KURZUS: Szociológia
MODUL: Egyenlőtlenség, konfliktus és deviancia
7. lecke: Társadalmi egyenlőtlenségek
Tevékenység | ||
| ||
Követelmény | ||
|
Tananyag | ||
Az egyenlőtlenségek témakörét két fő részre bontjuk. Egyrészt megnézzük a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, az egyéni problémákat, szegénységet, majd második részként a társadalmak közötti, illetve területi-gazdasági egyenlőtlenségeket vizsgáljuk meg. E logikába illesztve elemezzük a társadalmi szerkezet és rétegződés kérdéseit. Az egyenlőtlenségek természetesen nem elválaszthatóak a szociálpszichológia által is vizsgált konfliktusoktól, amelyekre szintén kitérünk a témakörben. A devianciák az egyenlőtlenségek és a konfliktusok kapcsán kerülnek e témakörben, mint a normálistól eltérő viselkedés, amely az alsóbb és szegényebb társadalmi rétegek közt gyakoribb és szélsőségesebb konfliktusokat generál. | ||
posztmateriális nem anyagelvű értékrend, amelynek súlypontja az információ, az emberi viszonyok, a virtuális valóság vagy az innováció világa - rokon fogalom a posztmodern, amely a szolgáltatói szektor erősödését, a tudás fontosságát, az információ kiemelkedését és egyúttal a szűkösség meghaladását jelenti (vö. 89. o.) | Korunkban olyan gyors változások zajlanak, amelyek e feszültségek növeléséhez hozzájárulnak. Ilyen például az információs forradalom, amely az iparit követően a második nagy váltás az emberiség történetében, ha a fáról történő lemászásunkat nem számítjuk ide. Ma azt tapasztaljuk, hogy az anyagi termelés egyre inkább visszaszorul, s helyette a szellemi termékek, a szolgáltatások, az innovációk és a kapcsolatok súlya növekedik meg. Így nem az ipar, hanem az anyagiakon túli értékek válnak meghatározóvá, ezért nevezzük e változó korszakot poszt-materiálisnak, vagy az iparit követő néven, poszt-indusztriálisnak. De szinonimaként használatos az információ "uralma" miatt az információs társadalom, a tudás hatalma révén a tudástársadalom vagy a gazdasági megközelítés révén a szolgáltatói társadalom jelzője. | |
Társadalmi rétegződés változásai | ||
A társadalmi szerkezeten belül rajzolódik ki a rétegződés, amely a különféle pozícióban, státuszban lévő emberek közötti gazdasági-vagyoni, jövedelmi, foglalkozási, iskolázottsági, lakóhely szerinti különbségeket mutatja meg. | ||
Eszerint megkülönböztetjük az elitet, a középosztályt és az alsó rétegeket. Ezeken belül további osztások lehetségesek. A munkásosztály elnevezést külön ki kell ezen a ponton emelni. Manapság egyre kevésbé használatos, ugyanis a munkásság, mint olyan szociológiailag megszűnt egységes réteg lenni, betagozódott a társadalmi egyenlőtlenségrendszerbe azáltal például, hogy a segédmunkás és egy high-tech munkás között a rétegkülönbség óriásivá nőtt, akár jövedelmi, akár iskolázottsági és tudásszinten. A munkásosztályon belül rétegződési folyamatok indultak el az ipari fejlődés révén. A nagy tömegeket foglalkoztató ipari létesítmények kisebb üzemeket magukba foglaló egységekre, kis és középvállalkozásokra bomlottak, ami széttördelte a munkástudatot, szolidaritást és a szervezhetőképesség esélyét is. Ráadásul a munkásság létszámaránya csökken, a szolgáltató és innovációs szféráé, a pénzügyi- és bankszféráé pedig növekszik. Érdekesség, hogy egyre több munkás sorolja magát- elsősorban életmódja és színvonala miatt - a középosztály tagjai közé. Mindez a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket más csoportok felé tolta el, szociológiai kifejezéssel élve posztmateriálissá tette, másrészt viszont csökkentette a feszültségeket. A globalizáció folyamata révén ezek a fejlemények a fejlett világban hasonlóan alakulnak, ugyanakkor megjelenik egyre erőteljesebben egy a harmadik és a fejlett világ közötti eltérés. | ||
A másik nyomon követhető eltérés a korábbi struktúrákhoz képest a fizikai és nem fizikai dolgozók, illetve az aktív és nem aktív egyének közötti arányeltolódás. A fizikai dolgozók száma csökken, a férfiak valamennyivel több mint fele, a nőknek pedig egyharmada dolgozik ilyen beosztásban a fejlett világban átlagosan. Egyöntetűen érvényesül, hogy növekedik a társadalmi juttatásokból élők aránya, s egybe csökken az aktívak jelenléte. Magyarországon a foglalkoztatottak aránya messze elmarad az Uniós átlagtól. Míg nálunk alig haladja meg az 50%-ot, a fejlett országokban ez kétharmados arányt mutat, azaz az aktívak rátája Magyarországon rendkívül kedvezőtlen. Meg kell jegyezni viszont, hogy ez az arányszám nem tükrözi a feketegazdaság munkaerő-foglalkoztatását, amelyben szintén jelentős jövedelem termelődik. | ||
Különbséget teszünk fehérgallérosok és kékgallérosok között, azonban ez lényegileg az értelmiségi és vezetői, valamint a fizikai dolgozók közötti különbséget jelöli. Azt lehet megállapítani, hogy munkavégzés terén a fehérgallérosok függetlensége, döntési szabadsága nagyobb, mint a beosztott kékgallérosoké. Ugyanakkor manapság különbséget kell tenni beosztott és vezető értelmiségi között is e döntési szabadság terén. A legegyszerűbb módja ennek a főiskolai és egyetemi végzettség figyelembe vétele, ám ez nem mindig igazolódik. Általában kijelenthetjük, hogy a főiskolai végzettség többnyire beosztotti státuszt jelent. | ||
A változások fő iránya a nemzetközi folyamatok szerint a következők: | ||
Csökken a családi származás meghatározó szerepe, csökken az esélyegyenlőtlenségi hányados mértéke. Ez azt jelenti, hogy az egyének közötti esélyek különbsége csökken. Tipikus esete az oktatáshoz, illetve a foglakozásokhoz való hozzáférhetőség javulása. Míg száz évvel ezelőtt egy fizikai dolgozó gyermekének az esélye, hogy értelmiségi lehessen egy értelmiségi foglalkozású szülő gyerekéhez képest közel 100-szoros volt, mára ez európai átlag szerint 3-4-szeresre csökkent. | ||
Növekedik a szellemi foglalkozásúak aránya, s ezen belül is az értelmiségi réteg is gyarapszik. Növekedik a szolgáltatási szférában dolgozók rátája, csakúgy, mint a gazdasági szerveztek méretei, gondoljunk csak a multinacionális vállalkozásokra. A kisvállalkozások aránya ugyanakkor tartja magát. Két negatív tendencia rontja a látszólagos javulást; ide tartozik a relatíve növekedő gyermekszegénység és az új szegénységi formák megjelenése. | ||
Egyenlőtlenség | ||
Az egyenlőtlenség - szegénység - depriváció és társadalmi mobilitás kérdéseit tekintjük át a következőkben. Egyenlőtlenségről akkor beszélünk, amikor a társadalom tagjai vagy csoportjai között gazdasági, jövedelmi, iskolázottsági, foglalkozási, társadalmi pozícióbeli különbségek mutatkoznak. Emellett használjuk az esélyegyenlőtlenség fogalmát, ami arra utal, hogy egy adott társadalomban a különféle pozíciók elérésének lehetősége mekkora különbségeket jelent. | ||
A szegénység elsősorban gazdasági eredetű, jövedelmi helyzetből adódó hátrányokra utal, ami az alacsony életszínvonalban, rossz lakókörülményekben, táplálkozási hiányosságokban, aluliskolázottságban érhető tetten. Megkülönböztetjük az abszolút és a relatív szegénység kifejezéseket. Az előbbi a létminimum értékéhez köti a szegények táborának megállapítását, míg a relatív jelleg a társadalomban elvárható, átlagos mértékhez képest viszonyítja a nélkülözők arányát. A létminimum a háztartásban az egy főre jutó jövedelem valamely értékénél meghúzott határ, s amely alatt élőket szegénynek tekinthetjük, így ezt szegénységi küszöbnek is nevezzük. A szegénységgel párhuzamosan használja a szociológia a depriváció fogalmát, ami a társadalomban megszokott javaktól, lehetőségektől való megfosztottságot jelenti. A depriváció a szegénység halmazati jellegét erősíti: a gazdasági hátrány egyúttal egy sor káros hatást vált ki, amelyeket e fejezetben részletesen átnézünk. | ||
A társadalmi mobilitás az egyén társadalmi pozíciók közötti mozgását jelenti, ilyen ha alsó réteghez tartozóból középosztálybeli lesz. Ez példa a felfele irányuló vertikális mobilitásra, ugyanakkor akad eset, amikor valaki lefele csúszik a társadalmi ranglétrán. A vertikális mobilitás a függőleges irányú társadalmi rétegváltozás. Horizontálisról viszont akkor beszélünk, amikor egy adott rétegen, csoporton belüli státuszváltozás történik, például egy orvosból főorvos válik, tanársegédből adjunktus. A mobilitás további három típusát különböztetjük még meg. Intergenerációs mobilitásnak hívjuk azt, amikor generációról generációra történik a pozícióváltás, így például munkás szülők gyerekéből mérnök lesz. Intragenerációs mobilitás pedig az, amikor az adott generáción belül történik a változás, tehát valaki beosztottként kezdi és végül vezető lesz, esetleg tulajdonos, vagy iskolák elvégzésével értelmiségivé válik. Házassági mobilitásnak viszont azt nevezzük, ha valaki a frigyre lépés révén változtat társadalmi pozíciót. A házassággal kapcsolatban ugyanakkor megjegyzendő, hogy az esetek többségében a már említett homogámia a meghatározó. Ez azt jelenti, hogy a párok tagjai nagyjából azonos iskolázottságúak, sőt szüleik iskolázottságában sincsen nagy eltérés. Ugyanakkor a házasodási szokásokra igaz, hogy exogám jelleget ölt, ami viszont arra utal, hogy a házasulók többsége nem azonos településről származik. |
Amikor a mobilitási esélyeket tekintve a társadalom különféle rétegei között minimális a különbség nyitott társadalomról beszélünk, ha ez a különbség nagy, akkor viszont zárt. Ha például egy asztalos gyermekének többszörösen rosszabb az esélye, hogy jogász legyen, egy mérnök gyermekéhez képest, azt zárt társadalomnak tekintjük. | ||
Szegénység és depriváció főbb jellemzői | ||
A fejlett és fejletlen társadalmak között alapvető különbség húzódik a szegénység szempontjából. Míg az első (fejlett) világban átmeneti és életciklus-jelenségként tartják számon, addig a harmadik világban élethossziglani béklyó, szinte megváltoztathatatlan kiúttalanság és nyomor szempontjait vegyíti. | ||
Az 1990-ben végbement változások nyomán nagy társadalmi gazdasági átrendeződés zajlott le a világban, és a volt szocialista tábor országaiban egyaránt. Az átrendeződés eredményeképpen sokan veszítették el korábbi virágzó egzisztenciájukat (Tsz-elnökök, vállalat-igazgatók, pártfunkcionáriusok stb) s váltak gazdaggá és elismerté más emberek (managerek, ügyvédek, sztárok stb.) a piaci viszonyoknak megfelelően. Ez a váltás új gazdag és szegény rétegeket alkotott. Az új-szegénység csoportjába a munkanélküliek, az özvegyi és rokkantnyugdíjasok, illetve az eltartottak (rokkantak) tartoznak. Míg a szocialista rendszerben a központosított gazdaságirányítás piacérzéketlen termelő és szolgáltatóegységeket tartott fenn, a piacgazdaságra való áttéréssel ezek tömegekben szűntek meg, így sok ember került az utcára. Nagyrészük úgy próbálta elkerülni az ellehetetlenülést - tudván azt, hogy munkát nem kap a közeljövőben, az állam pedig csak meghatározott időre juttat számára segélyt - hogy lerokkantosíttatták magukat. Ez feltehetően az orvosi hálapénz rendszer korrupciója nélkül nem mehetett végbe, ám közel megnégyszereződött a rokkantak aránya a kilencvenes évek első felében. Ez sem garantált persze jólétet, csupán minimális fennmaradást. Az eltartottak ugyanis világszerte romló gazdasági helyzet elé néznek, amennyiben csak állami forrásból számítanak támogatásra, mivel a költségvetések mindenütt túlterheltek, ráadásul növekedik az eltartottak aránya és öregednek a társadalmak a fejlett világban. A hagyományos szegénység alatt viszont az alacsony iskolai végzettséget, a fizikai rétegtartozást, a szakképzetlenséget, illetve a falusi lakóhelyet tartja a szakirodalom, azaz ezen körökből kerül ki tradicionálisan a szegény emberek többsége. További típus a generációs szegénység, amelyben növekedést mutatnak a gyermekek és enyhe csappanást az idősek. Végül az etnikai szegénység alatt kisebbségi csoportok tagjainak nélkülözését értjük, akik másságuk miatt előítéletektől sújtva, diszkrimináció következtében marginalizálódnak. | ||
Mely társadalmi réteg a legveszélyeztetettebb a deprivációra? | ||
A fent ismertetett szegénységi csoportokból szinte következik a válasz. Érzékeltetendő azonban a szegénység nem statikus jellegét, álljon itt néhány példa arra, hogy az elmúlt három évtized során miként alakult át. A szocialista rendszer Ferge Zsuzsa megállapításai alapján állítható, hogy korántsem volt olyan egyenlő, mint elhitetni kívánta az akkori hatalom. Az egyenlőtlenségek mértéke az akkori skandináv országokéval volt egyenrangú, hozzátéve, hogy Magyarországon ez az egyenlőtlenség a kulturális-művelődési javakban bizonyult a legerősebbnek, ennél kisebbeknek látszottak a vagyoni és lakáshelyzetben lévő eltérések - bár ezek is jelentősekké váltak a nyolcvanas évekre - s még alacsonyabbak voltak a jövedelmi kategóriák differenciái. A szocialista rendszer virágkorában a leginkább szegényeknek a mezőgazdaságból élő fizikai dolgozók, a falusi lakosság (nem magasan iskolázott csoportjai) és a nyugdíjasok, valamint szociális ellátásból nem részesülők (például nyugdíjra nem jogosultak) számítottak. Mára ez utóbbi kategória kivételével átalakult a deprivációval jellemezhetők köre. A szegénység már nem a falusi lakosság sajátja, hanem a városokban is megjelent, különösen a nagyvárosokban és kiemelkedően a fővárosban, természetesen ez nem azt jelenti, hogy a falusi szegénység apadt volna. A szegénység további ismérve, hogy a szakképzetlen munkások között terjedt el és csökkent a nyugdíjas-szegénység, de viszont nőtt a gyermekeké, ami talán még elkeserítőbb folyamat. Mindezzel együtt kell értelmezni azt a négy szegénységi kategóriát, amit fentebb olvashattunk, így a cigányok között nyilvánvalóan nagyobb a szegénység aránya. | ||
Mely társadalmi csoportok veszélyeztetettek inkább a depriváció révén? Ez a kérdés hasonló az előbbihez, azonban már kevésbé társadalmi réteg-kategóriákra, mint inkább azokon belüli csoportokra vonatkozik. Az erre adott válasz pontosítja az imént leírtakat. Így a több-gyermekes családok, az egyszülős családok, különösen, ha a nő neveli gyermekeiket, az egyedül élő idősek, az aluliskolázottak és tegyük hozzá, hogy a fejletlen területeken élők, függetlenül attól, hogy városról vagy faluról van szó. Itt is megismétlendő persze, hogy az előítélettel sújtott kisebbségek szegénysége mindig kirívó. Halmozottan kedvezőtlen helyzetben vannak például a volt szocialista Észak-Nyugat ipari tengely régiójában élők, például Észak-Magyarországon azok, akik aluliskolázottak, s ráadásul a cigány etnikumhoz tartoznak. | ||
A szegénység tartós típusa különösen ez utóbbi kategóriákra igaz, ami azt jelenti, hogy ezen családok, csoportok gyakorlatilag életüket szegénységben töltik el. Ha a szegénységnek kultúrája nincs is, viszont reprodukáló hatása erős, ami megnehezíti a szegénysorúak kitörését. A reprodukció arra utal, hogy a depriváltak környezete is általában deprivált, így kevés mintát látnak arra, miként lehet helyzetükre megoldást találni. Sem szülők, sem rokonok, sem barátok nem tudnak kedvező példát nyújtani, ha ők is hasonló sorsúak, így a gyermekek egyéb mintákra szorulnak, hogy kitörjenek. Ilyen lehet egy jó tanár, előnyös kortárscsoport, iskolástársak, kollegák, esetleg a média, amelyek olyan mintával, segítséggel szolgálnak, ami megváltoztatja a felnövekvő generáció lehetőségét. A szociális segély kérdését itt szándékosan nem vetettem fel. Ugyanis egyre több kritika éri a szociálpolitika ezen eszközét, amely nem megoldást nyújt, mint inkább konzerválja a szegénységet. A helyes szociálpolitika olyan motivációs, oktatásai, infrastrukturális lehetőségek tárháza kellene legyen, amelytől még igencsak messze vagyunk, nem utolsó sorban az erős központi irányítás következtében. | ||
Okok - egyenlőtlen életfeltételek | ||
A szegénység okai közé első gondolatra általában az anyagi hátteret sorolják hétköznapi értelemben. Ez meg is állja a helyét akkor, ha a problémának a látszólagos indokát keresnénk, azonban a valós gyökereknél szinte nem is találni gazdasági érvet. Az okok az emberi viselkedésben, kultúrában és egyéni élethelyzetekben keresendőek. | ||
Aki szegény családba születik, az ma már egyre kisebb valószínűséggel marad szegény, kivéve, ha lenézett kisebbségi csoport tagjaként látja meg a napvilágot, vagy ha testi-szellemi fogyatékosságai vannak, azaz az eltartottság veszélye fenyegeti élete végéig. A fejlett világban a szegénység ugyanis ciklikussá vált. Az első időszak a gyermekvállalás, amikor relatíve csökken a jövedelem az anya részleges kereset-kiesése következtében, illetve a megnövekedett családi fogyasztás okán. A másik jellegzetes szegényedési időszak a nyugdíjazás, illetve a harmadik az esetleges munkanélküliség. A fejlett országokban ez utóbbi átmeneti jellege miatt általában szintén csak időszakosan okoz hátrányt. | ||
Milyen társadalmi okokat találunk a szegénység mögött? Egyrészt ott állnak a strukturális tényezők, amelyekről már többször említést tettünk: a család mérete és szerkezete, az iskolázottság és ennek folyományaként a foglalkozás, amely már kihat a gazdasági tényezőre a jövedelem formájában (bár ma egy orvos Magyarországon kevesebbet keres, mint például az Audi győri gyára mellett működő egy-egy kft targoncása). Meghatározóak az attitűdök, mint a társadalom értékítélete (amely azon politikai pártokat támogatja, akik ezen a helyzeten nem kívánnak változtatni) vagy az egyéni szocializációban a munka nem kellő megbecsülése, sőt azon vélekedés terjesztése, hogy munkából nem lehet megélni. Ide sorolható még a család motiváló háttere, hogy milyen mértékben képes gyermekeit tanulásra, szorgalomra vagy éppen ügyességre, kockáztatásra nevelni. Szakál Gyula figyelmeztet arra, hogy a vállalkozási mentalitás a családban jelenik meg, s vállalkozói tudásnak nevezi a kockázatkészséget, az adott tevékenység iránti "megszállottságot", a vállalkozásért való önfeláldozó magatartást. Hasonlóképpen az életre való felkészítés a család tagjainak magatartásában, mint mintanyújtó tevékenységben motiválja vagy demotiválja a gyermekeket. Több kutatás foglalkozott azzal, hogy a továbbtanulás esélyegyenlőtlenségét miként befolyásolja a család motiváló magatartása. Megállapították, hogy verbálisan alig van különbség fizikai, szellemi vagy értelmiségi családok között e tekintetben. Ugyanakkor a továbbtanulásra való ösztökélés időmérlegei és pénzráfordításai már jelentős eltérésekről árulkodnak. Míg az értelmiségi családok gyermekeik tanulásának semmilyen időkorlátot nem állítanak, sőt maximális időt biztosítanak. Ezzel szemben minél alacsonyabb a szülők iskolázottsága, annál jellemzőbb ennek korlátozása, családi munkavégzésbe történő kötelezettség érvényesítése. Az is bebizonyosodott, hogy a gyermekek továbbtanulására az értelmiségi szülők akár erejükön felül is fordítanak, míg ugyanez az alacsonyabb iskolázottsági szülőknél messze nem természetes. Mindez arra enged következtetni, hogy a családi háttér a mentalitáson, attitűdön és az esélyegyenlőtlenségen keresztül az egyenlőtlenségeket is befolyásolja. | ||
Az iskolai végzettség, műveltség, szakképzettség szintén döntő a szegénység meghatározottsága. Persze nincs arról szó, hogyha valaki egyetemi végzettséget szerez nem lesz szegény, de egyrészt kisebb esélye van rá, másrészt pedig tartós szegénység szinte minimálisan adódhat életében. A magas kvalifikációval bírók ugyanis az életben való tájékozódáshoz, lehetőséghez több információval, ismerettel rendelkeznek. Kivételként sorolható ide Magyarország, ahol az idegen-nyelv ismerete sok évtizeden keresztül hiányzott, mint az egyik legfontosabb eszköz. (Amikor a magyar oktatási rendszert kiválónak minősítették hazai szakemberek (1970-80-as években), az idegen-nyelv oktatása gyakorlatilag hiányzott a rendszerből!) Nem véletlen, hogy ekkor is determinálódott, azok a szülők, akik külön nyelvórára irányították gyermekeiket, előnyhöz juttatták őket. Nyilvánvaló, hogy a magasabb iskolázottságú szülőkre ez jellemzőbb volt, mint például a fizikai dolgozókéra. | ||
Léteznek persze még mai is, főként biológiai elméletek, amelyek természeti adottságokban keresik a háttér-okokat. Nem tagadván, hogy bizonyos esetekben a genetika, a mentális lehetőségek határt szabnak például az iskolázottságnak (szellemi fogyatékosságok esetén például) általánosságban a szociológia arra hajlik, hogy az okokat társadalmi, a családi és az egyéni kultúra, viselkedés területén keresse és találja meg. | ||
A szegénységnek, ha kultúrája nincs is, sajátos mentalitást, viselkedést maga után von, amely nehezíti helyzetüket. Ilyen például a devianciák magasabb aránya - alkoholizmus, öngyilkosság, bűnözés - vagy az egészség-megelőzésre fordított figyelem hiánya, amely növeli betegségi hajlandóságukat és csökkenti születéskor várható élethosszukat. Mindez a család további szegényedését eredményezheti, főként, ha a legmagasabb jövedelemmel bíró tag, az apa esik ki a munkából. Így a gyermekek elszegényedése növekedhet, s egyúttal rossz megoldási mintát nyújt. (vö. Devianciák c. lecke) |
Az elszegényedés oka lehet gazdasági struktúrába ágyazott jelenség is, mint például egy ágazat megszűnése, recesszió, vagy egy régió alkonya, mint például egy bányavidéké vagy nehézipari területé. | ||
Végül a szociális reprezentációnak is tulajdonítható "szegénységátörökítő" szerep. Vizsgálatok szerint a gyermekek már nagyon kis korban képesek megérteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, a nélkülözés megtapasztalásával és értékelni is képesek helyzetüket. Átveszik szüleik viselkedés mintáit, életmódját és felnőttkorukban - hacsak nem részesülnek ellenkező motivációban - ugyanolyan viselkedést, szemléletmódot mutatnak. Azaz a saját mikorkörnyezet hatása erőteljes "ragasztóként" működik a szegénységben felnövekvő generációk számára. | ||
Ezen okok és példák is bizonyságul szolgálnak arra, hogy a szegénység sokszor egybe esik a deprivációval. Az egyén ugyanis nem csupán pénz- és anyagi javak hiányában szenved, hanem a társadalom többi tagjához képest megfosztottsággal is szembesülnie kell. Megfosztott a kedvezőbb életfeltételektől, jobb munkalehetőségektől, az egészségesebb élettől, a lehetőségektől, iskolázottságtól és alapvetően azoktól a javaktól, amelyek az emberi vágyak elvárható beteljesülését jelenthetnék. Osztályrésze így nem csupán a hiány, a megfosztottság érzése, hanem mindezzel együtt a boldogtalanság és közönyössé válás is. | ||
A szegénységnek van még egy olyan rejtett oka is, mint a kirekesztés és diszkrimináció (vö. 26. o.) amely az előítélet és sztereotípia révén különösen erősen érvényesülhet. A fizikai külsejükben is másságot képviselő kisebbségek (etnikai kisebbségek, bevándorlók) tagjai nehezebben jutnak álláshoz és így jövedelemhez, sőt sok esetben a bűnözőkkel azonosítják őket. | ||
Következmények - a szegényt még az ág is húzza jelenség | ||
Az a népi észrevétel, hogy a szegény embert még az ági is húzza szociológiai közhely. A szegénység következménye egy sor hátrányos tényező, ami elsősorban az életmódot, azon belül is az egészséget "támadja" meg. | ||
A WHO szervezetének definíciója szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem teljes testi, lelki és társadalmi jólét állapota. Mindez alapján azt állíthatjuk, hogy a fejlett társadalmak egyre nagyobb aránya beteg, annak ellenére, hogy a gyógyellátás jól működik, s a tradicionális betegségeket (halálos járványokat, fertőző kórokat) óriási mértékben visszaszorították. | ||
Az egyszerű szemlélő számára a szegénység az a tárgyi környezet hiányosságában érhető tetten. Ezek ugyan valós észrevételek, ám nem ez jelenti az igazi problémát, sokkal inkább az említett életminőség minimuma, és az egészség hiánya, a halandósági ráta magasabb aránya. Ma már nem kérdés, hogy a társadalmi egyenlőtlenség és az egészségi állapot összefügg. Ha azt kérdezzük miért és hogyan, egyszerű választ lehet adni: azért mert a tehetősebbek minőségibb életet élhetnek, így kevésbé betegszenek meg. Azonban ez nem teljesen igaz. Pontosabb válasz az, hogy a tehetősebbek később és más típusú betegségeket szereznek és később halnak meg, egészségtudatos magatartásuknak is köszönhetően. | ||
Míg például a nagyon szegény társadalmi rétegekben (hajléktalanoknál), illetve a szegény társadalmakban - a harmadik világban - a járványos megbetegedések magas arányt képviselnek, addig a depriváltaknál, a fejlettebb társadalmak esetében a civilizációs betegségek (szív- és érrendszeri, mozgásszervi és pszichés betegségek) dúlnak. Az alacsonyabb iskolázottságúaknál, a szegények, rossz életkörülmények között élőknél, ahol a higiénés viszonyok is kedvezőtlenebbek, magasabb aránnyal fordulnak elő fertőző megbetegedések, mint például a TBC vagy Hepatitis. | ||
Az általános értelemben vett szegényeknél a lakókörnyezeti ártalmak, mint levegő, vízszennyezés, a daganatos megbetegedések rátáját emeli. Az életminőség rossz állapota következtében a szegényeknél jelentkezik erőteljesebben a depresszió, a szív és érrendszeri megbetegedések közül főleg a magas vérnyomás, az alkoholizmus és dohányzás magas aránya miatt pedig a szívkoszorúér megbetegedések, szívinfarktus és daganatok. A szegénysorban élők többnyire fizikai munkából keresik kenyerük legjavát, így a mozgásszervi, csont- és izomrendszeri megbetegedések szintén őket sújtják. Mindezt betetézi az alacsony fokú iskolázottságnak is betudható egészségügyi felvilágosultság hiánya. Bizonyított, hogy ugyanazon betegség esetében egy magasabban kvalifikált akár meg sem hal, mivel idejében orvoshoz fordul. Ez az eltérés különösen igaz - nem szegénységi metszetben - a férfi-nő dimenzióban. A férfiak halálozási rátája azért kedvezőtlenebb, mert orvoshoz fordulási hajlandóságuk rosszabb, mint a nőké, több stressz éri őket, különösen az elváltakat, több másodállást vállalnak, s kevésbé képesek a feszültségeket oldani, mint a nők. | ||
Az alacsony iskolázottságúaknál a mentális és pszichés megbetegedések is nagyobb arányt mutatnak. A stressz például fokozottan jelentkezik esetükben, akárcsak a depresszió különféle formái. A frusztráció különösen tipikus viselkedési jellemző e csoportnál. Mint már említettem a szegénységgel együtt jár a depriváció, ami a lehetőségektől való megfosztottságot jelenti. E megfosztottság sajátos lelki érzetet hoz létre, amelyet frusztrációnak nevezünk, s szintén a megfosztottságból adódó feszültség lélektani jelenlétére utal, s könnyen eredményezhet agressziót, erőszakos cselekedeteket. A szegény családokban előforduló erőszak, verekedéseket e tényezőre is visszavezethető. | ||
A tehetősebb társadalmi rétegek esetében persze ugyanezen betegségtípusok megtalálhatóak, azonban későbbi életkorban jelentkeznek és kisebb arányban. Ugyanakkor a felső társadalmi rétegeknél is jelen van a stressz és pszichikai betegségek egész sora. A probléma azonban hasonlatos a daganatokéval vagy a szív és érrendszeri zavarokéval. A betegség mindenütt előfordul, azonban legyűrése jelent nagy különbségeket. A depriváltaknak rosszabb a konfliktusmegoldási képességük, nincsenek olyan ismereteik, tartalékaik, amelyek révén át tudnák vészelni az ilyen eseteket, másrészt viszont hangsúlyozandó, hogy a stressz náluk nagyobb előfordulási gyakoriságot is mutat. | ||
A konfliktusmegoldási készségre érdemes külön is kitérni. Azt állapították meg, hogy lefelemobilitás esetén a magasabb iskolázottságúak könnyebben képesek talpra állni, mint az alacsony iskolázottsággal bírók. Ez utóbbiak nem rendelkeznek olyan ismeretekkel, sem pedig kapcsolati hálóval, amely segíthetné őket kitörni csapdahelyzetükből. Reciprok értelemben, de ide tartozik, hogy az iskolázottabbak és tehetősebb rétegek hosszabb távú befektetéseket szorgalmaznak, akár pénzügyi értelemben, akár gyermekeik magas szintű iskoláztatásával. A hosszútávúság kulcsfogalom viselkedésükben. Megfigyelték, hogy a lottónyertesek közül azok, aki eredetileg szegények voltak, a szerencsét követő tíz éven belül ismét szegényekké váltak. Nem volt meg az a fajta eszközrendszerük - iskolázottság, hosszú távú gondolkodás - amivel fenn lettek volna képesek tartani vagyonosodásukat. Ehelyett rövid távú célokra, fogyasztási javakra költöttek, s kevés pénzt fektettek be. | ||
Nemi egyenlőtlenségek |
A nemek közötti egyenlőtlenségeket két részre bonthatjuk. Az egyik a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, amelyek a férfiak előnyős helyzetét mutatják, a másik csoport viszont az egészségszociológiai témakör, amelyben a nők tűnnek kedvezőbb helyzetűnek. | ||
Vegyük az első csoportot. Társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeken egy sor szempontot veszünk alapul: ide tartozik a jövedelemi, szakmai előmenetel, foglalkozási státusz, a háztartásai munka, a szexuális viselkedés figyelembe vétele, s ezek összehasonlítása. Például összevethető, hogy azonos iskolai végzettséggel, azonos életkorban a nők és férfiak milyen jövedelmezőségű munkaköröket töltenek be. Utalhatunk már előre a szinglik alapján a nők relatív hátrányos helyzetére. (vö. 57. o.) A nők egyenlőtlen helyzetét a következő tényezőkre szokás felbontani: a jövedelmi helyzet, a kulturális-politikai-tudományos élet, a háztartási munka, valamint a szexuális és fizikai erőszak terén őket érintő hátrány. | ||
A nemek egyenlőtlensége visszavezethető arra a folyamatra, miszerint a történelem során többnyire a férfiak vállaltak döntési és aktivitást igénylő szerepeket. (vö. 78-80. o.) Ez folyamatosan reprodukálódik és a női szocializáció során megerősítést nyer. A nők ugyanolyan iskolázottsággal és státuszban, mint férfi társaik közel 20% kevesebb jövedelemre tesznek szert, még a legfejlettebb társadalmakban is. A jövedelmi eltérések persze strukturális jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a nők többnyire a közszférában, alacsony bérű pozíciókban dolgoznak, szemben a férfiakkal, akik a versenyszférában szerepelnek. De mindkét szférára igaz az is, hogy a vezetők túlnyomó többsége férfi. Aggasztóan alacsony a nők aránya a kulturális életben, a tudományos innovációt képviselők körében és a közélet szereplői között. A háztartási munkából való részesedésük viszont annál erőteljesebb. Ezen a ponton persze nem illenék általánosítani. Azon felsőfokú végzettséggel bíró nők, akik életüket magasan kvalifikált, fiatal férfival kötik össze szerencsés helyzetben vannak, férjük többnyire mentesíteni kívánja őket e munka alól. Azaz nem csupán a nő értelmiségi léte kritérium, hanem az is, hogy a férfi kora ne legyen több negyven évesnél. Jelenleg az ennél idősebb férfi-generációk a háztartási munkát differenciálatlanul és tradicionálisan női privilégiumnak tartják. Minél alacsonyabb az iskolázottság és magasabb az életkor, annál tradicionálisabb ez a nézet és szereposztás. | ||
A fizikai erőszak és a szexuális erőszak témája szétválasztandó, ám a nemek közötti egyenlőtlenség szempontjából ez a differenciálás irreleváns. Mindkét tényező a férfiak patriarchális beállítódását, és az ebből adódó erőfölényük kiélését jelképezi, amelyben lélektanilag benne foglaltatik a női nem megalázása, szociológiailag pedig diszkriminációja. A prostitúció például a nemek közötti egyenlőtlenségeket kiválóan modellezi, hiszen a nemi élet iránti igény távolról sem különbözik annyira a két nem között, mint azt a prostituáltak közötti nemi arányeltolódás mutatja. A prostitúció a patriarchális viszonyok egyik jellemzője. Nagyvárosokban, ahol a női karrierek szabadabb utat kapnak, nagyobb arányban van jelen a férfiprostitúció is, ami jelzi az egyenlőtlenség csökkenését. Fontos dimenzió az is, hogy a nők kulturálisan egyenlőtlen helyzetben vannak, hiszen a társadalom elítéli a prostituáltakat, főként a nőket, míg az azzal élő férfiakkal elnéző, ami a kettős mérce jelenlétére és a nemi egyenlőtlenség értékrend szintjén való szívósságára utal. | ||
A zaklatás különleges esetét öleli fel a nemi egyenlőtlenségeknek. Nem csupán azért, mert ezt nők jóval ritkábban követik el, akár csak mint a nemi vagy szexuális erőszakot, hanem azért is, mert tipikusan munkahelyi viselkedésről van szó. Van azonban egy további jellemző, a félreérthetőség. | ||
A zaklatás részben azért érezhető terhesnek, mert a hiereachiában felül álló általi dicséret, túlzóvá, olykor kezdeményezővé és egyben nehezen kezelhetővé és reagálhatóvá válik. Sok esetben nincs is szó valódi közeledésről, csupán a főnök kedvességét szeretné kinyilvánítani az esztétikai bókolással, amit a másik fél zaklatásként érez. | ||
A zaklatás elszenvedője kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzi magát, mivel nem talál reagálást az általa szexuális kezdeményezésként elhangzó szavakra vagy tapasztalt mozdulatokra. Főként a nők esetében jellemző az érzelmi megrendülés és a zavartság állapota, a félelem eluralja teljes személyiségüket. | ||
Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a zaklatás sokszor nem ártatlan bókolás, hanem valóság. Különösen amikor szerelmükkel üldöznek valakit. Ebben az esetben a nők is gyakori zaklatók, bár a férfiakat nem szárnyalják túl. A zaklatást, amennyiben bebizonyosodik törvény bünteti, Európában enyhébben, Amerikában szigorúbban. A zaklatás jelenléte a társadalomban szintén az egyenlőtlenségek jellegét bizonyítja. Jobban terheli a női nemet mivel fizikai erőhátránya révén kiszolgáltatottabbá teszi a férfiakhoz képest és részét képezi a nemi egyenlőtlenségek rejtett rendszerének. | ||
morbiditás megbetegedési mutatók mortalitás halálozási mutatók | Más típusú egyenlőtlenségként fogalmazható meg az egészségügyi eltérés a két nem viselkedésében, morbiditási és mortalitási mutatóiban. Míg a statisztikai számok azt mutatják, hogy a nők betegednek meg, s a férfiak halnak bele, valójában nagyon komoly folyamatok zajlanak a háttérben. A nők morbiditási mutatói magasabbak a férfiakénál. Ennek oka a fokozott egészségcentrikus magatartásban keresendő. Persze ez sem független az iskolai végzettségtől, mivel a magasabb kvalifikáltságú nők nagyobb hajlandóságot mutatnak orvoshoz fordulni apró problémával is, mint az alacsonyabb végzettséggel bírók, ám a férfiak ilyetén hajlandósága jóval alacsonyabb, még egyetemi végzettséggel is. A férfi, ha valamilye fáj így reagál: "Majdcsak elmúlik. Ha rosszabb lesz, majd elmegyek orvoshoz." Ez a mentalitás relatíve valóban alacsonyabb morbiditást eredményez, mivel a betegből vagy túl későn és rövid ideig lesz csak páciens, vagy rosszabb esetben nem is válik azzá, mert hanyagsága miatt meghal. Azaz a férfiaknál a mortalitás mutatói magasabbak. A nők hazánkban átlagosan 8 évvel tovább élnek, mint férfi társaik, s mivel a házasodás szokása következtében a férj szintén átlagosan 3 ével idősebb nejénél, egy nő 11 év özvegységre számíthat. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy szerencsés, aki addigra megutálja az "urát". Ez utóbbi kijelentés viszont már azt mutatja számunkra, hogy a társadalmi viselkedési kultúra, a szimbólumok, így a nyelv magában hordozza az egyenlőtlenségeket. Például szolgálnak a következők: "az uram", "elveszi feleségül - hozzámegy", vagy például az egyházi esküvőkön, amikor az apa átadja lányát leendő férjének, amely egyfajta tulajdonjog átruházást szimbolizál. Azaz nyelvünk és viselkedésünk nap mint nap érzékelteti rejtett üzenetekben a nők szimbolikus alárendeltségét. | |
Etnikai egyenlőtlenség Magyarországon - a cigányság esete | ||
Az előítélet és sztereotípia önmagában is képezhet egyenlőtlenséget, akár a diszkrimináció, akár a szegregáció esetére gondolunk. A magyarországi cigányok rövid története nélkül azonban nem lehet megérteni a valós problémát. Az Európába áramló cigány etnikumok - többféle etnikumról van szó, nem beszélhetünk egységes cigányságról - sajátos funkciókat láttak el a földrészen, főként az ipari forradalmat követő anyagi viszonyok javulása következtében. Egyes cigány népek vályogvetéssel, csónakfaragással, mások vásározással, piacozással, megint mások muzsikálással vették ki részüket a társadalmi munkamegosztásból. Ezen funkciók betöltése a századok során integrálódott a gazdasági-társadalmi rendszerbe olyannyira, hogy szinte nélkülözhetetlenné váltak, főként a rurális (falusi) régiókban, illetve kisvárosokban. | ||
intakt érintetlen | A termelőeszközök fejlődésével és a modernizáció következtében a XX. század első felében az említett funkciók egyre feleslegesebbé, kiegészítő jellegűvé váltak. Megjelent például a téglagyár, a csónaképítő üzemek sora, a szórakoztató zene és kereskedelem modern formája, ami gyakorlatilag évtizedről évtizedre egyre feleslegesebbé tette a cigányok által ellátott funkciókat. Megjegyzendő, hogy a cigányok ugyan kezdetben funkcionálisan integrálódtak a gazdasági-társadalmi rendszerbe, ám kulturálisan egyáltalán nem. Kulturálisan intakt etnikai szigeteket alkotva éltek a társadalomban. Érdekes jellemzőik közé tartozott a vagyonközösség, ami csupán a XIX. század végével bomlott fel. | |
A kulturális elkülönülés is kedvezett a szélsőjobboldali idegengyűlölő és gyanakvást keltő szemléletmód terjedésének, s a cigányellenes hangulat erősödésének. A pogromok éppúgy érintették ezen etnikumokat, mint a zsidóságot, s míg ez utóbbit túlzottnak nevezett gazdagsága, addig az előbbit feleslegessége, bőrszíne miatti megkülönböztetettsége következtében kiálthatták ki bűnbaknak, a nemzet idegentestének. A fasizmus bukása azonban bármily meglepő is, nem vetett véget a cigánysággal szembeni előítéletességnek. Pontosabban a cigánysággal szembeni fenntartások megmaradtak, s átfordultak, valamiféle intézményesített rendszerbe. A cigányok többségét a szocialista rendszer diszkriminatívan kezelte, nem törekedett másra, mint minimális integrálásukra. Többségük segéd- és betanított munkássá vált, a nehéziparban és a mezőgazdaságban helyezkedett el, illetve egy részük a szórakozás, vásározás területén maradt. Ugyanakkor az oktatási rendszer elkülönítve kezelte a cigánygyermekeket, sőt még ma is gyakori példát látni a diszkrimináció eme formájára. Az államszocialista rendszer tehát nem tett erőfeszítéseket a cigányság integrációjára, inkább a patriarchális kádárizmus keretei között a minimális befogadás elvét követte, s gyakorlatilag szegénysorba állandósította a cigányságot, s nem nyitott számára kaput a kitörésre vagy feltörekvésre. | ||
A rendszerváltás óta eltelt időszakban az intolerancia és diszkrimináció növekedett a cigánysággal szemben is, sőt olyan esetek is adódnak, amikor a szegregáció egészen nyíltan zajlik, akár iskolákban, akár szórakozóhelyeken, illetve lakóterületeken. | ||
Felmérések igazolják, hogy a cigányokat a társadalmi előítéletesség alig különbözteti meg egyéb leszakadt csoportoktól, ugyanolyan sztereotípiákkal, elkerülő magatartással, intoleranciával kezelik őket. |
marginalizálódás kiközösítés, társadalmi perifériára szorítás | Az előítélet, irányuljon bármilyen csoport ellen növeli annak ellehetetlenülését. Az előítéletek és diszkrimináció ugyanis marginalizálja, egyszersmind egzisztenciálisan veszélybe sodorja a csoport tagjait. Erre példa, amikor bőrszíne, csoporttagsága következtében nem kap munkát, az iskolában nem részesül megfelelő oktatásban ahhoz, hogy kitörhessen a nyomorból. Emiatt kiszolgáltatottá válnak, anyagilag szélsőséges helyzetekbe kerülnek, nem ritkán a bűnözői csoportokhoz csapódva, egyrészt lehetetlen helyzetük miatt, másrészt nem lévén egyéb megélhetési lehetőségük. Valamennyi kirekesztett és előítélettel sújtott társadalmi csoport átéli ezt a marginalizálódási tendenciát, így például a prostituáltak is. Az egyenlőtlenségi helyzet egész szélsőséges formája ez, amikor már a szegénységgel jellemzett egyének ördögi körbe kerülnek a társadalmi többség közmegítélése miatt, ami elvágja felemelkedésük egyetlen fonalát is. Így a társadalom peremére kerülnek, "feleslegessé" válnak, kiesnek a társadalom vérkeringéséből, elnyomorodnak, azaz marginalizálódnak. A folyamatot erősíti az előítéletesség, sztereotipizálás vagy diszkrimináció, azaz kirekesztéssel kell szembenézniük, s ekként a többségi társadalom önmaga ellen fordított fegyvereként is felfogható a jelenség. | |
reprodukció újratermelődés | További problémát jelent a készségek hiánya, illetve azok elsajátítása, a szegényes motivációs háttér. A család mintanyújtó szerepe itt fokozatosan hátrányosan érvényesül. A szülők gyakorta élethossziglan munka nélkül vannak, alacsony iskolázottságúak, sőt egész közösségek, települések lakosságára lehet ez jellemző. Így a felnövekvő gyermekek nemhogy megfelelő motivációt nem kapnak, hanem nem részesülnek olyam mintanyújtásban, amely megfelelő jövőképpel, viselkedéssel láthatná el őket. Egyszerűen nem tudnak tanulni, mert nem tudják, hogyan kell, s erre mikrokörnyezetükben senki nem tanítja meg őket. Ugyanez áll a munkára is. Ezt nevezhetjük motiváció-szegény környezetnek, amely a hátrányos helyzet ötvöződik kulturális sajátosságokkal, amely megnehezíti a kitörést az adott körülményekből. Így a szegénység reprodukciójának egyik fő oka abban található, hogy hiányos a motivációs háttér és a gyermek nem kap megfelelő viselkedési eszközöket a helyzetéből való kitörésre. A reprodukció lényege, hogy a társadalom újra- és újratermeli a rétegződést, egyenlőtlenséget, viselkedéseket, azaz a felnövekvő generációk felnőtt korban hasonló társadalmi szerkezetet, viselkedésformákat, szokásokat stb. mutatnak, mint elődeik. | |
Az előítélet azt mondatná velünk, hogy lusták, holott egyszerűen nem kaptak mintát, nem szereztek készséget arra, hogyan kell dolgozni. Ezért különösen veszélyes egyes térségek elszegényedése, mivel halmozottan érvényesülhet a depriváció többszörös hátrányokat okozó hatása. Ebből is látható, hogy a pénzbeli szociális segély nem oldja meg a problémát, sokkal hatékonyabb volna képesség- és készségfejlesztő programok szervezése, oktatási és tanulást segítő projektek indítása az ilyen társadalmi csoportok számára. De a realitások talaján állva Magyarországon még az oktatáshoz való esélyek egyenlőtlensége sújtja őket. | ||
A digitális szakadék és a harmadik út | ||
Az imént jellemezett társadalmi csoportok számára szinte értelmezhetetlen a digitális világ fogalma, oly távol estek a fejlődéstől, gazdasági lemaradásuk miatt. Mint azt az 1. ábra (vö. 42. o.) alapján is láttuk már, a komputerizáció nem hozta el az esélyegyenlőséget, az információhoz való hozzáférés nem lett szabadabb, sőt romlott. A marginalizálódó társadalmi csoportoknál ez fokozottan igazolódik, mivel nem jutnak hozzá számítógéphez, internethez, sőt még az alapvető ismereteik is sokszor hiányoznak mindehhez. | ||
Alapvető problémaként jelentkezik a családi szocializáció környezete esetükben. A cigányság körében például saját viselkedésük normaszegő (szabályszegő) volta miatt aligha várható el a családi közeg helyes útmutatása, s hiányzik egy alapvető szempont: a motiváció nyújtása, minták nyújtása. A leszakadt társadalmi rétegeknél - nem csak a cigányoknál - a tanulás nem csupán azért jelent gondot, mert a szülők képtelenek biztosítani a feltételeket, hanem azért is, mert a családi magatartásból hiányzik - sokszor teljesen - a normakövető viselkedés. Például a gyermekek nem tanulják meg a rendszeres életvitelt, a munkába járást, a kötelességtudatot stb., egész egyszerűen azért, mert nem látnak ilyet, szüleik munkanélküli létformájában. Amikor ma Magyarországon körülbelül 500.000 gyermek (távolról sem csak cigányokról van szó) nem jut megfelelő élelemhez, nem meglepő azt állítani, hogy a digitális szakadék számukra tornyosuló sziklafal, amely a társadalmi megosztottságot a jövőre nézve sziklaszilárdan megalapozza. | ||
Magyarországon a területi egyenlőtlenség és a digitális szakadék egymást átfedő kategóriákat alkot, ami azt jelenti, hogy a leszakadt társadalmi rétegek elmaradt régiókban élnek. Példa erre a cigány etnikum, amely az Észak-kelet és baranyai térségben tömörülve a digitális fejlődésből is kimaradnak, hiszen felmérések szerint közel három-negyedük egyáltalán nem képes használni a számítógépet. Ez munkaerőpiaci helyzetüket a jövőben tovább rombolja. | ||
A digitális szakadék persze nem csupán a szélsőségesen szegényeket sújtja. A digitális szakadék vonatkozik minden olyan társadalmi csoportra, amely valamilyen okból nem tud vagy akar részesedni a fejlődés ezen formájából. Ezen hiányossága vagy ismerethiányból vagy egyszerűen közömbösségből származik, s nagy károkat okoz számára, hiszen manapság kevés dolog értékesebb az információnál. | ||
Nem véletlen talán, hogy Anthony Giddens a Harmadik út vitájával fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a megszokott baloldali és jobboldali megoldások helyett új utat kell kiépíteni a szociális problémák kezelésére. Elsősorban infrastrukturális, oktatási és kulturális szolgáltatásokkal kell az államnak részt vennie a társadalmi szakadékok csökkentésében, a segélyezést inkább szolgáltatássá alakítva át. Mark Latham elemzése rávilágít, hogy az újfajta jóléti államnak két célt kell kiemelnie: az emberek munkába vagy új szakmába késztetését, amelynek alapja például az élethossziglani tanulás, az innovációs potenciál növelése és az oktatáspolitika modernizációja. Ebben az olvasatban csak erős, közösségeken alapuló társadalom képes erős gazdaságot megteremteni. Magyarország ebből a szempontból szintén leszakadásra utaló adatokat produkál, kormányzati ciklusoktól függetlenül. | ||
Az oktatáspolitikának ugyanakkor kell legyen kultúraközvetítő szerepe, amely révén az előítéletesség, az intolerancia csökkenthetővé váljék, ellenkező esetben a társadalomlélektani problémák akadályai lehetnek az átalakulásnak. | ||
Kérdés ugyanakkor, hogy milyen módszerekkel lehet olyan társadalmi csoportokat reintegrálni, amelyek szinte teljesen perifériára szorultak és a közmegítélés centrifugális ereje ott is látszik tartani őket. A társadalmi többség gondolkodásának és viselkedésének megváltozása nélkül ugyanis szinte lehetetlen bármilyen oktatáspolitikai vagy jóléti programot sikeressé tenni. | ||
Területi egyenlőtlenségek | ||
A területi egyenlőtlenségek kifejezés alatt elsősorban szubnacionális régiók (országon belüli régió) közötti eltéréseket értjük, s az Európai Unió területfejlesztési politikája ezek alapján osztja fel a fejlettség és támogatások szempontjából a tagországokat. Így például Bajorország, Burgenland, a Nyugat-Dunánttúl közötti eltérések a mérvadóak, nem pedig Németország, Ausztria illetve Magyarország szintje közötti differenciák. A regionalitás azonban csak egy szempont az egyenlőtlenségi dimenzióban. Legalább ennyire lényeges a települések, illetve a települési hierarchiában lévő egyenlőtlenségek feltárása. Persze nem csupán két régió, falu és város között mérhetőek a különbségek, hanem az infrastrukturális fejlettség következtében vonalszerűen, az előbbi kategóriákat áthágva is létezhet eltérés. | ||
Magyarország esete a területi egyenlőtlenségek orvosi lova. Egymásra rakódnak történelmi következmények egész sora, amelyek az infrastrukturális döntések hiányosságai nyomán tovább élezték a hátrányokat. | ||
Sokan a Triannoni békeszerződés nyomán meghúzott határokban látják a problémák gyökerét, amikor egy kiegyensúlyozottabb területiség volt kialakulóban. Ezen azt kell érteni, hogy a fővárosnak voltak méltó ellenpólusai, akár Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely kulturális és ipari-kereskedelmi központok révén, amelyek között úthálózat is kezdett kiépülni. Volt tehát egy ellensúlyozó külső gyűrű, amely a területi egyenlőtlenségeket is képes lehetett volna balanszírozni. A határmegvonás okozta traumát azonban az államszocialista rendszer tovább rontotta. Az erőltetett és egyirányú iparosítással elhanyagolták az infrastrukturális beruházásokat, főként az úthálózat és a lakásépítés terén, amelynek következménye Budapest szerepének erőteljes növekedése volt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a fővárosba történő népvándorlás már a XX. század elejétől kezdve megélénkült, s Budapest súlya így fokozatosan erősödött. Csupán a hetvenes évektől kezdve próbáltak ellensúlyi tényezőket építeni a rendszerbe, így kapott szerepet az öt magyar nagyváros (Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged), azonban a hátrányokat már nem tudták kompenzálni, már az erőteljesen központosított szocialista rendszer okán sem. A váltás új lehetőségeket hozott, azonban ezekkel nem bántak a politikai döntéshozók kellően szakszerűen. Az infrastruktúrára, mint a jövőépítés talán második legfontosabb elemére (az oktatás vitán felül az első helyezett) még ma is inkább a politikai ígéretek szintjén fektetnek hangsúlyt, holott egyértelműen látszik: ahol az autópálya, ott a fejlődés, a munkahelyteremtés, a világ vérkeringésébe kapcsolódás lehetősége. Mindezek mellett azonban a területi egyenlőtlenségek összefüggést mutatnak más egyenlőtlenségi dimenziókkal. Fejletlen térségekben, településeken rosszabbak az egészségügyi adatok, nagyobb a halálozás, alacsonyabb a születéskor várható élettartam. Ez a különbség egyértelműen tetten érhető Kelet- és Nyugat-Magyarország között, falvak és nagyvárosok bontásában, kiemelve ugyanakkor, hogy léteznek elmaradott területeken is fejlett szigetek és fejlett régiókban is fejletlen térségek. |
Az Unióban ugyanakkor lényeges szempont a központi irányítás minimalizálása, s a helyi és regionális szintű döntéshozatal. Nevezetesen az adott önkormányzatok, azok társulásai vagy regionális "kormányai" határozzanak, s helyben okosabb döntéseket képesek hozni, hiszen jobban látják saját problémájukat. Így a területi egyenlőtlenségek könnyebben csökkenthetőek lesznek. | ||
Magyarországon látni kell további hátrányos tényezőket, amelyek a falusias országképben, vagy másképpen a városhiányos településhálózatban tapinthatók ki. Ez részben ismét az erőltetett iparosításból és annak infrastrukturális hiányosságaiból származik. Bár már megközelítettük a nagyiramú várossá nyilvánításokkal a 300-as város-számot, valójában a városi rang eléréséhez szükséges feltételek hagynak kivánnivalót maguk után. Ma hazánkban vannak olyan települések, illetve településrészek, amelyek úgy festenek, mintha a harmadik világ legelmaradottabb vidékein kóvályognánk, azaz a különbségek kontinensnyiek. Nyilván ezeken egyik napról a másikra nem lehet változtatni, ugyanakkor a már említett oktatási lehetőségek kiszélesítésével és fejlesztésével, valamint infrastrukturális beruházásokkal lehetne mérsékelni a problémákat. | ||
Társadalmak közötti egyenlőtlenségek | ||
A szegénység tanulmányozásakor határozottan el kell különíteni a fejlett társadalmakat a fejletlenektől, mivel jellemzőik eltérnek egymástól. Míg a fejlett társadalmakban az egy főre jutó jövedelem, a GDP értéke döntő az adott ország, nemzet szegénységének mérésében, a harmadik világ országaiban ezek a mutatók aligha használhatók az ottani kultúra, életmód és szükségletek következtében. A gyakorlat ilyenkor más faktorok mérését írja elő; a harmadik világban a magas csecsemő- és gyermekhalandóság, a relatíve alacsony születéskor várható életkor és a közoktatás nehézségei következtében a csecsemő- és gyermekhalandóság értékét, a születéskor várható átlagos élettartamot és az iskolai végzettséget szokás alapul venni a számításokhoz. | ||
A fejlett és fejletlen világ közötti eltéréseket az első és harmadik világ tagjai másként ítélik meg. Míg az első világban általános nézet, hogy a leszakadás az azonos az adott társadalmak szellemi és kulturális elmaradottságával. Ezzel a nézettel szemben viszont a harmadik világban az az általános vélekedés, hogy a fejlett társadalmak az ő évszázadokon át tartó, s jelenleg is folytatott kizsákmányolásával tudta kialakítani fényűző életmódját. Míg korábban nyersanyagokat, aranyat és élelmiszert szállítottak el a harmadik világból, ma már a szellemi tőkére is rátették kezüket. Ez a két fő álláspont feloldhatatlan ellentéteket szül. Ráadásul a harmadik világban nagy tömegek alacsony iskolázottsággal és erős vallásos meggyőződéssel szinte fanatikus hívei saját kultúrájuknak. Mint azt már bemutattam, a rendszerváltás az iszlám országok esetében erőteljes ortodox vallásosság, fundamentalizmus irányába mozdult el, míg Európában inkább a liberalizáció és szekularizáció a tendencia. | ||
A feszültség intenzívebb manapság, mint akár néhány évtizede a fejlettségi szakadék mentén. Ez három fő tényezőnek tudható be: egyrészt felgyorsult a technikai-technológiai innováció, másrészt növekedtek a gazdasági különbségek, s harmadrészt megjelent a globalizáció. Ez utóbbi a termelés, a fogyasztás, a viselkedés terén különösen erőteljes egységesülést eredményez. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy együtt jár a lokalizáció, mint a helyi értékek sajátosságok védelme, a lokálpatriotizmus, s növekedik egyes társadalmi rétegekben a nacionalizmus is. | ||
A harmadik világban azt tapasztalni, hogy a vallásos odaadás nacionalista jelleggel párosulva jelenik meg e folyamatok ellensúlyaként, torzítva és intenzifikálva a feszültséget. Ennek eredményei például a különféle terrorszervezetek is. Hangsúlyozni kell viszont, hogy ezek egy része működik csupán a harmadik világban, nagyrészük éppen a fejlett Európában vagy Japánban tevékenykedik még ma is. | ||
A globalizációnak kitapintható egy további hatása, ami már a kapitalista viselkedés sajátosságából adódik. Míg a gyarmatosítás szakaszatit tekintve először árukat, majd személyeket hoztak a távoli vidékekről Európába és Amerikába, később pedig egyre megmunkáltabb termékeket, végül termelést helyeztek ki a fejlelten világba az olcsó munkabérek miatt, manapság egy újabb fordulat veszi kezdetét. A fejlett világ saját piacát kezdi kinőni, újabb piacok kellenek. A globalizálódásban a fejletlen országok egyre többet termelnek, egyre több jövedelem képződik, s erre alapozva a kereslet is kezd emelkedni. Megjelennek a fogyasztói társadalom potenciális csírái. A fogyasztói kultúra elterjesztése, bevezetése, exportálása a piac szűke miatt elemi érdeke a fejlett világ kapitalizmusának. Itt jelenik meg egy rejtett konfrontáció, ami különösen a fejlett és iszlám országok érintkezési pontján látszik lobbanékonnyá növekedni, s okozza az eddigi talán a vallásinál is erőteljesebb konfliktust. Az iszlám kultúra ugyanis ellenzi a "nyugati életstíl" minden elemét, tiltakozik ellene, s a fogyasztói társadalom kultúrájára, mint vallásuk ellenségre tekintenek. Ekként saját vallásuk gyökereit, identitását kívánják erősíteni, az eredeti elvek fontosságát hangsúlyozni, ami a fundamentalista irányzatok terjedését eredményezi. Ez a folyamat pedig kiélezi a szegénység kontra fejlett világ, kereszténység kontra iszlám szintjén megjelenő ellentéteket. A terrorizmus e konfliktusok révén megerősítést nyer, s az iszlám kultúra védelmében akár tömegtámogatásra is szert tehetnek olyan félkatonai szervezetek, amelyek a feszültséget szítják. A szegény és gazdag társadalmak közötti űr növekedik, s a fejlett világ viselkedése különösen aggasztó, amikor e jelenség okán megjelenő feszültséget tüneti kezeléssel, például háborúval, antiterrorista akciókkal igyekszik elfojtani, holott mélyen rejtőző, s elsősorban a fejlett világban keresendő okokból táplálkozó ellentétről van szó. A terrorizmus ugyanis egyfajta reakció a fejlett országok immár kultúrát (fogyasztói viselkedést, nyugati életmódot) terjesztő, sokszor agresszíven terjesztő magatartására. |
Önellenőrző teszt |
1. Az alábbi kijelentések közül, melyek igazolhatóak a társadalmi rétegződés vonatkozásában?
![]() | ||||||||||
2. Az alábbi meghatározás, mely fogalomhoz, áll a legközelebb? A ... a lehetőségektől, az érvényesüléstől való megfosztottság, amely hátrányos helyzetre, szegénységre utal.
![]() | ||||||||||
3. Az alábbi kijelentést melyik mondatrésszel lehet legmegfelelőbben lezárni a tanultak alapján? Minél alacsonyabb iskolázottságúak a szülők, annál...
![]() | ||||||||||
Válassza ki az alábbiak közül a megfelelő(ke)t. | ||||||||||
4. A szegényekre jellemző, hogy...
![]() | ||||||||||
5. Az alábbiak közül válassza ki a fejlett világban a nőket sújtó hátrányokat!
![]() | ||||||||||
A következő három feladatban válassza ki a helyes megoldás(oka)t: | ||||||||||
6. Amikor a gyermekek nem részesülnek olyam mintanyújtásban, amely megfelelő jövőképpel, viselkedéssel láthatná el, hogy megfelelően tudjanak dolgozni, tanulni, azt...
![]() | ||||||||||
7. A digitális szakadék...
![]() | ||||||||||
8. A terrorizmus...
![]() |