KURZUS: Gépek üzemtana

MODUL: III. modul: Energetikai gépek és berendezések üzemtana

8. lecke: Volumetrikus szivattyúk üzemtana

Tanulási cél

A lecke áttanulmányozása után Ön képes lesz önállóan elmagyarázni

  • a volumetrikus szivattyúk
    • működési elvét,
    • indikátordiagramját,
    • üzemtani jellegzetességeit az indikátordiagramjuk és jelleggörbéjük alapján,
    • legfontosabb típusainak felépítését és működést,
  • a hidromotorok működési elvét.
Tananyag

A volumetrikus szivattyúk működése a folyadék halmazállapotban lévő közegek állandó sűrűségén alapszik. Ebből következően egy változtatható térfogatú munkatérbe (pl. hengerben elmozduló dugattyú alatti tér) a térfogat növelésekor keletkező nyomáscsökkenés hatására a folyadék beáramlik a külső térből, a térfogat csökkentésekor pedig onnan kiszorítható a nyomó oldalra. A változtatható térfogatú munkateret nyomáskülönbség hatására működő szelepekkel felszerelve a munkatér térfogatának ciklikus változtatásával a megvalósítható a többé-kevésbé egyenletes folyadékszállítás.

A 36. ábra a fenti működést megvalósító legegyszerűbb, egyetlen munkatérrel (hengerrel) dolgozó ún. egyhengeres dugattyús szivattyú vázlatát mutatja.

36. ábra

A szívószelep és a nyomószelep olyan kialakítású, hogy a kiszorítóelem mozgása során a munkatérben keletkező túlnyomás (térfogatcsökkenéskor) ill. depresszió (térfogat-növekedéskor) hatására önműködően nyílnak ill. zárnak. Ilyen módon a munkatér váltakozva kerül kapcsolatba a szivattyúhoz kapcsolódó szívó vezetékkel ill. nyomóvezetékkel. Ebből persze az is következik, hogy az ilyen egyszerű szivattyú csak ütemes folyadékszállításra képes.

A kiszorítóelem váltakozó irányú mozgását többféle módon is biztosítani lehet. A vonórúd segítségével történő egyszerű kézi mozgatás helyett a 36. ábrán a jóval gyakoribb ún. forgattyús mechanizmus vázlatát tüntettük fel. E mellett, kis lökethosszak esetén sűrűn előfordul az excentrikus tengely körül forgó tárcsa segítségével történő mozgatás is, amikor egy visszatoló rugó alkalmazása is szükséges.

A 37. ábra a nyomásváltozást mutatja a munkatérben a térfogatváltozás függvényében, ideális körülményeket feltételezve. Az ábra az ún. ideális indikátordiagram.

37. ábra

Amint az ábrán látható a szivattyú szívó oldalán lévő tartályban a folyadék felszíne felett lévő nyomás értékéhez képest keletkezik depresszió a munkatérben, annak növekedésekor, ami a szívószelep automatikus kinyílását eredményezi. Ugyanekkor a nyomószelep automatikusan zárul, hiszen a térfogat növekedése közben a nyomás a munkatérben lényegesen kisebb, mint a nyomóoldali nyomás. Ennek a fordítottja játszódik le a folyadék kiszorításakor.

A valóságban az indikátordiagram jelentősen eltorzul, aminek oka:

  • a szelepek zárása nem pillanatszerűen történik,
  • a szelepek nyitásakor nyomáslengés következik be, aminek oka az, hogy a szelepek saját nyitási ellenállását is le kell küzdeni,
  • mind a szívócsőben mind a nyomócsőben van hidraulikai ellenállás,
  • a ciklikus működés miatt a szívócsőben és a nyomócsőben a folyadék sebessége egy maximális és egy minimális érték között ingadozik, ami további nyomáskülönbséget okoz a szelepnyitáskor.

A nyomáslengéseket és a szelepzárás késedelmességét figyelmen kívül hagyva a valóságos indikátordiagram alakja a 38. ábrán szemlélhető.

Az ábra szerint a szívás kezdetekor a munkatérben a nyomás a névleges értéknél lényegesen kisebb is lehet. Ez azért veszélyes, mert ha a nyomás eléri a hőmérséklethez tartotó telítési gőznyomást valamely keresztmetszetben, akkor megindul a gőzképződés, a folyadékoszlop elszakad, ami gyakorlatilag a folyadékszállítás leállását eredményezi. A folyadékoszlop elszakadása, ha bekövetkezik, akkor az minden esetben a szívószelepnél történik meg, hiszen a szívócsőben itt a legkisebb a nyomás üzem közben.

Mivel a folyadékoszlop elszakadását mindenképpen el kell kerülni, a 7. leckében a szívómagasság kiszámítására ismertetett általános összefüggést a vizsgált esetre a következő módon írhatjuk fel

H sz = p 1 ρg -[ h g + h m + h b ]    ( m )

Az összefüggésben hm jelöli azt a fajlagos energiatöbbletet, amit döntően a szívócsőben lévő folyadék felgyorsítása, kisebb mértékben pedig a szívószelep nyitási ellenállása igényel. Az összefüggésből azért maradt ki a szívócsőben keletkező nyomásveszteségnek megfelelő h'sz, mert a szívás kezdetekor a sebesség éppen zérus és így a veszteség pillanatnyi értéke is az.

38. ábra

A szívás kezdetekor a szívócsőben lévő folyadék felgyorsításához szükséges energia fajlagos értéke

h a = Δ p a ρg = m a max d sz 2 π 4 ρg = d sz 2 π 4 l sz ρ a max d sz 2 π 4 ρg = l sz a max g    ( J N =m )

A gyorsulás maximális értéke a kiszorítóelem maximális gyorsulásából kapható meg

a max =( 1+ r l )r ω 2 D d sz    ( m s 2 )

ahol "D" a munkatér átmérője, "dsz" a szívócső átmérője, " r ω 2 " pedig kiszorítóelem mozgatását végző forgattyús mechanizmus gyorsulása, a centripetális gyorsulás. A forgattyúrúd véges hosszának torzító hatását az (1+r/l) tényező veszi figyelembe.

Az itt részletezett kedvezőtlen hatás csökkenthető, ha a szívócső a lehető legrövidebb és a gép munkasebessége alacsony. Mindez azonban a folyadékszállítás ütemességét nem küszöböli ki, mindössze az üzembiztonságot garantálhatja.

A folyadékszállítás ütemességének kiküszöbölése két módon lehetséges:

  • több munkatér (henger) alkalmazása,
  • légüst alkalmazása.

Több munkatérrel (hengerrel) működő szivattyúk esetében, ha a különböző munkaterek folyadékszállítása a teljes ciklusidőn belül egyenletesen oszlik el, akkor a folyadékszállítás gyakorlatilag teljesen egyenletes lesz a szivattyú szívó és nyomócsövében. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az egyes munkaterekhez (hengerek) csatlakozó egyedi szívóvezetékekben a fent leírt folyamatok zajlanak le. Tekintettel azonban arra, hogy ezek az egyedi szívóvezetékek ilyenkor valójában a gépen belül található igen rövid csatornák, a gép munkasebessége lényegesen nagyobb lehet, a gép egészének működésére az ingadozó folyadékszállítás már nem jellemző. A 39. ábra mutatja, hogy több henger alkalmazása esetén hogyan valósul meg a gyakorlatilag egyenletes folyadékszállítás, jóllehet minden egyes henger folyadékszállítása ingadozó.

39. ábra

A légüst egy folyadékot tároló tartály, mely a benne tárolt, ütemesen változó mennyiségű folyadék segítségével lehetővé teszi, hogy a mind a szívócsőben, mind a nyomócsőben folyamatos legyen a folyadékáramlás.

A nyomólégüst a szivattyú által biztosított átlagos folyadékszállítást meghaladó folyadékmennyiséget átmenetileg tárolja és a működés azon szakaszában, amikor a szívás miatt átmenetileg nincs szállítás, a hiányt innen pótolja. Ezt a nyomólégüst a benn lévő folyadék felett lévő levegő segítségével tudja megoldani (innen származik a név). A légüstben lévő folyadékmennyiség növekedésekor a levegő összenyomódik és nyomása nő. Amikor a szivattyú folyadékszállítása leáll, akkor az összenyomódott levegő a légüstből folyadékot nyom a nyomócsőbe.

A szívólégüst a nyomólégüsthöz képest fordított működésű. Ez azt jelenti, hogy amikor a szívás szünetel, akkor a szívócsőben folyamatosan érkező folyadék számára biztosít helyet, azaz a benne lévő folyadék mennyisége nő a folyadék felett lévő levegő összenyomódik. A szívás megindulásakor, amikor az átlagos mennyiséget meghaladó folyadékmennyiséget igényel a szivattyú, akkor ezt a szívólégüstben lévő összenyomódott levegő tudja biztosítani azzal, hogy többletfolyadékot présel a szívócsőbe (40. ábra).

40. ábra

A légüstök működéséből következik, hogy a szívó- és a nyomócsőben a folyadékáramlás ugyan egyenletes lesz, de a légüstben összenyomódó és kiterjeszkedő levegő nyomásának változása miatt a nyomás ingadozni fog. A légüstöt a szivattyúhoz a lehető legközelebbi ponton kell csatlakoztatni a szívó- és a nyomócsőre.

A légüst szükséges közepes légtérfogata, az ún. közepes statikai légtérfogat

V ks = ν δ p V l    ( m 3 )

Az összefüggésben a " υ" tényező a gép hengereinek számától és attól függ, hogy a dugattyú csak az egyik irányba (egyszeres működés) vagy mindkét irányba (kétszeres működés) mozogva szállít-e folyadékot. A legkedvezőtlenebb esetben, (egy henger és egyszeres működés) ez a tényező 0,55 de a hengerek számának és a működési módnak a növelése következtében gyorsan csökken. Például egy henger és kettős működés esetén, 0,21, két kettős működésű henger esetén csak 0,042, három egyszeres működésű henger esetén pedig gyakorlatilag elenyésző, 0,009. Ebből következik, hogy légüst alkalmazásnak szükségessége csak az egy-két munkatérrel működő volumetrikus szivattyúk esetében merül fel.

A " δ p " tényező a még elfogadható egyenlőtlenség a szívó- és a nyomócsőben uralkodó nyomásra vonatkozóan. Ennek a tényezőnek az értéke is kisebb 1-nél. Szívólégüstben nagyobb (0,1-0,05), a nyomólégüstben kisebb (0,05-0,02) egyenlőtlenségi fokot szoktak megengedni.

A légüst méretezésével kapcsolatosan meg kell itt jegyezni, hogy nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a légüstben fel-lemozgó folyadékszint és a szivattyú egy lengő rendszert alkot. Mint minden ilyen rendszer esetében gondot kell fordítani a rezonancia jelenségének elkerülésére. Ha ugyanis ez bekövetkezik, akkor a légüstben extrém nagy folyadékszint emelkedés és csökkenés következik be. A rezonancia elkerülése érdekében a légüst közepes statikai légtérfogatát a fentiek szerint kiszámítottnál nagyobbra kell választani. Ennek részletei a szakirodalomban megtalálhatók.

A volumetrikus szivattyúk által szállítható folyadék mennyiség a működési elv alapján a következő összefüggéssel számítható ki:

V ˙ = V m zi n 60 η v     ( m 3 s )

Az összefüggésben

  • "Vm" egy munkatér maximális térfogata, dugattyús rendszerű gép esetén egy henger lökettérfogata,
  • "z" a munkaterek, hengerek száma,
  • "i" az ún. működési mód, melynek értéke 1 vagy 2, attól függően hogy a kiszorítóelem (dugattyú) csak az egyik vagy mindkét irányban haladva kiszorít-e folyadékot (a működési mód számértékétől függően beszélnek egyszeres és kétszeres működésű szivattyúkról),
  • "n" a szivattyú meghatását biztosító gép fordulatszáma, ami nem más, mint a percenként végrehajtott ciklusok száma,
  • " η v " a volumetrikus hatásfok.

A volumetrikus hatásfok arra szolgál, hogy a szelepek késedelmes zárása miatt azokon át a szívó ill. a nyomóoldalra "visszaszökő" folyadék által okozott térfogati veszteséget vegye figyelembe. Ugyancsak a volumetrikus hatásfok veszi figyelembe, hogy a mozgó és az álló alkatrészek közötti réseken át kisebb folyadékmennyiség elfolyhat. Jól beállított szelepek esetén a volumetrikus hatásfok közel áll a 100%-hoz.

A fentiekből látszik, hogy a térfogatáram arányos a fordulatszámmal és nincs összefüggésben a szállítómagassággal. A volumetrikus szivattyú jelleggörbéje, mely a szállított folyadék térfogatáramának függvényében mutatja a szállítómagasság változását, nem más, mint egy függőleges egyenes, a volumetrikus szivattyú tehát sebességtartó jellegű (41. ábra).

41. ábra

Ez az elméleti jelleggörbe csak akkor igaz, ha a volumetrikus hatásfok állandó és a folyadék tökéletesen összenyomhatatlan. Természetesen a szállítómagasság növekedésével mind a szelepeknél jelentkező veszteség, mind a résveszteség növekszik, mind pedig a valóságos folyadék összenyomhatósága szerephez jut, tehát a jelleggörbe elhajlik a kisebb térfogatáramok felé. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gyakorlatban előforduló szállítómagasságok többnyire nem olyan nagyok, hogy az elméleti jelleggörbe számottevő elhajlásával számolni kellene. Éppen ezért szokták a volumetrikus szivattyúkról azt mondani fő jellemzőként, hogy a térfogatáramuk állandó.

A szállított közeg összenyomhatatlanságából következik az is, hogy a szivattyú és a meghajtását biztosító erőgépből álló gépcsoport jelleggörbéje a meghajtó gép jelleggörbéjét követi. Ha tehát a meghajtó gép egy váltóáramú villamos motor, ahogy az a gyakorlatban a legsűrűbben előfordul, akkor a gépcsoport jelleggörbéje a meghajtó villamos motor jelleggörbéjével gyakorlatilag megegyezik, azaz változatlanul közel függőleges egyenes marad, tehát érvényesül a sebességtartó jelleg.

Mindebből következik, hogy a volumetrikus szivattyúkat a terhelés oldaláról szabályozni nem lehet, hiszen a munkapont egy csaknem függőleges egyenes mentén vándorol, azaz nem változik a térfogatáram, miközben a gép nagyon hamar túlterhelődik és meghibásodik (42. ábra).

42. ábra

A térfogatáram szabályozásának csak két lehetséges eszköze van: a fordulatszám vagy a munkatér térfogatának, a lökettérfogatnak a szabályozása. A fordulatszám szabályozása csak abban az esetben lehetséges, ha a meghajtást biztosító erőgép alkalmas erre. A lökettérfogat szabályozása pedig speciális, változtatható lökethosszú volumetrikus szivattyút igényel. Ez utóbbira itt alább mutatunk be példát.

A volumetrikus szivattyú teljesítményszükségletét a 7. leckében megismert összefüggés szerint lehet meghatározni.

P= H V ˙ ρg η sz      ( W )

Mindössze arra kell kitérni, hogy a szivattyú hatásfok ( η sz ) valójában két hatásfok, a korábban tárgyal volumetrikus és a szokásos mechanikai hatásfok szorzata. Bár a volumetrikus hatásfok többnyire igen közel jár az egységhez, a mechanikai hatásfok az egymással érintkező mozgó és álló alkatrészek nagy száma (ideértve például a forgattyús mechanizmust is!) miatt viszonylag csekély.

A szivattyú üzemét döntően befolyásolja a szelepek állapota és működése. Ha a szelepek nem zárnak tökéletesen, akkor az a szivattyú folyadékszállításának jelentős csökkenését eredményezi, vagy éppen lehetetlenné teszi a működést. Ugyanakkor a szelepek alkalmazása eleve lehetetlenné teszi a nagyobb munkasebességeket.

A szelepek hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölése érdekében fejlesztették ki a szelep nélküli vagy más néven résvezérlésű volumetrikus szivattyúkat, melyek közül a leggyakrabban előfordulók működési elvét és sajátosságait tekintjük itt át.

A résvezérlés elvének megértéséhez a 43. ábra egy axiáldugattyús szivattyú vázlatát mutatja.

A változtatható ferdeségű álló tárcsa kényszeríti ki a forgórészben lévő furatokban a dugattyúk mozgását. Az állórészben jellegzetes, piskóta alakú folyadékgyűjtő rések vannak, melyek lehetővé teszik, hogy a forgórész hengereinek furataiból a folyadék kiléphessen, ill. oda beléphessen, miközben a forgórész mozgása során a munkatér csökken ill. növekszik.

43 ábra

Az álló tárcsa ferdeségének változtatásával a dugattyúk lökethossza szabályozható, ami a térfogatáram változását eredményezi. Az ábra jól mutatja, hogy a ferdeség változtatásával a szivattyú reverzálható, azaz a szívócsonk és a nyomócsonk szerepe felcserélhető, a folyadéknak a gépen történő átáramlási iránya megfordítható.

Megemlítjük itt, hogy a hengerek és a bennük mozgó dugattyúk lehetnek radiális elhelyezkedésűek is, amikor a dugattyúk mozgását a házban excentrikusan elhelyezkedő forgórész kényszeríti ki (44. ábra).

Az ilyen radiáldugattyús szivattyú minden üzemtani vonatkozásban hasonló az axiáldugattyús szivattyúhoz, tehát szabályozható a folyadékszállítás a lökethossz változtatásával és reverzálható is. A térfogatáram az egyszerű dugattyús szivattyúnál megismert összefüggés értelemszerű alkalmazásával számítható ki.

44. ábra

Az ilyen radiáldugattyús szivattyú minden üzemtani vonatkozásban hasonló az axiáldugattyús szivattyúhoz, tehát szabályozható a folyadékszállítás a lökethossz változtatásával és reverzálható is. A térfogatáram az egyszerű dugattyús szivattyúnál megismert összefüggés értelemszerű alkalmazásával számítható ki.

Ugyancsak a résvezérlésű volumetrikus szivattyúk közé tartoznak a fogaskerék-szivattyúk (45. ábra).

45. ábra

A két fogaskerék egymásba kapcsolódó fogai valósítják meg a folyadék kiszorítása. A szállítás a fogaskereke fogai és a befoglaló ház közötti terekben történik meg. A fogak (munkaterek) viszonylag nagy számának köszönhetően csaknem egyenletes a folyadékszállítás. A térfogatáram kiszámítása a következő összefüggés szerint történik:

V ˙ =2λzb n 60 A η v     ( m 3 s )

Az összefüggésben

  • " λ" a kihasználási fok, mely megmutatja, hogy a fogárok hányad része kerül kiszorításra ( λ<1),
  • " η v " a volumetrikus hatásfok,
  • "z" a fogak száma a meghajtott fogaskeréken,
  • "b" a fogaskerekek vastagsága,
  • "n" a fordulatszám (f/min) mértékegységben,
  • "A" egy foghézag területe
46. ábra

A fogaskerék-szivattyúk fogaskerekeit egyes esetekben két különleges formájú, két- vagy háromágú, forgó testtel helyettesítik, melyek a fogazott kerekekhez hasonlóan végzik a folyadékszállítást (46. ábra).

Ez a megoldás azért előnyös, mert ezeknek a kiszorítóelemeknek a gyártása olcsóbb, mint a fogaskerekekéi.

Teljesen egyenletes folyadékszállítás valósítható meg az ún. csavarszivattyúval, melyben két vagy több speciális menetű, egymásba kapcsolódó orsó segítségével valósul meg a térfogat-kiszorítás. A folyadék szállítása itt az orsómenetek és a ház között kialakuló zárt térben történik.

A fogaskerék-szivattyú és a csavarszivattyú csak a fordulatszám változtatásával szabályozható.

Az ún. lamellás gépek szerkezetét mutatja a 47. ábra.

47. ábra

A hosszabb dob vékony radiális hornyaiban könnyen elcsúszó lamellák helyezkednek el, melyek a dob (forgórész) elindításakor a centrifugális erőtér hatására a ház belső felületéhez nyomódnak. A dob excentrikus helyezet következtében a lamellák és a ház közötti térben megtörténik a folyadék szállítása.

Ezek a szivattyúk az axiál- és a radiáldugattyús szivattyúkhoz hasonlóan szabályozható lökethosszúak és reverzálhatók.

A lamellás szivattyú folyadékszállítása a már ismert összefüggés értelemszerű alkalmazásával számítható ki:

V ˙ =( D 2 π 4 ( d 2 π 4 +zs Dd 2 ) )b n 60 η v     ( m 3 s )

Az összefüggésben

  • "D" a furat átmérője,
  • "d" a forgórész átmérője,
  • "z" a lamellák száma,
  • "b" a lamellák hossza,
  • "s" a lamellák vastagsága,
  • "n" a fordulatszám (f/min) mértékegységben.

A volumetrikus szivattyúk közös jellemzője és egyik fő előnye, hogy a térfogatáram a terheléstől függetlenül gyakorlatilag állandó. Ugyanakkor közös hátrány, hogy a volumetrikus szivattyú összhatásfoka viszonylag mérsékelt és a térfogatáram általában csekély. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése alapján a volumetrikus szivattyúk elsősorban olyan helyen alkalmazhatók, ahol az ellennyomástól függetlenül, nagy pontossággal kell folyadékot adagolni ill. szállítani (vegyipar, gépjármű motorok).

A volumetrikus szivattyú nem csak folyadékszállítási céllal alkalmazható. A volumetrikus szivattyú által szállított folyadék energiatartalmát fel lehet használni munkavégzésre. A folyadék munkaképességét hasznosító volumetrikus elven működő berendezést hidromotornak nevezzük. Az itt megismert alaptípusok közül az axiál- és a radiáldugattyús szivattyúk valamint a lamellás szivattyúk hidromotorként is alkalmazhatók. Ilyenkor az áramló folyadék (speciális olaj) tulajdonképpen a mechanikai energia szállítását valósítja meg két pont között. Ha a folyadék munkaképességét hasznosítjuk, akkor természetesen gondoskodni kell arról, hogy a szállított folyadék zárt rendszerben maradjon és a hidromotorból visszakerüljön a szivattyú szívótartályába.

A hidromotor előnyösen alkalmazható olyan esetekben, amikor nehezen hozzáférhető helyen van szükség meghajtásra és elektromos energia vagy nem áll rendelkezésre vagy valamilyen okból, pl. robbanásveszély, nem alkalmazható.

A hidromotor hasznos teljesítménye a motoron bekövetkező nyomásesésből és a motoron átfolyó folyadék térfogatáramából, a folyadéknyelésből számítható ki

P=Δp V ˙ = H st ρg V ˙ η hm     ( W )

Tekintettel arra, hogy a szivattyúból és hidromotorból álló rendszer esetében a szintkülönbségek csekélyek, és a motorból távozó folyadék gyakorlatilag atmoszférikus nyomású, a hidromotorban bekövetkező nyomásesés jó közelítéssel megfelel a folyadékot szállító szivattyú statikus szállítómagasságával.

A hidromotor folyadéknyelése ugyanolyan összefüggés szerint áll kapcsolatban a geometriai méretekkel és a motor fordulatszámával, mint a megfelelő szivattyú esetében. Mindössze arra kell ügyelni, hogy a volumetrikus hatásfok, melynek értéke azonosnak vehető a szivattyúéval, ezúttal fordított szerepet tölt be, a volumetrikus veszteség miatt a motorba az elméletileg szükségesnél több folyadékot kell bevezetni.

Önellenőrző kérdések
1. Mi az általános működési elve a volumetrikus szivattyúknak?
2. Mi vezérli a dugattyús szivattyú szelepeit?
3. Milyen az alakja a dugattyús szivattyú ideális indikátordiagramjának?
4. Mi okozza, hogy a dugattyús szivattyú valóságos indikátordiagramja eltér az ideálistól?
5. Mi a volumetrikus hatásfok?
6. Milyen részhatásfokokból tevődik össze a volumetrikus szivattyúk hatásfoka?
7. Milyen közös előnye van a volumetrikus szivattyúknak?
8. Milyen közös hátrányos tulajdonságai vannak a volumetrikus szivattyúknak?
9. Milyen üzemtani probléma jelentkezhet az egy hengeres dugattyús szivattyú működésekor?
10. Mit értenek folyadékoszlop elszakadás alatt?
11. Mikor következhet be a folyadékoszlop elszakadása?
12. Milyen módon lehet biztosítani a folyadékszállítás egyenletességét?
13. Mi a légüst szerepe?
14. Milyen szivattyúk esetében kell légüstöt alkalmazni?
15. Hogyan működik a szívólégüst
16. Hogyan működik a nyomólégüst?
17. Milyen a volumetrikus szivattyúk ideális jelleggörbéje?
18. Mi okozza az ideális jelleggörbe módosulását?
19. Mi következik a volumetrikus szivattyú jelleggörbéjéből annak szabályozására vonatkozóan?
20. Hogyan befolyásolja a volumetrikus szivattyú jelleggörbéjét a meghajtó erőgép jelleggörbéje?
21. Mi a működési elve az axiáldugattyús szivattyúnak?
22. Milyen üzemtani sajátosságai vannak az axiáldugattyús szivattyúnak?
23. Mi a működési elve az radiáldugattyús szivattyúnak?
24. Milyen üzemtani sajátosságai vannak az radiáldugattyús szivattyúnak?
25. Mi a működési elve a lamellás szivattyúnak?
26. Milyen üzemtani sajátosságai vannak a lamellás szivattyúnak?
27. Mi a működési elve a fogaskerék-szivattyúnak?
28. Milyen üzemtani sajátosságai vannak a fogaskerék-szivattyúnak?
29. Mit értenek hidromotor alatt?
30. Milyen volumetrikus szivattyúk használhatók hidromotorként is?