KURZUS: Szociológia

MODUL: A csoportok és a nyilvánosság

3. lecke: Egyén és csoportkultúra

Tevékenység
  • Keresse ki a Csoport c. részből a csoport szerkezetére és működésére vonatkozó elméleteket, mint a kis-, saját-, formális, primer csoport, az etnocentrizmus, a csoportbezárkózás vagy a sikeres kisebbségi befolyás. Keressen és saját tapasztalata alapján fogalmazzon meg példákat a csoport szerkezeti és működési típusai alapján. Tanulja meg a konformitás, a saját csoport, a primer kiscsoport és a csoportbezárkózás fogalmát
  • Foglalja össze az előítélet és a sztereotípia fogalmát és vesse őket össze. (Előítélet és Sztereotípia... c. rész.) Foglalja össze az előítélet elsajátításának folyamatát, különös tekintettel a gyermekek esetére. Emelje ki maga számára az előítélet és a sztereotípia lényegi elemeit, illetve a kettőt megkülönböztető jellemzőket. Sorolja fel, mely tényezőkön keresztül tanuljuk meg az előítéleteket. Legyen képes eldönteni, miben különböznek ezek más jellemzőktől, mint például etnocentrizmus vagy kultúra.
  • Tanulja meg, mit jelent a sztereotípia, a szociális reprezentáció, a projekció, és az előítélet.
  • Válassza ki az előítéletesség szintjeit példákkal illusztrálva, s külön is figyeljen a diszkrimináció és szegregáció elemzésére. (Lásd Az előítélet szociológiai aspektusai c. részben.) Nevezze meg az előítéletesség szintjeit intenzitásuk erősödése irányában.
  • Tanulja meg, mit jelent a diszkrimináció, az elkerülés, a szegregáció, és a szóbeli előítéletesség.
  • Az előítéletességet növelő tényezőket gyűjtse össze és példákkal illusztrálva szedje azokat csokorba. (Lásd Az előítélet szociológiai jellemzői c. részben.) Írja le és magyarázza el a prejudikációt növelő tényezőket.
  • Figyelmesen, egymástól megkülönböztetve olvassa végig a következő fogalmak leírását és a hozzájuk tartozó példákat: sztereotípia, bűnbak, projekció, eltolás, konformitás, tekintélyelvű- és tekintélyellenes személyiség, szociális reprezentáció. (Lásd Sztereotípia ... c. rész.) Tanulja meg ezek jellemzőit. Elemezze a megadott fogalmakat, mondjon valamennyire példát, kivéve a szociális reprezentáció esetét. Ez utóbbit vesse össze az előítélet, illetve sztereotípia fogalmával.
  • Olvassa át még egyszer alaposan a leckét. Foglalja össze fogalmakhoz kötötten a témakört, s lehetőleg valamennyihez kapcsoljon példát, saját tapasztalatából.
Követelmény
  • Adott megfogalmazásról el tudja dönteni, hogy az a konformitásra, a formális, a saját csoportra, a primer kiscsoportra vagy a csoportbezárkózásra vonatkozik.
  • Adott megfogalmazásról el tudja dönteni, hogy az a sztereotípiára, a szociális reprezentációra, a projekcióra, vagy az előítéletre vonatkozik.
  • Sorrendbe tudja állítani az előítéletesség szintjeit.
  • Adott megfogalmazásról el tudja dönteni, hogy az a diszkriminációra, az elkerülésre, a szegregációra, vagy a szóbeli előítéletességre vonatkozik.
  • Az előítéletesség szintjeit meg tudja különböztetni az előítéletesség tényezőitől, s legyen képes az előítélet növekedését serkentő elemek kiválasztására.
  • Listából ki tudja választani a projekció, a sztereotípia, bűnbak, eltolás, konformitás, tekintélyelvű és tekintélyellenes személyiség, szociális reprezentáció jellemzőit.
Tananyag

Ez a lecke az egyén csoporton belüli és az egyén és csoport közötti viszonyokat tekinti át, különös tekintettel a sztereotípia és az előítélet szempontjából. Mindkét fogalmat részletesen elemezzük és összevetjük más, hasonló kifejezések értelmezésével, mint például a szociális reprezentáció vagy a stigma.

stigma szociális jegy, megbélyegzés
stigmatizáció a megbélyegzés folyamata, amikor egyéneket valamilyen jegy alapján kiközösítenek

A sztereotípia fogalma az előítéleten alapul, ez utóbbi pedig feltételezi a stigma ismeretét, így kezdjük meghatározásaink sorát a stigmatizációval. Mindehhez azonban szükség van a csoport fogalmának tisztázására, illetve a saját és a más csoport elkülönítésére.

Csoport fogalmak

Csoportnak tekintjük egyének olyan közösségét, amelyben a személyek felismerik egymást, interakciókba lépnek egymással, a tagok szükségleteit valamilyen módon kielégíti e szerveződés, közös céljuk van és kölcsönösen függnek egymástól. Az emberi csoport kialakulása onnét eredeztethető, amikor a hagyományos közösségi formák felbomlottak a társadalmi fejlődés során, az áruk és emberek piaci környezetbe kerültek, s a tradicionális emberi közösségek széttöredeztek, az egyén individualizálódott, s megteremtődtek "a magány és a találkozás hídjait alkotó társas formák, másfelől feltünedeznek a hajdan volt egységes közösségi létet szimbólikusan reintegráló társadalmi nagycsoportok." (Csepeli, 2002.). Ebbe a folyamatba illik bele a hagyományos vallásosságot felváltó nemzet-tudat felerősödése is. A csoportfogalom meghatározásakor el kell különíteni egymástól a kis-, illetve a nagycsoport jelentését. Kiscsoportnak azokat a szerveződéseket nevezzük, amelyekben a tagok személyesen ismerik egymást, sőt szoros kapcsolatban állnak egymástól, így ide sorolhatjuk a kollégákat, klubokat, pártszervezetek tagjait éppúgy, mint egy osztály tanulóit, sőt egy kisebb iskola esetében az egész intézmény diákjait. További differenciálás a formális és informális jelleg különválasztása. A formális csoportban a kialakulás, a működés és a kapcsolatok egyaránt hivatalosak, azaz szervezeti szabályok szerint működik. Erre példa lehet egy repülőklub, ahol a biztonság miatt szigorú szabályok vannak, de akár egy munkahelyen dolgozók együttese is, ahol a munkavégzés szabályai definiálják az emberi viszonyokat bizonyos mértékig. Az informális csoport esetében a személyes kapcsolatok, egyéni és közös érdekek, a rokonszenv, a barátság alakítja, tartja fenn a kapcsolatokat, esetleg minimális szabályokkal, amelyeket önmaguk, a csoport tagjai határoznak meg.

További elkülönítés a primer illetve szekunder csoport; a primer kiscsoport esetében a tagok jól ismerik egymást, teljes személyiségükkel vesznek részt a kapcsolatokban, érzelmi intenzivitás a jellemző, s a személyiség fejlődése szempontjából meghatározó tagságról van szó. Ez olyan kapcsolatokat jelöl, ahol a melegség, a biztonság, a szeretet (sokszor a gyűlölet) a támasz fontos ismérvek, a résztvevők igényéből fakad, s az önzetlenség is lényeges kritérium. Erre példa a család (vö. 52. o.), a szoros baráti, illetve kortárs kapcsolatok (ez utóbbiak főként serdülőkorban válnak értékessé). Primer csoportban tanuljuk meg miként kell viselkednünk, itt alakul ki ízlés és értékvilágunk, illetve ez alapján tanuljuk meg a társadalomban érvényes betartandó szabályokat, azaz ez szocializációnk alapvető közege.

A saját csoport és a másik csoport megkülönböztetése szocializációnk következménye. A saját csoport definiálása rendkívül nehéz, körülírni talán úgy lehet, hogy azok tartoznak bele, akik a "mi" névmást azonos értelemben használják, s az adott csoportra utalnak vele. Ebbe éppúgy beletartozhat a család, a focicsapat és drukkerei, mint egy munkahely, egy szervezet vagy egy település és nemzet egésze. Az a tény, hogy színes- vagy fehérbőrűnek, nőnek vagy férfinak, falusinak vagy városinak, milyen nemzet tagjának stb. születünk és nevelődünk véletlenszerű, azonban az, hogy az adott csoporttagsággal milyen szemléletmód, világlátás, értékvilág párosul már korántsem a szerencse dolga. A saját csoporttagságunk alapján kategorizálunk másokat, aszerint, hogy tagjai-e a mi szervezetünknek vagy sem, s milyen idegen csoportokhoz tartoznak. A csoportok és tagjainak kategoriális észlelése ugyanakkor túlhangsúlyozza a meglévő különbségeket, sőt önkényes extrapoláláshoz is vezet, ami a különbségek túlzó kiterjesztését jelenti a többi csoport tagjaira nézve. Ez pedig óriási félreértésekhez, illetve félreértékelésekhez vezet. A társadalomban lévő nagycsoportok ugyanis kohéziójukat (összetartó-erejüket) abból nyerik, hogy tagjaikban elmélyítik a saját csoport-tudathoz szükséges érdekbe vetett hitet, értékeket, normákat, előfeltevéseket stb., így a konfliktus vagy a feszültség, a meg-nem-értés más csoportokkal eleve determinálódik. Abban az esetben pedig, ha egy-egy idegen csoport tagjainak kulturális téren (viselkedésben) és fizikai megjelenésben (bőrszín) megkülönböztető jegyei vannak garantálható a diszkrimináló, megbélyegző értékelés a többi csoport tagjai részéről.

A már többször említett etnocentrikus magatartás tehát a saját csoport felértékeléséből, annak világlátásának túlhangsúlyozásából, fölérendeléséből adódó torzítás. Az etnocentrizmus persze valamennyi kultúrára, társadalomra igaz, problémát akkor jelent, ha hiányzik az egyének viselkedéséből a megértés, megismerés és tolerancia, mivel akkor már szélsőséges érzelmi, indulati cselekvéshez is vezethet. Gazdasági viselkedésünkben is kimutatható az etnocentrizmus (vö. 9., 19., 81. o.). Például a légitársaságok (a felvétel még a fapados társaságok létrejötte előtti időszakban készült), a gépkocsimárkák, illetve a személyi számítógépek terén, az emberek a fejlett országokban saját nemzetük termékei, szolgáltatásai mellett hajlamosak dönteni. A fejletlen társadalmakban viszont, a saját termékekkel és szolgáltatásokkal szembeni bizalmatlanság miatt az effajta gazdasági etnocentrizmus alacsony. Ez a példa csupán arra szolgált, hogy érzékeltessük, az etnocentrizmus nem feltétlen társadalmi-gazdasági fejlettségtől függő kategória is lehet.

Az etnocentrizmussal ugyanakkor együtt jelenhet meg a csoportbezárkózás, amikor a csoportok kialakítanak és fenntartanak olyan határokat, amelyek egyrészt megerősítik saját csoportkohéziójukat, másrészt elválasztják őket másoktól. Ezek a "mások" alkotják azt a tábort, akiket idegennek, másnak, esetleg alacsonyabb rendűnek, hülyének, primitívnek, erkölcsileg megvetendőnek tartanak. Ha egy társadalomban a különféle etnikai csoportok között gazdaságilag vagy jogilag alá- fölérendeltségi kapcsolat alakul ki, a csoportbezárkózást kísérheti erőforrás-elosztás, ami nem más, mint a csoportok közötti gazdasági egyenlőtlenségek megjelenése. (Giddens, 1997.)

Eddig úgy tűnhet, mintha nem lenne megoldási lehetőség, átjárhatóság egymástól eltérő kulturális viselkedésformákat, sajátosságokat mutató csoportok között, pedig van. A szociálpszichológia például megemlíti a sikeres kisebbségi befolyást, amely megingathatja a többségi csoportban lévő konszenzust. Ez általában a konszenzusba (például abba, hogy a cigányok mihasznák) vetett bizalmat széttöri, aláássa és helyette alternatívát mutat fel, új igazságot mutat be. Ezekre kiváló példát nyújtanak polgárjogi aktivisták, akár etnikai, faji kisebbségi csoportok, akár a nőmozgalmak részéről. Ugyanakkor egyetlen ember, mint például Tőkés László egykor Romániában, gyakorta kevés ennek kiváltásához, szükség van mértékadónak tekinthető hiteles emberekre, akik fellépnek mellette, sőt példákat is fel kell tudni mutatni ahhoz, hogy ledőljön a "fal", azaz megtörjön a konszenzus. (Eliot R. Smith 2001.) A kisebbségi csoport, ha határozott állásponttal bír, "konzekvens nézetekkel és szilárd vonatkoztatási keretekkel rendelkezik, akkor eséllyel próbálkozhat meg a többség befolyásolásával." (Csepeli, 2002.). Ugyanakkor a többség oldalán is állhatnak olyan egyének, akik bomlaszthatják a többségi konszenzust. A legjobb példa erre Noam Chomsky, aki az Irak elleni katonai támadás legfőbb kritikusaként lépett elő az USA-ban, s a nemzet lelkiismereteként említik személyiségét.

Stigma és címkézéselmélet

A stigma olyan többnyire negatív szociális jellemzőt jelöl, amellyel megbélyegzünk egy másik embert vagy csoportot. Megkülönböztetünk testi adottságokra vonatkozó stigmákat, mint a pattanásos, vagy a kampó orrú, jellemzéseket, amelyek közül gyakori a szexualitásra vonatkozó, mint a homoszexuális vagy a prostituált, illetve faji és etnikai jelleggel kapcsolatosakat, mint a cigány vagy az arab. Ezen stigmák szolgálnak arra, hogy az előítéletes magatartás kialakulásához, fennmaradásához tápanyagot nyújtsanak, illetve az előítéletes magatartás önmaga is stigmatizálóvá váljék. A stigmák magyarázzák, sőt igazolják egyes emberek vagy csoportok kizárását a társadalmi interakciókból, diszkriminációt vagy szegregációt eredményezve.

A címkézéselmélet (vö. 112. o.) lényege, hogy a másodlagos devianciák kialakulását a folyamatos címkézésekkel magyarázza. Más szempontból ezt tulajdonított devianciának is nevezzük. A deviancia pedig a társadalmilag elfogadott "normális" viselkedéstől eltérő, olyan magatartásokat gyűjti, amelyek valamilyen szempontból károsak az egyénre vagy környezetére; ilyen például a bűnözés vagy az alkoholizmus. (Részletesebben lásd.: Devianciák c. lecke.) A másodlagos jellege a devianciáknak azt jelenti, hogy a társadalmi környezet megerősítheti a devianciát elkövetőt abban, hogy ő valóban deviáns. Ennek tipikus esetei a stigmatizáció, illetve a címkézés. Ha egy gyermek megbukik az iskolában vagy tolvajláson kapják a környezete címkézni kezdi, hogy buta vagy bűnöző. E. Lemert elmélete szerint ilyen esetben az egyén kialakít egy választ a társadalmi reakciókra, amely során úgy határozza meg önmagát, mint aki folyamatosan deviáns viselkedésű. Az elmélet lényege, hogy a címkézés révén az egyén önmeghatározása a társadalmi környezet és kontrol megítéléséből származik. (Nicholas Abercrombie et al. 1994.)

Előítélet

Az előítélet (vagy más néven prejudikáció) fogalma egy csoporttal vagy személlyel szemben létrejött olyan vélemény, megállapítás, szociális attitűd, amely nélkülözi a valós, tényeken alapuló ismeretet, túloz, sőt új információk hatására sem változik. Rendszerint olyan általánosításról van szó, amelyet hallomás, vagy ritka, de alapot nyújtó esemény révén teszünk ítéletté. Az előítélet lehet pozitív vagy negatív tartalmú értékítélet.

Az előítéletek elsajátítása egy sajátos tanulási szakaszokon halad át, amelynek végére kiválóan előítéletes magatartás a fődíj. Allport által leírt fejlődési út a következőképpen néz ki. Elsősorban olyan családokra igaz ez a leírás, amelyekben a gyermek körüli légkör szigorú, s a kisgyermek jóváhagyásokra vágyik, folyamatosan meg kíván felelni szüleinek, s úgy érzi, ha nem teljesíti a kéréseket, akkor büntetésként elvesztheti szülei szeretetét. Emiatt a hat év körüli kisgyermek azonosul szüleivel, azok álláspontjával, így amikor megtanulja a megfelelő címkéket, megbélyegez, s általánosít, akárcsak szülei teszik. Ezt az időszakot nevezi Allport "az általánosítást közvetlenül megelőző periódusnak". Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek még ebben a korban nem alakultak ki olyan általánosításaik, amelyek azonosak a felnőttekéivel, s számukra a jelen idő a valóság. A címkéket, megbélyegzéseket, amiket ilyenkor hall a kisgyerek, megjegyzi, de alkalmazni még nem tudja a megfelelő csoportokra. Például megtanulja, hogy a cigány lop, de ettől függetlenül játszik cigány társaival, s nem köti össze a nyelvi kifejezést a valósággal. Ugyanakkor ezek az ártalmatlannak tűnő megtanult címkék később aktiválódnak, előkészítve a táptalajt az előítéletekre.

differenciáció különbség tétel

A második szakasz során a kisgyermek a tökéletes visszautasítás fázisába lép, amikor a szülői utasításoknak megfelelően már elutasítja az idegen csoport tagjait, s kételyek nélkül teszi ezt meg. Allport vizsgálatai szerint 10 éves korra alakul ki e fázis teljes értékűen. Serdülőkor kezdetekor ugyanakkor megfigyelhető, hogy lanyhul a túláltalánosítás és a tökéletes visszautasítás mértéke, s megjelenik a differenciációs időszak, amikor racionalizálják attitűdjeiket, igazolják ítéleteiket. A serdülő gyermek ráébred a dolgok kettősségére, az előítéletesség torzításaira. Ekkor a serdülő módosítja azt az ismerethalmazt, amit a korábbi nyolc-tíz év során megtanult. (Allport, 1999.)

A gyermekek viselkedésének tanulmányozása során tapasztalták azt, hogy a hároméves gyermekek is értik a fehér és fekete bőrű ember közötti különbségeket. Sőt kimutatták, hogy bőrszíntől függetlenül valamennyi gyermek szívesebben játszott fehér babával. A mesékben, főként a 90-es évek előtt gyakoriak voltak a fehér szereplők, és a feketék inkább negatív értelemben jelentek meg a történetekben. Ugyan ma már a mesék ezt a sztereotip különbségtételt egyre inkább mellőzik, de a fekete szín továbbra is a rosszra, a gonoszra, a fehér pedig a tisztaságra, a jóra utal, s elemzések szerint ezeket a színbeli szimbolikákat a gyermekek az etnikai hovatartozás viszonyára is értelmezik. (Giddens, 1997.) Piaget nyomán lehet állítani, hogy a gyermekek érzékenyek a csoporthovatartozásra. Hat éves kor után alakulnak ki a csoportközi attitűdök, értékelő-magyarázó beállítódások, s a serdülőkor folyamán tesztelik a megtanult előítéleteket, sztereotípiákat, s döntenek megtartásukról vagy elvetésükről.

Az előítélet szociológiai aspektusai
verbalitás szavakban megnyilvánuló jelenség

Az előítéletesség azonban korántsem azt jelenti, hogy valaki elutasít más embereket, valamilyen címke vagy stigma alapján, hanem az előítélet működése a passzív elutasító viselkedéstől, egészen az agresszív cselekvésig terjedhet. Az előítéletesség első szintje a szóbeli előítéletesség arra utal, hogy az előítéletes emberek hangoztatják nézeteiket barátok, sőt sokszor idegenek előtt is, azonban ezen a fokon, a verbalitáson nem lépnek tovább. A második fok az elkerülés, amikor már nem egyszerűen szóban fogalmazzák meg véleményüket, hanem viselkedésükben, cselekedeteikben meg is nyilvánul felfogásuk, azáltal hogy nem érintkezik az előítélettel sújtott csoport tagjaival, vagy az adott személlyel, sőt elkerüli a velük való találkozást. Ez a viselkedés ugyanakkor az előítéletes személy számára fokozott alkalmazkodást jelent, hiszen az elkerülés fizikai értelemben is megnöveli terheit. A harmadik fokozatban beszélünk már törvénybe ütköző cselekedetekről.

A hátrányos megkülönböztetést fizikai szempontból szegregációnak, jogi-politikai értelemben pedig diszkriminációnak (vö. 95. o.) hívjuk. A szegregáció során településeken belül elkülönülnek etnikai (vagy egyéb) csoportok vagy társadalmi rétegek tagjainak lakóhelyei. A szegregáció során a jövedelmi-vagyoni viszonyok, az infrastrukturális fejlettség szintjei is módosulnak. Rendszerint komoly egyenlőtlenséget eredményezve és előítélettel sújtva azokat, akik a leromlott településrészen élnek, ami súlyos esetben slumosodáshoz vezet. A slum nyomornegyedet jelent. A szegregáció legszélsőségesebb formái a gettó, illetve a faji elkülönítés egyéb metódusai. A diszkrimináció jogi, illetve politikai értelmű kifejezés, ami arra az esetre vonatkozik, amikor csoporthovatartozása miatt egyéneket hátrányosan megkülönböztetnek. Például etnikai hovatartozása miatt nem engedik be a kocsmába, vagy kisebb esélye van tovább tanulnia. Így az adott csoport tagjait megfosztják anyagi erőforrásoktól, lehetőségektől, az esélyegyenlőségtől vagy egyszerűen az életminőség azonos hozzáférésétől. A negyedik lépcső már a büntetőtörvénykönyv hatálya alá esik, hiszen itt az előítéletes magatartás cselekvést indukáló hatásáról van szó. A testi erőszak az előítéletek nyomán erős érzelmi hatásra kialakuló olyan állapot, amely fizikai erőszak elkövetéséhez vezet. Az ötödik fokozat az előbbi szélsőséges változata, amikor több ember, esetleg tömegek ellen forduló fizikai erőszakról van szó, s aminek kiirtás az eredménye. Ebbe a halmazba a lincselések, pogromok, tömeggyilkosságok, népirtások tartoznak. Magyarországon ugyan az utóbbi évtizedekben nem volt példa kiirtásra, azonban a volt Jugoszlávia területén sajnos még a XX. század utolsó évtizedében is példák sora bizonyítja ennek a fajta viselkedésnek a jelenlétét a civilizált, fejlett világ társadalmaiban is.

Szociológiai szempontból az előítélet társadalmi rétegekhez kötött elemzése nagyon sokfajta eredménnyel szolgál. Merton a kisebbségekkel szembeni előítéletes viselkedés négy típusát írta le, a többségi társadalom tagjainak attitűdjei alapján. Eszerint vannak a "liberálisok tűzön-vízen át", akik toleránsak, előítéletmentesek, még akkor is, ha ennek hangoztatása veszélyt jelent számukra. A második csoport az "önző liberálisok", akik előítélet-mentesnek tartják magukat, de ha érdekük úgy kívánja, diszkriminálnak és szegregálnak másokat. A "szégyenlős bigottok" alkotják a harmadik kategóriát, akik ugyan előítéletesek, ám a társadalmi elvárások, a jogi szankciók vagy egyéb okok miatt kerülik véleményük ilyetén kifejezését. Végül az "aktív bigottok" azok, akik leplezetlenül diszkriminatívak, s nem tartózkodnak előítéleteik kimutatásától. (Merton, 1949.)

Az előítéletes viselkedés növekedéséért egyetlen tényező nem tehető felelőssé, rendszerint több faktor együttes érvényesülése járul hozzá, hogy egy társadalomban növekedik vagy csökken ennek mértéke. Allport örökbecsű művében a következő listát állította össze, az előítélet növekedéséért számon kérhető faktorokról:

Az első a heterogenitás. Ez olyan társadalomra utal, amelyben sokféle kultúra és/vagy kisebbségi csoport él együtt, amely kiválthat előítéleteket maga ellen. Homogén társadalomban viszont nincsen olyan csoport, amely ilyetén megkülönböztetésre adna okot. Természetesen ilyenkor is felléphet előítélet, például a társadalmon kívül élőkre, idegenekre vonatkozóan vagy kizárhatnak, kijelölhetnek olyan egyéneket, akiket "másnak" tekintenek, például szakmaiságuk révén a prostituáltakat, vagy a homoszexuálisokat szexuális másságuk miatt.

Szintén növelő hatást válthat ki a felfelé irányuló mobilitás. Ez azt jelenti, ha egy társadalomban egyének egyre magasabb pozícióba kerülnek csökken előítéletességük másokkal szemben, míg státuszvesztéssel, alacsonyabb munkakörbe kerülvén növekedik előítéletességük, s erősödik rasszista viselkedésük. A hirtelen társadalmi és gazdasági változás szintén erősítheti az előítéletességet, akár katasztrófák, akár recesszió idején megnövekedik a bizalmatlanság egyes társadalmi csoportokkal szemben, sőt megjelenik a bűnbakkeresés, a hibáztatás motívuma is. Magyarországon a rendszerváltás időszakában például növekedett a cigány ellenesség és az antiszemitizmus egyaránt.

Kiváló példa a társadalmi változás és a felfelemobilitás esetére a szőke nő viccek gyökere. Ezek a poénok akkor keltek szárnyra, amikor az Amerikában növekedett a munkanélküliség. Ez a férfiak számára elviselhetetlenebb helyzetet eredményez, mivel a tradicionális családfenntartó szerepében elbukottnak érzik magukat. Ugyanakkor a magasan kvalifikált, fiatal nők sikereket értek el, karrierjük felfele ívelt, s divatosan élhettek, így a divat szerint szőkén, gyakorta Chevrolet Cabriokban voltak láthatóak. Ez részben irigységet váltott ki azokból a főként középkorú, állásukat vagy pozíciójukat vesztett férfiakból, akik nem tudták feldolgozni a történteket, részben pedig nem is voltak képesek megérteni a változás következményeit. Ilyen feszültségek fakasztották ki a szőke-nő vicceket, amelyek előzményei inkább a társadalmi konfliktusokból adódó előítéletességben, sztereotipizálásban és stigmatizációban keresendők, mintsem bármiféle valós alapja lehetne.

- felfelemobilitás -

szegregáció térbeli elkülönülés, elkülönítés

A következő előítélet-indukáló tényező a tudatlanság és a kommunikáció hiánya. A tudatlanság a mássághoz tartozókkal kapcsolatos ismerethiányra vonatkozik, a kommunikáció hiánya pedig arra utal, hogy egyes csoportok nem is próbálnak ismeretet szerezni a másikról, megérteni azt és nem alakul ki kommunikáció. Ennek akadályát képezhetik a csoporthatárok, amikor a gazdagabb réteg elkülönül, szegregálódik a szegényebbel szemben, főként, ha az még etnikailag különbözik a többségtől. A kisebbségi csoportok mérete és népsűrűsége is befolyásolhatja a prejudikáció intenzitását. Bevándorlás növekedése időszakában, főleg ha ez egybeesik gazdasági recesszióval, erősödik az idegengyűlölet, és általában az előítéletesség. Ugyanakkor figyelembe kell venni azokat a kutatásokat, amelyek szerint ez az elv önmagában nem erősíti a negatív ítéletalkotást, csupán más társfolyamatokkal, mint például a recesszió, vagy a versengés intenzifikálódása vezethet problémákhoz. A közvetlen versengés és valóságos konfliktus ugyanis szaporítja az előítéletes látásmódot. Ez a helyzet a munkaerőpiacon és az egzisztenciákban jelent kiélezett harcot, ami egyenes út az idegenellenesség kialakulásához. Az előnyszerzés manipulációs, propagandisztikus módon hat az előítéletességre. A kisebbségi csoportok révén ugyanis számtalan előnyhöz lehet juttatni a többségi társadalmat, vagy annak egyes csoportjait. Gazdasági előny fakadhat abból, hogy relatíve olcsó munkaerőként használják őket, szexuális előnyt rejthet a kisebbségi nők alárendelt szerepének kiaknázása, sőt politikai esélyeket is rejthet, ha valamely párt szavazatait ilyen körből kívánja növelni. Ezeket az előnyöket azonban csak addig lehet kamatoztatni, amíg társadalmilag marginális helyzetben tartják őket, azaz az előnyöket kiaknázók az előítéletek fenntartásában érdekeltek, s továbbra is negatív jellemzőket terjesztenek róluk. A szélsőséges előítéletességre serkentőleg hathat az "agresszív bűnbakképzést szentesítő szankciók" alkalmazása. A náci Németországban a zsidók elleni agresszív fellépésért hivatalos felmentés dukált, amennyiben igazoltan zsidón töltötte ki haragját. Sajnos a mai magyar társadalomban is élnek olyan nézetek, amelyek jóváhagyják, ha cigányokat vernek meg, vagy diszkriminálnak, ami szintén ilyen rejtett szentesítő szankcióként funkcionál. A "hűséget előmozdító kulturális eljárások" pedig egyfajta etnocentrizmus alapján járulhatnak hozzá a prejudikáció izmosításához. Valamennyi társadalom történelemtankönyvei saját nagyszerűségüket sugalmazzák, csakúgy, mint a mondák, legendák és a néphit. Mindezek természetes eszközei a csoportkohéziónak ugyanakkor az előítéletességhez alapot adnak. Végül Allport a beolvadással és kulturális sokszínűséggel szembeni ellenállást tartja problémának, mivel kiútként sem a többségi sem a kisebbségi csoportok nem fogadják el ezt a módszert, így az előítéletesség fennmaradása garantált. A kulturális sokszínűség esetében a társadalmi többség részéről mindig lesz ellenérzés a másságot képviselőkkel szemben, a beolvadás viszont a kisebbségi csoportok kulturális identitásának elvesztésével, így kisebbségi státuszuk megszűnésével járna.

Az előítéletesség reprezentatív vizsgálatokat összevetve nem mutat egyértelmű társadalmi kategóriákat, kemény változókat (nem, életkor, iskolai végzettség stb.) amelyek szerint növekedne vagy csökkenne az előítélettel élők aránya. Magyarországon például az iskolázottabb rétegeknél alacsonyabb az idegengyűlölet, a rasszizmus mértéke, ugyanakkor más tanulmányok szerint a magasabb réteg-hovatartozás más típusú előítéletességet hordoz. Az alacsony társadalmi rétegek tagjai azért mutatkoznak előítéletesebbnek, mivel többet érintkeznek szegénységben, marginalizált státuszban idegenekkel, míg a magasabb társadalmi rétegek tagjai kevesebbet. Ugyanakkor a magasabb társadalmi rétegek tagjai többet kommunikálnak más kultúra tagjaival, többet utaznak, ami szintén az előítéletességet csökkenti.

Sztereotípia, bűnbakképzés, projekció, tekintélyelvű személyiség és a szociális reprezentáció

A sztereotípia egy egyoldalú, túlzó és előítéletes kép egy csoportról, általában rasszista vagy szexista alapon, amelyek igazolják, racionalizálják az adott nézetet, előítéletet. A sztereotípiák rendszerint ellenállnak a változásnak és a korrekciónak bizonyítékok ellenére is, mert társadalmi összetartozás és szolidaritás élményt nyújtanak.

Tipikus esete a sztereotípiának, amikor munkahelyen a nőket alacsonyabb fokú munkaerőnek tekintik, mivel gyakrabban hiányozhatnak családi kötelezettségeik miatt. Ezt azonban valamennyi nőre általánosítják, függetlenül attól, hogy egyedülálló vagy sem. Ez a sztereotipikus szemlélet nem csupán változtathatatlan meggyőződés a férfi kollégáknál, de egyúttal megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi a nők esélyegyenlőségét az előmenetelben. Az előítélet a sztereotip látásmód alapján jut érvényre. (Giddens, 1997.) A sztereotípia két fontos funkciót teljesít. Egyrészt képes igazolni egy csoport kategorikus elutasítását vagy elfogadását, másrészt pedig fenntartja a véleményformálás egyszerűségét, az előítéletes látásmódot. (Allport, 1999.)

A sztereotípiák alkalmazásával az egyén gyakorta bűnbakkereséssel vezeti le feszültségét. A bűnbak a zsidó szokásból ered, amikor engesztelés napján egy kecskére a főpap ráolvasta a nép bűneit, majd elkergették az állatot, így tisztítva meg a közösséget. "Az általános bűnbak típusát a vallási, etnikai vagy faji csoportok közelítik meg leginkább. Mivel tagjaikat állandó és szilárd kötelékek fűzik egymáshoz, meghatározott státust lehet nekik tulajdonítani, és könnyen sztereotipizálhatók csoportonként." (Allport, 1999.) A bűnbakképzés és az eltolás folyamata között kapcsolatot lehet kimutatni. Eltolás során az egyén dühét, gyűlöletét nem a problémát okozó valódi dologra, hanem más kiválasztott tárgyakra irányulnak. A másik rokon fogalom a projekció, vagy kivetítés, amelynek számos formáját különböztetik meg. Az első a féltékenység, vagy kiegészítő kivetítés. Allport erre a fronton harcoló katonák példáját hozza fel, akik hátravont társaikat okolták az áldatlan állapotokért, holott ők semmit sem tehettek sanyarú sorsukról. A kiegészítő kivetítés alapja a szorongás vagy a félelem (a szorongást, tárgytalan félelemként határozhatjuk meg.). Ilyenkor "saját lelkiállapotunkat másoknak tulajdonított szándékok és viselkedésformák következményeként igazoljuk". Aki fél a sötét utcákon gyalog végigmenni, de este munkából hazajövet mégis kénytelen ezt megtenni, arra fogja félelmét, hogy mennyi szörnyűséget lát a híradókban, olvas az újságokban. Fogékonnyá válik a rémhírekre, illetve az előítéletek iránt is. A kivetítés másik folyamata során elfojtjuk azokat a konfliktusokat, amelyek zavaróak vagy kellemetlenek, így kiszorítjuk őket tudatunkból. Az elfojtással önmagunktól távol, kívülre helyezzük a problémák okát, magunkat mentesítve a felelősség alól, s másban keressük a magyarázatot. Közvetlen kivetítés esetén rejtett, tudattalanban rejlő konfliktusokat "semlegesítünk". Ilyenkor érzelmeinket, amelyek frusztrációból, elfojtott vágyakból fakadnak, kivetítjük másokra, előítéleteink alapján. Erre hozza fel Giddens a négerek kéjsóvár viselkedéséről szóló fehérek által terjesztett hiedelmet, holott ez a kéjsóvárság a fehérek frusztrációjából eredt, mivel fehér nőt csupán hosszadalmas udvarlással lehetett megközelíteni. Szintén a projekció hatókörébe tartozik a gerenda-szálka mechanizmus, amikor mások egyes - számunkra irritáló - tulajdonságait felnagyítjuk, holott tudatában sem vagyunk annak, hogy nekünk is ilyen jellemzőink vannak. Egy vacsorán ültem egy rendkívül izgő-mozgó kollégámmal, aki azt figyelte, ki kezdi legelőbb az étkezést. Meggyőződése, hogy azok, akik hamar hozzáfognak, s nem tanúsítanak valamiféle önkontrollt, azok intoleráns és erőszakos jellemzőkkel bírnak. Majd elkezdte nekem sorolni, hogy mely kollegák esnek az ő általa kialakított kategóriába. De mielőtt végéhez ért volna mondandójának közbevágtam: Te kezdtél el leghamarabb szemezgetni a hasábburgonyádból! Először hitetlenkedő kimeredt szemű tekintetet mért rám, majd poénnak fogta fel az egészet, egyrészt kívülállónak tekintve magát, másrészt csupán köretcsipegető ártalmatlanságnak fogva fel viselkedését. Azaz szembesítéssel sem lehet feltétlen ezt a fajta projekciót leleplezni.

További fontos fogalom e témakörben a konformitás, ami annyit tesz, hogy az egyén gondolataival, érzéseivel és viselkedésével igazodik a csoport szabályaihoz. Ezáltal a csoporthoz tartozónak mutatja magát, jelezve csoporttagságát. (Eliot R. Smith, 2001.) Tehát a konformitás nem más, mint az egyén viselkedésének a csoport elvárásaihoz és normáihoz igazítása. Két fő ok vezérli a konformitást: egyrészt hisznek a csoport céljában, ideológiájában, másrészt pedig szükségük van a csoporthoz tartozás élményére és arra, hogy elfogadják őket. Megkülönböztetjük a személyes és nyilvános formáját. Az előbbi esetében az egyének meggyőződése, hogy a csoport a helyes utat követi, viselkedése helyénvaló, a normák rendben vannak. Nyilvános konformitás esetén viszont behódolásról van szó, mivel nem értünk feltétlen egyet a cselekedettel, viselkedéssel, de nincsen más választás, a csoport normái szerint kötelező viselkedni.

A lecke egészét átgondolva feltehetjük a kérdést, az előítéletes, sztereotip gondolkodás a veleszületett jellemző vagy kialakul. Kérdésünkre Theodor Adorno ad talán választ a tekintélyelvű személyiség jellemtípusával. Azt bizonyította be, hogy az előítéletesség általános jellemvonás, azaz, aki előítéletes nem kizárólag a kisebbségekkel szemben az, hanem mindennel, ami számára ismeretlen vagy idegen. A tekintélyelvűséggel jellemezhető emberek mereven konformisták, akik általában hajlamosak alávetni magukat általuk tisztelt embereknek, míg lenézik a hierarchiában alattuk lévőket. További karakterológiájukhoz tartozik az intolerancia, főleg a szexuális, a vallási tradíciók terén, illetve a modern művészetekkel szemben. Míg önmagát dicsőíti, társadalmi szerepeit eszményesíti, addig belül szorong és bizonytalan. Ezt nevezzük éngyengeségnek, aminek eredménye, hogy azonosulási tárgyat keres, ami lehet egyén, szervezet stb., ám ezen azonosulása kritikátlan és dicsőítő, kizárólagos. Viselkedésük okát sokan a Bismarck-féle nevelésre vezetik vissza, amelyben a szülői ridegség, szigor, tisztelet-elvárás és fegyelem volt a meghatározó. Az ilyen környezetben nevelkedő gyermekeknek felnőttkorban is szükségük van "vezetőkre", akik megmondják számukra mi a helyes, mit kell cselekedni, ugyanakkor szorongásokkal küzdenek, amely felerősödik ellentmondásos helyzetekben. Ilyenkor erőteljes következetlenség és sztereotip gondolkodás sajátjuk. Egy olyan világban, amiben ma élünk, amikor rengeteg válasz van ugyanarra a problémára, temérdek információ között lehet válogatni, sokszor nem ismerve azok autentikusságát, az ilyen személyiség rendkívül előítéletes és sztereotip gondolkodással képes reagálni a valóságra. A náci ideológia elterjedése sok kutató szerint nem is lett volna lehetséges a Bismarcki nevelés sztereotípiákra fogékonnyá tevő bázisa nélkül.

Ezzel ellentétes személyiség a tekintély-ellenes, amely teljesítményközpontú gondolkodásra vall. Értelmező szemléletmód jellemzi, problémáit, konfliktusait nem áthárítja vagy elhessegeti, hanem elemzi és következtetésekre jut. Kerüli a sztereotip és előítéletes megfogalmazásokat.

A lecke elején említett szociális reprezentáció társadalmi vélemények, ítéletek kialakításának hátterét elemző elmélet. Míg a hagyományos társadalmak tagjai babonákban, rituálékban lelték meg a mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges ismeretet, tudást és kapcsolatot, a mai kor embere mindezt a szociális reprezentációkból meríti. Három fő funkciója idézhető Serge Moscovici elmélete alapján, nevezetesen a strukturáló, információt szolgáló és az értékelő jellemző. Manapság oly sok probléma, esemény vesz bennünket körül, hogy lehetetlen akkora tudásra szert tenni, hogy valamennyit objektíven, alaposan értékelni legyünk képesek. A szociális reprezentációk révén gyorsan reagálhatunk, ahelyett, hogy utánaolvasnánk, megkérdeznénk mások véleményét és aszerint adnánk válaszokat. A szociális reprezentációk folyamatosan alakulnak, változnak részint a társadalmi kommunikáció során részben pedig a médiakommunikáció révén. Az előbbi esetben az ideológiák, érzelmekből, elméletekből, míg a média esetében a mintanyújtás, a tömegkultúra, a szubkultúra üzeneteiből nyer tápanyagot a fejlődéshez. Mindez egy tudáskészletet hoz létre, amely révén működhet a szociális reprezentáció. Nehéz ugyanakkor határt vonni a sztereotípia, előítélet és a szociális reprezentáció közé, ám a szociálpszichológia elkülöníti a két csoportot. A szociális reprezentáció ugyanis szolgáltathat anyagot a sztereotípiákhoz, ám alapjában véve az életben való eligazodást segíti, s nem feltételezi sem az előítéletességet, sem a sztereotipikus gondolkodást.

Önellenőrző teszt

Válassza ki a fogalom-meghatározás alapján a helyes válasz(oka)t!

1. Érzelmileg rendkívül erős, az egyén szocializációjának helyt adó szerveződés:
konformitás
saját csoport
primer kiscsoport
csoportbezárkózás

Egészítse ki az alábbi fogalmat a megfelelő szóval (legfeljebb két megoldás lehetséges!):

2. A(z) ... egy csoporttal vagy személlyel szemben létrejött olyan vélemény, megállapítás, amely nélkülözi a valós, tényeken alapuló ismeretet, sőt új információk hatására sem változik
sztereotípia
szociális reprezentáció
projekció
előítélet

Válassza ki, melyik fogalomra vagy fogalmakra illik az alábbi leírásra!

3. Az utca két világot foglalt magába. Az egyik a fennkölt gazdagság elzárkózó viselkedését mutatta, a másik a szegénységét, amelyben azonban mindig ott lebeg a boldogság meleg érzése, a vágyódás finom rezdülései, s persze a nyomorúság keserűsége is. Az utca jobb oldalán az újgazdagok palotái álltak, merev, szigorú és lelketlen kőfallal elválasztva lakóparkjukat az utca szemközti oldalán szégyenlősen elheverő nélkülözéstől.
diszkrimináció
elkerülés
szegregáció
szóbeli előítéletesség
4. Tegye sorrendbe az előítéletesség szintjeit!

1.
2.
3.
4.


Az alábbi esetben keresse ki a helyes válasz(oka)t!

5. Amikor egy társadalom sokféle kultúrát képviselő csoportból tevődik össze, ...
az csökkenti az előítéletességet.
az növeli az előítéletességet.
azt heterogenitásnak nevezzük.
azt agressziót szentesítő szankciónak hívjuk.

Adja meg az alábbi fogalom példaszerű meghatározását! (Legfeljebb kettő lehetséges!)

6. A projekcióra a legjobb példa, ...
amikor problémáinkat elfojtjuk.
amikor az egyén dühe nem a valódi problémára, hanem más tárgyra, személyre irányul.
amikor mások tulajdonságait felnagyítjuk, holott tudatában sem vagyunk annak, hogy nekünk is ilyen jellemzőink vannak.
amikor a munkahelyen a nőket alacsonyabb fokú munkaerőnek tekintik, mivel gyakrabban hiányozhatnak családi kötelezettségeik miatt.
7. Válassza ki, mely alábbi kijelentés mutatja leginkább a különbséget a szociális reprezentációs és az előítélet között!
Eltérésük alapja a sztereotípia.
Eltérésük alapja az etnocentrikus magatartás.
Eltérésük lényege, hogy a szociális reprezentáció az életben való eligazodást segíti, s nem feltétlen tartalmaz előítéletet vagy sztereotípiát.
Eltérésük lényege, hogy az előítéletet és sztereotípiát magába foglalva segít eligazodni az élet dolgaiban.