KURZUS: Informatikai rendszerek alapjai
MODUL: Szöveg- és kiadványszerkesztés
3. lecke: A szöveg formázása
Cél: A szöveg formázásáról biztosan mindenki rendelkezik már bizonyos ismeretekkel, hiszen a középiskolában és az irodai munkahelyeken ez az egyik leggyakrabban előforduló feladattípus a Wordben. Hasonlóan azonban a korábban említettekhez, itt is sokszor az a pedagógus tapasztalata, hogy a diákok tipikusan fejletlen megoldásokat alkalmaznak, konkrétan a direkt formázással történő kialakítás az általánosan elterjedt. Ez azonban sok hibalehetőséget hordoz magában, és kialakult elrendezés módosítása is rendkívül nehézkes. | |||
Ezzel szemben a stílusokkal történő formázás tiszta, jól strukturált és könnyen átlátható, rugalmas, egyszerűen módosítható struktúrát hoz létre. Szintén a korábbival megegyező módon mondhatjuk tehát, hogy mindenki számára kiemelten fontos, hogy pontosan tisztában legyen ezekkel az ismeretekkel. | |||
Sokan nem gondolnak arra sem, hogy a kialakítást gondos tervezés előzi meg. A leckében megfelelő hangsúlyt fektetünk ennek a bemutatására is. A stílusokkal történő műveletvégzés elsősorban technikai jellegű, viszont ennek megfelelő elsajátítása a leírtakon túlmenő önálló gyakorlást igényelhet! A leckét a sablonok ismertetése és az áttekintő dokumentum-manipuláció bemutatása zárja. | |||
Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha | |||
| |||
Időszükséglet: A tananyag elsajátításához (a feladatok megoldásával együtt) hozzávetőlegesen 5 órára lesz szüksége. | |||
Kulcsfogalmak | |||
| |||
Áttekintés | |||
Miután már rendelkezésünkre áll egy hibátlan nyers szöveg, elkezdhetjük a dokumentum formai kialakítását. Ehhez először meg kell terveznünk a szöveg és egyéb dokumentumelemek elrendezését, az alkalmazott betűk típusát, méretét stb., majd a terv alapján kivitelezhetjük a formázást. | |||
A dokumentumok formázásakor három ún. formázási egységet különböztetünk meg. A legkisebb formázható elem a karakter, mivel a betű-, nyelv-, szegély- és mintázatbeállítás karakterenként külön-külön is elvégezhető. A következő szintet a bekezdések alkotják. Ezek mindegyikére más bekezdés-, tabulátor-, lista-, szegély-, mintázat- és iniciálébeállítás alkalmazható. A dokumentumok legnagyobb egységét a szakaszok adják, amelyek eltérő hasáb-, lábjegyzet-, és végjegyzet-beállítással - esetleg oldalbeállítással - rendelkezhetnek. | |||
Dokumentumaink egységes kinézetét úgy biztosíthatjuk, hogy az azonos szerepű dokumentumelemekre megegyező beállításokat alkalmazunk (például minden fejezetcímnek ugyanolyan a betűtípusa és -mérete). Ennek a legegyszerűbb módja az, ha az egyes dokumentumelemek formátumait bekezdés- és betűstílusokkal adjuk meg. A stílusok azon túl, hogy összefoglalják az adott formázási egység beállításait, rugalmas kialakítást tesznek lehetővé. | |||
A formázást a nagyobb egységek beállításától a kisebbekig célszerű végezni. Először adjuk meg a papír és a margók méretét, majd állítsuk be a bekezdések és a kiemelt szövegrészek stílusát. A stílusoktól eltérő egyéni formai beállításokat ezt követően végezzük el. Mindezen lépések tényleges gyakorlati végrehajtását a lecke további részeiben tárgyaljuk. | |||
Saját szavaival foglalja össze a szöveg formázásának most megismert fontos lépéseit! | |||
A tipográfiai terv | |||
Ahogy már azt részben fent is említettük, ahhoz, hogy egy kiadványnál elérjük a megfelelő funkciót és struktúrát, valamint az esztétikus megjelenést, először egy gondos tervet kell készítenünk (tipográfiai terv, lásd még: Tipográfia lecke a modul végén), majd a kivitelezés során a legapróbb részleteket is szigorúan a terv szerint kell kialakítanunk (hasonlóan az építkezéshez). Ez a szemlélet fokozottan érvényes egy könyvsorozat vagy időszaki kiadvány (periodikum) esetén. | |||
Sokszor az ilyen terveket készen kapjuk (például az Informatika II. tárgy beszámolóján elő van írva az összes szükséges beállítás, de nyilvánvalóan egy pályázat formai követelményei között is meg van adva minden, ami a korrekt beadáshoz szükséges), de előfordulhat az is, hogy egy nagyobb feladat részeként a terv elkészítése is a mi feladatunk lesz. Ekkor érdemes az elmélet direkt tanulása mellett (lásd lent; illetve például a (Gyurgyák 2005) irodalomban) esettanulmányokat is áttekinteni, kitérve különösen a következő pontokra: | |||
| |||
Végezzen önálló elemzést a fent megadott pontok szerint, nézzen át különböző sikeres és kevésbé sikeres dokumentumokat. Készítsen jegyzeteket a tapasztalatairól! Milyen nagyon sikeres megoldásokat talált, és milyen hibákat észlelt? Hogyan tudná az utóbbiakat javítani? | |||
| |||
Megjegyezzük, hogy az igazán magas minőségű tervet leggyakrabban szakember készíti, általában ennek megfelelő díjazásért. | |||
Az Informatika II. tananyagban mi a dokumentumok általános elrendezésével, illetve az elrendezés megtervezésével csak szerényebb mértékben tudunk foglalkozni. A lehetőségeink alapvetően arra korlátozódnak, hogy megismerjük a hagyományos és a modern lapstruktúra jellemzőit. (Az érdeklődő Olvasónak további forrásként ajánljuk az irodalomban szereplő egyes tételeket, például (Pető 2010).) | |||
Hagyományos és modern stílus az elrendezésben | |||
A dokumentumok elrendezésében kétféle stílust különböztetünk meg. A hagyományos elrendezés szerint az információ egymás alá írt sorokban jelenik meg a kiadvány oldalaira megállapított szedési felületen, a szedéstükörben. Itt a klasszikus görög matematika és geometria által kidolgozott arányok érvényesülnek, az esztétikai szépséget az egyszerűség és a nyugodt harmónia biztosítja. | |||
A modern stílus azokra a vizuális alapelvekre épül, amelyeket a XX. század elején rögzítettek az alaklélektan kutatói. A modern nyomtatott oldalakon az elemek elrendezését és a közöttük lévő teret modulhálós szerkezet határozza meg. A tervező döntései mögött nincs összefüggő filozófia, a funkció dönti el, hogy mi kerüljön az oldalra: csak azok az elemek szerepelnek, amelyeknek funkciójuk van és csak akkorák, amekkorának a funkció betöltéséhez lenniük kell. A kommunikációs szerep mellett megjelenik az elrendezés grafikai értéke. | |||
| |||
Rend vagy káosz | |||
A kommunikáció alapja a rend, amelyet az állandó ismétlésnek köszönhetünk. Az olvasó rendet és jelentést keres a nyomtatott oldalon. Jelentést tulajdonít például a betűméret és a betűköz változásának, a csupa nagybetűs szedésnek. A méret, a kontraszt, a textúra és a szövegelemek viszonylagos helyzetének változásai vizuális hierarchiát jelentenek, vagyis a különböző elemek egymáshoz viszonyított jelentőségét mutatják, amely az írásmű belső hierarchiáját tükrözi. | |||
A hagyományos elrendezésnél a konzisztencia és az ismétlés mintázatot teremt, ez a rend egyik fontos eleme. Az oldalak túlzott konzisztenciáját illusztrációval tehetjük változatossá, amely jóleső ellentétben áll a szövegoldal szürkeségével. Ha finomabb hatásokat szeretnénk elérni, a változatossághoz elegendőek lehetnek olyan elemek is, mint az alcím vagy az iniciálé. A modern stílusú oldalakon a zárt elrendezést valamilyen rendszer szerint széttörjük. Az egységet felváltja a változatosság, amely a kommunikációs folyamatot a szélsőségek (vagyis a káosz) irányába viszi. | |||
Szimmetria | |||
A szimmetria kultúránk integráns része, mindenféle tervezési tevékenységben gyakran alkalmazzák. A csomagolások és a címkék jobbára szimmetrikusak; a készülékek tervezésében is erősen érvényesül ez az elv, még akkor is, ha a funkció nem feltétlenül kívánja meg. | |||
A hagyományos nyomtatott oldalon a tengelyszimmetria érvényesül, ahol egy láthatatlan függőleges tengely két egyenlő félre osztja az egészet. Az elrendezés a szimmetria által a statikus egyensúlyra törekszik, a stabilitás és a rend érzését kelti. A modern oldalelrendezést az aszimmetria jellemzi, ezáltal dinamikussá téve az összképet. A mozgást az elemek statikus alaphelyzettől eltérő pozíciója, valamint a méretek klasszikus arányoktól való eltérése sugallja. | |||
Egyensúly és harmónia | |||
Harmónia (elemek békés együttélése) a nyomtatott oldalon akkor jön létre, ha az elemek arányban állnak egymással, a kontraszt minimális és semmi sem vonja a lapon átlós irányba a szemet. Az elemek szürkeértékének (a világos-sötét aránya) és léptékének (viszonylagos méretében) aránylag kis kontrasztja és szimmetriája lényeges szerepet tölt be a hagyományos oldalelrendezés által keltett harmónia- és egyensúlyérzetben. | |||
A modern tervezés alapelve az egység és a változatosság közötti egyensúly elérése. Az elemek rendszerint egyszerűbbek, és nagyobb kontrasztot teremtenek az oldalon, mint hagyományos megfelelőik. A szöveg kompakt tömbökben helyezkedik el, a megnövekedett számú díszítő és illusztratív elemekkel összetettebb elrendezésre ad lehetőséget. | |||
Arány | |||
Az arány a harmónia és az egyensúly lényeges eleme. A hagyományos nyomtatott oldalt a görög matematika és geometria által kidolgozott arányok egyszerűsége jellemzi. A klasszikus arányrendszer a nyugati kultúra része maradt századokon át, s ma is ez a normális, a szemnek kellemes. | |||
A legismertebb klasszikus arányt aranymetszésnek nevezik. Egy szakaszt akkor osztunk fel az aranymetszés szabályainak megfelelően két részre, ha a rövidebb rész úgy aránylik a hosszabbhoz, mint a hosszabb a teljes szakaszhoz. Az aranymetszést nemcsak az oldal szélességi-magassági arányánál használjuk fel, hanem az oldalon elhelyezett elemek formájánál és elhelyezésénél is (például a szedéstükör mérete a lapmérethez képest). A modern oldalakon az összetettebb szerkezet változatosabb méreteket és arányokat tesz lehetővé. | |||
Térköz és textúra | |||
Egy elem szürkeértékét az határozza meg, hogy mennyire sötétnek vagy világosnak látszik. Ez a tulajdonság viszonylagos, erősen függ az elem környezetétől. A textúra a szürkeérték eloszlásának a mértéke egy nagyobb egységen belül. | |||
A hagyományos nyomtatott oldal szürkeértékét a szöveg egyenletessége által létrehozott textúra adja, az egyéb elemeknek ehhez kell harmonizálniuk. A közöket vizuálisan úgy kell elosztani, hogy egy statikus és szimmetrikus szerkezeten belül a textúrák harmonikusan ötvöződjenek. Nagy hézagok, egyenetlenségek nem engedhetők meg, az elemeket úgy kell méretezni, hogy egyenletesen lehessen elosztani őket (emiatt túl nagy méretkülönbségek sem megengedettek). A modern stílust a tömörség és a kontraszt különbözteti meg a hagyományostól. A modern betűtípusokkal szedett szöveg egyenletes textúráját a talpak hiánya, a betűk viszonylag nagy szemmagassága, valamint a lehető legkisebb betűköz és sortávolság biztosítja. A kontraszt megteremtésében alapvető szerepet játszik a részek közötti üres tér. | |||
Saját szavaival foglalja össze a hagyományos és a modern elrendezésről most megtanult ismereteket! Térjen ki a következő jellemzőkre: rend, szimmetria, egyensúly, arány. | |||
Oldalbeállítás | |||
Kiadványainkban a folyószöveget sorokba, a sorokat oldalakra tördeljük, ezért a dokumentumok alapeleme az oldal. Hogy mennyi szöveg fér el egy oldalon, az a papír méretének, tájolásának és a margók méretének a függvénye. Mivel ezek a beállítások a munkánk megjelenését alapvetően befolyásolják, az oldalbeállítás az első teendő, amit a dokumentum formázásakor el kell végeznünk. | |||
Az oldalak elrendezésének megadása - filozófia - kismértékben eltérő lehet különböző programoknál. A Word ehhez szakaszokat használ, míg például a LibreOffice Writer oldalstílusokat, az InDesign pedig mesteroldalakat (mi a továbbiakban a Word megadási rendszerét vesszük alapul a tárgyalásunk során). A beállítás technikai lebonyolítása azonban mindenütt nagyon hasonló. Elsőként a papír méretét állítsuk be, majd ezt követően adjuk meg a tájolást, az oldalkialakítást (egyoldalas, kétoldalas), a margók méretét, az oldalak kezdőpontját (páros, páratlan stb.), függőleges igazítását, valamint az élőfej/élőláb beállításait. | |||
(Wordben ezek a lehetőségek a Lap elrendezése menüszalagon, az Oldalbeállítás csoportban találhatók meg.) | |||
| |||
A magyar szabványban definiált papíralakok és szedéstükörméretek az elrendezés tekintetében sok variációt tesznek lehetővé. A margók arányait a hagyomány határozza meg (például átlagosan ritkított sorok mellett a belső:felső:külső:alsó margók aránya tipikusan 2:3:4:6 vagy 3:5:5:8 lehet), méretüket a papír és a szedéstükör mérete alapján számíthatjuk ki. | |||
A hagyományos A/4-es papír méretét figyelembe véve (szükség esetén lásd a Word megfelelő menüpontjában) számolja ki a szedéstükör méretét a 2:3:4:6-os margóelrendezés szerint, ha egy egység 1 cm. | |||
Internetes forrásokat felhasználva nézzen utána, hogy milyen arányokat vettek figyelembe az A-s lapméretek kialakításánál! (Az A/0-as lap területe pontosan 1 m2.) | |||
Elemezze a Wordos oldalelrendezés ábráját (3)! Próbáljon ki különböző beállításokat a margó méretére, illetve módosítsa az élőfej és az élőláb távolságát a lap szélétől! Mit tapasztal a szedéstükör méretében? (Érdemes teleírt oldalon dolgozni, hogy a tördelés változásait is meg lehessen figyelni.) | |||
A nagyobb dokumentumegységekre (szakaszokra) vonatkozó további formázási műveleteket később tekintjük át. | |||
| |||
Karakter- és bekezdésszintű formázás | |||
A szöveg végső külső képét döntő mértékben a karakter, illetve bekezdésszinten alkalmazott beállítások határozzák meg. | |||
Karakterszint | |||
Az alapvető karakterjellemzők közé a betűtípust, betűstílust és a betűméretet soroljuk. | |||
A szöveg- és kiadványszerkesztő programok betűtípuslistájában az operációs rendszerünkbe telepített betűtípusokat láthatjuk, a betűtípusmezőben az aktuálisan használt betűtípus neve olvasható. (Ha a kijelölt szöveg egynél több betűtípust tartalmaz, akkor ez a mező üres marad.) A betűtípus beállításához válasszuk ki a lista megfelelő elemét, vagy gépeljük be a nevét a beviteli mezőbe. | |||
A kiválasztásnál a következő szempontokat érdemes figyelembe venni. Döntsünk arról, hogy talpas vagy talpatlan típust szeretnénk használni (például Garamond vs. Arial). A talpas betűk folyószövegnél megfelelőek (a talpak vezetik a szemet az olvasásnál), a talpatlanok ezzel szemben fólián ideálisak. Fontoljuk meg, hogy egyenletes vagy változó legyen a vonalvastagság, illetve milyen legyen az x-magasság (a betűszem aránya az összmérethez képest). Minderről még a Tipográfia leckében is lesz szó. | |||
| |||
A betűtípus kiválasztását követően a betűstíluslistában azok a stílusok jelennek meg, amelyek az adott betűtípushoz elérhetők. Amennyiben a jelenlegi beállítás nem felel meg, válasszunk egy másik stílust. Hasonlóan adhatjuk meg a betűméretet is. Választhatunk a listából a nyomdaiparban használt betűméretek közül, de 0,5 pont pontossággal akár be is gépelhetjük a kívánt méretet. | |||
A betűk térközének és pozíciójának megadásával a karakterek egymáshoz viszonyított vízszintes elhelyezkedését (betűköz, betűpárok alávágása) és függőleges pozícióját (elhelyezés) állíthatjuk be. Az alávágás a meghatározott karakterpárok közötti köz növelésének vagy csökkentésének a folyamata, a betűköz egy szövegblokk lazábbá vagy tömörebbé tételének eszköze. | |||
A verzállal (nagybetűvel) szedett címsoroknál a betűközöket általában ritkítjuk, és alávágást alkalmazunk. A karakterek emelésére, illetve süllyesztésére sorközi képek vagy képletek esetében lehet szükség. (A lehetőségek között szerepel még a szín beállítása is, erre azonban leggyakrabban csak egyedi kiemeléseknél van szükség, lásd Stílusok alfejezet.) | |||
Ha úgy érzi, hogy hiányosságai vannak a karakterszintű formázás területén, pótolja azokat önállóan! | |||
Bekezdésszint, általános beállítások | |||
Kiadványainkban - a könnyebb olvashatóság érdekében - a folyószöveget bekezdésekkel tagoljuk, egy-egy új gondolat általában új bekezdésbe kerül. A bekezdéseket behúzással jelöljük, de a címek utáni első bekezdéseket az angolszász módszernek megfelelően tompán (behúzás nélkül) is hagyhatjuk. A behúzás méretét a nyomdai előírások szerint a következő módon adhatjuk meg: 24 cicerós (10,8 cm; a ciceró tipográfiai mértékegység, lásd Tipográfia lecke) sorig 1 kvirt (egy betű törzsméretével azonos szélességű üres hely; betűnégyzet), szélesebb soroknál 2 kvirt (lásd még: Gyurgyák 2005). | |||
A dokumentumban minden bekezdést bekezdésjel zár le, a bekezdések formázási tulajdonságait ezek hordozzák. Ha egy bekezdésjelet másolunk, mozgatunk vagy törlünk, azzal együtt tulajdonképpen másoljuk, mozgatjuk vagy töröljük az adott bekezdés formázási jellemzőit is. Amikor bekezdésen belül leütjük az Enter billentyűt, az újonnan keletkező bekezdés örökli az előző beállításait. | |||
A bekezdésformázó parancsok kiadása előtt meg kell határoznunk a formázandó bekezdések körét. Egyetlen bekezdés formázásához elég, ha a beviteli pontot az adott bekezdésbe helyezzük. Több bekezdés együttes formázásakor készítsünk olyan kijelölést, amely érint minden formázandó bekezdést. | |||
Az alapbeállítások között a szöveg igazítását, a sorok behúzását, a bekezdés előtti/utáni térközök méretét és a sorközt adhatjuk meg. | |||
A sorok igazítása lehet balra vagy jobbra zárt, aszerint, hogy a sorok a bal vagy jobb oldalon helyezkednek el egy vonalban. Középre zárásnál a sorok szimmetrikusan helyezkednek el a hasábban, sorkizárt (tömbös) igazításnál a sorok mindkét oldalon egy vonalban lesznek. (Eml.: a sorkizárt igazítás hiánya volt az írógéppel előállított szöveg egyik különösen "gyenge" pontja.) | |||
A behúzás a margótól való relatív távolságot adja meg. Számértéke lehet pozitív és negatív is, attól függően, hogy a sorok elejét/végét az oldal közepe vagy széle felé toljuk. A negatív behúzást kiengedésnek is hívják. Az első sor behúzása a bal behúzáshoz képest külön adható meg. | |||
A szövegbeosztási beállításokkal a tördelést szabályozhatjuk. Megakadályozhatjuk, hogy a bekezdés első vagy utolsó sora külön lapra (fattyú- és árvasorok), vagy egy címsor önállóan a lap aljára (együtt a következővel) kerüljön. A bekezdés sorait egy oldalra tehetjük, vagy kezdhetjük akár új oldalon is. | |||
A fattyúsor egy bekezdés utolsó sora, amely egymagában kerül az oldal tetejére. Az árvasor a bekezdés első sora, ha egyedül kerül az oldal aljára. | |||
Ha úgy érzi, hogy hiányosságai vannak az általános bekezdésszintű formázás területén, pótolja azokat önállóan! | |||
A bekezdések kialakításával és a tördeléssel kapcsolatos további előírásokról a Tipográfia leckében olvashatunk. | |||
Tabulátorok, felsorolás és számozás, szegély és mintázat, iniciálé | |||
Ebben az alfejezetben azokat a további formázási lehetőségeket (és az így megoldható feladatok típusait, továbbá a használat eseteit) tekintjük át, amelyek logikailag a bekezdésszinthez tartoznak. | |||
A Tab billentyű lenyomásakor egy olyan vezérlőkarakter kerül a dokumentumba, amelynek hatására a beviteli pont a következő tabulátorpozícióra ugrik. A tabulátorpozíciók a szöveg bal bekezdésmargótól mért vízszintes elhelyezkedését, igazítását és az előtte levő hely kitöltésének módját határozzák meg. A bekezdésekben akkor is vannak tabulátorpozíciók, ha egyet sem adunk meg. Az alapértelmezett pozíciók balra igazítottak, nem tartalmaznak kitöltő karaktert, távolságuk egymáshoz képest azonos. | |||
A tabulátorok segítségével könnyen készíthetünk egyszerűbb listákat és jegyzékeket (pl. a tartalomjegyzék oldalszámait jobbra igazíthatjuk), azonban összetettebb elrendezéshez inkább táblázatokat használjunk. | |||
Készítsen aláírást összesen három darab tabulátorjel felhasználásával a következő módon. A név pozícióját egy középre igazított jel határozza meg; felette pontozott aláírásvonal jelenjen meg úgy, hogy a bal szél és a jobb szél egy-egy szimmetrikusan elhelyezett tabulátorpozícióval meghatározott, és a pontozott vonal beállított kitöltéssel áll elő. (Így összesen csak három darab tabulátorjelet használunk fel; ezzel javítjuk az 1. lecke 5. ábrán bemutatott egyik hibát.) | |||
A szövegben gyakran használunk felsorolásokat. A felsorolt elemeket számozhatjuk vagy betűzhetjük, de azonos értékű fogalmak esetén használhatunk díszpontot, illetve egyéb más felsorolásjelet is. A számok után pontot, a betűk után kerek zárójelet teszünk. A magyar kiadói gyakorlat alapján a betűket kurziváljuk (dőlt kiemeléssel látjuk el), a számok az alapszöveghez igazodnak. | |||
Az említett felsorolásokat a különböző alkalmazásokban hasonló módon készíthetjük el. A felsorolás kialakításához általában több, előre beállított ún. bajuszos listaformátum, illetve számozott vagy betűzött elem közül választhatunk. Ha nem találunk megfelelő formátumot, testreszabással módosíthatjuk bármelyiket, vagy akár újat is készíthetünk. | |||
Elemezze a Word programban használható beépített felsorolásokat, illetve számozásokat! Milyen formai előírást érvényesít a rendszer a többszintű számozásra (azaz milyenek lehetnek az egyes szinteken használt szimbólumok; v. ö.: Tipográfia lecke)? | |||
A bekezdések köré szegélyvonalat rajzolhatunk és kitölthetjük a hátterüket. Amennyiben az előre elkészített szegélytípusok nem felelnek meg, a vonalak stílusa külön-külön is megadható az egyes oldalakra. A szöveg és a szegély távolságát a belső margók megadásával állíthatjuk be. | |||
A programok a szegélyezést a bekezdés tartalmazó hasáb teljes szélességében végzik el, még akkor is, ha az csak egyetlen szót tartalmaz. Ha a bekezdést csak a szöveg szélességében akarjuk szegélyekkel ellátni, akkor módosítsuk a behúzást. | |||
Egymás utáni bekezdések köré csak azonos behúzások esetén rajzolhatunk közös szegélyt. Ha a bekezdések behúzásai különböznek, a bekezdések saját szegélyeket kapnak. Ilyen esetben tegyük a bekezdéseket egy táblázatcellába, és a cellát szegélyezzük. | |||
Iniciálénak nevezzük a könyvfejezetek vagy folyóiratcikkek első, díszes, a többi betűnél általában nagyobb kezdőbetűjét. Az iniciálé alsó talpvonalát mindig egy sorba helyezzük valamelyik szövegsorral, a mellette lévő első szót (vagy sort) célszerűen kiskapitális vagy nagybetűs formátumúra állítjuk. | |||
Ha úgy érzi, hogy hiányosságai vannak a bekezdésszintű formázás most megismert részeivel kapcsolatban, pótolja azokat önállóan! | |||
Szakasz szintű formázás | |||
A szakaszok sok esetben nélkülözhetetlen elemei a dokumentumnak, mivel számos szerkesztési feladat csak szakaszok létrehozásával végezhető el. Az alább felsorolt problémák megoldásánál elkerülhetetlen a dokumentumok szakaszokra osztása: | |||
| |||
Ha a szöveg-, ill. kiadványszerkesztő program nem kezeli az oldalstílusokat (ezek például a Libre OfficeWriterben megtalálhatók, de a Wordben nem), akkor a szakaszok szerepköre az alábbiakra is kiterjed: | |||
| |||
Szakaszok létrehozása és műveleteik | |||
A Word-dokumentum létrehozása után mindig egyetlen szakaszból áll, azonban töréspontok beszúrásával tetszőleges számú szakaszra oszthatjuk. A dokumentum egyes szakaszait az ún. szakasztörések határolják. A szakasztörés - akár csak a bekezdésjel - vezérlőkarakternek számít, magában hordozza a hozzá kapcsolódó szakasz tulajdonságait. | |||
A szakasztörések típusa meghatározza, hogy az új szakasz hol kezdődjön. Folyamatos szakasztörés esetén az új szakasz folytatólagosan, közvetlenül az előző után kezdődik, új oldalt választva a következő oldal tetején. Kétoldalas dokumentumoknál a páros vagy páratlan oldalra törő szakasztörésekkel azt állíthatjuk be, hogy az egyes fejezetek bal vagy jobb oldalon kezdődjenek. | |||
Szakaszokra külön-külön megadható különböző élőfej- és élőláb-beállítás is. Ha azonban az a feladatunk, hogy az élőfej- és élőláb-beállítások egy dokumentumon belül a páros és páratlan oldalakon legyenek eltérőek, akkor ezt Wordben úgy is megoldhatjuk, hogy nem hozunk létre ezért külön új szakaszt. | |||
| |||
Az élőfej és az élőláb kialakításának részleteivel a következő leckében is foglalkozunk még. | |||
Egy példadokumentumban próbálja ki önállóan néhány szakaszokkal kapcsolatos egyszerű feladat megoldását Wordben! | |||
A Writer-dokumentumban a szakaszok névvel ellátott szövegblokkok, amelyek elrendezési beállításai (például hasábszám) elsőbbséget élveznek az oldalstílusban megadott elrendezéssel szemben. A szakaszok tartalma lehet statikus, vagy dinamikus, ha egy másik dokumentum szakaszára mutató hivatkozást szúrunk be az aktuális dokumentumba. A szakaszokat írásvédetté tehetjük a véletlen módosítások elkerüléséhez, normál szöveggé alakíthatjuk, elrejthetjük, vagy megjelenítésüket logikai kifejezések megadásával vezérelhetjük. | |||
Hasábok | |||
Többhasábos elrendezésnél a hasábok lehetnek azonos, illetve különböző szélességűek. A hasábok szövege folyamatosan olvasható, az egyik hasáb alját elérve a szöveg a tőle jobbra következő hasáb tetején folytatódik. | |||
A hasábokkal kapcsolatos jellemzőket a Hasábok párbeszédablakban állíthatjuk be. A hasábok számát és méreteit, illetve a hasábközök szélességét külön-külön megadhatjuk, de akár választhatunk az előre elkészített mintákból is. Amennyiben azonos hasábszélességet állítunk be, csak egy szélesség és egy térköz méretet kell megadnunk. A hasábok közé vonalat is húzhatunk. | |||
A hasábok és térközök méreteinek összege mindig megegyezik a szedéstükör szélességével. Ha például 12,2 cm tükörszélesség mellett 0,5 cm hasábközt állítunk be, akkor a hasábok szélessége 5,85 cm lesz. | |||
A többhasábos formázás alkalmazása egyes esetekben (ha kicsi az oszlopméret, azaz ha nagyon rövidek a sorok) további feladatok elvégzésének szükségességét is felveti. Újságokban gyakran megfigyelhető, hogy ilyen részeken egyedileg ritkítják, ill. besűrítik a betűket (természetesen megfelelő alávágással együtt), és emellett a megszokottnál többször használnak "kézi" (ill. automatikus, gépi) elválasztásokat. | |||
Már a laikus olvasó is tapasztalhatja, hogy ilyenkor a hibák bekövetkeztének az esélye is jóval nagyobb, ezeken a részeken tehát kimondottan fontos a gondos emberi ellenőrzés. | |||
Végezzen összehasonlító elemzést a most áttekintett formázási szintek műveleteinek megvalósításáról Wordben és Libre OfficeWriterben. Milyen eltéréseket tapasztal? (Készítsen jegyzeteket!) | |||
Stílusok | |||
Az irodai szoftverek felhasználói közül sokan alkalmazzák napi munkájuk során a karakter- és bekezdésszintű formázás fent bemutatott eszközeit, de csak jóval kevesebben használnak tudatosan és szervezetten stílusokat (akár még annak ellenére is, hogy rendelkeznek bizonyos ismeretekkel ebben a témában). | |||
A dokumentumok egységes megjelenését legkönnyebben stílusok használatával biztosíthatjuk. A stílus betű-, bekezdés-, oldal-, képobjektum- vagy táblázatformázási tulajdonságok gyűjteménye, amelyet egyetlen készletként tárolunk és nevezünk el. Egy adott stílus alkalmazásakor a program a stílus összes formázási tulajdonságát egyszerre állítja be. | |||
Az egyéni formázással szemben a stílusok nagyfokú rugalmasságot biztosítanak. Ha egy stílus tulajdonságait módosítjuk, a változás azonnal érinteni fog minden olyan dokumentumelemet, amelyet az adott stílussal formáztunk meg, ezáltal rengeteg időt takaríthatunk meg. | |||
A stílusok nemcsak formázásra használhatók, hanem néhány szövegszerkesztési probléma megoldásában is nagy segítséget nyújtanak. Ezek közül talán a legfontosabb a tartalomjegyzék előállítása, de megemlíthetjük a stílushivatkozások létrehozását, az automatikus sorszámozást, illetve a dokumentum struktúrájának áttekintését és módosítását is. | |||
A Word programban a stílusok használatára szolgáló repertoár a Kezdőlap menüszalag Stílusok csoportjában található meg. | |||
Saját szavaival foglalja össze a stílusok használatának előnyeit! | |||
Stílus alkalmazása és létrehozása | |||
Bár az irodai alkalmazások több felhasználója gondolhatja azt, hogy ő egyáltalán nem használ stílusokat, ez már egyszerű szövegek esetében sem teljesül: az ilyen programoknál minden új dokumentum tartalmaz előre elkészített stílusokat, amelyek számát és beállításait a létrehozáskor felhasznált dokumentumsablon határozza meg. A Word például a bekezdésekre alapesetben a Normál stílust alkalmazza mindaddig, amíg ezen nem változtatunk. | |||
A stílusok alkalmazását megelőzően ki kell jelölnünk formázandó szövegrészt. Ha csak egy bekezdést vagy szót akarunk megformázni, akkor elegendő az is, ha a beviteli pontot a megfelelő bekezdésbe vagy a szón belülre helyezzük. A kívánt stílust - a legtöbb alkalmazásnál - egy listából választhatjuk ki, ez Wordben a Stílusok panelben található meg. A felsorolásban a betűstílusok neve mellett | |||
Ha a gyors alkalmazás is fontos cél, akkor célszerű billentyűparancsokat is rendelni az egyes stílusokhoz, például ALT+S Szövegtörzs, ALT+1 Címsor 1 stb. | |||
Az előre definiált stílusok mellett mi magunk is létrehozhatunk saját, úgynevezett felhasználói stílusokat. A megfelelő párbeszédablakban (Wordben ez az Új stílus ablak; aktiválható a Stílusok panel bal alsó gombjával vagy a Stílusfelügyelő Új stílus gombjával, illetve még a Stíluskezelőből is) elsőként adjuk meg a stílus nevét, ha szükséges, a típusát, majd a stílus alapjának válasszuk ki azt a stílust, amelynek formai beállításait örökölni szeretnénk. Ha nem adunk meg alapstílust, önálló stílust hozunk létre, ellenkező esetben csak az alapstílustól való eltéréseket kell definiálnunk. A következő bekezdésre megadott stílust a program automatikusan alkalmazza az Enter leütésekor keletkező új bekezdésre. Ezt követően végezzük el a formázási jellemzők megfelelő beállítását (ahogy a karakter- és bekezdésszintű formázásnál korábban megtanultuk). | |||
| |||
Hozzon létre egy új szövegtörzsi stílust, amely a Normál stíluson alapul, de Garamond betűtípust használ. Formázza meg egy példaszöveg néhány bekezdését ezzel a stílussal. | |||
Az ábra alapján, ill. a Word beépített stílusainak áttekintésével gondolja át, hogy milyen módon célszerű kiemelni egy szövegben a fontos fogalmakat! (A tájékozódáshoz szakirodalmi, ill. internetes forrásokat is felhasználhat.) | |||
A kulcsfogalmak kiemelésére a legcélszerűbb választás a dőlt karakterstílus (elektronikus környezetben a színezés is hasonlóan megfelel). Szintén gyakran alkalmazott, tolerálható megoldás a félkövér stílus, ezt azonban inkább csak szakkönyvekben jó használni, mert "foltossá teszi" a szöveg összképét. Kerülendő az aláhúzott és a ritkított kiemelés (ezek tipikusan az írógépes korszak "maradványai"), mert ez az apparátus a korrektúrára van fenntartva. (Különösen súlyos hiba a ritkítást "extra" szóközök begépelésével elvégezni - ez tönkreteszi a szavakat, és a visszaállítás rendkívül időigényes!) | |||
Stílus módosítása és törlése | |||
A stílusok nagyfokú rugalmasságot biztosítanak a formázásban. Ha utólag úgy érezzük, hogy valamelyik stílus nem megfelelő, és emiatt átdefiniáljuk (módosítjuk a beállításait), a változás azonnal megjelenik minden szövegrészen, amelyet az adott stílussal formáztunk meg. (Sok szöveg- és kiadványszerkesztő program lehetőséget biztosít direkt formázás stílusba történő átvételére is.) | |||
Wordben a módosítást technikailag a Stílusok panel megfelelő bejegyzésén (jobb egér vagy lenyíló lista), illetve a Stíluskezelőből kérhetjük. A megjelenő ablak felületén sok beállítás direkt elérhető, a további lehetőségek eléréséhez használjuk a Formátum gombot. | |||
Ha valamely stílusra már nincs többé szükségünk, akkor azt töröljük. Amikor használatban lévő bekezdésstílust törlünk, a programok az alapértelmezett stílust alkalmazzák az érintett bekezdésekre. Betűstílus törlésekor az érintett szövegrészekről lekerülnek a stílus karakterformátumai. | |||
| |||
A nyers szöveg megformázása stílusokkal | |||
Miután a stílusainkat megterveztük és létrehoztuk (lásd például 12. ábra; tananyagsablon), nekiláthatunk a nyers szöveg megformázásának. | |||
Ehhez először célszerű azokat a stílusokat megjeleníteni a Stílusok ablakban, amelyeket ténylegesen használni akarunk a művelet során. Erre - több szöveg- és kiadványszerkesztő programhoz hasonlóan - a Word kényelmes lehetőséget biztosít: megjeleníthető az összes stílus, a használatban levők, illetve megfelelően válogatott stílusok. | |||
| |||
Ezek után a formázás lényegében egy "rabszolgamunka", hiszen egyszerűen haladunk végig a szövegen az elejétől a végéig, és minden bekezdést a megfelelő stílusúra beállítunk, a már ismert módon (a bekezdésben állva kattintás a megfelelő stílusra, illetve a megfelelő gyorsbillentyű alkalmazása). A nyers szövegben esetleg meglevő - tipikusan kézi - formázásokat így folyamatosan felülírjuk (például nem stílussal, hanem egyedi jellemzőkkel beállított "címsorok"). | |||
Ha a szöveg tartalmaz bizonyos stílusbeállításokat, de azok a mi tervünk szerint nem megfelelőek, akkor megtehetjük azt is, hogy a meglévő stílusokat módosítjuk, illetve adott stílusú szövegrészeket cserével változtatunk meg másik stílusúra. | |||
| |||
Egyes esetekben - ez a nyers szöveg struktúrájától függ - megfelelő lehet az a munkamódszer is, hogy először mindent szövegtörzs stílusúra formázunk, és utána egyesével az ettől való eltéréseket korrigáljuk. Ilyenkor viszont figyelni kell arra is, hogy a szövegelemek formázásának kezdeti törlése információvesztéssel jár(hat)! (Ahogy már korábban is említettük, az alkalmazandó formázást speciális karakterek is jelezhetik, például * jelölheti a sorok elején, hogy felsorolás elemit adjuk most meg.) | |||
Keressen egy megfelelő néhány oldalas nyers szöveget (szövegtörzs, címek, alcímek stb., akár az internetről letöltve), és formázza meg saját, illetve a Wordben rendelkezésre álló - szükség esetén módosított - stílusokkal! A tényleges formázási munka megkezdése előtt állítsa be úgy a környezetet, hogy csak az alkalmazni kívánt stílusok jelenjenek meg a stílusablakban. | |||
Sablonok | |||
Stílusok másolása dokumentumok között | |||
A legtöbb szöveg- és kiadványszerkesztő lehetővé teszi a stílusok átvitelét a dokumentumok között. Ez történhet Szervező segítségével vagy stílusok exportálásával és importálásával (a Szervezőt a Wordben is használhatjuk). A műveletet körültekintően kell elvégezni akkor, ha olyan stílust másolunk, amely alapjául szolgál egy vagy több másiknak. | |||
| |||
A stílusokat a Vágólap felhasználásával vagy "fogd és vidd" technikával is átvihetjük az egyik dokumentumból a másikba, amennyiben az adott nevű stílus nem létezik a céldokumentumban. Ha a másolt stílus létezik, a szöveg a céldokumentum beállításainak megfelelően formázódik. | |||
A Szervező használatával másoljon át néhány stílust egy Word dokumentumból egy másikba. | |||
Sablonok készítése és használata | |||
Megismertük, hogy a stílusokat milyen módon vihetjük át egyik dokumentumból a másikba, azonban ennek a módszernek megvannak a maga korlátai. Például egy több dokumentumból álló kiadvány formátumának megváltoztatása, vagy egy könyvsorozat elkészítése ezzel az eljárással már kényelmetlenné válik. A megoldást a sablonok adják. | |||
A sablon tartalmában fixálja a készítő számára azokat az alapelveket, amelyeket be kell tartania a dokumentum formázásakor, így garantált lesz a különböző szerzők által készített munkák egységes kinézete. | |||
Részletezően, a sablonokban rögzíthetjük azokat a dokumentumelemeket, amelyek rendszeresen ismétlődnek a munkánkban (pl. levelek fejléce, könyvek címnegyedíve stb.), definiálhatjuk a formázáskor használt betű- és bekezdésstílusokat. A sablonok e mellett szövegtárelemeket, makrókat, eszköztárakat, menüket és gyorsbillentyűket is tartalmazhatnak. | |||
Többféle jellegű sablon is elképzelhető. Például egy céges hivatalos levél sablonja viszonylag egyszerű, de egy könyvsorozat sablonjának megtervezése és kivitelezése már jóval nagyobb munkát igényel. | |||
| |||
Elemezze a 12. ábrán bemutatott HEFOP sablont! Figyelje meg, hogy hogyan érvényesülnek a korábbiakban megtanult elvek a stílusok kialakításánál (például: szövegtörzs első behúzás nélkül, felsorolás utolsó, a címsorok hierarchiája stb.). Gondolja át, hogy mi indokolja egyes konkrét stílusok bevezetését (például: felsorolás utolsó). | |||
A sablonok készítése a dokumentumokhoz hasonlóan történik. Miután befejeztük a munkát, adjuk ki a Mentés másként... parancsot, majd fájltípusnak válasszuk ki a dokumentumsablont (Wordben ez a dot, illetve a dotx - 2003-as, ill. újabb verziók). A végeredményként kapott fájl "megjelenése" azonban jelentősen eltér a hagyományos dokumentumtól: a kész sablon "kinézetre" gyakran üres vagy majdnem üres dokumentum (csak a fix elemek szerepelnek esetleg benne), de természetesen itt a megfelelő funkcionalitás a fontos. | |||
Áttekintő dokumentum-manipuláció | |||
Bár a címben megadott téma csak részben tartozik mostani leckénk fő sodorvonalához, mégis itt tárgyaljuk, mivel több fontos ilyen jellegű művelet a stílusokra épít. | |||
Az áttekintő dokumentum-manipuláció fontosabb műveletei a következők: | |||
| |||
Ezen tevékenységek elvégzésére a szöveg- és kiadványszerkesztő programok tipikusan Vázlat nézetet, illetve Navigációs ablakot (Navigátort) biztosítanak. A Vázlat nézetben szabályozhatjuk, hogy - célszerűen - a címek struktúráját milyen mélységig jelenítse meg a program. A struktúraelemek kinyithatók és becsukhatók. A Vázlat nézet különösen ajánlott törlési és mozgatási feladatok végrehajtására (dokumentumrészekre; például a becsukott struktúraelem kijelölés után egyszerűen törölhető). | |||
A Navigátor ablak hasonló módon szintén a dokumentum címeit mutatja (áttekintő szerkezet), az adott elemre vonatkozó műveletek a helyi menüből hívhatók. Itt célszerű elvégezni az előléptetési és lefokozási tevékenységeket. | |||
| |||
Egy alkalmas fájl felhasználásával önállóan próbálja ki az áttekintő dokumentum-manipuláció most megismert fontosabb műveleteit! |
Önellenőrző kérdések | |||||||||||||||||||
1. Válassza ki a következő felsorolásból azokat az elemeket, amelyek formázási szinteket azonosítanak!
![]() | |||||||||||||||||||
2. Számítsa ki a leírás alapján az oldalbeállításhoz szükséges hiányzó adatokat! A papírméret 14,8×21 cm2, a szedéstükör 100×140 mm2, a külső margó kétszerese a belsőnek, az alsó pedig 2 cm-rel nagyobb a felsőnél. ![]() | |||||||||||||||||||
3. Egészítse ki az alábbi mondatokat! A egy bekezdés utolsó sora, amely egymagában kerül az oldal tetejére. ![]() | |||||||||||||||||||
4. Döntse el az alábbi állításokról, hogy igazak vagy hamisak!
![]() | |||||||||||||||||||
5. Az alábbi (felsorolási) csoportok közül válassza ki azokat, amelyek csak bekezdésformátum-beállításokat tartalmaznak!
![]() | |||||||||||||||||||
6. Rakja értéksorrendbe a következő módszereket aszerint, hogy mennyire jó általános megoldást adnak a szövegközi kiemelésre! (A sorszámozást kezdje a legértéktelenebb "megoldásnál".)
![]() |