KURZUS: Szállítmányozási rendszerek

MODUL: A folyami és tengeri árufuvarozás

6.4. lecke: A tengeri hajózás típusai kereskedelmi jelleg szerint, a tengeri kikötők és a hajóraklevél

Cél: A tananyag célja, hogy a hallgató megismerje a vonalhajózás és a bérelt hajózás jellemzőit. Legyen tisztában a hajóraklevél feladataival és funkcióival. Szerezzen ismereteket a tengeri kikötőkről és azok kiválasztásának szempontjairól.

Követelmények: Ön akkor sajátította el megfelelően a tananyagot, ha képes

  • megadni a tengeri hajózás típusait kereskedelmi jelleg szerint
  • ismertetni a vonalhajózás és a bérelt hajózás jellemzőit
  • meghatározni a hajóraklevél, mint a vonalhajózási ügyletek legfontosabb okmányának feladatait, jellemzőit
  • felsorolni a tengeri kikötők funkcióit és kiválasztásának szempontjait

Időszükséglet: A tananyag elsajátításához körülbelül 60 percre lesz szüksége.

Kulcsfogalmak

  • vonalhajózás
  • bérelt hajózás
  • hajóraklevél
  • tengeri kikötő

A kereskedelmi jelleg (vagy más megközelítésben a kikötők kiszolgálási módja) szerint megkülönböztetnek:

  • bérelt hajózás (Chartering v. charter hajózás)
  • vonalhajózást (liner service) és
  • speciális hajózást (special shipping)
Bérelt hajózás (charter)

Ez a hajózási forma alakult ki a legkorábban. A hajók nem egy előre meghatározott útvonalon közlekednek, hanem oda mennek, ahol az elérhető legjobb fuvardíj mellett megfelelő rakományt kapnak, és az adott rakomány rendeltetési helye határozza meg a fuvarozási útvonalat is. Az angolul trampnek (magyarul sokszor "csavargó hajózásnak" is) nevezett hajózási forma jellemző áruféleségei a különféle tömegáruk, de nem ritka a darabáru-szállítás sem, különösen részrakományként és olyan viszonylatban, ahol a vonalhajózás nem fedi a teljes fuvarpiacot.

A fuvardíj alku tárgya, így a mindenkori fuvarpiaci helyzethez igazodik. Jóllehet a világgazdaság és a kereskedelem fejlődése során kialakult vonalhajózási forma ma már az összes szállítási igény nagyobbik hányadát elégíti ki, a bérelthajózásnak ma is komoly szerepe van az ömlesztett tömegáruk és a vonalhajózási társaságok érdekkörén kívül eső egyéb áruféleségek szállításánál, valamint a különböző földrajzi területeken állandóan ingadozó hajótérkereslet kiegyenlítésével. A bérelthajózásban foglalkoztatott hajók többsége a mindenkori fuvarpiaci helyzethez igazodva változó földrajzi körzetben más és más kikötőket keres fel.

Vonalhajózás

Az előre megnevezett kikötők rendszeres, a mindenkori felveendő, illetve kirakandó áru mennyiségétől független, menetrend szerinti felkeresése magyarázza, hogy e hajózási forma elsősorban olyan térségek között vált uralkodóvá, ahol a rendszeres, kiegyenlített (kétirányú) áruforgalom biztosított (pl. az Európa és Észak-Amerika közötti ipari késztermék forgalom).

E hajózási forma jellemző áruféleségei a különféle a darabáruk, melyekből általában egy-egy fuvarozás során sok kisebb tételt szállítanak, így a hajóstársaságok sok fuvaroztatóval állnak szemben. Valamennyi fuvaroztató rakományát azonban egységes feltételek mellett szállítják. A rakodás megszervezése és végrehajtása a hajóstársaság feladata.

A liner járatok fenntartása, amely rendszeres - és lehetőleg közel azonos nagyságrendű, sebességű, darukapacitású stb. - hajótérkiállítást igényel, nagy tőkeigényű vállalkozás. A be- és kirakásról való gondoskodás feltételezi, hogy az érintett kikötőben a vonalhajózási társaságok megfelelő lehetőségekkel, sok esetben saját (bérelt) rakparttal, kikötői rakodó-berendezésekkel, raktárakkal stb. rendelkeznek. A nagy tőkeigény miatt nem ritka, hogy több hajóstársaság közösen tart fenn vonaljáratokat.

Speciális hajózás

A XX. század terméke a speciális hajózás. Ahogy a világgazdasági fejlődés és nemzetközi kereskedelem növekedése létrehozta az elmúlt században a vonalhajózást, az egyes áruféleségek fajlagos szállítási költségeinek csökkentése céljából kifejlesztett speciális szállítóeszközök üzemeltetése létrehozta a speciális hajózást (pl. hűtöttáru-szállítás, élőállat-szállítás, folyadék- és gázszállítás, autószállítás stb.). A speciális hajók tervezése során az egyes áruféleségek legcélszerűbb elhelyezését és rakodási lehetőségét biztosítják. A speciális szállítóeszköz azonban nem az egyetlen jellemzője a hajózási formáknak. Legalább ilyen fontos jellemző a szervezeti összefonódás, a termelés, a szállítás (ezen belül a tengeri szállítás) és elosztás (kereskedelem) közti hosszúlejáratú szoros kapcsolat. A három terület szoros összhangja talán legjobban a déligyümölcs-szállítás rendszerén mutatható be. A speciális banán-szállítók szállítási kapacitása megfelel a termelő országok termőterületének, figyelembe véve az egyszerre szüretelhető gyümölcs mennyiségét. Az egyes hajók rakodásra kiállítását és a gyümölcs szedését a legpontosabban összehangolják annak érdekében, hogy a hajóberakást a banán legmegfelelőbb érettségi fokán biztosítsák. Ugyanilyen pontosan hangolják össze a tengeri és a szárazföldi szállítást is, a folyamatos, megszakításmentes hűtőláncot. Egy ilyen optimális szállítási rendszer kiépítéséhez szükséges a három résztvevő, a termelő, a szállító és a felvevő piac rendkívül stabil kapcsolata, sok esetben a tulajdonviszonyok összefonódása (nagyvállalatok, nemzetközi monopóliumok ún. üzemi flottáinak tevékenysége).

A hajóraklevél

A nemzetközi jogi szabályozáson túl a hajózási fuvarszerződések szabadon alakíthatók. A gyakorlatban azonban a szerződések általános feltételeiben a hajósok és a megbízók nem megbízásonként állapodnak meg. A hajósok a feltételeket - figyelemmel konferencia-előírásokra és hajózási szokványokra - előre elkészített fuvarszerződés formulában részletezik egységes alkalmazására minden vonalhajózási rakományra. Ez a fuvarszerződés okmány a hajóraklevél, angolul: Bill of Lading (rövidítve: B/L).

A vonalhajózási ügyletek legfontosabb okmánya a hajóraklevél. Kiállítása a fuvaroztató, vagy az áru átadója igénye szerint történik. A hajós vagy ügynöke írja alá.

A hajóraklevél két jogviszonyt szabályoz:

  • Fuvarszerződéses viszonyt a fuvaroztató és a hajós között,
  • Jogviszonyt a fuvaroztató és az átvevő között.

A hajóraklevél különböző tulajdonságokkal bír, és ennek megfelelően több feladatot lát el:

  • Átvételi elismervény a hajós részéről az elhajózásra átvett vagy hajóba rakott áruról,
  • A hajós ígérvénye arról, hogy az árut meghatározott hajóval, meghatározott kikötőből, meghatározott kikötőbe elhajózza,
  • A hajós ígérvénye arra, hogy a hajóraklevél szerinti jogos átvevőnek egy eredeti hajóraklevél ellenében az árut kiszolgáltatja,
  • Bizonyíték a hajóstársaság és fuvaroztató közötti fuvarszerződés megkötésére,
  • Értékpapír, mely képviseli az elhajózott árut és átruházható.
A tengeri kikötők jellemzői
  • A kikötő olyan mélységű öbölben legyen, amely nagy befogadóképességű tengeri hajók fogadására alkalmas.
  • A rakpartokat nagyteljesítményű átrakó-berendezésekkel kell felszerelni (telepített és mobil rakodó berendezések).
  • Az áruk tárolásához elegendő és megfelelő területtel kell rendelkezni.
  • A közvetlen átrakásos forgalomban a közúti és vasúti csatlakozást a rakparthoz ki kell alakítani.
  • A közvetett átrakásos forgalomban a termékcsoportok szerinti specializációnak megfelelően a raktárokhoz a közúti és vasúti csatlakozást kell kialakítani.

A kikötők ma már nem egyszerűen egy átrakási pontot jelentenek, hanem a szolgáltatások sokaságát nyújtó logisztikai központok. Ennek megfelelően szakma-specifikusan kiépítették az egyes szolgáltatók területeit és az ezekhez kapcsolódó egységes informatikai rendszereket.

A kikötő kiválasztásának szempontjai:

A tengeri kikötő kiválasztásának megítélésénél a következő fontosabb tényezőkre kell figyelemmel lenni:

  • rakodási lehetőség különböző típusú és nagyságú hajókra, ideértve a műszaki felszereltséget, elegendő rakpartot,
  • vonalhajózási szolgálat sűrűsége, rendszeressége különböző viszonylatokban,
  • csatlakozó vasúti, közúti, folyami lehetőségek, ezek költségvonzatai,
  • kezelési és átrakási lehetőségek különböző típusú és mennyiségű árukra,
  • tárolási kapacitás (fedett-nyitott),
  • mennyiségi és minőségi ellenőrzési lehetőség,
  • konténeres forgalom lebonyolítási lehetősége,
  • a kikötői díjszabásokban szereplő díjtételek nagysága.

Jegyzetelje ki a tengeri kikötő kiválasztásának szempontjait!

Önellenőrző kérdések
1. A vonalhajózás jellemzői:
meghirdetett menetrend.
egységes fuvarozási feltétel.
egyirányú forgalom.
2. A hajóraklevél
Átvételi elismervény,
Értékpapír,
Származási okmány.
3. Döntse el az alábbi állításról, hogy igaz vagy hamis!
A tengeri kikötő kiválasztásánál fontos szempont a csatlakozó vasúti, közúti, folyami lehetőségek megléte, illetve ezek költségvonzatai.