KURZUS: Szociológia
MODUL: Társadalom és kultúra
2. lecke: Kultúra
Tevékenység | ||
| ||
Követelmény | ||
|
Tananyag | ||
A kultúra fogalmak | ||
normák társadalmilag elfogadott szabályok szocializáció az a folyamat, amikor az egyén elsajátítja az adott társadalomra vonatkozó normákat, értékeket, viselkedéseket stb. | Ebben a fejezetben a kultúra társadalmi jellemzőit tekintjük át szerkezeti és működési szempontból. A definíciók széles tárháza ellenére most válasszunk ki néhány fogalom-meghatározást. A kultúra a csoport tagjai által megőrzött értékekből, az általuk követett normákból (szabályokból) és a létrehozott anyagi javakból áll. Az értékek elvont szempontok, ideálok, célok, orientációs pontok, a normák pedig szabályok vagy elvek, amelyeket a csoport más tagjai elvárnak egymástól. (Giddens, 1997.) Más megközelítés értelmében a kultúra egy társadalomra jellemző értékek, normák, művészeti alkotások, tárgyi környezet és tudományos ismeretek egésze, amelyek nélkül a társadalom nem lenne képes működni. Az egyes emberek ezeket a kultúra-elemeket a szocializációjuk során tanulják meg, amelynek nagy része gyermekkorban zajlik. (A szocializációt részletesebben lásd. a 6. leckében.) A régiebbi tudományos megközelítések ezen újabb kultúrafelfogástól nem különböznek, hiszen a XIX. században Tylor úgy vélte, hogy a kultúra összetett egység, nevezetesen a tudás, hit, művészet, erkölcs, jogrend, szokás, hagyomány és képesség egysége, amit az egyén a társadalom tagjaként tanult meg. | |
interdependens egymástól függő | Ha szétboncoljuk e fogalmat többféle megközelítést találunk. A kultúrára a következő szociológiai jellemzők igazak: komplex, interdependens, tanult csoportjelenség, amely egy társadalomra jellemző életmód egészét magában foglalja. A komplexitás és interdependencia egymástól nem elválasztható jellemző. Arra utal, hogy a kultúra elemei egymást feltételezve kapcsolódnak össze, s így függnek egymástól. (Tóth-Vuics, 1998.) Egy idegen kultúrából Magyarországra érkező például nem tudja, hogyan lehet üveget visszaváltani, ami nevezhető speciálisan magyar kulturális elemnek. Nem tudja milyen üvegeket vihet vissza, mit kell csinálnia, mondania, azaz egy sor cselekvés összetettségéből (komplexitásából) és ezek egymásra épüléséből (interdependenciájából) adódik össze az a viselkedés, amelyet megtanultunk - akár már gyermekkorunkban, amikor szüleink megkértek bennünket, hogy váltsunk vissza fagyi reményében néhány üdítősflakont. Ez a cselekvéssor tehát kifejezetten a magyarok csoportjára jellemző viselkedés, amely kihat az életmódra is, például a gyermekek fagylaltozási szokására. | |
A kultúra szerkezete | ||
A kultúrát összetevőire bontva megállapítható, hogy nélkülözhetetlen része az ember, aki életre kelti és működteti azt, a tárgyak, amelyeket használ, a szervezetek és intézmények, amelyek az emberi kapcsolatrendszerek politikai, gazdasági és társadalmi leképződései, az eszmék és szimbólumok, amelyek reprezentációi és hordozói az ember szellemi és lelki világának. Mindezeket a tényezőket csoportosítani lehet funkciójuk szerint: így beszélhetünk anyagi vagy materiális, társadalmi vagy szociális, tudati vagy mentális, valamint kommunikációs szférákról. A materiális szféra tartalmazza a tárgyi világot, az objektivációkat, tehát mindazokat a tárgyakat és tárgyiasult elemeket, amelyek fizikai valójukban mutatják, jelzik a kultúra létét, működését. Szociális szféra arra utal, hogy milyen emberi csoportokra terjed ki az adott viselkedésforma, kik viselkednek a megjelölt szempontok szerint stb., a mentális jelző a gondolkodási hasonlóságokra, sajátosságokra, világnézeti jellemzőkre utal, míg a kommunikációs terület az emberi interakciók sajátosságait gyűjti egy kategóriába. | ||
Kultúrterületek és kultúrrégiók | ||
A kulturális eltérések szociológiai szempontból nagyon sokrétűek lehetnek. Vegyük alapul a földrajzi kategorizálást, amely a civilizációk, vallások és etnikai jellemzők révén írja le a kultúra határait. Azon területet, amelyen élő népesség valamely kulturális jellemző alapján összetartozik, kultúrrégiónak nevezzük. Amikor kifejezetten jellemvonások azonosságáról beszélünk, pl. az imádkozásról Mekka irányába fordulva, akkor formális kultúrrégióról van szó. Ha viszont a kulturális jellemzők nem feltétlen azonosak, mint például a politikai, jogi, gazdasági vagy társadalmi szerveződés, akkor funkcionális jellegről beszélünk. Ez akkor áll fenn, amikor például eltérő etnikumok, különféle vallású vagy felekezetű emberek alkotnak egy államot, közösséget, társadalmat stb. A kultúrrégiók, amelyek főbb vonásaikban hasonlítanak egymásra, kultúrterületet alkotnak, amelyeket civilizációnak is nevezhetünk, bár az elnevezés megtévesztő lehet. Ez abból adódik, hogy a civilizáció fogalmában a kultúrterületeknél nagyobb egység is beépülhet; beszélünk keresztény civilizációról, de nyugati civilizációról is, amely a fejlett világra utal, s e két kategória egymástól eltérő földrajzi teret foglal magában. A világot 10 kultúrterületre oszthatjuk fel: Észak(angolszász) amerikai, Latin-amerikai, Európai, Iszlám, Fekete-afrikai, Orosz, Kínai-Japán (Távolkeleti), Indiai, Ausztráliai és Óceániai, valamint Szigetvilági, amely a Csendes Óceán térségére utal. (Tóth-Vuics, 1998.) | ||
Szegénységi kultúra - marginális osztály | ||
felül-, alulreprezentált A társadalmi megoszláshoz képest egy adott csoport nagyobb vagy kisebb arányban található meg egy adott mintában, mint a valóságban | Természetesen a kulturális jelenségek világa ettől eltérő jellegzetességeket is mutat, hiszen a különféle etnikai kisebbségeknek, nemzetiségeknek sajátos kultúrájuk van, bár ez utóbbiakat gyakorta szokás szubkulturális sajátosságként értelmezni. A szociológia egyik, már túlhaladott elmélete a szegénységi kultúrára vonatkozott. Azt mondta ki, hogy a szegények egy adott társadalomban eltérő kultúrával rendelkeznek, eltér viselkedésük, gondolkodásuk a társadalom jobb létben élő tagjaitól, más tárgyakat használnak, kommunikációjuk különbözik. Jellemzi őket a segélyfüggőség, a helyzetükből való útkeresés igényének hiánya, mintegy sugallva, hogy tehetetlen embertömegről van szó. Ezzel a megállapítással rokon felfogás a marginális osztály kifejezés, amely eredetileg a munkásosztályon belüli etnikai kisebbségek tagjaira vonatkozott, később egy túláltalánosított utalással ide értették a tartós munkanélküliséget, a bűnözést, a társadalmi többségtől történő leszakadás különböző formáit. Ahogy Giddens találóan megjegyzi, a szegénység kultúrája és a marginális osztály elméletei egyaránt sztereotipikus, előítéleteken alapuló fogalmak, amelyek nem a valós helyzetet elemzik, hanem a megbélyegzés révén erősítik azt. Ezeket az elméleteket azóta egyéb módon magyarázzák, például a szegénység, illetve az egyenlőtlenség elméleteivel, amelyek szociálpszichológiai szempontokat is alkalmaznak. Ilyen például az előítéletességtől a kirekesztésig, s így a szegénységig, társadalmi ellehetetlenülésig vezető út. De itt idézhető például a szegénységi csapda, amely a nőknél, az alacsony iskolázottságúaknál különösen érvényesülhet, mivel a társadalmi környezet sem teszi lehetővé számukra a kedvezőbb anyagi körülmények elérését. A nők az alacsonyan fizetett foglalkozásokban felülreprezentáltak, ha pedig gyermekük van családfőként még kevesebb jövedelemre tehetnek szert, hiszen a karrierépítésben hátrányt szenvednek, illetve a "nem teljes értékű munkaerő" diszkrimináló hatása érvényesül esetükben. Emiatt szinte többségüknek nincs is lehetőségük helyzetük jobbítására. Ezt a gondolatmenetet azonban majd a társadalmi egyenlőtlenségekről szóló részben bővebben kifejtem. | |
A kultúra terjedése | ||
Térjünk vissza a kultúra szociológia témaköréhez. Eddig inkább a strukturális szempontokat vettük szemügyre, most tekintsük át röviden a működés aspektusait. Figyelembe véve a kultúra szerkezeti elemeit, meg kell állapítani, hogy azok nem különálló kockák, hanem koherens egészet alkotnak. Mint a fenti példák is mutatták, a kultúrát az egyének működtetik, s társadalmi méretekben érvényesül valójában annak hatása és jellege. Lényeges tényező a kultúra esetében a kommunikáció és a viselkedés, amelyek révén "üzemeltetjük" a különféle kultúra-alkotó elemeket, mint például a nyelvet, az intézményeket, a vallást vagy éppen a tárgyakat. A kultúra azonban működését tekintve nem statikus egység, hanem folyamatos változásban lévő társadalmi objektiváció, amely állandóan alakul, változik, belső és külső hatások következtében módosul. Ezek a hatások elsősorban a kultúra terjedésével magyarázhatóak, amikor egy agresszívebb kultúra leigáz, módosít más kultúrákat. Jelen folyamatok esetében és történelmi távlatban egyaránt tapasztalható ez a változás. Vegyük alapul a kultúra szimbólumainak alapját, a nyelvet, amelyre igaz ez a kétirányú változás. Ma teljesen másképp fogalmazunk és beszélünk mint egy évszázada, s ma egy aluliskolázott idős ember nem érti meg mit beszélnek azok, akik az internetes portálok problémáiról vitatkoznak. A kultúra terjedése két példán érthető meg leginkább, az egyik a divat, a másik pedig a nyelv. Hägerstrand alapján a kultúra terjedésének két fő típusát különböztethetjük meg: az expanziós és a diszlokációs formát. Az előbbi esetben a kultúra egy térségből koncentrikusan terjed, míg egyre több és több ember követi, veszi át annak jegyeit. Erre szolgál példának a divat terjedése. A diszlokáció során viszont foltszerűen terjed a kultúra, amikor az új kulturális jellemzőket viselő emberek elutaznak más kultúrrégiókba vagy területekre, ahol apránként terjesztik a változást, illetve annak igényét. Erre példa a gyarmatosítás folyamata az újkor időszakában. | ||
Az expanziós terjedés három altípusra osztható aszerint, hogy milyen az intenzitása, illetve a társadalmi jellege. Amennyiben a felsőbb társadalmi rétegektől lefele terjed tova hierarchikus folyamatról, ha intenzív és "letaroló" a terjedés, akkor járványszerű folyamatról beszélünk. A harmadik esetben pedig a terjedés minőségét vesszük figyelembe, nevezetesen, hogy az újdonság minden egyes elemét átveszik-e az emberek, vagy csak egyes részeit. Ezt szelektív terjedésnek nevezzük. Példa erre a harmadik világba exportált nyugati életstílus, mint kultúra terjedése. A parfümmárkák éppúgy jelen vannak, azonban teljesen más illatstílussal; az arab világban ugyanazon márka alatt erősebb, az európai ízléshez képest jóval élénkebb illatokkal találkozhatunk. Szintén példa a nyelvi divat változása. Indiában figyelték meg, hogy az angolos nyelvi stílt az alsóbb kasztokban lévők alacsonyabb iskolázottságuknál fogva helytelenül utánozták, a hangzásbéli torzulások egyenesen nevetségessé tették az angolos divatszavak, kifejezések használatát. | ||
A terjedés intenzitását egy másik szempont szerint is elemezhetjük, ez pedig nem más, mint a folyamat fázisokra osztása. Windhorst alapján az első szakaszban a diffúzió a jellemző, azaz a korai alkalmazók, az innovációs hajlammal bírók jelentik az elsődleges befogadói kört. Ők azok, akik általában elsőként követik a divatot, veszik meg az első technikai újdonságot, egyéb divatcikket, vagy például a köszönési formákban elsőkként használják az új stílust. Ők általában a társadalom egy kis csoportja, körülbelül egy tized és egy-ötöd közötti arányú jelenlétük. A második szakaszban multiplikátor (sokszorosító) hatás veszi kezdetét, amikor a társadalom többi tagja utánozza az első szakasz résztvevői által mutatott új mintákat. Ezt a hatást szomszédságeffektusként is említik, mivel ahhoz hasonlatos, ahogy a szomszédnál látható újdonságot a többi szomszéd is megvásárolja, vagy az általa követett viselkedést a többiek szintén utánozzák. A harmadik fázisban lecseng a gyors terjedési ütem, vagyis telítődik a piac, ami azt jelenti, hogy a befogadók többsége már az újdonság alkalmazójává, követőjévé vált. (Tóth-Vuics, 1997.) Persze itt óvatosan kell fogalmazni. Arról a többségről beszélünk ugyanis, akik egyáltalán valamikor szándékoznak követni az újdonságot, hiszen például aligha hallhatunk idős kortársakat úgy elköszönni egymástól Magyarországon, hogy Ciao! Azaz a potenciális befogadók többségéről van szó. Azonban ezen a ponton is óvatosnak kell lennünk. Egyrészt azért, mert a sztereotípia és előítélet csapdáját tanácsos elkerülni, másrészt pedig azért, mert előre nem tudni, hogy kik lehetnek a befogadók. Arról van szó, hogy egy újdonság terjedése közben az igény kiszélesedhet, s a divatból fontos használati cikk válhat. Gondoljunk csak a mobiltelefónia vagy a komputerek terjedésére. Ma már idős emberek is használják, hiszen sok esetben akár életet menthet. A komputerek alkalmazását pedig már időseknek is oktatják, s egyáltalán nem rossz eredményeket produkálnak e téren. A kultúra terjedésénél azonban az egyéneket társas lényként kell figyelembe vennünk. Az egyén azért követi az újdonságot egyrészt, hogy próbáljon kiemelkedni a tömegből, másrészt viszont azért, hogy e tömegnek meg is feleljen. A megfelelés pedig akkor érdemelhető ki, ha nem maradunk le, s az hitethetjük el a környezetünkben lévőkkel, hogy mi is közéjük tartozunk. Ez a hovatartozás egész szimbolikát rejt magában; jelezhetjük ezt tárgyakkal, kifejezésekkel, öltözködéssel. A szociológusok például előszeretettel viselnek farmert, fekete vagy sötét ruházatot, a diákok gyakran diák-specifikus kifejezéseket használnak, amely megkülönbözteti őket a "nem-diákoktól" s ez a kifejezéskészlet gyakorta változik is, egyes szakmákhoz tartozók szintén speciális szimbolikával erősítik meg hovatartozásukat. Megfigyelték például, hogy kezdő orvosok, medikusok állandóan hordják a sztetoszkópot, még ebédkor is, amikor az gyakran a levesükbe lóg, ezzel erősítve meg azt, hogy ők mely csoporthoz tartoznak. A divat is hasonlóan működik, azért követjük, hogy jelezzük, mi is e csoporthoz, a gazdagokéhoz, a fiatalokéhoz, a műveletekéhez stb. tartozunk. A divat két fő aspektusa szerint, egyrészt követőik az alsóbb társadalmi rétegek tagjai, akik a felsőbb rétegekre kívánnak hasonlítani, másrészt pedig a felsőbb társadalmi rétegek tagjai próbálják magukat "utólérhetetlenné", utánozhatatlanná tenni. (Szabó István, 1994.) Természetesen ez a magatartás magában hordozza a kiemelkedési vágyat, annak beteljesülését. A nem-orvosokkal szemben a medikus jelzi, hogy ő mit ért el, a munkásnegyedbe érkező divatos öltözetű egyén pedig azt jelezheti, hogy ő nem tekinti magát oda tartozónak, onnét ő kiemelkedett, vagy sosem tartozott oda. A divat-követés azonban éppen ezért csal vagy csalhat, hiszen legtöbbször azok követik, akik leplezni próbálják sanyarú sorsukat sőt esetleg pszichésen a divat segít is egy adott csoporttól történő elszakadásban. Megfigyelték például, hogy Magyarországon gépkocsira egyes rétegek erejükön felül költenek, hiszen fontos státusz szimbólum számukra, s jelzi, ők többet engedhetnek meg maguknak. Szintén megfigyelték, hogy mobiltelefont a gazdagabb és a szegényebb rétegek kezdtek el vásárolni, míg a középrétegek kicsit később csatlakoztak, ami szintén arra bizonyíték, hogy egyes társadalmi csoportok tagjai státusz szimbólumként alkalmaznak újdonságokat, megint mások pedig a divatot használják alacsony státuszuk leplezésére. | ||
Más szempontból is csínján kell bánnunk a kultúra és a divat terjedésének elemzésével. A mai fejlett társadalmakban ugyanis a kulturális pluralizmus a meghatározó, ami azt jelenti, hogy egy időben többféle kulturális sajátosság és szubkultúra él együtt. Hasonló a divat esete is, hiszen ma már a divat nem-követése is divat, az ellenálló szubkultúrához csatlakozás is divatként értelmezhető. Kulturális pluralizmus a kulturális sokszínűség is, amikor többféle kultúra él egymás mellett, akár elvegyülve, akár külön, mint például a kínai vagy a cigány kultúra. |
A kultúrák szociológiai jellegzetessége | ||
A szociológia megközelítése szerint a kultúra saját környezetében, saját érték és normarendszerének alapján, annak viszonylatában értelmezendő, s nem más kultúra alapján. Azt, amikor saját kultúránk szokásai, logikája, értelme alapján elemzünk, vagy értékelünk más kultúrát etnocentrizmusnak (vö. 9., 24., 81. o.) nevezzük. Ilyen esetben torzítjuk, félreértjük a másik viselkedését. Ezt szokás turista-primitivizmusnak is nevezni, amikor elutazunk távoli országokba, s az ottaniak viselkedését saját tapasztalatainkba, szabályrendszerünkbe ágyazva próbáljuk megérteni, legtöbbször rossz, hibás következtetésekre jutva. Erre példa az, amikor a muzulmánokat, vagy éppen a görögöket lazának, könnyelműnek titulálják, holott kulturális szokásrendszerükben lévő sajátosságok következtében látjuk olyannak őket, holott valójában saját kultúrájuknak megfelelő szabályokat követnek, elvárásokat teljesítenek, s szó nincs "linkségről". | ||
Végül vegyük szemügyre a kulturális univerzálék jelenlétét. Ezek pontosan az ellentétei az előbbi jellemzőknek, ugyanis itt a különféle kultúrák közötti azonosságok állnak a középpontban. Példának a legismertebb univerzálék a nyelv, a beszéd, a gesztikulálás, a birtok és birtoklás szabályai, a családrendszer, a vallás és rituáléi amelyek valamennyi kultúrában megtalálhatóak, legfeljebb más-más tartalommal. A tartalmi különbözőségre lehet példa a gyász színe, illetve a mosolygás. Míg az európai kultúrkörben a fekete, addig az indiai térben a fehér a gyász színe. Míg az európai ember mosolygása, szimpátiát, örömöt, boldogságot üzen, addig a japán ember többnyire zavarában vagy kétségbeesésében teszi ugyanezt. Azaz a kulturális univerzálék közös jellemzői ugyan a különféle kultúráknak, azonban csak etnocentrikus torzítással állíthatjuk azt, hogy tartalmukban is azonosak lennének. A szociológia arra hívja fel a figyelmet, hogy a belső értékek és normák figyelembe vételével, a másik fél viselkedésének megértésével, helyzetének elemzésével és sajátosságai alapján lehetséges megfelelő következtetésekre jutni, egyébként azt hihetnénk hogy a fehér ruhában görcsös sírásban guggoló indiai nő az esküvőjétől tart, esetleg kényszerítik egy nem kívánt frigyre, holott gyászol. |
Önellenőrző teszt |
Egészítse ki az alábbi fogalmat a megfelelő szóval! | |||||||||
1. A ... komplex, tanult, csoportjelenség.
![]() | |||||||||
2. Az alábbiak közül válassza ki, mely kifejezés nem része a kultúra szféráinak!
![]() | |||||||||
3. Válassza ki, hogy az alábbiak közül mely alkot kulturterületet!
![]() | |||||||||
Válassza ki, melyik kifejezés illik az alábbi mondatba! | |||||||||
4. Azon területet, amelyen élő népesség valamely kulturális jellemző alapján összetartozik, ... nevezzük.
![]() | |||||||||
Válassza ki a helyes magyarázatot! | |||||||||
5. A marginális osztály elmélete...
![]() | |||||||||
Válassza ki az alábbi lehetőségek közül a helyes sorrendet! | |||||||||
6. A kultúra terjedéseinek fázisai miként követik egymást?
![]() | |||||||||
Állapítsa meg, az alábbi kijelentések közül melyik helyes? | |||||||||
7. A kulturális univerzálék...
![]() | |||||||||
8. Válassza ki a kulturális etnocentrizmushoz leginkább illő szinonimát!
![]() |