KURZUS: Bevezetés a kockázatmenedzsmentbe

MODUL: II. modul: A kockázatmenedzsment folyamat és a kockázatértékelés alapjai

4. lecke: A kockázatértékelési alapismeretek

4. lecke: A kockázatértékelési alapismeretek

Cél: A lecke célja, hogy megismertesse az olvasót a kockázatértékelés alapelveivel és logikai rendszerével, felhívja a figyelmet a kockázatértékelésben alkalmazható eszközökre és módszerekre.

Időszükséglet: A lecke elsajátításához körülbelül 90 percre lesz szüksége.

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha...

  • képes definiálni, hogy milyen kockázatértékelési irányok különböztethetők meg annak függvényében, hogy a működéssel kapcsolatos múltbeli adatok rendelkezésre állnak-e;
  • képes felsorolni az adatbázis-építés lényeges lépéseit;
  • képes felsorolni, hogy milyen kockázat csoportok képezhetők a kockázatkezelési intézkedések ráfordításai és hozadékai alapján;
  • képes felsorolni a kockázatértékelési jelentés dokumentum tartalmi elemeit;
  • képes megnevezni három okot, ami miatt a kockázatértékelési folyamatnak folyamatosan frissülőnek kell lennie;
  • képes megnevezni három kritériumot, melynek a kockázatértékelési folyamat meg kell, hogy feleljen;
  • képes megnevezni hét tényezőt, melyek meghatározzák a kockázatértékelési módszer kiválasztását;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható feltáró módszereket;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható támogató módszereket;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható feltáró módszereket;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható szcenárió-elemző módszereket;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható funkcióelemzési módszereket;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható kontrolláló módszereket;
  • képes felsorolni és definiálni a kockázatértékelésben alkalmazható matematikai-statisztikai módszereket.

Kulcsfogalmak

  • kockázatértékelés
  • kvalitatív elemzés
  • kvantitatív elemzés
  • csekklisták
  • elsődleges veszélyelemzés
  • strukturált interjú
  • kevert típusú interjú
  • brainstorming
  • Delphi módszer
  • strukturált "mit, ha" elemzés
  • humán megbízhatóság elemzése
  • üzleti hatáselemzés
  • hibafa elemzés
  • eseményfa
  • ok-következmény elemzés
  • ok-hatás elemzés
  • FMEA
  • FMECA
  • megbízhatóság középpontú védelem
  • veszély és működőképesség elemzés
  • veszély és kritikus kontrolpontok elemzése
  • biztonsági rétegek elemzése
  • halszálka diagram
  • Bayes-i statisztika
  • Monte Carlo szimuláció
  • Markov modell

Tevékenység:

  • Olvassa el figyelmesen a kockázatértékelési alapismeretekkel foglalkozó leckét!
  • Tanulja meg a kiemelt fogalmakat!
  • Határozza meg saját szavaival a kiemelt fogalmakat szóban és írásban egyaránt!
  • Minden fogalomhoz társítson írásban példákat a munkahelyi tapasztalataira építve!
  • Minden fogalomhoz soroljon fel írásban három példát munkahelyi tapasztalataira támaszkodva! Rögzítse ezeket jegyzetfüzetében!

A kockázatok számszerűsítése a bekövetkezési valószínűség és a várható hatás számszerű, legalább különbségi skálán rendezhető meghatározását jelenti. A számszerűsíthetőség a kockázatokkal kapcsolatban rendelkezésre álló múltbeli adatoktól függ.

Ha a múltbeli adatok rendelkezésre állnak, akkor lehetőség van egyes múltban megtörtént események jövőbeli alakulásának matematikai-statisztikai módszerekkel történő előrejelzésére.

A vállalkozás, szervezet, szervezeti egység, a külső és belső adottságok, a működéssel kapcsolatos feltételezések, a vállalat által alkalmazott működési standardok szempontjából az adatoknak relevánsaknak kell lenniük.

Nagyon körültekintőnek kell lenni az előrejelzés során. Ha a múltban egy kockázat kis gyakorisággal fordult elő, akkor a matematikai előrejelzés eredménye kis bekövetkezési valószínűség lesz. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a külső és belső környezet jelentős változásai miatt a jövőben nagyobb gyakorisággal fog előfordulni a kockázat. Képzeljük el, hogy egy építőipari vállalkozás kockázatmenedzsere a csapadékos napok alakulását és a hőmérsékletingadozás mértékét vizsgálja a nyári időszakra vonatkozóan. Számításai során az elmúlt 20 év adataira támaszkodik. Tudjuk és tapasztaljuk, hogy az elmúlt 20 évben jelentős változások voltak megfigyelhetők a Kárpát-medence éghajlatában, hiszen változott a napi középhőmérséklet, annak ingadozása, a csapadékmennyiség, a napsütéses órák száma és még más tényezők is. A változások figyelmen kívül hagyása jelentős következményekkel járhat. A 20 éves adatsor elemzése során a napsütötte órák számának alakulása vonatkozásában bizonyára magas értéket kapnánk. Ha az elmúlt három év adatait vizsgálnánk, akkor ettől eltérő, valószínűleg kisebb értéket kapnánk. Ha a napi, vagy éppen a heti hőmérsékletingadozást vizsgálnánk, szintén eltéréseket tapasztalnánk. Ha tehát nem vesszük figyelembe a környezeti változásokat, akkor hiába alkalmazzuk a matematikai módszereket megfelelően, a valóságtól elrugaszkodott eredményeket kapnánk.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyes események, pozitív és negatív irányú terv-tény eltérések más események együttes bekövetkezésének következményeképpen is létrejöhetnek. Ez a tény megköveteli a kockázatok közötti kapcsolatok tisztázását, valamint a szimulációs technikák alkalmazását az előrejelzés során.

Ha múltbeli adatok nem állnak rendelkezésre a kockázatokkal kapcsolatban, akkor két lehetséges út van.

Az egyik, hogy a gazdasági szereplő elkezdi gyűjteni a tevékenységével kapcsolatban lényegesnek ítélt kockázatokkal kapcsolatos adatokat és kellő mennyiségű adat birtokában abból adatbázist készít, majd ezen alkalmazza a matematikai-statisztikai módszereket.

A kockázatértékelést segítő adatbázis építésének lépései:

1.Az adatgyűjtési folyamatok és feladatok kidolgozása.
2.Az adatgyűjtési feladatokkal kapcsolatos felelősségi körök meghatározása.
3.A célnak megfelelő adatbázis szerkezet kidolgozása.
4.A megfelelő adattárolási technika kiválasztása.

A folyamatosan növekvő és frissülő adatbázis alapján a kockázatok bekövetkezési valószínűségei és várható értékei kiszámíthatóvá válnak. Például a betegség miatti hiányzások, a munkahelyi balesetek, a gépek meghibásodása miatt növekvő selejtarány és számos tényező várható értéke csak abban az esetben számíthatóak, ha a múltbeli adatok elemzésre alkalmas formában állnak rendelkezésre.

Lényeges, hogy az adatbázis építés csak akkor kezdődik meg, ha döntéshozó fontosnak ítéli a tapasztalati adatok szerepét a döntéshozatalban,

Akkor indul meg az adatgyűjtés, ha a stakeholderek úgy látják, hogy a megfelelő gazdasági döntések meghozatalához szükséges lehet ismerni a gazdasági szervezet és egységei, az eszközállománya, a humán erőforrása vonatkozásában a veszteségek (negatív irányú eltérések a tervezett eredménytől/értékektől) vagy nyereségek (pozitív irányú eltérések tervezett eredménytől) működés során megfigyelhető értékeit.

A matematikai-statisztikai (kvantitatív) módszerek kiválasztása és alkalmazása szakértelmet igényel. Ez az igény pedig sokszor új emberek felvételét és/vagy tanácsadó igénybevételét eredményezi. A vállalkozás vezetésének mérlegelnie kell, hogy mennyire tartja fontosnak és relevánsnak a múltbeli adatok elemzésén alapuló előrejelzést, hiszen alapvetően ez dönti el, hogy a vállalkozás elkezdi-e a szükséges (szervezeti) átalakítást az említett igények mentén.

Az adatelemzés mellett a másik lehetséges út a szakértői tapasztalatokra építő, szubjektív kockázatértékelés. A kockázatok értékelése ekkor statisztikai adatok közvetlen használata nélkül, tapasztalt szakemberek segítségével történik meg.

A szakemberek jelentős mennyiségű ismerettel rendelkeznek, mely a kockázatok értékelése szempontjából nagy jelentőséggel bír - különösen, hogy a meglévő tudás nagy része nem explicit, hanem tacit formában lehet jelen. Józsi bácsi 20 éve dolgozik a Betonbunker Kft-nél, építőmérnöki és projektvezetői beosztásban. Több mint 150 jelentős projektben dolgozott pályája kezdete óta. Józsi bácsi pontosan tudja, hogy az egyes projektszakaszokban milyen buktatók jöhetnek elő és tapasztalatai alapján képes jól megbecsülni, hogy ezeknek milyen bekövetkezési valószínűsége és hatása van. Józsi bácsi és társai nagyon értékes emberek, sokat tudnak. Tudásuk azonban elszigetelten van jelen. Tapasztalataik előhívása és rendszerezése igen lényeges a kockázatelemzés során. Több olyan módszer van, melyek támogatják a szakértői ismeretek előhívását és a rendszerezését, így például a brainstormingok, a strukturált interjúk, a Delphi módszertan, csekklisták. A nevezett módszerekkel a 3. modul 1. leckéjében foglalkozunk részletesebben.

A kockázatelemzés során két értékelési szakasz is megjelenik.

Az előzetes értékelés lényege a kockázatok fontosságuk szerinti rangsorolása. Eredménye tulajdonosi, vagy felsővezetői döntés arról, hogy mely kockázatokat kell alaposabban vizsgálni. A döntést a rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználása indokolja.

A végső értékelés magában foglalja a kockázatokkal kapcsolatban kiszámított bekövetkezési valószínűségek és várható értékek összehasonlítását az előzetesen meghatározott kockázatkritériumokkal.

A kockázatok értékelése szakaszban születnek meg a kockázatok kezelésével kapcsolatos jövőbeli intézkedések tervei, illetve döntés-előkészítő anyagai. A döntés-előkészítő anyagok tartalmazzák az alternatív lehetőségeket, azok költségét, különböző erőforrás igényét és várható hatását.

A kockázat értékelési eredményekre épülő döntések:

  • melyik kockázat igényel kockázatkezelést,
  • melyek a kockázatkezelés prioritásai,
  • milyen konkrét intézkedésekre van szükség,
  • milyen lehetséges intézkedési alternatívákkal lehet számolni.

A kockázatértékelési folyamat kapcsán a kockázatokhárom lényeges csoportját tudjuk elkülöníteni. A csoportosítás alapja a kockázatokkal kapcsolatban alkalmazható kockázatkezelési intézkedések ráfordításainak és hozadékainak az egymáshoz való viszonya.

1.Az első csoportba azok a kockázatok tartoznak, melyek igen lényeges mértékben képesek befolyásolni a célok megvalósulását és a kockázatkezelési intézkedések lényegesen nagyobb hozadékkal járnak, mint a kockázatkezelés ráfordításai.
2.A második csoportba azok a kockázatok tartoznak, melyek esetében a kockázatkezelés ráfordításai és a hozadékai egyensúlyban vannak.
3.A harmadik csoportba a kis, nem szignifikáns hatást gyakorló kockázatok tartoznak, melyek esetében a kockázatkezelés költségei meghaladják a várható hatásokat, így ezekkel a kockázatokkal nem érdemes mélyebben foglalkozni.

A kockázatértékelés eredményeit dokumentálni kell. A kockázatok elnevezése egyértelmű kell, hogy legyen. Az elnevezésekhez világos és egyértelmű definíciókat kell kapcsolni a konzisztens fogalomhasználat érdekében. A kockázat értékei is egyértelmű üzenetet kell, hogy közvetítsenek.

A kockázatértékelő jelentés tartalma a következő részekből tevődik össze:

1.célok és az érvényesség határai, korlátai,
2.a kockázatértékelésben érintett gazdasági szereplő, szervezeti egység, folyamat bemutatása,
3.a külső és belső kapcsolatok, összefüggések, körülmények felsorolása, annak rövid bemutatása, hogyan befolyásolják, érintik az értékelt helyzetet,
4.az alkalmazott kockázatelemzési feltételek indoklása,
5.a korlátok, egyszerűsítő feltevések és a hipotézisek indoklása,
6.a kockázatértékelési módszertan bemutatása,
7.a kockázat feltárási és azonosítási folyamat eredményeinek ismertetése,
8.a rendelkezésre álló adatok, feltételezések, források ismertetése,
9.a kockázatelemzési eredmények bemutatása és továbbfejlesztési lehetőségek ismertetése,
10.érzékenységvizsgálat,
11.kritikus feltevések és egyéb tényezők, melyeket elemezni kell,
12.az eredmények és a kapcsolódó következmények bemutatása,
13.következtetések és ajánlások,
14.hivatkozások.

A kockázatértékelés eredményeit úgy kell dokumentálni, hogy a vállalkozás/szervezeti egység/projekt életciklusa alatt karbantartható, felülvizsgálható legyen. Az értékelési eredményeket újra és újra frissíteni kell. Miért?

Három lényeges okot nevezünk meg a számos létező közül:

1.Új információk. A mindennapi tevékenység során újabb és újabb információk kerülhetnek birtokunkba a folyamatosan változó a külső- és belső működési környezetről, melyek segítségével finomíthatjuk értékelésünket.
2.Változó menedzsment igények. A vállalat menedzsmentje is megkívánhatja a folyamatos újítást, fejlesztést.
3.Új módszerek alkalmazásának a lehetősége. A korábban kialakított adatgyűjtési módszertan mentén létrejött egy olyan adatbázis, amely alapján a kockázatok kvantitatív elemzése is megvalósítható, mely kiegészíti az eddig pusztán szakértői értékeléseken alapuló kockázatértékelés eredményeit.

Tevékenységek, projektek és termékek életciklusának minden egyes szakaszban eltérőek a kockázatértékeléssel szemben támasztott követelmények, elvárások, illetve más-más értékelési eljárások, módszerek alkalmazhatók.

Az ötlet megszületésének és definiálásának szakaszában a kockázatértékelés célja a megvalósításról szóló döntés támogatása.

A tervezés és fejlesztés időszakában a kockázatértékelésnek több lényeges célkitűzése van, melyek rendre a következők:

  • meghatározni a rendszerkockázatok elfogadható szintjét,
  • támogatni a fejlesztés hatékonyságának növelését,
  • javítani a költséghatékonyságot,
  • azonosítani a következő életciklus szakaszokban jelentkező, vagy ott hatást kifejtő kockázatokat.

A megvalósítási szakaszban a célok elérését lényegesen befolyásoló tényezők feltárása, elemzése, értékelése valamint a kockázatkezelésre tett javaslatok megírása kerülnek előtérbe.

Többször előfordul olyan helyzet, mikor számos alternatív lehetőség közül választhatunk, akkor a kockázatok értékelése segítségünkre lehet abban, hogy eldöntsük, melyik út kiegyensúlyozottabb a veszélyek és a lehetőségek szempontjából.

Számos kockázatértékelési módszer áll a kockázatelemzők rendelkezésére. Módszertan választásakor nem árt több szempontot is figyelembe venni. Így például a rendelkezésre álló humán erőforrás szakmai felkészültségét, rendelkezésre álló adatok összetételét, jellegét, szoftverrel való ellátottságot. Hiába szeretne a vállalkozásvezető kvantitatív elemzést, ha a rendelkezésre álló humán erőforrás ezt nem képes elvégezni, vagy nincs adat.

A megfelelő kockázatértékelési módszernek a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie:

1.Adott feltételek mellett használható eredményt kell hoznia a döntéshozók számára.
2.Segítenie, támogatnia kell a kockázatok feltárását, tulajdonságaik, hatásaik megismerésének és megértésének folyamatát, valamint a megfelelő kockázatkezelési intézkedések kiválasztását.
3.Ismételhető, rugalmasan változtatható kell, hogy legyen.

A kockázatértékelési módszer kiválasztást a következő tényezők határozzák meg egyértelműen:

1.Az elemzés céljai. Ha a különböző cselekvési alternatívák kockázatainak, kockázati szintjeinek az összehasonlító elemzése a cél, akkor elfogadható a kevésbé részletezett ún. ok-következménymodellek alkalmazása.
2.A döntéshozók igényei. Számos esetben a részletesebb elemzés pontosabb döntéseket tesz lehetővé, más döntési helyzetekben az általános helyzetfelmérés is elegendő. A döntéshozók igényei meghatározzák, hogy milyen mélységű elemzést kell végezni.
3.A következmények lehetséges fontossága. A kockázatértékelés folyamata során alkalmazott módszerek megválasztásáról szóló döntés függ a folyamat következményeivel kapcsolatos várakozásoktól.
4.A szakértelem, a humán és egyéb erőforrások. Az egyszerűbb módszerek tökéletes alkalmazása sokszor jobb eredményeket és döntéseket eredményez, mint a bonyolultabb módszerek nem megfelelő módon történő alkalmazása. A választott kockázatértékelési folyamatnak és a folyamat során alkalmazott módszereknek összhangban kell lenniük a rendelkezésre álló erőforrásokkal.
5.Az információk és adatok elérhetősége. Számos elemzési módszer adat- és információ igénye nagyon magas, ez egyben aláássa alkalmazásuk sikerességét. Az adatok és információk rendelkezésre állása ugyanis számos esetben nagyon korlátozott.
6.Az elemzett kockázatok típusa. Ha olyan kockázat elemzése a cél, mellyel kapcsolatban vannak múltbeli tapasztalatok és gyűjtött adatok, akkor lehet választani a kvalitatív és kvantitatív módszerek között.
7.A szabályozási és szerződési követelmények megváltozása. A változó szabályozási környezet új előírásokat hozhat, melyek alaposabb és más módszerekkel történő kockázatelemzést írnak elő.

Számos tényező igen jelentős mértékben befolyásolja a kockázatértékelési folyamatok kiválasztását.  A legfontosabbak az erőforrások elérhetősége, a bizonytalanság mértéke és természete, az adatok és információk elérésével kapcsolatos bizonytalanság.

Az erőforrások, képességek, vállalati és iparági sajátosságok alapvetően meghatározzák a kockázatértékelési módszertanválasztást. Ugyanakkor a választási lehetőségét a következő tényezők befolyásolják, korlátozzák:

  • a kockázatértékelő csapat tapasztalatai, végzettsége, készségei és képességei,
  • időbeli és egyéb korlátozások a szervezeten belül,
  • a pénzügyi erőforrások nagysága, abban az esetben, ha külső tanácsadók bevonására van szükség.

A kockázatértékelés és elemzés során általában szűk keresztmetszetet jelent és az elemzések körüli bizonytalanságot fokozza az elemzéshez szükséges adatok hiánya, vagy a rendelkezésre álló adatok nem megfelelő megbízhatósága. Számos vállalat esetében a kockázatmenedzsment folyamatok bevezetése során kezdődik meg a kockázatelemzési célokat támogató adatgyűjtési mechanizmusok definiálása, bevezetése és az adatok gyűjtését lehetővé tevő adatbázisok/adattárházak kiépítése. Ez tulajdonképpen természetes. Ugyanakkor ez a tény azt jelenti, hogy a kockázatmenedzsment folyamatban bevezetéskor és az azt követő meghatározott időszak során elsősorban a szakértői értékelésekből származó eredményekre lehet támaszkodni.

A kockázatértékelésben alkalmazható eszközöket és módszereket hat csoportba sorolhatjuk. Ebben a leckében a kockázatértékelésben alkalmazható módszereknek csupán egy rövid összefoglalóját adjuk. Cél a rövid ismertetés, rendszerezés. A következő modulban legfontosabbnak ítélt módszereket részletesebben tárgyaljuk.

A feltáró módszerek két fő típusát ajánlja a kockázatértékelési módszerekkel foglalkozó szakirodalom, nevezetesen acsekklistákat és az elsődleges veszélyelemzést.

A csekklistaegy szervezettel, folyamattal, vállalkozással kapcsolatban releváns kockázatok listája, melyet a vállalkozásnál alkalmazott kockázatmenedzser, vagy külső tanácsadó készített.

Az elsődleges veszélyelemzésegyegyszerű, feltáró és következető módszer, célja azoknak a véletlen eseményeknek a meghatározása, melyek legnagyobb mértékben veszélyeztetik a gazdálkodó szervezet működését.

1 structured what if technique (SWIFT)
2 human reliability assessment (HRA)

A kockázatértékelés támogató módszerei közé soroljuk a strukturált és félig strukturált (kevert) interjúkat, a brainstormingot, a Delphi módszert, a strukturált "mit, ha" elemzést1, valamint a humán megbízhatóság elemzését2.

A strukturált interjúk esetében a szervezet és kockázatai megismerését célzó kérdéseket előre megfogalmazott módon és sorrendben teszik fel. A kevert interjúk lebonyolításuk menetében különböznek elsősorban a strukturált interjúktól. A kérdező nyitott kérdéseket is feltesz, engedi, hogy az interjúalany meséljen a kérdezett témával kapcsolatban. Az interjúk célja összegyűjteni, rangsorolni, értékeltetni a gazdasági szereplő kockázatait.

A brainstorming,vagy másképpen ötletroham célja, hogy nagy tapasztalattal rendelkező szakértők bevonásával megtörténjen a kockázatok feltárása. Minden egyes bevont szakértő megnevez egy kockázatot, a körök addig tartanak, amíg elfogynak az ötletek. Az ötletroham moderátor irányítása mellett zajlik, aki a téma avatott szakértője és megfelelő csoportvezetési kompetenciákkal rendelkezik.

A Delphi módszera kockázatfeltárást és a szakértői értékelést támogató technika. Lehetővé teszi a kockázatok azonosítását, valamint hatásuk értékelését. A folyamat során lényeges a szakértők független értékelése és értékítélete. Az értékelés írásban zajlik, a bevont szakértők nem kommunikálnak egymással, sokszor nem is tudják, hogy bevonásra kerültek egy kockázatfeltáró, értékelő folyamatba.

A strukturált "mit, ha" elemzés multidiszciplináris kockázatértékelő csapat alapítására és működtetésére szolgáló módszer. Lényege, hogy irányított kérdések mentén kerül sor a kockázatok feltárására és értékelésére.

A humán megbízhatóság elemzés lényege a humán erőforrás szervezetre, projektre, feladatra gyakorolt hatásának elemzése. Segítségével azonosíthatóak a humán erőforrás összetétele (kor, végzettség, személyiség) és működése által hordozott veszélyek és lehetőségek.

A szcenárió elemzési módszerek közé tartoznak a szcenárió elemzés, üzleti hatáselemzés, hibafa, eseményfa, ok- és következmény-, ok- és hatáselemzés.

A szcenárió elemzés célja a jelen elemzéséből következő, lehetséges jövőbeli kimenetek, forgatókönyvek, azaz szcenáriók felállítása, illetve annak megítélése, hogy az egyes szcenáriók mekkora valószínűséggel következhetnek be és milyen eredményekre vezetnek.

Az üzleti hatáselemzés célja a kulcsfontosságú kockázatok azonosítása és hatásának elemzése, továbbá azon eszközök azonosítása és hatásainak elemzése, melyek segítségével az adott kockázatok kezelhetők.

A hibafa elemzés a nem kívánatos események és a mögöttük meghúzódó okok és kapcsolataik feltárásában segít. A hibafák felállítása során igen lényeges az egyes okok mellé bekövetkezési valószínűségeket rendelni a hatások számszerűsítése érdekében. Optimális esetben valószínűségek a meglévő statisztikai adatokra támaszkodnak, ugyanakkor nem elvethetőek a szakértői értékelések sem.

Az eseményfák lényege az induktív logika alkalmazása az események feltárása, bekövetkezési valószínűségeik meghatározása és a lehetséges következményeik azonosítása folyamatában.

Az ok- és következményelemzés a hiba- és az eseményfa elemzés kombinációja. Az egyes események okai és következményei is figyelembe vehetők segítségével.

Az ok- és hatáselemzésmegalkotásának alapja az, hogy egy hatásnak számos eredője, oka, befolyásoló tényezője lehet. Az okokat különböző kategóriákba sorolhatjuk. A befolyásoló tényezők azonosítására gyakran brainstormingokon kerül sor, kapcsolatrendszerek ábrázolására leggyakrabban a fa, vagy halszálka diagramot alkalmazzuk.

1 failure mode and effects analysis (FMEA)
2 failure mode, effects and criticality analysis (FMECA)
3 reliability centered maintenance (RCM)
4 sneak circuit analysis (SCA)
5 hazard and operability study (HAZOP)
6 hazard analysis and critical control points (HACCP)

A szakirodalom a funkcióelemzési módszerek közé soroljaa hibamód és hatáselemzést1 és ennek kvantitatív kockázatértékeléssel bővített változatát2, a megbízhatóság középpontú védelmet3, a szabályozókörök látens veszélyeinek elemzését4, a veszély és működőképesség-elemzést5, valamint a veszélyelemzés és kritikus kontrolpontok6 módszert.

Az FMEA egy olyan technika, melynek segítségével a hiba módok, hibamechanizmusok és hatások elemzése történik meg. Több típusa van: tervezési FMEA, mely a termékekkel és összetevőivel, a rendszer FMEA, mely a szervezettel, a folyamat FMEA, mely a szervezeti folyamatokkal, valamint a szoftver FMEA, mely a szoftverekkel kapcsolatos kockázatok elemzése során alkalmazható. Az FMEA folyamatokat kritikus pontokat feltáró elemzések követhetik, melyek lényege az egyes hibamódok szignifikáns hatásának megállapítása. Mindez történhet kvalitatív, félig kvantitatív, valamint kvantitatív módon. Ez utóbbi az FMECA. A kvantitatív elemzés lényege annak megállapítása, hogy az egyes hibamódok mekkora valószínűséggel gyakorolnak hatást a szervezet folyamataira.

A megbízhatóság központú védelem, másképpen megbízhatóság központú karbantartásaz a módszer, mely a karbantartási folyamatok optimalizálása révén segít a működés biztonságának, költségszintjének, minőségének tervek szerinti alakításában.

A veszély és működőképesség elemzés a "Mi történik, ha ..." típusú kérdésekre adott válaszokkal igyekszik meghatározni a normál működési feltételektől való eltérések hatásait.  Leginkább a paraméterváltozások és az előírt tartományokból való kilépések biztonságra gyakorolt hatásának vizsgálatára alkalmas.

A veszélyelemzés és kritikus kontrolpontok rendszer célja az élelmiszer-biztonság elérése. Proaktív és preventív rendszer a termékek és a folyamatok minőségének, megbízhatóságának és biztonságának a mérésére és monitorozására.

1 layer of protection analysis (LOPA)

A szakirodalom a kontrolláló eszközök közé sorolja a biztonsági rétegek elemzése1 és a halszálka módszereket.

A biztonsági rétegek elemzése módszer lényege annak vizsgálata, hogy egy adott induló biztonsági szintet feltételezve az egyes biztonsági elemek bevezetése mennyivel csökkenti a teljes kockázatot.

A halszálka diagram, más néven Ishikawa-diagram az események és a mögöttük meghúzódó okok és összetevőik áttekinthetővé tételére alkalmas. A halszálka diagram segítségével ábrázolni tudjuk az egyes események mögötti ok csoportokat, ezek részeként az okokat, valamint az okok tényezőit.  A hiba- és az eseményfa kombinációjaként is felfogható.

A szakirodalom lényeges matematikai módszerként nevezi meg a Markov-elemzést, a Monte Carlo szimulációt, valamint a Bayes-i statisztikát és Bayes hálókat.

A Markov elemzés lényege, hogy a jelenbeli állapotból kiindulva a következő állapotot meghatározzuk. Alapfeltevése, hogy a rendszernek nincs emlékezete, azaz a korábbi állapotok nem befolyásolják a jövőt, illetve csak a jelen állapotán keresztül. Az egyes állapotok közötti átmenetek valószínűségeinek meghatározása segít a lehetséges forgatókönyvek meghatározásában.

A Monte Carlo szimuláció lényege, hogy meghatározott valószínűségi változókból álló rendszer kimenetének, illetve kimeneteinek variabilitását mutatja meg az elemző és a döntéshozó számára. A rendszer döntéshozatali szempontból lényeges outputváltozóira a Monte Carlo szimulációval nem egy értéket, hanem értékek meghatározott intervallumon megfigyelhető eloszlását kapjuk eredményül. Azaz meg tudjuk mondani, hogy adott feltételek mellett mekkora valószínűséggel esik az outputváltozó értéke egy meghatározott értéktartományba.

Bayes-i statisztika a rendszer állapota szempontjából lényeges véletlen változók prior valószínűségeiből, valamint a változók közötti kapcsolatokból kiindulva lehetővé teszi a következmények (gyerekváltozók) feltételes valószínűségeinek a számítását. Más szavakkal élve a rendszer kapcsolati hálója mentén gondolkodva lehetőséget ad arra, hogy kiszámítsuk adott események bekövetkezésének valószínűségét, ha más események megtörténnek.

A soron következő modulban a röviden ismertetett módszerek közül a szcenárióelemzési módszerek egy részével ismertetjük meg az olvasót.

Önellenőrző kérdések, feladatok

1. Sorolja fel a kockázatértékelési módszer kiválasztását befolyásoló tényezőket! Válaszát írja le a jegyzetfüzetébe!

2. Definiálja a hibafa fogalmat! A definíciót írja le a jegyzetfüzetébe!

3. Válassza ki az alábbiak közül a helyes megoldást!
A kockázatértékelés csak szakértői értékelésen alapulhat.
A kockázatértékelés csak kvalitatív lehet.
A kockázatértékelés csak kvantitatív lehet.
A kockázatértékelés kvalitatív és kvantitatív egyaránt lehet.
4. Válassza ki az alábbiak közül a helytelen megoldást!
A csekklisták szakértők által készített előzetes kockázatlisták.
A csekklista a kockázatfeltárási folyamat végeredménye.
A csekklista a kockázatfeltáró eszközök közé tartozik.
A csekklistákat folyamatosan frissíteni kell.
5. Igazak, vagy hamisak az alábbi állítások?
A halszálka diagram a támogató módszerek közé tartozik.
A HACCP módszer az élelmiszerbiztonság megteremtése és fenntartása érdekében alkalmazható funkcióelemzési módszer.
A vezetői igények igen lényegesek a kockázatértékelési módszerek kiválasztása szempontjából.
A Monte Carlo szimuláció  kvalitatív kockázatértékelési eszköz.