KURZUS: Városi tömegközlekedés

MODUL: A város, mint település

1. lecke: A város kialakulása, fejlődése, fogalma, közlekedési kapcsolatai, a városszerkezet formái

Tanulási célok

A lecke feldolgozása után Ön képes lesz:

  • saját szavaival meghatározni a város fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni az urbanizáció, dezurbanizáció fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni a beingázók, az elingázók fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni a közlekedés fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni a külterület és a belterület, a külterületi és belterületi lakosság fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni a városalakító, a kiszolgáló, az eltartott népesség fogalmát;
  • saját szavaival meghatározni a területi munkamegosztás és a közlekedés kapcsolatát;
  • felsorolni a foglalkozási szektorokat;
  • felsorolni a dezurbanizáció közlekedési problémáit;
  • felsorolni a városi jellegű település ismérveit;
  • felsorolni a város és a közlekedés kapcsolatát jellemző ismérveket;
  • felsorolni alaprajzi szempont alapján a városszerkezet típusait;
  • rajzok alapján kiválasztani a városszerkezet típusait;
  • csoportosítani a lakosságot a városban betöltött funkciói alapján.
Tevékenységek

Olvassa el a kurzus 1. leckéjét!
Határozza meg a város fogalmát!
Határozza meg az urbanizáció, dezurbanizáció fogalmát!
Határozza meg a beingázók, az elingázók fogalmát!
Határozza meg a közlekedés fogalmát!
Határozza meg a külterület és a belterület, a külterületi és belterületi lakosság fogalmát!
Határozza meg a városalakító, a kiszolgáló, az eltartott népesség fogalmát!
Határozza meg a területi munkamegosztás és a közlekedés kapcsolatát!
Sorolja fel a foglalkozási szektorokat!
Sorolja fel a dezurbanizáció közlekedési problémáit!
Sorolja fel a városi jellegű település ismérveit!
Sorolja fel a város és a közlekedés kapcsolatát jellemző ismérveket!
Sorolja fel alaprajzi szempont alapján a városszerkezet típusait!
Rajzok alapján válassza ki a tanult városszerkezet típusokat (térkép alapján)!
Csoportosítsa a lakosságot a városban betöltött funkciói alapján!

Tananyag
1.1. A város kialakulása, fejlődése

Az egyén és társadalom törekvéseit, gazdálkodását egyaránt szükségletei befolyásolják. A létfenntartás szükségleteinek kielégítése az élet feltétele.

A létfenntartás szükségletei: a táplálkozás, a ruházkodás, a lakás utáni szükséglet. A lakás iránti szükséglet csoportos kielégítése hozta létre a települést, mely az emberi társadalom területileg meghatározott, összefüggő csoportjának lakhelye.

A város a területi munkamegosztás jellegzetes, központi tevékenységre specializálódott, állandó jellegű településformája; sokrétű gazdasági funkciót betöltő műszaki alkotás, mely adott természetű környezetben létesül, és sajátos társadalmi struktúrát hordoz. A város a középkorig főleg védelmi célú település, később növekszik - a társadalmi-technikai fejlődés folyamán - a termelési, és a harmadik szektorbeli jelleg, a védelmi jelleg lassan megszűnik.

A város további fejlődésére már a közlekedés is hatással van. Az ipari forradalom kialakulásával a közlekedés is forradalmian változik (vasút). A közlekedési forradalom megnöveli a városok lakosságát, területét, mintegy centripetális hatással van annak változására. Ez a közlekedési eszközök további fejlődésével centrifugálissá vált át: a belső helyi közlekedés, eleinte a tömegközlekedés, napjainkban a második közlekedési forradalom a személygépkocsi elterjedése következtében.

A városok területe megnövekszik, ezeken a területeken a személygépkocsi közlekedés hatása érvényesül, a városközpontok eddigi kiemelt szerepe megrendül.

Korunkban a város központi tevékenysége, feladatai elsősorban igazgatási és ellátási jellegűek, megnő a harmadik szektorbeli lakosok száma.

A foglalkozási szektorokba sorolás:

I. szektor: mezőgazdaság (csökkenő tendencia, nem városlakó)

II. szektor: termelő ipar (az ipari forradalom óta erősen nő, városlakó)

III. szektor: szolgáltatás, irányítás stb. (növekvő tendencia jellemzői, tipikusan városlakó, részben erősen koncentrált munkahelyeken dolgozik)

Bárhogyan kíséreljük is meg a város meghatározását, az szükségképpen elnagyolt, egyszerűsített lesz ahhoz a bonyolult, sokszorosan összetett jelenséghez képest, amit városnak tekintünk. A közlekedés szempontjából talán az említett településföldrajzi meghatározás a legkifejezőbb. Közigazgatásilag várossá nyilvánított település tehát nem biztos, hogy a közlekedés szempontjából is városi rangra emelkedett.

A XX. századra jellemző a városiasodás: a világ lakossága egyre növekvő mértékben koncentrálódott a nagyobb településeken (urbanizáció). A települések száma csökkent, maguk a települések növekedtek. Jól elhatárolható területek jöttek létre, melyeket a területfelhasználás szerint minősíthetünk. (pl.: lakótelepek).

A városfejlődés legújabb szakaszára az jellemző, hogy a tehetősebb lakosság kiköltözik a városkörnyékre (dezurbanizáció), ahol kisebb a zsúfoltság, jobb a levegő stb. Az itt lakók azonban életvitelükkel a városhoz kötődnek, ott dolgoznak, gyerekeik ott járnak iskolába, oda járnak bevásárolni és szórakozni, ennek révén egyre nagyobb lesz a város és a városkörnyék közötti forgalom. Sajátos közlekedési problémák származnak ebből, mivel:

  • a tehetősebb rétegek jobban kötődnek a személygépkocsi használathoz,
  • a szétterülő, alacsony laksűrűségű beépítés a környező településeken a magas színvonalú tömegközlekedést gazdasági okok miatt nem teszi lehetővé,
  • a nagy személygépkocsi forgalom pedig torlódásokhoz vezet a városba bevezető utakon és magában a városban is.
1.2. A város fogalma, meghatározása, jellegzetességei

A város a társadalomnak bizonyos gazdasági és kulturális fejlettségi fokán keletkezett, amikor az anyagi és szellemi szükségletek meghaladták azt a fokot, amelyet a helyi - többnyire falusi - jellegű termelési lehetőségek kielégíthettek.

A várossá alakulás alapja az ipari, a kereskedelmi, az igazgatási, a kulturális és az egészségügyi ellátás koncentrálása. A társadalom bizonyos fejlettségi fokán a város keletkezése történelmi szükségszerűség. Történelmi szükségszerűség továbbfejlődése is, mert a város - mint az ez idő szerint emberi közösségek számára ismert legmagasabb fokú települési forma - alkalmas arra, hogy a legtökéletesebben és leggazdaságosabban elégítse ki a társadalom tagjainak munka, lakás, kultúra és pihenés terén mutatkozó egyre fejlődő szükségleteit.

Városi jellegű településnek azt tekintjük, amelynek:

  • közintézményi- és munkahely-koncentrációi több települést magában foglaló vonzáskörzetre fejtenek ki hatást (központi szerepkörük van),
  • olyan közlekedési csomópontban fekszenek, amely egyéb ipartelepítési tényezőkkel párosul,
  • jelenlegi vagy távlati lakosszáma legalább két szomszédsági lakóegység kialakítására alkalmas,
  • iparban, szolgáltatásban és igazgatásban dolgozik a város lakosságának több mint fele, tehát a mezőgazdasági főfoglalkozású lakosság kisebbségben van,
  • a város központja és legalább egy lakóegysége fejlett műszaki berendezettségű, tehát teljesen közművesített, burkolt utakkal és közvilágítással ellátott, megoldott a köztisztaság stb. és ennek megfelelő sűrűségű és beépítettségű.

A város jellegzetességei közül még az alábbi néhányat emelhetjük ki:

A várostest a térben földrajzilag jellegzetes településidomként jelenik meg. A város fogalma világrészek és országok szerint, de országon belül is eltérő.

A város területén a város lakossága, mint városközösség él. Meg szoktak különböztetni: városalakító, kiszolgáló és eltartott népességet.

A városalakító népesség szolgáltatja azt a termelési, szolgáltatási többletet, amely alapján a kérdéses település - saját szükségletein túlmenően - a táj vagy az ország igényeinek kielégítésében is szerephez jut. Ez a réteg a város lakosainak mintegy 25-35%-a.

A kiszolgáló népességhez a többi keresők tartoznak, akik tehát a település saját szükségleteinek kielégítését biztosítják (pl. helyi közlekedés, helyi ipar, helyi igazgatás, helyi oktatás stb.) Ezeket a település lakosságának mintegy 20-25%-ára teszik.

Az eltartottak a még nem, vagy már nem munkaképes korúak, a rokkantak, a fogyatékosak, a nyugdíjasok, a betegek és a nem dolgozó családtagok. Ezek nálunk az összlakosság mintegy 45%-át teszik ki.

Az egyes csoportok aránya lényegesen eltér aszerint, hogy mezőgazdasági, átmeneti, fejlett ipari, vagy szolgáltató jellegű településről van-e szó.

Más szempontból:

  • primer (mezőgazdasági - bányász),
  • szekunder (feldolgozó- és élelmiszeripari),
  • tercier (termelő szolgáltatási: kereskedelmi, közlekedési; nem termelő szolgáltatási: kulturális, egészségügyi, üdülési, fürdői, igazgatási stb.)

munkaköröket, és -lakosságot különböztetnek meg. A lakosság éles elhatárolása azonban meglehetősen nehéz.

Közlekedési szempontból célszerű megkülönböztetni:

  • a településen lakó és ott is foglalkoztatott,
  • a településen lakó, de máshol foglalkoztatott,
  • nem a településen lakó, de ott foglalkoztatott népességet.

Ezzel összefüggésben definiálható a beingázók és elingázók rétege.

A települések jellemzésére mutatószámrendszert is használnak. Nagyon sokféle paraméter használatos és ezek, mint többé-kevésbé összehasonlítható mérőszámok, bizonyos fokig a településeket összehasonlíthatóvá, és ezáltal osztályozhatóvá is teszik. A számos paraméter, (lakosszám, terület, 1 km2-re eső népesség, a lakosság kor, foglakozás szerinti összetétele, a szaporodási, bevándorlási, letelepedési mutatók, az átlagos jövedelem, fajlagos utazási szükséglet, az ingázók száma, az átlagos utazási távolság, az energiafogyasztás, a közművekre vonatkozó adatok és jellemzők, a gazdasági, kereskedelmi, oktatási és egészségügyi vonzás mérőszámai, stb.) együttesen - különösen pedig modellbe foglalva - sokat elmond a településről, de nem mindent. A paraméterek rövidebb-hosszabb idő alatt változó értékek.

A paraméterek közül csak a város lakosszámban mért nagyságára térünk ki, megjegyezve, hogy ez fontos, de a város nagyságát és fejlettségi színvonalát nem egyértelműen tükröző jellemző.

Kétségtelen, hogy egy nagyobb népességű települést rendszerint városnak kell tekinteni, de ha a népességet a város közigazgatási területére vonatkoztatjuk, amint ezt a statisztika általában teszi, például település és közlekedés szempontjából is, torz képet kaphatunk. Ugyanis a város közigazgatási területéhez - sok szempontból helyesen - más, esetleg nem városi jellegű településeken ún. külterületi lakosokat is hozzákapcsolnak. Az e területeken élők növelik ugyan a város lakosainak számát, de nem tekinthetők szorosabb értelemben vett városi lakosságnak. Ezért kell külön beszélni belterületről és külterületről, belterületi és külterületi lakosságról.

A városok nagyság szerinti csoportosítását helyesebb egyes esetekben a belterület lakosszáma szerint végezni.

Más esetben viszont a közlekedési szempontból mértékadó városi terület már régen túlnőtt az eredeti közigazgatási területen.

Bár a városnak minősített települések lakosszáma nagyon széles határok közt váltakozik, a funkciók valamely fejlettségi foknak megfelelő optimális ellátására, a város gazdaságos "üzemméretét" szem előtt tartva, minden korszakban kijelölhető egy hozzávetőlegesen optimális és egy célszerűen maximális városnagyság. Optimális városnagyság helyett (ami nehezen definiálható és határozható meg) célszerűbb racionális városnagyságrendekről beszélni.  Ennek a lakosszámban mért értéke is számos tényezőtől (kontinens, ország, táj, helyi adottságok, időpont) függ.

1.3. A város és a közlekedés kapcsolata

A közlekedés személyek és dolgok tömegszerű, technikai berendezések segítségével létrejövő helyváltoztatása.

A város és a közlekedés kapcsolata a közlekedési hálózatban nyilvánul meg. A közlekedési hálózhat az egész város gerince és szervezője, az eltérő rendeltetésű, jól elhatárolható területeknek összekötője, de egyben szétválasztója is. Még a földrajzi viszonyok is tulajdonképpen a közlekedésen keresztül gyakorolnak befolyást a településszerkezet kialakulására. A tapasztalat azt mutatja, hogy az utak és az utakkal meghatározott településszerkezet a város legidőtállóbb része. A régi város kompakt, az új városrészek többnyire a régi város körül épültek, de úthálózatuk általában az esztétikai, geometriai alapon alakult ki. A jövő közlekedési igénye a mai közlekedési hálózaton a múlt városaiban, útjain bonyolódik le. Ezt az ellentmondást rövid és középtávon szervezési intézkedésekkel, hosszabb távon városépítési intézkedésekkel kell feloldani.

A városi belső forgalom mellett a város és a közlekedés kapcsolatában lényeges szerep jut a várost a környezetéhez kapcsoló közlekedési hálózatnak. A város központi funkciójának csak akkor tud megfelelni, ha megfelelő közlekedési hálózattal kapcsolódik környezetéhez, különösen a vonzáskörzetébe tartozó településhez.

A városon belül a területi munkamegosztás, vagyis egyes városi területeknek adottságaikból eredő legcélszerűbb felhasználása szintén csak megfelelő közlekedés esetén lehetséges. A területi munkamegosztás ugyanis a különféle rendeltetésű területegységek között megfelelő kapcsolatot igényel: ezt a kapcsolatot éppen a közlekedés biztosítja. Ilyen módon tehát a közlekedés a célszerű területgazdálkodás előfeltétele és egyben előmozdítója.

A városban és környékén a területfelhasználási kategóriák döntő jelentőségűek a városi közlekedés szempontjából, mert pl. a beépítettség, a munkahely- és laksűrűség mértéke a forgalom mennyiségét, míg a különféle rendeltetésű területrészek egymáshoz viszonyított elhelyezése a forgalom irányát és arányait befolyásolja. Köztudomású ugyanis, hogy a legnagyobb forgalom éppen az eltérő rendeltetésű területeket egymással összekötő útvonalakon alakul ki, (például a munkahely és a lakóhely vagy az üdülőterület és a lakóhely között).

A városi úthálózat és közlekedés feladata a termelést, az elosztást és a fogyasztást közvetlenül és közvetve szolgáló helyváltoztatási igények kielégítése, vagyis a munkavállalásnak, a közintézmények felkeresésének lehetővé tétele, a tanulást, az üdülést és egyéb személyes célokat szolgáló utazások lebonyolítása stb. Mindezekből együttvéve tevődik össze a városi közlekedés.

A közlekedés azonban nem öncél. Annak a társadalomnak, városi agglomerációnak az élete mondható jól tervezettnek és megszervezettnek, ahol a termelés, a forgalom és a fogyasztás keretében csak a szükséges mértékű közlekedés bonyolódik le. A feladat tehát az adott gazdasági helyzetben indokoltnak minősülő közlekedési igények magas színvonalú kielégítése annyi ráfordítással, hogy azok a város egyéb szükségleteinek kielégítését - melyeket ugyanazon gazdasági erőforrásokból kell fedezni - minél kevésbé akadályozzák.

A nemzetgazdaság szellemi- és anyagi termelő folyamatának jelentős része a városokban összpontosul. Korántsem közömbös tehát, hogy a városok közlekedési igényeit a gyors közlekedést lehetővé tevő és a baleseti veszélyt minimumra csökkentő korszerű úthálózattal, a lakosság idejét és munkaerejét kímélő jó tömegközlekedéssel elégítjük-e ki, vagy pedig balesetveszélyes, korszerűtlen pályákon, lassabban - és ami ugyanezzel jár - drágábban közlekedünk. A lakosság ellátásához szükséges közintézmények gazdaságos kihasználást biztosító, megfelelő elhelyezése ugyancsak elválaszthatatlan ezen közintézmények megközelítésére szolgáló úthálózat és tömegközlekedés kérdéseitől.

1.4. A városszerkezet (alaprajz) formái

A város szerkezetét formailag vizsgálva, általában azt az alaprajzot lehet legjobbnak tekinteni, amely:

1.illeszkedik a tájhoz (mintha csak vele együtt képződött volna), de nem vész el abban,
2.határozott főútvonal-rendszere (várostengelye) van,
3.határozott központja és alközpontjai vannak,
4.egységes és áttekinthető,
5.jellegzetes, egyéni.

A városszerkezet kialakításában - a természeti adottságokon kívül - a történelmi, társadalmi viszonyok és ezek fejlődése voltak a meghatározó tényezők. Bár minden településnek egyéni szerkezete van, alaprajzi szempontból hatféle város-szerkezetet szoktak megkülönböztetni:

1. A halmazszerű települések lehetnek:

a) kusza-halmazszerkezetűek (spontán nőtt, központja, főforgalmi rendszere nincs),
b) fürtös-halmazszerkezetűek (van központjuk és határozott főútvonaluk),
c) sugaras-halmazszerkezetűek (van központjuk, de kialakult főútvonaluk nincsen).

2. A lineáris települések lehetnek:

a) vonalmentiek (egy út mentén fekvők),
b) szalagszerűek (tervezett települések a település tengelyével párhuzamos sávokkal),
c) Y alakú települések (két főútvonal találkozásánál fekszenek, jellegzetes központtal).

3. A centrális települések lehetnek:

a) kereszt-alakú,
b) sugaras,
c) gyűrűs,
d) gyűrűs-sugaras,
e) csillag alakú szerkezetűek.

4. A derékszögű hálós települések lehetnek:

a) derékszögű-négyszögű hálós szerkezetűek,
b) átlós derékszögű hálós szerkezetűek.

5. Az összetett szerkezetű településeknél az eddig felsorolt formák bármilyen kombinációban szerepelhetnek.

6. A kötetlen szerkezetű települések rendszerint különleges természeti körülmények eredményeként alakultak ki.

Önellenőrző kérdések

Olvassa el figyelmesen az alábbi feladatokat, majd a lecke tartalma alapján oldja meg őket!

1. Egészítse ki a következő mondatot a hiányzó három szóval!

A város a munkamegosztás jellegzetes, központi tevékenységre specializálódott, jellegű településformája, sokrétű gazdasági funkciót betöltő alkotás.

2. Egészítse ki a következő mondatot!

A város területén a város lakossága mint él.

3. Egészítse ki a következő mondatot!

A várossá alakulás alapja az ipari, a kereskedelmi, az igazgatási, a kulturális és az egészségügyi ellátás .

4. A következő kérdés a beingázók és az elingázók jellemzőire vonatkozik. Írja a jellemzők előtti kisbetűt a megfelelő fogalom elé! Egy jellemzőnek nincs párja!
a) településen lakó és ott is foglalkoztatott népesség,
b) településen lakó, de máshol foglalkoztatott népesség,
c) nem a településen lakó, de ott foglalkoztatott népesség.
Betűjel
(a,b,c)
Fogalom
beingázók rétege
elingázók rétege
5. Egészítse ki a következő mondatot a hiányzó három kifejezéssel!

A városban és környékén a területfelhasználási kategóriák döntő jelentőségűek a városi közlekedés szempontjából, mert például a beépítettség, a munkahely- és laksűrűség mértéke a forgalom , míg a különféle rendeltetésű területrészek egymáshoz viszonyított elhelyezése a forgalom és befolyásolja.

6. Egészítse ki a következő fogalmakat úgy, hogy a halmazszerű települések típusait kapja!

a) halmazszerkezetű,

b) halmazszerkezetű,

c) halmazszerkezetű.

7. Válassza ki a centrális szerkezetű településtípusok nevét (5 fogalmat)!
a) kusza halmazszerkezetű
b) kereszt alakú
c) vonalmenti
d) sugaras
e) gyűrűs
f) szalagszerű
g) gyűrűs-sugaras
h) átlós derékszögű
i) csillag alakú
8. Egészítse ki a következő mondatot a hiányzó két kifejezéssel!

A derékszögű hálós települések lehetnek:
- derékszögű- hálós szerkezetűek,
- átlós derékszögű hálós szerkezetűek.

9. Egészítse ki a következő mondatot a hiányzó két kifejezéssel!

A kötetlen szerkezetű települések rendszerint különleges körülmények eredményeként alakultak ki.