KURZUS: Környezetvédelem

MODUL: VI. modul: Természetvédelem

15. lecke: A természetvédelem célja, a biodiverzitás és veszélyeztető tényezői

A természetvédelem már a környezetvédelem előtt kialakult. Az emberi társadalom tevékenysége során megváltoztatta a környezetét, amit az élővilág megváltozásán keresztül észlelt. Fajok, természeti erőforrások tűntek el. A forrástúlhasználat hatásai ellen az emberek elvándorlással védekeztek, amíg kivitelezhető volt. Később kénytelenek voltak korlátozásokat bevezetni (pl. fakitermelésre, vadászatra). Az emberiség történetében számos faj és életközösség kipusztítását dokumentálták. A modern természetvédelem célja, hogy a fejlett jogrendszert és nemzetközi együttműködéseket kihasználva az ökológia és a környezetvédelmi biológia eredményeire támaszkodva a lehető legtöbb fajt megvédjen a kipusztulástól, valamint az életközösségeket eredeti állapotukban - beleértve a természetes változási folyamataikat - megőrizze.

Cél: A lecke célja, hogy a hallgató megismerje a természetvédelem tárgyait és a biodiverzitás veszélyeztető tényezőit.

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes

  • definiálni a természetvédelem fogalmát,
  • felsorolni az élő és élettelen természeti értékeket,
  • definiálni genetikai diverzitás, fajdiverzitás, ökológiai diverzitás fogalmát,
  • számszerűen értékelni a fajkihalások jelenlegi ütemét,
  • felsorolni és jellemezni a biodiverzitás veszélyeztető tényezőit,
  • felismerni az özönfajok definícióját,
  • legalább egy-egy özönnövény és -állatfajt megnevezni.

Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 45 percre lesz szüksége.

Kulcsfogalmak:

  • természetvédelem
  • genetikai diverzitás
  • fajdiverzitás
  • ökológiai diverzitás
  • özönfajok
1. A természetvédelem célja
  • Jegyezze meg a természetvédelem fogalmát!
  • Gyűjtse ki és jegyezze meg az élő és élettelen természeti értékeket!
  • Keressen rájuk konkrét példákat lakóhelye környezetében!

A természetvédelem olyan céltudatos, szervezet, intézményesített emberi illetve társadalmi tevékenység, amelynek célja a természet élő és élettelen értékeinek feltárása, kezelése, valamint megőrzése. A természetvédelem tárgyai, a természeti értékek az 1. ábra szerint csoportosíthatók.

A természeti értékek csoportosítása
1. ábra

Az élettelen természet értékei között a földtani értékek változatos csoportjába a földfelszín azon képződményei tartoznak, amelyek tudományos vagy esztétikai szempontból védelmet érdemelnek. Ilyenek a barlangok, sziklaalakzatok, őskövületek, különleges felszíni formák (szurdokvölgyek, felszíni karsztképződmények, futóhomok-formák, szikesek) stb. A víztani értékek különös figyelmet érdemelnek, egyrészt mivel az élővilág számára fontos nedves élőhelyeket nyújtanak, másrészt fokozott veszélyeztetettségük, visszaszorulásuk miatt (pl. lecsapolás, folyószabályozások). Közéjük tartoznak például a források, természetes tavak, mocsarak, lápok, vízesésesek. Ugyanakkor - különösen a kevés természetes élőhelyet tartalmazó területeken - nagy jelentősége van a mesterségesen kialakított vízfelületeknek is, mint a holtágak, halastavak és a csatornák.

Az élő természeti értékek közé tartoznak azok az őshonos növény és állatfajok, amelyek meghatározó vagy színező elemei értékes társulásoknak, amelyek maguk is élő természeti értékek. Kiemelt értékek a veszélyeztetett, erősen megfogyatkozott fajok, illetve társulások. Természeti értékeknek tekintjük a hagyományos háziasítással kialakult régi háziállat fajtákat is (ilyen például Magyarországon a magyar szürkemarha (1. kép), a rackajuh (2. kép) és a mangalica (3. kép)).

Magyar szürkemarhák
1. kép
Rackajuhok
2. kép
Mangalica
3. kép
2. Biodiverzitás
  • Jegyezze meg a biodiverzitás és három szintjének fogalmát!
  • Gyűjtse ki a legfajgazdagabb élőhelyeket!
  • Jegyezze meg a fajkihalások jelenlegi ütemét!

A biodiverzitás az élővilág sokféleségét jelenti, amely a természet legfőbb értéke. Többféleképpen értelmezhető, három szintjét érdemes elkülöníteni. A genetikai diverzitás fajon, populáción belüli genetikai változatosságot jelent. A fajdiverzitás az adott élőhelyen, területen vagy akár az egész Földön élő fajok számát jelöli. Kiterjeszthető faj feletti rendszertani kategóriákra is (taxondiverzitás). Az ökológiai diverzitás a populációk térbeli és időbeli mintázatában, kölcsönhatásaiban, az általuk létrehozott struktúrákban (egyed feletti szerveződési szintekben) megjelenő sokféleség.

A biológiai sokféleség nem egyenletesen magas a Fölön, még a természetes életközösséget tekintve sem. A leginkább fajgazdag élőhelyek a trópusi esőerdők, a korallzátonyok, a meleg tengerek és a trópusi tavak. Általában a sarkoktól az egyenlítő felé növekszik a fajszám mind a szárazföldön, mind az óceánokban, de magasabb a tengerszinthez közelebbi, csapadékos, napsugárzásban bővelkedő területeken. Adott helyen az élőhely geológiai változatossága alapját képezi magas biodiverzitásának is.

Napjainkig hozzávetőleg 1,5 millió fajt írtak le, azonban a legszerényebb becslések szerint is legalább 5 millió faj él a Földön (sok kutató 10, sőt 100 milliós fajszámot is elképzelhetőnek tart). Különösen az apró gerinctelenek, egysejtűek és gombák körében erősen hiányosak az ismereteink.

Míg korábbi földtörténeti korokban - a globális katasztrófákat leszámítva - természetes módon hozzávetőlegesen 2 faj pusztulhatott ki évtizedenként, az emberi tevékenység hatására 1600 óta a kihalások üteme átlagosan 25 faj/évtized, és egyre gyorsabban emelkedő tendenciát mutat. Mára az esőerdők irtási üteméből becsült fajkihalás (beleszámítva a nem ismert fajokat is) évente 20-30 000 faj, ami óránként 2-3 fajnak felel meg!

3. A biodiverzitást veszélyeztető tényezők

Jegyezze meg a biodiverzitást veszélyeztető 5 fő tényezőt és jellemzőit! Keressen rájuk példákat korábbi ismereteiből, közvetlen és tágabb környezetéből!

A biodiverzitás legfőbb veszélyeztető tényezői az élőhely-pusztulás, az élőhely-feldarabolódás, az élőhelyleromlás, a fajok túlhasznosítása, az idegenhonos fajok és a fertőző betegségek terjedése. A legtöbb fajt ezek közül legalább kettő érint.

3.1. Élőhelypusztulás

A ma kihalással veszélyeztetett gerincesek drasztikus megfogyatkozásának legfőbb oka az élőhelypusztítás. Eredeti, természetes élőhelyet alig találunk már a Földön. Az erdők kivágása, a túllegeltetés elsivatagosodáshoz vezetnek. A 2. ábra Földünk egykori és mai erdőterületeit (sötéttel jelölve) mutatja be. A legfelső térképen az ember elterjedése előtti természetes erdőborítás, a középső térképen a mai természetes és ültetett erdők területe, a legalsó térképen pedig a mai természetes erdők kiterjedése látható.

Tanulmányozza a 2. ábrán az erdők egykori és mai kiterjedését!

  • Keresse meg azokat a helyeket, ahol a legnagyobb volt az erdőterületek csökkenése!
  • Keressen olyan területeket, ahol mára gyakorlatilag megszűntek a természetes (nem háborgatott, nem művelt) erdők, csak művelt erdőterületek találhatóak!
  • Keresse meg, hogy hol van ma is jelentős természetes erdőborítás, és korábbi ismeretiből azonosítsa be, hogy ezek milyen erdők!
Földünk erdőborítása egykor és ma
2. ábra

A magas diverzitású élőhelyek közül nemcsak a trópusi erdők, hanem a korallzátonyok is nagy ütemben pusztulnak; mára több mint 10%-uk elpusztult, további 30% eltűnése rövid időn belül várható. A pusztulás oka a vízszennyezés, üledék-lerakódás, a kagylók, halak túlhasznosítása (különösen a "dinamitos halászat") és a globális éghajlatváltozás miatt melegedő tengervíz.

3.2. Élőhely-darabolódás

A nagy, összefüggő élőhelyek kisebb területek vesztése esetén is feldarabolódhatnak, ilyenkor élőhely-darabolódásról vagy élőhely-fragmentációról beszélünk. Tipikus esete az útépítés. Az élővilág számára a területegységben egyébként jelentéktelen veszteség valójában drasztikus hatást jelenthet. Gátolja a fajok mozgást (belterjesedést okoz), és megnő a szegélyek területe.

Google műholdtérképen keressen feldarabolódott esőerdő részeket (pl. Észak-Brazíliában)

3.3. Élőhelyleromlás és -szennyezés

Kevésbé látványos, ugyanakkor gyakran legalább olyan pusztító, mint az élőhelyek hirtelen eltűnése. Nemcsak a természetes élőhelyek degradációját (gyomosodás, erózió, szennyezések) jelenti, hanem a természetközeli élőhelyek leromlását is. Emberi hatásra kialakult gyepeken (sok hazai értékes fátlan társulásunk ilyen) a kaszálás elmaradása is élőhelyleromlást vált ki. Rovarirtó- és növényvédőszerek talajba, talajvízbe kerülése, vagy akár légszennyezés is okozhatja.

3.4. Túlhasznosítás

A túlzott vadászat és halászat dokumentáltan már az ipari forradalom előtt több faj kihalásához vezetett. Napjainkban a legális és illegális kereskedelem erős motivációt jelent számos faj tömeges összegyűjtésére és pusztítására. A 3. ábra a túlzott vadászat és halászat miatt veszélyeztetett gerinces fajok számát mutatja a Föld egyes régióiban. A 4. ábra a világtengerekből kifogott szardíniák mennyiségének erőteljes növekedését, majd a túlhalászat miatti csökkenését mutatja. Az utóbbi évtizedekben a halászat visszaesését az akvakultúrákban tenyésztett halakkal, kagylókkal és egyéb tengeri állatokkal igyekeznek kompenzálni, különösen Ázsia vizeiben (4. kép). Ez azonban az intenzív mezőgazdasághoz hasonló környezeti terhelést jelent a partközeli vizekre, félsós mocsarakra nézve, illetve azok élőhelyleromlásához vezet.

A túlzott vadászat és halászat miatt veszélyeztetett gerinces fajok száma a Föld egyes régióiban (UNEP GEO5 nyomán)
3. ábra
A világtengerekből kifogott szardíniák mennyisége tonnában 1950-2010 között (a FAO adatai alapján)
4. ábra
Akvakultúra
4. kép
3.5. Idegenhonos fajok és fertőző betegségek terjedése

Nézzen utána az interneten a parlagfű, a japán keserűfű és a vándorkagyló inváziójának! Gyűjtse ki az özönfajok definícióját!

Az idegenhonos fajok az emberiség mobilitásának megugrásával egyre inkább terjednek szerte a Földön. Egy részüket mezőgazdasági, kertészeti vagy egyéb hasznosítás céljából tudatosan telepítettek be eredeti élőhelyüktől távoli területekre, míg sok fajt véletlenül hurcoltak be. Az idegenhonos fajok kb. 1%-a képes arra, hogy olyan mértékben elszaporodjon az új környezetében, hogy az őshonos életközösségeket elárasztva őshonos fajok fennmaradását veszélyezteti. Az ilyen fajokat özönfajoknak hívjuk. Szárazföldi és vízi növények, gombák és különféle állatok inváziója zajlik. Magyarországon sok gazdasági kárt okoz a parlagfű, a magas aranyvessző és a japán keserűfű. Az állatok közül a spanyol csupaszcsiga és a harlekin katica inváziója a legfeltűnőbb (5. kép). Betegségek, élősködők, kártevők behurcolása is végzetes lehet az azokhoz hozzá nem szokott populációk számára.

Telelésre összegyűlt harlekin katicák
5. kép
Önellenőrző kérdések

1. Definiálja a természetvédelem fogalmát!

2. Egészítse ki az ábrát!



A:
B:
C:
D:

3. Definiálja az alábbi fogalmakat!

genetikai diverzitás

fajdiverzitás

ökológiai diverzitás

4. Napjainkban mekkora a fajok kihalásának üteme egy napra vonatkoztatva?

5. Melyek a biodiverzitást veszélyeztető tényezők?

6. Az első ábra Borneó erdőterületeinek nagyságát mutatja az elmúlt fél évszázadban, a második az orángutánok elterjedési területét Borneón. Az adatok alapján mire következtet, elsősorban melyik tényező veszélyezteti az orángutánok fennmaradását?

7. Melyik az özönfajok definíciója?
Olyan fajok, amelyek természetes élőhelyükről fokozatosan terjednek tovább.
Olyan fajok, amelyeket az ember nem tudatosan hurcolt be.
Olyan idegenhonos fajok, amelyek gyors terjedésre képesek az új élőhelyükön, ezáltal kiszorítják az őshonos fajokat.
Olyan növényfajok, amelyeket más földrészről hoztak be, akár céltudatosan, akár véletlenül, majd évtizedekkel később szétterjedtek a kontinensen.

6. Nevezzen meg özönfajokat, növény és állat is legyen közöttük!