KURZUS: Szervezeti magatartás

MODUL: I. modul: Szervezeti magatartás az egyén szintjén

1-2. lecke: Személyiség és értékek

Tanulási útmutató

A lecke tananyagának elsajátításához olvassa el elsőként az elektronikus tananyag összefoglalóját, mely megadja az elsajátítandó tananyag vázát. Ezután haladjon végig a tartalmi összefoglalón, és olvassa el a nyomtatott jegyzet részletes kifejtését az egyes vastagon szedett összefoglaló-részek mellé! Tananyag: Papp Ilona- Szabó Zsolt Roland: Fókuszpontok a vezetésben, 2. fejezet

A lecke tartalmi összefoglalója

A szervezeti magatartás fiatal tudományterület Magyarországon. Megjelenése és elterjedése annak a gyakorlati felismerésnek köszönhető, hogy a szervezetek sikere jelentős mértékben azon múlik, hogy a szervezet tagjai mit tesznek. A szervezeti magatartás tárgya ennek megfelelően a szervezetet alkotó személyek viselkedési mintáinak tanulmányozása. A szervezeti magatartás tudományos gyökerei a pszichológiából, kiváltképp a munka- és szervezeti pszichológiából táplálkoznak. Önmagában a legjobb szervezeti struktúra, a legnagyobb szakmai hozzáértéssel kialakított stratégia sem vezethet sikerre, ha nincs aki megvalósítsa és élettel töltse meg azokat. A szervezeti magatartás/ viselkedés erre az alapvető megfigyelésre épít, és módszeriben a kvalitatív megközelítésre épít.

A szervezeti magatartás két nagy területet ölel fel: egyrészt az egyéni viselkedés motívumainak, mozgatórugóinak és megfigyelhető viselkedésmintáinak feltárását, másrészt a csoportos viselkedés elemzését. Az egyéni viselkedésminták vizsgálata során nyilvánvaló, hogy minden munkavállaló - vagy éppen vezető - többé-kevésbé más jellemzőkkel írható le, mint mások. Világos, hogy a legnagyobb vezetők között számon tartott Steve Jobs, Bill Gates, vagy éppen az Amazon alapító Jeff Bezos éppúgy egyedi személyiség és jellemvonásokkal, valamint értékrendszerrel rendelkezik, mint ahogy számtalan kevésbé ismert vezető. A szervezeti magatartás tehát nem osztja a hagyományos közgazdaságtan azon nézetét, hogy az egyik munkavállaló tökéletesen helyettesíthető egy másik munkavállalóval, hiszen az ember ennél nyilvánvalóan bonyolultabb lény. A szervezeti magatartás az egyéni munkahelyi teljesítmény okait a személyes vonásokban és jellemzőkben véli felfedezni, akár csak a pszichológia tudománya. Ennek tükrében a szervezeti magatartás vizsgálja a személyiséget, az értékeket, a döntések mögött húzódó érzelmi mintázatokat, illetve az olyan személyes jellemzőket, mint a kreativitás, vagy az intelligenciaszint.

Az ember jellemzően szociális lény, vagyis ösztönösen keresi mások társaságát. Ezt felismerve a szervezeti magatartás másik fontos tartópillére a csoportos viselkedés vizsgálata, mely kiterjed a döntéshozatalra - mely soha sem kizárólag egyéni cselekvés, a vezetői szerepek vizsgálatára, a konfliktusok kezelésére, a csoportdinamika és csoportszerepek leírására, illetve a szervezeti kultúra vizsgálatára.

A szervezeti magatartás egyéni nézőpontjának kiindulópontja a személyiség. A személyiség olyan dinamikus (azaz idővel változó) pszichológiai és fizikai jellemzők összessége, melyek következtében az egyénnek jellegzetes viselkedési-, gondolkodási- és érzelmi mintázatai jönnek létre. Vagyis a személyiség fogalma azt jelenti, hogy minden emberre jellemzőek valamilyen rövidebb-hosszabb ideig állandó mintázatok. A hétköznapokban is gyakran jellemezzük családtagjainkat, munkatársainkat: jó kedélyű, vidám, temperamentumos, szenvedélyes címkékkel. Valójában ezek a jellemzők mind-mind a jellemzett személy személyiségét írják le.

A személyiségpszichológia legrégebbi és legkézenfekvőbb megközelítése az ún. diszpozicionális megközelítés. A diszpoziciónális megközelítés a személyiséget vonásokkal írja le, illetve típusokba sorolja azokat. A köznyelvben használt személyiség fogalma egyértelműen az előbbi megközelítést tükrözi. A diszpozicionális elméletek megpróbálják feltárni a személyiség legfontosabb jellemzőit, és ezt igyekeznek mérni is, így adva egy-egy emberről egyfajta személyiségprofilt. Habár a szervezeti magatartás jellemzően (és a jegyzetben kizárólagosan) a diszpozicionális elméletekre épül, a pszichológia ismer emellett számos más megközelítést, mégpedig ahol nem a személyiségprofilozásnak és mérésnek van a legnagyobb jelentősége. Ezek közül talán az ún. pszichoanalitikus megközelítés a legismertebb, melyet Sigmund Freud alapozott meg. Bár ez utóbbi megközelítés rendkívül népszerű a hollywoodi filmekben - és emiatt sokan azonosítják a pszichológiát a filmekben látott kétes módszerekkel, mégis a pszichoanalízis tudományosságát egyre erősebb kétségek övezik.

A diszpozicionális személyiségelméletek tovább bonthatóak ún. vonás- és típuselméletekre. A vonáselméletek a pszichológia területén általában elfogadottabb mérőeszköznek minősülnek, viszont a gyakorlati életben használatuk és értelmezésük bonyolultabb, mint a típuselméleteké.

A vonáselméletek közül kiemelkedik az "Big Five" vagy "Nagy Ötök" csoportja, mely a pszichológia legkedveltebb, és legjobban ellenőrzött személyiség-mérőeszköze. A Big Five elmélet hívei szerint az emberi személyiség öt faktorral (összefoglaló jellemvonással) írható le. Ez az öt faktor kellően részletes, hogy előre lehessen vele jelezni az adott személy viselkedését, de nem tartalmaz olyan sok jellemvonást, mely zavaró lenne. A modell egyfajta kompromisszumos megoldásnak tekinthető a vonások számát figyelembe véve. Az öt faktor az extrovertáltság, a neuroticitás (érzelmi stabilitás), a barátságosság (együttműködési hajlandóság), a lelkiismeretesség, és a nyitottság. Az elmélet szerint minden vizsgálati alanyra meghatározhatók kérdőív segítségével az öt jellemvonás pontértékei, és ennek megfelelően jó személyiségprofil adható a személyről, mellyel előre lehet jelezni a viselkedést, pl. hogy mennyire fogja tudni megállni az adott személy stresszes munkahelyen a helyét, mennyire lesz kooperatív, vagy éppen hagyományokhoz ragaszkodó.

Az extrovertáltság faktor azt írja le, hogy milyen mértékben irányul a figyelmünk befele (azaz belső mentális világunkba), illetve kifele (azaz a külvilág irányába). A magas extrovertáltsági pontértékkel rendelkező egyének elsősorban a külvilág felé fordítják a figyelmüket, keresik a társaságot, sőt a hosszú egyedüllét unalmat okoz számukra. Gyakran találunk erősen extrovertált személyeket a társaságok középpontjában, akik szívesen társalognak, sőt egyenesen feltöltődnek népes társaságban. Az extrovertált személyek ösztönösen jól teljesítenek olyan helyzetben, ahol erős, meggyőző kommunikációra, társas érdekérvényesítésre kerül sor. Kifejezetten jól boldogulnak például üzletkötőként. Ezzel szemben a skálán alacsony pontszámmal rendelkezők zajos, vibráló társas közegben túlingereltté válnak, ezért preferálják a kis csoportos beszélgetést, vagy még inkább a négyszemközti eszmecserét. Az extroverzió skálán alacsony pontértéket elért személyeket introvertáltaknak hívjuk. A befele fordulók (introvertáltak) gyakran végeznek magányos tevékenységeket, ritkábban unatkoznak, ha egyedül vannak, sőt feltöltődnek az egyedüllét során. Jellemzően csendes személyek, akik ennek ellenére gyakran markánsan kiállnak álláspontjuk mellett - ha erre kényszerülnek. Általában jobban teljesítenek magas összpontosítást igénylő szellemi feladatokban. Az extrovertáltság dimenziójának két végpontját a visszahúzódó- társaságkedvelő, csendes- bőbeszédű, gátlásos- spontán jellemzőkkel írhatjuk le.

A neuroticitás olyan érzelmi dimenzió, ahol a két végpontot az érzelmi labilitás és az érzelmi stabilitás jelenti. A labilis személyek (alacsony pontszámúak) jellemzően hangulatvezéreltek, szorongó, esetleg depressziós hajlamúak, akik érzelmileg nehezen alkalmazkodnak. A skála másik végpontján az érzelmileg stabil személyek állnak, akikre kevésbé jellemző az érzelmi hullámzás, javarészt higgadtak, és jól alkalmazkodnak a környezet hangulatingadozásaihoz. A neuroticitás (érzelmi stabilitás) skálájának végpontjait jól jellemzik a nyugodt-szorongó, szívós-sérülékeny, magabiztos-bizonytalan jellemvonások.

A barátságosság (együttműködési hajlandóság) a társas kapcsolatok kialakításának mikéntjét írja le. A magas pontszámot elérő személyek jellemzően alkalmazkodó megközelítésűek, akik szívesen működnek együtt másokkal, még ha kompromisszumot is kell kötniük. Fontosnak látják a környezetükben a harmóniát, általában kedves, lágyszívű emberekként írják le őket. A skála alacsony pontszámú végpontján a versengő személyek foglalnak helyet, akik kevesebb figyelmet szentelnek a társas kapcsolatok harmóniájának, erősen érvényesítik akaratukat, és jellemzően énközpontúbbak. A barátságosság skáláját az ingerlékeny-jó kedélyű, könyörtelen-lágyszívű, önző-önzetlen jellemvonások írják le.

A negyedik faktor a lelkiismeretesség, mely az életvitel szervezettségét és társas megbízhatóságot írja le. A magas lelkiismeretességi pontszámmal rendelkezők fókuszált célokat tűznek ki maguk elé, viszont azokat alaposan elvégzik, és ezekért felelősséget is vállalnak. Fegyelmezett, precíz emberek. Az alacsony pontszámmal rendelkezők kevésbé megbízhatóak, könnyelműek, kevésbé foglalkoznak tetteik következményeivel. Jellemzően kevésbé terveznek előre, spontának, rugalmasak, de ebből fakadóan életük jóval kevésbé szervezett. A lelkiismeretességi skála a gondos-gondatlan, megbízhatatlan-megbízható, hanyag-lelkiismeretes ellentétpárokkal írható le.

A nyitottság faktora megmutatja azt, hogy az adott személy mennyire szívesen fogad be új tapasztalatokat, ismereteket. A magas pontszámú egyének nyitottak az új dolgok iránt, jellemzően fogékonyak az új ismeretekre, tapasztalatokra, rugalmasabbak és merészebbek a változások során, jellemzően liberálisabb szemléletűek (nem politikai értelemben). A pólus másik végén állók jellemzően erősebben ragaszkodnak a bevett módszerekhez, illetve a hagyományokhoz, melyek egyfajta biztonságérzettel töltik el őket. Kevésbé rugalmas a gondolkodásuk, jobban ragaszkodnak meghozott döntéseikhez. A nyitottság faktorát a konvencionális-eredeti, bátortalan-merész, konzervatív-liberális ellentétpárok írják le.

A pszichológia nem egységes a tekintetben, hogy az egyes személyiségvonások magas, illetve alacsony pontszámai tekinthetőek-e pozitívnak, vagy negatívnak. Jelen sorok szerzői azon az állásponton van, hogy nincs értelme azon vitatkozni, hogy vajon az extrovertált, az introvertált, a nyitott vagy kevésbé nyitott személyiségjellemzők jobbak, vagy hatékonyabbak. Véleményünk szerint a kérdés felvetése hibás, célszerűbb úgy megközelíteni, mint például olyan fizikailag mérhető jellemzőinket, mint a testmagasság. A személyiségvonás is, akár a magasság helyzetfüggően lehet előnyös, vagy éppen hátrányos. Ahogy a nagy testmagasság előny, ha a boltban a legmagasabb polcra kell nyúlni, rögtön hátránnyá válik a repülőgépen, ahol az apró ülésbe kis helyre kell magunkat bepréselni. Ugyanígy az extrovertáltság lehet előny olyan helyzetben, ahol gyorsan kell kapcsolatot teremteni, de hátrány olyan helyzetben, ahol magányos, elmélyült munkavégzésre van szükség.

A vonáselméletek mellett az üzleti életben sokkal gyakrabban alkalmazott módszercsoport a típuselméletek halmaza. Ennek oka egyszerűbb használatukban, és interpretálhatóságukban rejlik, amely miatt ezen eszközöket tréningek alkalmával is előszeretettel alkalmazzák. A típuselméletek közül a legrégebbi elmélet Galenus nevéhez kötődik, és a köznyelv is gyakran alkalmazza ezen tipológia csoportjait. Az elmélet négy személyiségtípust különböztet meg, melyek a gyakorlatban keveredhetnek egymással. A szangvinikus típus a barátságos, optimista, tipikusan extrovertált jellemzőket foglalják magukba. Jellemzően a szangvinikus egyének a legnépszerűbb emberek a társaságban, vagy éppen a munkahelyen. A kolerikus szintén extrovertált személyiségtípus, legjobban úgy jellemezhetőek, hogy felkészült, fegyelmezett emberek, akik erős motivációval rendelkeznek. A melankolikus személyek introvertáltak, jellemzően komoly emberek, akik alaposak, de hajlamosak a gondterheltségre, egyúttal döntéseikben nehézkesek. A negyedik típus a flegmatikus típus, akinek a képviselői érzelmileg egykedvűeknek, néha lustának, motiválatlannak tűnnek, ugyanakkor megbízható társak.

A típuselméletek közül az üzleti gyakorlatban kiemelkedik az MBTI (kiejtése: "embítiáj"), vagyis a Myers-Briggs Típus Indikátor. Ez a leggyakrabban alkalmazott személyiségtipizáló eszköz, és Magyarországon is egyre ismertebb.

Az MBTI Carl Gustav Jung elméletéből ered. A Meyers- Briggs Típus Indikátor (MBTI) egy olyan típuselméletek közé tartozó személyiségértékelő eszköz, melyet alapvetően az egészséges emberek személyiségének feltérképezése és az önismeret erősítése céljából fejlesztettek ki. Az MBTI 4 dimenzió mentén méri a személyiségjellemzőket, amely azt is jelenti egyben, hogy az MBTI által alkalmazott modell csupán 4 építőkőből próbálja meg összerakni az emberi viselkedés alapjait. Mint ilyen, nyilván az emberi rendkívül bonyolult természetet képtelen önmagában teljes pontossággal leírni, de a rendszer arra alkalmas, hogy egy elegáns és egyszerű vázát adja az emberi pszichének, mely által látványosan előre jelezhető az emberi magatartás és viselkedés.

Az 1. ábrán látható az MBTI 4 dimenziója, mely pszichénket és gondolkodásunkat négy egyszerű szempont szerint ragadja meg. Az első dimenzió azt vizsgálja, hogy a személyiség honnan meríti az energiáit: saját belső világukból (Introversion - introvertáltság), vagy a külvilágból (Extraversion - extravertáltság). Az MBTI elmélet arra épül, hogy minden dimenzió mentén kialakul egy-egy preferencia, ami az adott személy viselkedését mélyrehatóan meghatározza. Az első dimenzió értelmezésben minden ember vagy introvertált, vagy extrovertált. Ezt a kettősséget nevezzük dichotómiának. Vagyis az MBTI (mint típuselméket) abban különbözik a "Big Five"-tól, hogy nem pontértéket ad egy-egy dimenzió mentén a személyeknek, hanem minden dimenzióban a két kategória közül besorol az egyikbe bennünket.

Az introvertált személyiség jellemzően nehezen viseli el az erőteljes ingereket, így inkább elkerüli a nagy társasági összejöveteleket, a tömeget. Egy introvertált személy egyedül, vagy kis csoportban képes feltöltődni, és ez jelenti számára a kiegyensúlyozott munka vagy magánélet elsődleges színterét. Egy introvertált személy nagyobb valószínűséggel fog egy hűvös téli estén otthon könyvet olvasni, mint zajos társasági rendezvényen részt venni. Persze mindez nem azt jelenti, hogy egy introvertált személy ne járna el rendezvényekre, csupán annyit jelent, hogy feltöltődni inkább magányosan tud. Hasonlóan egy szélsőségesen extrovertált személy szívesen múlatja idejét nagy társas összejövetelen, banketten, és gyakran a társaság motorjaként viselkedik. Fontos megjegyezni, hogy az elmélet értelmében nincs alá- vagy fölérendelt kategória, csupán különböző helyzetekben különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkező személyiség létezik. Az MBTI egy pozitív szemléletű modell, mely az erősségekre fókuszál, és az egész életen át tartó fejlődésre épül.

Az MBTI négy dimenziója
1.
Honnét nyerjük az energiánkat?

Introvertáltság (I)
vagy
Extravertáltság (E)
2.
Miként észleljük a világot?

Érzékelés (S)
vagy
Intuíció (N)
3.
Miként hozunk döntést?

Gondolkodás (T)
vagy
Érzés (F)
4.
Miként éljük életünket?

Tervezés (J)
vagy
Spontaneitás (P)

1. ábra

Forrás: a szerző saját szerkesztése

A jungi alapokra épülő elmélet figyelembe vesz egy második dimenziót is, amely a környezet észlelésére vonatkozik. Az elmélet szerint a skála egyik pólusát az érzékelő (Sensing) típusú emberek alkotják, akik a környezetben levő adatokat és információkat abban a formában fogadják be, ahogy azok adottak. Az érzékelő típusú személyek jellemzően az öt érzékszervük segítségével fogadják be az információkat, emiatt jellemzően a tények és a részletek izgatják őket. Ennélfogva rendszerint realista emberek, akik két lábbal a földön járnak. Az érzékelő típus ellentétpárját az intuitív (iNtuition) személyek alkotják, akik a rejtett mögöttes tartalmat absztrakt módon szerzik meg, jellemzően a részletek helyett a nagy átfogó képre koncentrálnak. Emiatt persze az intuitív személyiségek gyakran elsiklanak a részletek felett. Az első csoportba tartozó személyek például a teafiltert egyszerű teafilterként látják, míg a második csoportba tartozók gyakran meglepő képzettársításokat kapcsolnak hozzá (például: olyan mint egy puha párna). Ebben a dimenzióban is igaz, hogy a személyiség vagy az egyik, vagy a másik kategóriába sorolható be, mely aztán kihat a tetteinkre, ezzel előre jelezhetővé téve a magatartásunkat.

A harmadik preferencia a megszerzett információ feldolgozását, vagyis a döntéshozatal módját érinti, mely szerint léteznek olyan személyek, akik racionális és objektív módon hozzák döntéseiket (Thinking), míg az érző típusok (Feeling) szubjektív értékítélet, vagyis az alapján döntenek, hogy milyen hatással jár lépésük más emberekre nézve. A gondolkodó típusokra jellemző a racionális érvelés, míg az érző típusokra a társas kapcsolatok előnyben részesítése és az érték-alapú megközelítés.

Myers egy negyedik szempontot (dimenzió) is hozzáadott a jungi elmélethez, mely az életstílust kategorizálja: eszerint léteznek spontán (Perceiving) személyek, akik rugalmasan képesek alkalmazkodni, és a tervező típusok (Judging), akik lehetőség szerint rendszerezetten élik életüket, emellett "előre elkészített" forgatókönyvekkel rendelkeznek egyes szituációkra. Valójában a negyedik dimenzió nemcsak tervező-spontán kettősségben értelmezhető, hanem úgy is, mint ítélkező-információgyűjtő ellentétpár. A tervező típusok esetében az ítéletalkotásuk fókuszálódik a külvilág felé, míg a spontán típusoknak az észlelésük. Ennélfogva egy tervező típus jellemzően gyorsan képes döntést hozni, míg egy spontán típus gyakran szeret teljesebb információhoz hozzájutni, mielőtt döntést hoz.

Mivel az MBTI 4 dimenziója esetén minden személy a 2-2-2-2 típus közül 1-1-1-1 kategóriába sorolható, ezért összesen 16 személyiségtípus (24=16) határozható meg. A 16 személyiségtípus egymástól eltérő jellemzőkkel ragadható meg, mely jellemzők kihatnak mindennapi életünkre és magatartásunkra is. Az MBTI rendszerét ez a 16 csoportba sorolás teszi a gyakorlati felhasználás során könnyen használhatóvá. A 16 személyiségtípus az egyes dimenzióknál használt egybetűs rövidítésékből alkot 4-4 betűs MBTI típust (kódot). Ezekhez a kódokhoz a kutatók beszédes neveket rendeltek hozzá, így beszélhetünk hadvezér, vagy éppen tanító személyiségtípusokról.

Ugyan az MBTI tudományos módszer, de nem kell attól tartani, hogy túlzottan elméleti rendszer lenne. Elegendő ennek belátásához a jegyzetben található rövid és tömör személyiségtípus-leírásokat elolvasni, és rögtön érzékelhető, hogy milyen egyszerűen használható rendszerről van szó!

A típus és vonáselméleteken kívül további személyiségmodellek is léteznek, melyek kevésbé átfogóak, mint a bemutatott modellek, de ettől függetlenül hasznos aspektust nyújthatnak az egyes munkahelyi/ vezetői szituációkban. Ezen modellek közé tartozik a központi önértékelés modellje. A magas központ önértékelési pontszámmal rendelkező személyek pozitív önképpel rendelkeznek, hatékonynak és tehetségesnek látják magukat.

A machiavellizmus skálája alapján is jellemezhetők a személyiségek. A machiavellista személyiségek hajlamosak mások manipulálására, saját céljai érdekében minden eszközt felhasználnak, függetlenül attól, hogy annak milyen hatása van mások érzelmeire.

A nárcisztikus személy (nem keverendő össze a nárcisztikus személyiségzavarral) másoktól feltétlen csodálatot vár el, kiváló vezetőnek hiszi magát, és csupán saját nagyszerűségét képes elfogadni.

A proaktív személyiség az előző vonásokkal szemben pozitív jellemvonásnak minősül a környezet számára is. A proaktív személyek a saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, és hisznek benne, hogy hosszú távon döntéseikkel pozitívan alakíthatják a sorsukat. Könnyen felismerik a lehetőségeket, látják, hogy mely pontokon tudják a történést befolyásolni, és nem foglalkoznak olyan elemekkel, melyekre nincs ráhatásuk. Éppen ezért kezdeményezőek, felelősséget vállalnak döntésükért, és a hibák miatt nem környezetüket teszik felelősség. A pszichológia egyöntetűen vallja, hogy a proaktív személyeknek van legnagyobb esélyük a jó életminőségre és a sikerekre.

Végül az "A" illetve "B" típusú személyiség nem is személyiségmodell, hanem átmenet a stresszel való megküzdési stratégiák felé. Jellemzően az "A" típusú személyiségek perfekcionisták, vagyis olyan személyek akik a 100%-os teljesítmény helyett inkább a 101%-ot választják, még ha az a plusz egy százalékos teljesítményjavulás kirívóan magas plusz befektetett energiát igényel is (10-20-50%-os többletet). Az "A" típusú személyiség gyakran munkamániás, nyughatatlan örökmozgó személy, aki párhuzamosan több mindennel foglalkozik, és nem tud mit kezdeni, ha szabadideje van. Egyes kutatások bizonyították, hogy az "A" típusú személyek magas stressz-szinttel küzdenek, melynek negatív egészségügyi következményei is lehetnek.

A személyiségmodellek egyrészt alkalmasak saját magunk mélyebb megismerésére, másrészt mások személyiségét megismerve nem esünk bele oly könnyen a "be like me" hibába, és tudatosíthatjuk, hogy mások azért viselkednek tőlünk eltérően, mert más a pszichéjük, mentális felépítésük, nem pedig azért mert értéktelenebbek volnának nálunk. Harmadrészt a személyiségmodellek ismeretében világosabbá válik, hogy fontos a munkakör-munkakörnyezet-személyiség illeszkedése. Vagyis egy rosszul teljesítő munkavállaló nem biztos, hogy azért teljesít rosszul, mert a képességei híján van, hanem előfordulhat, hogy személyisége nem illeszkedik az adott munkahely követelményeihez, így más környezetben akár kiváló munkavállalóvá is válhat. Negyedrészt a vezetői szerephez nélkülözhetetlen, hogy ismerjük saját, illetve kollégáink személyiségét.

A személyiségen kívül az emberi viselkedés egy másik meghatározó faktora a személyhez kapcsolódó értékrendszer. Az értékek alapvető meggyőződést jelentenek, mely meggyőződések meghatározóak a mindennapi magatartásban, ezáltal a tettekben és a kialakított emberi szokásokban, sőt olyan elvont dolgokra is vonatkozhatnak, mint például az élet végső céljai. Az értékek jellemzően hosszú távon állandóak, sokszor a környezeti szocializáció (nevelés) befolyásolja azokat.

Az értékek (és az értékrendszer) tükrében az emberi viselkedés jobban megérthető, mivel az értékek befolyásolják az attitűdöt, valamint a tetteket, azaz a viselkedést.

Kulcsfogalmak

Szervezeti magatartás, diszpozicionális elméletek, típuselmélet, vonáselmélet, "Big Five", extroverzió, introverzió, MBTI, központi önértékelés, machiavellizmus, nárcisztikus személyiség, önellenőrzés, "A" típusú személyiség, proaktivitás, értékek.

Tevékenységek

A lecke tanulása során kövesse az alábbi utasításokat, amelyek segítségével képes lesz a követelmények teljesítésére.

Javasoljuk, hogy a tanulás során használjon jegyzetfüzetet, és rögzítse az egyes leckéknél tanultakat, azaz készítsen vázlatot. A felkészüléshez kellő segítséget nyújt a lecke és modulzáró kérdések mennyisége és mélysége. Kérdéseivel forduljon tutorához!

  • A tartalmi összefoglaló elolvasása után az egyes vastagon szedett kiemelések mellé olvassa el a jegyzet kiemelt részfejezeteit! Érdemes a tartalmi összefoglalót a tanulás vázának tekinteni, mely kontextusba helyezi a jegyzet egyes részeit. Ne feledje, minél több információt kapcsol hozzá az itt olvasott ismereteihez, annál jobban rögzülni fog a friss tudás! Ezért minden esetben gondolja át, hogy az adott fogalom miként kapcsolódik az ön munka-, vagy élettapasztalatához! Keressen személyes környezetéből minél több példát a fogalmakra, tipizálásokra!
  • Gondolja végig a szervezeti magatartás tartalmát!
  • Azonosítsa a szervezeti magatartás vizsgálódási szintjeit!
  • Magyarázza el a saját szavaival, hogy mi a személyiség definíciója!
  • Gondolja végig Carl Gustav Jung személyiségtipológiáját!
  • Értelmezze az MBTI rendszerét, és próbálja meg elhelyezni saját magát, illetve legközelebbi munkatársait a tipológiában!
  • Jellemezze a Big Five személyiségmodellt!
  • Magyarázza meg a saját szavaival, hogy mi a különbség a vonás- és típuselméletek között!
  • Fogalmazza meg, hogy mi a központi önértékelés, a machiavellizmus, a nárcizmus, az önellenőrzés és a kockázatvállalási vonás jelentése!
  • Tisztázza, hogy mennyire tartozik ön a proaktív személyek közé!
  • Magyarázza el, hogy mi az "A" és a "B" típusú személyiségek közötti különbség!
  • Összegezze, hogy melyek a személyiségelméletek vezetőkre, vagy munkatársakra vonatkozó következtetései!
Követelmények

A leckét akkor sikerült megfelelően elsajátítania, ha Ön képes

  • Visszaadni saját szavaival a személyiség fogalmát.
  • Megmagyarázni, hogy mi a különbség a vonás és típuselméletek között.
  • Felsorolni a vonáselméletek előnyeit és hátrányait a típuselméletekkel szemben.
  • Bemutatni a "Big Five" modell öt dimenzióját, és leírni, hogy mi jellemzi az egyes dimenziók alacsony, illetve magas pontszámait.
  • Bemutatni az MBTI modell négy dimenzióját.
  • Elmagyarázni az MBTI és a "Big Five" közötti hasonlóságokat és különbségeket.
  • Meghatározni az elmélet segítségével saját személyiségtípusát (MBTI kódját).
  • Megfogalmazni a központi önértékelés, a machiavellizmus, a nárcizmus, az önellenőrzés, a kockázatvállalás faktorainak lényegét.
  • Képes különbséget tenni az "A" és a "B" típusú személyiség között, és képes jellemezni azokat.
  • Megfogalmazni a proaktív személyiség jellemvonásait.
  • Megmagyarázni, hogy miért fontos a személyiség ismerete munkakörnyezetben.
  • Megérteni, hogy különböző élethelyzetekben különböző személyiségvonások lehetnek előnyösek, illetve hátrányosak, emiatt nincs "legjobb" személyiség.
Önellenőrző kérdések
1. A szervezeti magatartás két fő területe:
Jelölje meg a helyes válaszokat!
Értékrendszer
Egyéni viselkedés vizsgálata
Csoportos viselkedés vizsgálata
Komparatív előnyök vizsgálata
2. Az alábbiak közül melyik állítás a helyes? Jelölje meg a helyes választ!
A szervezeti magatartás azzal foglalkozik, hogy az emberek hogyan érhetik el teljesítményük maximumát.
A szervezeti magatartás azzal foglalkozik, hogy az emberek mit tesznek a szervezetekben és ez hogyan befolyásolja a szervezet teljesítményét.
A szervezeti magatartás azzal foglalkozik, hogy az embereknek mit kell tenni egyéni céljaik elérése érdekében.
3. Döntse el, hogy az alábbi vonások közül melyik dimenziót tartalmazza explicit módon a "Big Five" személyiségelmélet- család!
Nárcizmus.
Neuroticitás.
Extroverzió.
Lelkiismeretesség.
4. Válassza ki a felsorolásból, hogy mi jellemző egy "A" típusú személyiségre!
Jellemzően perfekcionisták a munkában.
Jellemzően magasabb a stressz-szintjük.
Humán / és embercentrikusak, semmint feladatorientáltak.
Személyiségük egészségügyi kockázatot jelenthet önmagukra nézve.