KURZUS: Szociológia

MODUL: Család, szocializáció és szexualitás

5. lecke: A család és a szeretet

Tevékenység
  • Tekintse át a családdal, háztartással és házassággal kapcsolatos fogalmakat. (51-54. o.) Legyen képes a családdal, háztartással és házassággal kapcsolatos fogalmak felismerésére és azok egymástól történő megkülönböztetésére.
  • Nézze át a család funkcióit és szerkezetét, annak fejlődéséről szóló elméletet. (54. o.) Foglalja össze a család funkcióit, annak szerkezetéről szóló elméletek lényegét pedig tudja megkülönböztetni a háztartásokétól.
  • Elemezze a nemzetközi tendenciákat, legyen képes azokat felsorolni, s megkülönböztetni. A szingli életmód sajátosságait gyűjtse csokorba. A magyarországi tendenciákat szintén legyen képes külön is összefoglalni, főbb jellemzőit kiemelni.
  • A szeretet történeti változásait tekintse át és próbálja összefoglalni az olvasottakat. (58-60. o.) Elemezze a szeretet változását, mind a család, és a gyermekek szempontjából, valamint a feminista mozgalmakról. Legyen képes megkülönböztetni a szeretet fejlődésének szakaszait a középkortól napjainkig.
  • Kísérje végig a kapcsolatok kialakulásának folyamatát és kapcsolja össze saját életéből vett példákkal. Térjen ki a két ábra részletes tanulmányozására. (60-63. o.)
  • Keresse ki a tananyagból a kötődési stílusokat, valamint a szerelem háromszögelméletét, annak elemeit, az ott felsorolt viszonyok jellemzőit.
  • Tekintse át részleteibe menően a kapcsolatok problémáiról szóló fejezetet. (63-65. o.) Foglalja össze a kapcsolatok problémáit okozó tényezőket, s legyen képes megkülönböztetni azokat egymástól. Figyelje meg a közléssorompók hatását és megoldásuk lehetőségeit. Tanulja meg a közléssorompók jellemzőit.
Követelmény
  • Adott meghatározásról el tudja dönteni, hogy az családra, háztartásra, kiterjesztett háztartásra, vagy rokonságra vonatkozik-e.
  • Felsorolásból ki tudja választani a család funkciót.
  • Listából ki tudja választani, hogy a családokra nemzetközi szinten és Magyarországon mely tendenciák érvényesek, s legyen képes a szingli életmód jellemzőinek kiválasztására.
  • Listából ki tudja választani a szeretet fejlődésének jellemzőit.
  • Listából ki tudja választani a kötődési stílusokat vagy a szerelem háromszögelméletének elemeit, azok jellemzőit.
  • Listából ki tudja választani a közléssorompók jellemzőit és hatásait, következményeit.
Tananyag

E fejezetben a családról, annak társadalmi funkcióiról, valamint az azzal kapcsolatos tényezőkről olvashatunk, külön figyelmet fordítva az emberi kapcsolatokra, azok problémáira, illetve az érzelmi kötődések kérdésére. Láthatóvá válik majd a család változásának folyamata, mint a társadalmi változásokat követő rendszer, s a csoport-kötődések legújabb formáira is fény derül.

A családdal kapcsolatos alapfogalmak

Több rokon fogalmat is át kell néznünk, mint például a család, háztartás, rokonság, házasság. Vegyük is sorra ezeket: A család egyik elemzési megközelítését már a csoportoknál taglaltuk. Meghatároztuk, hogy a család (23. o.) primer kiscsoport, amelyben az érzelmek erősek, teljes személyiségükkel vesznek részt benne a tagok és itt zajlik szocializációnk nagy része. Más aspektusból viszont a család a társadalom legkisebb funkcionális egysége, amelynek tagjait erős szálak kötik egymáshoz, rendkívül erős emocionális viszonyok működnek és vérségi kapcsolat a meghatározó. Módszertanilag családnak nevezzük két felnőtt érzelmi alapokon nyugvó együttélését, két felnőtt és gyermek vagy gyermekek együttesét, illetve ezek variációját, így egy-szülős családmodell is létezik, amit csonka családnak hívunk. Ezt a fajta szűk családi kört nevezzük mag- vagy nukleáris családnak. A szociológia kevésbé tartja számon a jogi köteléket, elegendő a például két felnőtt ember együttélési szándéka, amely érzelmi alapokon nyugszik, hogy nukleáris családnak tekinthessük őket. Mindemellett lényeges megkülönböztetnünk az élettársi kapcsolatot és a házasságot. Ma a fejlett világ legtöbb országában gyakorlat, hogy házasságkötés előtt több évet élettársi közösségben élnek a fiatalok, ha egyáltalán hivatalosan összekötik életüket. A házasság jogi aktusa során családi-házastársi köteléket hoznak létre. Az együttélési formának is van jogi kerete ugyan, de ez utóbbit az állam szociális téren kevésbé ismeri el még jelenleg.

Amikor a nukleáris család tagjain kívül más is együtt él e primer csoporttal, azt kiterjesztett családnak nevezzük. Létezik ezen kívül több családmagból álló család, amikor szülők együtt élnek gyermekeik családjával, amely a történelem során gyakrabban előfordult, ma már csökken ennek a típusnak az aránya.

A család meghatározásánál nem tekinthetünk el a rokon szó fogalmától sem. A rokonság olyan emberi kapcsolatokat jelöl, amelyekben leszármazás vagy házasság a család révén jönnek létre. A tradicionális társadalmakban, közösségekben a klán egy tipikusan ilyen csoport, amelynek tagjai egy közös (női- vagy férfiági) őstől származtatják magukat, s szintén erős csoportidentitásuk van.

A háztartás esetét pedig az különbözteti meg az előbbi fogalmaktól, hogy itt nem feltétel a rokoni kapcsolat az együttélés során. Együtt élő, fogyasztó, közös költségeiket megosztó egyének csoportjáról beszélünk.

Háztartástípusok

Vegyük sorra a háztartás típusait: itt a család tipológiáját kell alkalmazni, eszerint van nukleáris, kiterjesztett és több családmagos családi háztartás, azonban ezen kívül beszélünk csoportháztartásról, amikor egymással nem családtagok, hanem például barátok, kollegák vagy ismeretlenek élnek együtt. Végül pedig az egyszemélyes háztartásokat kell megemlíteni, amelyek a fejlett világban gombamód szaporodnak, egyrészt a megözvegyültek, elváltak, másrészt a szingli életmódot vállalók és a magányosan egyedül élők következtében.

Házasságtípusok
poliandria többférjűség
poligínia többnejűség

A házasságtípusok több szempontból elemezhető tárgyát nyújtják a szociológiának. Az első a házasságot kötők számára utal. Így beszélünk monogám vagy poligám házasságról. Az első esetben egy párról van szó (a jogi alapvetéstől függően lehet egynemű pár is), míg az utóbbinál többen élvezik a házassági élet örömeit és gyötrelmeit. Ezen belül három csoportot különböztetünk meg: poligíniát, ami a többnejűség, poliandriát, ami a többférjűség, valamint a csoportházasságot. Mindhárom típus létezik ma is, ám más-más térségekben. A többnejűség a tradicionális társadalmak sajátja volt, ma többnyire a muzulmán országok követik ezt a szokást speciális etnikai és vallási szabályokkal. A poliandria viszont olyan térségek jellemzője, ahol a nők dominanciájának kialakulása mesterséges okok miatt következett be, nevezetesen a lánygyermekek megölése miatt túlzott férfitöbbség keletkezett. Ezt a családtípust India rendkívül szegény népénél a Tódáknál találták, ahol a nagy nélkülözés miatt leölik a lánygyermekeket, s így nemi aránytorzulás jelentkezik. Ezen társadalmak sajátja, ahol a gyermekek apja többnyire nem ismert, s a férfiakat nem is érdekli ki a gyermeke. A csoportházasság viszont ma már jobbára új vallási vagy szubkulturális csoportoknál fordul elő, amikor kommunákban élnek, közösen nevelik gyermekeiket, s kvázi törzsként viselkednek, bár az afrikai törzsi világban is akad rá néhány példa.

Az azonos neműek házasságát a szociológia éppúgy családnak fogja fel, mint az együttélők esetét, hiszen ellátja a család által megkövetelt funkciókat.

További tipizálása a házasságnak a tagok társadalmi réteg-, vallás- vagy etnikai hovatartozása szerint értelmezhető. Ha ezen csoportokon belüli tagok kötnek házasságot, homogámiáról, ha ezen kívül, akkor heterogámiáról beszélünk. Az endogámia és az exogámia megkülönböztetése szintén csoporthovatartozáson alapul, azonban itt településen, törzsön, esetleg rokonságon belüli (endo-) vagy kívüli (exo-) tagsági viszonyról van szó.

A család funkciói
reprodukció újratermelődés

A család, mint társadalmi egység öt fő funkcióval bír, amelyek folyamatosan változnak a fejlődéssel párhuzamosan. Manapság a termelési funkció például visszaszorulóban van, bár ha a házi és kerti munkát belekalkuláljuk ez a megállapítás, már korántsem olyan egyértelmű. Mégis tény, hogy akár száz évvel ezelőtt, jóval több család élt önálló, főként mezőgazdasági vagy kézművesipari tevékenységből. Ehelyett erősödik a fogyasztási funkció, ami a fogyasztói társadalomban egyáltalán nem meglepő konklúzió. Lényeges, de arányait tekintve szintén visszaesett a családok reprodukciós funkciója biológiai szempontból, ugyanakkor a kulturális-szociális reprodukció kevéssé csökkent, hiszen szocializációnk javarésze itt történik, bár egyéb társadalmi intézmények, mint az iskolarendszer átvállal némi részt e feladatkörből. A kulturális reprodukció alatt értjük például a viselkedésmintáink továbbadását későbbi generációkra, szokásaink, hagyományaink átörökítését vagy épp a gazdasági jelleg fennmaradását, például a szegénységét, a vállalkozói mentalitásét vagy az arisztokratikus attitűd meglétét. Ebből adódik a negyedik funkció, a gyermekek szocializációja és fizikai, valamint pszichés támasz nyújtása, míg az ötödik a felnőttek pszichés védelme, azaz melegség és otthonérzés adása. A család egy meleg hely egy zord világban, ahol lelki, sőt fizikai támaszt talál a rászoruló "élettárs".

A családi életforma változása sok változáson ment végig az elmúlt ötszáz év során. Az elemzések alapján azt állíthatjuk, hogy a monogámia mindig meghatározó volt az emberiség történetében, de voltak időszakok és kultúrák, amelyek egyéb típusú családokba szerveződtek. Tény, hogy a családok funkcióit különféle formációk is képesek tökéletesen ellátni.

A család szerkezete

A középkorban a család rokonságba ágyazott egységként működött, azaz nukleáris jellege megvolt, ám szélesebb rokoni kötelékekkel tartott fenn nyitott kapcsolatot, ezért is nevezzük nyitott ágazati családnak. Ezt követte egy záródási folyamat főként az elit köreiben a XVII. században, amely végül a XIX-XX. századra érte el az otthonközösségre épülő nukleáris családformát. Ezen alakzat erős patriarchális jellemzővel írható le, amelyben az apa tisztelete kötelező volt, s a tekintélyelv kialakítása magától értetődött. Megjegyzendő viszont, hogy a nuklearizálódó záródás segítette a szeretet elterjedését - ami korábban nem volt magától értetődő - az érzelmek és individualizmus kibontakozását, sőt a romantikus szerelmi viszonyok fellobbanásához is gyúanyagként szolgált.

Míg a család fejlődésében nem található sem lineáris sem ciklikus fejlődés, addig a háztartások alakulásának Parsons által kifejtett elmélete rámutat arra, hogy a nukleáris jelleg és a nagy családi háztartás gazdasági hatások következtében váltakozott. Míg a gyűjtögető-, vadásztársadalmakban a mozgékonyság volt a döntő, ezért inkább a magcsaládos háztartás dominált, addig a középkorban a mezőgazdaság és kézművesség elterjedésével a letelepedés került előnybe, így a nagycsaládos (többcsaládmagos) háztartás vált dominánssá. Az indusztrializáció révén korunkra a nuklearizálódás több szempontból is érvényesül. Egyrészt a mozgékonyság ismét a magcsalád létét segíti elő, másrészt egyre kevesebb gyermeket vállalnak a családok, így a nukleáris család kis létszámúvá vált, ráadásul növekszik a gyermektelen és szingli háztartások aránya.

Nemzetközi tendenciák és a magyarországi helyzet

Nézzük át, hogy a családdal kapcsolatban milyen nemzetközi tendenciákat lehet kiemelni. Elsőként érdemes hangsúlyozni a Trieszt-Szentpétervár tengelyt, ami egy a család viselkedése terén mutatkozó vízválasztó. Azt tapasztalni - kivételek persze miért ne akadnának - hogy e vonaltól keletre és nyugatra más-más a családok viselkedése, s hozzáállása a fiatalokhoz. A keleti térfélen (többnyire Magyarország is ide tartozik) a családi viselkedés befogadó jellege az uralkodó, amely a fiatalok otthonmaradására utal. Házasság után ezen családok nem ösztökélik gyermekeiket a költözésre, szemben a nyugati zónában jellemző viselkedéssel, amikor az önállóságra késztetés individualisztikus eszménye válik erőteljessé. Ez viszont kihat a házasodási életkorra. A befogadó családminta egyúttal gazdasági biztonságot is nyújt, így ezekben a társadalmakban jellemző a korai házasságkötés, míg a nyugati típus esetében az önállóságot hangsúlyozó viselkedés a házasságkötés életkorát kitolja. Amikorra egy fiatal saját maga talpra tud állni, legalább öt-hat évvel idősebb mint kelet-európai kortársa. Ugyanakkor nemzetközi jellemző, hogy a házasságkötési életkor növekedik. Magyarországon száz éve a nőknél 20 volt, ma 24 körül áll, s Nyugat-Európában akkor 25 volt, ma nagyjából 28. Azaz a nyugati családi viselkedés jobban kitolja az önállósodás végső időszakát, ami részben családalapítás időszakának "öregedéséért" is felelős tényező.

Nemzetközi szintéren persze jóval változatosabb keveredések láthatóak. A Harmadik világra a tradicionális családmodell illik, amelyben a rokonság összetartó jellege, illetve a több magcsalád együttélése a jellemző. A nagy gyermekszám és a patriarchális modell egyaránt igaz erre a formációra, sőt a vallási kultúra nyomása következtében például az iszlám világban ez fokozottan érvényes. Ezen társadalmakban a szinglik, pláne nők esetében szinte teljesen hiányoznak.

A fejlett világban ugyanakkor dinamikusan növekszik számuk. Kik is a szinglik? A válaszadáskor külön kell választani a szándékot. Szingliknek azokat tekintjük, akik elsősorban önszántukból élnek egyedül, önálló háztartásban. Azok akik partnerszerzési pech-sorozattól szenvednek vagy megözvegyültek és magányba fulladó egyedüllét a sajátjuk, őket egyedül élőknek szerencsésebb nevezni. Társadalmi-gazdasági viselkedésük ugyanis nagyban elkülönül az előző csoportétól. Míg a szinglik aránya Magyarországon körülbelül 2-3%, addig az egyedül élőké meghaladja a 15%-ot, jövedelmi helyzetük azonban ég és föld. A szinglik egy adott társadalomban saját korcsoportjuk egyik legmagasabb jövedelmét teszik zsebre, nem véletlen, hogy önszántukból "vásárolják" meg szinte a luxuséletvitellel együtt függetlenségüket. Egy másik tévhit is leleplezendő, miszerint a szinglik magányosak volnának. Éppen fordítva igaz, sőt amerikai felmérések olyan adatokat is felmutatnak, hogy a szinglik szexuális élete gyakoribb házas kortársaikénál. Többségüknek van (általában szintén szingli életmódot követő) partnere, sőt egy részüknek partnerei.

A szinglik nemi megoszlása érdekes következtetésre ad lehetőséget. A szinglik többsége (60%) férfi. Míg a férfi szinglik alig több mint felének van felsőfokú végzettsége, addig a női szinglik túlnyomó többségének egyetemi oklevele van. Ez a nemek közötti gazdasági egyenlőtlenséget (vö. 98. o.) bizonyítja, hiszen ugyanazon életmód eléréséhez a nőknek magasabb iskolázottságra és teljesítményre van szükségük. A szinglik nemenként más-más lehetőségeket mutatnak fel házas kortársaikhoz képest. Míg a női szinglikre fokozottan igaz, hogy jóval többet keresnek, mint házas kortársaik, addig a férfi szingliknél ez már koránt sem igaz. Ez szintén a női munkaerő diszkriminatív kezelését tükrözi, és egyenlőtlenségeket okoz.

Érdekes szempontot vet fel az egészségszociológia: az egyedül élők születéskor várható élettartama 5-7 évvel kurtább, mint a pár- vagy partnerkapcsolatban élőké. Ugyanakkor a szinglik fiatalsága miatt az ő esetükben nem tudni, hogy tehetősségük ellensúlyozza-e a egyedüllét káros hatásait. Azonban most is hangsúlyozni kell, hogy a szinglilét messze nem azonos a magánnyal!

A női szinglik egynegyedének van gyermeke, azonban azt közeli családtagjuk vagy - különösen az angolszász világban - barátnőjük neveli, vagy bentlakásos iskolában tanul.

A szinglik jelenleg 25-55 év közötti életkori csoport, ám az eddigi mérések szerint a nők hajlamosak 45 éves kor körül felhagyni ezzel az életformával, míg a férfiakról hasonló információ nincsen.

A szinglik mellett az egyedül élők aránya is növekedik, ami együttesen az egyszemélyes háztartások emelkedését eredményezi.

Jellemző rájuk a hedonista, túlfogyasztó életvitel, s ellentmondásosan, de a környezettudatos magatartás is. Politikai meggyőződésük szerint többségük liberális vagy baloldali pártszavazó. Életvitelükről többségük nem tudja, helyes-e, igazán ezt akarja-e, s inkább önként választott átmeneti időszaknak nevezi, amelyen lehet előbb-utóbb változtat. Nyugat-Európában az össznépességhez képest arányuk közel 20%, az USA-ban pedig eléri az egynegyedet ez a hányad, s növekedő tendencia érvényesül.

A gyermekek, mint a szinglik esete is bizonyítja, egyre változatosabb családi szerkezetben nevelkednek. A szinglikkel párhuzamosan növekedik a gyermekeiket egyedül nevelő szülők (többségükben nők) száma, s ezzel együtt erőteljesen csökken az élveszületési arányszám, azaz a gyermekek aránya apad a fejlett társadalmakban, ami az elöregedés folyamatát eredményezi.

Szintén emelkedik a házasságon kívül együtt élők, azaz az élettársi kapcsolatban lévők aránya, ám nincs pontos adat arról vajon ezen párok többsége egy idő után jogi frigyre is lép-e vagy sem, illetve azt sem látni, hogy ezen családtípus kevésbé kedvez-e a gyermekek számának. Növekedik a házasságon kívül születő gyermekek aránya, azonban ez más társadalmi hátteret rajzol a nyugati, mint a keleti térfélen. Jellemzően keleten - Magyarországon is - az alacsonyabb iskolázottságú és kereseti lehetőségekkel bíró nők szülnek viszonylag fiatal korban apa nélkül, míg nyugaton magasabb iskolázottságú és jövedelmű női réteg szül viszonylag magas, 30-35 éves korban férfi támasz nélkül. Ez az arány például a Skandináv régióban 40%-ot is eléri, míg Magyarországon minden ötödik születés esik ebbe a kategóriába, ám az arány növekedést mutat.

Mindezzel együtt csökken a házasságkötések száma, a válási arányszám pedig növekedik, illetve stagnál.

A háztartásnagyság általános csökkenése párhuzamos a családtagok számának apadásával, amit részben az anyagi jólét tesz lehetővé, amikor egyre többen tudnak családalapítással önálló háztartást (nukleáris családi háztartást) létrehozni, részben pedig a szinglik és egyedül élők tábora növel, de a csökkenő gyermekszám is erőteljesen befolyásol. Ma egy átlagos háztartásban két és fél ember él, ami a II világháború óta "egy embernyi csökkenést" jelent. Ma a háztartások egynegyede egyszemélyes, a többgyermekes családok aránya 6% körüli, míg a gyermek nélkülieké egyharmados rátát mutat.

Az általános nemzetközi tendenciákba illeszkedik a családtagok számának folyamatos csökkenése, valamint a családi élet szakaszainak módosulása. Míg ötven évvel ezelőtt az életpálya egy szabványosan leírható folyamat volt, mára ez megváltozott. Korábban a gyermekkor, a fiatalkor, a családalapítás időszaka, majd a szülői időszak, és végül a gyermekek elköltözése után az idős házaspár, illetve az özvegyülés időszaka zárta a sort. Mára több ponton módosul ez a folyamat. Elsőként kitolódik a fiatalkor, a felelősségvállalás kora, azaz a gyermekvállalás és a családalapítás, sőt egyre többen alternatív életmódot választanak. Közbelép egyre erőteljesebben a házaspárok, illetve együtt élő felnőttek ki-, illetve belépése válás és újraházasodás révén.

A válás újabb változást jelöl, hiszen míg az ötvenes években körülbelül 1000 lakosra 1 ilyen aktus jutott, addig mára ez már 2,6, ami azt jelenti, hogy csaknem minden második házasság válással végződik figyelembe véve 40 éves intervallumot, ami a házasság átlagos időtartama ma Magyarországon. A válás okaira nagyon sokféle magyarázat adódik, azonban két fő okot feltétlen meg kell említeni. Az egyik a születéskor várható átlagos élettartam növekedése, amely révén ma egy házasság dupla időtartamot ölel fel, mint egy évszázada, ami azt is eredményezi, hogy 20 év után, a gyermekek távozásával az "üres fészek időszaka", valamint a megunás hatása bomlasztja a frigyeket. A másik tényező a jogi fejlődés, a nők egyenjogúságának kialakulása. Míg az ötvenes években egy fodrászüzletben a következő párbeszéd zajlódhatott le:

  • Jaj, a férjem megint megvert!
  • Ó szegénykém, úgy sajnálunk!

ma ennek a beszélgetésnek a természetes folytatása így festene:

  • Miért hagyod! Válj el!

A jogi fejlődés tehát az együttélés kultúrájában is változást hozott, liberalizálódott és egyúttal segítette a családfejlődés ma tapasztalt pluralizmusának létrejöttét, a szabad partnerválasztástól, a szerelem kiteljesedésén keresztül a kapcsolatok felbontásának egyenjogúságáig.

A házasságkötés tendenciájáról már szóltunk, hogy csökkenő jellegű, ma Magyarországon 1000 lakosra 5 ilyen aktus jut, ami az elmúlt évtizedekhez képest lanyha apadásra utal.

Szeretet történeti változásai

A középkortól napjainkig nem csupán a család ment át hatalmas változáson, de az érzelmek és emberi kapcsolatok is módosultak. Míg a középkorban sőt azt követően is a gyermek és a nő alárendelt szereplő volt, mára ez gyökeresen megváltozott. Ha a női egyenjogúság mellet a női egyenlőtlenség fennmaradt is, a gyermekek esetében az elnyomás nemhogy megszűnt, hanem szinte visszájára fordult. Míg pár száz évvel ezelőtt a gyermekmunka általánosan elfogadott volt, a gyermekre, mint munkaerőre tekintettek már tíz éves korától, a mai jogszabályok 16 éves életkorig korlátozzák a gyermekmunka intézményét. A jelenlegi tendenciák ugyanakkor a "gyermek királlyá válásáról" szólnak, ami azt jelenti, hogy a szülők egy vagy két gyereket vállalva mindent igyekeznek megadni számukra. A gyermek a fogyasztói társadalom egyik fő "célja" lett, s királyi sora van. Ezzel persze szembe állíthatóak azok az adatok, hogy egyre növekszik a gyermekszegénység, például Magyarországon több mint 200 ezer gyermek él komoly nélkülözésben, s éhezik. Ez az ellentmondás akkor oldódik fel, ha látjuk, hogy a többgyermekes - főként etnikai kisebbségek, bevándorlók és az alacsony iskolázottságú - családok esetében szenved el a gyermek kedvezőtlen körülményeket.

A középkorban tehát a szeretet a gyermekek iránt nem volt jelen olyan értelemben, mint napjainkban, azonban jelezni kell, hogy az akkori társadalmi elit esetében ez az aspektus más volt, hiszen mind az anyagi tényezők, mind a gyermekhalálozás mértéke lehetővé tette a szeretetteljes légkör fennmaradását. Mit értünk ez alatt. A szeretet jelenléte feltételezhetően két erőteljes akadályba ütközött. Az egyik a szegénység és nélkülözés dominálta életmód, ami a gyermekek korai önállóságára késztetett, a másik pedig a halálozás magas aránya, amely viszont pszichés módon korlátozta a szeretet meglétét, sajátos énvédelmi mechanizmusként. Ez annyit tesz, hogy a szülők a rendkívül magas arányú veszteségek miatt elfojtották ezen érzésüket. E két szempont alakíthatott ki olyan kulturális magatartásformát a társadalmakban, hogy korlátozódott a szeretet megléte.

A szeretet azonban nem csupán a gyermekek irányában volt alapjáraton, hanem a nőket sem övezte a mai értelemben vett módon. Bár a trubadúrok időszakában megjelent ennek rituális formája, nem szabad elfelejteni, hogy az szintén az elit, illetve felsőbb rétegek sajátja volt. A nőt, mint munkaerőt vették figyelembe, nem véletlen, hogy a teltkarcsú, erős derekú nőideál volt a meghatározó, amely a munkabírást szimbolizálta. Hozzáadódott ehhez a nők kulturálisan és jogi értelemben vett alárendeltsége, amely még a tudományos munkákban a XIX. század végén, XX. század elején is látható, például Freud esetében, aki a nőt kimondottan alárendelt szereplőként építette be pszichológiai rendszerébe.

Miként változott meg ez a mai szemmel tekintve szeretethiányos kultúra, ami persze etnocentrizmus volna részünkről, hiszen más formában és mértékben a szeretet mindig jelen volt az emberi társadalmakban.

A szeretet és a jog fejlődése egymástól elválaszthatatlan folyamatként érzékelteti, miként alakult át ez a kultúra a mai állapotba. Az első fordulópont e tekintetben talán az ipari forradalom időszaka, a XVIII. századtól kezdve, bár pontosan nem lehet meghatározni, hiszen annyira lassan alakuló kulturális váltásról van szó. Az ipari forradalmak azonban a higiénés körülmények és a jövedelmi helyzet, az életminőség javulásával nagy változásokat indukáltak az emberi kapcsolatokban is. Növekedett a születéskor várható élettartam, csökkent, ha nem zuhant a csecsemő-halandóság és megjelent az oktatás és ezen belül a pedagógia, amely felfedezte a gyermeket. A gyermekkor fogalma fokozatosan tolódott ki, kezdetben tíz éves kort jelölt például a felső határa. Ma a jogi szabályozás már 18 éves életkort szab meg a felnőtté érés határaként. Azaz folyamatos fejlődést tapasztalunk, s azt sem szabad elfelejteni, hogy az önálló élet elkezdésének kora még ezen felül is kitolódik a továbbtanulás következtében. Ugyanakkor a gyermek iránti szeretet vizsgálata az anya és az apa oldaláról más-más képet mutat. Nem szabad elfelejteni, hogy a szigorú patriarchális család a XX. század elejéig meghatározó volt, sok esetben társulva az apa "bismarcki" rigorózus stílusával, sőt még manapság is tapasztalható a fejlett világban efféle családi viselkedés, a harmadik világ társadalmaiban pedig a patriarchális viszonyok masszívan élnek. Természetesen ez ma már aligha jelentené a szeretet jelenlétének hiányát, inkább csak a nemek közötti egyenlőtlenséget fenntartó kulturális mintává vált.

A nők esetében ez a fejlődési tendencia elsősorban a női alárendeltség megszüntetését célozta, s inkább a polgárjogi mozgalmak keretében a feminista kezdeményezések kezdték megváltoztatni a hagyományos felfogást. Az első feminista mozgalmak a francia forradalom (1789) időszakában jelentek meg, s politikai célkitűzéseik között szerepelt az egyenlő jogok az oktatás, a munkavállalás vagy éppen kormányzás területein, ám a forradalom vezérei sem nézték ezen kezdeményezéseket jó szemmel, a női klubokat pedig be is zárták Franciaországban. A XIX. század közepe a feminizmus második nagy előretörése, amikor a rabszolgaság elleni fellépéshez csatlakozva polgárjogi mozgalmakként faji és nemi téren egyaránt egyenlő jogokat követeltek, s virágkorukat 1910 körül érték el Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában, majd a század közepére a fasizmus terjedésével elcsendesültek. Ez nem jelentette megszűnésüket, de betagozódtak az antifasiszta mozgalmakba, amelyekben nem a nemi egyenlőtlenségek voltak a meghatározó témák. Ekkorra több országban már kiharcolták az egyenlő választójogot, például először Új-Zélandon, de Írországban, Dániában és Lengyelországban is, Magyarországon csupán 1945-ben történt ez meg, holott Ecuador, Thaiföld, Indonézia vagy a Fülöp Szigetek már ekkorra törvényesítették ezt a kitételt. Újabb erőre törésük a II. világháborút követően, illetve 1960-tól tapasztalható, amikor már szakpolitikai témákra is kiterjed figyelmük, s lándzsát törnek a válás törvényi szabályozásáért, az abortusz engedélyezéséért, a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséért, s legújabban például a családi erőszak, illetve általában a nőkön és gyermekeken elkövetett erőszak társadalmi rendezéséért, kezeléséért.

A feminista mozgalmak sokat tettek a gyermekek jogainak kivívásáért, a lányok iskoláztatásának eléréséért, illetve a gyermekmunka visszaszorításáért, a női és gyermek munkaerő kizsákmányolása ellen. Az általuk elindított folyamat is lendített a szeretet érzetének elterjedésében. Ha példaként vesszük a szabad párválasztás esetét, Magyarországon még a XX. század első felében is gyakorlat volt a házastársak kijelölése, illetve a szülők megfogalmazták, milyen párt látnának szívesen gyermekük mellett. Ez a családi viselkedésminta természetesen nem kedvezett a szeretet és szerelem kiteljesedésének. Így az emberi jogok, a szeretet szabadságának "joga" együtt érlelődött a polgári jogok kiszélesedésével, s vált a szeretet és szerelem a szabadság egyik fontos eszméjévé, amit például a 60-as évek háborúellenes mozgalmai is szívükre vettek: "Make love, not war" (Szeretkezz, ne háborúzz) szlogenükkel.

Kapcsolatok kialakulása

E történeti áttekintés után vegyük szemügyre az egyén élettörténetén belül a kapcsolatok kialakulását.

A társas támogatás azt jelenti, hogy az emberek társakkal együtt boldogabbak, egészségesebbek és a problémáikat hatékonyabban képesek kezelni, megoldani, s nem utolsó sorban tovább élnek, mint magányos társaik. Persze lehet filozófiai vitát indítani, hogy társkapcsolatban is élhet valaki "egyedül", ám most a társ szó általános érvényéről beszélünk. Általánosságban kijelenthető, hogy a társas támogatás révén jobb közérzetünk, könnyebben feldolgozzuk problémáinkat, így eloszlatjuk a stresszt és feszültséget, otthonosabban és bátrabban érezzük magunkat a világban.

Miként alakulnak ki kapcsolataink? Elsősorban szociálpszichológiai kutatások alapján állíthatjuk, hogy a fizikai vonzerő és a belső tulajdonságok, intelligencia karöltve serkentik az emberek közötti interakció létrejöttét. Interakción emberek egymás közötti kommunikációját, üzenet-cseréjét és viszonyát értjük. A fizikai vonzerő azért fontos az emberek számára, mert külső erényeiket belső tulajdonságaikra vetítjük, s úgy véljük számunkra szimpatikusan viselkednek, úgy gondolkodnak, mint mi, azaz a számunkra elvárt magatartást tanúsítják. Ugyanakkor az önmonitorozó egyénekre jellemző, hogy a fizikai vonzerőt kihangsúlyozzák, míg a kevésbé önmonitorozókra a belső tulajdonságok hantnak inkább. Létezik egy nemi differenciálódás is, miszerint a férfiak szemléletére a fizikai vonzerő erőteljesen jellemző, s ez még a homoszexuális-leszbikus bontásban is igazolódik.

Az interakciók azért fontosak számunkra, mert így könnyebben megismerjük környezetünket, a világot, s ismereteink alapján kapcsolatokat hozunk létre. Megkülönböztetünk negatív, illetve pozitív interakciót. Jellemző, hogy ellenszenvesnek inkább olyanokat tartunk, akik közelünkben élnek, s azért nem kedveljük mert ismerjük, s van olyan tulajdonsága, ami miatt elutasítjuk. Igazolódik ugyanakkor az a feltevés, hogy az emberek többsége rokonszenves kategóriába esik, így a pozitív interakciók az uralkodók. A pozitív interakciók utalnak arra ugyanakkor, hogy inkább olyan emberekkel alakítunk ki kapcsolatot, akik hasonlítanak ránk. Eliot R. Smith kiemeli, hogy azt feltételezzük, hogy a hasonló embereknek rokonszenvesek leszünk, s azt, hogy igazolják nézeteinket, viselkedésünket. Insko nyomán megállapítható, hogy a hasonlóság, interakció és vonzalom egymást erősítő kört alkotnak. Azokkal bocsátkozunk interakcióba, akik hasonlóak hozzánk, s akikkel interakcióban vagyunk, azokhoz vonzódunk, feltéve persze, hogy pozitív a jellege az interakciónak. Azokhoz az emberekhez vonzódunk, akik hasonlítanak ránk, mert úgy véljük ők is kedvelnek bennünket. A gyakori interakció során kialakul a rokonszenv, s ez vonzalmat eredményez.

Az interakció, hasonlóság és vonzalom kapcsolatát mutatja. (Smith - Mackie, 2001.)
3. ábra

A kapcsolat létrejöttét követő lépések annak elmélyüléséhez, vagy megszakadásához vezetnek. Most azt tekintjük át, milyen általános vonalat lehet megállapítani a fejlődés során. Az első fontos faktor a kölcsönös jutalmazás, ami a méltányosság elvére épül. Az aluljutalmazás elégedetlenséget, s így ellenszenvet, a túljutalmazás pedig bűntudatot, lelkiismeret-furdalást eredményezhet. A következő elem a kitárulkozás, amely során felnyitjuk magunkat másoknak, így érve el bizalmat, ami megerősítést eredményez, s így ráébredünk, hogy elfogadnak bennünket. A kitárulkozás fontos következménye, hogy megismerjük a másik felet, s viselkedésünk során tudjuk képességeit, szokásait, mit várhatunk tőle, s így stabilabbá válik az együttműködés. Mindez egyúttal intimitást eredményez, ami a barátság alapja, olyan dolgokat oszthatunk meg a másikkal, amelyek titkosak. A nemek között ugyanakkor különbség tapasztalható e tekintetben; a férfiak kevésbé, a nők viszont erősen kitárulkozóak. Nem véletlen, hogy a nők a kapcsolataik felbomlásakor erőteljesebb érzés-viharokat élnek meg, hiszen számukra relatíve nagyobb a veszteség az intenzívebb kitárulkozás következtében.

Az intim kapcsolat már erős és gyakori kölcsönösséggel jellemezhető, s e kölcsönösséggel a felek a gondolataikkal, érzelmekkel, viselkedésükkel hatnak egymásra. Az intim kapcsolat nem csupán a szerelemi-szexuális viszonyra, hanem a baráti, rokoni szeretetre is éppúgy vonatkozik. Az intimitás erősödése a felek közötti elköteleződés megszilárdulásához vezet. Az elköteleződés a kapcsolat ragasztóanyaga, amely a hosszútávúságot lehetővé teszi. Félreértés ne essék, szó nincs arról, hogy folyamatosan minden megnyilvánulás pozitívként kell elsüljön, csupán arra utalunk, hogy az egyének kapcsolataikat összevetik alternatívákkal, s ha úgy vélik, hogy több a pozitív hozadék, a befektetések és jutalmak aránya nem kedvezőtlen, sőt egyedi jutalmakat nyerünk általa, akkor erősen kötődünk hozzá, tehát mérlegeljük partnereinket.

Ezen rendszeren belül meg kell különböztetnünk a különféle kötődési stílusú egyéneket. A biztonságosan kötődő egyének erős bizalommal, boldogsággal és intimitás-orientáltsággal jellemezhetőek, míg az elkerülő típusúak kevésbé elfogadóak és az elnevezésből adódóan kerülik az intimitást. A harmadik csoportba a bizonytalanok tartoznak, akik érzelmi élete szélsőségeket produkál, a szenvedélyesség vagy éppen a féltékenység révén. (Smith/Mackie, 2001.)

A társas támogatás az eddigiek alapján úgy fogalmazható meg, hogy az intimitás és elfogadás alapján létrejövő partnerkapcsolat, amely mind a testi, a lelki és a társadalmi állapotot, valamint az egészséget növeli és erősíti.

Robert Sternberg a szerelem háromszögelmélete alapján hét kapcsolati típusát alkotta meg a szerelemnek, s leolvashatóak az alábbi ábráról:

Smith-Mackie, 2001
4. ábra
Kapcsolatok problémai

A kapcsolatok létrejötte azonban nem jelenti rózsaszín mámor szoborrá válását, folyamatosan bombázzák negatív hatások és események, amelyek kikezdhetik. Az emberek általában féltik kapcsolataikat még akkor is, ha már nem túl jól működnek, ugyanis az elköteleződés és megszokás fenntartja azokat. Mégis milyen betegségek támadhatnak kapcsolatainkra? Azt kell előjáróban leszögezni, hogy e betegségek forrása mi magunk vagyunk.

Talán a legegyszerűbb és gyakorta előforduló probléma a viszonzatlan szerelem, azonban ez akkor válik igazán zavaróvá, ha valaki szerelmével üldözni kezdi a másik felet. További probléma a kapcsolatok terén az erős egymásrautaltság, ami konfliktusokhoz vezethet. Ha egy kapcsolat ápolására nem fordítanak több időt, nem beszélik át a problémákat, az kölcsönös szeretet-csökkenést eredményezhet, ami a konfliktusok számának gyarapodásában, az együttlét apadásában mutatkozik, s felülkerekednek a negatív érzések. A konfliktusok forrása lehet személyiségváltozás, ami elszegényedésből vagy épp meggazdagodásból adódhat, esetleg krónikus betegség következményeként lép fel. Gyakori probléma a kötelezettségektől való félelem, a munkahelyi problémák szaporodása, ami az együttlét időtartamát csökkentve hat károsan. A túlzott elvárások is okot adnak a gondok növekedésére, mint például a nőktől elvárt háziasszonyi szerep.

A kapcsolatok vizsgálata házaspárok és élettársak esetében öt fő tényezőt fogalmaz meg a felbomlás okaiként: az első az autonómiaigény korlátozódását, illetve a kölcsönös függést jelöli, amelyet a férfiak egynegyede, a nők közel fele nevezett meg. Ez is mutatja a nőkre nehezedő alárendeltség érzésének súlyosságát. A második a különbözőség, azaz a hasonlóság feltáruló hiánya, amely a férfiak és nők véleménye szerint egyaránt egyharmad körüli értéket mutat. A támogatás hiánya a harmadik a sorban, amikor a társ rombolja az egyén önbizalmát és többé nem szolgál megerősítésül, s el-nem-fogadás érzetét kelti, csalódáshoz vezet. Ez a nők egyharmadának jelent gondot, a férfiaknál kevésbé fontos kérdés, csakúgy, mint a negyedik elem, a nyíltság és intimitás hiánya. Végül a szerelem és szenvedély hiányát inkább a férfiak nevezik meg okként (egyötödük), a nők viszont szinte alig.

Az attribúciók, ha negatívak szintén a kapcsolatok megromlásának okozói. Az attribúciók oksági következtetést jelentenek. Ha egy pár boldog kapcsolatban él egymással a másik fél kisebb hibáit szinte el is hanyagolják. Azonban a negatív attribúció akkor rongál, amikor a kapcsolat nem olajozott, nem meghitt, s a másik fél kisebb hibáit is felnagyítják.

Az elköteleződés oly módon vezethet szakításra, hogy gyenge mértéke miatt konfliktusos helyzetben nem ad motivációt a kapcsolat megmentésére. A kötődési stílus esetében pedig a biztonságos kötődésű egyén az, aki magas szintű elköteleződéssel és elégedettséggel jellemezhető, így konfliktusok esetén megbocsátó, kiegyező, illetve problémamegoldó attitűdöt képvisel. A féltékenység szintén gátja a kapcsolat fennmaradásának, hiszen kellemetlen érzést kelt. Ezzel együtt jár a szorongás, a szomorúság és a sokszor tehetetlen düh érzése. A féltékenység leggyakrabban a bizonytalan kötődésű emberek sajátja. A féltékenység szélsőséges formát is ölthet, becslések alapján a gyilkosságok egynegyede magyarázható vele.

A fenti okok mellett találunk agresszióból adódó indokokat is a kapcsolatok megromlása mögött. Az erőszak, legyen az fizikai vagy szexuális, sőt érzelmi, alapjaiban rengeti meg a partnerséget. Azok, akiken szexuális erőszakot követnek el, erőteljes bizalmatlanságot éreznek az elkövető neme iránt.

A promiszkuitás szintén komoly csalódást és szakítást eredményezhet. A hűtlenség azon formája, amikor változatos partnerekkel folytat valaki kötetlen szexuális viszonyokat, inkább a férfiakra jellemző, viszont az élettársból teljes visszautasítást, bizalomvesztést válthat ki.

Végül a kommunikációs hibák, viselkedési konfliktusok egy speciális esete zárja a sort, amelyet közlés-sorompónak nevezünk. A közléssorompók (vö. 80. o.) olyan megnyilvánulások, viselkedések, amelyek gátolják a kommunikáció áramlását, el-nem-fogadást közvetítenek, hamis megoldást adnak és rongálják a másik önértékelését, bizalmatlanságot eredményezve. Példa erre a túlzott dicsérgetés, a parancsolás, a szó belefojtása a másik félbe, az elfordulás, a szidalmazás, a tiltás, a hatalom fitogtatása (szülőknél), a lekezelő modor, hízelgés, nem kért tanács adása stb. Ez utóbbi esetben különösen kiemelhető azon tanácsok adása, amelyeket, nemhogy nem kérnek tőlünk, de egyenesen irritáló a másik számára, mert kioktatásnak, okoskodásnak tűnik. Így biztosak lehetünk benne, hogy nem fogadják meg, sőt dacreakciót vált ki viselkedésünk. Sokszor az alanyok már egy következményt neveznek meg arra, miért váltak szét útjaik. "Azért váltam el tőle, mert megcsalt" vagy "mert már nem bírtam, ahogy eszik meg beszél" vagy "mert utálom az anyját és állandóan közénk áll". Valójában ezen okok mögött egyéb problémák is meghúzódnak. Ha a párkapcsolatban élők sokat dolgoznak, fáradtak, szinte nem is beszélgetnek egymással, leülnek a tévé elé és bámulják. Ha egyikük elkezd mesélni valamit, a másik érdektelenül viselkedve közléssorompót alkalmaz. Ennek gyakori ismétlődése bizalomvesztést okoz, ami elhidegüléshez vezethet.

A válás egy kapcsolat megszakítása, amely általában komoly érzelmi és közösségi, sőt gazdasági problémákat is okoz. Számos megközelítés elemzi a válások folyamatát, hatását, különösen a gyermekekre nézve. A válás lefolyásában hat fő fázist különböztetünk meg, amelyek közül persze átfedhetik egymást, sőt lehet olyan szakasz is, amely a válást követően megy csak végbe. Ilyen lehet például az érzelmek tényezője. A felosztás szerint az első fázis az érzelmi válás, amely a kapcsolat megromlását jelzi, ugyanakkor számos kutatás mutat arra, hogy az érzelmi tényező olykor erős kötődést jelent, s inkább a bizalom hiánya, illetve az ellenségesség, amely erősíti a válás kibontakozását. A második szakasz körüllengi a válás teljes folyamatát, nevezetesen a környezet hozzáállása a váló felekhez. Ezt közösségi válásnak nevezzük, amikor a felek baráti, rokoni kapcsolataikat átrendezik, illetve a barátok, rokonok egyik vagy másik fél mellett állnak ki, esetleg semleges pozíciót próbálnak kialakítani - általában sikertelenül. A harmadik fázis a jogi aktus, amely során kimondja a bíróság a válást, a negyedik pedig a gazdasági válás, ami gyakorlatilag egybeesik a bírói végzéssel. Ekkor a vagyon és tulajdon megosztása vet véget a kapcsolat fizikai környezetének is. Ezzel szintén párhuzamos gyermekek esetén a szülői feladatok megosztása, a gyermekek elhelyezésének kérdése és a láthatás jogának véglegesítése. Végül bekövetkezik a pszichikai válás, amikor az első lépcsőben említett érzelmi kötődés is megszűnik és a felek lelki életükben is elválnak.

A válás eredményeképpen a két nem hasonló alkalmazkodási folyamatokon megy át, amelyben az anyagi tényezők különösen kritikus szerepet töltenek be. A nők, ha gyermekükkel egyedül maradnak rendkívül nehéz anyagi feltételekkel kell megküzdenie, míg a férfiak a tartásdíj következtében kerülnek kicsit rosszabb pozícióba. Megjegyzendő viszont, hogy újabb házasság vagy párkapcsolat kialakításával a nők pozíciói jobban javulnak, mint a férfiaké. Sőt kimutatható, hogy az elvált gyermekes férfiak, újabb családot alapítva nagyobb arányban szereznek szív- és érrendszeri megbetegedést, mint azok, akik nem válnak el. Mindez azt mutatja, hogy a válás nagyobb stressz-faktort jelent a férfinak, mint a nőknek. Érdekes kimutatás az is, hogy válás után a nők bizalma alacsonyabb lesz a férfiak iránt, mivel újraházasodásuk jóval kisebb mértékű, mint a férfiaké. Az egyedül maradtak esetében viszont kimutatható, hogy a magányosság terhe nagyban növekedik, s az elváltak párkapcsolatban élő kortársaikhoz viszonyítva rosszabb életkilátásokkal kell szembenézzenek.

A válás a gyermekekre nézve fokozott feszültségekkel teli időszakot jelent. Vizsgálatok mutatták ki, hogy különösen kisgyermekkorúak erőteljes érzelmi zavarokat élnek át, gondolataik összezavarodnak, félelmek gyötrik őket, s sokszor önhibáztatásba torkollik zavarodottságuk. Az idősebb gyermekek rendszerint jobban megértik a válás okait, folyamatát, s náluk saját életükkel való aggodalom növekedett meg, s agresszivitásuk erősödött. A gyermekek többsége ugyanakkor néhány év multával alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, viszont egy részük - egyharmad vagy egynegyed arányban - depresszióval, neurózissal, sőt magánnyal néz szembe. További vizsgálatokra van persze szükség a válás hatásainak kutatásához, s azt sem tudni pontosan, hogy a válások közül mennyit lehetett volna megelőzni a közléssorompókra való odafigyeléssel. Annyi biztos, hogy a közléssorompókra történő tudatos figyelem csökkentheti a konfliktusok mértékét és a kapcsolat megromlását. Legajánlottabb eszközök az odafordulás (fizikai értelemben és érdeklődéssel egyaránt), a figyelem, az értő hallgatás és az ajtónyitogatók. Példa ez utóbbira a kommunikáció fenntartását szolgáló helyeslést vagy ellenvetést kifejező szavak, közbevetések, illetve az érdeklődést, kíváncsiságot kifejező kérdések. Gyermekeknél figyelték meg, hogy közléssorompókat alkalmazó szülők esetén egyáltalán nem beszélnek iskolai élményeikről vagy csak nagyon szűkreszabottan. Tapasztalatok azt mutatják, hogy azon gyermekek, akiket sokat szidalmaznak, tiltanak, büntetnek bizalmatlanokká válnak, belső kis problémáikat sem osztják meg szüleikkel, s a kapcsolat rendszerint meg is romlik serdülőkorban.

Önellenőrző teszt
1. Amikor együtt élő emberek költségeiket megosztják és együtt fogyasztanak, azt...
családnak nevezzük.
kiterjesztett családi háztartásnak hívjuk.
háztartásnak nevezzük.
rokonságnak hívjuk.
2. Melyek az alábbiak közül a család funkciói?
reprodukciós, szeretet fejlesztő, pszichés védelmi, közösségformáló
reprodukciós, pszichés védelmező, termelő és szexuális
reprodukciós, termelési, fogyasztási, gyermekek pszichés és fizikai védelme
felnőttek segítése, biológiai szaporodást serkentő, nevelő és interakciós
3. A családra vonatkozó nemzetközi tendenciák közül mi érvényesül az alábbiak közül?
Növekedik az egyszülős családok aránya.
Csökken a házasságon kívül születettek aránya.
A gyermek "királlyá" válik.
Egyre kevésbé jellemző a nukleáris család típus.
4. Jelölje meg az alábbiak közül a szinglik jellemzőit!
Többségük nő.
A konzervativizmus.
Magányosak.
Tehetősek.

Jelölje meg az alábbi mondat helyes folytatását!

5. A szeretet fejlődéséről megállapítható, hogy...
a középkorban feltehetően a magas halandóság és nagy szegénység miatt korlátozódott jelenléte.
jelenleg énvédelmi mechanizmusok akadályozzák kiterjedését.
a jogi fejlődéssel, a polgári szabadságjogok kiteljesedésével párhuzamosan erősödött.
kizárólag a feminista mozgalmaknak tulajdonítható növekedésük, különösen a XX. század második felében.

Jelölje meg a helyes választ!

6. A szerelem háromszögelmélete szerint a romantikus viszony...
az elköteleződés és intimitás együttese.
az elköteleződés és szenvedély együttese.
az intimitás és szenvedély együttese.
a vak szerelem és a szenvedély együttese.
7. Jelölje meg azokat a tényezőket, amelyek a közléssorompókra igazak!
Önbizalmat csökkentenek, serkentik a kommunikációt és kíváncsiságot szülnek.
Gátolják a kommunikációt, el-nem-fogadást közvetítenek, rongálják az önértékelést.
Tipikus esetei az odafordulás vagy az ajtónyitogatók alkalmazása.
Megoldásukra kiváló a dicséret, a parancs adása és a tanácsadás.