KURZUS: Vállalati gazdaságtan
MODUL: A vállalat és a vállalat környezete
1. lecke: A vállalat gazdasági szerepe, a vállalati életciklusok
Tevékenységek | ||
A lecke tanulása során végezze el az alábbi tevékenységeket, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére: | ||
| ||
Követelmények | ||
A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes: | ||
|
Tananyag | |||
1.1. Milyen vállalati gazdaságtanok léteznek? | |||
A vállalattal foglalkozó szakirodalom a vállalkozás és a vállalat sokféle eleméből mindig egyet vagy néhányat emel ki, ezért nagyon sokféle megközelítés, iskola létezik. Sokféle szemlélet jellemzi a vállalati gazdaságtan oktatását is. Az angolszász iskolák az ismeretkört leggyakrabban business administration, business management, management economics vagy economics of the firm cím alatt tárgyalják, az általános német tantárgycím a Betriebswirtschaft. A magyar oktatás sokszínű, az intézmények az előbb felsorolt külföldi példák között választanak. Egyetemünk vállalati gazdaságtan kurzusa főként a business administration felfogását követi. | |||
1.2. Mi a vállalat? | |||
A vállalat az alábbi általános jellemzőkkel határozható meg: | |||
A vállalat gazdasági, vállalkozási képződmény, amely termelési és szolgáltatási tevékenységek színtere. Különféle személyek és csoportok gazdasági érdekeinek megfelelően működik, erőforrásokat használ fel, gazdálkodik, vállalkozik, értékesít. Viszonylag állandó szervezeti keretet ad a gazdasági tevékenységhez, belső struktúrája valamilyen munkamegosztás alapján alakul ki. Több-kevesebb ember munkahelye, tehát egyben a munkavégzés helyszíne is. A vállalat jogi képződmény is, amely a választott státusnak megfelelő szabályok szerint jön létre és működik. Gazdasági erőt képvisel, számos külső érdekelttel tart fenn kapcsolatokat, ezért a vállalaton kívüli körülmények alakításában is felelősséget visel. Mindemellett jelentős szerepe van a vállalatoknak a közfinanszírozási forrásokhoz való hozzájárulásban. | |||
Az érdekek közül kiemelendő a vállalat profitérdekeltsége, ezért a vállalatokat üzleti vállalkozásoknak is nevezik. A vállalat tőkeellátásában és finanszírozásában való részvétel bizonyos esetekben kifejezetten befektetési eszközként is szolgál. | |||
1.3. Szerződés és belső erőforrások | |||
Tulajdonosként és/vagy vállalkozóként egy adott termelési feladat elvégzésekor alapvetően két utat követhetünk: minden erőforrást (épületek, gépek, berendezések, munkaerő, szolgáltatások, vagyis minden termelési tényezőt) szerződéssel kötünk magunkhoz, és minden egyes részfeladatot a piacon keresztül, szerződéskötés útján végeztetünk el, illetve - természetesen elsősorban ismétlődő, tartósan jelentkező erőforrásigényeknél, feladatoknál - az adott tevékenységre állandó szervezetet, vállalatot hozunk létre. Mindkét megoldásnak előnyei és hátrányai is vannak, a döntés attól függ, hogy például egy adott esetben melyik oldal kerül túlsúlyba. | |||
A vállalati erőforrások száma, értéke, összetétele tekintetében tehát választási lehetőség van, eldönthető, hogy valamilyen erőforrással állandóan rendelkezni akarunk, vagy nem. A vállalatot tehát szabadon megválasztott erőforráshalmaznak is tekinthetjük. A saját erőforrásokra, alkalmazottak, saját gépek, járművek, épületek, berendezések, eszközök, úgy tekinthetünk, hogy a vállalat saját határain belül tartja az erőforráspiac egy részét. Ezek azok a belső erőforrások, amelyekhez a vállalat külön szerződés nélkül, belső tranzakciókkal bármikor hozzáfér (például a tulajdonunkban levő másológéppel másolni belső tranzakció). | |||
Ami ezen kívül esik, az pedig a külső erőforrások köre, amelyeket szerződések útján, külső tranzakciókkal köthet magához hosszabb-rövidebb időre (például nincs másológépünk, ezért a másolóműhely szolgáltatásait vesszük igénybe, vagyis külső tranzakciót folytatunk le). | |||
A belső tranzakciók nyilván egyszerűbben lebonyolíthatók, a belső erőforrások igénybevétele sok esetben gazdaságos, a másik oldalon pedig az eszközök lekötésének terhei a saját erőforrások ellen szólnak. A külső tranzakciók körülményesebbek, igénybevételük általában költségesebb, de fenntartásuk nem terhelik állandóan a vállalatot. | |||
Elvileg tehát két szélsőség van: a teljesen önellátó vállalat, és az a vállalat, amely nem rendelkezik semmiféle saját eszközzel. A gyakorlatban az önellátás szinte elképzelhetetlen, a saját erőforrásokkal nem rendelkező vállalat pedig kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, vagyis egyik út sem járható. | |||
Természetesen a valóságban a szerződéses és a vállalati megoldások, a külső és belső tranzakciók kombinációi jellemzők. Az arányok összefüggenek a vállalatok méretével és a vertikális integráció fokával. | |||
1.4. A vállalatok mérete | |||
Senkinek nincs jó képlete, eljárása, de még használható elmélete sem nagyon arra, hogy megmondja, hogy mekkora egy-egy vállalat ideális mérete. Léteznek persze "ökölszabályok" és főleg a gyakorlatból, esetekből leszűrt tapasztalatok. Ezek alapján vonható le az a szabály, hogy a vállalat nagyságát a tevékenység jellege és a piac határozza meg. | |||
A tevékenység jellegénél a gazdaságos sorozatnagyság a leggyakoribb jellemző, például az autógyártásnál legalább százezer darabról beszélnek, a kisebb sorozatnagyság általában nem sikeres. | |||
A piacon itt az értékesítési piacot értjük, ahol a termékeinket eladjuk. A vállalati nagyságot a piaci kereslet nagysága és annak előrejelzési biztonsága együttesen határozza meg. | |||
Ha tehát a tevékenység kisipari jellegű, akkor kisvállalkozást, ha tömegcikk, akkor nagyvállalatot hozhatunk létre. Ha csak kevés vevőre számíthatunk, vagy az értékesítés mennyisége nem elég megbízhatóan határozható meg, akkor szintén a kisvállalkozás terepén vagyunk, nagyvállalat csak a nagy biztonsággal mérhető nagy kereslet megléte esetén fogja a termelést megkezdeni. | |||
1.5. A vertikális integráció és a horizontális kapcsolatok | |||
A felhasználható javak előállítása láncszerűen, az adott terület technológiai követelményeinek megfelelően történik. A technológiai láncot az egyes fázisok egymásra épülése miatt szokás vertikumnak is nevezni. A vertikum különféle tevékenységű vállalatok együttműködését követeli meg. Kérdés az, hogy egy gazdasági egység, egy vállalat milyen részét vállalja a teljes folyamatnak. Ezt nevezzük vertikális integrációnak, a vállalat tevékenységét jellemzi tehát a vertikális integráció mértéke, foka. | |||
A technológia nyilván állandónak tekinthető, minden eleme szükséges. Ebből az következik, hogy az egymást követő vállalatok együttműködése szükségszerű. Ha egy folyamatban a vertikális integráció általában alacsony mértékű, akkor több, ha magasabb mértékű, akkor kevesebb vállalat munkamegosztására van szükség. Előző esetben a vállalatok mérete kisebb, tevékenységük egyszerűbb, míg utóbbi esetben a vállalati méret jellemzően nagyobb, a vállalatok tevékenysége szerteágazóbb. A vállalkozások tehát többször adják-veszik egymás között a különféle feldolgozottsági fokú termékeket mire ezek segítségével fogyasztásra, végső felhasználásra alkalmas dolog jön létre. A láncban tehát kétféle kapcsolat van: a vállalatok közötti ügyleteket üzleti, business to business kapcsolatoknak, a végső eladást, értékesítést pedig fogyasztói, business to consumer kapcsolatnak hívják (más írásmód szerint b to b, b to c, sőt b2b, b2c). | |||
A termék értékesítésével a lánc sokszor nem ér a végponthoz, az eladás utáni szolgáltatások gyakran még az adott vertikum részének tekinthetők. | |||
A termék egyre fejlettebb formáit adó, vertikálisnak elképzelt folyamat mellett számos más segítő, kiegészítő erőforrás bevetésére és tevékenységre is szükség van. Ezeket a másik irányban, horizontálisan képzelhetjük el, az iparágak tevékenysége így is rétegekre bontható. A szűken vett, a vertikumhoz kapcsolódó technológiai folyamatok mellett az első réteg a szakma speciális tevékenységeit foglalja magába. | |||
A következő réteg a szakmát kiszolgáló speciális infrastruktúra és személyzet, majd így tovább haladva következnek az egyre általánosabb használatra alkalmas erőforrások és tevékenységek. Eljutunk így azokhoz a termékekhez, szolgáltatásokhoz, erőforrásokhoz és tevékenységekhez, amelyek iparági megkülönböztetés nélkül felhasználhatók: az infrastruktúra, az épületek egy része, a személyautó, a taxi stb. | |||
A vertikális integráció mintájára horizontális integrációról is lehet beszélni, ezt tehát azt jelenti, hogy egy termelő vagy szolgáltató többféle iparág számára is felhasználható tevékenységet végezhet, többféle vertikum mellett is szerepet vállal. A szűkítést, bővítést, kiterjesztést és visszahúzódást is hasonló módon kell érteni, mint ahogy a vertikális integrációnál láttuk. | |||
Vertikális integrációnál: az acél épületi tartószerkezetek előállításának láncszemei például lehetnek a következők: nyersanyag (vasérc) kitermelése, nyersacél készítése, idomacél-gyártás (kohászat, acélipar), tartószerkezet gyártása, a tartószerkezet beépítése. A nyersanyagok kitermelésével a bányászat, a nyersacél és az idomacél-gyártással az acélipar, a tartószerkezet gyártásával a feldolgozóipar, a tartószerkezetek beépítésével az építőipar foglalkozik. Az acélipar termékei sok helyen használhatók fel, ezért az acél épületi tartószerkezetek vertikumát tulajdonképpen csak a két utolsó elem alkotja. (1. ábra) | |||
| |||
A szolgáltatási vertikumok is hasonlóak, de sokszor még bonyolultabbak is lehetnek, mint a fent említettek. | |||
A termék egyre fejlettebb formáit adó, vertikálisnak elképzelt folyamat mellett számos más segítő, kiegészítő erőforrás bevetésére és tevékenységre is szükség van. Ezeket a másik irányban, horizontálisan képzelhetjük el, az iparágak tevékenysége így is rétegekre bontható. | |||
A szűken vett, a vertikumhoz kapcsolódó technológiai folyamatok mellett az első réteg a szakma speciális tevékenységeit foglalja magába. Ezt a réteget az jellemzi, hogy a tevékenység és az ehhez felhasznált erőforrások erősen specializáltak, más helyen nem használhatók fel. | |||
Példánkban az egyes épületszerkezetek tervei, a közvetlen gyártóeszközök, sablonok csak erre az egy célra használhatók fel. A berendezésekhez hasonlóan valószínű, hogy a személyzet egy része is specializált, csak az adott helyen felhasználható tudással és gyakorlattal rendelkezik. A következő réteg a szakmát kiszolgáló speciális infrastruktúra és személyzet, majd így tovább haladva következnek a egyre általánosabb használatra alkalmas erőforrások és tevékenységek. Itt a kevésbé speciális erőforrásokra kell gondolni, példáinkban ilyenek lehetnek a hűtőeszközök, speciális, de másra is felhasználható szállítóeszközök, és a kevésbé speciális tudást követelő szakmák képviselőinek tudása. Ezen kívül természetesen mindenki felhasználhatja azokat a termékeket, szolgáltatásokat, erőforrásokat, amelyek már nem hordozzák a példákban említett iparági jegyeket: infrastruktúra, az épületek, a személyautó, a taxi, pénzügyi infrastruktúra stb. | |||
Az említett rétegekbe való tartozás tehát a vertikumtól való függőség fokát fejezi ki. | |||
1.6. Core business és outsourcing | |||
Ha a vállalat vertikális és horizontális irányban is lényegesen szűkíti a saját maga elvégzett tevékenységét, egyre közelebb kerülünk az ún. core businesshez. | |||
Ezt a kifejezést a vállalat lényegi, legfontosabb tevékenységeire alkalmazzák, úgy említik, hogy "ez a mi legfontosabb tevékenységünk", "ehhez értünk a legjobban", "mi erre koncentrálunk stb." | |||
A ma oly divatos téma, az outsourcing (a leggyakrabban használt magyar kifejezések: kiszervezés, a tevékenység kihelyezése, alvállalkozásba adás, feladatkiadás) azt jelenti, hogy a vállalatok tömegesen alkalmaznak szállítókat, külső szolgáltatókat olyan folyamatok elvégzésére, amelyeket korábban a vállalat lényegi, és ezért vállalati eszközökkel megoldandó munkafolyamatoknak tartottak. | |||
Az outsourcing alapgondolata az, hogy a vállalat lehetőleg csak azokat a tevékenységeket lássa el, amelyekhez jó felkészültséggel rendelkezik, amelyeket a piacon nem lehet olcsóbban megkapni, illetve azokat, amelyek a vállalati profitot a leginkább befolyásolják. Az outsourcing vizsgálata akkor kapott nagy lendületet, amikor a nagyvállalatok bevezették azt a gyakorlatot, hogy teljes információ-feldolgozási és személyügyi ügyintézésüket külső szolgáltatókra bízták. Ezek ugyanis korábban elképzelhetetlenek voltak ebben a kategóriában. Olyan ez, mintha a nagyok átvették volna a kicsik módszereit, ahol a számvitel, elszámolások, adó és egyéb köztartozások intézése hagyományosan ilyen módon történik. A nagyvállalatok vezetőinek nyilatkozatai ezt a gyakorlatot általában úgy kommentálják, hogy ez a jó irány, mert a vállalat már csak azzal foglalkozik, amihez ért. A piaci beszerzés azért lehet olcsóbb, mert a versengő szállítók az árak csökkentésére is hajlandók, ami a költségcsökkentés lehetőségét nyújtja, erre egy vállalati részleg esetén kevesebb esély van. | |||
Az outsourcing fokozásával a vállalat a korábban említett szerződéses megoldások felé halad, ez természetesen a kontraktusok számát növeli, ami jelentheti azt, hogy a kapcsolatok irányítása egyre nehezebbé válik. | |||
A vállalati tevékenység kiterjedésére vonatkozó döntéseket tehát | |||
| |||
A jelenlegi tendencia egyértelműen a szerződéses megoldások, az outsourcing felé mutat. | |||
1.7. A vállalatok számának változása | |||
A vállalatok keletkezése, átalakulása és megszűnése a piacgazdaság természetes velejárója. Van néhány olyan tényező, amely a vállalatok számát, nagyságát, nagymértékben befolyásolja, keletkezésüket elősegíti, ezeket vállalatgeneráló tényezőknek nevezzük. | |||
A vállalatok keletkezését, a kimagasló sikert gyakran elősegíti a konjunktúra. Általános konjunktúrát eredményeznek a háborúk, részleges konjunktúra lép fel a nagy társadalmi változások kísérőjeként. A magyar társadalmi változások a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a vállalkozások számát nagyságrendekkel növelték. Kialakulhat a konjunktúra a nagy felfedezések nyomában, példa erre a gyarmatosítás, a kaliforniai és az alaszkai aranyláz. A technikai fejlődés során időnként új iparágak jönnek létre. Huszadik századi példa a motorizáció, az űrkutatás és az információs forradalom. Ma a termékgyártásnál fontosabb szerep jut a szolgáltatásoknak, a huszadik század e téren hozta a legnagyobb változásokat; közszolgáltatások kiterjedt rendszere, tömegszolgáltatások, vagyis: társadalombiztosítás, egészségügyi hálózatok, vagy a telekommunikáció, az információs szolgáltatások, a modern pénzügyi szolgáltatások. | |||
A vállalkozást élénkítheti a tőke is. Sok példa van arra, hogy ahol a tőke vonzó lehetőségeket lát, mindent megváltoztat. A külföldi tőke okozta az ázsiai kistigrisek gazdasági átalakulását és sikerét. A gyarmatosítás korában még a természeti erőforrások, ma már inkább a tudás, a munkaerő értéke vagy a piac valamilyen kedvező jellemzője vonzza a világ valamelyik pontjára a külföldi befektetőket. A tőke határokat, nemzeti korlátokat és kontinenseket könnyen átlépő tényezővé vált. A globalizációnak nevezett jelenség egyik fő oka a tőke áramlásának gyakorlati korlátlansága. | |||
A vállalatok számának és összetételének változását az üzleti életben kialakult nagy tendenciák is befolyásolják. Az üzleti munkamegosztás bonyolultabbá válik, ma már nem jellemzőek a nagy kombinát jellegű vállalatok, ahol nagyon sokféle tevékenységet végeznek (a vertikális és a horizontális integráció mértéke ma egyre alacsonyabb), ebből is a vállalatok számának növekedése következik. Az, hogy egy gazdasági feladat elvégzéséhez a korábbinál több vállalat együttműködése szükséges, bonyolult formákat, új megoldásokat hozott. Létrejöttek a stratégiai szövetségek, a beszállítói láncok, valamint a vállalati szuperstruktúrák, a holdingok, vállalatcsoportok, klaszterek, vállalati beszerzési hálózatok. | |||
A kormányok gazdaságpolitikai intézkedései is befolyásolják a vállalatok számát, nagyságát és eredményességét. A kormányok sokféle eszközzel rendelkeznek az üzleti vállalkozások befolyásolására - tőkejuttatás, támogatás, kezesség, garanciavállalás, adókedvezmények, a kiválasztott csoportoknak kedvező jogszabályok, megrendelések stb. | |||
Preferálhatnak egy kiválasztott vállalatot, egy üzleti területet, vagy vállalakozói kört. Nyilvánvalóan kimutatható a kisebb országokból kiindult multinacionális vállalatainál a kormányzati segítség, egyes országokban egy-egy iparág feltűnő támogatást élvezhet. Nemzeti és európai programok támogatják kontinensünkön a kis- és középvállalkozások fejlesztésére irányuló különféle programokat. | |||
Generálják a vállalatok létrejöttét az innovatív ötletek is, ha megvalósításukra vállalatokat alapítanak, különösen akkor, ha ezek eléggé koncentráltan jelentkeznek. Kreatív emberek indították el a Szilíciumvölgy fejlődését, az itt született találmányok megváltoztatták a világ gazdaságát, új iparágak fejlődését indították el. Szerényebb, lokális szerepű innovációs bázisok ma már nagyon sok helyen találhatók, ipari parkokban, kompetencia-központokban, üzleti parkokban, egyetemek mellett működő kutatóhelyeken, a maguk szűkebb körében jelentőségük egyre nő. | |||
A gazdasági kényszer is vállalatalapításra ösztönözhet, gondoljunk a munkanélkülivé válás miatti kényszervállalkozókra, vagy a nem megfelelő jövedelmű alkalmazottak főállás mellett végzett vállalkozási tevékenységére. | |||
1.8. A vállalatok életciklusai | |||
A vállalatok úgynevezett szabályos életciklusait itt Adizes ábrájával szemléltetjük. A vállalat életciklusait az emberi életciklusok fázisait felhasználva írják le. (2. ábra) | |||
| |||
Az ábrán a külső feliratok a szabályos életciklusokat, a belsők az időközben bekövetkező megszűnés eseteit jelzik. A vastag vonal a vállalatnak a fejlődő, növekedő szakaszait, a szaggatott vonal a kevésbé dinamikus korszakokat jelöli. | |||
A teljes életutat megjáró vállalat életében a legnagyobb megrázkódtatásokat az ábrán a hullámos vonalak jelentik. | |||
| |||
A valódi vállalatok életciklusa a legritkább esetben alakul a szabályos életciklus szerint. Példánk egy ma már nemzetközi hírű vállalat eddigi útját mutatja be. (3. ábra) ## Érdemes megfigyelni, hogy a szabályos életciklus grafikonjához képest mekkora eltérések mutatkozhatnak. | |||
|
Önellenőrző kérdések |
1. Az alábbiak közül melyek jelentenek vállalati gazdaságtan felfogást?
![]() | ||||||||
2. Az alább felsoroltak között melyek jellemzik a vállalatot?
![]() | ||||||||
3. Mi minősül belső tranzakciónak?
![]() | ||||||||
4. Mi nem befolyásolja a vállalat nagyságát?
![]() | ||||||||
5. Az alábbiak közül melyek részei az autóipari vertikumnak?
![]() | ||||||||
6. Jelölje meg, hogy az alábbi állítás igaz vagy hamis!
![]() | ||||||||
7. Az alábbiak közül melyik folyamat egy vállalat core business-e?
![]() | ||||||||
8. Melyik nem lehet vállalatgeneráló tényező?
![]() | ||||||||
9. Az alábbiak közül melyek tartoznak a vállalati életciklushoz?
![]() |