KURZUS: Gazdaságtörténet
MODUL: V. modul: A Kádár-rendszer gazdaságtörténete 1956-1968 között
14. lecke: Változások az agrárpolitikában. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése
Tananyag: XX. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, Budapest, 2006. 352-378. o. | ||
Összefoglalás: A termelőszövetkezetek 1956 nyarán megindult bomlása az év utolsó negyedévében felgyorsult. A legtöbb tsz 1956 november-december, illetve 1957 január hónapban oszlott fel. A tsz-ek egy része 1957-ben újjáalakult, de a tagok száma alig növekedett. A termelőszövetkezetekből való kilépés és a tsz-ek feloszlatásának engedélyezése közel sem jelentette azt, hogy a kommunista párt és a szocialista állam bármit is feladott volna az agrárpolitika legfőbb céljából, de az egyéni parasztgazdaságok megszüntetése és a kollektivizálás - legalábbis 1957-ben úgy tűnt - a távolabbi jövőbe tolódott. A forradalom leverése utáni új helyzetben az MSZMP Agrárpolitikai Tézisei foglalta össze első ízben az MSZMP követendő agrárpolitikáját. A Tézisek a párt szövetségi politikájának felvázolása után a fő hangsúlyt a mezőgazdasági termelés mennyiségének és belterjességének a fokozására helyezte. Az újabb szövetkezetesítési kampány elindítását az MSZMP KB 1958. decemberi határozata rendelte el. A kisüzemi mezőgazdaságot 1961 végére lényegében felszámolták, ekkor az ország szántóterületének 95,6%-a tartozott az állami és termelőszövetkezeti szektorhoz, ezen belül 79% a tsz-hez. A szövetkezetek zöme - az első elképzelésektől eltérően - termelőszövetkezetként alakult meg, az alacsonyabb formájú szövetkezetek aránya alig 3%-ot tett ki. A tszcs-k elsősorban Szabolcs és Pest homokos, Borsod hegyes vidékein működtek 1965-ban kb. 60 ezer taggal, Bács és Pest megye homokos területein nagy számban alakultak szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek, voltak ezen kívül méhészettel, kisállattenyésztéssel foglakozó társulások is. Egyéni gazdák birtokában összefüggő terület az Őrségben és Borsod megye hegyvidékén maradt. Harmadszori nekifutásra azért adta fel a magyar paraszt ellenállásának utolsó morzsáját, mert ekkorra már előrehaladt az a folyamat, amit a hagyományos falusi társadalom felbomlásának nevez a szociológiai irodalom. Az ötvenes évek derekán a falvakban már sem a földterület nagysága, sem a gazdálkodás minősége nem jelezett valóságos társadalmi státust. A paraszti családok tagjainak munkavállalása és jövedelemszerzése a különböző szektorokban "aláásta a családi munkamegosztás és hierarchia alapjait is". Az 1950-es évek közepére-végére elhalványult a tradicionális falusi társadalom megszokott értékrendje. Ezzel a magyar paraszt elveszítette morális tartásának utolsó morzsáját is, ami megkönnyítette az agitálók dolgát. Az átszervezés nagyon sokba került és - legalábbis rövid távon - kicsi volt a hozadéka, bár a kettős feladat másik részét (ti. hogy a mezőgazdasági kibocsátás növekedjen az átszervezés alatt is) 1958 és 1960 között teljesítették. 1960-tól kezdve azonban - ami az 1961-es évvel együtt még az átszervezés éve volt - a mezőgazdasági kibocsátás stagnált, egyes fontos területeken pedig egyenesen visszaesett, ezért alapvető szükségleteket (kenyérgabona, takarmánygabona, hús) csak rendszeres importból lehetett kielégíteni. A szövetkezetesítés várakozáson felüli üteme tovább élezte az amúgy is súlyos gondokkal küszködő magyar gazdaság külső és belső egyensúlyi helyzetét. A szövetkezeti gazdálkodás közgazdasági feltételeit úgy alakították ki, hogy a legtöbb termelőszövetkezete saját önálló gazdálkodásra, akkumulációra (felhalmozásra, bővített újratermelésre) csak állami hitelek és támogatás mellett volt képes. Az állam a jövedelem redisztribúciójával kezében tartotta az egyébként nem tervkötelezett tsz-ek irányításának és ellenőrzésének leghatékonyabb gazdaságpolitikai eszközét. A szövetkezetesítés utolsó hullámát ismét a parasztság faluról és mezőgazdaságból történő menekülése kísérte. A munkás és alkalmazott keresők száma 1958 közepétől 1960 közepéig 330 ezer fővel (a nyugdíjazásokat és a halálozás miatti pótlásokat is beleértve 440 000 fővel) nőtt. Ennek legfőbb forrását, kb. 250 000 főt az egy holdnál nagyobb gazdasággal rendelkező egyéniek és tsz tagok alkották. A faluról elsősorban a fiatalok vándoroltak el, ezért a tagság átlagéletkora 1964-ben 54 évre, a gyenge tsz-ekben pedig 60 évre emelkedett. Munkacsúcsok idején nagy volt a mezőgazdasági munkaerőhiány, télen meg nem tudták a tagokat foglalkoztatni. | ||
Tevékenységek | ||
| ||
Követelmények | ||
A tananyagot akkor sajátított el, ha képes | ||
|
Önellenőrző tesztek | |||||||||||||||
1. Az 1956 utáni új agrárpolitika néhány elemét soroljuk fel. Válassza ki az állami gabonaalap összegyűjtésének ún. biztosított elemeit.
![]() | |||||||||||||||
2. Az 1956 után agrárpolitikában bekövetkező változtatásokkal kapcsolatos állításokat olvashat az alábbiakban. Döntse el, hogy igazak vagy hamisak az alábbi állítások.
![]() | |||||||||||||||
3. Rakja időrendi sorrendbe az alábbi terveket | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
A sorrend:
![]() | |||||||||||||||
4. Az alábbiakban a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos fogalmakat és azok definícióit soroljuk fel. Párosítsa a kategóriákat a definíciókkal. a) egyszerűbb társulások ![]() | |||||||||||||||
5. A termelőszövetkezetesítés utolsó hullámával kapcsolatos fontos eseményeket is időpontokat sorolunk fel az alábbiakban. Párosítsa a fogalmakat és az időpontokat. Időpontok: ![]() |