KURZUS: Projektmenedzsment
MODUL: II. modul: A projekt kialakítása
6. lecke: Dinamikus beruházásgazdaságossági számítások, az értékelemzés
Tanulási útmutató | ||
A lecke célja a címben jelzett, a projekt gazdaságossági tervezésében gyakran használt számítások, eljárások megismertetése. A lecke eredményes feldolgozásához, a megadott követelmények teljesítéséhez javasoljuk, hogy figyelmesen olvassa át a leckéhez tartozó elektronikus tananyagot! Ismerje meg a leckéhez tartozó fogalmak, összefüggések jelentését, és tudja értelmezni, megfogalmazni azokat! | ||
A leckéhez tartozó fogalmak, összefüggések | ||
jelenérték módszerek, | ||
Tevékenységek | ||
A lecke tanulása során kövesse az alábbi tanulási utasításokat, javaslatokat, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére: | ||
| ||
Követelmények | ||
A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes: | ||
| ||
A lecke tananyaga | ||
A dinamikus számítási módszer | ||
A megvalósítási idő és a fejlesztési (beruházási) költség a beruházási folyamatoknak két jelentős, egymással szoros kapcsolatban álló tényezője. A megvalósítás során minden időegységhez különböző beruházási teljesítmények és pénzkifizetések kapcsolódnak. Hasonló viszony figyelhető meg a már működő létesítmény folyamatos működési költségei, illetve bevételei és a működési idő között. Indokolt tehát a két tényező - kiadások/bevételek és az idő - együttes, egymással összefüggő vizsgálata. A következő feltételek megléte esetén a dinamikus módszer használata szükséges! | ||
| ||
A dinamikus számítási módszerek az egyedi beruházási projektek abszolút értékelése (egy adott projekten belüli változatok) mellett az egyes projektek közötti gazdaságossági sorrend megállapítására is alkalmasak, mivel az idő szerepét dinamikusan értelmezik. | ||
A kalkulációk során első lépésként a különböző időpontú és különböző dimenziókban mérhető, azaz az egyszeri és folyamatos kiadásokat és bevételeket kell összehasonlíthatóvá tenni a diszkontálás technikájának segítségével. | ||
A dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók | ||
A tőkebefektetések gazdasági hatásait objektív módon a különböző tőkehatékonyság-számításokkal tudjuk meghatározni. A számítási eljárások, illetve a főbb mutatók típusai a következők: | ||
| ||
A számítások elvégzésének kulcskérdése a diszkont (vagy hipotetikus) kamatláb meghatározása, amely az alábbi komponenseket foglalja (mint a beruházó által megfogalmazott gazdasági kritérium kifejezője) magában: | ||
| ||
Az egyes komponensek értékének meghatározása a hitelkamatláb kivételével tapasztalati úton, becsléssel történik. Ezért a kamatlábat meghatározó szakembereknek komoly gyakorlati tapasztalatokkal kell rendelkezniük. | ||
A nettó jelenérték mutató, NPV (Net Present Value) a szakirodalomban Goodwill, NPV vagy jelenérték-számítás néven is találkozhatunk vele. | ||
A számítást a projekt teljes vagy várható élettartamára készítjük el. Adott projekt kapcsán alapvető feltétel, hogy a projektnek a kalkuláció időpontjára számolt tiszta nyeresége legyen nagyobb vagy egyenlő a beruházási költségek szintén ugyanerre az időpontra számolt értékösszegével. Több változat rangsorolásánál az a leginkább kedvező, amelyik nettó jelenértéke a legmagasabb. Fontos, hogy túlságosan hosszú élettartam - több tíz év - és magas kamatlábak esetén a számításoknak már nem sok értelme van, hiszen egyre nehezebben és pontatlanabbul lehet a gazdasági hatásokat számítani és becsülni. | ||
A dinamikus megtérülési idő kiszámításakor azt vizsgáljuk, hogy a beruházás megvalósításához szükséges tőkebefektetés (fejlesztési költség) hány év alatt térül vissza a létesítmény működése során keletkező nyereségből, azaz keressük azt az időtartamot, amikor az éves nettó nyereség kumulált diszkont értéke (NPV) éppen megegyezik a fejlesztési (beruházási) költségek összegének jelenértékével. Az a beruházási változat a kedvezőbb, amelyiknél a dinamikusan számolt megtérülési idő rövidebb. A számítás előnye, hogy annak az időszaknak a hosszát mutatja meg, amely a leginkább kritikus a projekt működése szempontjából. | ||
A belső megtérülési ráta (belső kamatláb) módszer, vagy rendit kiszámításakor azt a kamatlábat keressük, amely mellett a beruházás egyszeri és a működés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer térülnek meg a beruházás teljes élettartama során. E számításoknál tehát, nem határozunk meg előre egy diszkontálásnál alkalmazható kamatlábat, mint például a jelenérték számításánál, hanem éppen erre a bizonyos kamatlábra vagyunk kíváncsiak. A kapott belső kamatláb értéke a tőke megtérülési sebességét fejezi ki. Minél nagyobb ez az érték, annál kedvezőbb a befektetés. A mutató jól alkalmazható a különböző projektek rangsorolására is. A szemléletes és könnyen értelmezhető eredmény miatt a legkülönfélébb projektek gazdaságossági vizsgálatának módszere. A kapott értéket érdemes összehasonlítani a hipotetikus kamatláb meghatározásakor megfogalmazott gazdasági követelményekkel, azaz a beruházást akkor célszerű megvalósítani, ha a belső kamatláb értéke legalább megegyezik vagy nagyobb, mint a hipotetikus kamatláb. | ||
A hozam-költség aránymutató, BCR (Benefit Cost Ratio) megmutatja, hogy a bevételek diszkontált összegéből hányszor térül meg a projekt egyszeri és folyamatos működési költségeinek diszkontált összege, illetve arra ad választ, hogy a keletkező jövedelem diszkontált összegéből hányszor térül meg a projekt költségek diszkontált összege. Adott projekt gazdaságosságához alapvetően szükséges, hogy mindkét esetben a mutató értéke 1-nél nagyobb legyen. | ||
A módszerek és konkrét mutatók esetében nem dönthető el, hogy általában melyik jobb a másiknál. Ezek a mutatók egymással nem versenyeznek, sokkal inkább egymás kiegészítői. | ||
A gazdaságossági elemzés mutatóinak értékelése | ||
A vizsgálatok közül a statikus számítási módszereket általában a kisebb kockázatú, alacsonyabb költségigényű, rutin jellegű beruházásokról való döntésnél célszerű alkalmazni, ahol a hasonló élettartalmú, egyenletes eloszlású eredményt hozó projekt változatok közül kell választani. A statikus mutatószámok előnyeit viszonylagos egyszerűségük és alacsony költségigényük jelenti. Ugyanakkor alkalmazásuk során számos problémával is találkozhatunk, amit az előzőekben már említettünk. | ||
A dinamikus gazdaságossági számítások során az időtényezővel a jelenérték-számítás segítségével számolhatunk, amely a legjobb technika az egymást kölcsönösen kizáró projektek rangsorolására, leginkább szolgálja a tulajdonosok vagyongyarapodási elvárásainak figyelembevételét. A hosszú távú befektetési lehetőségek közötti választásra a dinamikus mutatószámokat célszerű alkalmazni. A dinamikus mutatószámok további előnye, hogy könnyű értelmezni azokat. Hátrányuk, hogy viszonylag bonyolult a számításuk, továbbá bizonyos körülmények között félrevezethetik a döntéshozókat. | ||
Gyakori, hogy több mutatót együtt alkalmaznak a döntés-előkészítés során úgy, hogy a variációk közül például az a legnagyobb pozitív jelenértékkel bíró projekt kerül kiválasztásra, amelynél a belső megtérülési kamatláb is egy előre meghatározott minimum-érték fölött van. A gazdaságossági számítások a döntéshozó szerepét nem helyettesíthetik, csupán segédeszközök a döntéshozatal során. A mutatószámok önmagukban nem nyújtanak kellő biztonságot, figyelembe kell venni más, nem, vagy csak nehezen számszerűsíthető tényezőket is, melyekkel akár a gazdaságossági számításokkal ellentétes döntés is hozható. | ||
A gazdaságossági számítások bizonytalan adatai miatt esetleg hibás projektdöntés is hozható. A magas megtérülési idő kockázatán kívül a folyamatos bevételek és kiadások várttól eltérő alakulása is veszélyt jelenthet, ugyanis a pénzáramlások terve a gazdálkodó befektetési és működési stratégiájával kapcsolatos feltevésen alapul. Ha a pénzáramlás a tervezettnél kedvezőbben alakul, a projekt kiterjesztését lehet mérlegelni, ellenkező esetben szűkíteni kell, végső esetben ki kell vonulni abból. | ||
A projektfolyamat hatékonyságának növelése értékelemzéssel | ||
Ismerhetünk különféle elemzési és értékelési módszereket a projektekkel kapcsolatos döntések előkészítéséhez. Legyenek ezek műszaki-gazdasági elemzési vagy hatékonyságvizsgálati módszerek, közös jellemzőjük, hogy valamelyest már ismert, kialakult, esetleg megvalósult fejlesztési koncepciók, megoldási alternatívák egymással történő összemérése alapján tesznek megállapításokat. Az értékelés ez esetben olyan ítéletalkotást jelent, ami magukra a vizsgált megoldási alternatívákra, fejlesztési koncepciókra csak közvetett módon hat vissza (a megoldási alternatívákat csak átfogóan értékeli, a belső struktúrájukat nem vizsgálja), inkább a közülük való választást segíti, illetve a választást követően mérlegeli az elért eredményeket, de nem illeszkedik be szervesen az alkotó folyamatba. (Értékelemzés az építésben, ÉGSZI Gyorsjelentés,1982 február) | ||
Ezzel szemben az értékelemzés olyan kreatív eljárás, amelynek elsődleges célja új, korábban nem létező megoldások kifejlesztése, vagy létező megoldások továbbfejlesztése a gazdaságossági szempontok következetes érvényre juttatásával. Az értékelemzés tehát alapvetően az innováció ésa racionalizálás eszköze, a gazdasági hatékonyság növelését célzó szisztematikus tevékenységSzemléletének, logikájának lényege a funkciókra való koncentrálás és olyan megoldások keresése, amelyek a szükséges funkciókat a lehető legalacsonyabb összköltséggel teljesítik. Az elemzés tárgyát képező terméket vagy folyamatot, szervezési megoldást és projekt tervet abból kiindulva vizsgálja, hogy a vevő, illetve felhasználó milyen funkciókat vár el a "terméktől", valamint olyan megoldások kidolgozására törekszik, amelyek esetében a funkció teljesítés mértéke és az ezzel párosuló költségráfordítás aránya a lehető legkedvezőbb. | ||
A fentebb említett egyéb gazdaságossági vizsgálatok nem juthatnak el az előző mondatban érzékeltetett eredményekhez még akkor sem, ha esetleg az egyes projektváltozatok funkcióelemzése megtörtént, hiszen nem határozzák meg a funkció-költségeket, mert teljesítmény-egységekre vonatkozó árakkal kalkulálnak,amelyek sok általánosítást és így hibalehetőséget tartalmaznak. Ezekbe az árakba akaratlanul is "beépítik" gyakran a felesleges, a kevésbé értékes és a drágán teljesített funkciók költségeit. | ||
Az értékelemzés hasznosságát illetően sok forrásra lehetne hivatkozni, a hazai szakirodalmi, valamint értékelemzésre szakosodott cégek adatai szerint, mintegy 260 projekt lebonyolításából származó tapasztalat alapján állítják, hogy a projektek minőségének emelése mellett azok költsége átlagosan 10%-kal csökkenthető! Az értékelemzés alkalmazása viszonylag széles körű, kiterjedt mélyépítési-, magasépítési- és egyéb beruházási projektekre. | ||
A projektek értékelemzési gyakorlatát ismerve megállapítható, hogy a hatékony elemző munka érdekében már a koncepcióalkotás, illetve a tanulmányterv készítése során lehet alkalmazni az értékelemző teamet. Ekkor az értékelemzéses tervezés (Value Engineering) metodikáját alkalmazva előzhetjük meg a felesleges funkciók és költségek megjelenését. Az eljárás segítségével újra átgondolhatók a funkciók, illetve azok teljesítési szintjei. (Iványi A.-Hoffer I.-Sipos S.-Veres M.,2002) Jelentősebb, hosszabb átfutási időt igénylő projekteknél több alkalommal is javasolják az értékelemzés elvégzését, így az említetteken kívül a kivitelezés megkezdése előtt is. A projekt értékelemzéses vizsgálata során többféle megközelítésünk lehet, eldöntendő, hogy milyen céllal, melyik projektfázisban, milyen módon alkalmazzuk. | ||
Cél: | ||
| ||
Mikor? | ||
| ||
Hogyan? | ||
| ||
Komplexebb projektek esetében akár több tervváltozat összeméréséről is szó lehet. Ehhez jó szolgálatot tesz az értékelemzés szemléletét tükröző optimum-kritérium, amely megmutatja, hogy az egyes változatok éves szinten mekkora költséggel és milyen színvonalon lennének képesek teljesíteni a funkciókat, ennek számítási módját láthatjuk az alábbiakban: | ||
Forrás: Iványi A.-Hoffer I.-Sipos S.(2002) | ||
= az i-edik funkció teljesítési színvonala (pl. 0< <100 értékelési határok között, pontszámban kifejezve) | ||
az i-edik funkció relatív fontossági súlyszáma, összefüggést feltételezve) | ||
a t-edik évben felmerülő üzemeltetési (energia-, javítási és karbantartási stb.) költségei | ||
diszkont tényező, amellyel tőkésítjük az egyes években jelentkező üzemeltetési költségeket; ( , ahol i a kalkulatív kamatláb) | ||
a = az illető beruházási változat gazdaságos élettartamára (m évre) vonatkozó törlesztő-faktor, amellyel évi átlagos költséggé alakítjuk át az egyszeri és a tőkésített folyamatos költségeket (, amelyben ismert jelölések szerepelnek). | ||
A projektek kialakításával kapcsolatosan már említett, tervezett funkcióstruktúra, illetve az értékelemzési eljárásban szokásos funkcióelemzés rokon jellegű. A projektek hatékonysága növelhető az értékelemzési eljárás további lépéseinek, módszereinek beépítésével és alkalmazásával a projektek előzetes tervezési folyamatában. Az értékelemzés projekteknél való alkalmazása - különösen azok előzetes tervezési folyamatában - költségmegtakarítást, áttekinthetőbb költségszerkezetet, döntés - előkészítés ésszerűsítést és adott esetben jobb minőséget, szervezhetőséget eredményezhet. | ||
Összegzésként megállapítható, hogy olyan korszakot élünk, amikor számos új technológiát, anyagot, gépet és berendezést fejlesztenek ki, innovációs törekvések érvényesülnek, és az informatikai alkalmazások is új lehetőségeket teremtenek a különböző iparágakban. A tervezőkön, kivitelezőkön és egyéb szakembereken múlhat az új lehetőségek kiaknázása. A korral haladó szakemberek részben ösztönösen, részben tudatosan, de nem elégséges mértékben alkalmazzák az újabb eredményeket. Az értékelemzés alkotó, racionális és szervezett eljárása éppen az előbb vázolt lehetőségek kihasználására "szólít fel", így hatékony eszköze lehet - többek között - a projektek gazdaságos megvalósításának. Mindez azért is fontos, mert éppen a fentebb vázolt lehetőségek felhasználása teremt lehetőséget az értékelemzési eljárásban a kritikus funkciók és költségkritikus funkciók megváltoztatására, javítására. | ||
Nemzetgazdasági szinten értékesebb beruházások valósulhatnak meg, mivel az eljárás segít kiküszöbölni a szemléletből, tervezésből stb. adódó hibákat, és támogatja a tartalékok feltárását, magasabb minőséget, alacsonyabb élettartam költséget eredményez. A megtakarítási lehetőségek kiemelkedően magas pénzösszeget jelentenek, tekintettel a projektek magas költségeire. |
Önellenőrző kérdések, feladatok | |||||||||||
1. Válassza ki, mely állítások helyesek?
![]() | |||||||||||
2. Jelölje meg, melyik állítás igaz és melyik hamis!
![]() | |||||||||||
3. Válassza ki, melyik állítás a helyes?
![]() | |||||||||||
4. Válassza ki, melyik állítás a helyes?
![]() | |||||||||||
5. Válassza ki, melyik állítás igaz és melyik hamis?
![]() | |||||||||||
6. Válassza ki, melyik állítás helyes?
![]() | |||||||||||
7. Válassza ki, melyik állítás helyes?
![]() |