a változó igények menedzselésében, a piaccal kapcsolatos tudás érvényesítésében eredményes, a lean elv az ütemezett, veszteségmentes értékáramlás szervezésében biztosít versenyelőnyt - a szétválasztási elvek nézőpontjából szemlélve az ellátási hálózatok egészében kritikus a megfelelő pontokon a megfelelő stratégia megválasztása, hiszen a modern gazdaságban már nem az egyes termékek, hanem az ellátási láncok versengenek egymással.

Mindenképpen el kell kerülnünk azt a végletesen egyszerűsített állásoglalást, hogy az ellátási láncoknak elsőként a lean stratégiát kell követniük, majd később az erőforrásaikat az agile stratégia szerint kell szervezniük. Sokkal inkább követendő az egyes stratégiáknak a szétválasztási elvek szerint történő szervezése - ez tulajdonképpen a szétválasztási pontok (decoupling points) megfelelő elhelyezését jelenti a rendszerben (az 1.0.A. Ábrán a szétválasztási pont bal oldalán a lean, jobb oldalán az agile eszközök és módszerek alkalmazása indokolt). A szolgáltatási színvonal és a gazdaságos működés ellentmondását tehát a szétválasztási pontok elhelyezésével oldhatjuk fel.

A járműgyártásban sikeres, sok prémium márkás gyártó által alkalmazott módszer a BTO (rendelésre beszerzés), de ugyanebben az iparágban eredményes az alacsonyabb presztízsű márkák STO módszere is (készletre szállítás). Az ATO stratégia az informatikai gyártók (rendelésre összeszerelés a nyomtatók disztribúciójában), illetve a divat világában (a termékválasztéknak az aktuális igények szerinti "testre szabása") mutatott fel komoly eredményeket.

A szétválasztási pontok elhelyezésének lehetőségei (saját szerkesztés Naylor, 1999. alapján)
1.2. A Ábra

Az ellátási láncok stabilitásának növelésében a szétválasztási pontok megfelelő elhelyezése döntő tényező. Meg kell vizsgálni, hogyan hatnak a külső és belső változások a rendszer stabilitására, hogyan szabhatnak ennek határt a különböző stratégiák, hogyan és mennyiben támogatják az esetleges "trade-off" döntések ezeknek a stratégiáknak a sikerét, vagyis az adott ellátási láncban, adott ponton a PI (kiegyenlítő készletek), vagy a PC (kiegyenlítő gyártó-kapacitások) szerepének erősítése eredményezheti a nagyobb stabilitást.

A vezetékes rendszerek világába visszatérve megfogalmazhatjuk a logisztikai stratégiák vizsgálatával kapcsolatos fő kérdésünket: Hogyan biztosítják a vezetékes ellátási rendszerek a fogyasztói igények változásának mindenkori követését?

Amint elemzéseink során látni fogjuk, a vízellátás illetve a villamos energia ellátás rendszere két alapjaiban eltérő módon, az előbbi esetében kiegyenlítő készletek (PI - Protective Inventory), míg utóbbi esetében kiegyenlítő termelés (PC - Protective Capacity) segítségével oldja meg ezt a feladatát. A földgáz ellátás a jól azonosítható téli-nyári szezonális különbségek révén nyújt lehetőséget egy köztes egyensúlyi stratégia kialakítására, míg a kőolaj ellátási lánc azért sajátos és különleges, mert a vezetékes jelleg a finomítóból a töltőállomás-hálózat elemeire való kiszállítás lépcsői között megszakad.

A jegyzet célja szerint törekszik arra, hogy folyamatosan fenntartsa a kérdést: Milyen tanulságokat vonhatunk le a vezetékes ellátási rendszerek fejlődéséből a hagyományos logisztikai rendszerek vonatkozásában? Ennek érdekében áttekinti a csővezetékes és távvezetékes ellátási rendszerek technikatörténetét, elemzi a fogyasztás múltbeli, jelenlegi és várható jövőbeli szerkezetét, a fogyasztói igények változásának mozgatórugóit, a szállítás, elosztás és raktározás, valamint a termelés sajátosságait.

Az időnként az adott szakterületen megszokott mértéknél is mélyebbre ásó elemzéseink mellett fontos hangsúlyozni, hogy a jegyzetnek nem célja a vezetékes infrastrukturális rendszerek aktuális és várható jövőbeli problémáinak teljes körű tárgyalása. A felvetett megoldások, a felvázolt jövőképek közül több a távol ködében derengőnek tűnhet, ezzel együtt érdemes rávilágítani a szinergikus hatásokra, a hagyományos és a vezetékes logisztikában feltárt analógiák kölcsönös alkalmazásának lehetőségére.

Lássunk hozzá!

Önellenőrző kérdések
1. Válassza ki a listából az előző fejezetben tárgyalt vezetékes ellátási láncokat!
vízellátás rendszere
villamosenergia ellátás rendszere
földgáz és kőolaj-ellátás rendszere
vasúti közlekedés rendszere
telekommunikációs rendszerek
2. Válassza ki, a felsorolt jellemzők közül melyek igazak a lean rendszerekre!
Kiegyensúlyozottság
Gyorsaság
Veszteség-mentesség
Rugalmasság, alkalmazkodás
Protective Inventory alkamazása
Protective Capacity alkalmazása
Felesleges készletek csökkentése
Megfelelés a gyorsan változó piaci igényeknek
Hosszú ellátási útvonalak hatékonyságának javítása
Gyors és rugalmas szállítási és elosztási inftrastruktúra
Belső folyamatokra való fókuszálás
Külső piaci környezete fókuszálás
3. Válassza ki, a felsorolt jellemzők közül melyek igazak az agile rendszerekre!
Kiegyensúlyozottság
Gyorsaság
Veszteség-mentesség
Rugalmasság, alkalmazkodás
Protective Inventory alkalmazása
Protective Capacity alkalmazása
Felesleges készletek csökkentése
Megfelelés a gyorsan változó piaci igényeknek
Hosszú ellátási útvonalak hatékonyságának javítása
Gyors és rugalmas szállítási és elosztási infrastruktúra
Belső folyamatokra való fókuszálás
Külső piaci környezete fókuszálás
4. Válassza ki az igaz állításokat!
A hosszú ellátási útvonalak és ennek megfelelően hosszú szállítási idők, a sok közbenső állomás, raktár és átrakó pont megjelenése mind az ellátás megbízhatóságát befolyásoló tényezők, miközben az ellátási láncban nemcsak fizikai disztribúciós, hanem kereskedelmi folyamatok is zajlanak.
Ha a stabil piacon, egyenletesnek tekinthető, tartós fogyasztói igényeket kiszolgáló ellátási lánc fejlesztését célozzuk, praktikus a lean elvek mentén keresni a megoldást.
Ha a stabil piacon, egyenletesnek tekinthető, tartós fogyasztói igényeket kiszolgáló ellátási lánc fejlesztését célozzuk, praktikus az agile elvek mentén keresni a megoldást.
Ha változó piaci igények gyors követése, kiszolgálása a cél, és a rugalmas termelés költséghatékonyan megvalósítható, valamint rendelkezésre állnak a hasonlóan rugalmas disztribúciós csatornák, érdemes az agile stratégia mentén fejleszteni az adott logisztikai rendszert.
Ha változó piaci igények gyors követése, kiszolgálása a cél, és a rugalmas termelés költséghatékonyan megvalósítható, valamint rendelkezésre állnak a hasonlóan rugalmas disztribúciós csatornák, érdemes a lean stratégia mentén fejleszteni az adott logisztikai rendszert.
5. Válassza ki az igaz állítást!
Az igények változásának követése a lean szemlélet szerint kiegyenlítő készletekkel (PI: protective inventory) lehetséges
Az igények változásának követése a lean szemlélet szerint kiegyenlítő készletekkel (PC: protective capacity) lehetséges
Az igények változásának követése a lean szemlélet szerint a változó mértékben igénybe vehető termelő egységek alkalmazásával (PI: protective inventory) lehetséges
Az igények változásának követése a lean szemlélet szerint a változó mértékben igénybe vehető termelő egységek alkalmazásával (PC: protective capacity) lehetséges
6. Jelölje meg, hogy az alábbi állítások közül melyik igaz!
Az igények változásának követése az agile elv szerint a változó mértékben igénybe vehető termelő egységek alkalmazásával, rugalmas gyártással (PC: protective capacity) lehetséges
Az igények változásának követése az agile elv szerint a változó mértékben igénybe vehető termelő egységek alkalmazásával, rugalmas gyártással (PI: protective inventory) lehetséges
Az igények változásának követése az agile elv szerint kiegyenlítő készletekkel (PC: protective capacity) lehetséges
Az igények változásának követése az agile elv szerint kiegyenlítő készletekkel (PI: protective inventory) lehetséges
7. Párosítsa az összetartozó stratégiákat!

1. rendelésre összeszerelés
2. rendelésre gyártás
3. rendelésre beszerzés
4. készletre gyártás
5. készletre szállítás

buy to order
make to order
assemble to order
make to stock
ship to stock