KURZUS: Általános balesetvizsgálati ismeretek

MODUL: II. modul

5. lecke: Veszélyek és kockázatok a baleseti helyszíneken

Munkahelyeken a munkavállalók testi épségének, életének védelmét a munkavédelem látja el. A munkavédelmi szabályokat egy előre jól meghatározható munkakörnyezetben, előre eltervezett folyamatok vonatkozásában könnyű kialakítani, oktatni és könnyű alkalmazni.

A balesetek helyszínei ezzel szemben esetről-esetre változnak, komplex fenyegetésekkel vannak tele, ezért esetről-esetre szükséges a veszélyek és kockázatok felmérése, és az ellenük való védekezés meghatározása, valamint a védelmi intézkedések megtétele.

A balesetek helyszínén a biztonság nem önmagától teremtődik meg, hanem tudatosan meg kell teremteni azt. Bár itt csak a helyszíni teendőkről írunk, de a biztonság sokkal korábban megkezdődik: megfelelő menedzsment eljárásokkal, tréningekkel, oktatásokkal és a megfelelő felszerelés biztosításával.

Azt is hangsúlyozni kell, hogy mindenki felelős a saját és mások életéért és testi épségéért a balesetek helyszínén.

Veszély (hazard): Olyan tényező, amely kárt okozhat, beleértve betegségeket, sérüléseket vagy halált, illetve károkat az ingatlanokban, gépekben, termékekben vagy a természeti környezetben, valamint termelési veszteségeket vagy jelentős kötelezettségeket okoz.

Kockázat (risk): A kockázat szintje azt mutatja meg, hogy egy esemény bekövetkezésének mekkora a valószínűsége, és egy esetleges bekövetkezés esetén mekkora kár lehet a következménye.

A veszélyek csoportjai:

  • Biológiai (pl. Hepatitis-A-B-C, HIV, Fertőző agyhártyagyulladás stb.)
  • Fizikai (pl. roncsok, áruk, veszélyes anyagok, romok, szűk helyek, energiatárolók, áramütés)
  • Környezeti (pl. állatok, növények, időjárás, terepviszonyok)
  • Pszichológiai (pl. időkényszer, nyilvánosság jelenléte, megfelelési kényszer, áldozatok családtagjai, fáradtság)
Biológiai veszélyek

A biológiai veszélyek elsősorban az emberi maradványokkal kapcsolatosan merülhetnek fel (vér, testnedvek, csontok, bőrmaradványok stb.). A balesetben megsérültek vagy elhunytak maradványai testnedveket tartalmazhatnak, amelyek fertőző betegségeket terjeszthetnek. Fontos figyelni arra, hogy a roncsokon még a sérültek és áldozatok elszállítása után is maradhatnak olyan szennyeződések, amelyek fertőzést okozhatnak. Ugyancsak fertőzőek lehetnek a megszáradt emberi maradványok és szennyeződések is.

Bármely olyan roncsdarabot, amelyet a baleset helyszínéről vizsgálat és kísérlet céljából elszállítottak, ugyanolyan elővigyázatossággal kell kezelni, mint a baleseti helyszíni eljárások során.

A biológiai veszélyek kezelése, a fertőzések elkerülése érdekében az alábbi intézkedéseket kell hozni.

  • Védőoltásokkal való ellátás. A szervezeteknek valamennyi helyszíni munkában érintett munkatársa részére térítésmentesen biztosítania kell a szükséges védőoltásokat. A szükséges védőoltások listáját a foglalkozás-egészségügyi orvos, munkavédelmi és balesetvizsgáló szakember részvételével kell összeállítani. A védőoltásokat nyilván kell tartani és időben értesíteni kell a személyeket, ha valamelyik felvétele aktuálissá válik. Védőoltás felvételét megtagadó munkavállalót helyszíni munkában nem tanácsos alkalmazni.
  • Védőruházat használata. A fertőzések elkerülése érdekében minden olyan helyszínen, ahol emberi maradvánnyal, testnedvekkel lehet találkozni kötelező a gumikesztyű, és a személyenként kiosztott, orrot és szájat takaró maszk, valamint a védőszemüveg viselése. Különösen szennyezett területre való belépéskor a szintén egyénenként kiosztott, teljes testet takaró védőoverall viselése kötelező. Ezen felszereléseket használatuk után, függetlenül attól, hogy szennyeződés látható-e rajtuk vagy sem, össze kell gyűjteni külön műanyagzsákba és megsemmisítésre át kell adni a szervezet kijelölt munkatársának, aki gondoskodik a veszélyes hulladékok szakszerű megsemmisítéséről. A szennyezett felszereléseket még a helyszínen duplán zsákba kell helyezni, és a gépkocsikba már csak így helyezhetőek el. Fertőző veszélyes felszereléseket tartalmazó zsákokat erre utaló felirattal kell ellátni. Ugyancsak gondoskodni kell a személyre kiadott védőfelszerelés használat utáni, vagy védelmi képesség elvesztése miatti pótlásáról is.

Ezekkel az óvintézkedésekkel megakadályozható, hogy a vírusok a nyálkahártyával érintkezzenek (mint a szem, az orr, a száj) vagy sérült bőrfelülettel, mint sebek vagy kiütések.

A személyi védőfelszerelés viselése erősen párás és/vagy forró helyen hőgutát okozhat, hacsak óvintézkedések nem történtek a hőhatás csökkentésére. Ezért, mielőtt a kijelölt személyek felvennék a személyi védőfelszerelést, fogyasszanak vizet, 1 liter vagy azt meghaladó mennyiségben. A hőmérséklettől, a párától és a fizikai igénybevételtől függően szükséges lehet azon idő korlátozása, amíg a kivizsgálók a személyi védőfelszerelést viselhetik. Miután elhagyták a biológiailag veszélyes területet, levetették és a hulladéktárolóba tették a védőfelszerelésüket, valamint fertőtlenítették a kezüket, a kivizsgálóknak az árnyékban kell pihenniük és legalább egy liter vizet fogyasztaniuk. Szükség esetén egészségügyi személyzet segítségét kell kérni annak megállapítására, hogy a személy napszúrást kapott-e?

Helyszíni szemle után semmilyen használt, fertőzésveszélyes felszerelés vagy védőeszköz nem hagyható vissza a helyszínen vagy nem dobható szemétgyűjtőbe!

  • Egyszer használatos eszközök alkalmazása. A helyszíneken lehetőleg olyan eszközöket kell használni, amelyek eldobhatóak (pl. toll, jelölő post-it, kréta stb.) Az ilyen tárgyakat a védőruházatnál leírtak szerint kell kezelni és átadni a kijelölt személynek megsemmisítésre. Abban az esetben, ha többször használatos eszközt kell a helyszínen alkalmazni, azokat használat után még a helyszínen fertőtlenítő kendővel, zselével át kell törölni. Amennyiben bármilyen eszköz szennyeződik, és nem lehet megnyugtató módon fertőtleníteni, azt selejtezni kell és meg kell semmisíteni.
  • Munkaszervezési intézkedések. Ilyen jellegű veszéllyel fenyegetett helyszínen célszerű párban végezni a helyszínelési feladatokat. Az egyik személy a fertőzött területeken lévő tárgyakhoz, bizonyítékokhoz, roncsokhoz nyúl, azokat mozgatja és jelöli ("piszkos" munka), míg a másik személy fényképez és jegyzeteket készít, de nem nyúl semmihez, ami fertőzött illetve szennyezett lehet ("tiszta" munka). Ezzel együtt minimalizálni kell azok számát, akik a fertőzésveszélyes területen dolgoznak.

Ilyen helyszíneken az étkezést és a dohányzást szigorúan elkülönített helyen, és csak a védőfelszerelés levétele valamint kézmosás és fertőtlenítés után szabad végrehajtani.

A védőfelszerelést viselő személyek nem használhatnak mobiltelefont vagy rádiót. Ezekkel a személyekkel a kommunikációt csak elengedhetetlen esetben és csak személyesen szabad végezni. Megfelelő felszereléssel (fülhallgató, bluetooth) és megfelelő beállításokkal (automatikus hívásfogadás, hangtárcsázás) rendelkező mobiltelefon alkalmazható, de csak úgy, hogy azt teljes egészében takarja a védőruházat.

  • Alapos kézmosás és fertőtlenítés. Még abban az esetben is, ha a védőfelszereléseket használták a HSZB tagjai, a gépkocsiba történő beülés előtt kézmosással és fertőtlenítéssel kell gondoskodniuk arról, hogy semmilyen fertőző anyagot vagy szennyeződést ne vigyenek be a gépkocsiba.

Bármilyen olyan eseményt (pl. kézsérülés, szúrásos vagy vágásos sérülés), amely a fertőzés szervezetbe való bejutását eredményezheti, azonnal jelenteni kell a HSZB vezetőjének, aki szükség esetén megfelelő szakemberrel egyeztetve dönt a további teendőkről! Ugyancsak azonnal jelenteni kell, ha a HSZB valamely tagja betegség jeleit véli felfedezni magán, még akkor is, ha a helyszíni szemle befejezése óta hosszabb idő eltelt.

Fizikai veszélyek

A fizikai veszélyek jellemzője, hogy mechanikai úton, vagy jellemzőikből adódóan sérülést, maradandó egészségkárosodást esetleg halált okozhatnak. A legfontosabb fizikai veszélyforrások az események helyszínein az alábbiak.

  • Roncsok. A balesetek helyszínén lévő roncsok lehetnek instabilak, veszélyt hordozhatnak a laza és könnyen leeső részek, a törési felületek éles peremei vághatnak, a leszakadt elemek botlásveszélyt jelentenek.
  • Áruk. Valamennyi fuvarozásra felvett árut kötelező becsomagolni és rögzíteni. Ezek a csomagolások illetve a rögzítések azonban csak a szállítás során fellépő szokásos erőhatásokra és nem egy baleset esetén fellépő erőkre kerülnek megtervezésre. Ezért az áruk instabillá válhatnak rögzítés hiányában, a tároló illetve szállító tartály vagy csomagolás egyik részébe koncentrálódhatnak (pl. konténerekben). A csomagolásuk megsérülhet és az áruk kifolyását, kiszabadulását vagy kiesését okozhatják. Az áruk emellett tartalmazhatnak gyúlékony, radioaktív vagy egyéb veszélyes anyagokat is.
  • Veszélyes anyagok. Minden fuvarozási ágban szállítanak veszélyes anyagokat. Ezekre vonatkozó speciális szabályokat külön rendelkezések tartalmazzák. A veszélyes anyagok fő veszély területei: mérgező, robbanásveszélyes, tűzveszélyes, radioaktív.
    A szállított árukon kívül a járművek üzemeltetéséhez szükséges anyagok között is vannak veszélyes anyagok. Ilyen anyagok például az üzemanyagok, a hidraulika folyadékok.
  • Romok. Baleset esetén előfordulhat, hogy az eseményben érintett járművek épületnek illetve valamilyen egyéb infrastruktúra elemnek ütköznek (pl. hídláb, szolgálati hely, hangár, kikötő ponton stb.). Ilyen esetben a romok további veszélyeket hordoznak magukban. Ezeknek a veszélyeknek a felismerése a közlekedési szakembereknek nehézséget okozhatnak.
  • Szűk helyek. A roncsok és a romok különlegesen veszélyes területei a szűk helyek, amelyekben a vizsgáló nem tud megfordulni, felegyenesedni.
  • Energiatárolók. További veszélyforrások az energiatárolók, amelyek elektromos energia, illetve mozgási energia tárolására szolgálnak. Az akkumulátorokban tárolt elektromos energia áramütést okozhat, a bennük alkalmazott savak maróhatásúak. A mozgási energia tárolására szolgáló tárgyak (pl. rugók, sűrített levegős tartályok) váratlanul adhatják le a szerkezetükben tárolt energiát, amellyel sérüléseket okozhatnak.
  • Füst, korom és szigetelőanyagok. Ezek az anyagok veszélyesek, különösen zárt térben. A belélegzésük oxigénhiányos állapotot, eszméletvesztést végső esetben halált okozhat.
  • Kompozit anyagok. Általában karbon/grafit vagy bór/volfrám-szálak és a járművek számos részén megtalálhatók. A kompozit-anyagok károsak lehetnek, ha szembe, bőrbe vagy a légzőrendszerbe kerülnek, főként, ha a roncsot tűz rongálta meg. A törött, üvegszálat tartalmazó borítólemezekből származó szilánkok sérülést okozhatnak.

A fizikai veszélyek kezelése, a sérülések és egészségkárosodások elkerülése érdekében az alábbi intézkedéseket kell hozni.

  • Kompozit anyagokkal való érintkezés elkerülése. Ezeknél az anyagoknálelsősorban a megelőzésre kell figyelni: el kell kerülni az üvegszál-rostok levegőbe kerülését. Az óvatosság ellenére levegőbe kerülő rostokkal való érintkezés elkerülésére védőszemüveget, valamint lélegző maszkot kell viselni és a szél felöli, oldalon kell maradni. Amennyiben a kompozit- és üvegszál-tartalmú anyagok tűzben sérültek, le kell locsolni azokat vízzel vagy még jobb, ha akrilgyanta és víz fele-fele arányban kevert oldatával, mielőtt hozzányúlnak.
  • Védőruházat viselése. A védőkesztyű viselésével elkerülhetőek, hogy a roncsok sérülést okozzanak a kézen, illetve védik a szennyeződésektől is a kezeket. A védősisak óvja a fejet a beütés ellen illetve a kisebb roncsdarabok leesése esetén bekövetkező sérülésektől. Nagyobb, veszélyesnek ítélt roncsdarabokat stabilizálni kell, mielőtt a közelében munkavégzésre kerülne sor. Védőszemüveg viselésével megelőzhető, hogy por, korom, apró szilánkok, kompozitanyagok rostjai a szembe kerüljenek.

A munkavédelmi cipő kialakítása megóvja a lábat a roncsokon illetve roncsokban történő mozgás során, ha a balesetvizsgáló rálép egy roncsdarabra, vagy ha belerúg abba, illetve, ha kisebb méretű roncsdarab ráesik a lábára. A magas szárú munkavédelmi bakancs ezek mellett a lábfej-boka-lábszár megtartásával segíti a biztos, sérülés mentes mozgást is.

Az ékszerek (gyűrű, nyaklánc) szintén veszélyt jelentenek, mert bármilyen kiálló alkatrészbe, roncsba beleakadhat. Legjobb, ha az ékszerek a bázison, vagy még jobb ha otthon maradnak.

Gázmaszk, légzőkészülék használata megelőzi a fulladást.

  • Dohányzás és nyílt láng használatának tiltása. Tűzveszélyes anyagok jelenléte esetén a dohányzás és a nyílt láng használatának tiltásával elkerülhető, hogy gyulladási hőmérsékletet elérő hőhatás érje a gyúlékony anyagokat, folyadékokat, gőzöket és gázokat.
  • Helyszín megvilágítása. Sötétben végzett helyszíni szemle alkalmával nemcsak a bizonyítékok fellelése és azok rögzítése, hanem balesetvédelmi szempontok is indokolják a helyszín megvilágítását. A megvilágított helyszínen jelentősen csökken a botlásveszély, az apró roncsoknak való ütközés esélye (és javulnak a fényképezés feltételei).
  • Veszélyes anyagok azonosítása és védelmi intézkedések megtétele. A veszélyes anyag jelenlétéről, annak típusáról a fuvarozási okmányokból, a járműre, csomagolóeszközre, tartályra helyezett erre utaló feliratokból és jelekből lehet következtetni. Valamennyi balesetvizsgálónak rendelkeznie kell olyan segédlettel, amely alapján az adott anyag veszélyeit meg tudja határozni.

Amennyiben a HSZB nem tudja meghatározni az anyagot és ebből adódóan a veszélyeit, a helyszínen a katasztrófavédelem illetve a fuvaroztatók szakembereinek segítségét kell kérni. Ha a helyszínen nem áll rendelkezésre megbízható ismeretekkel rendelkező szakember a HSZB vezetőjének a rendelkezésre álló adatok alapján az Országos Katasztrófavédelmi Ügyelettől kell segítséget kérnie.

Tilos a helyszíni szemlét megkezdeni, illetve a veszélyes anyag jelenléte miatt megszakított helyszíni szemlét pedig folytatni, ameddig a helyzet nem tisztázódott!

Megelőző intézkedések. Ezek olyan intézkedések, amelyek a meglévő veszély csökkentését illetve elhárítását szolgálják. Ilyenek például:

  • a nyomás alatt lévő tartályok, gumikerekek leeresztése;
  • a veszélyes folyadékok leeresztése, összegyűjtése és a helyszínről való eltávolítása;
  • az elektromos hálózatok feszültségmentesítése és szükség esetén földelése;
  • a roncsok megtámasztása, alátámasztása, lebontása
  • tűz esetén a veszélyeztetett járművek, anyagok eltávolítása.
Környezeti veszélyek

A környezeti veszélyek forrásai a balesetek helyszínén jelentkező éghajlati, növény- illetve állatvilág sajátosságai lehetnek.

Az éghajlati viszonyokból adódó legfontosabb veszélyek:

  • Hőmérséklet veszélyei (szélsőségesen meleg vagy hideg hőmérséklet)
  • Napsütés (napszúrást okoz, nehezíti a látást)
  • Vakító hótakaró
  • Nagy hőmérséklet-ingadozás (szervezetet megterheli)
  • Terepviszonyok: árkok, töltések, domboldalak, hegyek (fizikai elfáradást okoz a nehéz terepviszonyok közötti közlekedés).

Állatok által okozott veszélyek:

  • Vadon élő állatok
  • Háziállatok (pl. kutya, amely őrzi a területét, megijedt és megvadult ló stb.)
  • Rovarok (méhek és darazsak, kullancs, szúnyogok)

Növényzet

  • Csípő, szúró, mérgező növények. (Fájdalmat és viszketést okoznak, amely elvonja a vizsgálók figyelmét)
  • Sűrű növényzet (Nehezíti a közlekedést, fáradtságot okoz)
  • Gyökerek, letörött ágak (Botlásveszélyt okoznak)

A környezeti veszélyek kezelése, a sérülések és egészségkárosodások elkerülése érdekében az alábbi intézkedéseket kell hozni.

A legbiztosabb védekezést a megfelelő védőruházat és egyéni védőfelszerelés biztosítja: napszemüveg, napvédő kalap, zárt ruházat a csípések és szúrások megelőzésére.

Egyes rovarok (pl. kullancs) által terjesztett betegségek és fertőzések ellen védőoltások alkalmazása nyújthat védelmet.

Veszélyes állatokat ne közelítsük meg, hanem kérjük szakember segítségét, aki például nyugtató injekcióval megfékezheti.

Az alapos felkészülés is segíthet. Például indulás előtt meg kell fontolni, hogy milyen idő van és idő lesz várhatóan és ez alapján dönteni a szükséges védőruházatról.

Olyan földrajzi területen, amelyek jelentősen eltérnek a vizsgálók által ismert és megtapasztalt viszonyoktól, a helyszíni szakemberektől kell tájékoztatást és eligazítást kérni.

Pszichológiai veszélyek

A pszichológiai veszélyek olyan veszélyek, amelyek a helyszínen dolgozókat mentálisan terhelik, figyelmüket elterelhetik. Jellemzőjük, hogy míg a korábban tárgyalt veszélyek csak a helyszínen, esetleg a roncsokkal való munka során állnak fenn, addig a pszichológiai veszélyek egyes csoportjai még hosszabb idő elteltével is hatással vannak a vizsgálókra.

A pszichológiai veszélyek felismerését nehezíti, hogy jellegükből adódóan nem kézzel foghatóak.

A pszichológiai veszélyek forrásai:

  • Holttestek, sérültek látványa (a holttestek, emberi maradványok látványa undort kelthet, és posztraumatikus stressz kialakulásához vezethet)
  • Nyilvánosság (A helyszíni szemle nagyon sok esetben, különösen városi környezetben, vagy személyszállító járművet ért esemény után sok-sok kíváncsiskodó előtt zajlik. A vizsgálók természetes emberi tulajdonságból adódóan ilyenkor izgatottabbak lehetnek, jobban aggódnak az esetleges hibázás miatt.)
  • Média (Napjainkban a média mindenhol ott van. Ez nem egy közhely, hanem egy szigorú tény: az okostelefonok kifogástalan kamerái, a mobil internet által nyújtott lehetőségek mindenkit fotóriporterré és operatőrré tettek. Az így rögzített képek és videók pedig a másodperc törtrésze alatt eljuttathatóak a világ bármely pontjára. Az amatőrök mellett a hivatásos tudósítók is könnyedén a helyszínre érhetnek, mert a technikai fejlődésnek köszönhetően a jó minőségű közvetítéshez szükséges technika ma már elfér egy hátizsákban, míg korábban közvetítő kocsik jártak.)
  • Megfelelési kényszer (Valamennyi személy a feladatait a lehető legmagasabb szinten akarja elvégezni, egyrészt belső motivációi miatt, másrészt a külső kényszer miatt. Ilyen külső kényszer például a vezetői számonkérés vagy a szakmabeliek negatív véleménye egy esetlegesen elrontott feladat után.)
  • Áldozatok hozzátartozóinak jelenléte (Két formában is jelen lehet. Az egyik, amikor a hozzátartozók fenyegetést jelentenek, mert mindenkit, aki a közlekedési vállalathoz tartozónak vél, hibásnak tekint és bosszút akar állni akár tettlegesen akár verbálisan. A másik, amikor a hozzátartozó gyászát, fájdalmát éli meg a baleset helyszínén.)
  • Időnyomás (Bár szeretjük azt az alapelvet vallani, hogy a helyszíni szemlére pontosan annyi idő kell, amennyi kell és ennek mennyiségét a HSZB határozza meg, de tudjuk, hogy folyamatos nyomást kell elviselni a szemle mielőbbi befejezése érdekében.)
  • Fáradtság
  • Testi szükségletek hiánya: étkezés, ivás, illemhely

Védekezés a pszichológiai veszélyek ellen.

  • Kiválasztás, felkészítés. A baleseti helyszíneken való mentális terhelés kezelésére különböző személyek, különböző módon képesek, ezek egyéni jellemzők. Ezért a kiválasztásnál fontos már megfelelő személy megkeresése, és a felkészítés valamint a kiképzés során gondosan figyelni kell a helyszíneken őt érő hatásokra való reakcióit.
  • Tréningek. Megfelelő oktatásokkal fel kell készíteni az érintett személyeket a média és a családtagok kezelésére.
  • Pihenés biztosítása. A helyszíni szemléken egyenletes időközönként 10-15 perces pihenőt kell tartani. A szünetek gyakoriságát a feladat, a helyszín és körülmények határozzák meg, de folyamatos 1,5 órás munkavégzés után kötelező 15 perc szünetet tartani. Általánosan elmondható, hogy amikor valaki felismeri a fáradtságát egy olyan ingergazdag környezetben, mint egy baleseti helyszín, már közel került a kimerültség állapotához.

Helyszíni szemle tervezése. A HSZB vezetőjének a helyszín első bejárása után rövid helyszíni szemle tervet kell készítenie, amelynek része az időterv is. A helyszíni szemle várható időtartamáról az érdekelteket értesíteni kell, azzal, hogy a meghatározott idő esetleges túllépéséről időben tájékoztatást fognak kapni. Ezzel elkerülhető, hogy a HSZB munkáját folyamatosan megzavarják a szükséges időről érdeklődő személyek.

  • Helyszín lezárása. A helyszín lezárásával megelőzhető, hogy illetéktelen személyek belépjenek a területre és megközelítsék a balesetvizsgálókat. Ezzel a tettleges és verbális fenyegetettség csökkenthető, szükség esetén a rendőrség intézkedését is kérni kell.
  • Idegen személyek távoltartása. Idegen személynek kell tekinteni mindenkit, akinek egy adott időpontban nincs feladata a baleset helyszínén. Ideértjük például a helyreállítást későbbiekben végző személyzetet is, akiknek a szemle idején való jelenlétük fölösleges és zavaró lehet. Az idegen személyek veszélyt jelentnek
  • önmagukra, mert nem is merik a helyszínen lévő veszélyeket;
  • másokra azáltal, hogy egy esetlegesen nem megfelelően rögzített roncsot megmozdítanak, és azzal sérülést okoznak másoknak;
  • az információkra, mert mobileszközeikkel fénykép illetve videofelvételt készíthetnek, olyan információkat nyilvánosságra hozva, amelyek bizalmasak vagy a vizsgálóbizottság nem szerette volna nyilvánosságra hozni;
  • a bizonyítékokra, mert akaratlanul is nyomokat tüntethetnek el, bizonyítékokat mozdíthatnak meg;
  • az értékekre, mert eltulajdoníthatnak árukat, illetve személyek által hátrahagyott ingóságokat.

Idegen személyek jelenléte ellen a helyszín lezárásával, a terület őrzésével lehet védekezni. Meg kell követelni, hogy a helyszínen dolgozók mindig viseljenek azonosításra alkalmas öltözéket és fényképes azonosító kártyát.

A helyszínre intézkedési vagy munkavégzési szándékkal érkezőktől szolgálati megbízólevelet, felhatalmazást, felügyeleti igazolványt kell kérni, amely igazolja, hogy ki, melyik vállalat vagy szervezet képviseletében és milyen hatáskörrel jár el.

  • Pszichológiai támogatás. A vállalatoknak, szervezeteknek foglalkozás egészségügyi feladataik keretében biztosítaniuk kell a lehetőséget, hogy érintett munkatársai a traumák feldolgozásához szakemberek segítségét vegyék igénybe. A pszichológus felkeresése nem okozhat hátrányt a vizsgálókra nézve.
  • Testi szükségletek biztosítása. A HSZB vezetője lehetőség szerint keressen olyan helyet, ahol WC-használat, kézmosás lehetősége van. Ilyen lehet például egy gyár, egy műhely, de akár egy kocsma is. Szükség esetén a szüneteket fel kell használni arra, hogy a HSZB tagjait gépkocsival a legközelebbi településre szállítsák az ilyen szükségletek kielégítésére.

A média és a hozzátartozók kezelésének külön leckét szentelünk majd, mert ez a két téma önmagában is fontos és ezekről a területekről jóval kevesebb általános tudással és tapasztalattal rendelkeznek a személyek.

A veszélyek kezelésének folyamata

A HSZB vezetőjének a helyszínre érkezés után fel kell mérnie a helyszínt, és a helyszínen lévő veszélyeket a következő folyamatban kell kezelnie.

1.Veszélyforrás felismerése
2.Veszélyforrás veszélyeinek azonosítása
3.A védekezés meghatározása
4.A HSZB tagjainak eligazítása
5.Folyamatos felügyelet, és értékelés

A folyamat első három feladatát az első helyszín-bejárás során, az előzőekben ismertetett szempontok alapján el tudja végezni a HSZB vezetője. Ezt a feladatát a HSZB vezetője nem delegálhatja másnak.

A HSZB tagjainak eligazítását a veszélyekről a bejárást követően meg kell tartani. Az eligazítás során fel kell hívni a figyelmet a helyszínen lévő veszélyek helyére, jellegére és az általuk hordozott veszélyek kivédésére. Meg kell követelni a megfelelő védőruházat viselését, a védőeszközök használatát. A HSZB vezetőjének meg kell győződnie arról, hogy a HSZB tagjai az eligazítást megértették.

Amennyiben a HSZB valamely tagja nem rendelkezik megfelelő védőruházattal, részére olyan feladatokat kell kijelölni, amelyek nem igénylik a védekezést. Ha ez nem megoldható, kérni kell a megfelelő védőruházat, védőeszköz helyszínre szállítását. Ugyancsak ezen az eligazításon kell közölni a HSZB vezetőjével, ha valamelyik HSZB-tag nem tartja magát képesnek a helyszínen való munkavégzésre akár fizikai, egészségügyi vagy pszichológiai okból.

Abban az esetben, ha a HSZB valamely tagja megtagadja a védőruházat viselését, vagy elutasítja a védelmi intézkedéseket, a munkavégzéstől el kell tiltani, és a helyszínről el kell távolítani.

A helyszíni szemle jegyzőkönyvön az eligazítás megtörténtét óra és perc feltüntetésével elő kell jegyezni.

A HSZB tagjainak a helyszíni szemle során feladatuktól függően figyelemmel kell kísérniük a többiek munkavégzését. Amennyiben azt tapasztalják, hogy valakit mozgásából, tevékenységéből adódóan veszély fenyeget: hangos "ÁLLJ!"-kiáltással meg kell állítania. Amikor a helyszínen hangos "ÁLLJ!"-kiáltás hallatszódik, mindenkinek meg kell állnia és változatlan testhelyzetben kell maradnia (pl. nem szabad felegyenesedni, nem szabad továbblépni, nem szabad megfordulni stb.). A kiáltást hallató munkatársnak kell tájékoztatnia a veszélyben lévő személyt a veszély jellegéről, majd annak tájékoztatása után "RENDBEN!"-kiáltással jeleznie kell a veszély elmúlását. A HSZB tagjai csak ezután folytathatják tevékenységüket.

A HSZB vezetőjének folyamatosan értékelnie kell a helyszínen beálló változásokat, és újra figyelmeztetni kell a HSZB tagjait a kialakult veszélyre.

A HSZB vezetőjének nagy kiterjedésű, összetett, vagy általa bármilyen okból nem kezelhető helyszínre a szervezet megfelelő szintű vezetőjétől biztonsági koordinátor kiküldését kell kérnie. A biztonsági koordinátor megfelelő gyakorlattal rendelkező, az érintett szakmai területtel tisztában lévő, lehetőleg balesetvizsgálói gyakorlattal rendelkező munkavállaló legyen. A biztonsági koordinátor a helyszínre érkezése után átveszi a HSZB vezetőjének, veszélyekre és védelemre vonatkozó feladatait. Ennek időpontját fel kell a Helyszíni szemle jegyzőkönyvben tüntetni.

További magatartási szabályok a helyszíneken
  • Étkezni és inni kizárólag a helyszíntől távolabb kijelölt, tiszta területen szabad.
  • Nem szabad a helyszínen nevetgélni, félreérthető gesztusokat tenni.
  • Nem szabad a helyszínen - a veszélyre való figyelmeztetést kivéve - kiabálni.
  • Nem szabad a helyszínt a HSZB vezetőjének engedélye nélkül elhagyni, engedéllyel történő elhagyás után a HSZB vezetőjénél kell jelentkezni.
  • Nem szabad zsebre tett kézzel mozogni.

Végül néhány őszinte szó a dohányzásról. Tudomásul kell venni, hogy dohányzó munkatársaink is vannak, akiknek szinte természetes igénye rágyújtani egy cigarettára. Anélkül, hogy propagálnánk a dohányzást, vagy eltekintenénk egészség károsító hatásától, javasoljuk, hogy teremtsük meg a lehetőségét a cigaretta-szünetnek, és jelöljünk ki olyan helyen dohányzásra helyet, amely sem tűzveszélyt nem jelent, sem a helyszínt nem érinti.

Példa: a Közlekedésbiztonsági Szervezet vasúti balesetvizsgálói angliai továbbképzésükön, gyakorlat során viselt védőruházatban: