KURZUS: Vállalati gazdaságtan

MODUL: A vállalat és a vállalat környezete

1. lecke: A vállalat gazdasági szerepe, a vállalati életciklusok

Tevékenységek

A lecke tanulása során végezze el az alábbi tevékenységeket, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére:

  • Olvassa el az 1.1. pont szövegét, jegyezze meg a különféle vállalati gazdaságtan felfogások nevét!
  • Tanulmányozza az 1.2. pont szövegét, és jegyezze meg a vállalat általános jellemzőit!
  • Tanulmányozza az 1.3. pont szövegét! Készítsen néhány példát a belső erőforrásokkal végzett belső tranzakcióra és a külső erőforrással végzett külső tranzakcióra! Példa: vállalati gépjármű igénybevétele, illetve taxi.
  • Tanulmányozza az 1.4. pont szövegét, és jegyezze meg a vállalat nagyságát befolyásoló két tényezőt!
  • Tanulmányozza az 1.5. pont szövegét és a példákat, különösen a vertikális és a horizontális elemeket! Jegyezze meg, hogy a b to b a vállalatok közötti ügylet, a b to c pedig a fogyasztónak való eladást jelenti, utóbbi esetben végső fogyasztásra alkalmas terméket vagy szolgáltatást értékesítenek.
  • Tanulmányozza az 1.6. pont szövegét, és jegyezze meg a core business és az outsourcing legfontosabb jellemzőit!
  • Az 1.7. pont szövegét elolvasva jegyezze meg az öt legfontosabb vállalatgeneráló tényezőt!
  • Tanulmányozza az 1.8. pont szövegét és ábráját! Jegyezze meg a tíz életciklus megnevezését és a megszűnési eseteket! A példában is talál néhány jellegzetes elemet, mint például a háborúk hatása, a családi viszonyok változása, a befektető döntései.
Követelmények

A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes:

  • a vállalati gazdaságtan felfogások helyes elnevezéseinek kiválasztására
  • a vállalat általános jellemzőinek kiválasztására
  • a példákban a belső erőforrásokkal végzett tevékenységek, a belső tranzakciók és a külső, szerződéssel bevont külső erőforrásokkal végzett tevékenységek, a külső tranzakciók felismerésére
  • a vállalat nagyságát befolyásoló tényezők felismerésére
  • adott iparágban a vertikális és a horizontális elemek, valamint a b to b és a b to c ügyletek helyes kiválasztására
  • a példákban a core business és az outsourcing felismerésére
  • a vállalatgeneráló tényezők kiválasztására
  • a vállalati életciklus elemeinek felismerésére és kiválasztására
Tananyag
1.1. Milyen vállalati gazdaságtanok léteznek?

A vállalattal foglalkozó szakirodalom a vállalkozás és a vállalat sokféle eleméből mindig egyet vagy néhányat emel ki, ezért nagyon sokféle megközelítés, iskola létezik. Sokféle szemlélet jellemzi a vállalati gazdaságtan oktatását is. Az angolszász iskolák az ismeretkört leggyakrabban business administration, business management, management economics vagy economics of the firm cím alatt tárgyalják, az általános német tantárgycím a Betriebswirtschaft. A magyar oktatás sokszínű, az intézmények az előbb felsorolt külföldi példák között választanak. Egyetemünk vállalati gazdaságtan kurzusa főként a business administration felfogását követi.

1.2. Mi a vállalat?

A vállalat az alábbi általános jellemzőkkel határozható meg:

A vállalat gazdasági, vállalkozási képződmény, amely termelési és szolgáltatási tevékenységek színtere. Különféle személyek és csoportok gazdasági érdekeinek megfelelően működik, erőforrásokat használ fel, gazdálkodik, vállalkozik, értékesít. Viszonylag állandó szervezeti keretet ad a gazdasági tevékenységhez, belső struktúrája valamilyen munkamegosztás alapján alakul ki. Több-kevesebb ember munkahelye, tehát egyben a munkavégzés helyszíne is. A vállalat jogi képződmény is, amely a választott státusnak megfelelő szabályok szerint jön létre és működik. Gazdasági erőt képvisel, számos külső érdekelttel tart fenn kapcsolatokat, ezért a vállalaton kívüli körülmények alakításában is felelősséget visel. Mindemellett jelentős szerepe van a vállalatoknak a közfinanszírozási forrásokhoz való hozzájárulásban.

Az érdekek közül kiemelendő a vállalat profitérdekeltsége, ezért a vállalatokat üzleti vállalkozásoknak is nevezik. A vállalat tőkeellátásában és finanszírozásában való részvétel bizonyos esetekben kifejezetten befektetési eszközként is szolgál.

1.3. Szerződés és belső erőforrások

Tulajdonosként és/vagy vállalkozóként egy adott termelési feladat elvégzésekor alapvetően két utat követhetünk: minden erőforrást (épületek, gépek, berendezések, munkaerő, szolgáltatások, vagyis minden termelési tényezőt) szerződéssel kötünk magunkhoz, és minden egyes részfeladatot a piacon keresztül, szerződéskötés útján végeztetünk el, illetve - természetesen elsősorban ismétlődő, tartósan jelentkező erőforrásigényeknél, feladatoknál - az adott tevékenységre állandó szervezetet, vállalatot hozunk létre. Mindkét megoldásnak előnyei és hátrányai is vannak, a döntés attól függ, hogy például egy adott esetben melyik oldal kerül túlsúlyba.

A vállalati erőforrások száma, értéke, összetétele tekintetében tehát választási lehetőség van, eldönthető, hogy valamilyen erőforrással állandóan rendelkezni akarunk, vagy nem. A vállalatot tehát szabadon megválasztott erőforráshalmaznak is tekinthetjük. A saját erőforrásokra, alkalmazottak, saját gépek, járművek, épületek, berendezések, eszközök, úgy tekinthetünk, hogy a vállalat saját határain belül tartja az erőforráspiac egy részét. Ezek azok a belső erőforrások, amelyekhez a vállalat külön szerződés nélkül, belső tranzakciókkal bármikor hozzáfér (például a tulajdonunkban levő másológéppel másolni belső tranzakció).

Ami ezen kívül esik, az pedig a külső erőforrások köre, amelyeket szerződések útján, külső tranzakciókkal köthet magához hosszabb-rövidebb időre (például nincs másológépünk, ezért a másolóműhely szolgáltatásait vesszük igénybe, vagyis külső tranzakciót folytatunk le).

A belső tranzakciók nyilván egyszerűbben lebonyolíthatók, a belső erőforrások igénybevétele sok esetben gazdaságos, a másik oldalon pedig az eszközök lekötésének terhei a saját erőforrások ellen szólnak. A külső tranzakciók körülményesebbek, igénybevételük általában költségesebb, de fenntartásuk nem terhelik állandóan a vállalatot.

Elvileg tehát két szélsőség van: a teljesen önellátó vállalat, és az a vállalat, amely nem rendelkezik semmiféle saját eszközzel. A gyakorlatban az önellátás szinte elképzelhetetlen, a saját erőforrásokkal nem rendelkező vállalat pedig kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, vagyis egyik út sem járható.

Természetesen a valóságban a szerződéses és a vállalati megoldások, a külső és belső tranzakciók kombinációi jellemzők. Az arányok összefüggenek a vállalatok méretével és a vertikális integráció fokával.

1.4. A vállalatok mérete

Senkinek nincs jó képlete, eljárása, de még használható elmélete sem nagyon arra, hogy megmondja, hogy mekkora egy-egy vállalat ideális mérete. Léteznek persze "ökölszabályok" és főleg a gyakorlatból, esetekből leszűrt tapasztalatok. Ezek alapján vonható le az a szabály, hogy a vállalat nagyságát a tevékenység jellege és a piac határozza meg.

A tevékenység jellegénél a gazdaságos sorozatnagyság a leggyakoribb jellemző, például az autógyártásnál legalább százezer darabról beszélnek, a kisebb sorozatnagyság általában nem sikeres.

A piacon itt az értékesítési piacot értjük, ahol a termékeinket eladjuk. A vállalati nagyságot a piaci kereslet nagysága és annak előrejelzési biztonsága együttesen határozza meg.

Ha tehát a tevékenység kisipari jellegű, akkor kisvállalkozást, ha tömegcikk, akkor nagyvállalatot hozhatunk létre. Ha csak kevés vevőre számíthatunk, vagy az értékesítés mennyisége nem elég megbízhatóan határozható meg, akkor szintén a kisvállalkozás terepén vagyunk, nagyvállalat csak a nagy biztonsággal mérhető nagy kereslet megléte esetén fogja a termelést megkezdeni.

1.5. A vertikális integráció és a horizontális kapcsolatok

A felhasználható javak előállítása láncszerűen, az adott terület technológiai követelményeinek megfelelően történik. A technológiai láncot az egyes fázisok egymásra épülése miatt szokás vertikumnak is nevezni. A vertikum különféle tevékenységű vállalatok együttműködését követeli meg. Kérdés az, hogy egy gazdasági egység, egy vállalat milyen részét vállalja a teljes folyamatnak. Ezt nevezzük vertikális integrációnak, a vállalat tevékenységét jellemzi tehát a vertikális integráció mértéke, foka.

A technológia nyilván állandónak tekinthető, minden eleme szükséges. Ebből az következik, hogy az egymást követő vállalatok együttműködése szükségszerű. Ha egy folyamatban a vertikális integráció általában alacsony mértékű, akkor több, ha magasabb mértékű, akkor kevesebb vállalat munkamegosztására van szükség. Előző esetben a vállalatok mérete kisebb, tevékenységük egyszerűbb, míg utóbbi esetben a vállalati méret jellemzően nagyobb, a vállalatok tevékenysége szerteágazóbb. A vállalkozások tehát többször adják-veszik egymás között a különféle feldolgozottsági fokú termékeket mire ezek segítségével fogyasztásra, végső felhasználásra alkalmas dolog jön létre. A láncban tehát kétféle kapcsolat van: a vállalatok közötti ügyleteket üzleti, business to business kapcsolatoknak, a végső eladást, értékesítést pedig fogyasztói, business to consumer kapcsolatnak hívják (más írásmód szerint b to b, b to c, sőt b2b, b2c).

A termék értékesítésével a lánc sokszor nem ér a végponthoz, az eladás utáni szolgáltatások gyakran még az adott vertikum részének tekinthetők.

A termék egyre fejlettebb formáit adó, vertikálisnak elképzelt folyamat mellett számos más segítő, kiegészítő erőforrás bevetésére és tevékenységre is szükség van. Ezeket a másik irányban, horizontálisan képzelhetjük el, az iparágak tevékenysége így is rétegekre bontható. A szűken vett, a vertikumhoz kapcsolódó technológiai folyamatok mellett az első réteg a szakma speciális tevékenységeit foglalja magába.

A következő réteg a szakmát kiszolgáló speciális infrastruktúra és személyzet, majd így tovább haladva következnek az egyre általánosabb használatra alkalmas erőforrások és tevékenységek. Eljutunk így azokhoz a termékekhez, szolgáltatásokhoz, erőforrásokhoz és tevékenységekhez, amelyek iparági megkülönböztetés nélkül felhasználhatók: az infrastruktúra, az épületek egy része, a személyautó, a taxi stb.

A vertikális integráció mintájára horizontális integrációról is lehet beszélni, ezt tehát azt jelenti, hogy egy termelő vagy szolgáltató többféle iparág számára is felhasználható tevékenységet végezhet, többféle vertikum mellett is szerepet vállal. A szűkítést, bővítést, kiterjesztést és visszahúzódást is hasonló módon kell érteni, mint ahogy a vertikális integrációnál láttuk.

Vertikális integrációnál: az acél épületi tartószerkezetek előállításának láncszemei például lehetnek a következők: nyersanyag (vasérc) kitermelése, nyersacél készítése, idomacél-gyártás (kohászat, acélipar), tartószerkezet gyártása, a tartószerkezet beépítése. A nyersanyagok kitermelésével a bányászat, a nyersacél és az idomacél-gyártással az acélipar, a tartószerkezet gyártásával a feldolgozóipar, a tartószerkezetek beépítésével az építőipar foglalkozik. Az acélipar termékei sok helyen használhatók fel, ezért az acél épületi tartószerkezetek vertikumát tulajdonképpen csak a két utolsó elem alkotja. (1. ábra)

Acél építési tartószerkezetek vertikuma
1. ábra

A szolgáltatási vertikumok is hasonlóak, de sokszor még bonyolultabbak is lehetnek, mint a fent említettek.

A termék egyre fejlettebb formáit adó, vertikálisnak elképzelt folyamat mellett számos más segítő, kiegészítő erőforrás bevetésére és tevékenységre is szükség van. Ezeket a másik irányban, horizontálisan képzelhetjük el, az iparágak tevékenysége így is rétegekre bontható.

A szűken vett, a vertikumhoz kapcsolódó technológiai folyamatok mellett az első réteg a szakma speciális tevékenységeit foglalja magába. Ezt a réteget az jellemzi, hogy a tevékenység és az ehhez felhasznált erőforrások erősen specializáltak, más helyen nem használhatók fel.

Példánkban az egyes épületszerkezetek tervei, a közvetlen gyártóeszközök, sablonok csak erre az egy célra használhatók fel. A berendezésekhez hasonlóan valószínű, hogy a személyzet egy része is specializált, csak az adott helyen felhasználható tudással és gyakorlattal rendelkezik. A következő réteg a szakmát kiszolgáló speciális infrastruktúra és személyzet, majd így tovább haladva következnek a egyre általánosabb használatra alkalmas erőforrások és tevékenységek. Itt a kevésbé speciális erőforrásokra kell gondolni, példáinkban ilyenek lehetnek a hűtőeszközök, speciális, de másra is felhasználható szállítóeszközök, és a kevésbé speciális tudást követelő szakmák képviselőinek tudása. Ezen kívül természetesen mindenki felhasználhatja azokat a termékeket, szolgáltatásokat, erőforrásokat, amelyek már nem hordozzák a példákban említett iparági jegyeket: infrastruktúra, az épületek, a személyautó, a taxi, pénzügyi infrastruktúra stb.

Az említett rétegekbe való tartozás tehát a vertikumtól való függőség fokát fejezi ki.

1.6. Core business és outsourcing

Ha a vállalat vertikális és horizontális irányban is lényegesen szűkíti a saját maga elvégzett tevékenységét, egyre közelebb kerülünk az ún. core businesshez.

Ezt a kifejezést a vállalat lényegi, legfontosabb tevékenységeire alkalmazzák, úgy említik, hogy "ez a mi legfontosabb tevékenységünk", "ehhez értünk a legjobban", "mi erre koncentrálunk stb."

A ma oly divatos téma, az outsourcing (a leggyakrabban használt magyar kifejezések: kiszervezés, a tevékenység kihelyezése, alvállalkozásba adás, feladatkiadás) azt jelenti, hogy a vállalatok tömegesen alkalmaznak szállítókat, külső szolgáltatókat olyan folyamatok elvégzésére, amelyeket korábban a vállalat lényegi, és ezért vállalati eszközökkel megoldandó munkafolyamatoknak tartottak.

Az outsourcing alapgondolata az, hogy a vállalat lehetőleg csak azokat a tevékenységeket lássa el, amelyekhez jó felkészültséggel rendelkezik, amelyeket a piacon nem lehet olcsóbban megkapni, illetve azokat, amelyek a vállalati profitot a leginkább befolyásolják. Az outsourcing vizsgálata akkor kapott nagy lendületet, amikor a nagyvállalatok bevezették azt a gyakorlatot, hogy teljes információ-feldolgozási és személyügyi ügyintézésüket külső szolgáltatókra bízták. Ezek ugyanis korábban elképzelhetetlenek voltak ebben a kategóriában. Olyan ez, mintha a nagyok átvették volna a kicsik módszereit, ahol a számvitel, elszámolások, adó és egyéb köztartozások intézése hagyományosan ilyen módon történik. A nagyvállalatok vezetőinek nyilatkozatai ezt a gyakorlatot általában úgy kommentálják, hogy ez a jó irány, mert a vállalat már csak azzal foglalkozik, amihez ért. A piaci beszerzés azért lehet olcsóbb, mert a versengő szállítók az árak csökkentésére is hajlandók, ami a költségcsökkentés lehetőségét nyújtja, erre egy vállalati részleg esetén kevesebb esély van.

Az outsourcing fokozásával a vállalat a korábban említett szerződéses megoldások felé halad, ez természetesen a kontraktusok számát növeli, ami jelentheti azt, hogy a kapcsolatok irányítása egyre nehezebbé válik.

A vállalati tevékenység kiterjedésére vonatkozó döntéseket tehát

  • a vállalati felkészültség,
  • vállalati lehetőségek, valamint
  • egy-egy szolgáltatás fontossága alapján lehet meghozni.

A jelenlegi tendencia egyértelműen a szerződéses megoldások, az outsourcing felé mutat.

1.7. A vállalatok számának változása

A vállalatok keletkezése, átalakulása és megszűnése a piacgazdaság természetes velejárója. Van néhány olyan tényező, amely a vállalatok számát, nagyságát, nagymértékben befolyásolja, keletkezésüket elősegíti, ezeket vállalatgeneráló tényezőknek nevezzük.

A vállalatok keletkezését, a kimagasló sikert gyakran elősegíti a konjunktúra. Általános konjunktúrát eredményeznek a háborúk, részleges konjunktúra lép fel a nagy társadalmi változások kísérőjeként. A magyar társadalmi változások a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a vállalkozások számát nagyságrendekkel növelték. Kialakulhat a konjunktúra a nagy felfedezések nyomában, példa erre a gyarmatosítás, a kaliforniai és az alaszkai aranyláz. A technikai fejlődés során időnként új iparágak jönnek létre. Huszadik századi példa a motorizáció, az űrkutatás és az információs forradalom. Ma a termékgyártásnál fontosabb szerep jut a szolgáltatásoknak, a huszadik század e téren hozta a legnagyobb változásokat; közszolgáltatások kiterjedt rendszere, tömegszolgáltatások, vagyis: társadalombiztosítás, egészségügyi hálózatok, vagy a telekommunikáció, az információs szolgáltatások, a modern pénzügyi szolgáltatások.

A vállalkozást élénkítheti a tőke is. Sok példa van arra, hogy ahol a tőke vonzó lehetőségeket lát, mindent megváltoztat. A külföldi tőke okozta az ázsiai kistigrisek gazdasági átalakulását és sikerét. A gyarmatosítás korában még a természeti erőforrások, ma már inkább a tudás, a munkaerő értéke vagy a piac valamilyen kedvező jellemzője vonzza a világ valamelyik pontjára a külföldi befektetőket. A tőke határokat, nemzeti korlátokat és kontinenseket könnyen átlépő tényezővé vált. A globalizációnak nevezett jelenség egyik fő oka a tőke áramlásának gyakorlati korlátlansága.

A vállalatok számának és összetételének változását az üzleti életben kialakult nagy tendenciák is befolyásolják. Az üzleti munkamegosztás bonyolultabbá válik, ma már nem jellemzőek a nagy kombinát jellegű vállalatok, ahol nagyon sokféle tevékenységet végeznek (a vertikális és a horizontális integráció mértéke ma egyre alacsonyabb), ebből is a vállalatok számának növekedése következik. Az, hogy egy gazdasági feladat elvégzéséhez a korábbinál több vállalat együttműködése szükséges, bonyolult formákat, új megoldásokat hozott. Létrejöttek a stratégiai szövetségek, a beszállítói láncok, valamint a vállalati szuperstruktúrák, a holdingok, vállalatcsoportok, klaszterek, vállalati beszerzési hálózatok.

A kormányok gazdaságpolitikai intézkedései is befolyásolják a vállalatok számát, nagyságát és eredményességét. A kormányok sokféle eszközzel rendelkeznek az üzleti vállalkozások befolyásolására - tőkejuttatás, támogatás, kezesség, garanciavállalás, adókedvezmények, a kiválasztott csoportoknak kedvező jogszabályok, megrendelések stb.

Preferálhatnak egy kiválasztott vállalatot, egy üzleti területet, vagy vállalakozói kört. Nyilvánvalóan kimutatható a kisebb országokból kiindult multinacionális vállalatainál a kormányzati segítség, egyes országokban egy-egy iparág feltűnő támogatást élvezhet. Nemzeti és európai programok támogatják kontinensünkön a kis- és középvállalkozások fejlesztésére irányuló különféle programokat.

Generálják a vállalatok létrejöttét az innovatív ötletek is, ha megvalósításukra vállalatokat alapítanak, különösen akkor, ha ezek eléggé koncentráltan jelentkeznek. Kreatív emberek indították el a Szilíciumvölgy fejlődését, az itt született találmányok megváltoztatták a világ gazdaságát, új iparágak fejlődését indították el. Szerényebb, lokális szerepű innovációs bázisok ma már nagyon sok helyen találhatók, ipari parkokban, kompetencia-központokban, üzleti parkokban, egyetemek mellett működő kutatóhelyeken, a maguk szűkebb körében jelentőségük egyre nő.

A gazdasági kényszer is vállalatalapításra ösztönözhet, gondoljunk a munkanélkülivé válás miatti kényszervállalkozókra, vagy a nem megfelelő jövedelmű alkalmazottak főállás mellett végzett vállalkozási tevékenységére.

1.8. A vállalatok életciklusai

A vállalatok úgynevezett szabályos életciklusait itt Adizes ábrájával szemléltetjük. A vállalat életciklusait az emberi életciklusok fázisait felhasználva írják le. (2. ábra)

Vállalatok életciklusai
2. ábra

Az ábrán a külső feliratok a szabályos életciklusokat, a belsők az időközben bekövetkező megszűnés eseteit jelzik. A vastag vonal a vállalatnak a fejlődő, növekedő szakaszait, a szaggatott vonal a kevésbé dinamikus korszakokat jelöli.

A teljes életutat megjáró vállalat életében a legnagyobb megrázkódtatásokat az ábrán a hullámos vonalak jelentik.

  • Az első a vállalkozás kezdetén található, a kérdés az, hogy a vállalatalapítói szándék mennyire komoly, a vállalkozási ötletből lesz-e vállalat.
  • A második kritikus pont a növekvő vállalatnál szükségszerűen megjelenő munkamegosztással, az új emberekkel és a növekedés egyéb problémáival függ össze,
  • A harmadik pedig a hanyatlás korszakára esik, ekkor a vállalat újjászervezése, megmentése a tét.

A valódi vállalatok életciklusa a legritkább esetben alakul a szabályos életciklus szerint. Példánk egy ma már nemzetközi hírű vállalat eddigi útját mutatja be. (3. ábra) ## Érdemes megfigyelni, hogy a szabályos életciklus grafikonjához képest mekkora eltérések mutatkozhatnak.

Életciklus grafikon
3. ábra
Önellenőrző kérdések
1. Az alábbiak közül melyek jelentenek vállalati gazdaságtan felfogást?
business administration
strategy business
Betriebswirtschaft
2. Az alább felsoroltak között melyek jellemzik a vállalatot?
nem profitorientált szervezet
munkahely
állandó szervezet
3. Mi minősül belső tranzakciónak?
a vállalati iroda használata
üzleti tárgyalásra utazni vonattal
üzleti ebéd a város legjobb éttermében
4. Mi nem befolyásolja a vállalat nagyságát?
az értékesítési piac nagysága
a vállalati tevékenység jellege
az állami előírások száma
5. Az alábbiak közül melyek részei az autóipari vertikumnak?
a motorgyártás
a taxi-szolgáltatás
a karosszérialemezek gyártása
6. Jelölje meg, hogy az alábbi állítás igaz vagy hamis!
B to b ügylet, ha kötegelt kábelt szállítunk a telefongyárnak.
B to b ügylet, ha motort szállítunk be az autógyárnak.
Nem számít b to b ügyletnek egy kész autó eladása.
7. Az alábbiak közül melyik folyamat egy vállalat core business-e?
az autógyár számára a szállítók által végzett munka
az alvállalkozóknak kiadott tevékenység az építőiparban
az autó összeszerelése az autógyárban
8. Melyik nem lehet vállalatgeneráló tényező?
a konjuktúra
az állam gazdaságpolitikai intézkedése
a külföldi tőke eltávozása
9. Az alábbiak közül melyek tartoznak a vállalati életciklushoz?
a férfikor
az öregkor
a háborús konjuktúra