KURZUS: Mérnöki anyagismeret

MODUL: Anyagkárosodások. Anyagvizsgálat. Anyagkiválasztás

28. lecke: Anyagvizsgálat. A felület közelében lévő eltérések kimutatására alkalmas módszerek

  • Az anyagvizsgálat feladata
  • Az anyagvizsgálati módszerek szabványosításának célja
  • A hiba fogalma, fajtái
  • Az anyagvizsgálati módszerek felosztása
  • A kémiai-, a fizikai-, a fémtani vizsgálatok célja, lényege
  • A szilárdsági-, a technológiai vizsgálatok célja, fajtái
  • A roncsolásmentes vizsgálatok lényege, a megoldható feladatok
  • A roncsolásmentes vizsgálatok csoportosítása
  • A vizuális vizsgálatok lényege, alkalmazása
  • A penetráló folyadékos vizsgálat lényege, lépései, alkalmazási lehetőségei
  • A mágnesezhető poros vizsgálat lényege, lépései, alkalmazási lehetőségei
  • A penetráló és a mágnesezhető poros vizsgálat összehasonlítása

A tartalom feldolgozása a következő követelmények teljesítését segíti:

  • meghatározni az emissziós színképelemzés elvét
  • kiválasztani a roncsolásmentes vizsgálatok elvét és alkalmazási lehetőségeit
  • kiválasztani a célnak megfelelő anyagvizsgálati eljárást

Az ipar és a technika fejlődése megkívánja, hogy a gyártási folyamatok során felhasznált anyagokról minél teljesebb ismereteink legyenek. Ez a felhasználandó anyagok alapvető tulajdonságainak meghatározásán kívül, a szerkezetekbe beépített anyagok várható viselkedésének, állapotának a meghatározását is jelenti.

Az anyagvizsgálat feladata tehát az anyagokról olyan adatokat szolgáltatni a gyártó, a felhasználó részére, amelyek lehetővé teszik annak eldöntését, hogy:

  • az adott anyag az adott feladatra megfelel-e? (szilárdság, alakíthatóság stb.)
  • adott felhasználási célra melyik anyag felel meg (anyag kiválasztás)

Az anyagvizsgálat másik fontos feladata feleltet adni arra, hogy az alapanyagok, vagy kész termékek tartalmaznak-e folytonossági hiányokat, hibákat.

A harmadik pedig a használat során károsodott alkatrészek, szerkezetek károsodási okainak felderítése (kárelemzés).

A vizsgálati módszereknek megbízhatónak (egyértelműnek és reprodukálhatónak) kell lenni. Ezt elősegíti a vizsgálatok szabványosítása. Szabvány hiányában a vizsgálati körülményeket egyértelműen meg kell adni a vizsgálatról készült dokumentumban, a jegyzőkönyvben vagy arról előre meg kell állapodni, és ezt a műszaki dokumentációban rögzíteni kell.

Az anyagvizsgálat igényli az anyagok és a technológiák ismeretét is.

Az anyagvizsgálati módszerek csoportosítása előtt nézzük meg mit értünk hiba alatt?

A hiba az előírt állapottól való eltérés, amely az alkatrész adott felhasználási célra való alkalmatlanságot jelenti.

A hibák lehetnek: anyag- és üzemeltetési hibák.

Az anyaghibák lehetnek: gyártástechnológiai (pl. zárványosság, öntési hiány vagy lunker, hegesztési összeolvadási hiányok, hőkezelési repedések stb.) vagy üzemeltetési (pl. deformáció, repedés, törés, kopás, korrózió stb.)

A hibák veszélyessége sem azonos, kisebb veszélyességűek azok a hibák, melyek közel gömb alakúak, ún. térfogati hibák pl. gázzárványok, mint a repedés jellegű ún. síkhibák, mivel az utóbbiak feszültség koncentráló hatása lényegesen nagyobb.

Az anyagvizsgálati módszerek felosztása

A vizsgálati módszerek két nagy csoportba, roncsolásos és roncsolás mentes módszerekre oszthatók. A roncsolásos módszereket próbatesteken végezzük, és nagyon fontos, hogy az így meghatározott eredmények, jellemzőek legyenek a minősíteni kívánt  anyagra, vagy darabra. Ez az oka annak, hogy a próbavétel módjára is vannak előírások, szabványok.

Az anyagvizsgálati eljárások főbb területei

Kémiai vizsgálat. Legfontosabb feladata az anyagok vegyi összetételének megállapítása, de ide tartoznak a korróziós vizsgálatok is.

Fizikai vizsgálatok. Feladata az anyagok fizikai jellemzőinek pl. villamos vezetőképesség, villamos ellenállás, mágneses tulajdonságok  hőtágulás, fajhő stb. meghatározása.

Fémtani vizsgálatok. Feladata az anyagok szövetszerkezetének, szemcsenagyságának a zárványosság mértékének stb. meghatározása.

Szilárdsági vizsgálatok. Egyszerű mechanikai igénybevételekkel szembeni ellenállás megállapítása a cél.

Technológiai vizsgálatok. Legtöbb esetben az adott feldolgozási technológiára való alkalmasság eldöntése a cél.

Roncsolásmentes vizsgálatok. A darabban vagy  felületén lévő folytonossági hiányok eltérések megállapítását tűzik ki célul.

Roncsolásos anyagvizsgálatok
Kémiai vizsgálatok

A fémek esetében szinte minden esetben előírt a vegyi összetétel, ezért az ellenőrzés nagy fontossággal bír. A vegyi összetétel meghatározása a vegyészek feladata, de a legfontosabb eljárások jellemzőinek ismerete elengedhetetlen a vizsgálat előírását  és a kapott eredmények értékelését végző mérnök számára.

A vegyi összetétel meghatározható ún. hagyományos nedves kémiai módszerekkel vagy műszeres elemzésekkel.

A nedves kémiai módszerek során az anyagból vett, pontosan bemért forgácsmintából  határozzuk meg a keresett elemeket. A legtöbb esetben a minta  pontos bemérése után az ún. feltárás következik, amikor a keresett elemet erős savakkal kioldják (pl. fémes ötvözök) vagy a keresett elemet oxidációval, elégetéssel teszik "hozzáférhetővé" (pl. a karbon és a kén elemzése). A feltárás során a keresett elemekből, vegyületekből keletkezett ionokat elválasztják, mérőoldatok hozzáadásával, kicsapással vagy titrálással stb., azonosítják és mennyiségüket meghatározzák.

A műszeres elemzések közül a leggyakrabban a színkép elemzéses módszereket alkalmazzák.

Ilyen jelenség az alacsony forráspontú fémek "lángfestése". Ha gáz lángba konyhasót szórunk, színe citromsárga lesz, mert a Na a lángot elszínezi.(A kibocsátott fény hullámhossza a sárga színnek megfelelő.) A lítium kárminvörös, a kálium pedig fakó ibolyára színezi a lángot. A láng elszíneződése az adott elem jelenlétére utal.

Az emissziós színkép elemzés lényege, hogy az elemzendő anyag egy részét elgőzölögtetjük, atomjait energia felvételre kényszerítjük, azaz gerjesztjük. A gerjesztett atom a felvett energiát fény formájában leadja. A kisugárzott (emittált) fény hullámhossza a gerjesztett atomra, fényessége (intenzitás) az adott elem koncentrációjára jellemző.

A gerjesztés módjától, energiájától függ, hogy a kibocsátott fény milyen hullámhossz tartományba esik. Minél nagyobb a gerjesztés energiája, annál rövidebb a fény hullámhosszúsága. A táblázat az emissziós színképelemzések egyszerűsített összefoglalását adja

GerjesztésA kibocsátott fény hullámhosszúsága λ nm-ben Módszer
ív
szikra
400-800 (látható fény)spektroszkópia
szikra
ív
200-400 (ultra ibolya)spektrográfia
neutron sugárzás
röntgen sugárzás
elektron sugárzás
0,1-10spektrometria

Az ötvözetek gerjesztésekor keverék fény keletkezik, amelyet színképelemző berendezésekben prizmák vagy optikai rács segítségével tudjuk hullámhossz szerint szétválasztani. A fény az elemző berendezésbe egy keskeny nyíláson a résen keresztül jut be: A rés képe a színkép. A gerjesztett atom színképe vonalas, elemzésre alkalmas. Több elem együttes gerjesztésekor a színképek együtt jelennek meg, a vonalak helyzete nem változik!

Az elemzés a homológ vonalpárok elvén alapszik.

Egy alapfém, (legtöbbször vas) és egy ötvözőfém vonal homológ vonalpárt alkot ha egymás közelében vannak és az intenzitásuk azonos. Az ötvözőnek ezt a koncentrációját, melynél az intenzitás azonosság fennáll, homológ koncentrációnak nevezzük.

Természetesen egy-egy ötvözőre nem csak egy homológ vonalpár létezik. A vonalpárokat színkép atlaszok tartalmazzák. A minőségi elemzés során az ötvözőt vonalának helyén keressük. A mennyiségi elemzés során az ötvöző vonal és az alapfém vonal intenzitását hasonlítjuk össze. Az összehasonlítás a spektroszkópiában vizuálisan történik, ezért a hiba ± 20 rel.% is lehet. A spektrográfos és spektrométeres elemzéseknél a vonalak intenzitását méréssel határozzuk meg, és a  pontosság etalonok használatával fokozható.

1. ábra. Spektrométer
Fémtani vizsgálatok

Az anyagok tulajdonságai jelentős mértékben függnek azok szövetszerkezetétől, szemcsenagyságától, és a bennük előforduló szennyeződésektől (nem fémes zárványok).

Ezeknek a vizsgálatával foglalkoznak a fémtani vizsgálatok.

A fémtani vizsgálatok ritkán végezhetők roncsolásmentesen. Általában próbát kell venni, ügyelve arra, hogy a szövetszerkezet ne változzék meg, majd azt elő kell készíteni. Az előkészítés csiszolást és polírozást jelent, amellyel egy "tükör sima" felületet alakítunk ki. Ezen a felületen vizsgálhatók a nem fémes részek pl. zárványok, vagy öntöttvasban a grafit. Ha a szövetszerkezetet is látni akarjuk a mintát maratni kell. A marószerek savak(pl. a vasötvözeteknél használatos alkoholos salétromsav a Nital), ritkábban lúgok (pl. Al vizsgálatánál  NaOH) vizes vagy alkoholos oldata.

A maratlan csiszolat N 100× a maratott N 500× nagyítással készült
2. ábra. Öntöttvas maratlan és maratott csiszolata

A szabad szemmel vagy kézi nagyítóval végzett vizsgálatok a makroszkópos vizsgálatok. Ilyenek lehetnek pl. a töretvizsgálatok vagy a primer szövet vizsgálatok stb.

A legtöbb esetben a szövetszerkezet vizsgálata csak mikroszkópos vizsgálattal lehetséges. A mikroszkópok a képalkotáshoz a visszavert fényt használják fel. A mikroszkóppal elérhető maximális nagyítás 2000x.

Az elektronmikroszkópok fény helyett elektron sugarat használnak, melyet tekercsekkel fókuszálnak. Az ún. transzmissziós elektron mikroszkópban (TEM) a rendkívül vékony (speciális technikával előállított) fémet, vagy annak felületéről készített lenyomatot az ún. replikát "világítja át " a fókuszált elektronsugár. A módszer alkalmas a diszlokációk vizsgálatára is. A scanning (pásztázó) elektronmikroszkópok a tárgy felületéről visszaverődött elektronsugarakat használják fel a képalkotásban. Főleg töretek vizsgálatára használják

Szilárdsági vizsgálatok

A szilárdsági vizsgálatok célja a szerkezeti anyagok mechanikai tulajdonságainak, terhelhetőségének meghatározása.

A vizsgálatokat szabványos próbatesteken és berendezéseken végzik, de lehetséges az üzemi vizsgálat is. A vizsgálatokkal szilárdsági (pl. rugalmassági modulusz, folyáshatár szakítószilárdság, keménység stb.) és alakváltozási mérőszámokat (pl. szakadási nyúlás, kontrakció) határozhatunk meg.

A különböző eljárások jellemezhetők az igénybevétel fajtájával (pl. húzó, nyomó, hajlító) és az igénybevétel időbeli lefolyásával (pl. lassú vagy  statikus, ütésszerű vagy dinamikus, időben változó és többször ismétlődő vagy fárasztó).

A szilárdsági vizsgálatokat az 1. modulban már részletesen ismertettük.

Technológiai vizsgálatok

A technológiai vizsgálatok vagy más néven technológiai próbák célja az anyag alakíthatóságának, megmunkálhatóságának, azaz adott technológiára való alkalmasságának a meghatározása.

A vizsgálatok általában az adott technológiákat modellezik, és jellemző rájuk, hogy a vizsgálat során az erőt legtöbb esetben nem mérjük, csupán azt határozzuk meg, hogy a vizsgálat anyag az adott technológiának megfelel-e. A technológiai vizsgálatoknak nagyon sok fajtája van. Ezek a következő csoportokba sorolhatók:

  • önthetőségi vizsgálatok
  • alakíthatósági vizsgálatok
  • forgácsolhatósági vizsgálatok
  • edzhetőségi vizsgálatok
  • hegeszthetőségi vizsgálatok
Roncsolásmentes vizsgálatok

Az eddig ismertetett vizsgáló eljárásokkal az anyagok mechanikai, illetve technológiai tulajdonságait állapítottuk meg úgy, hogy a darabból próbát vettünk, tehát roncsoltuk. Igen sok esetben azonban nem használhatók a roncsolásos módszerek. Ilyenek lehetnek bizonyos öntvények (pl. alumíniumból készült keréktárcsák) vagy tartályoknál, gázvezetékéknél alkalmazott hegesztési varratok, de ilyen eset a hidakban, hajókon lassan terjedő repedések ellenőrzése stb. Ezek az esetek, azt igénylik, hogy a vizsgálatok a darabon magán legyenek elvégezhetők.

Azokat a vizsgálatokat, melyek az anyagok külső és belső hibáinak az ún. rejtett hibáknak a kimutatására szolgálnak roncsolásmentes hibakereső vizsgálatoknak nevezzük.

Az elektronika, a méréstechnika fejlődésének köszönhetően ez az anyagvizsgálat legdinamikusabban fejlődő területe.

A roncsolásmentes vizsgálati eljárások dinamikus fejlődésének magyarázata

  • nő a gyártók közötti minőségi verseny
  • a tervezési és kísérleti-vizsgálati szakaszban történő beavatkozás és korrekció hatására a fejlesztési költségek hosszabb távon kedvezőbben alakulhatnak
  • a gyártástechnológia folyamatos kontrolja révén lecsökkenhet a leállási idő
  • a garantált és ellenőrzötten jobb minőség miatt csökken, vagy elmarad a reklamáció.

A vizsgálati módszerekkel az alábbi feladatok oldhatók meg

  • új gyártmányok hibáinak kimutatása, (ellenőrzés a gyártási folyamatba lépéskor, gyártás közben, végátvétel stb.)
  • üzemeltetés közben keletkező hibák kimutatása
  • anyagkeveredésből származó hibák kiszűrése

A vizsgálatok csoportosítása
A darab felületén lévő hibák kimutatására

  • vizuális megfigyelés,
  • mágneses repedés vizsgálat (mágnesezhető poros vizsgálat)
  • penetráló folyadékos vizsgálat,

A darab belsejében lévő hibák kimutatására

  • röntgen,
  • γ sugárzó izotópos
  • ultrahangos vizsgálat
  • magnetoinduktív vagy az örvényáramos vizsgálat
  • akusztikus emissziós vizsgálatokkal a repedés keletkezés és terjedés  követhető nyomon.
  • A tömörségvizsgálatokkal lehetséges bonyolult öntött alkatrészek ellenőrzése is.
  • holográfia, Barkhausen zajon alapuló mérések stb.

Mi alapján választjuk ki az eljárást?

  • elsődleges, hogy melyik módszerrel mutatható ki a feltételezett hiba legbiztosabban.
  • Figyelembe kell venni
    • a darab anyagát, méretét, alakját,
    • a hiba alakját, méretét, elhelyezkedését, a
    • vizsgálati körülményeket
    • További fontos szempont lehet a dokumentálhatóság, a korábbi eredményekkel való összevetés lehetősége, (repedés terjedés!) a gazdaságosság, a vizsgálat ideje stb.
Vizuális megfigyelés

A vizuális vizsgálattal a felületi hibák, a felületre kijövő repedések észlelhetők. Segédeszközként kézi nagyító, üregek vizsgálatán endoszkóp, video endoszkóp alkalmazhatók.

A vizsgálathoz a felületet gondosan elő kell készíteni. Ez a legtöbb esetben a tisztítást, esetleg a maratást jelenti, de nagyon fontos a megfelelő megvilágítás is.
Alkalmazás:

  • Video kamerák és TV segítségével - amelyek néhány másodperc alatt leképezik a darabot - a szállítószalagon mozgó alkatrészek is ellenőrizhetők.
  • Különösen fontos ez az elektronikai iparban. Optikai lézerrel nagyon kis elmozdulások, vibráció, maradó feszültségek okozta méretváltozások is vizsgálhatók
3. ábra. Belső terek ellenőrzésére szolgáló endoszkóp
4. ábra. Csőjáró video készülék

Az alsó képek a berendezéssel készült felvételeket mutatják.

5. ábra. Vizuális vizsgálat
Folyadék behatolásos vagy penetráló folyadékos vizsgálat
Az eljárást nevezik festék diffúziós módszernek is.

A felületre kinyúló folytonossági hiányok, repedések stb. kimutatására alkalmas igen érzékeny vizsgálati módszer.

Ha a gondosan megtisztított felületre nagy behatolóképességű, kapillár aktív piros vagy fluoreszcensz anyagot viszünk fel, akkor az a nyílt hibákba beszivárog. A felesleges penetráló anyag eltávolítása után a felületre felvitt nagy szívóhatású anyag a folytonossági hiányokból  előhívja a jelző folyadékot, láthatóvá téve ezáltal az addig nem látható hibákat. A vizsgálat utolsó lépése a kiértékelés.

6. ábra. A penetráló folyadékos vizsgálat lépései
a) felület előkészítése, b) a penetráló folyadék felvitele,
c) a felesleges folyadék eltávolítása, d) előhívás, értékelés

A módszer nagy előnye, hogy a porózus anyagok kivételével, minden anyag (könnyűfémek, színesfémek, acélok, öntöttvasak, műanyagok, üveg, porcelán stb.) vizsgálatára alkalmas. Továbbá, hogy nincs különleges helyigénye, nem igényel költséges beruházást, bárhol, helyszínen is elvégezhető. A zsírtalanító, jelzőfolyadék, és előhívó anyagok spray kivitelben is kaphatók.

7. ábra. Készlet a penetráló folyadékos vizsgálathoz
8. ábra. Piros és fluoreszcens jelzőfolyadékkal kezelt darabok felülete a hibákkal
A penetráló folyadékos vizsgálat alkalmazására példák
9. ábra. Hegesztési varrat1/5
visszaelőre
Mágnesezhető poros vizsgálat

A ferromágneses fémek felületén, vagy felületének közelében lévő szabad szemmel nem, vagy alig látható folytonossági hiányok (repedések, zárványok, pórusosság stb.) kimutatására alkalmas módszer.

14. ábra. A mágnesezhető poros vizsgálat elve

A vizsgálat azon alapszik, hogyha egy ferromágneses anyagot mágneses térbe helyezzük, abban mágneses erővonalak jönnek létre. Az erővonalak a darabban egyenletesen haladnak, - irányuk a mágnesezéstől függ -, de ha útjukba folytonossági hiány kerül, azt kikerülik. Ha a folytonossági hiány a darab felületén vagy annak közelében van, akkor az erővonalak a levegőbe lépnek ki, vagyis szóródnak.

A szórt mágneses mezőt a felületre felvitt finom ferromágneses por segítségével kimutathatjuk. Az erővonalak azonban csak akkor térnek ki észrevehető mértékben, ha a hiba közel merőleges az erővonalakra, és a felületen van, vagy elég közel hozzá. Ebből következik, hogy a mágneses repedésvizsgálatot mindig több, de legalább két egymásra merőleges mágneses mezővel kell végezni.

Folytonos térrel történő mágnesezés

Áramátvezetéssel

15. ábra. Folytonos térrel, áramátvezetéssel történő mágnesezés

Elsődlegesen hosszirányú hibák kimutatására
Alkalmazás:

  • hosszú darabok pl. rudak, tengelyszerű alkatrészek, csövek vizsgálatára
  • a nagyméretű, helyhez kötött munkadarabok.

Kombinált mágnesezés

A kombinált módszerek egyaránt alkalmasak hossz- és keresztirányú mágneses tér gerjesztésére.

16. ábra. Kombinált mágnesezés

A korszerűbb berendezésékben két váltakozó árammal gerjesztett teret szuperponálnak. Mindkét esetben az eredő mágneses tér a váltóáram frekvenciájának megfelelően változtatja irányát, így bármilyen irányú hiba valamelyik időpillanatban merőleges, az erővonalakra, tehát kimutatható.

A mágneses repedésvizsgálat megfelelő mágnesezés esetén igen érzékeny módszer. A vizsgálat érzékenysége a mágnesezésen kívül, a hiba jelző anyagtól függ.

A hibajelző anyag lehet száraz por, vagy vízzel, esetleg olajjal képzett szuszpenzió. A jelző por vasoxid (a vöröses barna Fe2O3 vagy a fekete színű Fe3O4) amit többnyire, ellátnak ultraibolya fény hatására zöldes, vagy sárga színben  fluoreszkáló műgyanta bevonattal. A hibajelző anyag állapotáról etalon darabok vizsgálatával győződhetünk meg.

17. ábra. A mágnesezhető poros vizsgálat segédeszközei (hibajelző anyagok)
Kiértékelés

A darab mágnesezése, a hibajelző szuszpenzió felhordása után a darabot szemrevételezzük. A szemrevételezést a hibakimutatásra használt jelzőanyagtól függően normál vagy UV fényben végezzük.

A hibás helyeket a darabon, és vagy annak rajzán meg kell jelölni.

18. ábra. Mágnesezhető porral vizsgált etalondarab
19. ábra. Fluoreszcens jelzőanyaggal vizsgált darab felülete UV fényben
20. ábra. Flureszcens anyaggal vizsgált fogaskerék

A vizsgálat után a darab a mágnesezéstől függően kisebb, vagy nagyobb mértékben mágneses marad. A visszamaradó mágnesesség nem engedhető meg, mert pl. tengelyek esetében a leváló fémrészecskéket magához vonzza, ami gyors kopást, berágódást okozhat, vagy a forgácsoló szerszámok élére tapadó forgács akadályozza a megmunkálást stb.

A mágneses repedésvizsgálat után a darabot demagnetizálni kell. A demagnetizálás folyamatosan csökkenő áramerősséggel, váltóárammal történik tekercs segítségével.

21. ábra. Demegnetizáló tekercs
22. ábra. Mágnesezhető poros vizsgáló berendezések

A mágnesezhető poros vizsgálat elvégezhető két vagy négy pólusú hordozható készülékekkel is.

Alkalmazási példák
23. ábra1/6
visszaelőre
Magnetoinduktív vizsgálat

A ferromágneses anyagok szövetszerkezete és mágneses tulajdonságai között egyértelmű összefüggések vannak. Így pl. a permeabilitás, a koercitív erő és a hiszterézis az anyag szerkezetének függvényei. A szövetszerkezet pedig az acélok összetételétől, hőkezelésétől, a hideg vagy melegalakítás mértékétől stb. függ. Így a mágneses tulajdonságok ismeretében bizonyos következtetéseket vonhatunk le.

A módszer lényege, hogy egy etalon darabbal hasonlítjuk össze a vizsgált darabokat úgy, hogy két tekercset kapcsolunk egymással szembe. A tekercsek egyikében az etalont, a másikban a vizsgálandó darabot helyezzük el. Ha a darab az etalonnal összetételben, hőkezeltségben, keménységben stb. megegyezik, akkor a műszer nem tér ki, ha eltérés van, akkor a műszer eltérést jelez.

29. ábra. Magnetoinduktív vizsgáló berendezés
pl. nagyszilárdságú nemesített csavarok ellenőrzése
30. ábra. Hőkezelt alkatrészek ellenőrzése
31. ábra. Csövek vizsgálata
Örvényáramos vizsgálat

A vizsgálat fizikai alapja:

Az elektromosan vezető anyagokban, időben változó mágneses tér indukció utján áramot gerjeszt. Ezt az áramot örvényáramnak nevezzük. Az örvényáram maga is gerjeszt mágneses teret, mely a külső mágneses térrel ellenkező irányú. A két mágneses tér összegződik, mely eredő erőtérhez vezet és amelyet mérni és értékelni lehet, változásaiból, viselkedéséből különböző anyaghibákra vagy anyagtulajdonságokra lehet következtetni.

32. ábra. Az örvényáramos vizsgálat elve

Alkalmazási területek

  • különböző alakú és méretű tömbök, lemezek, fém alkatrészek, csövek felületi, felület közeli hibáinak (repedések, varratok, zárványok, üregek stb.) kimutatásra, méretellenőrzésre, bevonatok rétegvastagságának mérésére.
  • A vizsgálat kontaktus nélküli, nagyon gyors. Kis mérőszondákkal mm nagyságrendű repedések is biztonsággal jelezhetők
  • (repülőgépipar), az olajszállításban valamint az atomenergia ipar területén
  • A módszer könnyen automatizálható, a kiértékelés számítógéppel történik, ezért használata egyre jobban terjed a gépiparban, a járműiparban a légi közlekedésben (repülőgépipar), az olajszállításban valamint az atomenergia ipar területén.
33. ábra. Örvényáramos vizsgálat alkalmazása vasúti sín folyamatos ellenőrzésére
Ellenőrző kérdések
1. Egészítse ki az alábbi definíciót a megadott szavak valamelyikével!
A hiba az ... állapottól való eltérés.
vizsgált
előállított
legyártott
előírt
2. Jelölje meg az alábbi állítások közül az egy helyes állítást!
Az emissziós színképelemzés azon alapszik, hogy a gerjesztett atom által kisugárzott fény intenzitása az adott elemre jellemző.
Az emissziós színképelemzésnél az elemzés azon alapszik, hogy a gerjesztett atomok által kisugárzott fény intenzitása az adott elemre jellemző, a fény hullámhosszúsága az adott elem mennyiségére jellemző.
Az emissziós színképelemzésnél az elemzés azon alapszik, hogy a gerjesztett atomok által kisugárzott fény hullámhossza az adott elemre jellemző, a fény intenzitása pedig az adott elem mennyiségére jellemző.
A gerjesztett atom színképe sávos.
3. Milyen vizsgálattal ellenőrizné egy közepes méretű tartály belső felületét?
Mágnesezhető poros repedésvizsgálat.
Ultrahangos vizsgálat.
Röntgen vizsgálat.
Vizuális vizsgálat.
4. Milyen anyagok ellenőrzésére alkalmas a mágnesezhető poros vizsgálat?
Ferromágneses, a mágneses permeabilitása 1 körüli.
Ferromágneses a mágneses permeabilitása 1000 körüli.
Paramágneses a permeabilitása 1000 körüli.
Diamágneses a permeabilitása 1000 körüli.
5. Vizsgálja meg az alábbi állítás helyességét!
A mágnesezhető poros vizsgálattal az erővonalakra közel merőleges belső hibák mutathatók ki.
Igaz.
Nem igaz, csak a felületi és a felület közeli hibák mutathatók ki.
Nem igaz, mert csak a felületi és a felület közeli hibák mutathatók ki.
Igaz a belső hibák kimutatására a járműiparban gyakran alkalmazott módszer.
6. Alumíniumöntvény felületi hibáinak kimutatására válasszon módszert az alábbiak közül!
Mágnesezhető poros vizsgálat.
Penetráló folyadékos vizsgálat.
Ultrahangos vizsgálat.
Röntgen vizsgálat.
7. Válassza ki a megadott állítások közül a helyes állítást!
A magnetoinduktív vizsgálat elsősorban acél termékek válogató vizsgálatára alkalmas.
A magnetoinduktív vizsgálattal a jel alakjából meghatározhatjuk az eltérés típusát.
Az örvényáramos vizsgálat kizárólag a felületi hibák kimutatására alkalmazható.
A penetráló folyadékos vizsgálat a felülethez közeli belső eltérések kimutatására használható hatékony módszer.
8. Válassza ki az egy helyes állítást!
A magnetoinduktív vizsgálat a porózus anyagok kivételével minden anyag felületi eltéréseinek kimutatására alkalmazható.
A mágnesezhető poros vizsgálattal a felületi és a felülethez közeli eltérések mutathatók ki.
A penetráló folyadékos vizsgálathoz a darabokat szemcseszórással készítjük elő.
Az örvényáramos vizsgálat nem alkalmas az összetételbeli eltérések kimutatására.