KURZUS: Gazdaságtörténet

MODUL: V. modul: A Kádár-rendszer gazdaságtörténete 1956-1968 között

13. lecke: Gazdasági reformkoncepciók 1956 után. A Közgazdasági Bizottság tevékenysége. Az ipar szerkezeti és irányítási struktúrájának átalakítása

Tananyag: XX. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, Budapest, 2006. 332-352. o.

Összefoglalás: A sebtében összeállított, vázlatos programtöredékek mellett 1957 februárjában nagyszabású, a magyar közgazdaságtudomány legismertebb reprezentánsait felvonultató szisztematikus kutatómunka indult el a magyar gazdaság sajátosságainak jobban megfelelő gazdaságpolitika és gazdaságirányítási szisztéma kidolgozására. A rövid idő alatt komoly elméleti és gyakorlati haszonnal járó tevékenységet a Varga István professzor vezette Közgazdasági Bizottság koordinálta. A kormány részletes programjának kidolgozására több mint 200 főt szerveztek bizottságokba, amelyekbe pártonkívüli, illetve 1945 után a koalíciós pártok soraiban tevékenykedő, már 1945 előtt nevet szerzett régi szakembereket is bevontak. A közgazdasági bizottság egyaránt foglalkozott az ország pillanatnyi nehézségeinek áthidalását és enyhítését célozó azonnali intézkedésekkel, illetve a gazdaság szerkezetének átalakítását célzó hosszú távú feladatokkal. A Közgazdasági Bizottság elképzeléseit áthatotta az óvatosság, annak tudata, hogy a gazdaság nem lehet felelőtlen kísérletek tárgya, nem lehet a működés kialakult rendjét totálisan felforgatni, átmenetekre van szükség. Messzemenően bizonyítható, hogy az MSZMP szócsöveinek és ideológusainak 1957 nyarától egyre vehemensebben megfogalmazott kritikája, miszerint a Közgazdasági Bizottság a piac visszacsempészésén, a szabad áralakuláson, a tervgazdaság összes intézményének az elvetésén dolgozik, vagyis tagjai "opportunisták", nem állja meg a helyét. Az 1956-1957. évi reformviták hullámainak elülte után a gazdaságirányítás rendszerében - a korábbi évek szélsőségeinek lenyesegetésével - apró korrekciók után lényegében visszatértek az 1950-es évek első felében alkalmazott módszerekhez. Az ipar tervezett szerkezetváltozásában a II. ötéves terv során a bányászat súlyának csökkenése és a vegyipar súlyának növekedése volt a leglátványosabb elem. Az előbbi az energiatermelésben a kőolaj súlyának növekedésével, az utóbbi elsősorban de nem kizárólag a mezőgazdaság igényével magyarázható. A vegyipar mellett - a könnyű- és élelmiszeripar rovására - növelni akarták a gépgyártás és energetikai ipar súlyát, miközben a kohászat részaránya nagyjából változatlan maradt. A néhány évtized alatt kiépített kifejezetten anyag- és energiaigényes magyar nehézvegyipar a döntés idején még olcsó és kimeríthetetlennek tűnő szovjet szénhidrogénre és villamos energiára épült. A magyar adottságoknak legkevésbé megfelelő, óriási beruházásokat igénylő, elhibázott iparosítást leginkább a vaskohászat testesítette meg. Némi hezitálás után - a szovjetek javaslatát is respektálva - úgy döntöttek, hogy szovjet beruházási hitelből és jórészt onnan vásárolt berendezésekkel kiépítik a Dunai Vasmű teljes vas- és acélgyártási vertikumát, korszerűsítik a többi kohászati bázist és az ágazat gyártmányszerkezetén belül a tömegáru rovására növelik a minőségi, minden piacon eladható termékek (ötvözött acélok, finomlemezek stb.) körét. A gépiparon belül a korábbi, nagy súlyú, anyagigényes, elavult konstrukciójú, elsősorban szovjet piacra szállított gépek helyett a magyar hagyományoknak jobban megfelelő, kevesebb nyersanyagot igénylő ágazatok fejlesztésére (híradástechnika, műszeripar, szerszámgépgyártás) valamint a dízelmotor és -mozdony-gyártásra helyeződött a hangsúly. A Szovjetunióban 1957-ben megszüntették az ipari és építőipari minisztériumokat, és az ágazati irányítási rendszerről a területi irányítási rendszerre tértek át. A vállalatokat a területi alapon szervezett népgazdasági tanácsok alá rendelték, amelyeket a szovjet közigazgatási egységeknek megfelelően szerveztek. A szovjet példát néhány kelet-európai ország is követte. Magyarországon azonban elvetették az ipari minisztériumok megszüntetésének gondolatát, és az össztüzet a legfőbb bűnbakká kikiáltott iparigazgatóságokra és trösztökre zúdították. Az 1960-as évek elején - néhány kivételtől eltekintve - megszüntették az iparigazgatóságokat, a vállalatokat összevonták és közvetlenül minisztériumi irányítás alá rendelték.

Tevékenységek
  • Olvassa el az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának és Ideiglenes Intéző Bizottságának a gazdasági reformmal kapcsolatos 1956 végi, 1957 eleji álláspontját.
  • Tanulmányozza az 1957 februárjában a magyar sajátosságoknak leginkább megfelelő gazdaságpolitika és irányítási mechanizmus kidolgozására összehívott bizottságok feladatát, személyi összetételét.
  • Ismerje meg a Közgazdasági Bizottság tervezésre, árrendszerre, beruházásokra, a közvetett gazdasági szabályozó eszközökre, a bérekre vonatkozó javaslataival.
  • Vizsgálja meg azokat a feltételeket, amelyek közrejátszottak abban, hogy a hatalom 1957 nyarától kezdve nem tartott igényt sem a közgazdasági reformokra, sem a Közgazdasági Bizottság további tevékenységére.
  • Vesse össze a Közgazdasági Bizottság javaslataiban szereplő indirekt típusú irányítási mechanizmus jellemzőit az 1957. után bevezetett magyar gazdaságirányítással.
  • Tanulmányozza az 1957-ben bevezetett nyereségrészesedés jellemző vonásait.
  • Olvassa az 1957. utáni korrekciós gazdaságpolitika által alkalmazott új eszközöket.
  • Vizsgálja meg a magyar ipar energiaszerkezetének és főbb ágazatainak változását 1956 után az 1960-as évek közepéig
  • Tanulmányozza a magyar ipar ágazati szerkezetében az 1950-es évek második felétől végbement változásokat
Követelmények

A tananyagot akkor sajátított el, ha képes

  • az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek gazdasági reformmal kapcsolatos kezdeti nézeteit és fontos intézkedéseit, döntéseit felsorolni, az intézkedést javasló személyt azonosítani.
  • az 1957. évi reformbizottságok funkcióinak, legfontosabb személyiségeinek megnevezésére, a bizottságokkal kapcsolatos adatok kiválasztására
  • felsorolásból kiválasztani a Közgazdasági Bizottság anyagaiban szereplő javaslatokat
  • a közgazdasági reformjavaslatokat revizionizmusnak bélyegző álláspontok megfogalmazóit és a hatalom pálfordulásának okait felsorolni
  • a direkt és indirekt típusú gazdasági mechanizmus alapvető jellegzetességeit megkülönböztetni és az 1957-től alkalmazott magyar gazdaságirányítás korrekcióit felsorolni.
  • a nyereségrészesedés jellemzőire vonatkozó reláció-analízis helyes megoldására
  • időrendi sorrendbe rakni a gazdasági mechanizmus terén 1957 és 1964 között bevezetett korrekciókat
  • kiválasztani a KGST legfontosabb energiarendszereit, megbecsülni a magyar energiatermelés legfontosabb arányaival kapcsolatos közelítő értékeket
  • a magyar ipar ágazati szerkezetével kapcsolatos állítások igazságtartalmát eldönteni
Önellenőrző tesztek

1. Az 1957 februárjában megszervezett reformbizottságokkal kapcsolatos kérdéseket talál az alábbiakban. Válassza ki a helyes válaszokat.

1/1. Ki volt a főbizottságként is tevékenykedő Közgazdasági Bizottság vezetője?
a) Péter György
b) Varga István
c) Bognár József
1/2. Hány bizottságot szerveztek végül?
a) 10-et
b) 11-et
c) 12-őt
1/3. Mikor (év, hó, nap) ült össze először a Közgazdasági Bizottság?
a) 1957. január 18.
b) 1957. február 16.
c) 1957. február 26.
1/4. Hány ülést tartott összesen a Közgazdasági Bizottság?
a) 18-at
b) 22-őt
c) 25-öt
1/5. Egykori kisgazda politikus, aki 1957-ben a Pénzügyi Bizottságot vezette.
a) Rácz Jenő
b) Bognár József
c) Varga István
2. A reformbizottságokkal kapcsolatos állításokat sorolunk fel az alábbiakban. Válassza ki, hogy melyik igaz, illetve melyik hamis.
a) Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szorgalmasan látogatta a bizottság üléseit.
b) Három bizottság élére egykori kisgazdapárti politikust kértek fel, akik a többpártrendszer elismeréséhez kötötték az együttműködést.
c) A Közgazdasági Bizottság csak az ország pillanatnyi nehézségeinek áthidalását és enyhítését célozó azonnali intézkedésekkel foglalkozott, a gazdaság szerkezetének átalakítását célzó hosszú távú feladatokra nem jutott ideje.
e) A bizottsági tagok és tisztségviselők elméleti munkájukat főállásuk ellátása mellett, szabad időben, külön díjazás nélkül végezték, ezért hetente legfeljebb egy vagy két ülésre kerülhetett sor.
3. Az alábbi felsorolás közül válassza ki azokat, amelyek szerepeltek a Közgazdasági Bizottság reformjavaslataiban!
a) az árakat azonnal fel kell szabadítani és meg kell szüntetni a központilag meghatározott árak rendszerét
b) a vállalati önállóság, anyagi érdekeltség, helyes közvetett szabályozók előfeltétele a reális, a ráfordítást hűen tükröző árrendszer
c) a merev, tételes bérszabályozás helyett átlagbérszabályozást javasoltak
d) a bizottság javasolta az ingyenes eszközjuttatás megszüntetését
e) a bizottság elvetette a tervek lebontását és a vállalatok irányítását közvetett gazdasági szabályozó eszközökkel képzelte el
4. Az alábbiakban összetett mondatokat sorolunk fel. Állapítsa meg, hogy a tagmondatok tartalma igaz-e, s van-e összefüggés a két tagmondat között! Jelölje be a megfelelő válasz betűjelét!
A: Mindkét tagmondat önmagában igaz, továbbá ok és okozati összefüggés van köztük.
B: Mindkét tagmondat igaz önmagában, de ok és okozati összefüggés nincs köztük.
C: Az első tagmondat igaz, a második hamis.
D: Az első tagmondat hamis, a második igaz.
E: Mindkét tagmondat önmagában is hamis.
a) Az 1957-ben bevezetett átlagbér-szabályozás nem vezetett kapun belüli munkanélküliséghez, mert a vállalatoknak nem állt érdekükben felesleges dolgozók foglalkoztatása.
ABCDE
b) A nyereségrészesedés a kollektív és egyéni érdekeltség határán állt, mert a nyereség tömegét a vállalat egésze termelte, de azt egyének között osztották szét.
ABCDE
c) A nyereségrészesedés közvetlenül ösztönzött jobb munkára, magasabb teljesítményre, mert hatása nagyon áttételesen jelentkezett.
ABCDE
d) A nyereségrészesedés nagyságát nem maximálták, mert nem akarták, hogy teljesítmény visszatartás alakuljon ki.
ABCDE
e) A nyereségrészesedés bázisszemléletű volt, vagyis mindig az előző évi nyereségtömeghez viszonyítottak, emiatt a vállalatok tartózkodtak az olyan befektetésektől, amelyeknek a haszna csak évekkel később jelentkezett volna.
ABCDE
5. Az alábbiakban nem időrendben felsorolva találja az 1956 utáni gazdaságpolitikában és irányítási mechanizmusban bevezetett korrekciós intézkedéseket. Tegye időrendi sorrendbe ezeket a döntéseket.

1.
2.
3.
4.
5.


6. A magyar ipar fejlődése szempontjából elsőrendű energiaszektor szerkezetének változásával kapcsolatos kérdéseket talál ebben a feladatban.

6/1. Becsülje meg, hogy az 1950-es évek második felében a szén hány százalékát biztosította a magyar energiafelhasználásnak!
a) 40-50%-át
b) 60-70%-át
c) mintegy 80%-át
6/2. A magyar kőolajpárlatok zömét 1955-ig hazai termelésből elégítették ki. 1955-ben melyik volt a legnagyobb hozamú magyar kőolajmező?
a) Szeged-Algyő
b) Budafapuszta
c) Nagylengyel
6/3. Mikortól lépett üzembe a közel-keleti olajat Jugoszlávián keresztül Magyarországra és Csehszlovákiába juttatót Adria Kőolajvezeték?
a) 1969
b) 1978
c) 1988
6/4. Hol volt a KGST egyesített villamosenergia-rendszerének központi teherelosztó központja?
a) Prágába
b) Budapesten
c) Moszkvában
6/5. Az alábbi vezetékrendszerek közül melyik szállított villamosenergiát a Szovjetunióból Magyarországra?
a) Baratság I.
b) Béke
c) Testvériség
7. A magyar ipar ágazati szerkezetével kapcsolatos állításokat talál az alábbi feladatban. Döntse el, hogy az állítások igazak vagy hamisak.
a) A magyar vegyipar figyelme már a két világháború között a petrolkémia felé fordult és a szénbázis helyett szénhidrogén bázis lett a legfontosabb nyersanyaga.
b) A műanyagok és műszálak termelése terén a keleti blokk országai közül az NDK volt viszonylag a legjobb helyzetben.
c) A magyar vaskohászat az 1960-as évek közepén súlyban közel kétszer annyit exportált nyugatra, mint amennyit importált.
d) A magyar dízelesítési program gyakorlati kudarca után a dízelmotort szovjet licenc alapján kezdték gyártani.
e) A híradástechnikai ipar erősen hadi jellegű volt.