KURZUS: Kommunikáció a mérnöki gyakorlatban
MODUL: II. modul
4. lecke: A szakszövegek általános ismérvei és tulajdonságai
A lecke célja: A mérnökök és a szakmai közösségek kommunikációjában számos írásbeli és szóbeli, a szakmaiság követelményeinek megfelelő szövegtípusok, szakszövegek segítségével történik az információcsere. A fejezet bemutatja, hogy melyek azok a jellemzők, amelyek megkülönböztetik a szakszövegeket a hétköznapi, azaz köznyelvi stílusú szövegektől. A fejezet célja, hogy az ismérvek bemutatása segítséget adjon a szakszövegek megalkotásában és a megfelelő stílusú szövegek megfelelő alkalmazásában. | ||||||||||
1. A szaknyelv és a köznyelv viszonya | ||||||||||
A szaknyelv nyomon követhető és vizsgálható megnyilvánulási formái a szakszövegek, melyek alkalmasak arra, hogy mind a szakmai, mind a nyelvi folyamatok változásait előttünk feltárják. A szaknyelvet tudatos tanulással ismerhetjük meg, a köznyelv elsajátítása (anyanyelven) azonban születésünktől automatikus. | ||||||||||
A szaknyelv tehát "Valamely szakmai beszélőközösség specifikus nyelvhasználata, amely egyértelműen és világosan tükrözi a valóságnak azt a részét, amellyel az adott terület közössége foglalkozik, és e keretek között a szóbeli és írásbeli kommunikáció jellegzetes megnyilvánulása" (Kurtán 2003: 273). | ||||||||||
A fogalom meghatározásakor számos tényező együttállásáról beszélnek a kutatók, egységes és egyetlen meghatározás nem létezik. A szaknyelv legfontosabb ismérveit a következőképpen foglalhatjuk össze: | ||||||||||
| ||||||||||
A szaknyelv és a köznyelv kapcsolatát a következőképpen szemléltethetjük. A szakkifejezések három csoportra bonthatók: | ||||||||||
| ||||||||||
A szaknyelv létrejöttét specifikus kommunikációs igények generálják. A szaknyelv használatának alapvető feltétele a szakmai képzettség és a kommunikáció a hasonló vagy ugyanazon területen működő szakemberek között zajlik. A szaknyelv használata és a szakmai kompetencia egymást feltételezik. A szaknyelv nem azonos a szakszavak ismeretével, és a szakszókincs (azaz terminológia) nem egyenlő a szaknyelvvel, azonban a szakszövegek elsődleges, szembetűnő jellegzetességét a szakszókincs adja. | ||||||||||
Fontos megjegyezni, hogy egy-egy nagyobb tudományterület szaknyelvi jellemzőit további ágazatokra bonthatjuk és ágazatonként eltérések figyelhetők meg. Nem lehet például általános műszaki szaknyelvről beszélni, mivel a műszaki tudományoknak számos ága van, és ennek megfelelően létezik gépészeti, robottechnikai, villamosipari, informatikai, építészeti, építőipari, közlekedésipari, vegyipari, biomérnöki, környezetmérnöki szaknyelv, sőt ezeken belül a szaknyelvek még további - szűkebb szakmai körökbe tartozó - szaknyelvekre differenciálódhatnak. (Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/20130002_a_szakmai_nyelvmuveles_alapjai/SN/ssnjs623g.htm.) | ||||||||||
A szakkifejezéseknek egy adott tudományterületen egy jelentése létezik, ezért nem használhatunk ezek helyett szinonimákat, azaz hasonló jelentésű kifejezéseket. Így szakszövegekben gyakran előfordul a szóismétlés, a meghatározott jelentésű terminusok többszöri előfordulása, ami a szaknyelvben elfogadott. A szakszövegek nemzetközi jellege az idegen szavak gyakori használatában tükröződik (pl. informatikai, gazdasági szaknyelvben sok az angol nyelvű kifejezés). | ||||||||||
A szaknyelvet jellemzi a pontosság, a világos és logikus felépítés. Általános követelmény az érzelmi elemek hiánya. A szaknyelv gondosan meghatározott értelmű terminus technicusokat alkalmaz, valamint szimbólumokban, képletekben bővelkedik és gyakran idéz számadatokat. | ||||||||||
A szakkifejezések megalkotásához és alkalmassá tételükhöz változatos feltételrendszernek kell megfelelni, amelyek a következők (Szépe, 1982: 134): | ||||||||||
| ||||||||||
A szakszavak jelentéstartománya a köznyelvi szavakhoz képest gyorsan változik. A fejlődés ütemének köszönhetően egyes szakkifejezések idővel elavulttá válnak, esetleg használaton kívül kerülnek vagy új fogalmi rendszert alkotnak. A régi terminusok helyébe és mellé újak lépnek vagy árnyaltabb kifejezésre alkalmasabb szakkifejezések kerülnek. | ||||||||||
Keressen példákat a saját szakterületéről arra az esetre, amikor a régi terminusok helyébe és mellé újak lépnek! | ||||||||||
2. A szaknyelvi szövegek jellemzői | ||||||||||
A következőkben a szaknyelvi szövegek további ismérveit foglaljuk össze: | ||||||||||
| ||||||||||
2.1. Összekötő elemek a szakszövegekben | ||||||||||
| ||||||||||
2.2. A szakszöveg funkciói | ||||||||||
| ||||||||||
Keressen a fenti funkciók szerinti további példákat a saját szakterületéről! | ||||||||||
2.3. Nem verbális (nem a szavak által megjelenő) elemek | ||||||||||
| ||||||||||
3. Szaknyelvi műfajok | ||||||||||
A szakmai kommunikációban írásban és szóban is jellemző a műfaji változatosság, amelyet a feladat jellege, a hallgatóság/kommunikációs partner, a környezet, az információ típusa, az időkorlát, kulturális sajátosságok, az információ mennyisége stb. határoznak meg. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a szakmai kommunikációnak vállalati környezetben leggyakrabban használt műfajait. A szóbeli és írásbeli műfajokat a színterek szerint is csoportosítottuk, azaz a kommunikáció vállalaton belül (intern) vagy vállalaton kívüli egységek (extern) felé történik. | ||||||||||
Megjegyzés: A külső partnerek felé irányuló kommunikáció címzettjei szerteágazó területeket képviselnek, ezért jellemzően az extern kommunikációs műfajokra nagy változatosság jellemző. | ||||||||||
Egy termelő vállalat extern kommunikációjának tipikus címzettjei: | ||||||||||
| ||||||||||
Jellemző műfajok: | ||||||||||
Szaknyelvi kommunikáció jellemző műfajai (saját szerkesztés Ablonczyné, 2010: 243-256 és Borgulya-Barakonyi 2004 alapján)
1. ábra | ||||||||||
A következőkben bemutatunk néhány szövegrészletet, amelyek a szakszövegekkel szemben támasztott követelményeknek megfelelnek. | ||||||||||
| ||||||||||
Szövegminta 1 | ||||||||||
Téma: A magyarországi szállítmányozási, szállítási és logisztikai piac elemzése | ||||||||||
A szomszédos országok szállítási, szállítmányozási és logisztikai piaca nagyszámú rokon vonást mutat a magyarral, a változások iránya is hasonló. A vasúti áruszállítás terén a piacnyitás eltérő volt az EU-tagállamokban és a többi országban. A nem EU-tag Ukrajnában, Szerbiában és Horvátországban egyetlen állami vasúttársaság működik. A piacnyitás ellenére Ausztriában, Szlovákiában és Romániában domináns piaci pozíciókkal rendelkezik az állami vasúttársaság, a magántársaságok piaci részesedése szerény. Szlovéniában nincsenek magánvasutak, csak az állami vasúttársaság működik. Ez nyilván nem csekély mértékben magyarázható az ország kis területével. A közúti árufuvarozást mindegyik vizsgált országban diverzifikált és nagymértékben dekoncentrált vállalati szerkezet jellemzi, nagyszámú, egyenként viszonylag csekély piaci részesedésű céggel. A kizárólag szállítmányozással és logisztikai szolgáltatás nyújtásával foglalkozó vállalatok számáról nincsenek nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő adatok. A rendelkezésre álló sporadikus információkból az a következtetés adódik, hogy ez a két piaci szegmens is dekoncentrált, nagyszámú, egyenként viszonylag csekély, áralakító erővel nem rendelkező piaci részesedésű vállalattal. Logisztikai központokat jelentős részben ingatlanfejlesztő vállalatok építenek. | ||||||||||
Forrás és teljes szöveg: http://gvh.hu/data/cms1000660/22_GKI_Tanulm%C3%A1ny.pdf | ||||||||||
Szövegminta 2 | ||||||||||
Téma: Hidraulikus rétegrepesztés | ||||||||||
Az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányul a nem hagyományos szénhidrogénekre, és a kitermelésükhöz szükséges technológiára, a hidraulikus rétegrepesztésre. Ez az Amerikai Egyesült Államok energiafüggetlenségét megalapozó palagáz kitermelésnek, az Európa szerte és a hazánkban is fokozódó kutatási tevékenységnek, valamint a technológiát övező környezeti aggályok körüli társadalmi vitáknak köszönhető. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) az alábbi összeállítással igyekszik a téma iránt érdeklődőknek a megalapozott véleményalkotáshoz szakmai hátteret nyújtani. | ||||||||||
A nem hagyományos eredetű szénhidrogén1 (kőolaj és földgáz) jellemzően a keletkezési helyén az ún. anyakőzetben maradt, amelynek jellemzője, hogy nagyon alacsony a szénhidrogének szabad áramlását biztosító pórusok teljes kőzettérfogathoz viszony aránya (effektív porozitás) és az áteresztőképessége (permeabilitás). A hazánkban becsült és részben feltárt készletek továbbá jellemzően nagy mélységben (3000 - 6000 m) helyezkednek el. A nem hagyományos jelző nem csak a tároló formációt jellemző geológiai kategória, hanem az ilyen előfordulások kutatásának, rétegvizsgálatának és termelésbe állításának bányászati módszerére is utal, ugyanis az ilyen típusú szénhidrogén kizárólag egyedi eljárásokkal termelhető ki, felhozatala jellemzően a tároló réteg pórusainak tágításával, azok összeköttetésének biztosításával (rétegrepesztés) oldható meg. | ||||||||||
Technológiai szempontból tehát a nem hagyományos előfordulások egyik legfontosabb jellemzője az, hogy rétegrepesztés nélkül nem termelhetőek ki2. Az eljárás lényege, hogy a fúrólyukon keresztül vízbázisú repesztő folyadékot sajtolnak nagy nyomással a rétegbe, amelyben ez által mikrorepedések, csatornák jönnek létre, amelyeket aztán természetes vagy mesterséges kitámasztó szemcsék (homok vagy kerámia "proppant") repedésbe juttatásával tartanak fenn, megakadályozva annak összezáródását. A művelet eredményeként a kis áteresztőképességű kőzetet a fúrólyuk körzetében átjárhatóbbá teszik, megnövelve bennük azt a felületet ahol a szénhidrogén a kút felé áramolhat, ezzel növelve a hozamot. Magyarországon, a rétegrepesztési technológiát 1957 óta alkalmazzák sikeresen a hagyományos szénhidrogének kitermelésében. Hazánkban mindezidáig közel 2000 hidraulikus rétegrepesztés történt, melyek során nem történt üzemzavar, baleset, vagy észlelt környezeti károkozás. | ||||||||||
(Forás és teljes szöveg: http://www.mbfh.hu/gcpdocs/201507/a_retegrepesztesrol_20150702.pdf) | ||||||||||
Szövegminta 3 | ||||||||||
Téma: Az információs műveltség fejlesztési lehetőségei | ||||||||||
Az információs társadalomban már korán megjelent az egyenlőtlenségek legújabb típusa, a digitális egyenlőtlenség. A modern kor egyik legmeghatározóbb, össztársadalmi szinten megfigyelhető problémájára már az 1980-as években felhívták a figyelmet, és ezzel párhuzamosan az enyhítésére irányuló programok, lehetőségek is nagy hangsúlyt kaptak. A fogalom megszületését megelőzte az "inforich - infopoor" (információban gazdagok - információban szegények) terminus, amelyet a "digitális szakadék", majd a "digitális megosztottság" követett. A digitális egyenlőtlenség szakirodalmának első talpkövét Cliff Stoll61 és Dinty Moore tette le az 1990-es évek közepén, akik ekkor még a "digital divide" (digitális szakadék vagy megosztottság) szókapcsolatot használták. | ||||||||||
A digitális egyenlőtlenségnek három, egymástól nagyon eltérő tartalmú vonulatát ismerjük. Az első a számítógépekhez és az internethez való hozzáférés tekintetében választja két csoportra az állampolgárokat, ezt a szakirodalom korai digitális megosztottságnak is nevezi. A második hullámban a hozzáférés már háttérbe szorul, hiszen az informatikai és mobilkommunikációs eszközök társadalmi szinten történő elterjedésével már nem a technikához való hozzáférés volt a kérdéses, a hangsúly más területre helyeződött át. A technikához való hozzáférés helyett itt már a használati szempontú kettéválásról beszélhetünk, amelyet elsődleges digitális megosztottságnak is nevezünk. A harmadik fázisban a mennyiségi jellemzők után megjelennek a minőségi ismérvek. A másodlagos digitális megosztottság szakaszában már azok között a csoportok között is megmutatkoznak a különbségek, akik rendelkeznek ugyan a technikával és használják is azt, ám különböző ismeretszinteken állnak. Ezáltal a digitális szakadék már egyfajta tudásszakadékként definiálható. (Forrás és teljes szöveg: http://doktori.btk.elte.hu/lit/egervaridora/diss.pdf) | ||||||||||
Szövegminta 4 | ||||||||||
Téma: A bakteriorodopszin fehérje nemlineáris optikai tulajdonságainak hasznosítása integrált optikai alkalmazásokban | ||||||||||
A munkapont beállítását bemutató kísérletekben az interferométer kimeneti intenzitását a bR réteget gerjesztő fény intenzitásának függvényében mértem a 16. ábrán látható elrendezéssel. Megvilágítás hatására a referencia karon elhelyezett bakteriorodopszin rétegben eltolódik az alap- és intermedier állapotok aránya, ami eltérő abszorpciós spektrumuknak köszönhetően - a Kramers-Kronig-reláció alapján (részletesebben lásd a bakteriorodopszint bemutató 3.2. fejezetben) - a réteg törésmutatójának megváltozását okozza. A hullámvezetőt határoló rétegben bekövetkező törésmutató-változás (az evaneszcens tér jelensége miatt) hatást gyakorol az adott kar optikai úthosszára. Mivel ez a változás aszimmetrikusan, csak az egyik karban következik be, a karokban terjedő módusok között fáziskülönbség lép fel, ami végül az interferométer kilépő intenzitásának megváltozását eredményezi. A gerjesztő fény intenzitását időben lineárisan változtatva a kimeneti intenzitás periodikusan változik (17.a ábra). Ennek alapján megállapítható, hogy a gerjesztési intenzitás alkalmas megválasztásával beállítható a karok közötti fáziskülönbség, ami a munkapont hangolhatóságát jelenti. | ||||||||||
(Forrás és teljes szöveg: http://doktori.bibl.uszeged.hu/2808/1/Mathesz%20Anna%20doktori%20%C3%A9rtekez%C3%A9s.pdf) |
Önllenőrző kérdések | |||||||
Válaszoljon az alábbi kérdésekre a helyes válasz megjelölésével! Minden kérdésnél egy választ jelölhet. | |||||||
1. Melyik állítás igaz a szakszövegekre?
![]() | |||||||
2. Mit jelent a terminus kifejezés?
![]() | |||||||
3. Válassza ki a helyes állítást!
![]() | |||||||
4. Milyen nem verbális elemek jelennek meg a szakszövegekben?
![]() | |||||||
5. Mi a funkciója a következő összekötő elemeknek a szakszövegekben: abban az esetben, amennyiben?
![]() | |||||||
6. Miért megengedett a szakszövegekben a szóismétlés?
![]() | |||||||
7. Mely kategóriába sorolja az ügyféltanácsadás műfaját?
![]() | |||||||
8. Melyik jelző nem igaz a szaknyelvre?
![]() | |||||||
9. Válassza ki a helyes állítást!
![]() |
A tananyag összeállításához használt forrásművek | ||
Ablonczyné Mihályka L. 2010: Gazdaság és nyelvhasználat. In Dobos Cs. (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Budapest-Miskolc: Miskolci Egyetem - Tinta Könyvkiadó. pp. 243-256. | ||
Borgulya, Istvánné 2010: Kommunikációmenedzsment a vállalati értékteremtésben. Budapest: Akadémiai Kiadó. | ||
Borgulya, Istvánné és Barakonyi, Károly 2004: Vállalati kultúra. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó | ||
Raman, Meenaskshi - Sharma, Sangeeta 2014: Communication for Engineers. Oxford: Oxford University Press. | ||
http://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15311/bajzat-tunde-phd-2011.pdf?sequence=1&isAllowed=y | ||
http://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15449/nadai-julianna-orsolya-phd 2008.pdf?sequence=1&isAllowed=y | ||
http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1284/128406.pdf | ||
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/20130002_a_szakmai_nyelvmuveles_alapjai/SN/ssnjs623g.htm |