KURZUS: Általános balesetvizsgálati ismeretek

MODUL: II. modul

7. lecke: A média kezelése

A balesetek helyszínein rövid időn belül megjelenhetnek a média képviselői, különösen közfeltűnést keltő baleset után. Minden közlekedési vállalatnál külön szervezetei egység, de minimum egy képzett személy van, aki felelős a médiával való kapcsolattartásért, sőt a legtöbb helyen kifejezetten tiltják, hogy a balesetvizsgálók szóba álljanak a sajtó képviselőivel.

Amiért mégis foglalkozunk a témával két szempontból is fontos:

1.a hivatalos kommunikációt lefolytató személy, akit a továbbiakban hívjunk szóvivőnek, részére szükség van egy felkészítésre, ami a balesetvizsgáló feladata;
2.a balesetek helyszínén, akár tetszik, akár nem ott vannak a média munkatársai, és ezt kezelni kell a balesetvizsgálóknak.

A sajtó munkatársai alapvetően ugyanazokra a kérdésekre akarják tudni a választ, mint a balesetvizsgálók: ki, mi, hol, hogyan, miért? Ezeken túlmenően a legfőbb kérdésük, az hogy ki a hibás?

A média munkatársai mindig meg fogják tudni, amit akarnak, de sokkal szerencsésebb, ha ezt az információ-szerző folyamatot az illetékes szervezetek képviselői, leginkább a szóvivők tartják kézben.

A sajtó munkatársai segítségére is lehetnek a balesetvizsgálóknak. Például, különösen helyi újságírók, akik hamarabb oda tudnak érni a helyszínre és olyan fényképeket készíthetnek, amelyeken lehetnek olyan tények, amelyek a balesetvizsgálónak már nem volt lehetősége rögzíteni. Az újságíróknak emellett lehetnek olyan információi, amelyeket nem osztanak meg a hivatalos személyekkel a szemtanúk.

Az újságírók részére rendszeres tájékoztatást kell adni a helyszíni szemle, a vizsgálat állásáról. Helyszíneken lehetőleg óránként, a TV-s híradásokhoz igazodóan kell tájékoztatást adni. Amikor a helyszíni szemle lehetővé teszi (nincs sérülésveszély, kegyeleti szempontok nem sérülnek, bizonyítékok nem semmisülhetnek meg stb.), szervezni kell egy helyszín-látogatást a sajtó képviselőinek, hogy híradásaikat képanyaggal is ki tudják egészíteni.

A média egyenletes tájékoztatását biztosítani kell. Ennek érdekében ki kell jelölni egy pontot, ahol a sajtóval találkozni lehet és kell. Ezzel biztosítható, hogy a média munkatársai ne önállóan járják be a területet.

A média sajátos, XXI. századi változata a közösségi média. Arra alkalmas lehet, hogy információkat, "tippeket" kapjon a vizsgáló, természetesen alapos megfontolás alapján.

Amikor már nem kerülhető el, hogy a balesetvizsgáló elégítse ki a média, egyébként jogos, információigényét, akkor szigorúan a tényekre kell koncentrálni, soha nem szabad spekulációkba, feltételezésekbe belemenni. Mindig fejezzük ki együttérzésünket az áldozatok családtagjai irányába, és mindig hangsúlyozzuk reményünket a sérültek mielőbbi felépülése iránt.

Végül meg kell említeni, hogy a sajtó munkatársai felé informálisan, nem hivatalosan sem célszerű adatokat kiadni, mert azokat fel fogja használni híradásaiban az adott médium. Ugyancsak nem szabad az áldozatok nevét nyilvánosságra hozni, amíg meg nem győződtünk arról, hogy közeli hozzátartozói már értesítést kaptak a szomorú eseményről és annak következményéről.

A hozzátartozók kezelése

A hozzátartozók fogalmát sokkal tágabban kell értelmezni, mint a jogszabályok, akik csak a közvetlen hozzátartozók fogalmát ismeri. Az itteni alkalmazás szempontjából hozzátartozó az a személy, akit az áldozat elvesztése érzelmileg mélyen lesújthat: a közvetlen családtagok, a barátok, de akár egy munkatárs vagy kollégiumi szobatárs is ideszámítható.

A tömegszerencsétlenségek esetén külön team, külön eljárásban foglalkozik a hozzátartozók értesítésével, gondozásával és segítségüket kérve az áldozatok azonosításához. Kisebb események helyszínén ez a feladat a balesetvizsgálóra hárulhat.

Amit a családtagok tudni akarnak, azt a balesetvizsgálók is tudni akarják: hogyan történt és, hogy ki a hibás? Míg a balesetvizsgálónak ezeket munkaköri feladatként kell tisztáznia, addig a hozzátartozók a dolgok természete miatt nagyon mély, nagyon komoly, traumatikus állapotban élik meg. Ha valakit nem lehetett azonosítani, nem lehetett a holttestét megtalálni az még tragikusabban érinti a családtagokat, elnyújtja a gyászt az állandó reménykedéssel, hogy szerettük még életben van.

A balesetvizsgálónak ebben a helyzetben empatikus embernek, és munkáját végző szakembernek kell egyszerre lennie. Ez a kettős feladat nagyon nehéz, ezért lehetőleg legyenek olyan munkatársak, akik képesek ezt egyszerre megtenni, képesek felismerni hogy míg nekik egy személytelen munkaterület, addig a hozzátartozónak eddigi életének legnagyobb tragédiája lehet.

Az empatikus viselkedés egyik tényezője, hogy soha nem szabad ítélkező nyilatkozatot tenni. Ne ítélj el senkit a hozzátartozók előtt, és még fontosabb, hogy ne ítéld el az elhunytat, ha magatartása okozta a balesetet, vagy hozzájárult annak bekövetkezéséhez.

A családtagok ugyanakkor tájékoztatást várnak a baleset körülményeiről. Itt is alapszabály, amit a média kezelésénél már említettünk, hogy soha nem szabad feltételezéseket, véleményeket mondani vagy azokat sugallani. Mindig csak kizárólag tényeket mondjunk, és soha semmit, amit esetleg később vissza kellene vonnunk. Tartsuk szem előtt, hogy a kezdeti gyászt a későbbiekben jogi eljárás követheti, amelynek során a helyszínen elejtett meggondolatlan megjegyzés miatt magyarázkodásra kényszerülhet a balesetvizsgáló. Ide tartozik természetesen, hogy nem szabad a helyszínen felelőst megnevezni.

A családtagokat tájékoztatni kell a folyamat lépéseiről: mi az, ami eddig történt, és milyen további lépések lesznek. A hozzátartozóknak tájékoztatást kell adni arról, hogy szerettük földi maradványaival mi fog történni.

Mindig őszintén kell beszélni, és meg kell magyarázni a különböző információkat, mert a hozzátartozók nem ismerhetik a közlekedési ágazat szakkifejezéseit, zsargonját és nem biztos, hogy értik, amit elmondunk nekik.

A balesetek helyszínén mindent meg kell tenni a konfliktusok elkerülésére. Lehetőleg ne legyenek egyszerre jelen a hibáztatható és az áldozat hozzátartozói; az ellenkező véleményűek, az ügyvédek és a biztosítók képviselői, szélsőséges esetben az áldozat barátnője és özvegye.

A hozzátartozók eredményes kezeléséhez tisztában kell lenni a gyász folyamatának egymás után következő lépéseivel. Ezek a következők:

  • Megelőző gyász (amikor a család készül a hozzátartozó elvesztésére, balesetek esetén természetesen ez a lépés hiányzik)
  • Sokk-elutasítás stádiuma (ezt a helyzetet a "velem ilyen nem történhetett" szavakkal lehet leírni, jellemzője a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások)
  • Kontrollált szakasz (ebben a szakaszban tudomásul veszi hozzátartozójának elvesztését az érintett, és figyelmét leköti az ügyintézés)
  • Tudatosulás-felszakadó érzelmek (ez a lépés általában a temetést követően érkezik el, amikor minden lezajlott és a hozzátartozó például egyedül marad, napi rutinjában folyamatosan érzékeli az elhunyt hiányát)
  • Átdolgozás-keresés és elválás (ezen a szinten a hozzátartozó elfogadja a helyzetet, figyelmét ismét kifelé fordítja és keresi az új helyzet megoldásait, időnként a lehetőségeket is)
  • Adaptáció (életének megszokott állapotává válik az elhunyt hiánya, tudja kezelni a helyzetet, érzelmileg már csak nagyon ritkán gyengül el)

A balesetvizsgálathoz szükséges alapos információkat a kontrollált és az átdolgozás/keresés fázisában lehet beszerezni. A helyszínen sokkos állapotban lévő hozzátartozótól általában csak nagyon tömören minimális információkhoz lehet hozzájutni. Ezek inkább csak adatoknak tekinthetőek.

Mivel a családtagok válaszokat keresnek kérdéseikre és tudatában vannak, hogy ezeket a válaszokat a balesetvizsgálóktól várhatják, az esetek túlnyomó többségében segítenek a vizsgálatban. Ehhez azonban olyan bizalmihoz közeli kapcsolat szükséges, amelyet a helyszínen lehet megalapozni.

Mindig figyelemmel kell lenni a vallási szempontokra is. Magyarországon tucatnyi vallás képviselői élnek, és sokuknak sajátos a viszony a halálhoz, sajátos a holttestek kezelése és a temetésre való felkészülés illetve maga a temetés. Hazánkban a tananyag megírásakor még nem segíti útmutató a balesetvizsgálókat a teendőkben különböző vallásokkal való találkozásuk során. Ilyenkor nyugodtan kérdezzük meg a hozzátartozókat, hogy mit szeretnének!? Szintén a vallási tényezők kezeléséhez tartozik a családtagok spirituális viselkedése a helyszínen. Azt tanácsolom, hogy hagyjuk megélni hitüket, nem múlik semmi azon a 2-3 percen, amit imádkozással tölt egy anya, fia halálának helyszínén.

Mindezek mellett a szakmai professzionalizmus megköveteli, hogy a balesetvizsgáló képes legyen távolságot tartani az érzelmi hatásoktól, úgy hogy közben empatikusan közelít a hozzátartozókhoz.

Ne felejtkezzünk el a hozzátartozók tájékoztatásáról a vizsgálat további folyamatában sem.

Utolsó tevékenységek a helyszínen

A helyszíni szemle végéhez közeledve tudatosan készülni kell annak lezárására. Az összegyűjtött bizonyítékok alapján tegyük fel a kérdést, hogy tudjuk-e mi történt, és tudjuk-e nagy valószínűséggel, hogy hogyan történt az esemény? Mindkettőre tudnunk kell igennel válaszolni!

Ehhez rakjuk logikai sorrendbe a bizonyítékok felhasználásával az eseményeket. A függések feltárása segíti az események időrendbeli felépítését. Ezután keressük meg a logikai illetve időrendbeli sorban a hiányos részeket és azokat próbáljuk meg kitölteni: nézzünk alternatív sorrendeket, vagy keressünk újabb bizonyítékokat! Segíti ezt az integráló tevékenységet, ha megpróbáljuk lejátszani azt, ami történt: például végighaladunk azon az útvonalon, amelyen a jármű haladhatott.

Ilyenkor tűnhet fel, hogy egyes bizonyítékok nem illeszkednek a képbe, úgy is mondhatnám, hogy fölösleges darabok a puzzle kirakásához. Ezeket vegyük ki a rendszerből, és nézzük meg, hogy a maradék tények elegendőek-e? A kirostált tényezőt azonban ne dobjuk ki végleg, tartsuk meg nyilvántartásunkban, mert a vizsgálat későbbi szakaszában előfordulhat, hogy megtaláljuk a helyét.

Amikor a szemlebizottság úgy látja, hogy a helyszínen további bizonyítékok, információk már nem gyűjthetőek, dönteni kell a helyszíni szemle lezárásáról. A döntés meghozatala előtt ellenőrizni kell:

  • a Helyszíni szemle jegyzőkönyvnek és mellékleteinek teljességét;
  • a fényképfelvételek megfelelősségét;
  • a listázott bizonyítékok hiánytalan meglétét;
  • a felszerelési tárgyak hiánytalan meglétét.

A helyszíni szemle lezárásáról, a helyszín elhagyásáról a még ott dolgozó szervezeteket értesíteni kell. Különösen igaz ez a Rendőrségre valamint a mentést és helyreállítást irányító szervezetekre.

Szigorúan tilos a helyszínről való levonulás bejelentése után a többi szervezet értesítése nélkül visszatérni a helyszínre!

A helyszíni szemle befejezéséről szóló bejelentést egyben a helyszín bontására történő engedélynek kell tekinteni. Amennyiben az érintett balesetvizsgáló felelős a helyszínért és a mentésért, meg kell várnia, amíg valamennyi érdekelt és jogosult szervezet befejezi a helyszíni szemlét.

A helyszíni szemle befejezésének időpontját fel kell jegyezni a szemle jegyzőkönyvre.

Feladatok a telephelyre történő visszaérkezés után

A helyszíni szemle után még nem fejeződött be a munkafolyamat. A telephelyre történő visszaérkezés után biztonságba kell helyezni a helyszíni szemle adatait, a begyűjtött bizonyítékokat, és a lehető legrövidebb időn belül fel kell készülni egy esetleges újabb feladatra.

A fényképeket le kell tölteni a fényképezőgépekről. Ezt semmilyen módon ne mulasszuk el, mert a fényképek pótolhatatlanok. Amennyiben a gépen hagyjuk őket megeshet, hogy egy utánunk következő munkatársunk egyszerűen letörli a korábbi képeket, hogy helyet csináljon az ő fényképeinek. Javasoljuk, hogy a számítógépre vagy szerverre történő letöltésen túl egy CD-lemezre is másoljuk át a fényképeket. Ez a CD egy újabb tárolási módot jelent, és szükség esetén a vizsgálati anyagokat gyűjtő dossziéba is elhelyezhető.

A helyszíni szemle során használt eszközöket tárolási helyükre el kell rakni. Az akkumulátorokat fel kell tölteni, a felhasznált nyomtatványokat pótolni kell. Ki kell cserélni vagy pótolni kell a megrongálódott vagy elhasználódott védőruházatot.

Ezután, amennyiben azt igénylik a vezetők, rövid tájékoztatást kell adni a szervezet kijelölt vezetői felé. Célszerű a csoportban a további teendők rövid megbeszélése, például a vizsgálat megtervezését célzó találkozó időpontjának meghatározása.

Végül fontos, hogy a balesetvizsgálók pihenjék ki magukat, mert bármikor érkezhet a következő bejelentés és újra indulni kell.

Visszacsatolás

Most egy olyan tevékenységről fogunk beszélni, amelyet szeretünk elmulasztani, de elengedhetetlen a tevékenységünk fejlesztése érdekében: a helyszíni szemle értékelése. Időpontjának legjobb a tervezési megbeszélés elejét kijelölni. Ekkor ugyanis a helyszíni szemlét végzőknek be kell számolniuk a tapasztalataikról. Ezt össze kell vonni azzal, hogy mindenki a teljes folyamattal kapcsolatos tapasztalatait elmondja.

Ennek a visszacsatolásnak a folyamatos tanulás a célja. Ehhez azonban az is szükséges, hogy mindenki őszintén ossza meg véleményét, legyen bátorsága elmondani, hogy mit rontott el, sikerült-e helyre hoznia és hogyan. Természetesen az is a tanulási folyamat része, ha egy nehéz problémával találták magukat szemben, azt sikeresen megoldották, és ezt mondják el a többieknek.

A visszacsatolás moderálása, nyíltságának biztosítása a szervezeti egység vezetőjének feladata. Neki kell biztosítania, hogy a feltárt hibák elkövetői ne szenvedjenek hátrányt és a megbeszélés hangneme végig megfelelő legyen. Ugyancsak a szervezeti egység vezetőjének feladata azokat az intézkedéseket megtenni, amelyek az ő hatáskörébe tartoznak és a helyszíni szemlét végzők által jelzett hiányosságok megszüntetésére irányulnak.