KURZUS: Informatikai rendszerek alapjai
MODUL: Szöveg- és kiadványszerkesztés
4. lecke Dokumentumelemek
Cél: A dokumentumelemek kialakítása a számítógépes szövegszerkesztés utolsó fázisa. A korábbiakhoz hasonlóan szintén mondhatjuk, hogy - sokszor intuitív módon ugyan, de - lényegében minden irodai felhasználó dolgozik dokumentumelemekkel, gyakran egészen jól. Mindennek ellenére azonban gyakran még haladóbb diákok vagy céges dolgozók is zavarba hozhatók azzal, ha például a mezők vagy a hivatkozások használatáról kérdezzük őket, és ilyenkor hamar kiderülhet, hogy valójában sok esetben statikus megoldásokat alkalmaznak. (Innentől pedig már csak a "jószerencse" biztosítja azt, hogy a dokumentum hivatkozásai nem "csúsznak szét".) | |||
Ebben a leckében az a fő célunk, hogy az általános jellegű - és így közismertnek tekinthető - ismeretek összefoglaló bemutatásán túl mélyebbre is pillantsunk, és rámutassunk arra, hogy ezen a területen is akadhat még tanulnivaló. Mindez különösen akkor igaz, ha a felhasználó szeretne hatékonyan és biztonságosan nagyobb méretű dokumentumokkal is dolgozni, ami pedig az egész modul vezérfonala (a terjedelemi korlátok miatt így is csak bevezető tárgyalásra szorítkozhatunk). Ez a lecke a szükséges speciálisabb elméleti háttér miatt nem választható el a következőtől (Tipográfia), javasolt azzal (ill. annak megfelelő részével) együtt feldolgozni. | |||
Megjegyezzük, hogy a dokumentumelemekkel történő műveletvégzés is főként technikai jellegű, így az ismeretek megfelelő elsajátítása a leírtakon túlmutató önálló gyakorlást igényelhet! | |||
A leckében bemutatott Latex matematikai szövegszerkesztő (eleve csak rövid tárgyalással) fakultatív anyagrész, számonkérésre nem kerül. | |||
Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha | |||
| |||
Időszükséglet: A tananyag elsajátításához (a feladatok megoldásával együtt) hozzávetőlegesen 3 órára lesz szüksége. | |||
Kulcsfogalmak | |||
| |||
Bevezetés | |||
Ha már a megfelelően formázott dokumentumot is elkészítettük, akkor következhet a formázási szakaszban még nem érintett további dokumentumelemek kialakítása, beszúrása (például az iniciálét és a felsorolásokat nem ide soroljuk, ezekről már a formázási leckében szóltunk). Ide a következők tartoznak: | |||
| |||
Hasonlóan a korábbiakhoz, a technikai megvalósítás előtt itt is szükséges megfelelő tervezés, és bizonyos tipográfiai ismeretek sem nélkülözhetők. Minderről a mostani mellett a következő leckében (Tipográfia) is lesz még szó. | |||
Táblázatok | |||
A táblázatok léniákkal (elválasztó vonalakkal) határolt, oszlopokba rendezett adatsorok, amelyek kiegészítik és szemléltetik a főszöveg mondanivalóját (Gyurgyák 2005). (Magában a folyószövegben nem célszerű sok adatot elhelyezni, mert ez az olvasó számára nehezen követhetővé teszi az írásművet.) Jellegüknél fogva a táblázatok a szöveg szabályos elrendezésének is fontos eszközei. | |||
A táblázatok szedése a számítógépes időszak előtt kimondottan nagy műszaki hozzáértést és figyelmet igénylő feladat volt (Szántó 1951). Ha átgondoljuk, hogy a hagyományos nyomdai technológiával milyen gondos tervezést és mennyire precíz előzetes számításokat igényelt ennek a problémának a megfelelő minőségű megoldása, akkor ezen nem is csodálkozhatunk. Mindez hasonlóan igaz (volt) az írógéppel készített cikkekre, dokumentumokra is. | |||
Napjainkban a szöveg- és kiadványszerkesztő programok a legtöbb nehézséget "leveszik a vállunkról" ezen a területen, így - legalábbis a "köznapibb" esetekben - mondhatjuk, hogy a táblázatok készítése szinte rutinfeladattá vált. A fejléc (fej), a tagolás, a tartalom elhelyezése stb. természetesen most is előzetes (gondos) tervezést igényel, de nagyon megkönnyíti a dolgunkat az a körülmény, hogy az esetleges hibák gyorsan és könnyen korrigálhatók. | |||
A táblázatokkal kapcsolatban a dokumentumszerkesztők főbb lehetőségei a következők (csak áttekintő bemutatással): | |||
| |||
A Word újabb verziói (2007-től kezdve) a korábbi, egyszerűbb kezelésen túlmutató további kényelmi szolgáltatásokat is kínálnak a táblázatok manipulálására. A táblázat beszúrása például egy rácsos "szerkesztővel" végezhető el (mondhatjuk, hogy egy Excel-táblázathoz hasonló módon). Nagy segítség az is, hogy a beépített, kész táblázatmodulok közül válogatva profin előkészített formokat használhatunk. Megemlítjük még, hogy a Word táblázatokban egyszerű Excel képletek is használhatók. | |||
Hozzon létre Wordben egy egyszerű táblázatot, és önállóan próbálja ki a most bemutatott műveleteket! Egy nagyobb táblázaton állítsa be azt a lehetőséget is, hogy a táblázatfej automatikusan megismétlődjön az új oldalak tetején. | |||
| |||
Bonyolultabb esetekben (összetettebb táblázatok; speciális tartalom, akár képletek; elvárt igényes megjelenés) természetesen most sem tekinthető egyszerű problémának a táblázatos formázás. (Szép táblázatot csak megfelelő szaktudással lehet készíteni!) | |||
Jegyzetünkben nincs mód arra, hogy a követendő előírásokat részletesen bemutassuk (rovatok kialakítása, alkalmazandó betűfokozatok, összegző vonalak stb.), a részletekhez utalunk a szakirodalomra (Gyurgyák 2005) és (Szántó 1951). Csak annyit említünk meg, hogy az oszlopos tagolás megfelelőbb, mint a soros; az oszlopcímeket nagybetűvel kezdjük, és függőleges vonalat célszerű alkalmazni az elválasztásra. | |||
Képek | |||
* Az illusztráció, mint fogalom tágabb és szűkebb értelemben is használható. Tágabban tekintve ide sorolható minden nem szöveges dokumentumelem. Mi most a szűkebb megközelítést alkalmazzuk. | A képek (ábrák, illusztrációk*) már a legkorábbi kézzel írott, ill. nyomtatott könyveknél (kódexeknél) is népszerű és "elvárt, kötelező" kísérőelemek voltak. Napjainkban is nyilvánvaló, hogy a képek használata a dokumentumok túlnyomó többségében célszerű és indokolt (eltekintve természetesen néhány speciális esettől, például levelek), hiszen egy-egy szemléletes ábra pontosabban kifejezheti a mondanivalónkat, mint egy több oldalas leírás. Az ábrák másik előnye, hogy megtörik a folyószöveg monotóniáját (Gyurgyák 2005). | ||
Az elektronikusan publikált anyagok - jellegük miatt - általában több illusztrációt, képet tartalmaznak, mint a nyomtatottak (ennek legfőbb oka az, hogy az előző esetben a terjedelem növekedése nem jár a költségek direkt növekedésével). | |||
Ha képeket akarunk a dokumentumunkban elhelyezni, akkor feltétlenül végig kell gondolnunk azt, hogy milyen képet akarunk használni, és hol találunk (honnan tudunk szerezni) ilyet. Internetes forrás esetén megfelelően elemezni kell a szerzői jogok kérdését is (sok kép szabadon felhasználható - általában természetesen hivatkozással -, de itt is vannak kivételek), végeredményben célszerű lehet saját képet rajzolni, ill. saját fotót használni (ez a képernyőképekre is igaz). | |||
| |||
Keressen a Wikipédián egy olyan képet, amelyet Ön a saját szakmai munkájában használni tud. Nézzen utána, hogy felhasználhatja-e ezt a képet egy oktatási prezentáció készítéséhez, ill. üzleti célra! | |||
Hasonlóan a táblázatok szedéséhez, a régi időkben az illusztrációk (nyomdai) előkészítése is nehéz, kimondottan időigényes feladat volt. Kezdetben kézzel rajzolták az illusztrációkat, ezt később felváltotta a fametszet, majd a (nyomdai) rézmetszet, még később pedig az acélmetszet (Szántó 1951). A hagyományos szedésnél a folyószöveg, valamint a rajzok és a képek nyomdai előkészítése élesen elvált egymástól. A számítógépes korszak itt is forradalmi változást hozott, az utóbbi időszak kiadványaiban már szinte kizárólag csak digitális - alapú - (fény)képeket és rajzolóprogramokkal készült illusztrációkat láthatunk, és nagy előny, hogy az ábrák a szöveggel együtt kezelhetők. | |||
Bár itt is mondhatjuk, hogy a számítógépes technológiákkal - természetesen - sok minden egyszerűbb lett (például az ábrák kicsinyítése vagy nagyítása régen a műszaki szerkesztés egyik nehéz feladata volt, napjainkra ez rutintevékenységgé vált), a képek mélyebb szintű kezelése manapság sem számít egyszerű területnek. (Gondoljuk végig, hogy egy nagy tudású képszerkesztő program alapos megismerése milyen komoly befektetett energiát igényel!) | |||
A dokumentumokban leggyakrabban használt ábratípusok a következők: grafikonok (statisztika, gyakoriság stb.), diagramok (oszlopdiagram, kördiagram, területi diagramok stb.), térképes ábrák, számolóábrák, egyéb ábrák (rajzok, képek, fényképek) (Gyurgyák 2005). | |||
Jegyzetünkben - terjedelmi okok miatt - nem vállalkozhatunk arra, hogy a számítógépes képszerkesztés, ill. képmanipuláció részleteiről írjunk, ez önmagában is egy teljes modul tananyagát képezhetné (hasonlóan, a képekkel kapcsolatos tipográfiai előírásokat sem mutatjuk be, ez a vonatkozó szakirodalomban elolvasható). Itt csak arra van lehetőségünk, hogy a képekkel végezhető alaptevékenységeket ismertessük, összefoglaló, áttekintő bemutatással. A dokumentumszerkesztők főbb lehetőségei tehát ezen a területen a következők: | |||
| |||
Próbálja ki önállóan Wordben a most bemutatott általános képmanipulációs műveleteket! | |||
A Word filozófia szerint a képek a dokumentumokban külön rétegre kerülnek (rajzoló réteg), ez a szöveg rétegtől különbözik. Így érthető el könnyen a kép szöveg elé hozása, illetve a kép szöveg mögé vitele. Hasonlóan külön rétegen szerepel az élőfej és az élőláb is (lásd lent). | |||
Képletek | |||
Képletek nem minden dokumentumban szerepelnek. Egy adott mű "képletgazdagsága" nyilvánvalóan attól függ, hogy a dolgozat milyen témában íródott. | |||
Ha leveszünk a polcról egy - régebbi - matematikai könyvet, és alaposan belepillantunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a számítógépes korszak előtt a képletek szedéséhez külön apparátust kellett felhasználni (azonnal látható például, hogy a helyes megjelenítéshez jó pár különböző méretű zárójelre volt/van szükség). Az is nyilvánvaló, hogy helyes szedéshez betartandó előírások egyáltalán nem egyszerűek (változók, indexek, közök; minderről részletesebben a Tipográfia leckében írunk). | |||
Manapság a dokumentumszerkesztő programok ilyen téren már meglehetősen elkényeztetnek bennünket, hiszen az Egyenletszerkesztő nagy biztonsággal garantálja, hogy a képleteink, egyenleteink formailag helyesen, a tipográfiai szabályok betartásával készüljenek el. Ennek ellenére a megfelelő ismeretek megtanulása ezen a területen sem "úszható meg", hiszen nem feltétlenül minden képlet az Egyenletszerkesztővel készül el, ráadásul - mint az a gyakorlatban könnyen látható - a program által kínált, (félig vagy majdnem teljesen) kész struktúrák feltöltéséhez is kell bizonyos tudás, mert még ott is lehet hibázni. | |||
| |||
A Word egyenletszerkesztőjének megismerését (beépített struktúrák, kész modulok, szimbólumok stb.) és a megfelelő gyakorlást önálló feladatként az Olvasóra bízzuk. (Megjegyezzük még, hogy az Eszközök csoportból aktiválható Egyenletbeállítások panelen a matematikai jelek, kifejezésével megjelenítésével kapcsolatos sokféle egyéb részlet is finomhangolható.) | |||
Olvassa el a Tipográfia modul megfelelő részét az egyenletekre, képletekre vonatkozó szabályokról! Gyakorlásként készítse el az ott bemutatott képleteket (a leckezáró kérdésekben szereplőeket is) a Word egyenletszerkesztőjével! (Javítsa a képletekben előforduló hibákat.) | |||
Keressen olyan matematikai-gazdasági képleteket, amelyeket Ön a saját munkájában használni tud! Ezeket is készítse el az Egyenletszerkesztővel! Próbálja ki azt is, hogy egyszerű képleteket direkt a folyószövegben helyez el, az Egyenletszerkesztő használata nélkül! (Itt különösen figyeljen a megfelelő tipográfiai szabályok betartására, például: változónevek dőltek, de a számok nem stb.) | |||
A dokumentumokban kiemelten - önálló bekezdésben - szereplő képletek általában számozottak. A számozáshoz a dokumentumszerkesztők tipikusan mezőket használnak, ahol az adott fejezet vagy alfejezet sorszáma is jelezhető, például: (3.12). | |||
| |||
*A Latex matematikai szedőnyelv (kiegészítő anyag) | |||
* A Latex program számos ingyenes változata letölthető az internetről. | Ha olyan dokumentumot (tankönyvet, tudományos cikket) kell készítenünk, amelyben sok matematikai (vagy éppen műszaki) képlet szerepel, akkor a hagyományos - általános célú - dokumentumszerkesztők helyett/mellett érdemes megfontolni a Latex (speciális) matematikai szövegszerkesztő használatát.* Ez a választás nyilvánvalóan azzal indokolható, hogy egy konkrét célfeladatra jobban alkalmas lehet egy célszoftver. | ||
A Latex megismerésére természetesen időt kell szánni, de mondhatjuk, hogy ez a folyamat hasonló az angol nyelv tanulásához: könnyen megtehetők az első lépések, és már rövid idő elteltével tetszetős eredmények érhetők el. (A rendszer haladóbb használatáig már csak komolyabb energia-befektetés árán juthatunk el.) | |||
Wordben és Latexben készült mintadokumentumok alapos összehasonlításával arra a következtetésre juthatunk, hogy sok esetben valóban határozottabban kellemesebbnek tűnnek a Latex megoldásai a tördelésben, illetve a képletek megjelenítésében. (Annak ellenére, hogy az Egyenletszerkesztő maga is egy profi alkalmazás.) | |||
| |||
Hasonlítsa össze az ábrán a bal oldali és a jobb oldali dokumentum egyenleteinek a megjelenítését (Viete, Gregory-Leibniz és Ramanujan képletei). Térjen ki az apróbb részletekre is! Milyen különbségeket tapasztal? Csoporttársával vitapartnerként érveljenek a Latex és a Word képletmegjelenítése mellett, ill. ellen! | |||
A Latex-dokumentumok készítéséről jegyzetünkben (a terjedelmi korlát miatt) csak egészen röviden tudunk írni (a lelkes, érdeklődő Olvasónak ajánljuk első olvasmányként az (Oetiker 2011) művet. | |||
A Latex szerkesztő fő jellemzője az, hogy nem WYSIWYG típusú, azaz egy forrásfájllal dolgozunk, majd ez a dokumentum - a nyomtatási formában történő megjelenítéshez - fordítást igényel (a lefordított dokumentum általában pdf formátumú). A Latex-dokumentum elemei kulcsszavakkal azonosítandók (például document, abstract, section). Minden struktúrának (vezérlő szerkezetek) van eleje és vége, ezeket vagy a "begin" és "end" kulcsszavakkal jelöljük (például \begin{equation}, \end{abstract}), vagy pedig kapcsos zárójelekkel. | |||
| |||
A Latex-dokumentum részei a következők: címrész, absztrakt, cikktörzs, irodalom. A struktúrák egymásba ágyazhatók, erre is a {} jelpár szolgál. A táblázatok, képletek és egyéb más dokumentumelemek speciális kódok begépelésével vihetők be a szövegbe. (Például: \frac - tört kifejezést jelenít meg, külön megadandó a számláló és a nevező; \sqrt - négyzetgyökjel alá rakja a következő részletet; \label vagy \ref - hivatkozást definiál, \cite - hivatkozási mezőt helyez el a szövegben.) | |||
Nagyobb Latex-dokumentumok (például szakdolgozatok, könyvek) tipikusan kisebb forrásfájlok összeszerkesztésével készülnek, emiatt egy-egy (önálló) Latex dokumentum mérete általában kicsi. A Latex használatának további jelentős előnyei tehát nagyobb, extrém sok képletet tartalmazó dokumentumnál jelentkeznek: a Word fájl manipulációja itt már nehézkes, lassú, a Latex fájlnál ellenben alig jelentkezik a lassulás. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy egy haladó Latex felhasználónak magas szintű tipográfiai ismeretekre van szüksége, mert ez a rendszer sokkal "gépközelibb", mint a kényelmes dokumentumszerkesztő programok. | |||
Mezők | |||
Mint már az előzőekben is láttuk, a dokumentumelemek kialakításánál többször találkozunk dinamikus tartalommal, amely a hagyományos statikus apparátussal nyilvánvalóan nem kezelhető megfelelő módon. Az ilyen típusú feladatok megoldására mezőket használunk. | |||
A mezők a dokumentum változó adatainak helyőrzői, hatásukra a program végrehajt valamilyen feladatot, amely sokféle lehet: az oldalszám vagy dátum beillesztésétől kedve egészen bonyolult tevékenységekig, mint például egy tartalomjegyzék vagy egy tárgymutató összeállítása. Kimondottan gyakori, mezővel megoldott feladattípus még a kereszthivatkozás készítése is. (A mezők logikailag a szöveg bevitelét bemutató leckében is tárgyalhatók lettek volna, de az alkalmazások miatt célszerűbbnek láttuk a mostanra halasztott ismertetést.) | |||
A mezők kezelését az egyes alkalmazások különbözőképpen valósítják meg. Míg például a LibreOffice Writerben a mezőtulajdonságok csak párbeszédablakok segítségével módosíthatók, a Word-mezők közvetlenül szerkeszthetők a dokumentumban, ennek következtében akár egymásba is ágyazhatók. | |||
| |||
A Word mezőit az ún. mezőkarakterek, valamint az ezek közé írt mezőtípus és az utasítások alkotják. Ezeken kívül számos mező "kiértékelésének" eredményét szabályozhatjuk mezőkapcsolók megadásával. Amennyiben egy mező utasításában egy vagy több másik mező is szerepel, a program a mezők kiértékelését a legbelsővel kezdi. | |||
Bár a Word mezőkarakterei külsőleg a kapcsos zárójelekhez hasonlítanak, közvetlenül csak a Ctrl+F9 gyorsbillentyűvel vagy a mezőbeszúró paranccsal (Beszúrás/Szöveg/Kész modulok/Mező...) vihetők be a dokumentumba. | |||
| |||
A mezők funkciójuk alapján három csoportba sorolhatók: | |||
| |||
Az eredménymezőket kétféleképpen jeleníthetjük meg: az egyik üzemmódban a mezőkódot láthatjuk, a másikban az eredményt (váltás az ALT+F9 billentyűkombinációval). Ez utóbbi esetben is ezek a mezők - alapbeállítás szerint - szürke árnyékolással vannak kiemelve a dokumentumban (az árnyékolás ugyan elrejthető/kikapcsolható, de ez nem javasolt). A mezőeredmények nyomtatáskor (beállítástól függően) automatikusan aktualizálódhatnak, de a kijelölt mezők szerkesztéskor kérésre is frissíthetők (F9). | |||
Saját szavaival ismertesse a mezők típusait és jellemzőit! | |||
Amennyiben egy mező eredményét meg szeretnénk őrizni, zárolásával akadályozzuk meg a frissítését (CTRL+F11; ezzel például a készítés idejét fixen "bedrótozhatjuk" a dokumentumba). Később a mezőfrissítést ismét engedélyezhetjük. Irányított beillesztéssel vagy a mező hivatkozásának megszüntetésével a mezőeredmény normál szöveggé alakítható, ekkor a benne foglalt információ (végleg) statikussá válik. | |||
Szúrjon be néhány mezőt egy Word dokumentumba, és próbálja ki a most megismert funkciókat (mezőkódok-eredmény váltás, mező zárolása, valamely mező direkt átszerkesztése). Keresse meg a Fájl backstage-ben a beállítások között, hogy hogyan lehet a mezők megjelenítésének szürke árnyékolását ki- és visszakapcsolni. | |||
Készítsen egy példadokumentumban számozott képaláírást! (Helyezze ezt el legalább 3-4 kép alatt!) | |||
Profi Word felhasználók direkt módon szerkesztik a mezőkódokat, és ezzel sok feladatra nagyon hatékony megoldást tudnak adni. További részletekről érdemes a Súgóban tájékozódni. | |||
Élőfej, élőláb | |||
Az élőfej a könyv oldalainak felső szegélyén szalagszerűen elhelyezkedő szövegsor, amelyet gyakran egy finom lénia egészít ki (Gyurgyák 2005) (hasonló meghatározás adható az élőlábra is). Az élőfej és az élőláb - az esztétikai funkció mellett - a tájékozódás megkönnyítésére is szolgál. | |||
A bal és a jobb oldali élőfej kialakítása általában (célszerűen) a következő: ha a kötetben különböző szerzők művei szerepelnek, akkor bal oldalt a szerző, jobb oldalt a cím; ha egy szerző van, bal oldalon a fejezetcím, jobb oldalon a fejezeten belüli alcím - ennek hiányában az oldalon érintett téma megjelölése - szerepel. Egyes - tipikusan kisebb terjedelmű - kiadványoknál (például céges reklám vagy akár vizsgafeladatsor) megengedett lehet az egész dokumentumon végighúzódó fix tartalom az élőfejben (az oldalszámozás mellett). | |||
Könyveknél, nagyobb dokumentumoknál nincs értelme az olyan megoldásoknak, amikor az élőfej semmilyen módon nem segíti a munkában való tájékozódást, például bal oldalon mindig a szerző neve, jobb oldalon mindig a mű címe - egy szerzős munka esetében. Ezek kerülendők! | |||
Az élőfej beleszámít a szedéstükör méretébe, viszont az önállóan álló oldalszám nem. Ha az oldalszámot az élőfejben helyezzük el, kívülre kerüljön, a szöveg középre vagy belülre. A szótárakban és lexikonokban az élőfej a címszó szerinti keresést szolgálja, itt az oldalszám van belül és a szöveg kívül. Kéthasábos szedésnél az élőfej mindkét szélén más címszó szerepelhet. | |||
Az élőfej és élőláb megtervezésénél a legfontosabb szempont a folyószövegtől való távolság megfelelő megválasztása, amely körülbelül fél sornyi, vagy annál kicsivel több, de egy sornál kevesebb legyen. Ha léniát (elválasztó vonalat) is használunk, akkor a lénia alatti és fölötti távolságot lehetőleg ugyanakkorára állítsuk. Az élőfej szövegét lénia hiányában antikva (álló betűk) helyett szedjük a folyószövegnél két betűfokozattal kisebb verzállal (nagybetűvel), vagy legyen kiskapitális. | |||
Saját szavaival mutassa be az élőfej és élőláb kialakításának szempontjait! Térjen ki a következőkre: milyen tartalmat célszerű elhelyezni az élőfejben és az élőlábban; milyen betűméretet és stílust javasolt alkalmazni. | |||
Ahogy már fent is említettük, a Word az élőfejet, ill. az élőlábat külön rétegként kezeli. Ennek szerkesztésekor a dokumentum folyószövege inaktív, tehát nem módosítható. A szövegtől való távolság az egyéb beállítások függvényében nagyrészt automatikusan szabályozott. Az információ alapértelmezés szerint három pozícióba (bal, közép és jobb) írható be, ezeket előre létrehozott tabulátorpozíciók definiálják. | |||
| |||
Wordben az élőfej, ill. élőláb kialakítása egyszerűbb esetekben (fix tartalom, vagy egyszerű dinamikus tartalom, például oldalszám) kész modulok beszúrásával történhet (Beszúrás/Élőfej és élőláb csoport). A kész modulok kialakítása, alapértelmezett formázása célszerűen megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket fent ismertettünk (ennek ellenére egyes esetekben szükség lehet felhasználói beavatkozásra is). (Valójában az - üres - élőfej és az élőláb a beszúrástól függetlenül is létezik már a Wordben, nem mi hozzuk létre.) | |||
A következőkben bemutatjuk az élőfej kialakításával kapcsolatos egyik tipikus probléma Wordos megoldását. A feladatunk az, hogy a dokumentum élőfejében jelenítsük meg az aktuális alfejezet címét. | |||
Tegyük fel, hogy a dokumentumot már megfelelő módon szakaszokra bontottuk, és a címstílusokat is létrehoztuk. Álljunk annak a szakasznak az élőfejébe, ahova az első hivatkozást be kell szúrni. Ha be van kapcsolva a "csatolás az előzőhöz" opció, akkor ezt kapcsoljuk ki - ezzel leválasztjuk ezt a szakaszt az előzőről (a címnegyedívnek nincs élőfeje, lásd még Tipográfia lecke). | |||
| |||
A Tervezés/Kész modulok/Mezők pont aktiválása után válasszuk ki a mezőnevek közül a megfelelő címsorstílust, és szúrjuk be (a jobb oldalra). (A feladat finomítható még azzal, hogy - két oldalas nyomtatás esetén - páratlan oldalakon jobbra, párosakon pedig balra igazítva szúrjuk be a tartalmat.) Amennyiben a "csatolás az előzőhöz" opció a dokumentum további részeire be van kapcsolva, akkor ezzel a többi alfejezetcím is megfelelően fog megjelenni. | |||
A leírás alapján ezt a feladatot Ön is végezze el, egy megfelelően nagy méretű példadokumentumon dolgozva. | |||
Ritkán - extrém hosszú tartalom, vagy speciális oldalkép esetén - megtörténhet az is, hogy a szöveg- vagy kiadványszerkesztő program az élőlábat több egymás utáni oldalra szétosztja. Ez automatizáltan történik, és az olvasó számára csak minimális kényelmetlenséggel jár. | |||
Jegyzetek | |||
A jegyzetek a folyószöveget kiegészítő rövid megjegyzések, irodalmi hivatkozások, amelyek anélkül közölnek a témával kapcsolatos plusz információt, hogy a főszöveg gondolatmenetét megtörnék, ill. annak olvashatóságát rontanák. A jegyzetek szoros kapcsolatban állnak az irodalomjegyzékkel, azzal összhangban kell lenniük. | |||
A jegyzetelési formát a könyv funkciója és típusa határozza meg. Tudományos művekben hivatalosan láb-, fejezet vagy szöveg végi jegyzetet alkalmazunk, esszékben, szépirodalmi és ismeretterjesztő művekben - néhány bibliográfiai hivatkozás esetén - szövegközi jegyzeteket (egy-egy konkrét tudományos kiadvány szerkesztője azonban a gyakorlatban követhet ettől eltérő megoldást is, ez tudományterülettől is függhet). | |||
Ha egy-két tucatnál több jegyzet van, de számuk jóval száz alatt marad, és ezek kizárólag irodalmi hivatkozások, akkor használhatunk szövegközi, sorszámozott bibliográfiai jegyzeteket, amelyeknél a hivatkozott mű bibliográfiai sorszámát szögletes zárójelben adjuk meg. A zárójeles jegyzetek, ahol a szerző vezetéknevét és a mű megjelenési évszámát, szükség esetén az oldalszámot a folyószövegben kerek zárójelben adjuk meg, szintén csak irodalmi hivatkozásokhoz használhatók. Alkalmazásukkor az irodalomjegyzék csak alfabetikus lehet, és ekkor a főszöveghez fűzött kiegészítéseket logikailag helyesen csak a lábjegyzetben helyezhetjük el. | |||
| |||
A jegyzetszámokat (hivatkozásjel) és a nem szövegközi jegyzeteket mindig kisebb betűfokozattal szedjük a folyószövegnél. Ha a könyvben a jegyzetek száma száz alatt marad, számozásuk a hagyomány szerint - a teljes kötetre - folyamatos lehet, egyébként fejezetenként újrakezdődő. A folyószövegben a jegyzetszámokat általában az írásjel után tesszük, de ha a jegyzet csak egy bizonyos szóra, illetve zárójelek vagy gondolatjelek közé zárt szövegre vonatkozik, akkor a szám az írásjel elé kerül. A jegyzetszám mindig tapadjon az előtte álló karakterhez. (Ezen szabályok egy részét - tipikusan a méretre vonatkozóakat - a szöveg- és kiadványszerkesztők automatikusan alkalmazzák; lásd még a Tipográfia leckét is.) | |||
Saját szavaival ismertesse a jegyzetek kialakítására vonatkozó előírásokat! | |||
A Wordben a jegyzetek kezelése technikailag egyszerű, a részletes ismertetéstől ezért eltekintünk (megemlítjük, hogy van lehetőség a lábjegyzethivatkozás-jel formátumának beállítására is). A lehetőségek a Hivatkozás lap Lábjegyzetek csoportjában találhatók meg. | |||
Készítsen lábjegyzetet egy Word dokumentumban. Módosítsa egyedileg a lábjegyzethivatkozás-jel formátumát! | |||
Egy Word dokumentumban önállóan próbálja ki a végjegyzet készítésének lehetőségét. | |||
Könyvjelzők és kereszthivatkozások | |||
A könyvjelző a dokumentum aktuális pozíciójának megjelölésére szolgál, néhány speciális szöveg-feldolgozási feladatban használhatjuk. Ezek a következők: | |||
| |||
A dokumentumszerkesztők a könyvjelzők kezeléséhez elvárásainknak megfelelő kényelmes támogatást nyújtanak. Wordben például a könyvjelző készítése a megfelelő szövegrész kijelölése után a Beszúrás/Hivatkozások/Könyvjelző funkció segítségével történik (egy dokumentumban egy adott néven csak egy ilyen elem létezhet). A könyvjelzők megjelenítése a képernyőn ki- és bekapcsolható (Fájl backstage, Beállítások), a kijelzés szögletes zárójelek között történik. | |||
| |||
Kereszthivatkozással a folyószövegben a dokumentum egy adott részére hivatkozunk. Ez az elem mezőként (alapértelmezés szerint megfelelő kiemeléssel) kerül be a dokumentumba, így aktualizálás után mindig a helyes eredményt mutatja. Bizonyos terjedelmet túllépő (akár már 2-3 oldalnál hosszabb) dokumentumok esetén "forrón javasolt" az automatikus hivatkozások használata, mert a "kézi" hivatkozások szétcsúszhatnak, és ez sok kellemetlen hiba okozója lehet. (Gondoljunk például arra az esetre, amikor valaki az irodalomjegyzékbe újabb tételt vesz fel, miközben a szövegben már több statikus hivatkozást helyezett el a meglevő bejegyzésekre...) | |||
A hivatkozások a dokumentumszerkesztőkben tipikusan nyomkövetésre is lehetőséget adnak, tehát kattintással (esetleg valamely billentyű leütésével kombinálva, pl. CTRL) az adott elemhez ugorhatunk (például az irodalomjegyzék megfelelő tételéhez). | |||
A dokumentumban alkalmazott dinamikus elemek mennyisége és minősége a készítő jártasságát, felkészültségét is mutathatja az adott területen. | |||
Kereszthivatkozás készíthető például: | |||
| |||
Saját szavaival mutassa be, hogy milyen típusú feladatok megoldására használhatunk könyvjelzőt és kereszthivatkozást! | |||
Wordben a létrehozás a Beszúrás/Hivatkozások/Kereszthivatkozás funkció segítségével történik. A következő lépésben ki kell választanunk az alkalmazandó hivatkozás típusát (pl.: ábra, egyenlet stb.) és a konkrét "egyedet" (melyik ábra, egyenlet stb.), majd döntenünk kell arról, hogy a hivatkozás a választott elem melyik jellemzőjére vonatkozzon (például képaláírás esetén választható teljes képaláírás, vagy csak címke és szám stb.; lásd 13. ábra). | |||
| |||
Ellenőrizze, hogy a Word milyen típusú hivatkozásokat támogat! Próbálja ki ezeket egy példadokumentumban! Könyvjelző segítségével szúrjon be egy alapból nem támogatott hivatkozást is (pl. irodalmi tétel)! | |||
Mutatók | |||
A mutatók a főszövegben és a függelékben szereplő fontosabb neveket, fogalmakat, kulcsszavakat és -kifejezéseket, illetve évszámokat sorolják fel az oldalszám feltüntetésével. A mutató típusa szerint lehet személynévmutató, tárgymutató, földrajzi nevek mutatója, évmutató stb., de - a dokumentum méretétől és kialakításától függően - ezeket akár össze is vonhatjuk (például név- és tárgymutató). | |||
Az egyes tételek besorolásánál az általános magyar betűrendet használjuk. A névelőket csak az irodalmi művek mutatójában vesszük figyelembe a sorrend kialakításakor (egyéb esetekben tehát ezek elhagyandók). Az oszlopos mutatókban az egyes főtételek alatti altételeket is ábécésorrendbe állítjuk. | |||
A mutatókban az összevont tételek kétféle formában helyezhetők el. Az oszlopos mutatóban a főtétel és az altételek külön sorokban helyezkednek el. Az ún. bokrosított mutatóban az egy bekezdésbe kerülő tételeket megfelelő módon - szinte kizárólag csak pontosvesszővel - elválasztjuk egymástól. | |||
A tételekben a címszó és az utolsó oldalszám után nem teszünk írásjelet, azonban az oldalszámokat vesszővel választjuk el egymástól. Ha kettőnél több egymást követő oldalra hivatkozunk, a kötőjeles formát alkalmazzuk (például 41-43). A mutatón belül utalhatunk egy másik címszóra is a lásd, lásd még, vesd össze kifejezések használatával. Az utalószót mindig kurziváljuk (dőlten szedjük), és pontosvesszővel választjuk el az előtte álló oldalszámtól. | |||
| |||
Saját szavaival ismertesse a mutatók típusait, és mutassa be a kialakításukra vonatkozó szabályokat! | |||
A mutató elkészítése a tárgyszavak meghatározásával, összeállításával kezdődik (először lehet papíron jelölni, utána következhet a gépi jelölés). Lehetőleg ezt a feladatot a szerző végezze el. Miután a dokumentumban megjelöltük a megfelelő szavakat és kifejezéseket, a szöveg- vagy kiadványszerkesztő program megfelelő funkciójával beszúrjuk a megfelelő formátumú összeállítást. A program összegyűjti a tárgymutató-bejegyzéseket, sorba rendezi őket, beírja a megfelelő oldalszámokat, megkeresi és törli az azonos oldalra mutató ismétlődő bejegyzéseket, végül megjeleníti a mutatót. | |||
Wordben a tárgyszavak megjelölése az aktuális kijelölés után az Alt+Shift+X billentyűk lenyomásával, vagy a Hivatkozás/Tárgymutató/Bejegyzés megjelölése ponttal történik. A megjelenő ablakban megadhatjuk, hogy a bejegyzéshez tartozzon-e esetleg albejegyzés is, majd a Jelölés, ill. az Összes jelölése gombbal elvégezhető a kijelölés. A tárgymutató beszúrása a dokumentum végére a Tárgymutató csoport Beszúrás gombjával történik. | |||
| |||
Készítsen saját tárgymutatót egy alkalmas Word alapdokumentum felhasználásával. Legalább 8-10 bejegyzést vegyen fel, és legyen köztük néhány olyan is, amely több különböző oldalon is előfordul. Bővítse a mutatóját azzal, hogy albejegyzéseket is definiál (pl. hulladék - újrafelhasználható, veszélyes). | |||
Tartalomjegyzék | |||
A tartalomjegyzék a könyvek belső címrendszerét, a járulékos részek címeit (ezeket részletesen lásd a Tipográfia leckében; kivéve címnegyedív, ajánlás, mottó, kolofonoldal, információs és kereskedelmi oldalak) és kezdő oldalszámait tartalmazza. | |||
A tartalomjegyzékben lehetőleg minden címet tüntessünk fel, de ügyeljünk arra, hogy a túlságosan terjedelmes tartalomjegyzék nehezíti a tájékozódást. Amennyiben meglehetősen sok a belső cím, a negyedrangú és annál alacsonyabb címeket elhagyhatjuk. Ha elhagyunk elemeket, akkor azt mindig egységesen tegyük. Bonyolult címrendszer esetén alkalmazható az a megoldás is, hogy egy rövid, áttekintő tartalomjegyzéket követ egy részletes. | |||
A tartalomjegyzék összeállításánál kiderülhet esetleg az is, hogy eredetileg rosszul alakítottuk ki a dokumentum címstruktúráját. Ekkor áttervezés szükséges! | |||
A tartalomjegyzék-összeállítás az egyes alkalmazásokban hasonló módon, stílusok, vázlatszintek és tartalomjegyzék-bejegyzés mezők segítségével történik. Az első lépés mindig a címsorok megjelölése, ezt a jegyzék beszúrása és formázása követi. A jegyzék a címrendszer esetleges változásait automatikusan általában nem követi, ezért lehetőség van a frissítésre is. | |||
A tartalomjegyzék formai megjelenítése (szedése) többféle módon is megvalósítható. Általános elv, hogy az összeállított jegyzékben a különböző címfokozatokat meg kell különböztetni egymástól. Ez történhet számok használatával vagy tipográfiai eszközökkel - behúzás (néhány betűhely fokozatonként), ill. betűfajták és -fokozatok alkalmazásával. Utóbbi esetben két-három betűfajtánál (lásd Tipográfia lecke) ne használjunk többet, mert különben áttekinthetetlenné válhat a jegyzék. Az alsóbb szintű címek csoportosítva (bekezdéses címek) is megjeleníthetők, az ilyen speciálisabb megoldásokat azonban nem minden dokumentumszerkesztő támogatja. | |||
| |||
Egyszerűbb szerkezetű könyveknél a főszöveg címeit antikvából (álló betűkkel) szedjük, a járulékos részekét kurzívból (dőlten), azonban a bonyolultabbaknál, ahol a kurziválásnak más szerepe van, egyéb tipográfiai megoldást kell alkalmazni. | |||
A jegyzék kialakításának, tervezésének részletesebb leírása megtekinthető a (Gyurgyák 2005) szakirodalomban. | |||
Szakirodalmi vagy internetes források felhasználásával tájékozódjon - a fent leírtaknál részletesebben - arról, hogy milyen típusú tartalomjegyzékek szerepelhetnek a kiadványokban! Füzetébe készítsen feljegyzéseket! | |||
Wordben a tartalomjegyzék kialakítása a Hivatkozás menüszalag Tartalomjegyzék csoportjának felhasználásával történik. Leggyorsabb megoldásként választhatunk a kész tartalomjegyzék-modulok közül, de mi magunk is megadhatjuk a beállításokat. (Pl.: mely stílusokból építkezzen a jegyzék, használjon-e a rendszer kitöltést a jegyzékben a cím és az oldalszám között stb.) | |||
| |||
Készítsen egy megfelelő címstruktúrával rendelkező Word dokumentumhoz tartalomjegyzéket! A beállítási lehetőségeket (és a formátumokat) módosítva próbáljon ki több különböző összeállítást is. | |||
Próbálja ki a tartalomjegyzék elkészítését Libre OfficeWriterben! Milyen eltérést tapasztal a Wordos környezethez képest? |
Önellenőrző kérdések | |||||||||||||||
1. Válassza ki a következő felsorolásból azokat az elemeket, amelyek rétegként szerepelnek a Wordben, illetve amelyekhez külön réteg tartozik!
![]() | |||||||||||||||
2. Egészítse ki az alábbi mondatokat! A táblázatok léniákkal határolt, -okba rendezett adatsorok, amelyek kiegészítik és szemléltetik a főszöveg mondanivalóját. ![]() | |||||||||||||||
3. Jelölje meg a következők közül azokat a tevékenységeket, amelyek a Wordben tipikusan mezőkkel valósíthatóak meg!
![]() | |||||||||||||||
4. Jelölje meg a következő elemeket aszerint, hogy hol célszerű őket elhelyezni, ill. hol helyezhetőek el: az élőfejben (F), az élőlábban (L), mindkettőben (M), egyikben sem (E). A dokumentumrész szerzőjének neve (több szerzős dokumentum esetén). ![]() |