KURZUS: Környezetvédelem
MODUL: I. modul: A környezetvédelem alapjai
3. lecke: Fenntartható fejlődés és ökológiai lábnyom
Cél: A lecke célja, hogy a hallgató a fenntartható fejlődés, az ökológiai lábnyom, a biokapacitás fogalmainak és utóbbi kettő értékeinek ismeretében megértse, hogy az emberiség és ezzel a Föld legnagyobb környezeti problémáinak gyökere a túlfogyasztás és az egyenlőtlenség. | |||
Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes | |||
| |||
Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 45 percre lesz szüksége. | |||
Kulcsfogalmak: | |||
| |||
1. A fenntartható fejlődés fogalmai | |||
| |||
Napjainkra világossá vált, hogy a jelenleg általánosan használt technológiákkal és jellemző fogyasztási szemlélettel nem lehet kielégíteni sem a ma élő hétmilliárdnyi, sem a 2050 környékén várható kilencmilliárdnyi ember jóléti igényeit - ehhez a rendelkezésünkre álló Föld nem elegendő. A társadalmaknak változtatniuk kell eddig követett értékeiken és céljaikon: a "jólét" (anyagi dimenziók) helyett a "jóllétet" (anyagi, szellemi és lelki dimenziók is) kell középpontba állítanunk, valamint kiemelten fontos lesz azon feltételek, korlátok megállapítása, melyeket figyelembe kell venni és nem szabad átlépni a jó élet feltételeinek biztosítása vagy kiterjesztése során. A fenntarthatóság jelentős külső meghatározottsága miatt fel kell készülnünk arra a lehetőségre is, hogy a nemzetközi fenntarthatósági erőfeszítések nem biztos, hogy elérik céljaikat, ezért a mi feladataink súlypontja a megelőzéstől lassan az alkalmazkodás felé tolódik. | |||
A fenntartható fejlődés jelentését az elmúlt évtizedekben többféleképpen megfogalmazták. A nemzetközi politikában széleskörűen elfogadott, az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságában megadott meghatározás szerint "a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk szükségleteinek kielégítését" (Közös jövőnk - Brundtland-jelentés, 1987). | |||
A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata (Tokió, 2000) szerint "a fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg" (Átmenet a fenntarthatóság felé, Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000). | |||
A fenti - és még ezeken kívül számos egyéb - definícióban használt "szükséglet" fogalom meglehetősen szubjektív, és problémás annak pontosabb meghatározása is, hogy mi a fejlődés célja és lehetséges mértéke. | |||
Hazánk Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiája megfogalmazása szerint "a fenntartható fejlődés az ember boldog és értelmes életvitelének előmozdítását és a közjó kiteljesítését célozza úgy, hogy az emberi tevékenységek a Föld környezeti eltartó-képessége szabta határokon belül maradnak, és a gyarapítható, fejleszthető emberi, társadalmi és gazdasági erőforrások terén gondoskodunk ezek megfelelő mennyiségi és minőségi állapotának fenntartásáról, bővítéséről, illetve javításáról. A jövő nemzedékekért viselt felelősségünk értelmében a négy nemzeti erőforrás - természeti, gazdasági, társadalmi és humán - megfelelő szintű fenntartását, megőrzését és gyarapítását folyamatosan biztosítanunk kell. Eszerint a fenntarthatósági politika az utódaink erőforrásait bővítő, az ilyen beruházásokat ösztönző, valamint az erőforrásokat felélő döntéseket visszaszorító politikai cselekvések együttese." ("A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója", Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, 2013). | |||
2. Ökológiai lábnyom és biokapacitás | |||
| |||
Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy adott egyén mekkora biológiailag produktív területet igényel annak érdekében, hogy fedezze anyag- és energiafogyasztásait, továbbá asszimilálja az általa kibocsátott hulladékokat, az aktuálisan alkalmazott technológiai színvonal és erőforrás-gazdálkodási megoldások mellett. Voltaképpen az a terület, amely egyetlen ember hosszú távú fennmaradásához szükséges (fenntartható módon). Terület kell az általa felhasznált javak létrehozásához, az általa elfogyasztott energia előállításához, az általa termelt felesleges anyagok ártalmatlanításához és visszaalakításához. Az ökológiai lábnyom mértékegysége a globális hektár/fő. A globális hektár olyan területet kifejező mértékegység, amelynek a termékenysége a világátlagnak felel meg. Minden ország lakóira más méretű ökológiai lábnyom jellemző. Az ökológiai lábnyom kiszámolható nemcsak egyes emberekre, hanem csoportokra, régiókra, országokra vagy akár tevékenységekre, vállalkozásokra, rendezvényekre stb. is. | |||
Az ökológiai lábnyom az emberi tevékenységek során használt földterületek és halászati területek összességeként számolható. Hat tényezőből tevődik össze: | |||
Szén lábnyom: A fosszilis erőforrások elégetéséből, a földhasználat-változásból és kémiai folyamatokból keletkező CO2 elnyeléséhez szükséges erdőterület nagysága. | |||
Legelő lábnyom: Annak a területnek a nagysága, amely a hús- és tejtermékekért, irháért és gyapjúért tartott állatállomány eltartásához szükséges. | |||
Erdő lábnyom: Az éves rönkfa, papíralapanyag-, faáru és tűzifa-felhasználás alapján becsült terület. | |||
Halászati lábnyom: A különböző tengeri és édesvízi fajok halászati adatai alapján, valamint az újratermelési igényeik alapján becsült érték. | |||
Szántó lábnyom: Az emberi fogyasztásra, állati takarmányozásra és bioüzemanyagok előállítására termelt növények termesztésének területigénye. | |||
Beépített területek: Az emberi infrastruktúrához (pl. közlekedés, lakások, ipari létesítmények, vízi erőművek tározói) szükséges földterület nagysága. | |||
Az ökológiai lábnyom kiszámítására sokféle módszer létezik. A leggyakrabban figyelembe vett tényezők a fentiek alapján a táplálék, a lakásviszonyok, a közlekedés, a fogyasztási cikkek és szolgáltatások igénybevétele. A számítások elemei pl.: az a terület, ahol a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelhető, az a legelőnagyság, amely a hústermeléshez nélkülözhetetlen, a fa- és papírfogyasztásunkat fedező erdőterület, a hal, rák és más vízi állatok fogyasztásával arányos tenger, az infrastruktúrához szükséges földterület, az az erdőterület, amely az energiafogyasztás során keletkező szén-dioxidot megköti. | |||
| |||
2013-ban a globális ökológiai lábnyom 20,6 milliárd globális hektár volt, ami 2,86 globális hektárt jelent fejenként. A legmagasabb és legalacsonyabb ökológiai lábnyommal rendelkező országokat az 1. táblázat foglalja össze. Hazánk ökológiai lábnyoma 2013-ban 3,27 globális hektár/fő volt. | |||
| |||
| |||
A biokapacitás (biológiai kapacitás) az ökoszisztémák azon képességének mértéke, hogy hasznos biológiai anyagokat állítsanak elő, és hogy abszorbeálják a hulladékokat az emberi tevékenységekből, az aktuálisan alkalmazott technológiai színvonal mellett. Számszerűen a biokapacitás a rendelkezésre álló bioproduktív területek nagysága (szárazföld és tenger együtt), mely maximálisan rendelkezésre áll arra a célra, hogy a termékek, szolgáltatások iránti igényünket megtermeljük, és a termelt szennyeződéseinket elnyelessük. Fontos megjegyezni, hogy a biokapacitás nem számol az egyéb vadon élő fajok területigényével. | |||
2013-ban a Föld teljes biológiai kapacitása 12,23 milliárd globális hektár volt, ami 1,71 globális hektárt jelent fejenként. Hazánk biokapacitása 2013-ban 2,35 globális hektár/fő volt. A legmagasabb és legalacsonyabb biokapacitással rendelkező országokat a 2. táblázat foglalja össze. | |||
| |||
| |||
Az 1. ábrán az emberiség ökológiai lábnyomának és a Föld biokapacitásának időbeli alakulását láthatjuk. Mindkettő növekedett, azonban az ökológiai lábnyom gyorsabban, mint a biokapacitás, ami azt jelenti, hogy a Föld termőképességének növekedése nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a Föld növekvő népességének növekvő szükségleteit. | |||
| |||
A 2., 3. és 4. ábrán azt követhetjük nyomon, hogy a teljes emberiségnek az idő múlásával mekkora területre van szüksége az életéhez, Földbolygó-egységben kifejezve. Napjainkban az emberiség összes területigénye kb. másfél Föld bolygóval egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a Földnek kb. másfél évre van szüksége ahhoz, hogy regenerálja azt, amit az emberiség egy év alatt elhasznál. | |||
| |||
| |||
| |||
A rendelkezésre álló biokapacitás és az ökológiai lábnyom különbsége azt a deficitet mutatja, amellyel lehetőségeinket túllépve más országokat vagy a jövő generációkat terheljük, illetve ha pozitív, a további lehetőségeinket, amely még rendelkezésünkre állhat igényeink növelésére (5., 6., 7. ábra). Bár vannak olyan országok, ahol lokálisan tartalékokról beszélhetünk (ökológiai hitelezők), globálisan deficittel kell számolnunk. 2013-ban ez a deficit 8,37 milliárd globális hektár, ami 1,15 globális hektár hiány fejenként. | |||
| |||
| |||
| |||
| |||
A legtöbb magas jövedelmű országban az egy főre jutó ökológiai lábnyom több évtizede meghaladja a fejenként rendelkezésre álló biokapacitást, ami azt jelenti, hogy ezek az országok erősen függnek a fejlődő országok természeti erőforrásaitól. A szegényebb országok eleve alacsonyabb ökológiai lábnyoma az elmúlt évtizedek során többségükben alig emelkedett. Ugyanakkor az ökoszisztéma szolgáltatások relatív csökkenése leginkább a legszegényebb országokat sújtja. Látnunk kell, hogy a hangsúly egyesek mértéktelen túlfogyasztásán van, és nem azon a sok emberen, aki nagyon keveset fogyaszt. | |||
| |||
Ökológiai túllövés állapota akkor áll elő, amikor az emberi igények meghaladják a természetes ökoszisztémák regeneratív kapacitásait. A globális, azaz a bolygó szintű túllövés akkor áll elő, amikor az emberiség erőforrás igényei és hulladéktermelése (mint amilyen bizonyos értelemben a CO2-kibocsátás is) meghaladja a bioszféra regeneratív és abszorpciós kapacitásait. Azaz az ökológiai túllövés akkor következik be, ha az ökológiai lábnyom nagyobb, mint a biokapacitás, a rendelkezésre álló terület (8. ábra). Az ökológiai túllövés napja azt mutatja meg, hogy hány nap alatt éli fel az emberiség a bioszféra egy év alatt rendelkezésre álló teljes biokapacitását. Azt a napot jelöli egy adott évben (fiktíven, ám szemléletesen), amikor az emberiség egy évre jutó ökológiai szolgáltatások és erőforrások iránti igénye eléri a Föld éves megújulási képessége által előállított erőforrások mennyiségét, ugyanazon évre vonatkozóan. Hogyan lehetséges az, hogy a Föld mégis képes eltartani a több mint 7 milliárdos lakosságot, hogyan tudjuk fenntartani a deficitet? Úgy, hogy az emberiség elkezdte felélni a természeti tőkét, illetve felhalmozni a hulladékokat, elsődlegesen a szén-dioxid túlzott mértékű kibocsátásával, amely a légköri feldúsulását eredményezi. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a túllövés napjától kezdve a tőkénk feléléséből, a Föld tartalékaiból fedezzük szükségleteinket. | |||
| |||
A túllövést szemléletesen a következőképpen is magyarázhatjuk. Tételezzük fel, hogy egy családnak 10 millió Ft tőkéje van (a Föld természeti erőforrásai), ami éves szinten 1,2 millió Ft kamatot fizet (természeti tőke hozamai), egyéb bevétele viszont nincs. Ha a kiadásainak összege (az emberiség igénye) nem haladja meg a 100 ezer Ft-ot havonta, azaz az 1,2 millió Ft-ot évente, akkor ez az állapot hosszú távon fenntartható. Ha azonban megnöveli a fogyasztását, és pl. 120 ezer Ft-ot költ havonta, akkor ezt csak a meglévő tőkéje terhére tudja finanszírozni, az éves kamat már nem elég. Esetünkben éves szinten 240 ezer Ft-tal megnő a kiadása, azaz az egész évet tekintve a 10. hónap végén elfogy a szokásos éves kamat, és az utolsó két hónap a tőke terhére megy. Bekövetkezik a túllövés, hozzá kell nyúlni a tőkéhez. A tőke csökkenése miatt a következő évben kicsit alacsonyabb is lesz a kamat, és ha továbbra is 120 ezer Ft-ot költenek havonta, akkor az év vége felé ismét a tőkéhez kell nyúlni, amely ismét kicsit kevesebb kamatot tud majd hozni. Ha a kiadás tovább nő, még gyorsabb a tőke fogyása. Mindez azonban csak addig tartható fenn, amíg a tőke kitart. Utána összeomlás várható. Ennek elkerülésére nyilvánvalóan önszabályozással kell élni, a kiadásokat (igényeinket) 100 ezer Ft alá kellene csökkenteni, illetve a tőkét és/vagy a kamatot valahogyan megnövelni. | |||
A túllövés napjának kiszámítása: | |||
[a világ biokapacitása / a világ ökológiai lábnyoma] × 365 = Ökológiai Túllövés Napja (Earth Overshoot Day). | |||
A túllövés napja 1987-ben december 19-én volt, ezzel szemben 2016-ban már augusztus 6-án, 2017-ben augusztus 2-án. Egyes jelzések szerint 2050-ben január 1-jén lesz az ökológiai túllövés napja, amikor már két bolygó kellene az emberiség igényeinek fedezésére. |
Önellenőrző kérdések | ||
1. Hogyan definiálta a Bruntland Bizottság a fenntartható fejlődés fogalmát? | ||
2. Mi az ökológiai lábnyom, mi a mértékegysége? | ||
3. Mit jelent a biokapacitás, mi a mértékegysége? | ||
4. Mit jelent az ökológiai túllövés, és hogyan határozzuk meg a túllövés napját? | ||
5. Sorolja fel az ökológiai lábnyom kiszámításának fő tényezőit (6)! | ||
6. Állítsa sorrendbe az alább komponenseket aszerint, hogy az ökológiai lábnyom összetevőjeként mekkora a területigénye, a legnagyobb területigényűvel kezdje! | ||
7. Mekkora a Föld egészére vonatkozó ökológiai lábnyom? | ||
8. Mekkora Magyarország ökológiai lábnyoma? | ||
9. Mekkora a Föld biokapacitása? | ||
10. Mekkora a Magyarország biokapacitása? | ||
11. 2015-ben hány Földbolygóra lenne szüksége az emberiségnek szükségletei kielégítésére? Ez mit jelent számunkra? | ||
12. 2016-ban melyik hónapban volt a túllövés napja? |