KURZUS: Vállalati gazdaságtan
MODUL: Vállalati struktúrák
4. lecke: A vállalati tulajdon és a vállalati vagyon
Tevékenységek | ||
A lecke tanulása során végezze el az alábbi tevékenységeket, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére: | ||
| ||
Követelmények | ||
A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes: | ||
|
Tananyag | ||||||||||||||||
4.1. Tulajdonjog fogalma | ||||||||||||||||
A tulajdon alapvetően jogi kategória, amely több elemet tartalmaz (a használatra, a haszon elsajátítására, az átalakításra és az elidegenítésre vonatkozó jogot). A termelőeszközök magántulajdona feltételezi az állam korlátozását, és a szerződés szabadságát, mert ezek teremtik meg a befektetési biztonságot. A tulajdonost elvileg a tulajdonjogok gyakorlásában csak a többi tulajdonos érdekében (hogy ők is a lehető legkevésbé legyenek korlátozva ugyanebben) és a közérdek (a többiek együttes érdekei) érvényesülése érdekében kell korlátozni. A tulajdonos számára a tulajdon nem csak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent. A tulajdon a gazdasági viselkedésre úgy hat, hogy a tulajdonost a vagyontárgy lehető legcélszerűbb felhasználására ösztönzi (lehet például a legcélszerűbb hasznosítás az elidegenítés is). | ||||||||||||||||
4.2. Vállalati tulajdon és a tulajdonjogok gyakorlása | ||||||||||||||||
A vállalat sajátos tulajdon. Érthetjük rajta a vállalat összes eszközét és teljes személyzetét, de a vállalat, mint tulajdon, jogi értelemben ezek nélkül is létezik. A vállalat tulajdona az összes vállalati erőforrással való, az előbb leírt elemekkel bíró rendelkezés jogát jelenti. A személyzettel kapcsolatban is megilleti a tulajdonost a felvétel és az elbocsátás joga. A tulajdonossal és a vállalatával kapcsolatban nagyon fontos a vállalati tulajdon és a tulajdonosnak az adott vállalaton kívül eső vagyonának (egyéb tulajdonának) elkülönítése. Ez a vállalat megalapításával formálisan megtörténik, de a tulajdonos korlátlanul vagy korlátozottan továbbra is felelős marad a vállalat tevékenységéért. | ||||||||||||||||
A nagyobb tőkét, befektetést igénylő üzleti területeken működő vállalatokat általában többen birtokolják. Mint azt már korábban láttuk, a társas tulajdon számos formája létezik. Az egy személy (család), vagy néhány személy társas tulajdonában levő vállalatot általában a tulajdonosok közvetlenül irányítják (tulajdonos-menedzserek). Nagyobb létszámú tulajdonos esetében képviselők vagy tulajdonosi szervezetek irányítják a vállalatot. | ||||||||||||||||
A tulajdonos a vállalat kezelését vagyonkezelő személyre, intézményre vagy egyéb szervezetre bízhatja. Ezek a vagyonkezelők (holdingok) a tulajdonos megbízását teljesítik, jogaikat is a tulajdonosok határozzák meg. A köztulajdon és az állami tulajdon esetében mindig van vagyonkezelő. | ||||||||||||||||
4.3. Vállalati tulajdonviszonyok Magyarországon | ||||||||||||||||
A vállalati tulajdonviszonyok politikai hatásra a nyolcvanas évek elejétől gyorsuló mértékben megváltoztak. Néhány jellemző kategória és változási irány: | ||||||||||||||||
A korábbi állami vállalatok előbb az önigazgatás irányába mozdultak el. A nyolcvanas évek közepén a vállalatok is alapíthattak vállalatokat. Később megindult a privatizáció és az átalakulás. A kiemelt állami tulajdon és az állami vállalati forma megszűnt, az állam, mint tulajdonos a többi tulajdonossal azonos jogokkal rendelkezik. Törvény intézkedik arról, hogy melyik vállalatokban mered meg az állami tulajdonrész. Az állami tulajdonos képviselője az esetek többségében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. | ||||||||||||||||
A települési és helyi önkormányzatok az önkormányzati törvények és az állami vagyonátadó bizottságok intézkedései alapján jutottak vállalati vagyonhoz. A korábbi állami vállalatok átalakulásakor általában az ingatlan értékének megfelelő üzletrészt kaptak. A tanácsi alapítású és felügyeletű vállalatok társasággá alakultak át. | ||||||||||||||||
A társadalmi szervezetek és egyházak vagyonhoz juttatása általában ingatlan jellegű vagyonra vonatkozott, és speciális szabályok szerint történt. | ||||||||||||||||
Alapformává vált a magánszemélyek társas vállalkozási tulajdona és a vegyes tulajdonban levő vállalkozás. A társasági törvény a vállalkozási tulajdon minden formáját lehetővé teszi. A társaságok száma több százezer. | ||||||||||||||||
Az egy személy tulajdonában lévő vállalkozások száma az egyéni vállalkozásokról hozott törvény hatására jelentősen megnőtt. A vállalkozások túlnyomó többsége ma Magyarországon egyéni vállalkozás. A több százezer vállalkozás azonban nagyon sok rejtett foglalkoztatást is takar, egyes iparágakban az alkalmazotti jogviszony szinte kivételessé vált a kényszervállalkozók többsége egyéni vállalkozó. | ||||||||||||||||
Minden állam, így Magyarország számára is nagyon fontos a külföldi működő tőke részvétele, a külföldiek részaránya ma még minden vállalatnagyság-kategóriában nő. A korlátozások gyakorlatilag megszűntek. | ||||||||||||||||
A magyar vállalkozók elsősorban a szomszédos országokban alapítanak vállalatokat. Az európai csatlakozás hosszabb idő alatt jelentős változásokat hozhat. | ||||||||||||||||
Speciális eset a vállalatok családi tulajdona. Ez esetben a társak jellemzően családtagok, a családi kapcsolatok erős kohéziós erőt adnak. Magyarországon is örvendetesen nő az erős családi vállalkozások száma. | ||||||||||||||||
A szövetkezetek helyzete az ismételt és következetlen politikai hatások miatt többször változott. A szövetkezeti formában működő vállalkozások száma és jelentősége erőteljesen lecsökkent. | ||||||||||||||||
4.4. Alapító vagyon és nagysága | ||||||||||||||||
A vállalat működtetéséhez szükséges alapító vagyont az alapító tagok bocsátják a cég rendelkezésére. Az alapító vagyon elemeit készpénzre és apportra oszthatjuk fel. A készpénz belföldi és külföldi lehet, az alapító személyek vagy jogi személyek állampolgárságának, bejegyzési helyének megfelelően. | ||||||||||||||||
A nem készpénzvagyon (apport) lehet: | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
A készpénzen kívül az egyes elemeket értékelés alapján számítják be az alapító vagyonba, a beszámítási értéket az alapítóknak el kell fogadniuk. A szellemi jogok és termékek értékelése különösen kényes kérdés. | ||||||||||||||||
A társasági törvény szabályozza egyes társasági formák kezdő minimális alaptőkéjét (korlátolt felelősségű társaságoknál ez jelenleg 3 millió Ft, részvénytársaságoknál 20 millió Ft), az üzletrészek nagyságát (üzletrész: egy-egy tulajdonos részesedése a vállalat alapító vagyonából, majd ennek arányában a mindenkori vagyonból), valamint a készpénzbetét kötelező legkisebb arányát és nagyságát. A törvényi előírásokon túl a szükséges alapítói vagyont a tevékenység jellege és a vállalat nagyságrendje határozza meg. | ||||||||||||||||
4.5. Az értékelések fajtái | ||||||||||||||||
Az értékelésekkel kapcsolatos fogalmak használata nem egységes, ezért szükségesek a következő fogalommagyarázatok: | ||||||||||||||||
Vagyonértékelés alatt azoknak a vállalati elemeknek az értékelését értjük, amelyek leltározhatók, nyilvántartásba vehetők, nyilvántartási értékkel rendelkeznek. A vagyonértékelés során az egyes vagyonelemek értékét külön-külön állapítják meg, majd összegzik. Ez az értékelés elsősorban a dologi, tárgyi jellegű vállalati vagyonelemek számbavételére alkalmas. A vagyonértékelés legfontosabb része az ingatlanértékelés. | ||||||||||||||||
A vállalatértékelés - általában a vagyonértékelés eredményéből kiindulva - a működő vagy működőképes vállalat teljes értékének meghatározását szolgálja. A vagyontárgyak összesített értékén felül tehát meg kell határozni a vállalat működéséhez elengedhetetlenül szükséges más tényezők értékét is: a menedzsment minőségét, a szakemberek felkészültségét, a vállalat piaci pozícióit, a vállalat hírnevét, megítélését, a bevezetett márkanevek értékét stb. Összefoglalóan a vagyonelemek értékén kívüli részt goodwill-nek nevezzük. A goodwill értékelése természetesen más megközelítést igényel, mint a dologi vagyonelemek leltár szerinti, egyenként történő értékelése( itt a tényezők nem választhatók el egymástól, értéküket a vállalat egészére vonatkozóan kell felbecsülni. | ||||||||||||||||
Ha a vállalat értékének túlnyomó részét a vagyonelemek értéke adja, akkor vagyonértékelésről, ha a goodwill értéke a dologi vagyonértékkel közel azonos súlyú, akkor üzletértékelésről, amikor pedig a vagyonérték jelentősége csekély, akkor pedig - főleg egyes szakmákban - praxisok értékeléséről beszélhetünk. Tehát: egy nem működő vállalatnál, amely csak vagyoni elemeket tartalmaz, vagyonértékelést, egy boltnál üzletértékelést, egy ügyvédi, mérnöki vállalkozásnál pedig praxisértékelést végezhetünk. | ||||||||||||||||
4.6. Vagyonértékelés | ||||||||||||||||
A vagyon - az alapításkor meglévő értékből kiindulva - állandóan változik. A nyilvántartások a vagyon nyilvántartási értékének változásait tükrözik. Amennyiben a vállalati vagyon egészét vagy annak egy részét értékeljük, akkor a nyilvántartási értéktől eltérő adatokat kapunk. A vagyonértékelés során a vállalati vagyon egészének vagy részének pillanatnyi értékét határozzuk meg. A számítás a vállalat átalakulásakor, a cég tulajdonjoga vagy annak egy része átruházásakor, kiváláskor vagy összeolvadáskor a cég vagyonának forgalmi értékét próbálja megközelíteni. A kereslet és a kínálat hatására alakul ki az a forgalmi érték, amelyet a piacon hajlandók megfizetni, pontosabban elismerni. | ||||||||||||||||
A vagyonértékelésnél a vagyonelemeket leltárba foglaljuk, meghatározzuk a mennyiséget, a fajlagos értéket, az összértéket (a mennyiség és a fajlagos érték szorzataként) és a teljes értéket (az egyes elemek összértékeinek összegeként). | ||||||||||||||||
Az ingatlanok értékelésének kitüntetett szerepe van, magas értékük miatt. Három érték-fogalmat használunk: az új létesítmény értékét bruttó értéknek, az adott pillanatnyi értéket nettó értéknek nevezzük. A kettő különbsége az értékcsökkenés, amely a gazdasági és erkölcsi avulás, valamint a fizikai kopás figyelembevételével számítható. | ||||||||||||||||
Az ingatlan jellegű eszközök értékelésénél alapvetően három módszer követhető. A módszerek közötti választást két tényező befolyásolja: az értékelést végző viszonya az adott eszközhöz és az értékelési eredmény felhasználásának tervezett módja. | ||||||||||||||||
A beruházói szemléletű értékelés a múltbeli beruházás értékváltozását vizsgálja, folyamatosan, vagy meghatározott időközökben figyeli a számviteli módszerekkel kimutatott értékcsökkenés és a tényleges értékcsökkenés közötti eltéréseket, vagy meghatározott időközönként megállapítja az objektum meglévő állapotát, a még hátralévő időtartamot, vagy az eszköz által még elvégezhető teljesítményt. A bruttó érték meghatározása a beruházásra fordított költségek alapján történik. Ha a beruházás eredeti költségeiből kiinduló eljárás nem alkalmazható, akkor az értékelés időpontjában az adott funkcióra az értékelendő objektumhoz hasonlóan megfelelő új létesítmény feltételezett beruházási költségeit kell kiszámítani. | ||||||||||||||||
A befektetői szemléletű értékelések az objektumot mint hozam-, vagy nyereségtermelő tárgyat vizsgálják. Ennek megfelelően az értékelés kiindulási alapja az eszköz vagy ingatlan működtetése esetén elérhető hozam, vagy bonyolult, több eszközt működtető rendszer esetében az értékelendő objektum hozzájárulása a hozam eléréséhez. A hozamértékből számított vagyonérték a nettó értékhez hasonló tartalmú. | ||||||||||||||||
Az összehasonlító, vagy piac-szemléletű vagyonértékelésnél többféle (legalább az eladó és a vevő szempontjából történő) megközelítés lehetséges. Ezek mellett, esetleg ezeket figyelmen kívül hagyva az adott eszközök, ingatlanok piacának keresleti-kínálati viszonyai szerint kell meghatározni a piaci értéket. A piaci érték az az ár (érték), amely áron az eszköz az adott piacon az adott piaci szituációban értékesíthető. | ||||||||||||||||
4.7. Vállalatértékelés, üzletértékelés | ||||||||||||||||
A vállalatértékelésre elsősorban a vállalat, vagy a vállalat egy részének elidegenítése, illetve átalakulása esetén kerül sor. Az irodalom számos egyéb esetet is felsorol (öröklés, biztosítási érték meghatározása stb.).A vállalatértékelés külső és belső szakemberek együttes feladata, a dokumentációk elkészítése szakértői, tanácsadói munka. A vállalatértékelés eredménye a vállalat értéke, amely lehet gazdasági, forgalmi érték, vagy egyszerűen csak érték, amely megfelel az értékelés szempontjainak. | ||||||||||||||||
A vállalatértékelés viszonylag folyamatosnak tekinthető azoknál a részvénytársaságoknál, amelyeknek a részvényeivel kereskednek. A tőzsdén, vagy a tőzsdén kívüli kereskedelemben gazdát cserélő részvény pillanatnyi árfolyamából elvileg ki lehet számítani a vállalat értékét. A vállalat értékére való következtetésnél viszont számítani kell az értékpapírpiac jellegéből következő torzításokkal( a néhány részvény eladásakor-vételekor kialakult árfolyam és a részvények száma alapján számított vállalati értéket nem szabad vállalatértékelésnek tekinteni. | ||||||||||||||||
A vállalatértékelés szakértői módszerei közül a tárgyi érték módszert alkalmazzák akkor, ha csak vagyonértéket kell számolni. A hozamérték módszer viszont nincs tekintettel a vagyoni értékre, itt csak a vállalat által termelt nyereségből számolnak értéket (végtelen vagy véges időszakra számolt járadékok képleteihez hasonlóan), ez tipikus befektetői szemléletet tükröz. Gyakori a két módszer egyesítése, a tárgyi érték módszerrel és a hozamérték módszerrel számított értékek átlagolásával, ezt középérték módszernek nevezik. Ha a vállalat rendelkezik pénzáramlási, cash flow kimutatásokkal, akkor alkalmazhatjuk a pénzáramlás módszerét is. | ||||||||||||||||
A kilencvenes években néhány új, modern módszer is elterjedt, ezeket tekintjük át a következőkben: | ||||||||||||||||
Az MVA (marked value added) - piaci hozzáadott érték, piaci többletérték a vállalati tőkenövekmény piaci megítélését mutatja. Ez az a többlet, amit a tőkepiac szereplői elismernek a vállalat tevékenysége eredményeképpen, máshogy kifejezve: a befektetett össztőke és a vállalat piacon elismert értékének különbsége. Képletszerűen tehát: MVA = piaci érték - össztőke. | ||||||||||||||||
Az MVA külső mutató, amit nem lehet közvetlenül számítani, csak akkor, ha a vállalat részvényei ténylegesen forognak a piacon. Az MVA ezeknél a vállalatoknál napról napra változik, a piaci érték (árfolyam) függvényében, és természetesen a vállalati teljesítmény mellett az értékpapírpiac minden, a vállalattól független körülményének kitéve alakul. Így az MVA egy pillanatra érvényes módon határozható meg, de növekedésének vagy csökkenésének tendenciája, mértéke nagyon jól jellemzi a vállalat eredményességét, mert a piac értékítéletének, a piac által becsült vállalati értéknek tekinthetjük. A mutató belső vállalati számításokkal is becsülhető. | ||||||||||||||||
Az EVA (economic value added) -gazdasági hozzáadott érték, gazdasági többletérték; a vállalat nyereségét fejezi ki, a számviteli módszerekkel kiszámított nyereség módosításával. A számviteli adózott nyereség módosításának alaplépése az, hogy a befektetett saját tőke költségét kivonjuk belőle. Képletben: EVA = számviteli adózott nyereség - saját tőke költsége. | ||||||||||||||||
Az EVA belső mutató, ezért alkalmas arra, hogy segítségével belső követelményeket dolgozzanak ki. Van itt tehát egy olyan mutató, ami alapján a vállalat egésze mellett bármilyen részének, akár egyes kisebb részlegeknek is megmutathatja a valódi teljesítményét. Elvileg egyszerű a dolog: egy részleg árbevételéből le kell vonni a költségeket és az általa használt tőkerész költségét, valamint az adókat, és így a tényleges nyereséghez jutunk. A gyakorlatban erre az egyszerű elvre építve bonyolult követelményrendszereket és elszámolórendszereket építenek ki. | ||||||||||||||||
Az SHV (shareholder value) - részvényesi érték a meghatározás szerint az SHV- a részvényesi érték nem más, mint a "vállalati érték és az adósságállomány különbsége". | ||||||||||||||||
Egy vállalat csak akkor tudja növelni a részvényesek vagyonának értékét, ha a részvénytőke hozama meghaladja a részvénytőke költségét. Ha egy befektető azt mérlegeli, hogy befektessen egy cég részvényeibe, akkor valójában azt mérlegeli, hogy mekkora a feláldozott haszon, vagyis annak alternatív költsége, hogy éppen az adott vállalatnál, nem pedig valahol másutt köti le pénzét. | ||||||||||||||||
A Balaced Scorecard (BSC), amelyet a kilencvenes évek elején kidolgoztak ki, inkább a vállalati teljesítmény, nem a vállalati érték meghatározására szolgál, de itt tárgyaljuk. A BSC komplex eszköz, amelyet a vállalat szabadon alakíthat, és alkalmas a vállalat teljesítményének mérésére. Szilárd keretet határoz meg, és a vállalat ebbe a keretbe illesztheti be az alkalmas mutatószámokat. | ||||||||||||||||
A BSC a mutatószámokat négy nézőpontba sorolja be: | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Alapvető elv, hogy a nézőpontok között ok-okozati összefüggés áll fent, éppen az előző felsorolással ellenkező sorrendben: a tanulási-fejlődési képességek határozzák meg a működést, a működés módja hat a vevői kapcsolatokra, és a vevőkön keresztül érhetjük el a megfelelő pénzügyi eredményeket. | ||||||||||||||||
Az egyes nézőpontokba rendezett mutatók összeállításánál akkor járunk el helyesen, ha itt is egyensúlyozunk, alkalmazunk olyan mutatókat, amelyek az elért eredményeket regisztrálják (teljesítménymutatók), de olyanokat is, amelyek magyarázzák az eredményeket (teljesítményokozók), így egy nézőpontban is megteremthető az ok-okozati összefüggés. Ez alól kivétel a pénzügyi nézőpont, ahol csak teljesítménymutatókat érdemes alkalmazni, a nézőpontba rendezett mutatók a másik három nézőpont következményeiként foghatók fel. Ezzel a kettős ok-okozati lánccal a BSC a múltbeli és a jövőbeli viszonyok között is egyensúlyt teremt. | ||||||||||||||||
A pénzügyi mutatók lehetnek forgalomra, jövedelemre, cash flow-ra vonatkozóak, alakjuk lehet abszolút érték, arányszám, de alkalmazhatunk egyedi, összetett indexeket is. | ||||||||||||||||
A vevői nézőpontban elhelyezhetjük a piaci részesedésre, a vevők eloszlására (vevőcsoportok, új vevők, megtartott vevők, vevőcsoportokból származó bevételek vagy jövedelem aránya) vonatkozó mutatókat, ezek teljesítménymutatók; a vevők számának változását, a vevői elégedettség mutatóját, ezek pedig inkább teljesítményokozók. | ||||||||||||||||
A működési folyamatok nézőpontjánál teljesítményokozó lehet a beruházások, fejlesztések, termékváltoztatások alkalmas mutatói, eredménymutató a minőség változása, a rendelések teljesítésének pontossága, a belső folyamatok gazdasági mutatói (például az egyes termelési fázisok költségei). | ||||||||||||||||
A tanulás-fejlődés csoportba teljesítményokozóként vehetjük fel az oktatási-képzési ráfordításokat (idő, költség), eredménymutató lehet például a megszerzett szakképesítés, licenc, engedély stb. | ||||||||||||||||
Fontos, hogy a mutatószámok mindegyike pontosan, egyértelműen meghatározható legyen. A BSC-rendszer akkor szolgálja a vállalat stratégiáját, ha a kiválasztott mutatókhoz célkitűzéseket állapíthatunk meg, követelményeket, tervszámokat rendelhetünk, és a tervek eléréséhez szükséges intézkedéseket, akciókat is meghatározhatjuk. | ||||||||||||||||
A jól működő mutatószámrendszer alkalmas nem csak az egész vállalat, hanem egy-egy részleg, kisebb csoport, sőt esetenként egy-egy ember teljesítményének mérésére, befolyásolására is. Az egyes nézőpontokon belül a mutatószámok között, vagy az egyes nézőpontok között a fontosságot jelző arányszámokat is meghatározhatunk, úgy, hogy a mutatókhoz súlyszámokat rendelünk, így a külön mért jellemzőket egységbe foglalva. | ||||||||||||||||
Példánk egy feldolgozóipari vállalat BSC mutatórendszerét mutatja be: | ||||||||||||||||
|
Önellenőrző kérdések |
1. Jelölje meg, hogy az alábbiak közül melyek elemei a vállalati tulajdonjognak!
![]() | ||||||||
2. Jelölje meg, hogy az alábbi állítások közül melyik igaz vagy hamis!
![]() | ||||||||
3. Jelölje meg, hogy az alábbi állítások közül melyik igaz vagy hamis!
![]() | ||||||||
4. Válassza ki, melyik tartozik az ingatlanértékelési fogalom körébe!
![]() | ||||||||
5. Válassza ki, melyek a vállalatértékelés indítékai!
![]() | ||||||||
6. Válassza ki, hogy melyik tartozik a szellemi jogok és termékek közé az alábbiak közül!
![]() | ||||||||
7. Jelölje meg, hogy az alábbi állítás igaz vagy hamis!
![]() | ||||||||
8. Válassza ki, mely esetben beszélünk üzletértékelésről!
![]() | ||||||||
9. Jelölje meg, hogy az alábbi állítások közül melyik helyes vagy hamis!
![]() | ||||||||
10. Válassza ki a helyes megoldásokat! A Balanced Scorecard
![]() |