KURZUS: Közlekedésbiztonság

MODUL: III. modul: Közlekedésbiztonság jármű oldalról

8. lecke: Közlekedés különleges körülmények között

Tanulási útmutató: A tanuló képes legyen megkülönböztetni a különböző körülményeket, melyek a járművezetést befolyásolhatják. Tudnia kell, melyik esetben mit célszerű tenni a baleseti kockázat csökkentése érdekében. Képesnek kell lennie ismertetni a vezetéstechnika lényegét, és különböző elemeit. A lecke elsajátításának időtartama ~60 perc.

Emlékeztetés képen fel kell idézni, hogy a közúti közlekedésnek tulajdonképpen hány eleme is van? Három: a gépjárművezető, a gépjármű, valamint az út és a környezete. Ha ezekkel a tényezőkkel számolunk, akkor egy baleset bekövetkezéséhez, vagy okának feltárásához a három tényezőt kell megvizsgálni.

Ha a közlekedő ember folyamatosan teljesíteni képes a közlekedési rendszer vele szemben támasztott követelményeit, a közlekedésbiztonság megfelelő. Minél inkább növekszik az elvárás, vagy minél inkább csökken az egyén teljesítőképessége, annál inkább a nő a baleset kockázata, illetőleg annál gyakrabban következik be a tényleges baleset, azaz romlik a közlekedésbiztonság. Alapvetésként szögezhető le tehát, hogy a közlekedésben a biztonsági deficit egyfelől az egyén teljesítőképességének romlásában, másfelől a közlekedési környezet - melybe beleértve a forgalomszervezés, a forgalomirányítás eszközeit és a közlekedési jog elvárásait is - által támasztott követelmények növekedésében érhető tetten. [1]

Nézzük tehát az egyes tényezők elemeit, hogyan viszonyulnak egymáshoz.

Ember egyéni teljesítőképességeEmberrel szemben támasztott követelmények
Egyéni adottságKörnyezeti
Fizikai, biológiai, pszichikai jellemzőkTársadalmi
Ismereti szintSzemélyes
Testi-lelki állapotJogi
Figyelmi, készenléti szint
Motivációs szint

A két oszlop között kényes egyensúly áll fenn, aminek a megbomlása emeli a baleseti kockázat értékét, de egyensúlyi állapotban (elméleti) biztonság van. Ide tartozhatnak még olyan műszaki megoldások, ami a forgalomszervezés és lefolyást is segíti.

A lecke címéből kiindulva a különleges körülményeket kell elsősorban meghatározni az ember-jármű-út és környezete háromszögben. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, definiálni kellene az ellentettjét, az ideális körülményt is. Sajnos ennek nincs megfelelő értelmezése, sőt egyénenként eltérhet (szubjektív), hiszen van aki felhős időben szeret vezetni, míg van aki napsütésben.

Az ember, valamint a jármű feltételeit a biztonságos közlekedéshez az 1/ /1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 4.§ és 5.§ írja le pontosan. A járművezetés személyi feltételei közé tartoznak:

  • a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik, és a jármű vezetésétől eltiltva nincs;
  • a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá
  • a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.

A jármű feltételez közé pedig: A közlekedésben olyan járművel szabad részt venni:

  • amelynek jogszabályban meghatározott érvényes hatósági engedélye van;
  • amelyre külön jogszabályban meghatározott számú, típusú és elhelyezésű hatósági jelzés(ek) [rendszámtábla(ák)] van(nak) felszerelve;
  • amelynek műszaki-, biztonsági- és környezetvédelmi jellemzői megfelelnek a jogszabályban meghatározott feltételeknek;
  • amely az utat és tartozékait nem rongálja és azok környezetét nem szennyezi.

A jogszabályban meghatározott feltételekért mi magunk, járművezetők vagyunk a felelősek. Azonban a rajtunk kívülálló körülményeket nem tudjuk befolyásolni, csak alkalmazkodni tudunk hozzá. Ilyen helyzet lehet például az időjárási körülmények megváltozása.

Az időjárási frontok a különböző származású légtömegek összeütközési érintkezési felületei, melyek állandóan mozgásban vannak, és különböző időjárás-változásokat hoznak létre. Az időjárási frontok átvonulásai általában gyorsan megváltoztatják a külső környezet összes kémiai, fizikai, elektorfizikai tényezőjét, ezért az időjárás változásai az elő szervezetre nagy megterhelést rónak.

Frontok:

  • betörési; hidegfrontnak nevezzük, ha a területükön tartózkodó légtömeg helyére viszonylagosan hidegebb levegőfajta érkezik
  • felsiklási; melegfrontnak nevezzük a különböző fizikai, kémiai sajátosságú légtömegek viszonylagosan melegebb légtömeg hatására bekövetkező összeütközés
  • veszteglő front: a hideg vagy melegfrontok mozgásának lelassulása eredményezi, az időjárás ideiglenes állandósulása következtében nem jelentenek a szervezet számára hirtelen változást, ezért a közlekedési balesetek kialakulásában nincs nagy szerepük.

A közlekedéspszichológiai kutatások rámutattak arra, hogy az időjárásfront-átvonulások kedvezőtlen hatást gyakorolnak az élő szervezetre. Ilyenkor a járművezetők alkalmazkodóképessége csökken. [2]

Látni és látszani
Látni és látszani kampány [3]
1. ábra

A jó látás elsősorban az orvosnál kezdődik, de ha semmi problémánk nincs a szemünkkel, akkor következik a vezetőülés helyes beállítása. Ahhoz, hogy az összes közlekedési helyzetben azonnal és megfelelő módon reagáljon a gépjárművezető, a csúszósínen mozgó vezetőülést olyan pozícióba kell rögzíteni, hogy a kuplungnak a láb által történő kinyomása esetén a gépjárművezető medencéjét az ülés háttámlája teljes egészében meg tudja támasztani.

Egy közlekedésbiztonsági alapelv, mely mind normál, mind, pedig különleges körülmények között a biztonság egyik legfontosabb feltétele. A látási viszonyok környezet adta tényezőin nem igazán változtathatunk, de a járműből való jó kilátást elősegíthetjük.

Mindig tartsuk tisztán a szélvédő külső és belső felületét. Még jó időjárási viszonyok között is hetente legalább egyszer el kellene távolítani a szélvédő belső felületére lerakódott, a levegőben lévő szennyező anyagokat.

Sokszor csak sötétben való vezetéskor vesszük észre, milyen piszkos a szélvédő üveg, mennyire terheltük a szemünket és rontottuk a látási lehetőségeinket.

Esős időben zavaró körülmény lehet a szélvédőre eső víz, sőt az ablaktörlő mozgása is.

Járművünk jobb láttatását elősegíthetjük a világításhasználatával és a járművünk színével is. A sárga színnek kiemelten jó figyelemfelkeltő hatása, nem így a fehér, a bordó színek, melyek inkább a környezetbe való beolvadást segítik elő. (kivéve, ha pont ez a cél).

A statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják, hogy jó látási viszonyok között használt kivilágítás javítja a közlekedésbiztonságot. Ezt támasztja alá a Magyarország baleseteinek száma, mert 1993-ban bevezették, hogy lakott területen kívül a tompított fényszórót kötelező felkapcsolni. [2]

Látási viszonyok változása

Szürkületben és éjszaka a fényviszonyok megváltoznak, eltűnnek a kontrasztok (periférikus látás nem annyira éles), valamint szürkületi vakság léphet fel. Ilyen körülmények között lép fel a vakvezetés fogalma, amikor is a gépjárművezető által belátott út rövidebb, mint a féktávolság. Ezzel a jelenséggel akkor találkozunk, amikor lakott területen kívül haladunk éjszaka 90 km/h sebességgel, és a fényszórót használjunk. Velünk szembe közlekedik egy másik jármű, majd világításunkat tompított fényszóróra kapcsoljuk. A sebességünk eközben nem csökkent, de a belátott távolság jelentősen lerövidült. A szem alkalmazkodása a fényviszonyokhoz ilyenkor több időt vesz igénybe.

Nem csak a fényerősség gyengülése, hanem annak erősödése is jelenthet problémát járművezetésnél. Az erős napsütés szemből, szinte egyenlő az elvakítással, ami ellen megfelelő napszemüveggel, tiszta szélvédővel és a napellenző használatával lehet védekezni.

A fényviszonyok meg változása esetén a sebességcsökkentés a legjobb baleseti kockázat mérséklő módszer.

Eső, köd és vihar

Mindhárom időjárási jelenségnél lényegesen csökkenhet a belátott útszakasz ezért az egyik dolog, amit tehetünk biztonságunk érdekében, hogy csökkentsük a sebességünket. Nem csak a látási viszonyok romlása okozhat problémát, hanem az útburkolat hirtelen megváltozása is. A száraz útfelületre érkező eső az első pár percben az azon lévő porréteget feláztatja, így képezve egy csúszós réteget a burkolaton.

Érdemes kerülni a hirtelen kormánymozdulatokat, és növelni kell a követési távolságot. Köd esetén a megállást lehetőleg kerüljük, és a ködlámpákat szükség szerűen kapcsoljuk fel, illetve le.

Nagy esőzések közben, valamint után tapasztalhatjuk meg az aquaplaning jelenségét, ami a vízen csúszást jelenti. Definíciója: Abroncsok és az útburkolat közötti vizet nem lehet kiszorítani, ez a vízréteg addig növekszik az abroncsok előtt, amíg a víz nyomása meg nem haladja az abroncs nyomását, ami az abroncs és az útburkolat közötti kapcsolat megszűnését eredményezi. Függ a víz mélységétől, a jármű súlyától és sebességétől, valamint a profilmélységtől és mintázattól.

Széllökések

Az erős széllökések (különösen az oldalirányból érkező) kitérítheti a járművet a haladási irányából, amennyiben a gépjárművezető nincs rá felkészülve, így növelve a baleseti kockázatot. Ilyen széllökések leginkább előfordulhatnak: hidakon, alagútból kifelé, házak és zajvédő falak elhagyása után, illetve nagyobb jármű (autóbusz, tehergépjármű) előzése után.

Ha az időjárási viszonyoknak köszönhetően lett szeles az idő, területtől függően számolni kell letört ágakkal, illetve felkapott, repülő tárgyakkal is. A legjobb megoldás a baleseti kockázat csökkentésére itt is a sebesség csökkentése.

A csúszós útviszonyok témaköréhez tartozik a fekete jég, ami alacsonyabb hőmérsékleten (fagypont közeli), eső esetén fordulhat elő. Felismerhető: Tükör első felületét megérintve jégképződés alakul ki, Elöl haladó járműnél nincs vízfelcsapódás, és különösen jellemző hidak, aluljárók esetén.

Összefoglalva elmondható, hogy a sebességünk csökkentése az egyik legmegfelelőbb eszköz a baleseti kockázat csökkentésére, és szint minden időjárás változásra jó reakció.

Vezetéstechnika [2]

A közlekedésbiztonság rendszerében, a humán tényező, mint leggyengébb láncszem szerepel. Fontos, hogy egy kiterjedt és alapos képzés során sajátíthassa el azokat a mozdulatokat, reakciókat, amelyekkel a baleset elkerülhető.

A közúti közlekedésben részt vevő gépjárművezetők (különösen a jogosítvány megszerzését követő 1-3 évben) gyakran kerülnek olyan forgalmi szituációkba, amelyek azonnali döntést és megoldást igényelnek. Ez komoly feladat elé állítja a járművezetőket, hiszen:

  • fel kell ismerni a vészhelyzetet
  • meg kell érteni az aktuális veszélyeztetettség lényegét
  • a veszélyek elkerülésére begyakorolt eljárásokat át kell tekinteni
  • dönteni kell a konkrét helyzetben legalkalmasabb eljárás kiválasztásában
  • a veszély elkerülése érdekében egy cselekvéssorozatot kell végrehajtani.

A veszélyt elkerülő cselekvéssor megkezdéséig eltelt idő arányos a tanácstalanság mértékével, ami minden szempontból minősíti a járművezetőt, és megmutatja, hogy:

  • nem, vagy csak részben rendelkezik a veszélyt felismerő képességgel
  • nem tudja feldolgozni a látottakat, mert nincs megbízható elméleti tudása
  • nem ismer gyakorlati módszert a veszély elkerülése
  • a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos készsége nagyon alacsony szinten áll.

A jó képességű gépjárművezető igyekszik elméleti ismeretanyagát biztonsági, műszaki, gazdasági, jogi, eüi., környezetvédelmi és sok más területen bővíteni. Ezzel párhuzamosan gyakorlati területen tudását elmélyíti, felkészültségét tökéletesíti. Az ilyen járművezető az említett pár másodperc alatt biztonsággal dönt, és helyesen cselekszik.

A közlekedésen felmerülő veszélyhelyzetek forrásai sokfélék lehetnek. Osztályozási szempontok említése nélkül néhány nagyon fontos és gyakori veszélyforrás: vezetéstechnikai hiányosságok, egészségi állapot változása és zavarai, időjárás-változás hatásai, forgalmi folyamat állapotváltozásai stb.

A biztonságos vezetéstechnika meghatározása nem könnyű feladat. Általánosan úgy lehetne megfogalmazni, hogy: a vezetéstechnika a gépjárművezető személyiségének, képességeinek, elméleti ismeretanyagának és elmélyült gyakorlati tudásának összessége, mellyel a közlekedési környezet három elemének (ember, pálya jármű) harmonikus egységére épülve a külső és belső befolyásoló tényezők - állapotváltozásokat eredményező - hatásainak figyelembe vételével minden körülmények között biztonságos járművezetés valósítható meg.

A vezetéstechnikai tudás megszerzése és tökéletesítése feltételezi a vezetéstechnikai elemek ismeretét és gyakorlással történő fejlesztését.

A közlekedésbiztonsági tréning a vezetői engedéllyel rendelkező hivatásos és magán gépkocsi vezetők továbbképzését jelenti. A képzés alapvető célja megtanítani és gyakoroltatni a gépjárművezetőkkel:

  • veszélyhelyzetek felismerése
  • veszélyhelyzetek elkerülése érdekében elsajátítandó vezetéstechnika begyakorlását
  • veszélyhelyzetek leküzdésének módját.

A közlekedésbiztonsági tréningen részt vevő járművezető olyan képességeket és készségeket szerez meg, amely biztosítja számára azt, hogy a közlekedésben való részvétele saját hibaforrásainak kizárása okán nagy valószínűséggel problémamentes lesz. Mások által okozott veszélyhelyzetekben (ismereti és felkészültsége révén) olyan felismeréssel rendelkezik, amely a veszélyhelyzet leküzdése az okozó közreműködése nélkül is alkalmassá teszi.

Amikor egy gépjárművezetőnek felteszik a kérdést: biztos ön abban, hogy minden helyzetben ura tud maradni gépkocsijának? Akkor a válasz nagyon gyakran úgy hangzik, hogy természetesen. Általában jól vélekedik a megkérdezett, azonban tudni kell, hogy a válasz csak a normális, az áltagos hétköznapi gépkocsi használatra épül.

Semmiképpen sem érvényes a hirtelen felbukkanó veszélyhelyzetekre, amelyek során számos gépjárművezetőben pánik által vezérelt, hiányzó tudása által nem befolyásolható folyamatok játszódnak le.

A következő kérdésekre mindenki választ kap, aki részt vesz egy ilyen tréningen:

  • milyen hosszú a tényleges fékút
  • hogyan kell bánni a különböző típusú fékekkel
  • mekkora a megfelelőnek ítélt sebesség olyan helyzetekben, amelyekben túlzottnak bizonyul
  • milyen a járművezető reakciókészsége ahhoz, hogy megfelelően cselekedjen, és befolyásolni tudja a történéseket
  • mennyire fontos az út állapotának pontos ismerete, annak helyes megítélése stb.

A gyakorlópályák alkalmasak a veszélyes helyzetek szimulálására. Ugyanakkor a résztvevő nem éles utcai körülmények között gyakorol, tehát teljes biztonságban van. A kockázat kizárásával a veszélyhelyzetek és az ebbe belekerült gépjárművezető által produkált események következményei konzerválhatók, így lehetőség van ezek hosszasabb tanulmányozására, megfelelő időt hagyva a megértésére. Ez a biztosíték arra, hogy a gépjárművezető a veszély tapasztalásának hatására megismerhesse a saját magában lejátszódó lélektani és fiziológiai folyamatokat, csakúgy, mint gépkocsijának ún. fizikai határait.

Megfelelő természettudományi háttérmagyarázatokkal az oktatók állnak rendelkezésre. Az oktatók személyes jelenléte, és az azonnali hibajavítás a garancia arra, hogy a tanulási folyamat minden esetben eredményes.

A tréning menete: szükséges minimális ismeretek megszerzése, oktatói bemutató, rövid és személyes konzultáció. Gyakorlás, rádión keresztül történő irányítással, ismétlések, kérdések és megválaszolások.

A hazai gyakorlópályákon a következő tréningek közül választhatunk:

  • bemelegítő tréning: a vezető benyomást szerezhet autóvezetői képességeiről és az autó határairól
  • bázis tréning: a vezető megismeri autójának és gumiabroncsainak tulajdonságait különböző útfelületeken
  • standard tréning: gyakorlatorientált tréning, amely magában foglalja a speciális kialakítású lejtő- és hegymeneti pálya használatát is
  • aktív tréning: a tréning végére rutin szerezhető a veszélyes közlekedési szituációk felismerésére és azok kezelésére
  • prémium tréning: az aktív tréning tematikájára épülő, kifejezetten a gyakorlásra fókuszál
  • nagysebességű tréning (100-160 km/h).[4]

Fontos beszélni itt a rizikókompenzáció fogalmáról. Gyakori jelenség - főleg a fiatalok körében - a tréninget követő túlzott önbizalom. A vezetéstechnikai tréning elvégzése után azt hiszik, hogy minden szituációt képesek megoldani, ezért (főleg amikor más is tartózkodik a gépjárműben) keresek azokat a lehetőségeket, ahol ezt be tudják bizonyítani. Van, aki direkt veszélyhelyzetet generál. A tréning elején kiemelkedően fontos felhívni arra figyelmet, hogy a határok és hiányosságok megismerése a cél, nem pedig a túlzott önbizalom. Volt olyan ország, ahol a fiataloknak szánt kötelező vezetéstechnikai tréning után balesetszám-emelkedést figyeltek meg.

Felhasznált irodalom

[1] http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/major-robert/major-robert-vedes-ertekezes.pdf

[2] Jankó Domokos: Közúti közlekedésbiztonság

[3] latnieslatszani.hu

[4] www.tanpalya.hu

Önellenőrző kérdések
1. Mely jogszabály írja le a jármű feltételeit a biztonságos közlekedéshez?
1/ /1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet
1988. évi I. törvény
2012. évi XLI. törvény
2. Milyen frontokat különböztetünk meg?
betörési, felsiklási, veszteglő
betörési, felsiklási, hidegfront
hideg, meleg, felsiklási
3. Mit nevezünk vakvezetésnek?
szürkületi vakságot: napnyugtától napfelkeltéig nem lát a járművezető
látássérült közlekedők segítése
gépjárművezető által belátott út rövidebb, mint a féktávolság
4. Hol fordulnak leginkább elő hirtelen széllökések?
Síkságokon, mint a Kisalföld
Hidakon, alagútból kifelé
Hegyek között, minden évszakban
5. Mit nevezünk aquaplaningnek?
egyszerre lehulló sok csapadék, amely elzárja a haladási irányt
a csapadékos időjárás figyelembevételével történő útvonaltervezést
vízen csúszás jelenségét
6. Mit nevezünk rizikókompenzációnak?
vezetéstechnikai tréninget követő túlzott önbizalom
vezetéstechnikai tréning során tudatosított baleseti kockázat
baleseti kockázat lineáris csökkenése a megszerzett tapasztalattal
7. Sorolja fel a vezetéstechnikai tréningek alapvető céljait!