KURZUS: Közforgalmú közlekedés I.

MODUL: IV. modul: A városi tömegközlekedés

8. lecke: A tömegközlekedési hálózat

Tanulási útmutató
Tanulási célok

A lecke feldolgozása után Ön képes lesz:

  • saját szavaival meghatározni a tömegközlekedési hálózat fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni a vonaltípusokat;
  • felsorolni a tömegközlekedési vonalak főbb elemeit;
  • felsorolni a tömegközlekedési vonalak csoportosításának szempontjait;
  • felsorolni a vonaltípusokat alakjuk szerint;
  • kiválasztani rajz alapján a vonaltípusokat;
  • saját szavaival meghatározni a vonaltípusok előnyeit és hátrányait;
  • kiválasztani a vonaltípusok tipikus alkalmazási területét (helyét);
  • felsorolni a forgalomban betöltött szerepük szerint a tömegközlekedési vonalak csoportosításának szempontjait;
  • saját szavaival meghatározni a gerincvonal, a ráhordó vonal, az elhordó vonal és közvetlen vonal szerepét;
  • felsorolni a vonaltípusokat a közlekedés időrendje szerint;
  • felsorolni a hálózattípusok csoportosításának szempontjait;
  • saját szavaival meghatározni a rövid- és a hosszú viszonylatos rendszer előnyeit, hátrányait és tipikus alkalmazási területeit (helyét);
  • saját szavaival meghatározni a horizontális- és vertikális munkamegosztás jellemzőit és az alkalmazás okait;
  • rendszerezni a különböző tömegközlekedési eszközök hálózatának kapcsolatát szemléltető ábrát a megfelelő leírással.
Tevékenységek

Olvassa el a kurzus 8. leckéjét!
Határozza meg a tömegközlekedési hálózat fogalmát!
Határozza meg a vonaltípusokat!
Sorolja fel a tömegközlekedési vonalak főbb elemeit!
Sorolja fel a tömegközlekedési vonalak csoportosításának szempontjait!
Sorolja fel a vonaltípusokat alakjuk szerint!
Válassza ki rajz alapján a vonaltípusokat!
Határozza meg a vonaltípusok előnyeit és hátrányait!
Válassza ki a vonaltípusok tipikus alkalmazási területét (helyét)!
Sorolja fel a forgalomban betöltött szerepük szerint a tömegközlekedési vonalak csoportosításának szempontjait!
Határozza meg a gerincvonal, a ráhordó vonal, az elhordó vonal és közvetlen vonal szerepét!
Sorolja fel a vonaltípusokat a közlekedés időrendje szerint!
Sorolja fel a hálózattípusok csoportosításának szempontjait!
Határozza meg a rövid- és a hosszú viszonylatos rendszer előnyeit, hátrányait és tipikus alkalmazási területeit (helyét)!
Határozza meg a horizontális- és vertikális munkamegosztás jellemzőit és az alkalmazás okait!
Rendszerezze a különböző tömegközlekedési eszközök hálózatának kapcsolatát szemléltető ábrát a megfelelő leírással!

A feldolgozáshoz szükséges idő: 35 perc olvasás, tanulás, 20 perc önellenőrzés.

Tananyag

A hálózatot vonalak (más néven viszonylatok) alkotják. A vonalat a végállomás(ok), az útvonal és a megállóhelyek határozzák meg.

1. A tömegközlekedési vonalak jellemző típusai

A vonalak

  • alakjuk szerint,
  • a forgalomban betöltött szerepük szerint, és
  • az üzemidő szerint

csoportosíthatók.

Vonaltípusok a vonal alakja szerint

A vonal alakja szerint az alábbi típusokat különböztetjük meg:

Városi autóbuszvonal típusok
4.10. ábra

a) Átmérős

A város egymással szemben fekvő külső részeinek összeköttetését biztosítja.

Előnyei:

  • alkalmazásával a hálózat viszonylag kevés vonalból létrehozható,
  • több relációban biztosít közvetlen eljutási lehetőséget,
  • a városközpontban nem igényel végállomást.

Hátrányai:

  • a forgalomban előforduló zavarokkal szemben érzékeny, a vonal egyik szakaszán keletkező zavar nagy területen érvényesül,
  • a városközponton való áthaladás sokszor tetemes késéseket okoz,
  • a város külső övezetei közötti forgalmat az amúgy is túlzsúfolt belvároson vezeti keresztül,
  • a járműkapacitás kihasználása kedvezőtlen, mivel a hosszú vonal mentén valószínűtlen az egyenletes utaseloszlás.

Az átmérős vonal fő problémája a vonal hossza. A hosszú vonalakon nagyobb valószínűséggel fordulnak elő jelentősebb késések. A késés önmagát erősítő folyamat, ha egy járműnél fellép a késés, a késés növekedésére irányuló automatizmus érvényesül.

A késés miatt ugyanis a következő megállóban több várakozó utas gyűlik össze, akiknek a felszállása több időt vesz igénybe, vagyis a késés a megálló elhagyásakor nagyobb lesz, mint beérkezéskor. A késésnek ezt az önmagában történő növekedését törvényszerűségnek tekinthetjük. A késések automatikus növekedését forgalomirányítási eszközökkel igen nehéz megakadályozni. Az egyik jármű késésével gyakran együtt jár a következő jármű előresietése. A megelőző jármű késése miatt erre a járműre kevesebb utas várakozik, ami az előrehaladását gyorsítja. E kettős jelenség eredménye a párképződés, vagyis az, hogy a következő jármű a késő járművet utoléri. Ekkor a megállóban várakozók azt érzékelik, hogy hosszabb ideig nem jön járat, majd egyszerre (illetve rövid időn belül) kettő érkezik, az első járat túlzsúfolt, a második gyengén kihasznált. A párképződésre való hajlam a hosszú vonalak kedvezőtlen tulajdonsága, ami természetesen nemcsak az átmérős, hanem a más alakú hosszú vonalakra (pl. körjárat) is érvényes.

b) Félátmérős (sugaras)

A város külső részeit a városközponttal köti össze.

Előnyei:

  • a kapacitás kihasználása kedvezőbb,
  • a forgalmi zavarokra kevésbé érzékeny.

Hátrányai:

  • a központban végállomást igényel, ami városképi, környezetvédelmei okokból nem kívánatos, ugyanakkor a helyszükséglet sem mindig biztosítható,
  • közvetlen eljutást kevés viszonylatban biztosít, az utasok nagyobb része kényszerül átszállásra,
  • minden forgalmat a városközpontba vezet, ezáltal növeli a központ zsúfoltságát.

c) Átlapolt

Az átlapolt vonalak az a. és b. változat előnyeit egyesítik. Átlapolásról akkor beszélünk, ha két szemközt futó vonal végállomása nem a találkozási pontnál, hanem eltolva a vonalak mentén van, és így közös szakasz keletkezik, amelyet átlapolt szakasznak nevezünk. Az átlapolt vonalvezetést leggyakrabban úgy alkalmazzák, hogy a vonalak a városközponton áthaladnak, a végállomásokat a központ túlsó, már ritkábban lakott és kisebb forgalmú területeire telepítik. Ily módon a legnagyobb forgalmú központi városrész területére esik az átlapolt szakasz, amely nagyobb kapacitásával segít a központ nagyobb forgalmának lebonyolításában. A vonal egy részén megnövekedő utazási igények kielégítésére átlapolást más körülmények között is alkalmazhatunk.

d) Körirányú

A körirányú vonalvezetés igen kedvező eljutási lehetőséget biztosít, amellyel szemben áll a kerülőút révén megnövekedett eljutási idő. A belváros elkerülése a kevésbé zsúfolt utak igénybevétele ugyanakkor nem ritkán a hosszabb útvonal mellett is rövidebb eljutási időt tesz lehetővé.

A körjáratok alkalmazásának két jellemző területét ismerjük:

  • a városközpont körül vezetett ún. belső körjárat,
  • a város külső részeit összekötő ún. külső körjárat.

Gyakrabban alkalmazott a városközpont körüli vonalvezetés, amely a sok forgalomvonzó létesítménnyel rendelkező központi városmag tekintetében jó eljutási lehetőségeket teremt. A külső körjárat ott indokolt, ahol a város külső részeik között intenzív utasforgalom van, s a körjárat révén keletkezett kerülőút hátránya nem számottevő.

A körjáratok problémája: természetes végállomásuk nincs, a forgalomirányítás viszont megköveteli, hogy mesterséges végpontot iktassunk közbe. Ez kellemetlen azoknak az utasoknak, akiknek ez a pont útjukba esik, mivel itt általában a járművek várakoznak.

e) Részleges körirányú vonal

Az utasforgalom igényeinek megfelelően alkalmazható olyan esetekben, amikor a teljes körforgalom létrehozására utazási igények hiányában nincs szükség. Ilyen eset lakkal való összekötése.

f) Hurokba végződő vonal

Előnye, hogy a hurkolt rész nagyobb városrész forgalmát kiszolgálja változatlan járműkapacitás mellett. Hátránya, hogy csak egy végállomása van, így irányítása nehezebb. Ritkán lakott, nagykiterjedésű városrészek kiszolgálására alkalmas.

g) Transzverzális (szelő) vonal

A város külső részeit közvetlenül a városközpont érintése nélkül köti össze. Akkor alkalmazható, ha két szomszédos városnegyed között intenzív forgalmi kapcsolat van, amely a városközpont érintése nélkül lebonyolítható. Leggyakrabban a lakónegyedek és a város szélére települt iparnegyed összekötésére használnák, gyakran csak időszakos vonalként.

Vonaltípusok a forgalomban betöltött szerep szerint

A forgalomban betöltött szerepük szerint ismerünk:

  • gerincvonalakat,
  • rá- és elhordó vonalakat, és
  • közvetlen vonalakat

A gerincvonalak szerepe a legjelentősebb a hálózatban, ezek bonyolítják le a legnagyobb forgalmat. Gerincvonal több utasáramlat egy szakaszban való egyesítésével jön létre, az így keletkezett nagyobb forgalmat gazdaságosan lehet kielégíteni. A gerincvonalakra az átszálló utasok magas részaránya jellemző. Ha a városban több közlekedési eszköz működik, a gerincvonalakon üzemeltetik a nagyobb kapacitású eszközöket (pl. metró).

A rá- és elhordó vonalak a gerincvonalak kiszolgálását végzik, feladatuk az utazás kiinduló, illetve célpontjának és a gerincvonalak megállóhelyeinek összeköttetése. Gyűjtő- elosztó funkciót töltenek be, és ezzel lehetővé teszik a gerincvonalak számára az utasáramlatok egyesítését.

A közvetlen vonalak (célvonalak) valamely igény közvetlen kiszolgálását végzik, alkalmazásukra akkor kerül sor, ha az adott áramlat gerincvonalakra való ráterhelése nem indokolt.

Vonaltípusok üzemidő szerint

A közlekedés időrendje szerint megkülönböztetünk állandó és időszakos vonalakat. Az időszakos vonalakon csak a nap egy részében van közlekedés, pl. csúcsforgalomban, vagy a munkaidő kezdetéhez és végéhez igazodva.

2. Hálózattípusok

A városi autóbuszvonalak hálózatot alkotnak. A hálózat jellegét a kialakított vonalak jellemzői és egymáshoz való kapcsolódásuk határozza meg.

A vonalak hossza alapján hosszú és rövid vonalakból álló hálózatot különböztetünk meg. A kétféle rendszer elvi sémáját a 4.11. ábra tartalmazza.

A rövid és hosszú vonalakból álló hálózat alappéldája
4.11. ábra

Megjegyzés: A hosszú viszonylatos rendszerben magas a viszonylatok száma és nincs szükség átszállásra (lásd jobboldali ábra). A rövid viszonylatos rendszerben a helyzet ennek a fordítottja (lásd baloldali ábra).

A hosszú viszonylatos rendszerben kevés átszállásra van szükség, ezzel szemben sok hátrány keletkezik. A belső városrészekben túlságosan sok viszonylatot kell közlekedtetni, ami az áttekinthetőséget rontja. Ha a külső városrészeken a közlekedés megfelelően sűrű, a belső városrészekben felesleges teljesítmények keletkeznek. Ha viszont a belső városrészek viszonyait vesszük alapul, a külső városrészek forgalma maradhat kielégítetlen. Ha túlságosan sok viszonylat van, előfordulhat, hogy olyan sokáig kell a közvetlen kocsira várni, hogy érdemesebb átszállással utazni. A forgalomzavarok hatása a hálózat nagy részére kiterjed.

A rövid viszonylatos rendszer alapelve, hogy egy-egy útvonalon csak egy, vagy legalábbis kevés viszonylat közlekedjék. Ezzel a rendszerrel a fellépő forgalmi igényekhez jól lehet alkalmazkodni, sokkal pontosabb közlekedés lehetséges, mert a forgalmi zavarok hatása rövidebb útvonalra korlátozódik. Hátránya az, hogy sok átszállást igényel, és nehezen elhelyezhető végállomásokat tesz szükségessé.

A hosszú és rövid vonalak közötti választás a helyi sajátosságok figyelembevételével lehetséges, általában a két megoldási lehetőség kombinációját célszerű alkalmazni.

A hálózatok további jellemzője, hogy hányféle közlekedési eszköz vonalait tartalmazzák. Kisebb városokban csak autóbusz kerül alkalmazásra, nagyobb városokban az autóbusz mellett belép a villamos, esetleg trolibusz, metró, városi gyorsvasút. Többféle közlekedési eszközt tartalmazó hálózat jellemzője, hogy az egyes eszközök között milyen együttműködési forma (munkamegosztás) érvényesül. Horizontális és vertikális munkamegosztás különböztethető meg.

Horizontális munkamegosztásnál a párhuzamos vonalvezetés érvényesül, pl. azonos (vagy nagyrészt azonos) útvonalon jár az autóbusz és a villamos. Alkalmazása akkor indokolt, ha a jelentkező utazási igényekhez egyedül egyik közlekedési eszköz sem elegendő, szükség van együttes kapacitásukra.

A vertikális munkamegosztás azt jelenti, hogy egy útvonalon csak egyfajta közlekedési eszköz jár, és vonalaik a végpontokon csatlakoznak egymáshoz. Ebben az esetben megvalósítható, hogy minden vonalon az ottani forgalomnak leginkább megfelelő (kapacitású) eszközt alkalmazzuk, ami gazdaságossági szempontból előnyös.

Az egyes eszközök közötti kapcsolatot illusztrálja a 4.12. ábra.

Különböző tömegközlekedési eszközök hálózatának kapcsolata
4.12. ábra
Önellenőrző kérdések

Olvassa el figyelmesen az alábbi feladatokat, majd a lecke tartalma alapján oldja meg őket!

1. Egészítse ki a következő mondatot!

A tömegközlekedési hálózatot , más néven alkotják.

2. Egészítse ki a következő mondatot!

Az vonaltípus a város egymással szemben fekvő külső részeinek összeköttetését biztosítja.

3. Egészítse ki a következő mondatot!

A vonaltípus a város külső részeit a városközponttal köti össze.

4. Egészítse ki a következő mondatot!

Az vonalak az átmérős és sugaras előnyeit egyesítik.

5. Egészítse ki a vonaltípusoknak a forgalomban betöltött szerepére vonatkozó mondatot!

A forgalomban betöltött szerepük szerint ismerünk:
vonalakat,
vonalakat,
vonalakat,
vonalakat.

6. Egészítse ki a hálózattípusokra vonatkozó mondatokat!

A városi autóbuszvonalak alkotnak. A hálózat jellegét a kialakított jellemzői és egymáshoz való határozza meg.

7. Egészítse ki a hálózattípusokra vonatkozó mondatokat!

A vonalak hossza alapján és vonalakból álló hálózatot különbözhetünk meg.

8. Egészítse ki a hálózattípusokra vonatkozó mondatot!

A hosszú és rövid vonalak közötti választás a helyi sajátosságok figyelembevételével lehetséges, általában a két megoldási lehetőség célszerű alkalmazni.