KURZUS: Ötletből üzlet - Bevezetés az innováció menedzsmentbe

MODUL: Az üzleti vállalkozások jellemszői

1.2. lecke: A vállalkozások típusai

Tanulási célok: A lecke...

  • bemutatja vállalkozások jellemzőit;
  • definiálja a különböző vállalkozás kategóriákat;
  • meghatározza a kis- és nagyvállalkozások közötti különbségeket;
  • bemutatja a kisvállalkozások típusait;
  • áttekintést ad a magyar kis- és középvállalkozásokról statisztikai adatok alapján.

Követelmények: A lecke elsajátítását követően a hallgató...

  • meg tudja határozni a vállalkozások típusait létszám kategóriák szerint;
  • meg tudja fogalmazni a kis- és nagyvállalkozások közötti különbségeket;
  • jellemezni tudja a (magyar) kisvállalkozások jellemzőit statisztikai adatok alapján.

Kulcsfogalmak: vállalkozás típusok, mikrovállalkozás, kis- és középvállalkozás, hobbivállalkozás, családi vállalkozás, "gazella" vállalkozás,

A lecke elsajátításának időtartama: 45-50 perc

Gyűjtse ki és jegyezze meg a vállalkozás jellemzőit!

A kisvállalkozások típusai

Melyek a vállalkozások főbb típusai? Hogyan jellemezhetjük a vállalkozás kategóriáit? Ahogy az 1. leckében bemutattuk, a vállalkozás a gazdaság mikro egysége, amely anyagi javakat állít elő. Önállóan dönt, a piacra termel/a piacon szolgáltat és viseli a piaci szereplés kockázatát. A vállalkozás legfontosabb jellemzői:

  • önállóan termel/szolgáltat az eszközeivel;
  • saját maga dönti el, hogy milyen terméket állít elő / szolgáltatást nyújt a munkamegosztás során;
  • viseli a döntései kockázatát;
  • az árakon keresztül jut kifejezésre, hogy döntései mennyire reálisak;
  • hosszabb távon a nyereség maximalizálása a célja;
  • a piacon a versenytársakkal együtt működve tevékenykedik;
  • a vállalkozás kiegyensúlyozott gazdálkodásra törekszik és mindenáron a piacon akar maradni.

Magyarországon - az Európai Unió definíciójával összhangban - az a vállalkozás számít kis- és középvállalkozásnak, amely legfeljebb 249 főt foglalkoztat, éves nettó árbevétele nem éri el az 50 millió eurót vagy a mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió eurót, valamint az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése külön-külön vagy együttesen nem haladja meg a 25%-ot.

Gyűjtse ki és jegyezze meg a mikro-, ill. a kis- és középvállalkozások méretére vonatkozó jellemzőket!

A statisztikai lehatárolás viszont kizárólag a létszám-kategória alapján történik:

  • a 10 főnél kevesebb foglalkoztatottal rendelkező cég mikrovállalkozás.
  • a legfeljebb 49 főt foglalkoztató vállalkozások kisvállalkozás,
  • az 50-249 fővel működő vállalatok középvállalkozás, míg
  • a 250 főnél nagyobb szervezetek nagyvállalkozásnak minősülnek.

A kisvállalkozást azonban nemcsak a mérete határozza meg, hanem egyéb más fontos jellemzői is vannak. Burns (2011) az alábbi három kritériuma alapján tekintünk egy céget kisvállalkozásnak:

  • Piaci befolyás: gazdasági értelemben a kisvállalkozásoknak pici a piaci részesedése. Ebből következően nem tudják befolyásolni az árakat. A kisvállalkozások nem tudnak jelentős mennyiségű terméket, szolgáltatást kínálni sem országos, sem nemzetközi szinten. Mindez két alapvető problémát vet fel: egyrészt hogyan definiáljuk a piacot, másrészt hogyan értelmezzük a kisvállalkozások árbefolyásoló képességét. A legtöbb sikeres kisvállalkozás valamely piaci résben tevékenykedik, tehát olyan terméket és/vagy szolgáltatást állít elő, amelyet nem fednek le más, jellemzően nagyvállalatok. Ezekben a piaci résekben domináns szereplő lehet egy-egy kisvállalkozás, ráadásul sokszor versenytársakkal sem kell megküzdeniük, így az árakra és az értékesítés mennyiségére is befolyásuk van. Előfordul ugyan, hogy például az értékesítési csatornát "uralja" a kis cég (pl. zöldségbolt a lakótelep tövében), de attól még nem a kis cég a zöldségpiac ura.
  • Függetlenség: egy kisvállalkozás független abban az értelemben, hogy nem egy nagyvállalkozás része és tulajdonos-menedzsereik döntéseit nem befolyásolják más szervezetek.
  • Személyi befolyás: a kisvállalkozások vezetői személyesen irányítják a céget és döntéseiket jelentősen befolyásolják személyes jellemzőik. A kisvállalkozásoknak jellemzően nincs formális menedzsment struktúrája, így a tulajdonos vagy tulajdonos-menedzser személye a szervezet minden döntésében jelen van, legtöbbször kizárólag ő hoz jelentősebb döntéseket. Csak ritkán jelenik meg a vállalatvezetésben a delegálás, a vállalkozók többnyire autoriter módon vezetik a cégüket, ami általában nem hatékony vezetési stílus.

Gyűjtse ki és jegyezze meg a kis- és középvállalkozások, valamint a nagyvállalatok közötti különbségeket!

A kisvállalkozások és nagyvállalatok közötti különbségek

A kisvállalkozások nem tekinthetők kisebb méretű nagyvállalatnak, mivel alapvetően más típusú szervezetekről van szó. A kisvállalkozások menedzsmentjében és működésében alapvető szerepet játszik a tulajdonos-menedzser. Az ő személyisége és viselkedése határozza meg a vállalati folyamatokat. A nagyvállalatok esetében kevésbé jellemző, de a kisvállalkozások szinte minden rezdülésben tetten érhető az alapító, tulajdonos-menedzser. Ráadásul a kisvállalkozás olyan társadalmi entitás, amely személyes kapcsolatokra épül. A kisvállalkozások másképpen kezelik a kockázatokat és a bizonytalanságokat, mint a nagyvállalatok, ahol külön részlegek foglalkoznak kockázatelemzéssel, míg a kisvállalkozás tulajdonos-menedzsere akár egy személyben, gyorsan és rugalmasan tud reagálni bizonyos helyzetekre. Sok esetben a meghozott döntések meglehetősen intuitívak és nem tekinthetők racionálisnak egy közgazdász számára. A kisvállalkozások számos olyan jellemvonása van, ami különbözik a nagyvállalati menedzsment gyakorlattól. Burns (2011) szerint ezek a következők:

  • A kisvállalkozások tipikusan pénzhiányban szenvednek. Nehezebben jutnak tőkéhez és hitelhez is, mint nagyobb társaik, mivel kevesebb biztosítékkal és tárgyi eszközzel rendelkeznek. Különösen igaz ez a megállapítása az induló vállalkozásokra, a startupokra, mivel azok egy-egy ötlet megvalósítására építenek vállalkozást és a legértékesebb vagyonelemük maga a találmány vagy know-how, szoftver. A tőkehiánynak, vagy a tőkéhez jutás korlátosságának komoly stratégiai következményei vannak. Talán a legfontosabb, hogy nem tudnak dinamikus expanziót megvalósítani, például hirdetési, marketing kampányt indítani, új üzemet építeni, hanem a személyes kapcsolataikra építkezve a fokozatosság elve mellett haladhatnak. A másik lényeges következmény, hogy az üzleti döntések hatásának már rövidtávon is látható eredménye kell, hogy legyen.
  • A kisvállalkozások egyetlen vagy kisszámú piacon működnek, amelyen korlátozott számú terméket, illetve szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek. Ebből az következik, hogy tevékenységük is fókuszált. Ilyen szempontból kevesebb stratégiai döntést kell meghozniuk. A nagyvállalatokhoz képest nehezebb diverzifikálni a tevékenységüket és az ezzel kapcsolatos kockázatokat is, ami egy másik oka a tőkéhez való jutás nehézségének.
  • Túlságosan függenek egy vagy néhány ügyféltől. Bármely ügyfelek elvesztése sérülékennyé teszi működésüket. Különösen súlyos helyzetet idézhet elő, ha a meghatározó ügyfelük pártol el tőlük, netán a konkurenciához vált. Ez a tényező is korlátozza a tőkéhez, illetve hitelhez való jutásukat, mivel kevesebb garanciája marad a hitelezőnek, hogy a kisvállalkozás vissza tudja majd fizetni a kölcsönt.
  • Az üzleti tevékenység bővítése nem feltétlenül jár a kisvállalkozás pénzügyi eredményességének növekedésével. A legtöbb pénzügyi szakkönyv a nagyvállalati gyakorlat alapján íródott, ezért a pénzügyi alapelvek ugyan megfelelőek a kisvállalati környezetben is, de a gyakorlati alkalmazásuk meglehetősen nehézkes és limitált érvényességű. Ha például egy kisvállalkozás bővíti a létszámát, az számára relatív jelentős anyagi áldozattal jár, ami ráadásul számottevően megnöveli a vállalkozás fix költségeit is. Sok esetben mindez azzal jár, hogy a tulajdonos-menedzser inkább amellett dönt, hogy a jelenlegi létszámmal oldja meg az új feladatokat. A nagyvállalatok esetében azonban a bérköltség a változó költségek kategóriájába esik, ami csak akkor működik, ha valóban nagyszámú foglalkoztatottak alkalmaz a cég.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a kisvállalkozásoknak több piaci bizonytalansággal kell megküzdeni, mint nagyobb társaiknak. Kisebb az ügyfélkörük és gyakran nem tudják befolyásolni az áraikat sem. A vállalkozás tulajdonos-menedzserének jövőképe és motivációja sok esetben nem világos, ami számos bizonytalanságot okoz mind a cég, mind a munkavállalók számára. A kisvállalkozásokkal kapcsolatos bizonytalanságok kezdetben csak a rövid távú döntések meghozatalát teszik lehetővé, míg a cég fejlődésére meghatározó hosszabb távú döntésekkel és stratégiával csupán keveset tud foglalkozni az alapító. Ebből következően az átlagos kisvállalkozás kevésbé hajlamos jelentős újításokat, innovációkat bevezetni, hiszen azok tovább fokoznák a kisvállalati működés és lét automatikus velejárójaként magas kockázatokat és bizonytalanságokat.

Soroljon fel három, a lakókörnyezetében működő kisvállalkozást név szerint és írja le pár szóban, hogy mivel foglalkozik!

Gyűjtse ki és jegyezze meg a vállalkozások típusait és jellemzőit!

A vállalkozások típusai

A méretük mellett a tevékenységük jellege és céljaik alapján is megkülönböztethetjük a vállalkozásokat. Ahogy megkülönböztettük és jellemeztük a tulajdonos-menedzsereket, valamint a menedzsereket, úgy tipizálhatjuk a különböző kisvállalkozás kategóriákat. Az alábbi kisvállalkozásokat különböztetjük meg:

  • Hobbi- vagy életstílust kifejező vállalkozások ("lifestyle business").
  • Családi vállalkozások ("family business").
  • Dinamikus növekedésre képes cégek, "gazellák".

A hobbivállalkozások közös jellemzője, hogy olyan tevékenységre épül, amit az alapítók szívesen csinálnak, a hobbijuk, ráadásul olyan szerencsések, hogy abból jövedelemre is szert tudnak tenni. Tipikus példája a hobbivállalkozásoknak a kézműipari tevékenységre épülő kisvállalkozások, amelyek alapítóit egyáltalán nem motiválja a növekedés, hogy újabb és újabb alkalmazottakat vegyenek fele, illetve növeljék piaci részesedésüket. Az alapítók jellemzően nem foglalkoznak stratégiai tervezéssel, talán csak akkor, amikor a dolgok nem mennek, ami általában akkor következik be, ha a tulajdonos nem észleli a piac változásait. Ezeket a cégeket nem vállalkozók vezetik, hanem olyan személyek, akik hobbijukból, illetve az ahhoz kapcsolódó tevékenységből meg szeretnének élni, vagy ki szeretnék egészíteni keresetüket. A kézműipari vállalkozások mellett a szörf, a vitorlásoktatókat is ebbe a kategóriába szokták sorolni, ami jól igazolja a kategória elnevezését, de valójában minden területről lehet hobbivállalkozásra példát találni.

Gyűjtse ki az alábbi szövegből a hobbivállalkozásokra vonatkozó jellemzőket!

Hobbivállalkozás: Házikence Tanoda

2010 óta tanítja a budapestieket a Házikence Tanoda szappant főzni, krémeket és dekorkozmetikumokat készíteni. A két alapító közös hobbijából indult vállalkozás sikerével kezdetben ők maguk is alig tudtak lépést tartani.

Honnan jött az ötlet, és miért éppen kence?

Csikós Veronika: A társam, dr. Torma Viktória a SOTE-n volt kutató vegyész, ő kezdett otthon szappanokat és kencéket keverni, amikor a gyerekei születtek. Gondolta másoknak is megmutatja, mit tud. Az első alkalmat a saját blogján hirdette meg 2010-ben mindenféle egyéb reklám és marketing nélkül, próba szerencse alapon. A második foglalkozáson találkoztunk. Én korábban irodavezetéssel, értékesítéssel, marketinggel, pénzüggyel is foglalkoztam, de akkor éppen munka nélkül voltam. Az összefogásunkból született a Házikence Tanoda, amelyhez ő a szakmai tudást, én pedig az operatív hátteret adom. Akkor a szappankészítéssel kezdtünk, azóta két vonalat viszünk, a Szappansulit és a Kencesulit.

Honnan tudták, hogy ez sikeres lesz, hogy van itt egy piaci rés?

Az egész spontán jött, nem végeztünk piackutatást. Volt valami, amit mindketten szerettünk. Én egy allergia miatt fordultam a természetes kozmetikumok felé, ő pedig a gyerekek miatt.
Az első alkalmon ketten voltak, a második már négyen, három hónap után már 16-an. Láttuk, hogy erre lehet építeni. A vállalkozást már 2010-ben bejegyeztük. A hivatalos ügyintézés gond nélkül lement, az ügyvédünk profi módon, két hét alatt levezényelte, az üzlet pedig néhány hónap múlva már nyereségessé is vált.

Az első két évünk azzal telt, hogy a saját piacunkat és a saját fejlődésünket próbáltuk utolérni. Nem számítottunk arra, hogy ekkora siker lesz. 2012-ben már 3 alkalmazottunk volt. Most öten dolgozunk teljes munkaidőben, hárman pedig részmunkaidőben oktatnak.
Mivel ez nem egy gyártó tevékenység, kevés befektetéssel megúsztuk, és a bevételeket visszaforgatva tudtunk fejleszteni. Szerencsénk volt, mert az egész újdonság volt, egyedül voltunk a piacon. Egy telítettebb piacon nem így történnek a dolgok.

Forrás: http://www.hrportal.hu/hr/hobbibol-vallalkozas-igy-indult-a-szappanfozes-20140328.html
(Letöltés dátuma: 2015. január 27.)

A családi vállalkozások ("family business") a domináns vállalkozási formát jelentik szerte a világon, becslések szerint a cégek 65-80%-át családok birtokolják vagy menedzselik. Az Egyesült Államokban működő vállalkozások kb. 90%-a családi tulajdonú és család által irányított. Az Európai Unióban végzett kutatás alapján a családi vállalkozások aránya 70%-80% közöttire tehető, amelyek részesedése a GDP-ből 20-70%-os, a foglalkoztatásból pedig 40%-50%-os (Csákné Filep, J. 2012). Legfontosabb jellemzőjük nevükből adódik, nevezetesen, hogy családi tulajdonban vannak és alkalmazottaik között számos családtagot találunk. Jellemző méretük néhány fő és csak ritkán haladja meg a mikrovállalkozások létszámát, azaz a 9 főt - a legnagyobbak pedig hatalmasra is nőhetnek (ld. később). A családi vállalkozások előnyt kovácsolhatnak a közös történetükből, identitásukból és nyelvükből. Esetükben gyorsabb a verbális és a nonverbális kommunikáció. A munka iránti elkötelezettséget a család iránti elkötelezettség is segítheti, ami egyúttal gyorsíthatja a problémamegoldást is.

Fogalmazza meg, hogy az Európai Unió milyen vállalkozásokat tekint "családi vállalkozásnak"?

Az Európai Unió meghatározása szerint bármely tetszőleges nagyságú vállalat családi vállalatnak tekinthető, ha

  • a döntési hatalom többsége azon természetes személy/ek kezében van, aki/k a vállalatot alapították, vagy azon természetes személyek kezében van, akik a vállalat eredeti tőkéjét megképezték / megvásárolták, vagy az ő házastársaik, szüleik, gyermekeik, illetve azok közvetlen örököseinek kezében van;
  • a döntési hatalom többségét közvetlenül vagy közvetetten gyakorolják;
  • a család vagy a rokonság minimum egy tagja formálisan részt vesz a vállalat vezetésében;
  • a tőzsdén szereplő vállalatok akkor számítanak családi vállalatnak, ha a vállalatot alapító vagy megvásárló személy, vagy annak családja illetve utódai a határozathozatali jogok legalább 25%-a felett rendelkeznek az eredeti tőke feletti rendelkezésük alapján.

A fenti definíciót követően nem meglepő , hogy egészen nagyméretű családi vállalkozások is vannak. Erre példaként említhetjük a Lego-t, a divatiparban működő Hermés-t, valamint az indiai Tata céget. A legrégebbi magyar családi vállalkozás a Zwack Unicum, ahol jelenleg a hatodik generáció vezeti a céget. Egy átlagos magyar családi vállalkozás a 2010-es években éli meg az első generációváltást, a rendszerváltás környékén alakult vállalkozások esetében a cégtulajdonlásban most jönnek a képbe az alapítók gyermekei. Ehhez képest Nyugat-Európában már az 5. generációváltás zajlik (egy-egy generációváltás kb. 25 évente megy végbe). A generációváltás óriási kihívást jelent minden családi vállalkozás életében. A családi vállalkozások mindössze egyharmadánál létezik kidolgozott terv arra, hogy ki viszi majd tovább a céget, így nem is csoda, hogy a családi cégek 2/3-a elvérzik - megszűnik, tönkremegy vagy eladják - az első generációváltáskor.

A családi vállalkozás "univerzuma"
1. ábra

Forrás: Astrachan-Shanker (2003, 57. o.)

Fogalmazza meg, hogy az OECD milyen kritériumok alapján tekint egy gyors növekedésű vállalkozást "gazellának"?

Dinamikus növekedésre képes cégek, "gazellák" az utóbbi évtized egyik gazdaságpolitikai sláger-kifejezését is jelentik. A párizsi székhelyű OECD Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (angolul Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) - gyorsan növekvő vállalkozásnak ("high growth company") tekint minden olyan vállalkozást, amelynek az átlagos éves növekedési ütemeegymást követő három éven keresztül meghaladja a 20%-ot, és tíz vagy annál több munkavállalóval rendelkezik a vizsgált időszak elején (a növekedés hagyományosan az alkalmazottak számával,a forgalommal és a vállalati vagyon nagyságával (pl. az eszközök értékével) mérhető).

De miért a kitűntetett figyelem e vállalkozások iránt? Mi adja különös jelentőségüket? Békés-Muraközi (2011) tanulmányában a nemzetközi szakirodalomra hivatkozva, többek között az alábbi módon mutatják be a gazella vállalkozások jelentőségét:

  • A magas növekedés átmeneti szakasz a vállalkozások életében. Tehát a magas növekedés nem egy elkülöníthető vállalati csoportra jellemző, állandó tulajdonság, hanem egy átmeneti állapot. "gazella" vállalatok - átlagosan - fiatalabbak és kisebbek, mint a többi cég.
  • A gyors vállalati növekedés nem vezethető vissza egyetlen okra.
  • Gyakran előfordul, hogy még kedvező makrogazdasági feltételek mellett sem növekszik sok vállalat nagyon gyors ütemben.
  • A növekedéshez jelentős menedzseri, pénzügyi és technikai erőforrásokra van szükség. Így a kisméretű vállalatok gyors növekedésnek gyakran káros hatásai lehetnek a vállalat későbbi működésére.
  • A "gazella" vállalatok túlreprezentáltak a gyors technológiai fejlődést felmutató és az export orientált iparágakban, pl. a szoftverfejlesztésben és a biotechnológiában.

A "gazellák" gyakran alapozzák tevékenységüket valamilyen innovációra, ami lehetővé teszi számukra, sőt kényszeríti is a gyors felfutást Fontos jellemzője még a gyorsan növekvő vállalkozásoknak, hogy abból célból hozzák létre azokat, hogy gyorsan növekedjenek. Ez tehát a tulajdonos-menedzserek egyik fontos szándéka és ennek megfelelően vezetik, irányítják a céget. A gyors növekedés elősegítése érdekében az ilyen vállalkozásokba gyakran vonnak be külső tőkéstársakat, vagy kockázati tőkét. A gyors növekedés azonban kockázatos és jelentős problémákkal, kihívásokkal jár együtt, amit professzionális módon kell kezelni. Ilyen cégek működésében elengedhetetlen a hatékony stratégiai menedzsment, azonban ennek ellenére is sokszor kerül krízis helyzetbe a cég, amelyek közül nem mindegyik látható előre még a tapasztalt menedzsment számára sem. Ehhez a kategóriához tartozó cégek vezetői közül gyakran kerülnek ki a gazdasági szaksajtó, pl. a Manager Magazin, vagy külföldön a Forbes és Fortune magazinok kedvenc interjú alanyai.

Hasonlítsa össze a kisvállalkozások növekedési ütemét bemutató grafikonokat!
Mi olvasható le a grafikonokról?

A kisvállalkozások növekedési üteme alapján az alábbiak szerint ábrázolhatjuk grafikusan azok típusait:

A "klasszikus" és a gyors növekedésű vállalkozások bevételeinek és foglalkoztatottainak alakulása
2. ábra

Forrás: Aulet, 2013, p. 7.

Rajzolja le a "klasszikus" és a gyors növekedésű vállalkozások bevételeinek és foglalkoztatottainak alakulását egy-egy grafikonon!

Összegzésképpen azt mondhatjuk a vállalkozások típusairól, hogy vannak "klasszikus", sokszor családi vagy hobbivállalkozások, amelyek a helyi, regionális piacokra irányulnak és jellemzően a helyi fogyasztást szolgálják pl. éttermek, kereskedések, szolgáltató cégek formájában. Ezek a kisvállalkozások saját tőkéből jönnek létre, kicsi a külső finanszírozás szerepe. Tipikusan lineárisan növekednek, szinte a befektetett tőke, a felvett foglalkoztatottak számának arányában növekszik a bevételük. Velük szemben a "gazella" vállalkozások többsége valamilyen innováción, újdonságon alapul, akik a globális piacra fókuszálnak. Tulajdonosi szerkezetük is diverzifikáltabb, a gyors növekedésük érdekében külső tőkét vonnak be üzleti angyaloktól és kockázati tőkésektől. Ennek a tőkének egy részét "elégeti" a vállalkozás pl. számtalan prototípus és teszt finanszírozására, ami azután szerencsés esetben gyors növekedési pályára állítja a vállalkozást.

Gyűjtse ki és jegyezze meg a magyar kis- és középvállalkozások statisztikai jellemzőit!

A magyar KKV szektor

A rendszerváltást követően, a kilencvenes évek folyamán kialakult új magyar gazdaságszerkezetet a kettőség jellemzi: kevés, jellemzően exportorientált nagyvállalat és nagy számú, inkább a helyi gazdasági élet működésében kiemelt szerepű kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják a vállalkozások körét. A kkv-k helyzete, teljesítményük alakulása számottevő mértékben befolyásolja a hazai gazdaság helyzetét.

A Központi Statisztikai Hivatal (www.ksh.hu) adatai alapján 2012. december 31-én Magyarországon közel egy millió(!), azaz 961 847 vállalkozást regisztráltak. A létszám-kategóriák alapján ebből 960 978 cég (99,9%) a kis- és középvállalkozások közé tartozott és mindössze 869 - legalább 250 főt foglalkoztató - gazdasági szervezet számított nagyvállalatnak.

A kis- és középvállalkozások ágazati szerkezete (amelyben az elmúlt 5 évben jelentős változás nem történt) egyértelműen tükrözi a szolgáltató szektor meghatározó szerepét a körükben, négyötödük ugyanis a szolgáltatások területén működött. Az árutermelő ágazatok (mezőgazdaság, ipar és építőipar) együttes súlya a szervezetméret növekedésével párhuzamosan emelkedik: a 2012. évi előzetes adatok szerint a kkv-kon belül a mikrovállalkozások közel 20, a 10-49 fős cégek közel 40%-a, a középvállalkozások több mint fele tartozott az árutermelő ágazatok valamelyikébe.

A vállalkozások által foglalkoztatott 2,7 millió főből közel 2 millió a kis- és középvállalkozásoknál dolgozott 2012-ben. Az arányokat tekintve 2002 óta az összes foglalkoztatott 72-74%-a dolgozott a kkv-szektorban. A foglalkoztatottak létszám-kategória szerinti szerkezetében nem történt számottevő változás az elmúlt 10 évben: az összes foglalkoztatottból a mikrovállalkozások aránya 37-39%, a 10-49 fős kisvállalkozásoké 17-19%, a középvállalkozásoké pedig 16-17% között mozgott.

A KSH 2012. évi adatai szerint a vállalkozások által realizált árbevétel 58,3%-a köthető a kis- és középvállalkozásokhoz. 2001 és 2009 között - két év kivételével - legalább 60%-os volt a kkv-szektor részesedése, 2010 óta viszont csekély mértékben mérséklődött az arány (58-59% közötti). A kkv-szektor által elért árbevétel több mint 60%-a - a szolgáltató ágazatokban működő cégek túlsúlya következtében - a tercier szektorban, ezen belül közel 40%-a a kereskedelem, gépjárműjavítás területén realizálódott.

A magyar vállalkozások által létrehozott bruttó hozzáadott érték megoszlása létszám-kategóriák alapján, 2012
4. ábra

Forrás: A kis- és középvállalkozások helyzete hazánkban. Statisztikai Tükör 2013/108, KSH, Budapest

Az iparban tevékenykedő kkv-k körében a középvállalkozások dominálnak, amelyet - az árbevétel, a hozzáadott érték és a foglalkoztatás mellett - szintén jól tükröz az ipari termelés és értékesítés létszám-kategóriák szerinti megoszlása. A kkv-szektor 2012-ben az ipari termelés 28, a belföldi értékesítés 55, valamint az exportértékesítés 20%-át adta.

A kkv-k ipari termelésének és értékesítésének létszám-kategóriánkénti megoszlása, 2012
4. ábra

Forrás: A kis- és középvállalkozások helyzete hazánkban. Statisztikai Tükör 2013/108, KSH, Budapest

Az 1. ábra alapján határozza meg a magyar kisvállalkozások (<49 fő) által létrehozott bruttó hozzáadott érték arányát! .....%
A mikrovállalkozások hány százaléka végez export tevékenységet (2. ábra)? .....%

Önellenőrzés

Válaszoljon az alábbi kérdésekre!

1. Hány foglalkoztatottja van a kisvállalkozásoknak?

2. Hány fő felett tekintünk egy vállalkozás nagyvállalkozásnak?

3. Nevezze meg azt a három kritériumot, ami alapján kisvállalkozásnak tekintünk egy céget!

4. Ki hozza meg a kisvállalkozás legtöbb döntését?

5. Sorolja fel, hogy milyen tipikus nehézségekkel szembesülnek a kisvállalkozások!

6. A hobbivállalkozások alapítói sokat foglalkoznak stratégiai tervezéssel, nemcsak akkor, amikor a dolgok rosszul mennek.

7. A generációváltás óriási kihívást jelent minden családi vállalkozás életében, ennek ellenére csak mindössze egyharmaduknak van kidolgozott terv arra, hogy ki viszi majd tovább a céget.

8. Gyorsan növekvő vállalkozásoknak ("high growth companies" tekintjük azokat a vállalkozásokat, amelyek átlagos éves növekedési üteme három egymást követő éven keresztül meghaladja a 20%-ot, és tíz vagy annál több munkavállalóval rendelkezik a vizsgált időszak elején.