KURZUS: Projektmenedzsment

MODUL: IV. modul: A projekttervezés

10. lecke: A tervezés eszközei

Tanulási útmutató

A lecke célja megvilágítani a projekttervezés lépéseit, dokumentumait, vagyis a tervezés eszközeit. A lecke eredményes feldolgozásához, a megadott követelmények teljesítéséhez javasoljuk, hogy figyelmesen olvassa át a leckéhez tartozó elektronikus tananyagot, valamint a Projektmenedzsment jegyzet "Idő-, erőforrás és költségtervezés" című fejezetét! Ismerje meg a leckéhez tartozó fogalmak, összefüggések jelentését, és tudja értelmezni, megfogalmazni azokat!

A leckéhez tartozó fogalmak, összefüggések

tevékenységstruktúra, tevékenységcsomag,
logikai-függőségi kapcsolat; logikai terv,
erőforrás-allokáció, kiegyenlítés,
időelemzés: ütemterv, kritikus út, tartalékidő,
paraméteres-, egységáras-, költségnemek szerinti és tevékenység alapú költségbecslés.

Tevékenységek

A lecke tanulása során kövesse az alábbi tanulási utasításokat, javaslatokat, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére:

  • Jegyezze meg a projekttervezés lépéseit (eszközeit), ismerje meg a projekttevékenységek meghatározásának módját!
  • Tanulmányozza a tevékenységek közötti lehetséges logikai kapcsolatokat, vegye észre, hogy a kapcsolatokat általában a technológia, erőforráshelyzet, szervezés stb. befolyásolja!
  • Elemezze, hogy mit jelent az erőforrások tevékenységekhez rendelése, az erőforrások kiegyenlítése. Értelmezze a tevékenységek időtartamának meghatározását (norma, számítás)!
  • Tanulmányozza a Projektmenedzsment jegyzetből a projekt logikai tervének összeállítását, az "ütemtervi technikákat" és az időelemzés technikáját, eredményeit!
  • Lássa át a költségbecslési eljárásokat, jellegzetességeiket, ismerje meg a költségtényezőket és a pénzáramlási terv felépítését, felhasználását!
  • Elemezze, milyen tanulságokkal, hasznokkal járhat a projektterv optimalizálása!
  • Végezze el a projekttervezés lépéseit egy, az Ön által ismert, kisebb, de komplex feladat (projekt) alapján!
Követelmények

A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes:

  • kiválasztani egymásra épülően, helyes sorrendben a projekttervezés lépéseit és meghatározni a projekt tevékenységeit,
  • egymáshoz rendelni a projekt tevékenységeit, a megismert logikai elvek alapján,
  • hozzárendelni az erőforrásokat a tevékenységekhez és kiszámítani, meghatározni a tevékenységek időtartamát,
  • alkalmazni az ütemtervi technikákat a projekt logikai tervének összeállításához, elvégezni a logikai terv időelemzését,
  • megkülönböztetni a költségbecslési eljárásokat, költségtényezőket jellemző vonásaik alapján, meghatározni a pénzáramlási terv szerepét és szerkezetét,
  • választ adni arra, hogy mit kell tenni a projektterv optimalizálásához,
  • alkalmazni a projekttervezés eszközeit.
A lecke tananyaga
A tervezés eszközei

A tervezés folyamatát célszerű az alábbi lépéssorozatra bontani:

  • a tevékenységek meghatározása,
  • a tevékenységek közötti logikai-függőségi kapcsolatok meghatározása,
  • az erőforrás-allokáció és a tevékenységi időtartamok számítása,
  • a projekt logikai tervének grafikus ábrázolása,
  • a logikai terv időelemzése,
  • a teljesítés költségeinek becslése és a pénzáramlási terv elkészítése,
  • optimalizálás.

A projekt tevékenységeinek meghatározásához célszerű a tevékenységi struktúra kidolgozása. A tevékenységi struktúra azon tevékenységek (munkafolyamatok, műveletek) rendszerezését jelenti, amelyekkel a funkcióhordozókat (eszközöket) létrehozzák.

Hasonlóan a korábban ismertetett funkció-cél-, eszközstruktúrához, a tevékenységstruktúra is egy hierarchikusan felépített rendszer, ahol a csúcson a projekteredmény egésze foglal helyet. A következő szinten a nagyobb tevékenységcsomagok (munkacsomagok) találhatók. A tevékenységcsomagokat tovább lehet bontani kisebb részfeladatokra, azokat, pedig ún. elemi tevékenységekre. A felbontás szempontjai egyébként a projekt típusától, jellegétől függően különfélék lehetnek, így például:

  • a tevékenységfolyamat szakmai tagozódása,
  • az eszközök (funkcióhordozók) struktúrájánál alkalmazott első vonalbeli felbontás (többnyire szakmai tagozódás),
  • a teljesítésben közreműködő szervezetek (külső és/vagy belső) felelősségi határai,
  • a projektciklus fázisai.

A projekt fázisaira vonatkozó felbontást láthatunk a Projektmenedzsment jegyzet 8. ábráján.

A kellő részletességgel kidolgozott tevékenységstruktúrából elkészíthetjük a tevékenységlistát is, amely alapja a projektterv (szűkített értelemben az idő- és költségterv) elkészítésének.

Tevékenységek közötti logikai kapcsolatok meghatározása

Az időterv (ütemterv) a folyamatok/folyamatelemek (tevékenységek) ismétlődését, szakaszosságát illetve elvégzésük időtartamát bemutató határidő nyilvántartás, mely alkalmas lehet a folyamatelemek időbeli, logikai kapcsolatainak bemutatására vagy feltárására. Ezek lehetnek például sávos-, hálós- és ciklogramos ütemtervek. Az időtervben minden tevékenységet úgy ábrázolunk, ahogyan az a projekt teljesítése során logikai (technológia, erőforrások, tervező által megszabott logika), időrendi sorrendben egymás után, vagy egymással párhuzamosan végrehajtható. A hangsúly az egyes tevékenységek kapcsolódásainak, összefüggéseinek feltárásán és ábrázolásán van. A tevékenységek logikai kapcsolódása adódhat pl. egy adott technológia által meghatározottan. (pl. vasbeton fal építése: a zsaluzás, vasszerelés, betonozás tevékenységek egymás utáni bekövetkezéssel vagy legfeljebb időben egymást átfedve, ugyanebben a sorrendben meghatározottak). Amennyiben a technológia nem, vagy csak részben határozza meg a tevékenységek logikai kapcsolatát, akkor a tervező (szakértő) alakíthatja ki azokat, figyelembe véve az erőforrás korlátokat.

A logikai kapcsolatok kialakítását részletesebben, példákkal láthatják a Projektmenedzsment (PM) jegyzetben, 90-91 oldal.

Erőforrások hozzárendelése tevékenységekhez, a tevékenységek időtartama

Korábban már hangsúlyoztuk azt a szoros és kölcsönös összefüggést, amely egy projekt időterve és a teljesítéshez szükséges erőforrások között fennáll, a tevékenységek időtartama ugyanis leginkább a tevékenységekhez rendelt erőforrások mennyiségétől és azok teljesítőképességétől függ. A különféle projektek nagyon változatos képet adnak a tekintetben, hogy milyen jellegű erőforrásokat használnak. Adott esetben a projekthez szükséges erőforrások rendkívül heterogének, másfelől a projekt teljesítésének erőforrás-tervezése erőteljesen tevékenység-specifikus megközelítést igényel. Ezért nagyon nehéz általánosan alkalmazható módszertant ajánlani a projektek erőforrás-tervezéséhez.

Itt az erőforrás-tervezés első lépésével, az erőforrások tevékenységekhez való hozzárendelésével foglalkozunk. Második lépésre - az erőforrások kiegyenlítésére - azért van szükség, mert ha összegezzük az azonos időintervallumokra eső erőforrás mennyiségeket, az meglehetősen egyenlőtlen eloszlást mutat az idő függvényében. Azt, hogy milyen és mennyi erőforrást rendelünk az adott tevékenységhez, befolyásolja a megvalósítás technológiája, a tevékenység volumene, bonyolultsága és a ráfordítható időmennyiség, ez utóbbi korlátos lehet sok esetben. Az időelemzés elvégzéséhez, végső soron az ütemtervhez szükség van a tevékenységek időtartamára. A tevékenységek időtartamát befolyásolja:

  • a tevékenység munkaigényessége,
  • a tevékenységhez hozzárendelt erőforrások mennyisége,
  • az erőforrások teljesítőképessége,
  • külső korlátozó körülmények, például határidő stb.

A fentiekből is látható, hogy a tevékenységek időtartama és azokhoz hozzárendelt erőforrások között kölcsönös összefüggés van, amit az időtervezésben feltétlen figyelembe kell venni.

Az egyes tevékenységek időigényességét becsléssel, számítással és/vagy normák használatával határozhatjuk meg. Különböző iparágakban norma kiadványok segítik a számítást, amely normák tartalmazzák a tevékenységek elvégzéséhez szükséges emberi erőforrások, gépek teljesítőképességét, a teljesítendő volumen egységére vonatkozóan. (pl. földkiemelés: 25 m3/óra) Természetesen sokféle tevékenység van, amely nehezen vagy egyáltalán nem normázható, ebben az esetben más megoldáshoz (pl. tapasztalati adatok felhasználása) kell folyamodni. A tevékenységek jellege miatt a hozzárendelt erőforrások igénybevétele nem mindig folyamatos a tevékenység időtartama alatt, inkább a szakaszos igénybevételük jellemző. Komplex, nagyobb tevékenységszámú projekteknél az erőforrások igénybevételét megtervezik, például napi időegységekre, így válik lehetővé azok terhelésének összegzése, elosztásuk kiegyenlítése. Fentieket részletesebben lásd a PM jegyzetben, 91-94 oldalakon.

A projekt logikai tervének összeállítása, időelemzése

A tevékenységi struktúra alapján összeállítottuk a tevékenységlistát, utána megterveztük a tevékenységek logikai kapcsolatait, hozzárendeltük a tevékenységekhez az erőforrásokat, majd megbecsültük a tevékenységek időtartamát. Mindezek után rendelkezésre áll az összes adat az időterv összeállításához. Ami még ehhez hiányzik, a különféle ütemtervi technikák ismerete, amelyekkel modellezhetjük a projektet, és végső formát adhatunk az időtervhez. (Lásd PM jegyzet, 94-97 oldalakon!)

A projekt időterve a projekteredményt létrehozó folyamatok, illetve azok felbontása révén nyert tevékenységek logikai és időbeli összefüggéseit grafikai úton is ábrázoló dokumentum, amit ütemtervnek is neveznek, amennyiben az a tevékenységek végrehajtásához szükséges erőforrásokat is figyelembe veszi. A tevékenységorientált hálótervek készítése során meghatározott időadatokkal dolgozunk, hiszen már kiszámítottuk (becsültük) az egyes tevékenységek időigényességét. Így minden tevékenységhez egyetlen időtartamot rendelhetünk, tehát határozott időtartamú tervezésről beszélhetünk. A tevékenységidők ismeretében végezzük el a háló (CPM) időelemzését, mely az alábbi kérdésekre ad választ:

  • a projekt teljesítési időtartama,
  • a folyamat kritikus útja, a kritikus úton fekvő tevékenységek,
  • az események lehetséges legkorábbi bekövetkezésének időpontja,
  • az események megengedett legkésőbbi bekövetkezésének időpontja,
  • a nem kritikus úton fekvő tevékenységek tartalékideje.

Általában azok az események, amelyeknél a legkorábbi és legkésőbbi bekövetkezés időpontjai megegyeznek, úgynevezett kritikus események. Ezeket az eseményeket összekötő tevékenységek a kritikus tevékenységek. A kritikus úton fekvő események és tevékenységek láncolata a kritikus út. Ez a leghosszabb időigényességgel bíró út és azért nevezzük kritikusnak, mert az ebben foglalt tevékenységek időtartamának megnövekedése közvetlenül növeli a terv átfutási időtartamát.

A nem kritikus úton fekvő tevékenységek tartalékidővel rendelkeznek. A tartalékidő azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló idő több mint a tervezett tevékenységidő. Négyféle tartalékidőt értelmeznek általában, ezek számításával lehetőség van például kalkulálni azzal, hogy bizonyos feltételek mellett az adott tevékenység mennyi idővel kezdődhet, illetve fejeződhet be később. A tartalékidők jól felhasználhatók az erőforrások kiegyenlítéséhez. Az időelemzés után már csak egy naptári skálával kell ellátni a hálótervet és a tevékenységeket ehhez a skálához illeszkedően felrajzolni. Rendszerint a hálós ütemtervet transzformálják sávos (Gantt) ütemtervre, ami egyszerű, vizuális és tükrözi a hálótervbe beleszőtt logikai, technológiai összefüggéseket. A projektmenedzsment tervező szoftverek ezt a megoldást részesítik előnyben. Az időterv összeállítása előtt el kell dönteni annak részletezettségét, attól függően, hogy kinek készül, mert különböző igények adódhatnak, így például:

  • a felsővezetői (stratégiáért felelős, megrendelő) információs igények,
  • a projektirányítás információs igénye,
  • a projektteljesítés operatív irányításának információs igénye.

Ez a sorrend tükrözi a részletezettség mértékét, miszerint a felső-vezetés rendszerint kevésbé részletes, aggregált, a projektirányítás már részletesebb és az operatív irányítás egészen részletes időtervet igényel.

A teljesítés költségeinek becslése és a pénzáramlási terv elkészítése

Egy projekt megvalósítása során számos olyan esemény történhet, amely a költségek tervezett arányait és nagyságát megváltoztathatja. A változás iránya általában a költségek emelkedését mutatja. Ezért az egyik legnehezebb feladat a projekt költségeinek megfelelő tervezése, a költségbecslés. A projekt költségeinek pontos becslése alapvető fontosságú az előzetes, illetve menet közbeni döntések és az ellenőrzés szempontjából. A tévedést természetesen nem zárhatjuk ki a becslésnél, mert a becslés mindig tartalmaz szubjektív megítélési tényezőt. Legtöbb projekt tartalmazhat kellemetlen meglepetéseket, például. az alábbiak miatt:

  • a projekt előkészítésének, kialakításának hiányosságai,
  • az előre nem látható kockázatok, technikai problémák,
  • a teljesítés közbeni változtatások a projekt terjedelmében.

A projektkialakítás fázisában nem könnyű megbízható költségbecslést készíteni, mert még kevés adat áll rendelkezésre. A gyakorlatban megkülönböztetnek több módszert a becslések technikai-módszertani jellege szerint:

  • a paraméteres költségbecslést,
  • egységár alapú becslés,
  • becslés a költség-nemek szerint,
  • a tevékenység alapú költségbecslést.

A paraméteres költségbecslési eljárást leginkább a projektkialakítás azon szakaszában használják, amikor a projektvariációk még csak körvonalakban ismeretesek. Az eljárás lényege, hogy a megvalósítandó projekteredmény bizonyos, meghatározható paraméterek tekintetében megegyezik vagy közel azonos egy korábban már létrehozott projekt eredményeinek paramétereivel, amelynek a költségei ismertek. A projekt jellegéből adódóan a paraméterek jelentősen különbözhetnek, törekedni kell arra, hogy azokat kvantitatív módon lehessen meghatározni.

Az egységárak becslése alapján történő költségbecslési eljárás alapja a létrehozandó projekteredmény és a projekt tevékenységeinek kvantifikálhatósága. A projekteredmény vagy a tevékenységek (szolgáltatások) egységnyi mennyiségére vonatkozhat az egységár (költség-, normatíva, norma). A költség-nemek szerinti csoportosítás alapján elvégzett költségkalkuláció a projekt költségeit költség-nemek szerint veszi számításba (bér, anyag, közlekedés stb.). Ez az eljárás közvetlenül veszi figyelembe a projekt teljesítéséhez szükséges erőforrásokat.

A megbízhatóság, a kisebb hibahatár érdekében célszerű a tevékenység alapú költségbecslést alkalmazni. Ehhez szükség van a projekt tevékenységstruktúrájára, aminek alapján elkészül a projekt időterve és erőforrás szükséglete. Törekedni kell a lehető legrészletesebb tevékenységlista előállítására, mert ezzel elősegíthető a minél pontosabb becslés. (Feltéve, hogy a részletekhez megbízható adatok állnak rendelkezésre.) Az egyes tevékenységekhez azokat a költségeket rendelik hozzá, amelyek csak arra a tevékenységre vonatkoznak.

A költségelemeket tekintve ezek lehetnek:

  • A tevékenység teljesítéséhez felhasznált erőforrások költségei:
 a)Közvetlen erőforrás költségek: az elvégzendő munkaráfordításból és az erőforrás fajlagos normaköltségéből kiszámolva,
 b)Túlóraköltségek: a túlórában elvégzendő munkaráfordításból és a fajlagos túlóraköltségből kiszámolva,
 c)Igénybevételi költségek: néhány erőforrás igénybevétele állandó költséggel jár, függetlenül a tényleges igénybevételi időtartamától. Ilyen például a bérleti díj vagy az előkészítés stb.
  • Közvetett, általános költségek:

Előfordulnak olyan költségek, amelyek erőforrás függetlenek, illetve nem kapcsolhatók egy adott erőforráshoz. (pl. reklámköltség) Fogalmazhatunk úgy is, hogy vannak a tevékenységekhez számítható közvetlen költségek, és arányosan felmerülő általános költségek. A projekt megvalósítása során számolni kell bizonytalanságokkal, ezért a kalkuláció tartozéka az úgynevezett tartalékkeret. Ennek nagyságát célszerű a remélhetően már tervezési fázisban elkészített kockázatelemzés eredményeihez igazítani. Érdemes bizonyos alkalmazási utasításokat kidolgozni egy szervezet költségbecslési eljárására, ez lehet egy szervezeten belüli szabványos eljárás. Ahol lehet, érdemes a tevékenység struktúra lebontás során kódokat megadni, ezekhez kapcsolódhatnak a költségkódok is. Akárcsak az évek során felhalmozott tapasztalat és a létrehozott adatbázis, ez is javítani fogja az új projektek becsléseit. A becslési hibák egyik közös forrása, hogy nem vesznek figyelembe olyan költségeket, amelyek tervezési vagy a teljesítésben előforduló hibák miatt jelentkezhetnek. Az ilyen jellegű, előre nem látható költségek felmerülése számos tényezőtől függ, mint például a projekt típusa, a vállalkozás működésének hatékonysága, a tervezések alapossága stb.

A tevékenység alapú költségkalkuláció jó alapot ad a projekt pénzáramlási tervének (cash flow) elkészítéséhez. A pénzmozgás az idő függvényében tervezhetővé válik, minthogy az időterv alapján becsülhető, hogy az egyes időszakokban a tevékenységek milyen mértékben kerülnek teljesítésre, továbbá a tevékenységalapú kalkuláció alapján ismert az egyes tevékenységek tervezett költsége. Ennek a tervnek az elkészítése előnyös mind a projekttulajdonosnak, mind a külső közreműködőknek, még ha szempontjaik különböznek is. A projekttulajdonosi szervezet beillesztheti ezt a tervet a szervezet teljes "pénzforgalmába", illetve tervezni tudja a projekt finanszírozását. A külső közreműködők már az ajánlatkészítési szakaszban kalkulálhatják a teljesítés egyes időszakokban felmerülő költségeit és az ezzel összefüggő pénzkiáramlást. Ezen túl tervezhetik bevételeiket is, amelyet egyrészt az időterv, másrészt a fizetési feltételek alapján - ugyancsak időszakokra bontva - tudnak elkészíteni. (Görög M. 2003) A pénzáramlási tervet többnyire táblázatos formában készítik el, ahol adott év(ek) havi időszakokra bontásával jelenítik meg a bevételeket és kiadásokat és ezekből az adatokból (göngyölítéssel) egyenleget is tudnak havonta képezni.

A projektterv optimalizálása

Eddig is igyekeztünk legjobb tudásunk szerinti időtervet készíteni, de az mégsem felel meg az elvárásoknak. (vállalkozói-, tervezői-, megbízói elvárás stb.) Gyakori eset, hogy az időtervet rövidíteni kell, mert hosszúnak tartják az időtartamát. Próbáljuk meg az alábbiakat az időterv időtartamának rövidítésére:

Csökkentsük a kritikus út tevékenységeinek időtartamát! Erre akkor van lehetőség, ha nincs technológiai akadálya és rendelkezésre áll többlet erőforrás is. Vizsgáljuk meg újra a tevékenységek logikai kapcsolatait, hátha van lehetőség további párhuzamos és átlapoló kapcsolatok létrehozására, amivel rövidíteni tudjuk a teljes időtartamot.

Az előző időtartam rövidítések rendszerint azzal járnak, hogy érintik (növelik) az erőforrások felhasználását. A leggazdaságosabb eljárás az erőforrások hatékony kihasználása, amit elérhetünk azok napi ütemezésének optimalizálásával, termelékenységük növelésével. Az optimalizálás kapcsán élhetünk azzal a megközelítéssel is, hogy mi a teendő, ha az erőforrás nincs leterhelve vagy az erőforrás túlterhelt? Előbbi esetben az erőforrást hozzárendelhetjük más tevékenységekhez önállóan, besegítés, helyettesítés jelleggel. Utóbbi esetben, tehát ha az erőforrás túlterhelt, akkor például az adott napon az erőforrást több órára ütemezzük (munkanap meghosszabbítása, túlóra engedélyezése), vagy másik, rendelkezésre álló erőforrást rendelünk a tevékenységhez.

Átfogóbb, komplex megoldást jelent az erőforrások elosztása (allokálása) eljárás leggyakrabban használt módszere, az erőforrás terhelések kiegyenlítése. Ennek alapgondolata, hogy a túlságosan változó, hullámzó erőforrás felhasználást szükséges egyenletesebbé tenni, azaz kiegyenlíteni, ezzel a projektköltségek csökkentése is lehetővé válik. Nem közömbös az sem, hogy az eljárás eredménye lehet a kiegyensúlyozottabb erőforrás gazdálkodás. A kiegyenlítés matematikai eszközei rendelkezésre állnak, ezeket használják a különböző projektmenedzsment szoftverek is. (Bővebben lásd PM jegyzet, 97-101 old.)

Amennyiben többlet erőforrás alkalmazására, vagy a meglévő erőforrások munkaidőn túli igénybevételére van szükség, annak többletköltség konzekvenciái vannak minden esetben. Ezért - megelőzés jelleggel - törekedni kell az erőforrás helyzet optimalizálására tervezési időszakban, amikor a tervünket még el tudjuk fogadtatni az érintettekkel.

A már többször említett PM jegyzeten kívül a projekttervezés témájához ajánlható tanulmányozásra a Görög M.: A projektvezetés mestersége című szakkönyv 6. fejezete!

Önellenőrző kérdések, feladatok
1. Mely állítások helyesek?
a) A projekttervezés egyik lépése: a tevékenységek meghatározása.
b) A projekttervezés egyik lépése: a tevékenységek közötti logikai-függőségi kapcsolatok meghatározása.
c) A projekttervezés egyik lépése: funkció-zavar mátrix elkészítése.
d) A projekttervezés egyik lépése: a megvalósítás dokumentálási tervének elkészítése.
2. Mely állítások helyesek?
a) A tevékenységstruktúra főbb elemei a munkacsomagok.
b) A munkacsomag előírásokat tartalmaz a munkavédelmi tennivalókról.
c) A munkacsomagok tevékenységekre, résztevékenységekre bonthatók.
d) A tevékenységek csoportosíthatók az alvállalkozók szerint is.
e) A tevékenységek csak fejlesztési projekteknél csoportosíthatók a szakmai tagozódás szerint.
3. Melyik állítás igaz és melyik hamis?
A tevékenységcsomagok felbonthatók a projektciklus fázisai szerint.
A tevékenységek időtartama a tevékenységekhez rendelt erőforrások mennyiségétől és azok teljesítőképességétől függ.
A beruházási projektek időtervét a ciklogramos módszerrel tervezik.
A projekt erőforrás-tervezése erőteljesen esemény orientált megközelítést kíván.
4. Melyik állítás igaz és melyik hamis?
A projekttervezésnél érvényesülő logika: technológia, erőforrások, tervező befolyásolta logika.
A projekttervezésnél érvényesülő logika: vezetés, hatáskör leosztás, koordináció vezérelte logika.
Az optimális időterv leginkább a tevékenységek egymásutáni folyamatkapcsolása révén jön létre.
5. Melyik állítás helyes?
a) Az erőforrások tervezését kevés tényező befolyásolja, ezért az egyszerűen megoldható.
b) A tevékenységek időtartamát befolyásolja a munkafrontok száma és minősége.
c) A tevékenységek időtartamát befolyásolja az erőforrások teljesítőképessége.
6. Melyik állítás helyes?
a) A tevékenységek időigényességét becsléssel, számítással és/vagy normák használatával határozhatjuk meg.
b) A tevékenységek időigényességét csak becsléssel határozhatjuk meg.
c) Az időelemzéskor meghatározzuk a kritikus úton fekvő tevékenységek maximális tartalékidejét.
7. Mely állítások helyesek?
a) A tartalékidők értelmezése a gráfelmélet alapján történik.
b) A tartalékidők jól felhasználhatók az erőforrások kiegyenlítéséhez.
c) Rendszerint a hálós ütemtervet transzformálják sávos (Gantt) ütemtervre.
d) Az időterv részletezettségét a projekttulajdonos dönti el.
e) A durva (vázlatos) időterv az alvállalkozók számára készül.
8. Mely állítások helyesek?
a) Megkülönböztetünk paraméteres és tevékenységalapú költségbecslést.
b) Kisebb hibahatár érdekében célszerű paraméteres költségbecslést készíteni.
c) A költségbecslés pontossága és a rendelkezésre álló adatok mennyisége összefügg.
d) A projekt pénzügyi költségei nem terhelik a költségbecslést
9. Mely állítások helyesek?
a) A kalkuláció tartozéka lehet az úgynevezetttartalékkeret.
b) Olyan költségeket, amelyek tervezési vagy a teljesítésben előforduló hibák miatt keletkeznek, a közreműködők fedezik.
c) Az időterv és a tevékenység alapú költségkalkuláció jó alapot ad a projekt pénzáramlási tervénekelkészítéséhez.
d) A projektterv optimalizálása: az erőforrások heterogén összetételének elősegítése.