KURZUS: Gazdaságtörténet II.

MODUL: A Kádár-rendszer gazdaságtörténete 1956-1968 között

19. lecke: Az ipar szerkezeti és irányítási struktúrájának átalakítása

Tanulási útmutató

Tananyag: 20. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, Budapest 2005. (556-584. oldal)

Összefoglalás

Az 1956-1957. évi reformviták hullámainak elülte után a gazdaságirányítás rendszerében - a korábbi évek szélsőségeinek lenyesegetésével - apró korrekciók után lényegében visszatértek az 1950-es évek első felében alkalmazott módszerekhez. Az ipar tervezett szerkezetváltozásában a II. ötéves terv során a bányászat súlyának csökkenése és a vegyipar súlyának növekedése volt a leglátványosabb elem. Az előbbi az energiatermelésben a kőolaj súlyának növekedésével, az utóbbi elsősorban de nem kizárólag a mezőgazdaság igényével magyarázható. A vegyipar mellett - a könnyű- és élelmiszeripar rovására - növelni akarták a gépgyártás és energetikai ipar súlyát, miközben a kohászat részaránya nagyjából változatlan maradt. A néhány évtized alatt kiépített kifejezetten anyag- és energiaigényes magyar nehézvegyipar a döntés idején még olcsó és kimeríthetetlennek tűnő szovjet szénhidrogénre és villamos energiára épült. A magyar adottságoknak legkevésbé megfelelő, óriási beruházásokat igénylő, elhibázott iparosítást leginkább a vaskohászat testesítette meg. Némi hezitálás után - a szovjetek javaslatát is respektálva - úgy döntöttek, hogy szovjet beruházási hitelből és jórészt onnan vásárolt berendezésekkel kiépítik a Dunai Vasmű teljes vas- és acélgyártási vertikumát, korszerűsítik a többi kohászati bázist és az ágazat gyártmányszerkezetén belül a tömegáru rovására növelik a minőségi, minden piacon eladható termékek (ötvözött acélok, finomlemezek stb.) körét. A gépiparon belül a korábbi, nagy súlyú, anyagigényes, elavult konstrukciójú, elsősorban szovjet piacra szállított gépek helyett a magyar hagyományoknak jobban megfelelő, kevesebb nyersanyagot igénylő ágazatok fejlesztésére (híradástechnika, műszeripar, szerszámgépgyártás) valamint a dízelmotor és -mozdony-gyártásra helyeződött a hangsúly. A Szovjetunióban 1957-ben megszüntették az ipari és építőipari minisztériumokat, és az ágazati irányítási rendszerről a területi irányítási rendszerre tértek át. A vállalatokat a területi alapon szervezett népgazdasági tanácsok alá rendelték, amelyeket a szovjet közigazgatási egységeknek megfelelően szerveztek. A szovjet példát néhány kelet-európai ország is követte. Magyarországon azonban elvetették az ipari minisztériumok megszüntetésének gondolatát, és az össztüzet a legfőbb bűnbakká kikiáltott iparigazgatóságokra és trösztökre zúdították. Az 1960-as évek elején - néhány kivételtől eltekintve - megszüntették az iparigazgatóságokat, a vállalatokat összevonták és közvetlenül minisztériumi irányítás alá rendelték.

Tevékenységek

A lecke tanulása során végezze el az alábbi tevékenységeket, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére.

  • Vesse össze a Közgazdasági Bizottság javaslataiban szereplő indirekt típusú irányítási mechanizmus jellemzőit az 1957. után bevezetett magyar gazdaságirányítással.
  • Tanulmányozza az 1957-ben bevezetett nyereségrészesedés jellemző vonásait.
  • Olvassa el az 1957. utáni korrekciós gazdaságpolitika által alkalmazott új eszközöket.
  • Vizsgálja meg a magyar ipar energiaszerkezetének és főbb ágazatainak változását 1956 után az 1960-as évek közepéig
  • Tanulmányozza a magyar ipar ágazati szerkezetében az 1950-es évek második felétől végbement változásokat
Követelmények

A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes

  • a direkt és indirekt típusú gazdasági mechanizmus alapvető jellegzetességeit megkülönböztetni és az 1957-től alkalmazott magyar gazdaságirányítás korrekcióit felsorolni.
  • a nyereségrészesedés jellemzőire vonatkozó reláció-analízis helyes megoldására
  • időrendi sorrendbe rakni a gazdasági mechanizmus terén 1957 és 1964 között bevezetett korrekciókat
  • kiválasztani a KGST legfontosabb energiarendszereit, megbecsülni a magyar energiatermelés legfontosabb arányaival kapcsolatos közelítő értékeket
  • a magyar ipar ágazati szerkezetével kapcsolatos állítások igazságtartalmát eldönteni
Önellenőrző kérdések
1. Az alábbiakban a Közgazdasági Bizottság javaslataiban illetve az 1957-től a gyakorlatban alkalmazott gazdaságirányítás jellemzőit soroljuk fel. Válassza ki az 1957 és 1968 között érvényesülő gazdaságirányítási mechanizmusra jellemző jegyeket.
a terveket nem bontják le vállalatokra
bevezették a nyereségrészesedést
néhány nagyvállalat önálló exportjogot kapott
a beruházások jelentős részéről vállalati hatáskörben döntenek
megszűnik az ingyenes álló- és forgóeszköz juttatás
megmarad a hó végi hajrá
2. Az alábbiakban összetett mondatokat sorolunk fel. Állapítsa meg a mondatok közötti relációt!
A: Mindkét tagmondat önmagában igaz, továbbá ok és okozati összefüggés van köztük.
B: Mindkét tagmondat igaz önmagában, de ok és okozati összefüggés nincs köztük.
C: Az első tagmondat igaz, a második hamis.
D: Az első tagmondat hamis, a második igaz.
E: Mindkét tagmondat önmagában is hamis.
Az 1957-ben bevezetett átlagbér-szabályozás nem vezetett kapun belüli munkanélküliséghez, mert a vállalatoknak nem állt érdekükben felesleges dolgozók foglalkoztatása.
ABCDE
A nyereségrészesedés a kollektív és egyéni érdekeltség határán állt, mert a nyereség tömegét a vállalat egésze termelte, de azt egyének között osztották szét.
ABCDE
A nyereségrészesedés közvetlenül ösztönzött jobb munkára, magasabb teljesítményre,  mert hatása nagyon áttételesen jelentkezett.
ABCDE
A nyereségrészesedés nagyságát nem maximálták, mert nem akarták, hogy teljesítmény visszatartás alakuljon ki.
ABCDE
A nyereségrészesedés bázisszemléletű volt, vagyis mindig az előző évi nyereségtömeghez viszonyítottak, emiatt a vállalatok tartózkodtak az olyan befektetésektől, amelyeknek a haszna csak évekkel később jelentkezett volna.
ABCDE
3. Az alábbiakban nem időrendben felsorolva találja az 1956 utáni gazdaságpolitikában és irányítási mechanizmusban bevezetett korrekciós intézkedéseket. Tegye időrendi sorrendbe ezeket a döntéseket!

1.
2.
3.
4.
5.


4. A magyar ipar fejlődése szempontjából elsőrendű energiaszektor szerkezetének változásával kapcsolatos kérdéseket talál ebben a feladatban!

a) Becsülje meg, hogy az 1950-es évek második felében a szén hány százalékát biztosította a magyar energiafelhasználásnak!
a) 40-50%-át; b) 60-70%-át; c) mintegy 80%-át

b) A magyar kőolajpárlatok zömét 1955-ig hazai termelésből elégítették ki. 1955-ben melyik volt a legnagyobb hozamú magyar kőolajmező?
a) Szeged-Algyő; b) Budafapuszta; c) Nagylengyel

Mikortól lépett üzembe a közel-keleti olajat Jugoszlávián keresztül Magyarországra és Csehszlovákiába juttatót Adria Kőolajvezeték?
a) 1969; b) 1978; c) 1988

d) Hol volt a KGST egyesített villamosenergia-rendszerének központi teherelosztó központja?
a) Prágába; b) Budapesten; c) Moszkvában

e) Az alábbi vezetékrendszerek közül melyik szállított villamosenergiát a Szovjetunióból Magyarországra?
a) Baratság I.; b) Béke; c) Testvériség

5. A magyar ipar ágazati szerkezetével kapcsolatos állításokat talál az alábbi feladatban. Döntse el, hogy az állítások igazak vagy hamisak!
A magyar vegyipar figyelme már a két világháború között a petrolkémia felé fordult és a szénbázis helyett szénhidrogén bázis lett a legfontosabb nyersanyaga.
A műanyagok és műszálak termelése terén a keleti blokk országai közül az NDK volt viszonylag a legjobb helyzetben.
A magyar vaskohászat az 1960-as évek közepén súlyban közel kétszer annyit exportált nyugatra, mint amennyit importált.
A magyar dízelesítési program gyakorlati kudarca után a dízelmotort szovjet licenc alapján kezdték gyártani.
A híradástechnikai ipar erősen hadi jellegű volt.