KURZUS: Környezetvédelem

MODUL: VII. modul: Hulladékgazdálkodás

19. lecke: Hulladékgazdálkodás

Cél: A lecke célja, hogy a hallgató megismerje a hulladékgazdálkodás tevékenységeit, azok prioritását annak érdekében, hogy későbbi szakterületén és magánéletében ennek megfelelően tekintsen a hulladékokra és azok kezelési, ártalmatlanítási lehetőségeire. Felismerje, hogy a hulladék másodnyersanyagforrásként szerepet játszhat a Föld erőforrásainak kímélésében.

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes

  • definiálni a hulladékgazdálkodás fogalmát,
  • felsorolni a hulladékgazdálkodás feladatait azok prioritási sorrendjében,
  • felsorolni a hulladékkeletkezés megelőzésnek intézkedéseit,
  • felsorolni és saját szavaival bemutatni az egyes hulladékhasznosítási technológiákat,
  • saját szavaival elmagyarázni az újrahasználat és az újrahasznosítás közti különbséget,
  • felsorolni a lakossági szelektív hulladékgyűjtés alapvető hulladék csoportjait,
  • saját szavaival elmagyarázni a hulladékgyűjtő udvarok és hulladékgyűjtő szigetek közti különbséget,
  • felsorolni és saját szavaival bemutatni az egyes hulladék ártalmatlanítási technológiákat.

Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 60 percre lesz szüksége.

Kulcsfogalmak:

  • hulladékgazdálkodás
  • újrahasználat
  • újrahasznosítás
  • hulladékgyűjtő udvarok
  • hulladékgyűjtő szigetek
  • komposztálás
  • biogáz előállítás
  • hulladékégetés
  • hulladéklerakás
  • hulladékgyűjtő udvar
  • hulladékgyűjtő sziget
1. Hulladékgazdálkodás
  • Jegyezze meg a hulladékgazdálkodás fogalmát!
  • Az 1., 2. és 3. ábra tanulmányozásával sajátítsa el a hulladékgazdálkodás prioritási sorrendjét!
  • Kövesse végig saját kommunális hulladékának sorsát a 3. ábrán!

A hulladékgazdálkodás a környezetvédelem egyik fontos szakterülete. Kulcsszerepe van a környezeti elemek (föld, víz, levegő, élővilág, épített környezet) minőségének és a természeti erőforrásoknak a védelmében, egyben eredményesen segítheti a gazdasági hatékonyságot.

A hulladékgazdálkodás a hulladékok káros hatása elleni védelemnek a hulladékok teljes életciklusára kiterjedő tevékenységek összehangolt sorozata. Gyakorlatilag a hulladékok keletkezésének megelőzését, csökkentését, a keletkezett hulladékok elkülönített gyűjtését és hasznosítását, a nem hasznosítható hulladékok környezetszennyezés nélküli átmeneti tárolását és ártalmatlanítását foglalja magában. A tevékenységhez hazánkban jelenleg a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény ad átfogó jogszabályi keretet.

A hulladékgazdálkodás prioritási sorrendje (egyben a korszerű hulladék-gazdálkodás feladatai) a következő (1., 2., 3. ábra):

  • a megelőzés,
  • az újrahasználat,
  • a hasznosítás,
  • az ártalmatlanítás.
A hulladékgazdálkodás prioritási sorrendje
1. ábra
Fogyasztói magatartás - szemléletváltás
2. ábra
Települési szilárd hulladékok hasznosítása és ártalmatlanítása
3. ábra
1.1. Megelőzés

Jegyezze meg a megelőzésre szolgáló intézkedéseket! Keressen példákat szakterületén a megelőző intézkedésekre!

A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése a következő intézkedésekkel segíthető elő:

  • anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazása;
  • az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartása;
  • a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítása;
  • a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltása.
1.2. Újrahasználat

Jegyezze meg az újrahasználat jellemzőit!

Az újrahasználat a hulladékká vált terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása. Ilyen például a visszaváltott üvegek (pl. sörösüveg) újratöltése. A többször felhasznált, újra tölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká.

1.3. Hasznosítás

Jegyezze meg a hulladékhasznosítás módjait!

A hulladék hasznosítására vonatkozó alapvető követelmény, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél nagyobb környezetterhelést ne okozzon, a hasznosítási technológia alkalmazása ne veszélyeztesse az emberi egészséget és a környezetet, valamint az elérhető eredményhez képest ne jelentsen túlzott mértékű gazdasági terhet. Összefoglalva: a hulladékot akkor lehet és kell hasznosítani, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott. Ha a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve (szelektíven) kell gyűjteni. Az elkülönített hulladékgyűjtés tehát nem cél, hanem a hasznosítás eszköze.

A megelőző intézkedések ellenére képződő hulladék hasznosítása történhet:

  • a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználásával (újrahasznosítás);
  • a hulladék valamely újrafeldolgozható összetevőjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés);
  • a hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás);
  • a biológiailag lebomló szerves anyagok aerob vagy anaerob lebontásával (pl. komposztálás, biogáz előállítás), és további felhasználásra alkalmassá tételével.
1.3.1. Újrahasznosítás

Jegyezze meg az újrahasznosítás jellemzőit!

Az újrahasznosítás a hulladékká vált terméknek anyagában történő, akár többszöri felhasználását jelenti. Az újrahasznosítás során a hulladék anyagok kinyerése és új termékekké történő feldolgozása történik meg, amely során a megfelelően előkészített hulladékot a termelő iparágak másodnyersanyagként feldolgozzák. Így ami a gazdaság egyik szereplőjének hulladék, az a másiknak alapanyag. Az újrahasznosítás ezért nemcsak a hulladékok mennyiségét csökkenti, hanem az elsődleges nyersanyagok felhasználásának csökkentésével Földünk erőforrásait is kíméli.

Az újrahasznosítás alapja a szelektív hulladékgyűjtés (1. kép). Ezáltal megakadályozható, hogy a veszélyes, illetve bomló szerves anyagok szennyezzék a hasznosítható frakciókat. Létezik egy költségesebb megoldás is, amelynél az ömlesztve begyűjtött hulladékot a lerakótelepeken válogatják szét különböző eljárásokkal. Az eljárás költséges, mert a hulladék utólagos szétválogatása bonyolult technológiát igényel.

Papír hulladék válogatómű
1. kép

A legfontosabb szempont, hogy a visszanyert alapanyaggal nyersanyagot lehessen kiváltani a termelésben. A leggazdaságosabban újrahasznosítható anyagok a papír, az üveg, az acél és az alumínium. Anyagában történő újrahasznosítás történhet pl. a papírgyárakban, fémfeldolgozókban, bútorlap gyártásban, műanyag feldolgozókban, üveggyárakban, építőiparban, vegyiparban.

Az újrahasznosítási programok ráébresztik az embereket arra - kiváltképp, ha szelektív települési hulladékgyűjtést folytatnak -, hogy mennyi és milyen típusú felesleges hulladékot termelnek.

Jegyezze meg a lakossági szelektív hulladékgyűjtés alapvető csoportjait! Gondoljon vissza arra, hogy az elmúlt héten milyen hulladékokat gyűjtött vagy gyűjthetett volna szelektíven!

A lakossági szelektív hulladékgyűjtés alapvető hulladék csoportjai:

  • Lakossági veszélyes hulladékok: szárazelemek, akkumulátorok, gyógyszerek, fáradt olaj, sütőzsiradék, növényvédő szerek, fénycső, izzó, festék- és lakkmaradékok és csomagolóeszközeik.
  • Hasznosítható hulladékok, melyeket még külön-külön érdemes gyűjteni: papír (karton, fekete-fehér és színes újság, vegyes papír), üveg (fehér és színes), műanyagok (flakonok, fóliák), fémek, textíliák (fehér és vegyes) és a komposztálható szerves hulladékok.
  • Egyéb nagydarabos hulladékok: bútorok, tönkrement elektronikai termékek, gumiabroncsok, hűtőszekrények stb.

Gyűjtse ki és jegyezze meg a hulladékudvarok és a hulladékgyűjtő szigetek közti különbségeket! Segítségül használja a 2., 3., 4. képeket is!

Nézzen utána, hogy hol van az Önhöz legközelebbi hulladékudvar és hulladékgyűjtő sziget!

A hulladékhasznosítás legfontosabb technikai, infrastrukturális és szolgáltatási feltételei a hulladékgyűjtő udvarok és szigetek. A hulladékgyűjtő udvarok (2. kép) feladata a lakosság által beszállított hulladékok szakszerű átvétele, a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása és a hulladékok rendszeres elszállításának szervezése az újrahasznosító helyekre vagy az ártalmatlanító telepekre.

A hulladékgyűjtő szigeteket a közterületeken helyezik el, felügyelet nélküliek, a lakosság az itt található szelektív hulladékgyűjtő edényekbe helyezheti el a megfelelő hulladékokat (3., 4. kép).

Hulladékgyűjtő udvar (fotó: Buruzs A.)
2. kép
Hulladékgyűjtő sziget (fotó: Buruzs A.)
3. kép
A szelektív hulladékgyűjtő edények színei
4. kép
1.3.2. Komposztálás

Jegyezze meg a komposztálás jellemzőit, és gyűjtse ki, hogy milyen hulladékok esetében alkalmazható!

A komposztálás célja a szerves anyagokat tartalmazó hulladék mikroorganizmusok általi aerob (oxigén jelenlétében történő) lebontása. Ehhez megfelelő környezeti feltételek megteremtésére van szükség. A komposztálás során a hulladék komposzttá alakul, azaz szervetlen ásványi anyagokká és stabil szerves anyagokká bomlik (5. kép). A komposzt a mezőgazdaságban talajjavításra hasznosítható. A komposztálás hatékony eljárás a kerti hulladékok és ételmaradékok feldolgozására, de nem használható minden hulladéktípus esetében. A komposztálandó hulladéknak mérgező és biológiailag nem lebomló anyagot tartalmaznia nem szabad, mert ezek nem úgy bomlanak le, mint a biológiai anyagok, vagy ha lebomlanak, mérgező anyagok keletkeznek, és a komposzt mezőgazdaságilag használhatatlanná válik. Ha azonban a komposztálandó települési hulladék mikroorganizmusokat, stabil szervetlen anyagokat és sok nedvességet tartalmaz, megfelelő kezeléssel jó minőségű komposzt nyerhető.

Komposzt
5. kép
1.3.3. Biogáz előállítás

Jegyezze meg a biogáz előállításának jellemzőit, és gyűjtse ki, hogy milyen hulladékok esetében alkalmazható!

A biogáz előállítása zárt rendszerű erjesztő tankokban történik a végbemenő anaerob (oxigén jelenléte nélküli) folyamatok hatására. Az elgázosításra szánt szerves hulladék nagy nedvességtartalmú kell legyen, toxikus anyagot nem tartalmazhat. Az elgázosítás lúgos közeg és 20-30 közötti szén/nitrogén arányszám mellett történik, így 1 kg elgázosítható anyagból 0,25-0,5 m3 gáz keletkezik, mely 15-60% metánt tartalmaz.

1.3.4. Hulladékégetés
  • Jegyezze meg a hulladékégetés jellemzőit!
  • Gyűjtse ki a hulladékégetés előnyeit, az ellene szóló érveket és a megoldandó problémákat! Segítségül tanulmányozza a 4. ábrát, tekintse meg a 6., 7. képet!

A hulladékégetés, mint hasznosítási eljárás célja a hulladékban levő energia kinyerése termikus hasznosítás céljából. A hulladékégetés a hulladékok 800-1500 °C-on történő elégetését jelenti. Az égetés során a hulladék szervesanyag-tartalma gázokká és vízzé ég el, majd füstgáz formájában távozik a tűztérből (4. ábra, 6., 7. kép). Az eljárás előnye, hogy csökkenti a hulladék, a veszélyes hulladék (olajok, fenolok) mennyiségét és energiatermeléssel járó folyamat. A települési hulladékok viszonylag magas energiatartalma lehetővé teszi, hogy az égetőmű mint kisebb erőmű legyen üzemeltethető. A hulladékégetés ellen szól a hulladékban található értékes másodnyersanyagok elvesztése. A megoldandó problémát a keletkező füstgázok és visszamaradt salakanyagok, pernye megfelelő kezelése jelenti.

A kommunális hulladékégető munkafázisai
4. ábra
Fővárosi Hulladékhasznosító Mű
6. kép
Égetésre váró vegyes háztartási hulladék
7. kép
1.4. Ártalmatlanítás

A hulladékgazdálkodási törvény rendelkezése szerint ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. Az ártalmatlanítás módjai az égetés és a lerakás.

1.4.1. Égetés

Gyűjtse ki és jegyezze meg, hogy miben különbözik a hasznosítás és az ártalmatlanítás céljára szolgáló égetés!

Az égetés, mint ártalmatlanítási eszköz elsősorban az önállóan nem éghető hulladékfajták kezelésére szolgál. Ez esetben nem az energianyerés a cél, mivel ezek az anyagok támasztófűtéssel égethetők el, azaz energia befektetése szükséges. Egyes veszélyes (pl. fertőző orvosi) hulladékok ártalmatlanításának azonban ez a legalkalmasabb módja (8. kép).

A dorogi veszélyes hulladék égető mű
8. kép
1.4.2. Lerakás

Jegyezze meg a korszerű hulladéklerakókban alkalmazott kockázatcsökkentő technológiákat! Segítségül tanulmányozza a 9. és 10. képet is!

A hulladéklerakás a legvégső hulladékgazdálkodási eszköz. A mindenképp lerakásra kerülő hulladék térfogatát tömörítéssel lehet csökkenteni mind gyűjtéskor, mind lerakáskor. A hulladéklerakók sem művelésük alatt, sem feltöltésük után nem válhat(ná)nak egészségügyi vagy környezeti veszélyforrássá. A kockázatok ellen megfelelő technológiákkal védekezhetünk:

  • a lerakó megfelelő helyének kiválasztása (pl. megfelelő geológiai adottságok);
  • a lerakó szigetelése (agyag, geomembrán, fólia);
  • a hulladék takarása: napi, heti, végleges (9. kép);
  • csurgalékvíz-kezelés (a lerakóban keletkező vagy kívülről bejutott vizek összegyűjtése, megtisztítása);
  • a lerakógázok (biogáz) összegyűjtése, égetése;
  • a környezetminőség folyamatos ellenőrzése (monitoring);
  • a lerakó végleges bezárását követően végleges takarás és karbantartás.
Rendezett, takart hulladéklerakás
9. kép

A nem megfelelő szigeteléssel ellátott, takarás nélküli és illegális hulladéklerakók esetén a környezeti kockázat (talaj, víz, levegő szennyezése, közegészségügyi veszély, tájképrombolás) óriási lehet (10. kép).

Takarás nélküli hulladéklerakás
10. kép
Önellenőrző kérdések

1. Definiálja a hulladékgazdálkodás fogalmát!

2. Sorolja fel a hulladékgazdálkodás feladatait azok prioritási sorrendjében (a legfontosabbal kezdje)!

3. Milyen hulladékkeletkezést megelőző intézkedések lehetnek?

4. Sorolja fel az egyes hulladékhasznosítási technológiákat!

5. Mit jelent az újrahasználat?

6. Mi az újrahasznosítás?

7. Sorolja fel, hogy milyen típusú hulladékok szerepelnek a lakossági szelektív hulladékgyűjtésben!

8. Mi a hulladékgyűjtő udvar célja?

9. Mire való a hulladékgyűjtő sziget?

10. Mutassa be egy-egy mondatban az ártalmatlanítás módjait!