KURZUS: Projektmenedzsment

MODUL: II. modul: A projekt kialakítása

5. lecke: A projekt kialakításának gazdaságossági vonatkozásai

Tanulási útmutató

A lecke célja a projekt gazdaságossági megítélésének, az ezt meghatározó szemléletnek a bemutatása, valamint a statikus beruházásgazdaságossági számítások rövid ismertetése. A lecke eredményes feldolgozásához, a megadott követelmények teljesítéséhez javasoljuk, hogy figyelmesen olvassa át a leckéhez tartozó elektronikus tananyagot! Ismerje meg a leckéhez tartozó fogalmak, összefüggések jelentését, és tudja értelmezni, megfogalmazni azokat!

A leckéhez tartozó fogalmak, összefüggések

beruházásgazdaságossági számítások,
költség összehasonlító számítás,
jövedelmezőséget mutató számítás,
megtérülési idő mutató,
haszonérték-analízis.

Tevékenységek

A lecke tanulása során kövesse az alábbi tanulási utasításokat, javaslatokat, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére:

  • Tanulmányozza a jegyzetben, hogyan lehet a projekt gazdaságosságát optimálisan megítélni!
  • Tudja meghatározni a hozamok pénzértékben való kifejezésének nehézségeit, illetve a probléma megoldásának lehetőségeit!
  • Legyen tisztában azzal, hogy a beruházásgazdaságossági számítások fő területein belül melyikre helyezzük a fő hangsúlyt!
  • Ismerje meg a statikus számítások általános jellemzőit, előnyeit és hátrányait!
  • Olvassa el a jegyzetben a statikus számításokat és ismerje fel ezek lényegét!
Követelmények

A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes:

  • megállapítani a kiindulást, megoldást a projekt gazdaságosságának meghatározását illetően,
  • rámutatni a projekthozamok pénzértékben kifejezésének problémáira, a problémák megoldására,
  • összevetni a beruházásgazdaságossági számítások főbb területeit, és kiválasztani azok közül a projekttervezésben használatosat,
  • összehasonlítani a statikus számításokat és felmérni azok előnyeit, hátrányait,
  • kiemelni az egyes statikus számítási módok lényeges vonásait.
A lecke tananyaga

Közismert, hogy a projekt végrehajtása különböző ráfordításokat igényel (tervezés, know-how, tőke, munka, anyag, energia, idő stb.). Ezek az erőforrások bizonyos mértékig a beszerzés és értékesítés révén kölcsönösen helyettesíthetők a pénzértékében kifejezett piaci árakkal. Az idő, mint tényező figyelembevétele diszkontálással történhet, meghatározott kamatláb alkalmazásával. Így kap különleges jelentőséget az összes ráfordítás megítélése vagy az erőforrások pénzértékben történő átszámításának hatékonysága.

Egyedül a különböző erőforrások takarékos felhasználása és a lehető legmagasabb termelékenységre törekvése révén azonban a probléma gazdaságilag optimális megoldása nem lehetséges. Sokkal inkább szükséges az egyes projektalternatívák értékbeli összehasonlíthatóságát, gazdaságosságát és jövedelmezőségét biztosítani. Ennek érdekében mind a ráfordításokat, mind a hozamokat, illetve a hasznot pénzértékben kell kifejezni. A haszon számszerűsítése és értékelése legtöbbször csak bizonyos feltételek mellett végezhető el pénzértékben. Itt egyrészt a különböző céltényezők lehető leghatékonyabb szükséglet kielégítését, másrészt az értéknövelést általánosságban kell megkülönböztetni egymástól. Az előbbi esetben a konkrét céltényezők követelményeknek megfelelő teljesítéséről van szó, amelyek rendszerint nem változtathatók.

Az értéknövelés esetében a gazdaságosság (értékben kifejezett hatékonyság) és a jövedelmezőség (tőkeráfordítás előnyössége) a kérdés, amelyek pénzértékbázison számíthatók. A ráfordítások gazdasági megítélését részben pénz, illetve keletkezési értékben (költségek, bevallások) részben teljesítményben, illetve a cél teljesítéséhez való hozzájárulásban végzik, ezért nevezik haszonértéknek is. Abból lehet kiindulni, hogy a célelőírások különböző módokon teljesíthetők, amelyeknek ugyan azonos a haszonértékük, mégis különböző ráfordításokat tesznek szükségessé. A projekttervezés feladata, hogy a gazdaságossági elv értelmében az optimálási folyamat során meghatározza a mindenkori legelőnyösebb (leghatékonyabb) megoldást.

Termelékenység, gazdaságosság, jövedelmezőség

A megoldások gazdasági előnyössége különböző kritériumokkal, jellemzőkkel vagy paraméterekkel mérhető. Üzemgazdasági szempontból három kritérium tekinthető lényegesnek:

  • a termelékenység, azaz a műszaki teljesítményszint, illetve a hatékonyság (pl. hatásfok, időegységre jutó teljesítmény),
  • gazdaságosság, éspedig a gazdasági hatékonyság, hozam(ráfordítás viszony, pénzértékben kifejtve,
  • jövedelmezőség, azaz a tőkeráfordítás hatékonysága, a nyereséghez viszonyítva.

A gyakorlati tervezés és optimálás során ezeket a követelményeket - részben logikai, részben módszertani okokból - a felsorolt sorrendben kell teljesíteni. A felsorolt kritériumok egyike sem elegendő önmagában a gazdasági előnyösség következetes megítéléséhez. Ezeket együttesen kell vizsgálni. Így pl. a termelékenység növekedése nagy volumenű beruházások útján bizonyos körülmények között gazdaságtalannak bizonyulhat, vagy egy önmagában gazdaságos termelőeszköz alacsony kihasználás vagy árcsökkentés esetén ugyancsak. gazdaságtalan lehet.

A gazdasági optimálás klasszikus szempontjainak operatív szemmel tartása és a mindenkori hatékonyság konkrét értékelése vagy számítása céljára a projekttervezés keretében különböző módszerek és technikák állnak rendelkezésre. Ezek lehetővé teszik a problémák és a megoldási alternatívák különböző szempontok és jellemzők szerinti vizsgálatát és szükség esetén alkalmas intézkedésekkel történő javítását. Tervezéstechnikai szempontból ezek lehetnek:

  • olyan módszerek, amelyek elsősorban a problémamegoldás vagy egy részrendszer hatékonyságának átfogó megítélését szolgálják anélkül, hogy azok belső struktúrája és előnyösségét vizsgálnák, főként az ítéletalkotás és a döntés-előkészítés során játszanak fontos szerepet (pl. beruházásgazdaságossági számítások)
  • olyan módszerek és technikák, amelyek a rendszer belső struktúráját tárják fel, és a részterületek előnyösségét elemzik, illetve a gyengepontokat és a javítási lehetőségeket mutatják ki (pl.: értékelemzés vagy a költségfajták, költséghelyek és költségviselők szerinti ráfordításvizsgálatok). A beruházási projektek esetében nagy jelentőségű a tőkelekötés minimálása a beruházási költségvetés optimálása révén.
Beruházásgazdaságossági vizsgálatok

A beruházási döntések hosszú távra szólnak, egyediek és stratégiai jelentőségűek. A beruházási projektek megvalósítása általában hosszabb ideig tart, jelentős mértékű tőkebefektetést igényel és csak később, a létesítmény működési szakaszában térül meg. A beruházások gazdasági hatásainak pontos ismerete alapvető feladat. A gazdaságossági vizsgálat fő célja a tőkebefektetés, illetve az adott projekt indokoltságának bizonyítása, a jövedelmező és pénzügyileg is megvalósítható fejlesztési elképzelés meghatározása, az egyes projektváltozatok közötti választás megkönnyítése.

Egy adott beruházás értékelése sokkal többet jelent egy-egy mutató értékének a meghatározásánál. Általában az a célunk, hogy minél több oldalról és minél több szempont szerint vizsgáljuk meg a megvalósítás lehetséges változatait.

A beruházásgazdaságossági kalkulációk célja, jelentősége és típusai

A beruházásgazdaságossági számítások három fő területen alkalmazhatók:

  • a beruházások közötti választás,
  • a futamidő hosszára vonatkozó számítások, azaz az optimális selejtezési vagy pótlási időpont meghatározása, illetve
  • az adott vállalaton/vállalkozáson belül az optimális beruházási program kialakítására (optimális tőkeallokációra) vonatkozó döntések területén.

A továbbiakban azokra a számításokra helyezzük a hangsúlyt, amelyek az egymást kizáró projektek (egy projekten belül különböző megoldási változatok) közötti választást segítik elő.

A gazdaságossági kalkulációk célja és jelentősége attól függően is változik, hogy mikor készítjük azokat. Ennek megfelelően megkülönböztetünk e1ő- és utókalkulációkat, illetve utóelemzéseket.

Az előkalkulációkat a beruházás döntés-előkészítő szakaszában készítjük azzal a céllal, hogy igazolni tudjuk az adott beruházás megvalósításának szükségességét, a projekt megvalósíthatóságát és a tevékenység életképességét, valamint a döntéshozatal során az adott beruházási változat kiválasztásának okát. Az előkalkulációk elkészítéséhez valós, aktuális és sokoldalú információra van szükség. Az előkalkulációk elkészítése során figyelembe vett információk nagy része azonban becsült, ezért az információk pontosításával jelentősen növelhető az eredmények megbízhatósága.

A projekt megvalósításának és a projekt működésének kiadásai és bevételei A beruházások megvalósítása során egyszeri költségként jelentkeznek a befektetett/ tárgyi eszközök létesítési költségei (beruházási költségek) és az egyszeri forgóalap feltöltés költségei A működést a folyamatos kiadások és bevételek jellemzik. A létesítmény üzembe helyezése és a termelés felfutása után a működésből eredő folyamatos kiadásokat és a folyamatos bevételeket kell számba venni.A gazdaságossági számítások során az egyik elsődleges feladat a különböző időpontokban fellépő és különböző dimenziókban mérhető, egyszeri és folyamatos pénzmennyiségek (kiadások, illetve bevételek, ráfordítások, illetve hozamok) összemérési feltételeinek a biztosítása, azaz közös nevezőre hozása, az összehasonlíthatóság feltételeinek megteremtése.

A beruházásgazdaságossági számítások módszerei

A különböző beruházási projektek általános jellemzője, hogy megvalósításuk és későbbi működtetésük hosszú időtartamot, éveket, esetleg évtizedeket fog át. Ezen időbeliségnek a figyelmen kívül hagyása, illetve figyelembevétele szerint a projekt változatok közötti választási döntéseket elősegítő gazdaságossági kalkulációk lehetnek:

  • statikus számítások, amelyek nem veszik figyelembe a pénz időértékét, vagy
  • dinamikus számítások, amelyek számolnak az idővel mint közgazdasági tényezővel

A statikus szemléletű számítások általános jellemzője, hogy az időt, mint közgazdasági tényezőt számításon kívül hagyják. A statikus kalkulációs módszer, a következő feltételezésekből kiindulva határozza meg az előnyösebb projekt változatot:

  • a projekt egyszeri ráfordításával kapcsolatos tőkelekötés koncentráltan jelentkezik (maximum 1 év), majd ezután megkezdődhet az értéktermelés,
  • a projektet követően a folyamatos évenkénti kiadások, bevételek, illetve az eredmények - a létesítmény működése során - azonosak, illetve amennyiben nem, akkor évenkénti átlagértéket határoznak meg,
  • a tárgyi eszközök fizikai kopásából és erkölcsi avulásából származó amortizációt a költségek között elszámolják, majd elhasználódás után ebből az összegből újra és újra pótolják.

A statikus kalkulációs módszerek elterjedtek és egyszerűségük miatt közkedveltek is, alkalmazásuk nem igényel komolyabb matematikai felkészültséget és technikai eszközöket, a mutatók eredménye jól áttekinthető és könnyen értelmezhető. A sok előnyös tulajdonság ellenére sem szabad elfelejteni, hogy csak korlátozottan alkalmasak különböző projektek (projektváltozatok) gazdaságosságának összehasonlítására, mert az eljárások az egyes beruházási projekteket külön-külön önmagukban értékelik, és nem helyezik el azt az adott vállalat/vállalkozás egészének összefüggésrendszerébe, azaz:

  • függetlenül attól, hogy a tőkét mikor és milyen nagyságrendben kötötték le, illetve hogy az elérhető árbevétel mikor és milyen nagyságrendben jelentkezik, az elköltött és kapott pénzt mindenkor a nominál értékével szerepeltetik a számításokban,
  • nem vizsgálják az összefüggést a tőkebefektetés és mindazon tényezők között, amelyek az eredményességet befolyásolják.

Mindezek ellenére célszerű elvégezni a statikus számításokat, mert a döntés-előkészítés során ezekre az információkra is szükség lehet, de a döntéshozatal előtt mérlegelni kell, hogy elégségesek-e ezek az információk.

A projektváltozatok gazdasági összehasonlítása során:

  • a költség-összehasonlító,
  • a jövedelmezőséget összehasonlító,
  • a megtérülési időt meghatározó,
  • az eszközigényességet vizsgáló mutatók alkalmazhatók.

A költség-összehasonlító elemzés lényege, hogy a döntéshozó a felmerülő változatok közül amellett dönt, amelynél a termék- vagy teljesítményegységre eső átlagos évi költsége a legkisebb. A mutató alkalmazása csak homogén jellegű termelés esetén lehetséges. A számításokat ki kell egészíteni technikai elemzésekkel is (például kapacitás, élettartam). A gyakorlatban általában kisebb volumenű beruházási projektek, például gépcsere-gazdaságossági számításokhoz használják a módszert.

A jövedelmezőséget összehasonlító számítások a jövedelmezőséget az elérhető nyereség és a lekötött tőke hányadosaként, relatív mutatóként értelmezi, amely a lekötött tőke egységére jutó nyereségét fejezi ki. Azonos tőkelekötésű változatok mellett a legnagyobb átlagos nyereségű alternatívát kell választani. A jövedelmezőséget összehasonlító mutatók azonos futamidejű beruházások összehasonlítására - a hiányosságok ellenére is - leginkább alkalmas számítási módszer, mely egyben jó közelítését adja a belső kamatláb-mutató értékének is.

A megtérülési idő mutató arról tájékoztat, hogy a projekt megvalósításához felhasznált tőkebefektetés mennyi idő alatt térül vissza a vele elérhető nyereségből. Az a projektváltozat kedvezőbb a másiknál, amelyiknek megtérülési ideje rövidebb. Az eljárás rendkívül egyszerű, de komoly hiányossága lehet - statikus voltán kívül -, hogy túlságosan preferálhatja a gyors megtérülést. Alkalmazása körültekintést igényel, hiszen olyan változat is előbbre kerülhet a megtérülési mutató alapján a rangsorban, amelynek jövedelmezősége gyengébb. A mutató viszonylag rövid élettartamú változatok rangsorolásához javasolható.

A haszonérték-analízis, mint módszer nem tartozik szoros értelemben a kalkulációk közé, viszont értékelni képes a projektváltozatokat mértékadó kritériumok alapján. Az eljárás lényege, hogy a projektek elvárt hasznosságát súlyozva összegzi, és azt a projektet választja, illetve helyezi előre a rangsorban, amelyik leginkább képes a súlyozott haszonértéket növelni. Az eljárás során lényeges, hogy azt team végezze el, úgy, hogy a súlyozás és értékelés konszenzus keretében történjen, ellenkező esetben túlzottan szubjektívvá válhat. Az eljárás sok esetben célszerű lehet, hiszen sokoldalúsága miatt a projekt megvalósításával kapcsolatban számos következményre hívja fel a figyelmet. Az eljárás olyan projekteknél célszerű, amelyek nem elsősorban jövedelmezőségi céllal valósulnak meg (például utak, parkok), hiszen ezeknél a beruházásoknál a gazdasági, pénzügyi, jóléti hatások nem, vagy csak nehezen számszerűsíthetők.

Önellenőrző kérdések, feladatok
1. Válassza ki a helyes állításokat!
a) A projektnek egyfajta életciklusa van, ami a projekt üzembe helyezéséig tart.
b) A projekteknek kétfajta életciklusuk van, egyik a megvalósítási ciklus, másik a teljes életciklus.
c) A teljes életciklusban kell megbecsülni az adott projektváltozat folyamatos kiadásait, bevételeit.
d) A különböző időpontokban történő pénzmozgások az értékelemzés technikájával hasonlíthatók össze.
e) A projekt adta haszon számszerűsítése pénzértékben mindig lehetséges.
2. Válassza ki, melyik állítás helyes az alábbiakból!
a) A megvalósíthatósági tanulmányban nem végeznek gazdaságossági számításokat.
b) A projektváltozatok hasznosságát megítélhetjük a célok teljesítésének függvényében.
c) A beruházási tőkeköltség alapján hasonlítjuk össze a projektváltozatokat.
3. Válassza ki, melyik állítás helyes az alábbiakból!
a) A beruházási tőkeköltség és az üzemelési, fenntartási költségek alapján hasonlítjuk össze a projektváltozatokat.
b) Csak a teljesítési fázis elején végeznek gazdaságossági számításokat.
c) A beruházásgazdaságossági számítások időtávlata a projekt üzembe helyezéséig tart.
4. Jelölje meg, melyik állítás igaz és melyik hamis?
Üzemgazdasági szempontból az egyik kritérium a termelékenység.
Üzemgazdasági szempontból az egyik kritérium a sikeresség.
Üzemgazdasági szempontból az egyik kritérium a jövedelmezőség.
Olyan gazdasági optimálási módszereket nem használnak a projektmenedzsmentben, amelyek a projekt belső struktúráját tárják fel.
5. Válassza ki, melyik állítás helyes az alábbiak közül?
a) Vannak olyan gazdasági optimálási módszerek, amelyek pl. egy részrendszer hatékonyságát átfogóan ítélik meg. (Beruházásgazdaságossági számítások.)
b) A dinamikus számítások nem veszik figyelembe a pénz időértékét.
c) A gazdaságossági kalkulációk célja és időpontja szerint vannak multiplikátor és inverz kalkulációk.
d) Az előkalkulációban legpontosabbak az információs adatok.
6. Válassza ki, mely állítások a helyesek?
a) A statikus számításokban azonosak vagy átlagértékűek az évenkénti kiadások, bevételek.
b) A statikus módszerek komolyabb matematikai felkészültséget igényelnek.
c) A statikusan számított megtérülési idő túlságosan hosszú megtérülést mutat.
d) A statikusan számított megtérülési idő túlságosan gyors megtérülést mutat.
e) A jövedelmezőséget összehasonlító statikai számítások a jövedelmezőséget az elérhető nyereség és a lekötött tőke hányadosaként, relatív mutatóként értelmezik.
7. Válassza ki, mely állítások helyesek?
a) A statikus mutató a viszonylag rövid élettartamú projektváltozatok rangsorolásához javasolható.
b) A statikus mutató a viszonylag hosszú élettartamú projektváltozatok rangsorolásához javasolható.
c) A haszonérték analízis a projektváltozatokat csak a pénzbeni haszon alapján értékeli.
d) A haszonérték analízis a projektváltozatokat a mértékadó kritériumok alapján értékeli.
e) A haszonérték analízis alkalmazása olyan projekteknél célszerű, ahol a pénzügyi hatások egyértelműen számszerűsíthetők.