KURZUS: Meghallgatás- és interjútechnikai ismeretek

MODUL: III. modul

8. lecke: Meghallgatás vs. kihallgatás

Eddig hangsúlyozottan a meghallgatásokról volt szó, ebben a szakaszban a kihallgatásokról lesz szó.

A két folyamatnak eltérő céljai vannak. A meghallgatáskor információt tervezünk megszerezni, a kihallgatás alkalmával már beismerést várunk. Ez utóbbi nem feltétlenül végzetes bűnügyi értelemben vett beismerés, de mindenféleképpen jellemzője a baleset közvetlen okához kapcsolódás, illetve a személyre vonatkozó várható negatív következmény.

A két típusú interjú között eszközeikben is különbségek vannak. A meghallgatások eszközeiről korábban hosszasan írtunk. A kihallgatás eltérő eszközökkel dolgozik, amelyek a következőek.

A kihallgatás mindig a kihallgatást végzőknél zajlik, sohasem a tanúnál. Kihallgatás során többet beszél a meghallgató és kevesebbet a gyanúsított. A szavak sokkal vádolóbbak, mint a meghallgatás során. A kihallgatás a személyes zónában indul és az intim zónában fejeződik be. A jegyzőkönyvvezetés nem folyamatos, arra csak a beismerés után kerül sor. Amíg a meghallgatásnál igyekszünk mindig valamilyen záros határidőn befejezni, addig a kihallgatásnál gyakorlatilag nincs időhatár.

Mint látható a kihallgatás sokkal nagyobb nyomás alá helyezi a meghallgatott személyt, mint a meghallgatás. Ha valamiért úgy dönt a balesetvizsgáló, hogy a kihallgatás eszközeit veszi igénybe, tisztában kell lennie azzal, hogy nem tud visszatérni a meghallgatáshoz: a kihallgatás és a meghallgatás nem váltogatható.

Beismerés

A beismerést nagyon nehéz kicsikarni. Kutatások azt mutatták, hogy az esetek 70%-ban csak a bizonyítékok hatására születik meg a beismerés. Ez azt mutatja, hogy a vizsgálónak alaposan fel kell készülnie a kihallgatásra, valamint azt is mutatja, hogy beismerő vallomást csak a vizsgálat vége felé lehet megszerezni, amikor mások vallomásából már kialakult az események folyamatának nagy része, illetve több bizonyítékot is sikerült begyűjteni.

Türelmesnek kell lenni a kihallgatás során, mert sok kis beismerésből nagy vallomás lehet, de ezeket a kis beismeréseket is be kell gyűjteni. Az emberek általában nagyobb eséllyel ismerik be hibájukat, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljenek. Ezzel lehet élni.

Bár a kihallgatás alapvetően egy nyomást gyakorló eszköz, de tisztességes eljárás szempontjait meg kell tartani. Ne felejtsük el, hogy azok az emberek, akik hibát követtek el nem büszkék arra, amit tettek.

A tanú általában valamilyen stratégiát követ, amikor ráébred, hogy vétkessége nyilvánvalóvá kezd válni. A vizsgálónak egyrészt fel kell ismernie ezt, másrészt reagálnia kell. A reagálás célja, hogy kialakuljon az a pont, amikor vallani kezd.

A három stratégia a következő:

  • Ésszerűsítés: racionális okokat keres arra, amit tett vagy nem tett.
  • Kivetítés: más valakit vagy a körülményeket okolja a saját magatartásáért.
  • Minimalizálás: a cselekedetének vagy a szituációnak a súlyosságát igyekszik csökkenteni pl. baleset helyett esemény vagy hiba szavakat használ.

A tanú stratégiájára adandó választ a következő táblázat tartalmazza.

TanúKihallgató
Racionalization (ésszerűsítés)Ösztönözni a gyanúsítottat, hogy nézze a körülményeket optimistábban, csökkentve a negatív vonatkozásait és következményeit
Projection (kivetítés)Segíteni ebben a folyamatban, hogy úgy érezze megőrizte az arcát
Minimalization (minimalizálás)Elfogadni a "puha" szavakat
Kihallgatási lépések

A kihallgatás alkalmával a következő lépéseken tesszük meg.

1.Pozitív konfrontáció: a meghallgató kijelenti, hogy szerinte a gyanúsított a bűnös még, ha ez az állítás nem is igaz.
2.Olyan témák elővezetése, amelyek igazolják a gyanúsított magatartását vagy csökkentik annak jelentőségét. (monológ-szerű megközelítés cél nem új dolog, hanem a fejében valószínűleg meglévő gondolat megerősítése)
3.A kihallgató folyamatosan beszél nem hagyva lehetőséget, hogy bármilyen érzelmi vagy tényszerű közbevetést tegyen a kihallgatott. Közben kifejti a témával kapcsolatos véleményét.
4.A gyanúsított figyelmének biztosítása (pl. fizikai közelebb húzódás).
5.Passzivitásra reagálva egy esetleg két fontos témára szűkíteni a történetet, amelyben valószínűleg hibás.
6.Alternatív kérdés feltétele. Bármelyik választása a bűnösség részbeni beismerése (Pl. rendszeresen engedett fel idegent vagy csak most az egyszer a vezetőállásba?).
7.A szóbeli vallomás felvétele: kérdés-felelet (cél a részletek feltárása).
8.A bizonyításhoz megfelelő végleges írásos formátum kialakítása.

A kihallgatás során használhatóak bizonyos taktikai lépések is, amelyek az alábbiak lehetnek:

1.Megfélemlítés (a kihallgató azzal vádolja a gyanúsított, hogy egy hazug, nevet rajta; agresszív magatartást mutat)
2.Szituációs hiábavalóság (próbálja meggyőzni a gyanúsítottat, hogy a folyamatos tagadása csak ront a helyzeten)
3.Fájdalom és enyhülés (a gyanúsított meggyőzése, hogy a tagadás és a hazugság csak kellemetlenséget okoz, míg a vallomás jó lesz minden érintett számára)
4.Blöff (pl. az állítani, hogy több bizonyítékunk van, mint amennyi ténylegesen)
5.Gyengéd unszolás (a gyanúsított meggyőzése, hogy felfedje az információkat, dicséri és ösztönzi őt)
6.Minimalizálás (az esemény vagy a gyanúsított szerepének csökkentése)
7.Ellentmondás kiemelése (határozott, de nem fenyegető kiemelése az ellentmondásokra, hazugságokra, következetlenségekre)
8.Módosított információk (olyan kérdések feltétele, amelyekben helytelen adatokat mondunk, hogy az igazmondását lássuk)
9.Rés a védekezésben (valamire, amiben hazudott hivatkozva az egész vallomásának a hitelességét megkérdőjelezzük)
10.Kitárulkozás (a kérdező "bevall" magáról néhány dolgot, hogy növelje a gyanúsított bizalmát és hajlandó legyen beszélni)
11.Rámutat a megtévesztő jelzésekre (megmondja a gyanúsítottnak, hogy mást mutat a testbeszéde és a gesztusai, ezzel is növelve a gyanúsítottra nehezedő stresszt)
12.Aggodalom (empátiát és megértést mutat, és hangsúlyozza a gyanúsított "jólétét")
13.A status quo megtartása (mondja el a teljes igazságot, ha meg akarja tartani jelenlegi status quo-ját pl.: a család nem fog rosszat gondolni róla)
14.Direkt megközelítés (mondja meg az igazat!)
15.Csend(a kérdező fenntartja a csendet, miután mondott valamit a gyanúsított, hogy kényelmetlenül érezze magát, és ki akarja tölteni a csendet beszéddel)
Jó zsaru-rossz zsaru

A jó zsaru-rossz zsaru néven ismert eljárás nagyon népszerű, mert a különböző vacak krimikben lehet látni, és sokan úgy gondolják, hogy egyszerűen az egyik meghallgatónak agresszívnek, a másiknak pedig kedvesnek kell lennie, és máris kész a varázslat: a megtört tanú mindent őszintén bevall.

A módszer valóban kétszereplős. Ebben a rossz zsaru agresszív fellépésű, támadó magatartásában és beszédében mind tartalmi, mind stílusa szempontjából. A jó zsaru ezzel szemben halkabb, békülékenyebb stílusú. Hasonló hátterű, maga is átélt olyan eseményt, mint amiről szó van (vagy legalábbis azt állítja), és hangsúlyozottan segíteni akar.

A forgatókönyv úgy zajlik, hogy a rossz zsaru indítja a támadást, lehetőleg állva és agresszíven. A jó zsaru ilyenkor a szobában tartózkodik, lehetőleg a tanú közelében, esetleg mellette ülve. A támadás után a rossz zsaru elhagyja a szobát, és ekkor próbálja meg a jó zsaru vallomás megtételére biztatni a tanút.

Bár a módszer egyszerűnek tűnik, de semmiképpen sem ajánlom a használatát. Több, súlyos kockázatot is rejt magában. Az első az, ha ismeri a trükköt a tanú, akkor jót derül a próbálkozáson és természetesen nem mond semmit. A másik, hogy egy, a stresszt nehezen tűrő, ártatlan tanú is bűnösnek vallhatja magát annak érdekében, hogy meneküljön a szituációból. Ezzel pedig a vizsgálat kudarcba fulladt, mert nem kerül feltárásra a teljes kép!

Keresztkérdezés

A keresztkérdezés célja egy konkrétan meghatározott, elvárt vallomáshoz való eljutás. A balesetvizsgálónak egy nagyon szűk ösvényen kell végigvezetnie a tanút. Ebben eszköze a zárt, vezető kérdés: csak igen vagy nem válasz várható (és megengedhető). A keresztkérdezés gyors gondolkodást és gyors reakciókat igényel, ha a vizsgáló azon a bizonyos ösvényen kívánja tartani a tanút.

Két típusa van: konstruktív, destruktív.

Destruktív alkalmazása esetén a tanú hitelességének vagy vallomásának hitelességének lerombolása.

Konstruktív alkalmazása esetén hasznos vallomás felépítése, a tanú hitelességének kialakítása, másik tanú vallomásának megerősítése (pl. egyetérthetünk abban, hogy...?) a cél.

Vegyesen is alkalmazható, amikor első lépésben megerősítésre kerül a tanú (például, mint szakértő), majd lerombolásra kerül a vallomása (pl. ellentmondás a szakértői véleményben).

A keresztkérdezés nagyon komoly felkészülést igényel! Össze kell állítani egy olyan zárt kérdésekből álló sorozatot, amely végén el kell jutni a kívánt vallomáshoz. A szabály a kérdéseknél, hogy egy kérdéssel egy tényre szabad rákérdezni. Egy kérdést csak akkor szabad feltenni, ha fontos és, ha biztosan tudja vizsgáló a helyes választ a kérdésre.

A keresztkérdezés folyamata kudarcra van ítélve és ki kell lépni a folyamatból, ha a történések nem várt rossz irányba fordulnak.

Be kell fejezni a keresztkérdések feltevését, ha elértük a célt, például egy beismerő vallomást. Ne folytassuk a keresztkérdezést csak azért, mert még vannak felírva kérdések a papírunkra.