KURZUS: Bevezetés a kockázatmenedzsmentbe

MODUL: II. modul: A kockázatmenedzsment folyamat és a kockázatértékelés alapjai

3. lecke: A kockázatmenedzsment folyamatról dióhéjban

Cél: A lecke célja, hogy megismertesse a hallgatóval a kockázatmenedzsment folyamat célját, felépítését.

Időszükséglet: A lecke elsajátításához körülbelül 90 percre lesz szüksége.

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha...

  • képes saját szavaival, írásban és szóban definiálni a kockázatmenedzsment folyamat fogalmát;
  • képes felsorolni a kockázatmenedzsment folyamat fő szakaszait;
  • képes saját szavaival, írásban és szóban megfogalmazni a kockázatmenedzsment folyamat fő szakaszait;
  • képes saját szavaival, írásban és szóban megfogalmazni a kockázatmenedzsment szakaszok céljait, feladatait;
  • képes saját szavaival, írásban és szóban megfogalmazni a kockázatmenedzsment keretrendszer fogalmát;
  • képes megnevezni három okot, ami miatt szükség van a kockázatmenedzsment keretrendszer kidolgozására;
  • képes definiálni az összefüggések feltérképezése folyamat lényegét;
  • képes definiálni a vállalkozás külső környezete kifejezést;
  • képes három külső környezethez tartozó tényezőt felsorolni;
  • képes definiálni a vállalkozás belső környezete kifejezést;
  • képes három belső környezethez tartozó tényezőt felsorolni;
  • képes definiálni a stakeholder fogalmat;
  • képes definiálni a külső stakeholder fogalmat;
  • képes definiálni a belső stakeholder fogalmat;
  • képes felsorolni három-három példát a külső és a belső stakeholderekre;
  • képes definiálni a kockázatértékelés folyamat célját;
  • képes felsorolni a kockázatértékelés folyamat három fő részét;
  • képes definiálni a kockázatok azonosítása részfolyamat lényegét;
  • képes felsorolni/listából kiválasztani a kockázatok azonosítása (feltárása) részfolyamat három fő kérdését;
  • képes felsorolni, hogy a kockázatok azonosítása részfolyamatban milyen csoportokba sorolhatjuk a kockázatokat;
  • képes definiálni a cselekvési kockázat fogalmát;
  • képes példát írni a cselekvési kockázatra;
  • képes definiálni a feltétel kockázat fogalmát;
  • képes példát írni a feltétel kockázatra;
  • képes definiálni a szubjektív kockázat fogalmát;
  • képes példát írni a szubjektív kockázatra;
  • képes definiálni az objektív kockázat fogalmát;
  • képes példát írni az objektív kockázatra;
  • képes definiálni a normál kockázat fogalmát;
  • képes példát írni a normál kockázatra;
  • képes definiálni az extra kockázat fogalmát;
  • képes példát írni az extra kockázatra;
  • képes definiálni a kockázatok elemzése fogalmat;
  • képes definiálni a kvantitatív elemzés fogalmat;
  • képes definiálni a félig kvantitatív elemzés fogalmat;
  • képes definiálni a kvalitatív elemzés fogalmat;
  • képes definiálni a kockázatkezelés fogalmát;
  • képes példát írni a kockázatok elkerülésére;
  • képes példát írni a kockázatok saját megtartásban történő kezelésére;
  • képes példát írni a kockázatok áthárítására;
  • képes példát írni a kockázatok megelőzésére;
  • képes felsorolni a monitoring és visszacsatolás szakasz lényeges kérdéseit;
  • képes definiálni a kommunikációs folyamat lényegét;
  • képes felsorolni, hogy milyen hatást gyakorol a megfelelő kommunikációs folyamat a kockázatmenedzsment folyamat egészére.

Kulcsfogalmak

  • kockázatmenedzsment
  • összefüggések feltárása
  • külső környezet
  • belső környezet
  • külső stakeholderek
  • belső stakeholderek
  • kockázatok feltárása/azonosítása
  • cselekvési kockázat
  • feltételkockázat
  • szubjektív kockázat
  • objektív kockázat
  • normál kockázat
  • feltételkockázat
  • kockázatok értékelése
  • kvantitatív értékelés
  • félig kvantitatív értékelés
  • kvalitatív értékelés
  • kockázatkezelés
  • kockázatkerülés
  • kockázatok megelőzése
  • kockázatok áthárítása
  • monitoring
  • kommunikáció

Tevékenység:

  • Olvassa el figyelmesen a kockázatmenedzsment folyamattal foglalkozó leckét!
  • Tanulja meg a kiemelt fogalmakat!
  • Szóban és írásban egyaránt definiálja önállóan is a kiemelt fogalmakat!
  • Minden fogalomhoz soroljon fel írásban három példát munkahelyi tapasztalataira támaszkodva! Rögzítse ezeket jegyzetfüzetében!
1. A kockázatmenedzsment folyamat

A kockázatmenedzsment folyamat azoknak az egymáshoz kapcsolódó tevékenységeknek a sorozatát jelenti, melyek célja a vállalkozás működésével kapcsolatos bizonytalanság csökkentése.

A bizonytalanság jelenléte természetes, hiszen a gazdasági szereplők döntéseit és tevékenységeit számos olyan esemény befolyásolja, melynek tulajdonságaival és hatásával kapcsolatos ismeret korlátos.

Ha egy gazdasági szereplő azt a célt tűzi ki maga elé, hogy csökkenti a tevékenységeit kísérő bizonytalanságot, akkor tételesen végig kell gondolnia azokat az eseményeket, tényezőket, erőforrásokat, valamint a kockázatokat és bizonytalanságokat, melyek a tevékenységét befolyásolják. Meg kell ismerni tulajdonságaikat, elemezni kell hatásmechanizmusukat. A kockázatmenedzsment logikai rendszere, szabályai, módszertana, elemzési technikái abban segítik a gazdasági szereplőket, hogy a megismerési folyamat szisztematikus, következetes és hatékony legyen.

A kockázatmenedzsment folyamat öt fő részből, másképpen alfolyamatból áll, melyek különálló egységet jelentenek. Az öt rész kapcsolatát a 3.1. ábrán láthatja. Figyelje meg, hogy követik egymást az egyes részek! Vegye észre, hogy a kommunikáció és konzultáció szakasz végigkíséri a teljes folyamatot, egyben keretbe foglalva azt! Gondolkodjon el azon, hogy milyen tevékenységek tartozhatnak az egyes folyamatokhoz!

Feladat: Írjon fel mindegyik rész vonatkozásában három lehetséges tevékenységet, anélkül, hogy előre lapozna a tananyagban!

A kockázatmenedzsment folyamata az ISO 31000 szabvány szerint
3.1. ábra

A kockázatmenedzsment folyamat öt fő részét most egyenként és részletesen értelmezzük. Mielőtt ezt megtennénk fontos tisztáznunk a kockázatmenedzsment keretrendszer fogalmát.

A kockázatmenedzsment keretrendszer tartalmazza azokat az irányelveket, útmutatásokat, melyek a szervezeti felépítés és folyamatok rendszerében elhelyezik a kockázatmenedzsmentet.

A kockázatmenedzsment keretrendszer tartalmazza a kockázatmenedzsment folyamatok tervezése és végrehajtásasorán alkalmazható, fogalmakat, módszereket, eszközöket.

Miért van szükség a kockázatmenedzsment folyamatok, feladatok, a végrehajtó szervezeti egység megtervezése előtt a kockázatmenedzsment keretrendszer kidolgozására? Alapvetően a következő három okot lehet megnevezni:

1.Utólagos bevezetés. A kockázatmenedzsment folyamatok nagyon ritkán vannak jelen indulástól fogva egy vállalkozás életében. Az induláshoz képest később, jellemzően a vállalkozás üzleti tevékenységének bővülésével, növekedésével párhuzamosan, a tulajdonosi célokhoz, elvárásokhoz, menedzsment elképzésekhez, meglévő és működő termelési, szolgáltatásnyújtási folyamatokhoz igazítva, utólagosan lehet/kell őket bevezetni. Ennek okán lényeges alaposan végiggondolni minden lépést, hiszen már meglévő, jól működő gépezetbe szeretnénk egy új részt beilleszteni, integrálni. Nem szeretnénk, ha egy új szervezeti egység felállítása és az új folyamatok bevezetése negatívan hatna a többi folyamatra.
2.Mindenki másképpen gondolja. A kockázatokról, hatásukról és kezelésükről sokan sokféleképpen gondolkodnak. Ha egy vállalkozásnál hatékony kockázatmenedzsment folyamatokat szeretnénk bevezetni, akkor nem engedhető meg, hogy az érintettek ugyanazt a fogalmat hallva más tartalomra, módszerre és elemzési eszközökre gondoljanak. Az újításoknak csak szervezett keretek között, meghatározott időben és helyen szabad teret adni.
3.Nincs két egyforma gazdasági szereplő. A gazdasági szereplők tulajdonságai, a tulajdonosok, vezetők gondolkodása, filozófiája, a folyamatok, az iparági sajátosságok, azaz a külső és a belső feltételek alapvetően meghatározzák az alkalmazható kockázatmenedzsment fogalmakat, módszereket és eszközöket.

A kockázatmenedzsment kereteinek kidolgozását követi a kockázatmenedzsment folyamatok megtervezése, szabályozása, végrehajtása. A lecke hátralevő részében a kockázatmenedzsment folyamatok részfolyamatait értelmezzük.

2. A kockázatmenedzsment folyamat részei
2.1. Az összefüggések feltérképezése

A kockázatmenedzsment alkalmazási területének, tulajdonságainak, részeinek meghatározása során első lépésben a gazdasági szereplő működési környezetét és folyamatait meghatározó összefüggések feltérképezése és megértése történik meg.

A összefüggések feltérképezése folyamat lényege a vállalkozás/szervezeti egység/projekt lényeges, meghatározó, külső és belső erőforrásainak, tényezőinek, stakeholdereinek és közöttük lévő összefüggéseknek a meghatározása.

A kockázatértékelés céljai, feltételrendszere csak az összefüggések megfelelő feltérképezése révén válhatnak a szervezeti célok megvalósulását támogatóvá, jól meghatározottá és konszenzusossá.

Képzeljük el, hogy az első modulban bemutatott, virágcserepet gyártó és értékesítő vállalkozásnak három tulajdonosa van. Hivatalosan ők egyforma tulajdonosi részesedéssel rendelkeznek a vállalkozásban. A mindennapi üzletmenetben azonban egyikük véleménye, kockázatokhoz való viszonya és elképzelése a meghatározó. Az üzletmenetet meghatározó tulajdonos a vállalkozás operatív vezetője, kockázatvállaló típus, a nagyvonalakban történő előkészítés, tervezés, az azonnali és gyors cselekvés híve. Ha az összefüggések feltárása szakaszban nem fordítunk kellő figyelmet a leírt jelenségre, elképzelhető, hogy alapos, ámde lassú kockázatmenedzsment folyamatunk megítélése rossz lesz, ami személyi változásokat hozhat maga után! Járjunk nyitott szemmel!

Feladat: Munkahelyén az Ön által ismert folyamatokra milyen személyi, technikai, pénzügyi összefüggések a meghatározóak? Írjon le három-három lényeges összefüggést mindhárom említett terület vonatkozásában!

A hatékony kockázatértékelés megvalósításához igen lényeges a külső és belső kockázatok klasszifikációja és összefüggéseik feltárása. Mit értünk külső és belső környezet alatt?

A külső környezet azoknak az egyéneknek, csoportoknak, tényezőknek, folyamatoknak és összefüggéseknek a rendszere, melyben a vállalat működik és amelyekre jellemzően nincs közvetlen hatása.

A külső környezethez tartoznak egyrészt a kulturális, politikai, jogi, szabályozási, pénzügyi, gazdasági környezeti folyamatok, tényezők, ezek összefüggései nemzetközi, hazai, regionális és helyi szinten egyaránt.  Gondoljunk csak bele a virágcserépgyártó vállalkozás pénzügyi helyzete függ a befizetendő központi és helyi közterhektől és ezek változásától. Értékesítései lehetőségei a lehetséges vásárlók fizetőképes keresletétől és annak alakulásától. Realizált árbevétele a forint/euró árfolyamtól és annak változásától. Az árfolyam a politikai környezet nemzetközi megítélésétől és annak alakulásától.

A külső környezethez tartoznak azok a fogyasztói trendek, melyek hatást gyakorolnak a vállalkozás tevékenységeire. Gondoljunk csak bele abba, hogy 20 évvel ezelőtt egyáltalán nem mutatkozott nagy érdeklődés az újrahasznosított anyagokból készített fogyasztási cikkek iránt. Manapság a fenntartható környezetre figyelve egy újrahasznosított anyagból készült fogyasztási cikk iránt nagy érdeklődést tanúsítanak a komolyabb fizetőképességgel rendelkező fogyasztók.

A külső környezethez tartoznak továbbá a külső stakeholderekészrevételei, érték- és normarendszere. Kit is tekintünk stakeholdernek?

A stakeholderek (magyarul: érintettek) azon egyének, csoportok, amelyek hatást gyakorolnak a szervezet működésére. Két csoportjuk a belső és a külső érintettek. A belső érintettek a tulajdonosok, a szervezet vezetői és dolgozói. A külső érintettek a vevők, szállítók, fogyasztók, versenytársak (meglévők és lehetségesek), hatóságok, természeti környezet.

A külső stakeholderek észrevételei, érték- és normarendszere, ahogy említettük alapvető fontosságú. Maradjunk a virágcserépgyártó és értékesítő vállalkozásunknál. A vállalkozás értékesítési volumenét befolyásolja az említett trend, ugyanakkor azt, hogy egy trend mennyire erős, milyen sebességgel és hol terjed, alapvetően befolyásolják azok az erkölcsi és normarendszerek, melyek a célpiac vevőinek a mindennapi életét határozzák meg. Tegyük fel, hogy a célpiac fogyasztóinak egy része erősen vallásosos, vallási előírásaik pedig tiltják az újrahasznosított anyagokból készített fogyasztási cikkek vásárlását. Ez a jelenség erősen korlátozhatja az eladások volumenét.

A külső stakeholder hatásra lehet más példát is mondani. Kutatások bizonyítják, hogy az emberi viselkedésben meghatározó jelenség a nyájhatás. Ez azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak egy-egy véleményformáló egyén, vagy egyének kisebb csoportjának döntéseit, véleményét követni. Ez azt is jelenti, hogy termékeink iránti keresletet egy-egy véleményformáló egyén rólunk alkotott és véka alá nem rejtett véleménye erősen befolyásolja.

Feladat: Saját munkahelye, vagy vállalkozása kapcsán gondolja végig, hogy milyen külső tényezők gyakorolnak hatást a munkaadó vállalkozás tevékenységére, hol, hogyan, mikor fejtik ki hatásukat? Írja le és definiálja a tényezőket jegyzetfüzetében!

A belső környezet azoknak az egyéneknek, csoportoknak, tényezőknek, folyamatoknak és összefüggéseknek rendszere, melyek a gazdasági szereplő belső folyamatait meghatározzák.

A belső környezetet jellemzően könnyebben lehet befolyásolni, alakítani, irányítani, mint a külsőt.

A belső környezethez tartoznak azok az erőforrások, melyekből a termelési, szolgáltatásnyújtási, valamint a támogató gazdasági, pénzügyi, logisztikai folyamatok felépülnek.  Ide tartoznak az alkalmazott emberek, a termelési folyamatokban jelen lévő gépek, berendezések, az irodaépületek és gyártócsarnokok, a rendelkezésre álló pénz, és az idő.

Szintén a belső környezethez tartoznak továbbá a szervezet által alkalmazott standardok és referenciamodellek, melyek segítenek a minőségügyi elvárások könnyebb teljesítésében, egyszerűbbé és hatékonyabbá teszik a folyamatokat. Gondoljuk csak a minőségügyi szabványokra!

Feladat: Keresse meg a munkahelyén alkalmazott minőségügyi előírásokat! Gondolja végig, hogy saját feladatai vonatkozásában mely részek érvényesek!

Ugyancsak a belső környezethez tartoznak a belső stakeholderek, a kinyilvánított célok és értékek, az észlelések, észrevételek, értékek és a kultúra. Az alkalmazottak, különösen a nagy tapasztalattal rendelkezők véleménye, hatása a munkahelyi közösség hangulatára igen erős lehet, ami befolyásolja a folyamatok sikerességét! A problémák feltárásában és megelőzésében egyaránt kiemelt jelentőséggel bír, hogy az alkalmazottak motiváltak-e a folyamatok javításában, el merik-e mondani véleményüket, milyen a fogadóközeg. Az emberi értékek, viselkedési normák és a vállalati kultúra szintén erős hatásokat képesek gyakorolni a folyamatok sikerére.

Szintén a belső környezethez tartoznak a döntési és információáramlási folyamatok, vezetési módszerek és képességek, szabályok, felelősségi körök és az ellenőrzés. Minőségük, hatékonyságuk alapvetően meghatározza a folyamatok sikerességét.

Vegyük az említett tényezőkre egy-egy példát!

A döntési folyamatok sebessége alapvetően meghatározza a folyamatok sikerességét. Képzeljük el, hogy virágcserépgyártó vállalkozásunk egy új termék bevezetését tervezi. A vállalkozás vezetője egy ideje már halogatja a folyamatot. Értesülései szerint a jövő hét folyamán piacra kerül egy gép, melynek segítségével az új terméket még szebbé és jobb minőségűvé lehetne tenni. Úgy gondolja, hogy érdemes lenne a gépet megnézni és megvásárolni. Ezért a termék bevezetéséről szóló döntés elhalasztása mellett dönt. Mindeközben egyik versenytársa piacra dobja termékét, ezzel előnybe kerül a piacon.

Ha a működéssel kapcsolatos információk lassan érkeznek meg a döntéshozatali szintekre, az egyértelműen késlelteti a döntéseket. A virágcserépgyártó vállalkozásunk gépkezelője észreveszi, hogy a munkagép a megszokotthoz képest lassabban működik, de nem jelzi ez főnökének azonnal. Mindezt azzal indokolja, hogy a gép megy, a termelés nem áll meg, nem lehet jelentős a hiba és mindezek okán nem szeretné főnökét zavarni. Döntése ugyanakkor azt eredményezi, hogy két nap múlva a gép leáll, kiderül, hogy a nem időben jelzett probléma javítása hosszú időt vesz igénybe. Ha időben kezelték volna, a vezető gyorsabban tudott volna reagálni, ennek eredményeképpen két órás javítási munka és leállás elegendő lett volna, így azonban mindez két napig tart, a siker valószínűsége is csökken.

A bemutatott példa a belső környezet működésével kapcsolatban több problémát is jelez. Egyrészt valószínűleg nincs kellő mértékben szabályozva, hogy kinek, mikor, milyen hatáskörben kell döntenie és intézkednie. A dolgozó dönt arról, hogy mikor jelzi a hibajelenséget, ami azt mutatja, hogy nincs szabályozva, hogy milyen esetben, mit kell tennie és milyen felelősséggel jár a tevékenysége. Nincsenek az adott folyamattal kapcsolatban megfelelő szabályok, felelősségi körök és ellenőrzési folyamatok. Eredménye: késleltetett hibajelzés, későn megszületett vezetői döntés, nagyobb hatású hiba.

Az összefüggésrendszerek megismerése, elemzése nemcsak az eddig említett részeket tartalmazza, hanem a kockázatmenedzsment folyamatok megtervezését és a folyamatszabályok megalkotását is.

Az összefüggések feltárása szakaszban történik meg:

  • a felelősségi körök és következmények kidolgozása és szabályozása,
  • a végrehajtandó és teljesítendő kockázatmenedzsment folyamatok határainak meghatározása,
  • a kockázatmenedzsment által érintett projektek, folyamatok, feladatok és tevékenységek tér- és időbeli lehatárolása;
  • a kockázatmenedzsment által érintett projektek, folyamatok, feladatok és tevékenységek közötti összefüggések és kapcsolatrendszer feltérképezése,
  • kockázatértékelési módszertan meghatározása,
  • kockázatkritériumok meghatározása (mikor számít egy kockázat kicsinek, közepesnek, nagynak),
  • a kockázatmenedzsment folyamatok teljesítményértékelési módszereinek kidolgozása,
  • a kockázatmenedzsment folyamathoz kapcsolódó cselekvések és tevékenységek azonosítása.
2.2. Kockázatértékelés

Az összefüggések feltérképezését követi a kockázatértékelés szakasza. A kockázatok értékelése gazdálkodó szervezetekben szervezeti, osztály, és vállalati szinten, egyén és csapat, feladat és projekt szinten is megtörténhet. A meghatározott célok és a jól kiválasztott módszerek lehetővé teszik, hogy különböző összefüggések érvényesülése esetén eltérő helyzetekben is megfelelően értékeljük a kockázatokat.

A kockázatértékelés célja, és megfelelő megvalósítás esetén egyben hozadéka is, a döntéshozók tájékoztatása a tevékenység céljának megvalósulását befolyásoló kockázatokról, bizonytalanságokról és a lehetséges döntési, cselekvési alternatívákról.

A kockázatértékelési folyamat céljai a következőkben foglalhatók össze:

1.A kockázatok okozóinak, tényezőinek, hatásmechanizmusának megértése.
2.A kockázatokozók és ezen keresztül a szervezet gyenge pontjainak az azonosítása.
3.A kockázatok felmerülésének és hatásának összehasonlítása különböző szervezeti egységekben, különböző típusú folyamatokban és modellekben.
4.Amennyiben lehetséges, a kockázatok bekövetkezési valószínűségeinek és várható hatásának kiszámítása.
5.Azon kockázatmértékek megállapítása, melyek a folyamatok induló feltételeinek ismeretében elfogadhatóak, azaz kockázatkezelési intézkedések nélkül sem zavarják meg a sikeres működést.
6.A kockázatok közötti sorrend felállítása.
7.A megfelelő kockázatkezelési eszközök kiválasztásával kapcsolatos döntés támogatása.
8.A szabályozási környezet előírásainak betartása és a változások figyelembe vétele.

A felsorolt 8 célkitűzés rendkívül fontos. A kockázatértékelés sikeres végrehajtása mindegyik cél figyelembevételét és megvalósulását igényli!

A kockázatértékelés eredményeképpen tehát megismerhetjük a kockázatokat, a felmerülésük okát, következményeit és azok bekövetkezési valószínűségét. Az értékelés eredményei alapján a következő kérdésekre kapunk választ:

  • Melyek azok a tevékenységek, amelyek folytatását be kell fejezni, vagy el sem szabad kezdeni?
  • Milyen lehetőségek állnak a rendelkezésünkre és hogyan tudjuk azokat megfelelően kihasználni?
  • Milyen veszélyek leselkednek ránk?
  • Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre a lehetőségek kihasználásához?
  • Milyen eszközeink vannak a veszélyek bekövetkezési valószínűségének és hatásának csökkentésére?
  • Melyek a legalkalmasabb kockázatkezelési eszközök, melyek segítségével elfogadható szintre csökkentjük a negatív hatásokat?
2.3. Kockázatok azonosítása, feltárása

A kockázatazonosítás célja végiggondolni, hogy a gazdasági szereplővel a jövőben mi fog történni. Milyen véletlen események bekövetkezése várható, melyek hatást gyakorolnak a gazdasági szereplő biztonsági szintjére?

A kockázatok azonosítása, másképpen a kockázatok feltárása azt a folyamatot jelenti, melyben a kockázatok felismerése, lényeges tulajdonságainak, okozóinak, tényezőinek rögzítése megtörténik.

A kockázatok feltárása folyamat során három kérdésnek kiemelt fontossága van:

  • Miből fakad a kockázat?
  • Milyen a kockázat és a gazdasági szereplő viszonya?
  • Felismerte-e a gazdasági szereplő szubjektív kockázatait?

Az első kérdésre adott válasz alapján megkülönbözetjük a cselekvési és a feltételkockázatokat.

Feladat: Értelmezzük a két csoportot, egy-egy példával is támogatva a fogalmak megértését! A fogalmakat Ön is tanulja meg, és írjon le gyakorló füzetébe egy-egy példát a munkahelyével kapcsolatban!

A cselekvési kockázatok a cselekvéshez közvetlenül kapcsolódnak. Egyrészt magából a cselekvésből fakadhatnak, másrészt igen lényeges, hogy a cselekvés során következik be a cél-eredmény, vagy másképpen terv-tény eltérés.

Képzeljük el, hogy ismerősünk, aki lelkes amatőrként állandó résztvevője térségi futóversenyeknek, úgy dönt, hogy a soron következő városi félmaratonon is részt vesz. Az eddigi versenyekkel ellentétben most célul tűzi ki, hogy az első tízben ér célba. A verseny elindul, azonban amikor fél távnál tart a mezőny az időjárási körülmények megváltoznak és a futóknak heves ellenszélben kell a versenyt folytatniuk. Ismerősünk teljesítményét ez a körülmény nagyban visszaveti, így az egyébként jó eredménynek számító 12. helyen végez, viszont célját nem éri el. A terv-tény, vagy másképpen cél-eredmény eltérést ez esetben egy a cselekvés folyamatában fellépő, külső környezetből fakadó kockázat okozta.

A feltételkockázat a cselekvés feltételrendszeréhez kapcsolódik, általában az induló állapot tudatos, vagy tudattalan külső és belső feltételeinek téves megítéléséből fakadnak.

Maradva a futóversenynél, ismerősünk nem biztos, hogy jól ítélte meg a feltételeket. Nevezetesen a saját erőnlétét, a versenytársak teljesítőképességét, az időjárási körülményeket, pontosabban azt, hogy milyen időjárási körülmények mellett képes a lehető legjobban teljesíteni. A feltételkockázat okozói lehetnek a lustaság, hanyagság, figyelmetlenség, túlzott önbizalom, alaposság hiánya.

A második kérdés vonatkozásában lényeges, hogy milyen a gazdasági szereplő és a kockázat viszonya.

Ebből a szempontból szubjektív és objektív kockázatokat különböztetünk meg.

Szubjektív a kockázat, ha függ a cselekvő gazdasági szereplő magatartásától, viselkedésétől, tulajdonságaitól.

Példaként képzeljük el, hogy virágcserépgyártó vállalkozásunk egy új értékesítési munkatársat vett fel, akinek az a feladata, hogy Svájcban népszerűsítse termékeinket, a régi vevők megtartása mellett újakat szerezzen. Az új kolléga kiválóan beszél olaszul, franciául és németül. Megnyerő modorú, elegáns megjelenésű, kellemes beszélgetőpartner. Az értékesítő munkához kiváló adottságokkal rendelkezik. Ugyanakkor notórius késő, de ez csak a megbízását követően derül ki, hiszen a cégvezetőt is megnyerte magának a felvételi elbeszélgetésen. Az üzleti tárgyalásoknál is előbukkanó késései komoly kockázatot jelentenek az értékesítési volumen növelésére nézve. Ez a kockázat szubjektív, hiszen az üzletkötőnk tulajdonságaiból fakad. A szubjektív kockázatokat nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is érdemes végiggondolni. A szervezeten belül együtt dolgozó csapat tagjainak szubjektív kockázatai egyenként és együtt is rendkívül fontosak.

Objektív a kockázat, ha a cselekvés fizikai környezete okozza a kockázatokat és a gazdasági szereplő folyamatai szempontjából meghatározó tulajdonságaitól függetlenül jelen van.

Maradva az előző példánknál megemlíthetjük, hogy értékesítő barátunk késései nem jelentenének akkor kockázatot, ha nem a pontosságáról híres svájci piacon tevékenykedne. Egy, a késést szinte "udvariasságként" kezelő társadalomban (gondolatban forduljunk és repüljünk déli irányba a Szent Bernát-hágón keresztül), viselkedése nem jelentene kockázatot. Ebből kiindulva példánkban objektív kockázat az a tény, hogy a svájci piacon dolgozik.

A kockázatok azonosításának harmadik lényeges kérdése, hogy a cselekvő felismerte-e a szubjektív kockázatokat.

A szubjektív kockázatok felismerése azt feltételezi, hogy a gazdasági szereplő foglalkozik a tulajdonságaiból, magatartásából, cselekvéseiből fakadó kockázatokkal. Vegyük például értékesítőnk esetét. Ha ő felismerte szubjektív kockázatát, az idő kezelésével kapcsolatos lezserséget, akkor a következő lépésben már lehetőség van azt kezelni. Például jelezhet a tulajdonosnak, hogy nem érzi magát hatékonynak Svájcban, Olaszországban viszont kiválóan teljesítene. A tulajdonos mérlegel és dönt az áthelyezésről. Ebben az esetben kockázat normál kockázat, hiszen felismerték, így megvan a lehetőség a kezelésre. Természetesen a helyzet nem egyszerű. Nagyfokú önismeret kell a felismeréshez, realitásérzék a megítéléshez és bátorság a jelzéshez!

Normál szubjektív kockázatról beszélünk abban az esetben, ha a cselekvő felismerte és megítélte szubjektív kockázatát. A felismerés és megítélés lehetőséget ad a kockázatkezelésre, különös tekintettel a megelőző eszközök alkalmazására.

Természetesen az is lehetséges, hogy a cselekvő fel sem ismeri, hogy lezserségéből, hanyagságából fakadó késései rontják az értékesítési hatékonyságot. Természetesen a tulajdonos sem veszi észre, hiszen messze van, nem látja a folyamatokat. Ebben az esetben a kockázat extra, hiszen mivel fel sem ismerték, így nincs lehetőség a kezelésére.

Extra szubjektív kockázatról beszélünk abban az esetben, ha a cselekvő fel sem ismerte szubjektív kockázatát. Így nincs lehetőség a kockázatkezelésre.

Az extra szubjektív kockázat nagyobb problémákat okoz akkor, ha a cselekvő szubjektív kockázatát egy másik személy, például a főnöke, a tulajdonos, egy kolléga, vagy barát sem ismeri fel. Ha ez megtörténne, akkor lenne lehetőség a kockázat kezelésére. Vegyük azonban észre, hogy bizonyos esetekben még így is nagyobb lehet a baj, mint a normál kockázatok esetében. Ha ugyanis valaki más ismeri fel a cselekvő kockázatát, az mindig magában hordozza a veszélyét annak, hogy a mások által felismert kockázatot nem ismeri el, ami viszont rontja a hatékony kockázatkezelést. Maradjuk értékesítő barátunknál. Szubjektív kockázatát a főnök vette észre és jelezte emberünknek. Ő azonban nyíltan és magában egyaránt tiltakozik! A főnök az áthelyezése mellett dönt. Mi történik? Mivel értékesítő barátunk nem ismerte fel és el szubjektív kockázatát, az áthelyezés érzékenyen érintette, csökkent motivációs szintje, új álláslehetőséget kezdett keresni. Emiatt értékesítési hatékonysága nem javul, sőt, romlik! A kockázat fel és el nem ismerése tehát további problémákat generál a vállalkozásnál!

A kockázatok azonosítása másképpen kockázatok feltárása olyan folyamat, mely tartalmazza a kockázatokozók és tényezők, valamint a lehetséges következmények végiggondolását és rendszerezett leírását.

Lényeges, hogy a kockázatok azonosítása folyamatszakaszban derül ki, hogy melyek azok az tényezők, melyek a tervezettől eltérő eredményekhez nagymértékben hozzájárulnak. Ha sikerül azonosítani a kockázatokat, akkor meg kell határozni azokat a lépéseket, szervezeti egységeket, folyamatokat és embereket, melyek a megfelelő ellenőrzés alatt tartják a célokat befolyásoló kockázatokat.

Feladat: Munkahelye egy folyamata vonatkozásában gondolja végig a kockázatokat! Minden kockázat vonatkozásában gondolja végig a kockázatfeltárás három kiemelt fontosságú kérdését! Készítsen füzetében egy táblázatot, első oszlopában nevezze meg a kockázatot, második oszlopban szerepeltesse az első, a harmadikban a második, a negyedikben pedig a harmadik kérdésre adott válaszát!

A kockázatok feltárása során alkalmazható módszerekkel a 3. modul 1. leckéjében fogunk foglalkozni!

2.4. Kockázatok elemzése

A kockázatok elemzése során az azonosított kockázatok bekövetkezési valószínűsége és várható hatása kiszámításra kerül. Az elemzés lehetővé teszi a kockázatok rangsorolását és a kockázatkezelési prioritások felállítását.

Az elemzés során a matematika és a statisztika módszereit használjuk abban az esetben, ha rendelkezésre állnak a kockázat hatásával kapcsolatban múltbeli adatok.  A dolgozó betegsége és a táppénzen töltött időszak hossza egyaránt véletlen változók. Képzeljük el, hogy egy vállalkozás rendesen vezeti elektronikusan is a nyilvántartásait. Azaz van egy adatbázis, mely dolgozónként tartalmazza a betegség miatti hiányzások alakulását évekre visszamenőleg. A betegség miatti hiányzás kockázat a munkáltató szempontjából, hiszen a kieső munkaerőt pótolni kell, újra kell tervezni a munkaidőkereteket. Amennyiben rendelkezésre áll a korábbi évek hiányzási statisztikája, akkor becsülhető a táppénzen töltött időintervallumok bekövetkezési valószínűsége, a hiányzások várható értéke. A számított értékek persze csak akkor jelentenek megfelelő támpontot, ha a foglalkoztatottak összetétele és egyéb meghatározó feltételek nem változtak szignifikáns mértékben.

A matematika és a statisztika kisebb jelentőséggel bír akkor, ha nincsenek historikus adatok, hiszen ekkor legfeljebb a vállalkozásnál régóta alkalmazásban állók szakértői becslésére, élettapasztalatára támaszkodhatunk a számítások során. Az azonosított kockázatok elemzése során az ő értékelésük igen lényeges a várható hatások és bekövetkezési valószínűségek megítélése vonatkozásában. A tapasztalat általában valamilyen történet formájában, vagy történethez kapcsolódóan van jelen a kolléga memóriájában. A tapasztalatokat jó kérdésfeltevéssel könnyen számszerűsíthetjük. Például arra kérjük a munkatársat, hogy határozza meg, hogy az adott kockázathoz tartozó várható hatás kicsi, közepes, nagy. Ugyanezt kérjük a bekövetkezési valószínűségek vonatkozásában. A bekövetkezési valószínűségekre vonatkozó becslést kérhetjük a terv-tény eltérés százalékában is. Vagyis azt is kérhetjük, hogy állapítsa meg, hogy egy adott kockázat milyen mértékben téríti el a folyamat tényleges eredményét a tervezettől, amennyiben bekövetkezik. Az így kapott értékek persze szubjektívek, de nagy szerepük van a kockázatok értékelésében és rangsorolásában.

A kockázatelemzés folyamata lehetővé teszi, hogy kockázatazonosítást követően az egyes kockázatok hatása számszerűen is kifejezésre kerüljön, ez alapján a kockázatkezelési alternatívák közötti választás hatékonyabb legyen.

A kockázatelemzés során modellekkel dolgozunk, melyek a valóság lekicsinyített másai. A kicsinyítés számos korlátozó feltételezés megfogalmazásával jár. A kockázatok forrásaival, okozóival, tényezőivel és nagyszámú tulajdonságával kapcsolatban számos feltételezéssel kell élni, melyek hatást gyakorolhatnak a kockázatok bekövetkezési valószínűségeivel és várható értékeivel kapcsolatos számítások eredményeire. Példának okáért, tegyük fel, hogy a korábbi évek táppénz statisztikáit alapul véve végzünk előrejelzést a hiányzások várható alakulásával kapcsolatban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez esetben azt feltételezzük, hogy a külső és belső körülmények nem változnak az adatgyűjtés és a számítások között eltelt időben, miközben a valóságban lehet, hogy sok minden megváltozott. Megváltozhatott a foglalkoztatottak kor és nem szerinti összetétele, de megváltozhattak külső körülmények is, például a melegedő téli hónapokban több vírus és baktérium könnyebben szaporodik és terjed megbetegedéseket okozva.

A kockázatelemzési folyamat során azonosítani és világosan rögzíteni kell a kockázatelemzés eredményeit leginkább befolyásoló feltételezéseket is.

A kockázatelemzésben használatos módszerek alapvetően háromfélék lehetnek:

1.kvalitatív
2.félig-kvantitatív
3.kvantitatív

A kvalitatív kockázatértékelés esetében a kockázat mértékét háromfokozatú skálán határozzuk meg. A skála értékei rendre: alacsony, közepes, magas.

A három érték tulajdonképpen magában foglalja a kockázatok bekövetkezési valószínűségével és hatásával kapcsolatos értékelést, értékítéletet. Alkalmazására akkor kerül sor, ha egy azonosított kockázattal kapcsolatban nem áll rendelkezésre a bekövetkezett károk nagyságával kapcsolatban adat. Ezt a jelenséget több tényező okozhatja. Egyrészt egy új működési területről lehet szó, mellyel kapcsolatban értelemszerűen nem is halmozódhatott fel tapasztalat. Példának okáért a virágcserépgyártó vállalkozónk számos új hatással és kockázattal szembesül, ha egy új piacon, Franciaországban is szeretné termékeit értékesíteni. A működési engedélyek beszerzése általában időigényes folyamat, mely alapvetően befolyásolja a munka megkezdését. Ebből a szempontból kockázatot jelent a hivatali eljárások időigénye. A másoktól gyűjtött információk alapján mértékét értékelhetjük kicsinek, közepesnek és nagynak. Tapasztalati adatok hiányában nem tudjuk kiszámítani, hogy a kockázat várhatóan milyen mértékű és valószínűségű csúszást fog eredményezni a tervezett induláshoz képest.

A félig kvantitatív kockázatértékelés esetében a kockázat bekövetkezési valószínűségét és várható hatását egyaránt numerikus skálán értékeljük, vagy értékeltetjük szakértőkkel.

A félig kvantitatív értékelés vonatkozásában több elfogadott megoldás is létezik. Az egyik lehetőség, hogy a bekövetkezési valószínűséget és a várható hatást 3, 5, vagy 7 fokozatú skálán mérhetjük. Az alacsony értékek kis valószínűséget és hatást, a magas értékek pedig értelemszerűen nagy bekövetkezési valószínűséget és hatást jelentenek. A másik lehetőség az, ha a bekövetkezési valószínűséget és a várható hatást százalékban fejezzük ki. A várható hatás százalékban történő kifejezése azt jelenti, hogy a kár értékét a vagyontárgy értékének, vagy valamely tervértéknek a százalékában fejezzük ki. A valószínűségek és a várható hatások szorzata alapján meghatározható a kockázat mértéke. Ha a numerikus skálán történő értékelés útját választjuk, akkor értékelő skálák lehetnek lineárisak és logaritmikusak. A félig kvantitatív értékelésnek akkor van létjogosultsága, ha nem állnak rendelkezésre tapasztalati adatok, ugyanakkor tapasztalat igen. Egy 20 év tapasztalattal rendelkező építőmérnök, építésvezető tapasztalati adatokon alapuló számítások nélkül is nagy pontossággal tudja megbecsülni, hogy a különböző talajszerkezetek esetében mekkora valószínűséggel omlik be a kiásott árok oldalfala és ez várhatóan mekkora költséghatást eredményez. Vagyis ebben az esetben hasznos információhoz jutunk a feltárt kockázatok bekövetkezési valószínűségével és hatásával kapcsolatban, ha a megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembereknek jó kérdéseket teszünk fel. A kapott válaszok alapján egy adott projekt, folyamat, vagy a vállalat egésze vonatkozásában feltárt kockázatok rangsorolhatók.

A kvantitatív elemzés során tapasztalati kárértékek alapján történik a kockázatok bekövetkezési valószínűségének és várható hatásának a kalkulációja.

Kvantitatív elemzési módszerek alkalmazhatók akkor, ha egy gazdasági szereplő működésével kapcsolatban kellő mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésre adatok. Egy 15 éve működő építőipari vállalkozás 500 és 1 000 000 Ft éves árbevétel sávban mozog az elmúlt öt évben. A vállalkozást alapító és vezető tulajdonos nem rendelkezik mérnöki, közgazdasági végzettséggel, döntéseit az aktuális információk és a kapcsolati tőke bázisán hozza. Mivel közel 20 nagy munkagépet mozgat, ezért az üzemanyagárak ingadozása igen jelentős hatást gyakorol az éves működési kisadásai alakulására. Vegyük észre, hogy 10 000 liter éves gázolajfogyasztás 50 forintos áremelkedés mellett 500 000 Ft kiadási többletet  jelent. Természetesen 500 000 Ft elenyészőnek tűnik 1 milliárd forintos árbevétel mellett, ugyanakkor számos egyéb befolyásoló hatás van, együttes hatásuk igen jelentős mértéket ölthet. Ha vállalkozónkat felkérik egy nagy, féléves munkára, akkor az árajánlat készítésénél célszerű olyan árat mondania, melyről tudja, hogy milyen mértékben fedezi a költségeit. Ehhez pedig ismernie kell munkagépei műszaki megbízhatóságát, mely befolyásolja a karbantartási költségeket, a vállalt munka időigényét. Ismernie kell a gépek üzemanyag-fogyasztását, nem árt, ha rendelkezik információval az üzemanyagárak változásával kapcsolatban.  Ezen túl számos egyéb lényeges és fontos információ is fontos a megalapozott döntésekhez. Múltbeli adatokra van tehát szüksége, olyanokra, melyeket nem gyűjtöttek eddig! Első lépésben meg kell oldani az adatok tárolását, ezt követően jöhetnek majd a matematikai és statisztikai módszerekkel végzett elemzések.

Az üzleti életben, különösképpen a kis- és középvállalkozási szektorban nem elterjedt a kvantitatív kockázatértékelési módszerek használata, egyrészt az elemzéshez szükséges adatok hiánya, másrészt a változó környezet miatt. Ebben az esetben a gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek véleményén alapuló kvalitatív, félig-kvantitatív elemzések alkalmazása lehet célravezető.

Az adatok hiányoznak, hiszen nem gyűjtik és tárolják őket megfelelően. Az adatok rendelkezésre állása esetén is körültekintően kell eljárnunk. Mivel a működés külső és belső környezete folyamatos változásban van, ezért a régóta gyűjtött adatok már nem biztos, hogy megfelelő információértéket hordoznak. Visszatérve vállalkozónkhoz: 10 évvel ezelőtt más technológiával, szakemberállománnyal dolgoztak, mint most. Más volt a projektek társadalmi, gazdasági, politikai környezete. A vállalkozás háromszorosára növekedett az elmúlt 15 évben. Mindezek a tényezők azt jelentik, hogy a 15 évvel ezelőtti adatok nem relevánsak a jelenlegi döntések szempontjából!

2.5. Kockázatkezelés

A kockázatértékelési szakasz eredményeképpen a gazdasági szereplő megismeri az azonosított kockázatai bekövetkezési valószínűségeit és hatásait.  Ezt követi a megfelelő kockázatkezelési módszerek kiválasztása.

A kockázatkezelés lényege, hogy a gazdasági szerepelő a negatív hatású kockázatokat elkerülje, bekövetkezési valószínűségét és várható hatását csökkentse, ezzel együtt a pozitív kockázatokban rejlő lehetőséget kihasználja, bekövetkezési valószínűségét és hatását erősítse.

A kockázatkezelésnek vannak alapszabályai, melyeket érdemes figyelembe venni. A szakirodalom a negatív kockázatokhoz kapcsolódó, megfelelő kockázatkezelési intézkedés kiválasztásához a kárgyakoriság (vagy kárvalószínűség), valamint a várható kárnagyság együttes figyelembevételét javasolja. A következő logika szerint célszerű gondolkodni.

1.Ha a kárgyakoriság és a várható kárnagyság egyaránt magas, akkor el kell kerülni a kockázatot, azaz a kockázattal érintett tevékenységet be kell szűntetni.
2.Ha a kárgyakoriság nagy és a várható kárnagyság alacsony, akkor kármegelőző intézkedéseket kell bevezetni.
3.Ha a kárgyakoriság alacsony és a várható kárnagyság nagy, akkor biztosítást kell kötni.
4.Ha a kárgyakoriság és a várható kárnagyság egyaránt alacsony, akkor a felmerüléskor, önfinanszírozásban kell fedezni a károkat.

A tevékenység beszűntetése, vagy éppen meg sem kezdése olyan esetekben lényeges, amikor nagy valószínűséggel nagy negatív hatás éri a cselekvőt. Képzeljünk el egy sziklamászót, aki a szikla tetejére érve útját csak egy két szikla közé kifeszített kötélen tudja folytatni. A szél erősen fúj a hegytetőn, így a leesés valószínűsége nagy (ebben az erős szélben 100 esetből 99-ben zuhanás lenne a kötéltánc vége), az élet elveszítésénél nem nagyon vagy nagyobb kár. (Bár ez utóbbi kultúrafüggő. A szamuráj becsülete többet ért, mint az élete.) A hegymászó részéről okos és racionális döntés kicsit visszahúzódni és megvárni, míg elül a szél.

A kármegelőző intézkedések igen lényegesek, akkor, ha a kárgyakoriság nagy, de a várható kár nagysága alacsony. Hegymászónk számos értékes és kevésbé értékes felszerelést cipel magával a hegyekbe. Mászás közben a biztosítókötél kapcsok gyakran esnek ki a zsebéből. Ennek megelőzésére egy övre akasztható tárolót vásárol, melynek eredményeképpen kevesebb kapocs veszik el a túrái közben.

A hegymászás veszélyes üzem. Nagy károk keletkezhetnek az egészségben és a hegymászó családja életében egy-egy komoly baleset következtében. A statisztikák szerint a bekövetkező halálesetek és súlyos balesetek száma ugyan nagyobb, mint a hétköznapi életben, ugyanakkor nem mondható nagynak sem a gyakoriság. Hegymászók tevékenysége nagy várható kárértéke miatt hegymászó biztosítással is rendelkezik, melyet egy vezető biztosítótársaságnál kötött.

A kis gyakorisággal bekövetkező kis károk pénzügyi fedezetét felmerüléskor saját magunk finanszírozzuk! Példánk szereplője 30 éve hódol a hegymászás szenvedélyének. Ez alatt az idő alatt kétszer hagyta el jégcsákányát és újat kellett vásárolnia. Erre a káreseményre nem kell tehát előre felkészülnie, hiszen, ha ilyen helyzetbe kerül, könnyen orvosolni tudja a problémát.

2.6. Monitoring és visszacsatolás

A kockázatmenedzsment folyamat része a monitoring és a visszacsatolás, melynek során az elvégzett munka értékelése és szükség esetén a fejlesztési lépések megnevezése történik meg.

A monitoring és visszacsatolás szakaszban a következő kérdéseket kell megválaszolni:

1.Érvényesek maradtak/maradnak-e a kockázatokkal kapcsolatos feltételezések?
2.A kockázatértékelés feltételrendszere érvényes marad-e?
3.A várt eredmények bekövetkeztek-e?
4.A kockázatértékelés eredményei összhangban vannak-e a jelenlegi tapasztalatokkal?
5.Hatékonyak-e az alkalmazott kockázatkezelési technikák?

A kockázatmenedzsment folyamata körfolyamat. A kockázatkezelő intézkedések bevezetése után következő monitoring és visszacsatolás során dől el, hogy a kockázatok a tulajdonosok és a menedzsment által elvárt értékek alá csökkentek-e. Amennyiben nem, akkor újból fel kell építeni a folyamatot. Át kell gondolni az összefüggéseket, az értékelést és az ellenőrzést újból el kell végezni.

2.7. Kommunikáció és konzultáció

Sikeres kockázatmenedzselés a stakeholderekkel folytatott hatékony kommunikáció függvénye is.

  • hozzájárul a vállalkozás kommunikációs terveinek fejlesztéséhez,
  • hozzájárul a vállalkozáson belüli konzisztens fogalomhasználat elterjedéséhez,
  • biztosítja, hogy a stakeholderek érdekei és elvárásai megértésre kerüljenek,
  • biztosítja, hogy a különböző szakterületek együttműködjenek a kockázatok azonosításában és elemzésében,
  • biztosítja a kockázatok adekvát módon történő feltárását, azonosítását,
  • biztosítja a kockázatkezelési tervek támogatását és elfogadását.

Feladat: Tanulja meg, hogy mihez járul hozzá a kockázatmenedzsment folyamat hatékony kommunikációja! Gondolja végig, hogy a hatékony kommunikáció miért lényeges az Ön munkahelyén, az Ön által tapasztalt munkafolyamatokkal kapcsolatban! Írjon is le három-három olyan feladatot, munkafolyamatot, melynek sikerét, vagy sikertelenségét a kapcsolódó kommunikáció okozta. Főnök-beosztott, beosztott-beosztott viszonyokban egyaránt gondolkodhat.

Önellenőrző kérdések, feladatok

1. Definiálja az kockázatmenedzsment folyamat fogalmat! A definíciót írja le a jegyzetfüzetébe!

2. Sorolja fel a kockázatmenedzsment folyamat lépéseit! A kérdéseket írja le a jegyzetfüzetébe!

3. Definiálja a kockázatkezelés fogalmát! Tapasztalatai alapján írjon le füzetébe egy olyan intézkedést, mely kockázatkerülésnek tekinthető!

4. Válassza ki az alábbiak közül a helyes megoldást!
A kockázatmenedzsment folyamat három fő szakaszból áll.
A kockázatmenedzsment folyamat négy fő szakaszból áll.
A kockázatmenedzsment folyamat hat fő szakaszból áll.
A kockázatmenedzsment folyamat öt fő szakaszból áll.
5. Válassza ki az alábbiak közül a rossz megoldást!
A cselekvő magatartásából fakadó kockázatokat szubjektív kockázatnak tekintjük.
A cselekvő magatartásából fakadó kockázatokat objektív kockázatnak tekintjük.
A cselekvő morális kockázatai szubjektív kockázatok.
A cselekvő családi körülményei objektív kockázatok.
6. Igazak, vagy hamisak az alábbi állítások?
A csúszós út a szállítmányozási folyamatok feltételkockázatának tekinthető.
A kommunikációs folyamatok nem tartoznak a kockázatmenedzsment folyamatok közé.
A kockázatok megelőzése kizárólag pénzügyi intézkedéseket jelent.
A kockázatok értékelése egyenlő a kockázatok elemzésével.