KURZUS: Élelmiszer-kémia
MODUL: I. modul
1. lecke: A víz és az ásványi anyagok
A víz biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságai alapján az élővilág, a társadalom számára a legfigyelemreméltóbb, nélkülözhetetlen vegyület. Így a víz a földi életet lehetővé tevő alapvegyület. | |||
| |||
Az ember napi átlagos vízszükséglete 2,5-3,0 liter, a szervezet 15%-os vízvesztesége néhány napon belül halált okoz. Az egyes élelmiszerek víztartalma rendkívül különböző; a zöldségek és gyümölcsök 70-90%-a víz, a növényi olajok, az állati zsírok és a cukor csak nyomokban tartalmaznak nedvességet. | |||
A vízmolekula szerkezete és tulajdonságai | |||
Összegképlete: H2O | |||
Kötés az atomok között: kovalens | |||
Oka, hogy az oxigén 2s- és három 2p-pályája sp3-hibridpályákká alakul át és két hibridpálya egy-egy nemkötő elektronpárt tartalmaz. A nemkötő elektronpárok taszító hatást gyakorolnak egymásra is, valamint a kötést létesítő elektronpárokra is. Ennek következtében az O-H kötések közelebb kerülnek egymáshoz, ami a tetraéderes kötésszög torzulását okozza. A kötő elektronpárok eltolódása az O-H kötéseket polárissá teszi; az oxigén részlegesen negatív (-0,82), a hidrogén pedig részlegesen pozitív (+0,41) töltésű lesz, így a vízmolekulák nagy állandó dipólusmomentummal rendelkeznek. A vízmolekulák egymással hidrogénkötéssel kapcsolódhatnak. Egy vízmolekula négy másik vízmolekulával létesíthet hidrogénkötést. | |||
A természetben előforduló vizekben megtalálható a 2-es tömegszámú hidrogénizotóp, a deutérium (D) és a 3-as tömegszámú trícium (T). Az oxigénizotópok közül a 17-es és a 18-as tömegszámúak is előfordulnak, így a vízmolekulák felépítésében a hidrogén hatféle (H2, HD, D2, HT, DT, T2), az oxigén háromféle (16O, 17O, 18O) izotóp formában vehet részt. Így elvileg 18-féle vízmolekula létezik, közülük természetes vizekben az utóbbiak jelentősek: H216O (99,76%), H218O (0,037%), H217O (0,17%), HD16O (0,032%). | |||
A nehézvíz valójában a D216O, azonban mindet nehézvíznek hívják, amely a hidrogénnek vagy az oxigénnek valamelyik nehéz izotópját tartalmazza. A nehézvíz tulajdonságai eltérnek a vízétől, ugyanis fagyáspontja +3,8 °C, forráspontja pedig +101,4 °C. Sűrűsége +4 °C-on 1,11 g/cm3. A nehézvízben nem csíráznak a magvak, elpusztulnak a halak, és nagyobb mennyiségben méreg az emberi szervezet számára. | |||
A jég sűrűsége (0,91680 g/cm3) kisebb, mint a 0 °C-os víz sűrűsége (0,99984 g/cm3), a víz fagyása ezért térfogat-növekedéssel jár. A víz sűrűségének hőmérsékletfüggése anomális, azaz nem követi azt a törvényszerűséget, miszerint a folyadékok sűrűsége általában csökken a hőmérséklet növekedésével. A víz sűrűsége 0 °C-on 0,99984 g/cm3; a hőmérsékletet növelve 3,98 °C-on éri el a maximumát 0,99997 g/cm3-rel, majd a további hőmérséklet-emeléssel a sűrűség csökken. A vizek először egész tömegükben 3,98 °C-ra hűlnek le. További lehűlés esetén az alacsonyabb hőmérsékletű, de kisebb sűrűségű vízréteg a felszínen marad, és így a fagyás a felső vízrétegben indul meg. | |||
Segédletek: | |||
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
Periódusos rendszer: http://www.ptable.com/?lang=hu | |||
A víz hővezető képessége csekély, a jég hővezető képessége viszont a vízénél négyszer nagyobb. Az elektromosságot a tiszta víz nagyon rosszul vezeti, dielektromos állandója viszont rendkívül nagy, ami lehetővé teszi a víztartalmú élelmiszerek gyors felmelegítését nagyfrekvenciás térben. | |||
A víz és a jég felszínén a molekulák egy része folyamatosan kiszakad a cseppfolyós, illetve szilárd fázisból, és légnemű halmazállapotba megy át. A környező levegőbe jutó vízgőz mennyiségét kétféleképpen szokás megadni: az abszolút nedvesség a levegő 1 m3-ében lévő vízgőz mennyiségét adja meg grammban, a relatív nedvesség viszont százalékban adja meg, hogy a levegőben lévő vízgőz hányad része annak a vízgőzmennyiségnek, amely a levegőt a vizsgált hőmérsékleten telítené. | |||
, | |||
ahol: | |||
A víz poláris molekula, könnyen lép kölcsönhatásba ionokkal, valamint dipólusmomentummal rendelkező molekulákkal. | |||
Az ionok és molekulák vízben való oldódása során a kristályok felületén és csúcsain elhelyezkedő részecskékre a rácsot összetartó erők csak részben hatnak, ezért a kristályrácsból könnyebben eltávolíthatók. A részecske leszakadása után újabb részecskék válnak hozzáférhetővé a vízmolekula számára, és ez a folyamat addig folytatódik, amíg az egész kristály fel nem oldódik. | |||
Az ionok méretüktől és töltésüktől függően különböző mennyiségű vízmolekulát kötnek meg dipólus-dipólus kölcsönhatással, hidrogénkötéssel vagy datív-kovalens kötéssel. A vízmolekulák beépülhetnek kristályos anyagokba; ezeket a víztartalmú kristályos anyagokat hidrátoknak hívjuk, és a kristályban lévő vizet, a kristályvizet, a vegyület képletében és kémiai elnevezésében is feltüntetjük, pl. , réz(II)-szulfátpentahidrát, , vas(II)-szulfátheptahidrát, , kálium-alumínium-szulfátdodekahidrát. A hidrátok melegítés hatására elveszítik kristályvizüket, ami a kristály szerkezetének és színének elvesztésével járhat. A vízmentes kristály akár a levegőből is könnyen felvehet vizet, aminek során visszaalakul kristályvizes formába. Azokat az anyagokat, amelyek a levegőből is képesek vizet felvenni (Na2SO4, CaCl2, MgSO4), higroszkópos anyagoknak hívjuk. Ezek alkalmasak a levegő, gázok, valamint folyadékok víztartalmának csökkentésére. |
Önellenőrző kérdések I. | |||||||||||||
1. Mennyi az ember napi vízszükséglete?
![]() | |||||||||||||
2. Melyik az oxigén elektronszerkezete?
![]() | |||||||||||||
3. Melyik egy nem létező vízmolekula?
![]() | |||||||||||||
4. Mi nem igaz a nehézvízre?
![]() | |||||||||||||
5. Melyik anyag nem higroszkópos?
![]() | |||||||||||||
6. Mennyi kristályvizet jelentenek az alábbiak? dekahidrát, trihidrát, hexahidrát, nonahidrát, monohidrát
![]() |
A pH fogalma | ||
A kémiailag tiszta víz is vezeti az elektromos áramot. Ennek oka az autoprotolízis (vagy disszociáció). | ||
A víz egyensúlyi állandója: | ||
A víz disszociációjának mértéke csekély, a koncentrációja nem változik számottevően, így a víz ionszorzata a híg vizes oldatokra: | ||
(25 °C-on) | ||
mol/dm3. | ||
Az olyan vizes oldatokat, amelyekben az oxónium- és a hidroxidionok koncentrációja is mol/dm3, semleges vagy neutrális oldatoknak nevezzük. Savas oldatokban az oxóniumion-koncentráció nagyobb, mint mol/dm3, míg lúgos (bázikus) oldatokban kisebb ennél. | ||
Hogy elkerüljük a túl kis számokkal való számolást, bevezették a pH és a pOH fogalmát, amelyek definíciója híg oldatok esetén: | ||
, | ||
pH = pOH = 7 | ||
A természetes vizek | ||
A Földi vízkészletünk 2,7%-a alkalmas emberi fogyasztásra, azonban csak 0,003% hasznosítható (ami nem jégben, vagy permafrosztban stb. van). | ||
Az ivóvízben főként előforduló kationok: Ca2+, Na+, Mg2+, K+, Fe2+, Fe3+, , anionok: , OH-, , Cl-, , F-, . | ||
A természetes vizek tartalmaznak oldott állapotú gázokat, mint a szén-dioxid, melyek a vizet enyhén savassá teszik. A vízben oldott oxigén fontos a vízi élővilág szempontjából, de ez teszi pl. képessé a vizet bizonyos öntisztulásra, amelynek során az oldott gázokat vagy illó szennyeződéseket az oxigén űzi ki. A szilárd szennyező anyagok az öntisztulás során ülepedéssel távoznak vagy a vízben lévő mikroorganizmusok bontják el azokat. | ||
A víz keménysége | ||
A vizek keménységének meghatározására az ún. német keménységi fokot (NK°) használjuk mértékegységként: 1 NK = 10 mg CaO egy dm3 vízben. | ||
Az összes keménységen belül megkülönböztetünk változó és állandó keménységet. A változó keménység a -ionokhoz rendelhető kalcium- és magnéziumionok, melyek a vízből melegítés során karbonátok képződése közben eltávolíthatók. Az állandó keménység az összes és változó keménység különbsége. | ||
| ||
A jó ivóvíz 8-15 NK°-ú. A nagyon lágy víz íztelen, nem oltja a szomjat, az nagyon kemény pedig hashajtó hatású. A kemény vízben a hüvelyesek nehezen főzhetők, mert a főzés közben keletkező karbonátcsapadék a szemek pórusait eltömíti és megnehezíti a víz behatolását, ezenkívül a kalcium- és magnéziumsók a hüvelyesek fehérjéivel oldhatatlan, kemény származékot alkotnak. Ilyen vízben a hús is nehezebben puhul, a kávé és a tea íze romlik, a kakaóból pedig pelyhes csapadék válik ki, valamint csökken a szappanok mosóhatása. | ||
A vízlágyítást általában ioncserélő technikával végzik. A vizet kationcserélő oszlopon (kationcserélő műgyanta vagy zeolit) engedik át, miközben a vízben lévő alkáliföldfém-ionok nátriumionokra cserélődnek. Másik módszer a desztillálás, amit kétszer elvégezve a nagyobb tisztaságú víz érdekében bidesztillált vizet kapunk. Ezt ellenőrizhetjük elektromos műszerrel (konduktométer), amivel mérjük a fajlagos vezetőképességét. Minél kisebb a fajlagos vezetőképesség, annál kisebb a víz iontartalma. | ||
Ásványvizek és gyógyvizek | ||
A termálvizek 30 °C-nál melegebb hőmérsékletűek. A savanyú vizek nagy szénsavtartalmúak. Az alkalikus és meszes szénsavas forrásvizek főleg nátrium-, kálium-, kalcium- és magnézium-hidrogénkarbonátot, valamint szabad szénsavat tartalmaznak. A konyhasós forrásvizek nátrium-kloridot, ahol a 1,5%-nál nagyobb sótartalom ivásra alkalmatlan. A glaubersós forrásvizek nátrium-szulfát-, a keserűvizek nátrium-szulfát- és magnézium-szulfát tartalmúak. A kénes vizek kén-hidrogént (H2S) és karbonil-szulfidot (COS) tartalmaznak. | ||
Víz az élelmiszerekben | ||
Az élelmiszerekben a víz kötődhet kémiailag, fizikai-kémiailag és mechanikailag.A kémiai vízmegkötés rendkívül erős, mert a víz belép a keletkező anyag molekulaszerkezetébe. | ||
Az élelmiszer-ipari nyersanyagokban a fizikai-kémiailag kötött víz fordul elő leggyakrabban, a víz adszorpciós kötéssel vagy ozmózisos kötéssel kapcsolódhat a szárazanyaghoz. Az adszorpciós vizet az élelmiszerek hidrofil kolloidjai kötik meg, mely során hidrátburok alakul ki. Az ozmózisos nyomáskülönbség hatására víz diffundál be a nagymolekulájú alkotórészek által határolt mikroüregekbe, míg a külső és a belső nyomás ki nem egyenlítődik. Mechanikailag kötött víz esetében a nedvesség szerkezeti vízként, kapilláris nedvességként vagy egyszerű nedvesítési vízként lehet jelen. A leggyengébb kötési forma a nedvesítési víz, ahol a vízmolekulák adhézióval tapadnak az élelmiszer felületére. | ||
Az élelmiszer-technológiában megkülönböztetünk szabad és kötött víztartalmat. Szabad víznek a víztartalom azon részét tekintjük, amely oldóképességében és mozgékonyságában nincs korlátozva. A kötött víz viszont mozgásában korlátozott, és nem képes annyi oldandó anyagot befogadni, mint a tiszta víz. | ||
A vízaktivitás az élelmiszerben lévő víz és a tiszta víz gőznyomásának viszonyával kifejezhető: | ||
, | ||
ahol: | ||
A baktériumok 90%, az élesztők 80%, a penészek pedig 75% relatív légnedvességtartalmat igényelnek életműködésükhöz. Azt a nedvességtartalmat, amely fölött mikrobiológiai romlás következik be, kritikus nedvességtartalomnak, illetve kritikus vízaktivitásnak nevezzük. A kritikus vízaktivitás változik a tárolás hőmérsékletével, általában azonban 0,6-0,9 közöttinek adódik. Az élelmiszerek 0,2-0,4 vízaktivitás mellett tárolhatók a legbiztonságosabban. |
Önellenőrző kérdések II. | |||||||||
1. A pH=8 oldat kémhatása:
![]() | |||||||||
2. Ha egy oldat oxóniumion-koncentrációja 10-3 mol/dm3, mennyi a pH?
![]() | |||||||||
3. Német keménységi fok meghatározása:
![]() | |||||||||
4. Kemény vízre nem jellemző:
![]() | |||||||||
5. Mi van a glaubersós vízben?
![]() |
Az ásványi anyagok | ||
Az élelmiszer-kémiában azokat az alkotórészeket nevezzük ásványi anyagoknak, amelyek a növényi és állati eredetű élelmiszerek elhamvasztása után visszamaradnak. Híg elektrolitok alakjában részt vesznek az élő szervezet elektrokémiai, ozmózisos, valamint sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. A növényeknél az ásványi anyag mennyisége és minősége fajonként és fajtánként változik, függ a termőhelytől és a talaj összetételétől. Ezzel szemben az ember és az állatok szervezetének ásványianyag-készlete viszonylag szűk határok között változik. | ||
Az emberi szervezet felépítésében részt vevő elemek közül azokat, amelyek a szervezet tömegének 0,005%-ánál nagyobb mennyiségben vannak jelen, makroelemeknek, ennél kisebb arányúakat mikroelemeknek nevezzük. A mikroelemeket biológiai jelentőségük alapján esszenciális és nem esszenciális elemekre oszthatjuk. Az esszenciális mikroelemek nélkülözhetetlenek az emberi szervezet zavartalan működéséhez, míg a nem esszenciálisak biológiai szerepe még tisztázatlan. | ||
Fémes makroelemek | ||
A makroelemek értelemszerűen esszenciális elemek is, mert viszonylag nagy mennyiséget kell belőlük a táplálékkal a szervezetünkbe juttatni. A fémes makroelemek közé a nátrium, a kálium, a magnézium és a kalcium tartozik. | ||
A nátrium. Az emberi szervezetben kilogrammonként átlagosan 1,4 g nátrium van, a sejten kívüli testnedvekben az ozmózisos nyomást és a vízegyensúlyt szabályozza. A sejten kívül a Na:K arány 28:1, míg a sejteken belül 1:10. A nátriumnak szerepe van az idegimpulzusok átvitelében, a membrántranszport folyamatokban, a tápcsatornában aktiválja az amilázt, segíti a glükóz felszívódását. A túlzott nátriumbevitel magas vérnyomás kialakulásához vezet, ugyanis 5-6 g NaCl kb. 1 liter sejteken kívüli vizet köt meg, és ezáltal jelentősen megnöveli a keringő vér térfogatát. | ||
A kálium. Az emberi szervezet káliumtartalma kilogrammonként átlagosan 2 g. Különösen fontos szerepe van a fehérje- és glikogénszintézisben, valamint az energiatermelésben. A magnéziummal együtt az izmok nyugalmi állapotba jutását segíti elő. | ||
A magnézium. A felnőtt ember szervezetében 20-28 g magnézium található, fele a csontokban található, de az izmokban, a májban és az idegrendszer sejtjeiben is előfordul. Enzimek felépítésében, aktiválásában vesz részt, amelyek katalizálják az ATP-szintézis, és a fehérjeszintézist. Az izomzatra relaxáló hatást fejt ki. A vérnyomás kedvező szinten tartása céljából az alábbi elem bevitelt kell tartani: | ||
A kalcium. Az emberi test kilogrammonként 15-20 g kalciumot tartalmaz. Nagy része (98%) a csontokban és a fogakban halmozódik fel. A vérben segíti a véralvadást, segíti a B12-vitamin felszívódását, elősegíti bizonyos hormonok képződését. A szervezet, ha a táplálékból nem jut hozzá, szükség esetén oldatba viszi a csontok kalciumtartalmát is. | ||
Nemfémes makroelemek | ||
Foszfor. A szervesen kötött foszfor a nukleinsavakban, számos enzimben, a B-vitaminokban és a szénhidrátok, lipidek, fehérjék foszforvegyületeiben található. Rendkívül fontos szerepük van az energiatárolásban és -felszabadításban. | ||
Kén. Főként szerves vegyületekbe épülve található, de egyes peptidoglikánokban szulfát alakban is előfordul. | ||
Klór. A gyomorsavban található sósavként. A sejteken kívüli és belüli terekben, a só- és vízháztartás kialakításában, valamint a sav-bázis egyensúly fenntartásában vesz részt. | ||
Esszenciális mikroelemek | ||
Vas. Biológiai szerepe elsősorban a vérképzéssel és a légzési folyamatokkal függ össze. A hemben levő Fe(II)-ionok szállítják az oxigént a tüdőből a szövetekbe, ahol a mioglobin vasa folytatja az oxigéntranszportot. A szövetek vastartalmú enzimei redoxfolyamatokat katalizálnak. A vas jelenléte az élelmiszerekben rontja a lisztek sütőipari értékét, katalizálja a zsírok oxidációját, elősegíti a bor zavarosodását és színezi az ivóvizet. | ||
Fluor. Elősegíti a fejlődő szervezet csontosodását és az ép fogzománc kialakulását. Hiánya zavart okoz a növekedésben és elősegíti a fogszuvasodást. | ||
Cink. Mintegy 25 enzim alkotórésze, illetve aktivátora, amelyek az emésztésben és az anyagcserében vesznek részt. Így többek között az inzulinnak is fontos komponense. Hiánya elhúzódó sebgyógyulást, növekedési zavart, a bőr hámrétegének túlzott elszarusodását és a szervek ellenálló képességének csökkenését okozza. | ||
Szilícium. A növekedésben van szerepe. | ||
Réz. Számos oxidoreduktáz enzim alkotórésze, és szerepe van az elasztin, a kollagén és az egysejtűek foszfolipidjeinek szintézisében is. A réz katalizálja többek között a C-vitamin bomlását, ezért a növényi nyersanyagokkal érintkező technológiai berendezések nem készülhetnek rézből. | ||
Vanádium. A növekedésben és a csontképzésben vesz részt, jelenléte a fogzománcot keményebbé teszi, és jelentős szerepe van a zsíranyagcserében is. | ||
Szelén. Antioxidánsként részt vesz a metabolizmusban. A szeléntartalmú glutation-peroxidáz enzim védi a telítetlen lipideket, sejthártyákat az oxidációtól. | ||
Mangán. Az enzimek aktiválása során részt vesz a szénhidrát- és lipidanyagcserében, a koleszterin és a nukleinsavak szintézisében, a porcok képződéséhez nélkülözhetetlen. | ||
Jód. Szerepe van az anyagcsere és a növekedés szabályozásában, valamint az idegrendszer és a vérkeringés zavartalan működésének fenntartásában. A jód hiánya a pajzsmirigy megnagyobbodásához, golyva kifejlődéséhez vezet. | ||
Ón. Az ón az emberi test minden részében kimutatható. A szervezet növekedését és megújulását segíti elő. | ||
Nikkel. A máj működésének szabályozásában vesz részt, növeli az inzulin hatását. | ||
Molibdén. Több enzim felépítésében vesz részt, szerepe van a vas hasznosulásában és a köszvény létrejöttében. | ||
Króm. Elsősorban a cukormetabolizmusban van szerepe, mert elősegíti az inzulin hatását, csökkenti az érelmeszesedés veszélyét. | ||
Kobalt. A B12-vitamin központi alkotórésze. | ||
Nem esszenciális mikroelemek | ||
Alumínium. Az emberi testben 50(120 mg alumínium található. Az alumíniumsók az ember számára gyakorlatilag nem mérgezők, mert az emésztőcsatornából alig szívódnak fel. Az alumíniumeszközök használatának hátránya, hogy az alumíniumionok éppúgy katalizálják a C-vitamin bomlását, mint a rézionok. | ||
Bór. Biokémiai szerepe annak ellenére ismeretlen, hogy az emberi és állati szervezetben szinte mindenhol jelen van. Számos növény számára esszenciális mikroelem, hiánya barnulási, rothadási tüneteket okoz. | ||
Toxikus elemek pl. az ólom, arzén, kadmium, higany. |
Önellenőrző kérdések III. | |||||||||||||
1. Túlzott bevitele vérnyomás növekedést okoz
![]() | |||||||||||||
2. Az emberi szervezet számára mit hívunk makroelemnek?
![]() | |||||||||||||
3. Emberi szervezet ásványianyag-készlete:
![]() | |||||||||||||
4. Melyek a fémes makroelemek?
![]() |
Elvégzendő gyakorlatok | |||||||||||||
1. A vas(III)-ionok kimutatása és mennyiségének meghatározása vízmintában | |||||||||||||
Szükséges eszközök: főzőpohár, 25-100 cm3-es, 2 db cseppentő vagy Pasteur-pipetta, 2 db kémcsőállvány, kémcső 7 db, mérőhenger, 10 cm3-es pipetta 2 db, alkoholos filctoll | |||||||||||||
Anyagok: kálium-tiocianát-oldat (kálium-rodanid-oldat) 1 g KSCN/100 cm3, vas(III)-klorid-oldat, 0,5 g cm3, ismeretlen töménységű vas(III)-klorid-oldat (az "X" jelű kémcsőben) | |||||||||||||
Végrehajtás: | |||||||||||||
| |||||||||||||
Magyarázat: A vas(III)-ionok jellemző és érzékeny színreakciót mutatnak a tiocianátionokkal. Az egyszerűsített reakcióegyenlet a következőképpen írható föl: | |||||||||||||
FeCl3 + 3 KSCN = Fe(SCN)3 + 3 KCl | |||||||||||||
Beadandó: Számítsa ki az ismeretlen minta koncentrációját és adja meg mg Fe3+/100 cm3-ben. | |||||||||||||
2. Ásványi sók mennyiségi meghatározása | |||||||||||||
Szükséges eszközök: 3 db óraüveg, mérleg, 2 db főzőpohár, vegyszeres kanál, pipetta | |||||||||||||
Anyagok: deszt. víz, NaCl, csapvíz | |||||||||||||
Végrehajtás: | |||||||||||||
| |||||||||||||
Beadandó: Táblázatban jelölje a különböző vízminták ásványianyag-tartalmát, majd számítsa ki a csapvíz és a sós víz ásványianyag-tömegkoncentrációját. | |||||||||||||
3. Kationok kimutatása | |||||||||||||
Vizsgálatainkat vizes oldatokban, kémcsőreakciókkal végezzük. Az ismeretlen összetételű oldatunkat először a kationok egy nagyobb csoportjára jellemző kémszerrel, osztályreagenssel (kén-hidrogén, sósav, ammónium-szulfid, ammónium-karbonát) vizsgáljuk. A leggyakrabban előforduló kationokat szulfidjaik és karbonátjaik eltérő oldhatósága alapján öt osztályba soroljuk. | |||||||||||||
Kationok 1. osztálya: savas közegből H2S hatására szulfid csapadék válik le, mely (NH4)S-ban nem oldódik. Az osztály kationjait sósavoldattal történő reakciójuk alapján két alcsoportba soroljuk. | |||||||||||||
1.a. osztály: a kationok egy része (Ag+, Pb2+, Hg2+2) Cl- ionokkal csapadékot ad (sósav-csoport). | |||||||||||||
1.b. osztály: a kationok másik része (Hg2+, Cu2+, Bi3+, Cd2+) Cl- ionokkal nem ad csapadékot (réz-csoport). | |||||||||||||
Szükséges eszközök: 9 db kémcső, tölcsér, 3 db szűrőpapír | |||||||||||||
Anyagok: AgNO3, Pb(NO3)2, Hg2(NO3)2, cc. HCl, cc. NH3-oldat, cc. salétromsav, 10%-os KI-oldat, forróvíz | |||||||||||||
Végrehajtás: | |||||||||||||
| |||||||||||||
Beadandó: Melyik kémcső milyen iont tartalmazott? Milyen vegyületeket kapott az egyes színreakcióknál? | |||||||||||||
|
Önellenőrző kérdések IV. | |||||||||
1. Milyen ionok kimutatására használjuk a kálium-tiocianát oldatot?
![]() | |||||||||
2. Az első kationosztály osztályreagense:
![]() |