KURZUS: Programozás alapjai
MODUL: III. modul
8. lecke: Objektumok és függvények
Ebben a fejezetben pontosítjuk az objektumok különféle attribútumaival (pl. típus, tárolási osztály, hatókör) kapcsolatos ismereteinket. Ezen kívül megismerkedünk a register tárolási osztállyal, mely bizonyos körülmények között segít gyorsítani programjainkat. A static kulcsszóval függvényeink "emlékezhetnek" korábbi hívások során felvett állapotukra, illetve bizonyos azonosítók hatáskörét a forrásfájlra korlátozhatjuk. Megnézzük, milyen előnyöket rejt a függvény prototípusok használata, mikor nem egyezik az azonosítók hatóköre és láthatósága, illetve milyen kapcsolódással rendelkeznek objektumaink és függvényeink. Foglalkozunk rekurzív függvények írásával is. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A lecke végére a hallgatónak tisztában kell lennie | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A lecke kulcsfogalmai: objektum, attribútum, típus, tárolási osztály, hatáskör, láthatóság, élettartam, kapcsolódás, névterület, deklaráció, definíció, prototípus, heap. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az objektumok formális szintaktikai szabályai | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az azonosítók "értelmét" a deklarációk rögzítik. Tudjuk, hogy a deklaráció nem jelent szükségképpen memóriafoglalást. Csak a definíciós deklaráció ilyen. | |||||||||||||||||||||||||||||||
deklaráció: | |||||||||||||||||||||||||||||||
init-deklarátorlista: | |||||||||||||||||||||||||||||||
init-deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az inicializátorokkal és inicializátorlistákkal az Alapismeretek 2/2 lecke Inicializálás fejezetében foglalkoztunk. A deklarátorok a deklarálandó neveket tartalmazzák. A deklaráció-specifikátorok típus és tárolási osztály specifikátorokból állnak: | |||||||||||||||||||||||||||||||
deklaráció-specifikátorok: | |||||||||||||||||||||||||||||||
A típusspecifikátorokat a Típusok és konstansok leckében tárgyaltuk, s ezek közül kivettük a const és a volatile típusmódosítókat. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Objektumok attribútumai | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az objektum egy azonosítható memória területet, mely konstans vagy változó érték(ek)et tartalmaz. Az objektum egyik attribútuma (tulajdonsága) az adattípusa. Tudjuk, hogy van ezen kívül azonosítója (neve) is. Az objektum adattípus attribútuma rögzíti az objektumnak | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Az objektum neve nem attribútum, hisz különféle hatáskörben több különböző objektumnak is lehet ugyanaz az azonosítója. Az objektum további attribútumait (tárolási osztály, hatáskör, láthatóság, élettartam stb.) a deklarációja és annak a forráskódban elfoglalt helye határozza meg. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Tárolási osztályok | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az objektumokhoz rendelt azonosítóknak van legalább | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
attribútuma. Szokás e kettőt együtt is adattípusnak nevezni. A tárolási osztály specifikátor definíciója: | |||||||||||||||||||||||||||||||
tárolási-osztály-specifikátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
A tárolási osztály meghatározza az objektum élettartamát, hatáskörét és kapcsolódását. (A kapcsolódásra még ebben a leckében visszatérünk.) Egy adott objektumnak csak egy tárolási osztály specifikátora lehet egy deklarációban. A tárolási osztályt a deklaráció forráskódbeli elhelyezése implicit módon rögzíti, de a megfelelő tárolási osztály kulcsszó expliciten is beleírható a deklarációba. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Tárolási osztály kulcsszó nélküli deklarációk esetében a blokkon belül deklarált | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefiníciók és az ezeken kívüli objektum és függvénydeklarációk mind extern, statikus tárolási osztályúak. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Kétféle tárolási osztály van. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Automatikus (auto, register) tárolási osztály | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az ilyen objektumok lokális élettartamúak, és lokálisak a blokk egy adott példányára. Az ilyen deklarációk definíciók is egyben, azaz megtörténik a memóriafoglalás is. Ismeretes, hogy a függvényparaméterek is automatikus tárolási osztályúaknak minősülnek. Rekurzív (önmagukat közvetlenül vagy közvetve hívó függvények) kód esetén az automatikus objektumok garantáltan különböző memória területen helyezkednek el mindenegyes blokkpéldányra. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A C az automatikus objektumokat a program vermében tárolja, s így alapértelmezett kezdőértékük "szemét". Expliciten inicializált, lokális automatikus objektum esetében a kezdőérték adás viszont mindannyiszor megtörténik, valahányszor bekerül a vezérlés a blokkba. A blokkon belül definiált objektumok auto tárolási osztályúak, hacsak ki nem írták expliciten az extern vagy a static kulcsszót a deklarációjukban. Csak lokális hatáskörű objektumok deklarációjában használható az auto tárolási osztály specifikátor (tehát tilos külső deklarációban vagy definícióban alkalmazni). | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az automatikus tárolási osztályú objektumok lokális élettartamúak és nincs kapcsolódásuk. Miután ez az alapértelmezés az összes lokális hatáskörű objektum deklarációjára, nem szokás és szükségtelen expliciten kiírni. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az auto tárolási osztály specifikátor függvényre nem alkalmazható! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az automatikus tárolási osztály speciális válfaja a regiszteres. A register kulcsszó a deklarációban azt jelzi a fordítónak, hogy | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A regiszteres tárolás rövidebb gépi kódú programot eredményez, hisz elmarad a memóriából regiszterbe (és vissza) töltögetés. Emiatt, és mert a regiszter a memóriánál jóval kisebb elérési idejű, a szoftver futása is gyorsul. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A hardvertől függ ugyan, de valójában csak kevés objektum helyezkedhet el regiszterben, és csak meghatározott típusú változók kerülhetnek oda. A fordító elhagyja a register kulcsszót a felesleges és a nem megfelelő típusú deklarációkból, azaz az ilyen változók csak normál, automatikus tárolási osztályúak lesznek. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A regiszteres objektumok lokális élettartamúak, és ekvivalensek az automatikus változókkal. Csak lokális változók és függvényparaméterek deklarációjában alkalmazható a register kulcsszó. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Külső deklarációban vagy definícióban a register kulcsszót tilos alkalmazni! Függetlenül attól, hogy a register változó valóban regiszterben helyezkedik el, vagy sem, tilos a címére hivatkozni! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Írjunk int prime(int x) függvény, mely eldönti pozitív egész paraméteréről, hogy prímszám-e! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A prímszám csak 1-gyel és önmagával osztható maradék nélkül. Próbáljuk meg tehát egész számok szorzataként előállítani. Ha sikerül, akkor nem törzsszámról van szó. A szám prím viszont, ha ez nem megy. Indítunk tehát 2-ről mindig növelgetve egy osz változót, és megpróbáljuk, hogy osztható-e vele maradék nélkül az x. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Meddig növekedhet az osz? x négyzetgyökéig, mert a két szorzótényezőre bontásnál fordított arányosság van a két tényező között. | |||||||||||||||||||||||||||||||
int prime(register x){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
A prime paramétere és az osz lokális változó register int típusú programgyorsítási céllal. A függvény utolsó előtti sorából látszik, hogy legalább a páros számokat nem próbáljuk ki osztóként, miután 2-vel nem volt maradék nélkül osztható az x. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az olvasóra bízzuk, hogy kísérje meg még gyorsítani az algoritmust! (Megjegyezzük, hogy a modern PC-k nagyon gyorsan végeznek az osztásokkal, de egyszerűbb architektúrákon ez általában lassú művelet. A prímszámok keresésének gyorsabb, osztásokat nélkülöző, de memóriaigényes módja az Eratoszthenész szitája néven ismert algoritmus.) | |||||||||||||||||||||||||||||||
Készítsünk programot, mely megállapítja egy valós számsorozat átlagát és azt, hogy hány átlagnál kisebb és nagyobb eleme van a sorozatnak! A valós számokat a szabvány bemenetről kell beolvasni! Egy sorban egyet! A sorozat megadásának végét jelentse üres sor érkezése a bemenetről! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Kezdjük a kódolást az int lebege(char s[]) függvénnyel, mely megállapítja karakterlánc paraméteréről, hogy formálisan helyes lebegőpontos szám-e! A karaktertömb elején levő fehér karaktereket át kell lépni, és a numerikus rész ugyancsak fehér, vagy lánczáró zérus karakterrel zárul. A lebegőpontos számnak ki kell egyébként elégítenie a lebegőpontos konstans írásszabályát! | |||||||||||||||||||||||||||||||
#include <ctype.h> | |||||||||||||||||||||||||||||||
Statikus (static, extern) tárolási osztály | |||||||||||||||||||||||||||||||
A statikus tárolási osztályú objektumok kétfélék: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Az ilyen tárolási osztályú objektumok statikus élettartamúak. Bárhogyan is: megőrzik értéküket az egész program végrehajtása során, akárhányszor is hagyja el a vezérlés az őket tartalmazó blokkot, és tér oda vissza. Függvényen, blokkon belül úgy definiálható statikus tárolási osztályú változó, hogy a deklarációjába ki kell expliciten írni a static kulcsszót. A static kulcsszavas deklaráció definíció. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Készítsünk double gyujto(double a) függvényt, mely gyűjti aktuális paraméterei értékét! Mindig az eddig megállapított összeget adja vissza. Ne legyen "bamba", azaz ne lehessen vele "áttörni" az ábrázolási határokat! (A lebegőpontos túl-, vagy alulcsordulás futásidejű hiba!) | |||||||||||||||||||||||||||||||
#include <float.h> | |||||||||||||||||||||||||||||||
Látszik, hogy nincs összegzés, ha az ossz -DBL_MAX-hoz, vagy +DBL_MAX-hoz a távolságon belülre kerül. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Rekurzív kódban a statikus objektum állapota garantáltan ugyanaz minden függvénypéldányra. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Explicit inicializátorok nélkül a statikus változók minden bitje zérus kezdőértéket kap. Az implicit és az explicit inicializálás még lokális statikus objektum esetén is csak egyszer történik meg, a program indulásakor. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Éppen emiatt a gyujto-ben teljesen felesleges zérussal inicializálni a statikus ossz változót, hisz implicit módon is ez lenne a kezdőértéke. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefiníciókon kívül elhelyezett, tárolási osztály kulcsszó nélküli deklarációk külső, statikus tárolási osztályú objektumokat definiálnak, melyek globálisak az egész programra nézve. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A külső objektumok statikus élettartamúak. Az explicit módon extern tárolási osztályúnak deklaráltak olyan objektumokat deklarálnak, melyek definíciója nem ebben a fordítási egységben van, vagy befoglaló hatáskörben található. | |||||||||||||||||||||||||||||||
extern int MasholDefinialt; /* Más ford. egységben */ | |||||||||||||||||||||||||||||||
A külső kapcsolódást jelölendő az extern függvény és objektum fájl és lokális hatáskörű deklarációiban használható. Fájl hatáskörű változók és függvények esetében ez az alapértelmezés, tehát expliciten nem szokás kiírni. Az extern kulcsszó explicit kiírása tilos a változó definiáló deklarációjában! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A külső objektumok és a függvények is deklarálhatók static-nek, amikor is lokálissá válnak az őket tartalmazó fordítási egységre, és minden ilyen deklaráció definíció is egyben. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Folytatva a példánkat: a szabvány bemenetről érkező, valós számokat valahol tárolni kéne, mert az átlag csak az összes elem beolvasása után állapítható meg. Ez után újra végig kell járni a számokat, hogy kideríthessük, hány átlag alatti és feletti van köztük. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A változatosság kedvéért, és mert a célnak tökéletesen megfelel, használjunk vermet a letároláshoz, melyet és kezelő függvényeinek definícióit helyezzük el a dverem.c forrásfájlban, és a más fordítási egységből is hívható függvények prototípusait tegyük be a dverem.h fejfájlba! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Egy témakör adatait és kezelő függvényeit egyébként is szokás a C-ben külön forrásfájlban (úgy nevezett implementációs fájlban) elhelyezni, vagy a lefordított változatot külön könyvtárfájlba tenni. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A dologhoz mindig tartozik egy fejfájl is, mely tartalmazza legalább a témakör más forrásmodulból is elérhető adatainak deklarációit, és kezelő függvényeinek prototípusait. Implementációs fájl esetén a fejfájlban még típusdefiníciók, szimbolikus állandók, makrók stb. szoktak lenni. | |||||||||||||||||||||||||||||||
/* DVEREM.H: double verem push, pop és clear | |||||||||||||||||||||||||||||||
A vmut veremmutató, és a v verem statikus ugyan, de lokális a dverem.c fordítási egységre. Látszik, hogy a push x paraméterével tölti a vermet, és sikeres esetben ezt is adja vissza. Ha a verem betelt, más érték jön vissza tőle. A pop visszaszolgáltatja a legutóbb betett értéket, ill. az üres veremből mindig zérussal tér vissza. A clear törli a veremmutatót, s ez által a vermet, és visszaadja a verem maximális méretét. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Kódoljuk le végre az eredetileg kitűzött feladatot! | |||||||||||||||||||||||||||||||
/* PELDA20.C: Valos szamok atlaga, és az ez alatti, ill. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Vigyázat: a példa a pelda20.c-ből és a dverem.c-ből képzett projekt segítségével futtatható csak! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Élettartam (lifetime, duration) | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az élettartam attribútum szorosan kötődik a tárolási osztályhoz, s az a periódus a program végrehajtása közben, míg a deklarált azonosítóhoz objektumot allokál a fordító a memóriában, azaz amíg a változó vagy a függvény létezik. Megkülönböztethetünk | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A változók például a típusoktól és a típusdefinícióktól eltérően futás időben valós, allokált memóriával rendelkeznek. Három fajta élettartam van. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Statikus (static vagy extern) élettartam | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az ilyen objektumokhoz a memória hozzárendelés a program futásának megkezdődésekor történik meg, s az allokáció marad is a program befejeződéséig. Minden függvény statikus élettartamú objektum bárhol is definiálják őket. Az összes fájl hatáskörű változó is ilyen élettartamú. Más változók a static vagy az extern tárolási osztály specifikátorok explicit megadásával tehetők ilyenné. A statikus élettartamú objektumok minden memória bitje (a függvényektől eltekintve) zérus kezdőértéket kap explicit inicializálás hiányában. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ne keverjük össze a statikus élettartamot a fájl (globális) hatáskörrel, ui. egy objektum lokális hatáskörrel is lehet statikus élettartamú, csak deklarációjában meg kell adni expliciten a static tárolási osztály kulcsszót. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Lokális (auto vagy register) élettartam | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ezek az objektumok akkor jönnek létre (allokáció) a veremben vagy regiszterben, amikor a vezérlés belép az őket magába foglaló blokkba vagy függvénybe, s meg is semmisülnek (deallokáció), mihelyt kikerül a vezérlés innét. A lokális élettartamú objektumok lokális hatáskörűek, és mindig explicit inicializálásra szorulnak, hisz létrejövetelük helyén "szemét" van. Ne feledjük, hogy a függvényparaméterek is lokális élettartamúak! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az auto tárolási osztály specifikátor deklarációban való kiírásával expliciten lokális élettartamúvá tehetünk egy változót, de erre többnyire semmi szükség sincs, mert blokkon vagy függvényen belül deklarált változók esetében az alapértelmezett tárolási osztály amúgy is az auto. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A lokális élettartamú objektum egyben lokális hatáskörű is, hisz az őt magába foglaló blokkon kívül nem létezik. A dolog megfordítása nem igaz, mert lokális hatáskörű objektum is lehet statikus élettartamú. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha egy regiszterben is elférő változót (például char, short stb. típusút) expliciten register tárolási osztályúnak deklarálunk, akkor a fordító ehhez hozzáérti automatikusan az auto kulcsszót is, hisz a változókat csak addig tudja regiszterben elhelyezni, míg azok el nem fogynak, s ezután a veremben allokál nekik memóriát. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Dinamikus élettartam | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az ilyen objektumokhoz a C-ben például a malloc függvénnyel rendelhetünk memóriát a heap-en, amit aztán a free-vel felszabadíthatunk. (A heap-nek többféle jelentése is van, itt azt a memóriaterületet értjük alatta, amiből a programozó tetszőleges célra explicit módon lefoglalhat valamennyit, felhasználhatja azt, majd végül fel kell szabadítania.) Miután a memóriaallokáláshoz könyvtári függvényeket használunk, és ezek nem részei a nyelvnek, így a C-ben nincs is dinamikus élettartam igazából. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Hatáskör (scope) és láthatóság (visibility) | |||||||||||||||||||||||||||||||
A hatáskör - érvényességi tartománynak is nevezik - az azonosító azon tulajdonsága, hogy vele az objektumot a program mely részéből érhetjük el. Ez is a deklaráció helyétől és magától a deklarációtól függő attribútum. Felsoroljuk őket! | |||||||||||||||||||||||||||||||
Blokk (lokális, belső) hatáskör | |||||||||||||||||||||||||||||||
A deklarációs ponttól indul és a deklarációt magába foglaló blokk végéig tart. Az ilyen hatáskörű változókat szokás belső változóknak is nevezni. Lokális hatáskörűek a függvények formális paraméterei is, s hatáskörük a függvénydefiníció teljes blokkja. A blokk hatáskörű azonosító hatásköre minden, a kérdéses blokkba beágyazott blokkra is kiterjed. Például: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int fv(float lo){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvény hatáskör | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ilyen hatásköre csak az utasítás címkének van. Az utasítás címke ezen az alapon: függvényen belüli egyedi azonosító, melyet egy olyan végrehajtható utasítás elé kell írni kettőspontot közbeszúrva, melyre el kívánunk ágazni. Például: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int fv(float k){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvény prototípus hatáskör | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ilyen hatásköre a prototípusban deklarált paraméterlista azonosítóinak van, melyek tehát a függvény prototípussal be is fejeződnek. Például a következő függvénydefinícióban az i, j és k azonosítóknak van függvény prototípus hatásköre: | |||||||||||||||||||||||||||||||
void fv(int i, char j, float k); | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az i, j és k ilyen megadásának semmi értelme sincs. Az azonosítók teljesen feleslegesek. A | |||||||||||||||||||||||||||||||
void fv(int, char, float); | |||||||||||||||||||||||||||||||
ugyanennyit "mondott" volna. Függvény prototípusban neveket akkor célszerű használni, ha azok leírnak valamit. Például a | |||||||||||||||||||||||||||||||
double KamatOsszeg(double osszeg, double kamat, int evek); | |||||||||||||||||||||||||||||||
az osszeg kamatos kamatát közli evek évre. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Fájl (globális, külső) hatáskör | |||||||||||||||||||||||||||||||
A minden függvény testén kívül deklarált azonosítók rendelkeznek ilyen hatáskörrel, mely a deklarációs pontban indul és a forrásfájl végéig tart. Ez persze azt is jelenti, hogy a fájl hatáskörű objektumok a deklarációs pontjuktól kezdve minden függvényből és blokkból elérhetők. A globális változókat szokás külső változóknak is nevezni. Például a g1, g2 és g3 változók ilyenek: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int g1 = 7; /* g1 fájl hatásköre innét indul. */ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Láthatóság | |||||||||||||||||||||||||||||||
A forráskód azon régiója egy azonosítóra vonatkozóan, melyben legális módon elérhető az azonosítóhoz kapcsolt objektum. A hatáskör és a láthatóság többnyire fedik egymást, de bizonyos körülmények között egy objektum ideiglenesen rejtetté válhat egy másik ugyanilyen nevű azonosító feltűnése miatt. A rejtett objektum továbbra is létezik, de egyszerűen az azonosítójával hivatkozva nem érhető el, míg a másik ugyanilyen nevű azonosító hatásköre le nem jár. Például: | |||||||||||||||||||||||||||||||
{ int i; char c = 'z'; /* Az i és c hatásköre indul. */ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Névterület (name space) | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az a "hatáskör", melyen belül az azonosítónak egyedinek kell lennie. Más névterületen konfliktus nélkül létezhet ugyanilyen azonosító, a fordító képes megkülönböztetni őket. A névterületek típusait később részletezzük. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Kapcsolódás (linkage) | |||||||||||||||||||||||||||||||
A kapcsolódást csatolásnak is nevezik. A végrehajtható program úgy jön létre, hogy | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Probléma akkor van, ha ugyanaz az azonosító különböző hatáskörökkel deklarált - például más-más forrásfájlban - vagy ugyanolyan hatáskörrel egynél többször is deklarált. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A kapcsoló-szerkesztés az a folyamat, mely az azonosító minden előfordulását korrekt módon egy bizonyos objektumhoz vagy függvényhez rendeli. E folyamat során minden azonosító kap egy kapcsolódási attribútumot a következő lehetségesek közül: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Ezt az attribútumot a deklarációk elhelyezésével és formájával, ill. a tárolási osztály (static vagy extern) explicit vagy implicit megadásával határozzuk meg. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Lássuk a különféle kapcsolódások részleteit! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A külső kapcsolódású azonosító minden példánya ugyanazt az objektumot vagy függvényt reprezentálja a programot alkotó minden forrásfájlban és könyvtárban. A belső kapcsolódású azonosító ugyanazt az objektumot vagy függvényt jelenti egy és csak egy fordítási egységben (forrásfájlban). A belső kapcsolódású azonosítók a fordítási egységre, a külső kapcsolódásúak viszont az egész programra egyediek. A külső és belső kapcsolódási szabályok a következők: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A fordítási egység belső kapcsolódásúnak deklarált azonosítójához egy és csak egy külső definíció adható meg. A külső definíció olyan külső deklaráció, mely az objektumhoz vagy függvényhez memóriát is rendel. Ha külső kapcsolódású azonosítót használunk kifejezésben (a sizeof operandusától eltekintve), akkor az azonosítónak csak egyetlen külső definíciója létezhet az egész programban. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A kapcsolódás nélküli azonosító egyedi entitás. Ha a blokkban az azonosító deklarációja nem vonja maga után az extern tárolási osztály specifikátort, akkor az azonosítónak nincs kapcsolódása, és egyedi a függvényre. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A következő azonosítóknak nincs kapcsolódása: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvények | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvényekkel kapcsolatos alapfogalmakat tisztáztuk már a Bevezetés és Alapismeretek leckékben, de fussunk át rajtuk még egyszer! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénynek kell legyen definíciója, és lehetnek deklarációi. A függvény definíciója deklarációnak is minősül, ha megelőzi a forrásszövegben a függvényhívást. A függvénydefinícióban van a függvény teste, azaz az a kód, amit a függvény meghívásakor végrehajt a processzor. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefiníció rögzíti a függvény nevét, visszatérési értékének típusát, tárolási osztályát és más attribútumait. Ha a függvénydefinícióban a formális paraméterek típusát, sorrendjét és számát is előírják, függvény prototípusnak nevezzük. A függvény deklarációjának meg kell előznie a függvényhívást, melyben aktuális paraméterek vannak. Ez az oka annak, hogy a forrásfájlban a szabvány függvények hívása előtt behozzuk a prototípusaikat tartalmazó fejfájlokat (#include). | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvényparamétereket argumentumoknak is szokták nevezni. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvényeket a forrásfájlokban szokás definiálni, vagy előrefordított könyvtárakból lehet bekapcsoltatni (linkage). Egy függvény a programban többször is deklarálható, feltéve, hogy a deklarációk kompatibilisek. A függvény prototípusok használata a C-ben ajánlatos, mert a fordítót így látjuk el elegendő információval ahhoz, hogy ellenőrizhesse | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvényhívás átruházza a vezérlést a hívó függvényből a hívott függvénybe úgy, hogy az aktuális paramétereket is - ha vannak - átadja érték szerint. Ha a hívott függvényben return utasításra ér a végrehajtás, akkor visszakapja a vezérlést a hívó függvény egy visszaadott értékkel együtt (ha megadtak ilyet!). | |||||||||||||||||||||||||||||||
Egy függvényre a programban csak egyetlen definíció lehetséges. A deklarációk (prototípusok) kötelesek egyezni a definícióval. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvénydefiníció | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefiníció specifikálja a függvény nevét, a formális paraméterek típusát, sorrendjét és számát, valamint a visszatérési érték típusát, a függvény tárolási osztályát és más attribútumait. A függvénydefinícióban van a függvény teste is, azaz a használatos lokális változók deklarációja, és a függvény tevékenységét megszabó utasítások. A szintaktika: | |||||||||||||||||||||||||||||||
fordítási-egység: | |||||||||||||||||||||||||||||||
külső-deklaráció: | |||||||||||||||||||||||||||||||
függvénydefiníció: | |||||||||||||||||||||||||||||||
deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
direkt-deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
deklarációlista: | |||||||||||||||||||||||||||||||
A külső-deklarációk hatásköre a fordítási egység végéig tart. A külső-deklaráció szintaktikája egyezik a többi deklarációéval, de függvényeket csak ezen a szinten szabad definiálni, azaz tilos függvényben másik függvényt definiálni! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefinícióbeliösszetett-utasítás a függvény teste, mely tartalmazza a használatos lokális változók deklarációit, a külsőleg deklarált tételekre való hivatkozásokat, és a függvény tevékenységét megvalósító utasításokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az opcionális deklaráció-specifikátorok és a kötelezően megadandó deklarátor együtt rögzítik a függvény visszatérési érték típusát és nevét. A deklarátor természetesen függvénydeklarátor, azaz a függvénynév és az őt követő zárójel pár. Az első direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) alak a függvény új (modern) stílusú definícióját teszi lehetővé. A deklarátor szintaktikában szereplő direkt-deklarátor a modern stílus szerint a definiálás alatt álló függvény nevét rögzíti, és a kerek zárójelben álló paraméter-típus-lista specifikálja az összes paraméter típusát. Ilyen deklarátor tulajdonképpen a függvény prototípus is. Például: | |||||||||||||||||||||||||||||||
char fv(int i, double d){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
A második direkt-deklarátor(<azonosítólista>) forma a régi stílusú definíció: | |||||||||||||||||||||||||||||||
char fv(i, d) | |||||||||||||||||||||||||||||||
A továbbiakban csak az új stílusú függvénydefinícióval foglalkozunk, s nem emlegetjük tovább a régit! (A korszerű fordítóprogramok alapértelmezett beállítások mellett már nem is támogatják.) | |||||||||||||||||||||||||||||||
deklaráció-specifikátorok: | |||||||||||||||||||||||||||||||
típusmódosító: (a következők egyike!) | |||||||||||||||||||||||||||||||
A tárolási-osztály-specifikátorok és a típuspecifikátorok definíciói a Típusok és konstansok lecke Deklaráció fejezetében megtekinthetők. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Tárolási osztály | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvénydefinícióban két tárolási osztály kulcsszó használható: az extern vagy a static. A függvények alapértelmezés szerint extern tárolási osztályúak, azaz normálisan a program minden forrásfájljából elérhetők, de explicit módon is deklarálhatók extern-nek. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha a függvény deklarációja tartalmazza az extern tárolási osztály specifikátort, akkor az azonosítónak ugyanaz a kapcsolódása, mint bármely látható, fájl hatáskörű ugyanilyen külső deklarációnak, és ugyanazt a függvényt jelenti. Ha nincs ilyen fájl hatáskörű, látható deklaráció, akkor az azonosító külső kapcsolódású. A fájl hatáskörű, tárolási osztály specifikátor nélküli azonosító mindig külső kapcsolódású. A külső kapcsolódás azt jelenti, hogy az azonosító minden példánya ugyanarra a függvényre hivatkozik, azaz az explicit vagy implicit módon extern tárolási osztályú függvény a program minden forrásfájljában látható. Az extern-től különböző tárolási osztályú, blokk hatáskörű függvénydeklaráció hibát generál. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvény explicit módon deklarálható azonban static-nek is, amikor is a rá való hivatkozást az őt tartalmazó forrásfájlra korlátozzuk, azaz a függvény belső kapcsolódású, és csak a definícióját tartalmazó forrásmodulban látható. Az ilyen függvény legelső bekövetkező deklarációjában (ha van ilyen!) és definíciójában is ki kell írni a static kulcsszót. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Akármilyen esetről is van szó azonban, a függvény mindig a definíciós vagy deklarációs pontjától a forrásfájl végéig látható magától. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A visszatérési érték típusa | |||||||||||||||||||||||||||||||
A visszatérési érték típusa meghatározza a függvény által szolgáltatott érték méretét és típusát. A függvénydefiníció metanyelvi meghatározása az elhagyható deklaráció-specifikátorokkal kezdődik. Ezek közül tulajdonképpen a típusspecifikátor felel meg a visszatérési érték típusának. | |||||||||||||||||||||||||||||||
E meghatározásokat nézegetve látható, hogy a visszaadott érték típusa bármi lehet eltekintve a tömbtől és a függvénytől (az ezeket címző mutató persze megengedett). Lehet valamilyen aritmetikai típusú, lehet void (nincs visszaadott érték), de el is hagyható, amikor is alapértelmezés az int. Lehet struktúra, unió vagy mutató is, melyekről majd későbbi szakaszokban lesz szó. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefinícióban előírt visszaadott érték típusának egyeznie kell a programban bárhol előforduló, e függvényre vonatkozó deklarációkban megadott visszatérési érték típussal. A meghívott függvény akkor ad vissza értéket a hívó függvénynek a hívás pontjára, ha a processzor kifejezéssel ellátott return utasítást hajt végre. A fordító természetesen előbb kiértékeli a kifejezést, és konvertálja - ha szükséges - az értéket a visszaadott érték típusára. A void visszatérésűnek deklarált függvénybeli kifejezéssel ellátott return figyelmeztető üzenetet eredményez, és a fordító nem értékeli ki a kifejezést. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Vigyázat! A függvény típusa nem azonos a visszatérési érték típusával. A függvény típusban ezen kívül benne van még a paraméterek | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Formális paraméterdeklarációk | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydefiníció metanyelvi meghatározásából következően a modern stílusú direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) alakban, a zárójelben álló paraméter-típus-lista vesszővel elválasztott paraméterdeklarációk sorozata. | |||||||||||||||||||||||||||||||
paraméter-típus-lista: | |||||||||||||||||||||||||||||||
paraméterlista: | |||||||||||||||||||||||||||||||
paraméterdeklaráció: | |||||||||||||||||||||||||||||||
absztrakt-deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
direkt-absztrakt-deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
A paraméterdeklaráció nem tartalmazhat más tárolási-osztály-specifikátort, mint a register-t. A deklaráció-specifikátor szintaktikabeli típusspecifikátor elhagyható, ha a típus int, és egyébként megadják a register tárolási osztály specifikátort. Összesítve a formális paraméterlista egy elemének formája a következő: | |||||||||||||||||||||||||||||||
<register> típusspecifikátor <deklarátor> | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az auto-nak deklarált függvényparaméter fordítási hiba! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A C szabályai szerint a paraméter lehet bármilyen aritmetikai típusú. Lehet akár tömb is (formálisan, mert a tömb elemei nem kerülnek átmásolásra), de függvény nem (az ezt címző mutató persze megengedett). A paraméter lehet természetesen struktúra, unió vagy mutató is, melyekről majd későbbi szakaszokban lesz szó. A paraméterlista lehet void is, ami nincs paraméter jelentésű. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A formális paraméterazonosítók nem definiálhatók át a függvény testének külső blokkjában, csak egy ebbe beágyazott belső blokkban, azaz a formális paraméterek hatásköre és élettartama a függvénytest teljes legkülső blokkja. Az egyetlen rájuk is legálisan alkalmazható tárolási osztály specifikátor a register. Például: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int f1(register int i){/* ... */}/* Igény regiszteres | |||||||||||||||||||||||||||||||
A const és a volatile módosítók használhatók a formális paraméter deklarátorokkal. Például a | |||||||||||||||||||||||||||||||
void f0(double p1, const char s[]){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
const-nak deklarált formális paramétere nem lehet balérték a függvény testében, mert hibaüzenetet okoz. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha nincs átadandó paraméter, akkor a paraméterlista helyére a definícióban és a prototípusban a void kulcsszó írandó: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int f2(void){/* ... */} /* Nincs paraméter. */ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha van legalább egy formális paraméter a listában, akkor az , ...-ra is végződhet: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int f3(char str[], ...){/* ... */}/* Változó számú vagy | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az ilyen függvény hívásában legalább annyi aktuális paramétert meg kell adni, mint amennyi formális paraméter a ,... előtt van, de természetesen ezeken túl további aktuális paraméterek is előírhatók. A ,... előtti paraméterek típusának és sorrendjének ugyanannak kell lennie a függvény deklarációiban (ha egyáltalán vannak), mint a definíciójában. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvény aktuális paraméterei típusának az esetleges szokásos konverzió után hozzárendelés kompatibilisnek kell lennie a megfelelő formális paraméter típusokra. A ... helyén álló aktuális paramétereket nem ellenőrzi a fordító. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az stdarg.h fejfájlban vannak olyan makrók, melyek segítik a felhasználói, változó számú paraméteres függvények megalkotását! A témára visszatérünk még a Mutatók kapcsán! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvény teste | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvény teste elhagyható deklarációs és végrehajtható utasításokból álló összetett utasítás, azaz az a kód, amit a függvény meghívásakor végrehajt a processzor. | |||||||||||||||||||||||||||||||
összetett-utasítás: | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénytestben deklarált változók lokálisak, auto tárolási osztályúak, ha másként nem specifikálták őket. Ezek a lokális változók akkor jönnek létre, mikor a függvényt meghívják, és lokális inicializálást hajt rajtuk végre a fordító. A függvény meghívásakor a vezérlést a függvénytest első végrehajtható utasítása kapja meg. void-ot visszaadó függvény blokkjában aztán a végrehajtás addig folytatódik, míg return utasítás nem következik vagy a függvény blokkját záró }-re nem kerül a vezérlés. Ezután a hívási ponttól folytatódik a program végrehajtása. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A "valamit" szolgáltató függvényben viszont lennie kell legalább egy return kifejezés utasításnak, és visszatérés előtt rá is kell, hogy kerüljön a vezérlés. A visszaadott érték meghatározatlan, ha a processzor nem hajt végre return utasítást, vagy a return utasításhoz nem tartozott kifejezés. A kifejezés értékét szükséges esetben hozzárendelési konverziónak veti alá a fordító, ha a visszaadandó érték típusa eltér a kifejezésétől. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvény prototípusok | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvénydeklaráció megelőzi a definíciót, és specifikálja a függvény nevét, a visszatérési érték típusát, tárolási osztályát és a függvény más attribútumait. A függvénydeklaráció akkor válik prototípussá, ha benne megadják az elvárt paraméterek típusát, sorrendjét és számát is. Összegezve: a függvény prototípus csak abban különbözik a definíciótól, hogy a függvény teste helyén egy ; van. | |||||||||||||||||||||||||||||||
C-ben ugyan nem kötelező, de tegyük magunknak kötelezővé a függvény prototípus használatát, mert ez a következőket rögzíti: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A paraméterek konvertált típusa határozza meg azokat az aktuális paraméter értékeket, melyek másolatait a függvényhívás teszi ki a verembe. Gondoljuk csak meg, hogyha az int-ként kirakott aktuális paraméter értéket a függvény double-nek tekintené, akkor nem csak e paraméter félreértelmezéséről van szó, hanem az összes többi ezt követő is "elcsúszik"! | |||||||||||||||||||||||||||||||
A prototípussal a fordító nem csak a visszatérési érték és a paraméterek típusegyezését tudja ellenőrizni, hanem az attribútumokat is. Például a static tárolási osztályú prototípus hatására a függvénydefiníciónak is ilyennek kell lennie. (A függvénydefiníció módosítóinak egyeznie kell a függvénydeklarációk módosítóival!) | |||||||||||||||||||||||||||||||
A prototípusbeli azonosító hatásköre a prototípus. Prototípus adható változó számú paraméterre, ill. akkor is, ha paraméter egyáltalán nincs. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A komplett paraméterdeklarációk (int a) vegyíthetők az absztrakt-deklarátorokkal (int) ugyanabban a deklarációban. Például: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int add(int a, int); | |||||||||||||||||||||||||||||||
A paraméter típusának deklarálásakor szükség lehet az adattípus nevének feltüntetésére, mely a típusnév segítségével érhető el. A típusnév az objektum olyan deklarációja, melyből hiányzik az azonosító. A metanyelvi leírás: | |||||||||||||||||||||||||||||||
típusnév: | |||||||||||||||||||||||||||||||
absztrakt-deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
direkt-absztrakt-deklarátor: | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az absztrakt-deklarátorban mindig megállapítható az a hely, ahol az azonosítónak lennie kellene, ha a konstrukció deklaráción belüli deklarátor lenne. A következő típusnevek jelentése: int, 10 elemű int tömb és nem meghatározott elemszámú int tömb: | |||||||||||||||||||||||||||||||
int, int [10], int [] | |||||||||||||||||||||||||||||||
Lássuk be, hogy a függvény prototípus a kód dokumentálására is jó! Szinte rögtön tudunk mindent a függvényről: | |||||||||||||||||||||||||||||||
void strcopy(char cel[], char forras[]); | |||||||||||||||||||||||||||||||
A | |||||||||||||||||||||||||||||||
<típus> fv(void); | |||||||||||||||||||||||||||||||
olyan függvény prototípusa, melynek nincsenek paraméterei. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Normál esetben a függvény prototípus olyan függvényt deklarál, mely fix számú paramétert fogad. Lehetőség van azonban változó számú vagy típusú paraméter átadására is. Az ilyen függvény prototípus paraméterlistája ...-tal végződik: | |||||||||||||||||||||||||||||||
<típus> fv(int, long, ...); | |||||||||||||||||||||||||||||||
A fixen megadott paramétereket fordítási időben ellenőrzi a fordító, s a változó számú vagy típusú paramétert viszont a függvény hívásakor típusellenőrzés nélkül adja át a veremben. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az stdarg.h fejfájlban vannak olyan makrók, melyek segítik a felhasználói, változó számú paraméteres függvények megalkotását! Nézzünk néhány példa prototípust! | |||||||||||||||||||||||||||||||
int f(); /* int-et visszaadó függvény, melynek | |||||||||||||||||||||||||||||||
Készítsünk programot, mely megállapítja az ÉÉÉÉ.HH.NN alakú karakterláncról, hogy érvényes dátum-e! | |||||||||||||||||||||||||||||||
/* PELDA21.C: Datumellenorzes. */ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az ÉÉÉÉ.HH.NN alakú dátum érvényességét a kérdésre logikai értékű választ szolgáltató, intdatume(const char s[]) függvény segítségével érdemes eldöntetni. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Követelmények: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
int datume(const char s[]){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvények hívása és paraméterkonverziók | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvényt aktuális paraméterekkel hívjuk meg. Ezek sorrendjét és típusát a formális paraméterek határozzák meg. A függvényhívás operátor alakja | |||||||||||||||||||||||||||||||
utótag-kifejezés(<kifejezéslista>) | |||||||||||||||||||||||||||||||
kifejezéslista: | |||||||||||||||||||||||||||||||
ahol az utótag-kifejezés egy függvény neve, vagy függvénycímmé értékeli ki a fordító, s ezt hívja meg. A zárójelben álló, elhagyható kifejezéslista tagjait egymástól vessző választja el, és tudjuk, hogy ezek azok az aktuális paraméter kifejezések, melyek értékmásolatait a hívott függvény kapja meg. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha az utótag-kifejezés nem deklarált azonosító az aktuális hatáskörben, akkor a fordító implicit módon a függvényhívás blokkjában | |||||||||||||||||||||||||||||||
extern int azonosító(); | |||||||||||||||||||||||||||||||
módon tekinti deklaráltnak. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A függvényhívás kifejezés értéke és típusa a függvény visszatérési értéke és típusa. Az értéket vissza nem adó függvényt void-nak kell deklarálni, ill. void írandó a kifejezéslista helyére, ha a függvénynek nincs paramétere. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha a prototípus paraméterlistája void, akkor a fordító zérus paramétert vár mind a függvényhívásban, mind a definícióban. E szabály megsértése hibaüzenethez vezet. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az aktuális paraméter kifejezéslista kiértékelési sorrendje nem meghatározott, pontosabban a konkrét fordítótól függ. A más paraméter mellékhatásától függő paraméter értéke így ugyancsak definiálatlan. A függvényhívás operátor egyedül azt garantálja, hogy a fordító a paraméterlista minden mellékhatását realizálja, mielőtt a vezérlést a függvényre adná. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Függvénynek tömb és függvény nem adható át paraméterként, de ezeket címző mutató persze igen. (A korábban elkészített karakterlánc manipuláló függvényeknél, mint pl. a getline, formálisan ugyan tömböt adtunk át, de a fordító valójában olyan kódot generált, ami a karaktertömböt címző mutató értékét adta át, és nem a tömb elemeit. Ennek legfőbb motivációja, hogy a jellemzően nagy méretű adatterületek másolgatása nagyban lelassítaná a program futását. A pontos hívási mechanizmus tárgyalására később még visszatérünk.) | |||||||||||||||||||||||||||||||
A paraméter lehet aritmetikai típusú. Lehet struktúra, unió vagy mutató is, de ezekkel későbbi szakaszokban foglalkozunk. A paraméter átadása érték szerinti, azaz a függvény az értékmásolatot kapja meg, melyet természetesen el is ronthat a hívás helyén levő eredeti értékre gyakorolt bármiféle hatás nélkül. Szóval a függvény módosíthatja a formális paraméterek értékét. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A fordító kiértékeli a függvényhívás kifejezéslistáját, és szokásos konverziót (egész-előléptetést) hajt végre minden aktuális paraméteren. Ez azt jelenti, hogy a float értékből double lesz, a char és a short értékből int, valamint az unsigned char és az unsigned short értékből unsigned int válik. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha van vonatkozó deklaráció a függvényhívás előtt, de nincs benne információ a paraméterekre, akkor a fordító kész az aktuális paraméterek értékével. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha deklaráltak előzetesen függvény prototípust, akkor az eredmény aktuális paraméter típusát hasonlítja a fordító a prototípusbeli megfelelő paraméter típusával. Ha nem egyeznek, akkor a deklarált formális paraméter típusára alakítja az aktuális paraméter értékét hozzárendelési konverzióval, és újra a szokásos konverzió következik. A nem egyezés másik lehetséges végkifejlete diagnosztikai üzenet. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A hívásnál a kifejezéslistabeli paraméterek számának egyeznie kell a függvény prototípus vagy definíció paramétereinek számával. Kivétel az, ha a prototípus ...-tal végződik, amikor is a fordító a fix paramétereket az előző pontban ismertetett módon kezeli, s a ... helyén levő aktuális paramétereket úgy manipulálja, mintha nem deklaráltak volna függvény prototípust. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Nem szabványos módosítók, hívási konvenció | |||||||||||||||||||||||||||||||
A deklaráció deklarátorlistájában a megismert szabványos alaptípusokon, típusmódosítókon kívül minden fordítóprogram rendelkezik még speciális célokat szolgáló, a deklarált objektum tulajdonságait változtató, nem szabványos módosítókkal is. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Teljességre való törekvés nélkül felsorolunk itt néhány ilyen módosítót, melyek közül egyik-másik ki is zárja egymást! | |||||||||||||||||||||||||||||||
módosító: | |||||||||||||||||||||||||||||||
Az első néhány módosító a függvény hívási konvencióját határozza meg. Az alapértelmezett hívási konvenció C programokra cdecl. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha egy azonosító esetében biztosítani kívánjuk a kis-nagybetű érzékenységet, az aláhúzás karakter (_) név elé kerülését, ill. függvénynévnél a paraméterek jobbról balra való verembe rakását (vagyis mindazt, amit egy C programban a függvények hívásával kapcsolatban általában elvárunk), akkor az azonosító deklarációjában írjuk ki expliciten a cdecl módosítót! Ez a hívási konvenció biztosítja az igazi változó paraméteres függvények írását, hisz a vermet a hívó függvénynek kell rendbe tennie. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A többi hívási konvenció részletei meghaladják a tárgy kitűzött célját, ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a hívási konvenciók majd akkor kapnak különös jelentőséget, amikor különféle operációs rendszerekre, fordítóprogramokkal vagy programnyelveken készült tárgymodulokat szeretnénk egyetlen programba szerkeszteni. A különféle környezetekben gyakran eltérő módon valósítják meg a függvények hívását, és ha ezeket szeretnénk együttműködésre bírni, akkor biztosítani kell az azonos módon megvalósított függvényhívási mechanizmust. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Rekurzív függvényhívás | |||||||||||||||||||||||||||||||
Bármely függvény meghívhatja önmagát közvetlenül vagy közvetve. A rekurzív függvényhívásoknak egyedül a verem mérete szab határt. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Valahányszor meghívják a függvényt, új tároló területet allokál a rendszer az aktuális paramétereknek, az auto és a nem regiszterben tárolt register változóknak. A paraméterek és a lokális változók tehát a veremben jönnek létre a függvénybe való belépéskor, és megszűnnek, mihelyt a vezérlés távozik a függvényből, azaz: | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
A rekurzívan hívott függvények tulajdonképpen dolgozhatnak dinamikusan kezelt, globális vagy static tárolási osztályú lokális változókkal is. Azt azonban ilyenkor ne felejtsük el, hogy a függvény összes híváspéldánya ugyanazt a változót éri el. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ha az lenne a feladatunk, hogy írjunk egy olyan függvényt, mely meghatározza n faktoriálisát, akkor valószínűleg így járnánk el: | |||||||||||||||||||||||||||||||
long double faktor(int n){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Látható, hogy a long double ábrázolási formát választottuk, hogy a lehető legnagyobb szám faktoriálisát legyünk képesek meghatározni a C számábrázolási lehetőségeivel. Az algoritmus az egynél kisebb egészek faktoriálisát egynek tekinti, és az ismételt szorzást fordított sorrendben hajtja végre, vagyis: N=n*(n-1)*(n-2)*...*3*2*1. | |||||||||||||||||||||||||||||||
Írjunk egy rövid keretprogramot, mely bekéri azt az 1 és MAX (fordítási időben változtatható) közti egész számot, melynek megállapíttatjuk a faktoriálisát! | |||||||||||||||||||||||||||||||
#include <stdlib.h> | |||||||||||||||||||||||||||||||
Ismeretes, hogyha a formátumspecifikációban előírjuk a mezőszélességet, akkor a kijelzés alapértelmezés szerint jobbra igazított. A balra igazítás a szélesség elé írt - jellel érhető el. | |||||||||||||||||||||||||||||||
A faktoriális-számítás rekurzív megoldása a következő lehetne: | |||||||||||||||||||||||||||||||
long double faktor(int n){ | |||||||||||||||||||||||||||||||
Látható, hogy a faktor egynél nem nagyobb n paraméter esetén azonnal long double 1-gyel tér vissza. Más esetben viszont meghívja önmagát n-nél eggyel kisebb paraméterrel. Az itt visszakapott értéket megszorozza n-nel, és ez lesz a majdani visszaadott értéke. Nézzük meg asztali teszttel, hogyan történnek a hívások, feltéve, hogy a main a 0-s hívási szint faktor(5)-tel indult! | |||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||
Cseréljük ki a keretprogramban a faktor függvényt a rekurzív változatra, és próbáljuk ki! |
Feladatok | |||||||||||||||||
1. Tovább szerettük volna fejleszteni az int datume(const char s[]) függvényt, hogy az évszám, hónapszám és napszám akár egy jegyű is lehessen. Sajnos nem jártunk sikerrel. | |||||||||||||||||
/*01*/int datume(const char s[]){ | |||||||||||||||||
Jelölje meg azokat a sorokat, amelyekkel a függvény helyes működésre bírható!
![]() | |||||||||||||||||
2. Készítsen int indexe(char s[], char t[]) és int indexu(char s[], char t[]) függvényeket, melyek meghatározzák és visszaadják a t paraméter karakterlánc s karaktertömbbeli első, illetve utolsó előfordulásának indexét! Próbálja is ki egy rövid tesztprogrammal a függvényeket! | |||||||||||||||||
/* INDEXEU.C: Sorban egy adott szoveg elofordulasa | |||||||||||||||||
3. Írja meg a void strrv(char s[]) függvény rekurzív változatát, mely megfordítja a saját helyén a paraméter karakterláncot! | |||||||||||||||||
/* STRRV.C: Szovegsor megforditasa a sajat helyen. */ | |||||||||||||||||
4. Szerettünk volna készíteni egy rekurzív hatványozó függvényt, amely azt használja ki, hogy egy k kitevős hatvány két azonos alapú, de k/2 kitevős hatvány szorzatával is felírható. Feltesszük, hogy a kitevő természetes szám. Ha k páratlan, akkor még egy további szorzásra is szükség van. Pl. 25 = 22 * 22 * 2. A függvényünk sajnos nem lett tökéletes. | |||||||||||||||||
/*1*/double hatvany(double a, int k){ | |||||||||||||||||
Jelölje meg azokat a sorokat, amelyekkel helyes működésre bírható!
![]() |