KURZUS: Rendszerelemzés

MODUL: II. modul: A rendszerkutatás általános kérdései

II. modulzáró feladatok

1. Hogyan juthatunk el az általános rendszerelmélethez?
Adott tudományterületben felbukkanó jelenségek általános ismérvek szerinti domináns modelljének előállításával
A funkcionális egységek szerveződésének olyan rendezésével, amelyekhez már egyesített absztrakt modelleket lehet előállítani.
Számos, különböző tudományágban felbukkanó jelenségeket kiemelve megkíséreljük a szóban forgó jelenségek szempontjából releváns általános (egyesített) elméleti modellek megalkotását.
2. Egészítse ki az egyesített elméletek alábbi meghatározást, a megfelelő fogalom betűjelével!

Egyetemesen jellemző jelenség a(z) , szinte minden tudományterület sajátja. Elemi esetben egyváltozós függvényekkel írható le. Bonyolultabb esetekben a struktúraanalízis módszerei alkalmazhatók.

a) populációk elemszáma
b) kommunikáció és információ
c) egyensúly
d) növekedés

3. Az alábbi meghatározás a hierarchikus modellek egyik szintjét jellemzi. Jelölje meg a rendszerszintre jellemző megállapításokat!
Előre determinált, szükségszerű mozgások jellemzik.
Dinamikus rendszerek
irányított rendszerek
reflektív rendszerek
társadalmi rendszerek
Állati szint
Genetikai szint
Statikus szint
Nagyszervezettségű rendszerek szintje
Tanuló automaták szintje
Automaták szintje
Óraművek szintje
4. Az alábbiak közül melyik nem jellemzi a rendszerszemléletű megközelítést!
felismeri a vizsgált rendszer összefüggéseit egy magasabb hierarchia-szintű rendszerrel,
felismeri az egyesített elmélet alapján, hogy az alkalmazott vizsgálati szempontok és metodikák egyeztetésére nincs szükség az egyes tudományágak (szakterületek) között,
felismeri az anyagi világ komplexitását, a tudományágak közötti (feletti) alaptörvények érvényesülését,
felismeri a speciális törvények alaptörvényekből való levezethetőségét, ezen belül a hasonlóság és különbözőség ismérveinek szerepét.
5. Egészítse ki az alábbi meghatározást a megfelelő fogalom betűjelével!

"A rendszereknél a rendszer egészének tulajdonságai lényegében egybeesnek egyes elemei tulajdonságainak összegével."

a) dinamikus
b) tárgyi
c) aktív
d) totális
e) szummatív
f) determinisztikus

6. Az alábbiak közül melyik meghatározás igaz, melyik hamis?
A rendszertechnika a gyakorlat nyelvén azt fejezi ki, hogy egy adott beavatkozás szükségességét, eredményességét, kölcsönhatásait nem közvetlenül a beavatkozás tárgyában, hanem annak tágabb rendszereiben szükséges vizsgálni.
A rendszertechnika gyakorlati módszerek és eljárások összessége bonyolult rendszerek megfogalmazásához és elemzéséhez, megtervezéséhez és megvalósításához, működtetéséhez és fenntartásához, ill. megszüntetéséhez az általános rendszerelméleti ismeretek alapján.
A rendszeranalízis fogalma alá sorolhatók mindazon módszerek és eljárások, amelyek növelik a döntésekben az objektivitást, figyelembe veszik a döntési változatok következményeit (térben és időben a távolabbi hatásokat is) és elősegítik a meghatározott szempontok szerinti optimális döntési változat kiválasztását.
7. Az alábbiak közül mely tevékenységek nem tartoznak a rendszerelemzési eljárásokhoz?
leírják a vizsgált rendszert,
cselekvési tervet készítenek,
értékelik a rendszer lehetséges állapotait,
elkészítik a jövőbeli környezeti állapotok prognózisát,
elkészítik a rendszer létrehozásának/üzemeltetésének tervváltozatait
döntéssel kiválasztják a megvalósítandó változatot,
8. Az alábbi rendszerjellemző melyik rendszercsoporthoz tartozik?
"Elemei kölcsönhatásaiból új, integratív tulajdonságok keletkeznek."
szummatív
statikus
dinamikus
totális
nem működő rendszerek
passzívan működő rendszerek,
aktívan működő rendszerek.
9. Jelölje meg a helyes állításokat!
A nyílt rendszerekre jellemző, hogy magukra hagyva mindenképpen statikus egyensúlyi állapotukba mennek át.
A zárt rendszerekre jellemző, hogy környezetével nem cserél anyagot.
A nyílt rendszerekre jellemző, hogy csak meghatározott feltételek mellett mennek át dinamikus egyensúlyi állapotaikba.
A nem célratörő rendszerekre jellemző, hogy a rendszer működése során meghatározható olyan kitüntetett állapot, amelynek elérése kívánatos lenne.
A koncentrált paraméterű rendszerekre jellemző, hogy viselkedésüket idő- és hely-koordinátákkal (parciális differenciált egyenletekkel) lehet leírni.
10. Az alábbi állítások közül melyik igaz melyik hamis?
A határozott rendszer elemei közötti kapcsolatok determinisztikusan megszabottak, de a pillanatnyi állapota és a bemenetei ismeretében kimenetei egyértelműen nem megadhatók.
A határozatlan rendszer elemei közötti kapcsolatok sztochasztikusan meg-szabottak, ennek következtében pillanatnyi állapota és a bemenetei ismeretében következő állapota és kimenetei csupán valószínűsíthetők.
A meghatározhatatlan rendszert (nagyszámú) elemei összetételének és kapcsolatainak állandó, (gyors és bonyolult) dinamikus változásai következtében a gyakorlat számára kellő pontossággal nem lehet leírni.
Önszervező rendszerre is jellemző, hogy a rendszerben alkalmazott transzformációs szabályokat, algoritmusokat képes önmaga megválasztani.
Önszabályozó rendszerre jellemző, hogy képes a rendszer célját és struktúráját is önmaga megváltoztatni.
11. Az alábbi meghatározások közül jelölje meg azt, amelyik az anyagi modelleken belül a kibernetikai modelleket jellemzi!
A vizsgálni kívánt rendszer térbeli viszonyait és az ebből eredő makroszkopikus tulajdonságait reprodukálják
A folyamatok dinamikáját reprodukálják, ezekre a modellekre általában az a jellemző, hogy egy adott mozgásformához tartozó rendszer jelenségeit egy más mozgásformához tartozó objektum jelenségeivel reprezentálják.
A rendszer állapotváltozásainak sorozatát (folyamatainak dinamikáját) reprodukálják, ezekre a modellekre az a jellemző, hogy fizikai természetük azonos a helyettesített rendszer fizikai természetével, materiálisan azonban elemei általában eltérnek a valós rendszer elemeitől.
A modellek nem feltétlenül őrzik meg a modellezett folyamatok strukturális sajátosságait, mivel csupán a viselkedésnek, vagy annak eredményeinek formáit reprodukálják.
12. Mi jellemzi szubsztanciális modelleket?
Azt a célt szolgálják, hogy a bemutatni kívánt rendszert helyettesítsék olyan megismerési folyamatokban, amelyeknél a demonstrálni kívánt tulajdonságoknak az eredeti rendszeren való bemutatása nem lehetséges, vagy nem célszerű.
A modellben a jelkonfigurációk, mint információhordozók kerülnek alkalmazásra, így ezek makroszkopikus tulajdonságai a helyettesített objektummal való kapcsolatuk viszonylatában teljesen közömbösek.
A modellek olyan probléma-megoldási alternatívákat keresnek, amelyek bizonyos rendszerösszetevők lényegi tulajdonságaiból eredő, de eddig fel nem használt tulajdonságait bekapcsolva a rendszerbe, illetve a rendszer bizonyos elemeit kicserélve, annak működési hatékonysága növelhető.
A modellre jellemző, hogy a rendszernek a környezettel fennálló kapcsolatait változónak (paraméternek) tekintik az adott vizsgálatra vonatkozóan.