Az elmúlt évszázadokban a téglafalak vízszintes irányú összefogására laposacél falkötővasakat alkalmaztak (125. ábra). A falak vízszintes irányú összefogására a vasbeton szerkezetek elterjedésével a vasbeton koszorú alakult ki.

A koszorú a külső és belső teherhordó falakban általában szintenként a födémek magasságában elhelyezkedő, többnyire négyszög keresztmetszetű monolit vasbeton szerkezet.

- a vízszintes erők (pl. fedélszerkezetek oldalnyomása) és az egyenlőtlen süllyedésből származó igénybevételek felvétele,

- a pontszerű terhek felvétele, pl. födémgerendák felfekvése és a falszakaszra történő egyenletes elosztása,

- a födém- és falszerkezetek kapcsolatának biztosítása (pl. a födémgerendák befogásával),

- a falszakaszra jutó nyomatékok elosztása (pl. erkélylemez, konzol, stb.) szélesebb falszakaszon.

A koszorúk általában 20-40 cm magasak és a szerkezeti fal teljes vastagságában vagy csökkentett mérettel készíthetők. A koszorú szerkezeti magassága minden esetben összehangolandó a kapcsolódó födémszerkezet vastagságával.

A teljes falvastagságú koszorúk 4 db általában 10 mm átmérőjű köracél hosszvasbetéttel és 40 cm-ként 5,5 mm átmérőjű kengyellel készülnek. A csökkentett méretű koszorúk rendszerint két db hosszvasbetéttel és "S" alakú kengyellel készülnek.

Külső falak esetén a koszorú külső oldalára hőszigetelő burkolat (ált.bennmaradó zsaluzóelem) készítendő.

A koszorúk keresztmetszeti kialakítására láthatók példák a 125. ábrán.

Különböző anyagú és építéstechnológiájú falszerkezetek koszorúit mutatjuk be a 126. ábrán. Az ábralap felső ábráján kisméretű tömör téglából épített szélső és közbenső teherhordó falban elkészített koszorút, míg az alsó ábrán homogén öntött könnyűbeton falban kialakított koszorút láthatunk előregyártott vasbeton gerendás és beton béléstestes födém esetében.