KURZUS: Információs és kommunikációs rendszerek
MODUL: II. modul
6. lecke: Kommunikáció alapjai
A lecke célja megismertetni a hallgatóval a távkörzés alapjait, melynek robbanásszerű fejlődése a számítógépes hálózatok kialakulásával kezdődött. A lecke elsajátításának becsült ideje 1 óra. | ||
Bevezetés | ||
A telekommunikáció (vagy távközlés) a XX. század gyermeke, de a XXI. század nagy lehetősége. A konvergencia révén az informatika, a média és a telekommunikáció immár egységbe szervezhető egészként jelenik meg hétköznapjainkban és jelent napi újabb és újabb felismeréseket az üzleti lehetőségek terén. | ||
A távközlés nagy távolságra történő kommunikációt jelent: a kommunikáció lehetőségének kibővítését nagyobb távolságokra, anélkül, hogy az információ eredeti hordozóját kísérelnénk meg áthelyezni. | ||
A távközlés olyan, jellemzően elektronikai eszközök segítségével történik, melyekkel (nem teljes körű) kommunikációt, esetleg adatátvitelt lehet megvalósítani: ilyen a távíró, a távbeszélő vagyis telefon, és még sok minden más. | ||
A "telekommunikáció" elnevezés többnyire elektromos jelek átvitelét jelenti, azaz a energiát (az emberi hangot, zenét, ... stb.) az adónál először elektromos jellé alakítják és úgy továbbítják a vevőhöz, a kettőt összekötő közegen keresztül. | ||
Egy távközlő rendszer részei az adó, az átviteli közeg, csatorna, és a vevő. Az adó alakítja át, kódolja az üzenetet egy átvihető fizikai jelenséggé, a jellé. Az átviteli közegnek az a szerepe, hogy továbbítsa a jelet, de ez nem megy veszteségek nélkül: a jel romlani, módosulni fog. A vevő pedig megpróbálja visszaalakítani a vett jelet, több-kevesebb sikerrel, a jel út közbeni romlásától függően. Bizonyos esetekben a végső "vevők" az emberi érzékszervek, elsősorban a fül és a szem és a jel hibajavítása az agy feladata. | ||
A távközlő rendszer lehet pont-pont jellegű (egy-egy kapcsolatú), többesküldő (multicast) vagy műsorszóró (broadcast), mely utóbbi a többesküldés egy különleges változata, mely csak az adótól a vevők felé megy. | ||
Mobil távközlés | ||
1. Első generáció (1G) (1947-1980) | ||
Az 1980-as évek elején megjelentek az úgynevezett polgári sávot használó CB adó/vevők, továbbá az először Nyugat-Európában majd 1990-től Magyarországon is működő analóg mobiltelefon rendszerek. | ||
2. Második generáció (2G) (1990-) | ||
Ezt követték 1990-től (Magyarországon három évvel később) a digitális hálózatot használó GSM-rendszerek. Ezek a beszédalapú összeköttetésen kívül már alkalmasak rövid szöveges üzenetek (SMS), multimédiás üzenetek (MMS) továbbítására, illetve különböző sebességű adatátviteli szolgáltatások (HSCSD, GPRS, EDGE) nyújtására, illetve a mobiltelefonokra optimalizált Internet-honlapok tartalmának megjelenítésére (WAP szolgáltatás). Jelenleg több, mint 200 országban több mint félezer hálózat működik, amelyeken több, mint 1 milliárd előfizető telefonál. A magyar szolgáltatók (Telekom, Telenor, Vodafone) ma több, mint 10 millió aktív előfizetéssel rendelkeznek, illetve a magyar felnőtt lakosság 95 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal (2013-as adat). | ||
3. Harmadik generáció (3G) (2000-) | ||
A 3G egy vezeték nélküli mobilinternet szabvány. A harmadik generációt képviseli, és jóval nagyobb adatátviteli sebességre képes (akár 21 Mbit/s HSPA + használatával, egyébként max. 384 kbit/s), mint a második generációs (2G), GSM-szabványnál legfeljebb 220 kbit/s az adatátviteli sebesség (EDGE). A Nemzetközi Távközlési Egyesület a 3G-t választotta ki, és ezért ez az egyik szabványa a harmadik generációs mobilkommunikációnak. Eredetileg az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet szabványosította, ma a 3rd Generation Partnership Project (3GPP) tovább fenntartja. A szabványt folyamatosan bővítik, például megnövekedett a maximális adatsebességű HSDPA-val. | ||
4. Negyedik generáció (4G vagy LTE) | ||
Az LTE rövidítés az angol Long Term Evolution kifejezésből származik, és egy olyan új rádiós technológiát jelöl, amely teljesen IP-alapú, kis késleltetésű, nagyon gyors adatátvitelt biztosít különböző nagy sávszélesség-igényű szolgáltatások számára. A 4G technológia jelenleg a mobil távközlési rendszerek közül a legfejlettebb, amely fix környezetben 1 Gbps, mobilkörnyezetben pedig akár 100 Mbps adatátviteli sebességet is biztosíthat. Az első 4G technológiát építő távközlési vállalat a brit Truphone volt, aki már 2006-ban elkezdte kiépíteni rendszerét. Magyarországon 2011 őszén indította el először a Magyar Telekom Budapest egy részén kísérleti jelleggel az LTE szolgáltatását az 1800 MHz-es frekvenciasávban, 2012-től már kereskedelmi forgalomban is elérhető. | ||
További ajánlott irodalomforrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1vk%C3%B6zl%C3%A9s |
Önellenőrző kérdések | |||||||||
1. Mely egységeket kell, hogy tartalmazza kötelezően egy adatátviteli folyamat?
![]() | |||||||||
2. Milyen adatok továbbítására képes a klasszikus GSM hálózat?
![]() | |||||||||
3. Mi jellemezi a 4G/LTE hálózatot?
![]() | |||||||||
4. Melyik az adatküldésnek az a formája, amely csak egy adótól megy a vevők felé?
![]() |