A cikk letöltése jól nyomtatható PDF-ként
PDF-olvasó program




"Győr vízpartjai" c. folyóiratcikk,
Értékmentő, 1998/4. szám, pp. 5-7.


 
 
GYŐR VÍZPARTJAI
 

Somfai Attila főiskolai tanársegéd
Email: somfai@sze.hu    Homepage: www.somfai.sze.hu


     Győr a vizek városa. A víz életelem,  a  városalapítás  egyik tényezője volt. Milyen hatást gyakorolnak Győr természeti és mesterséges vizei a településre, a városképre? A jövőbeni lehetőségek megfogalmazásához  elengedhetetlen a múltban gyökerező folyamatok feltárása, elemzése.

     Győr folyói  a  Mosoni-Duna,  Rába,  Rábca  és  a  Marcal.  Vízjátékukban – a Mosoni-Duna kis lejtése miatt – még Győr térségében is érvényesül az öreg-dunai magasabb vizek ill. az árvizek visszaduzzasztó hatása. Az emberi beavatkozások – erdőirtás, folyószabályozások, burkolatok stb. – miatt a mértékadó árvízszint az utóbbi kétszáz év folyamán mintegy három méterrel magasabb lett (a vízjáték immár hét méternyi), ezért az árvédelmi töltéseket állandóan magasítani kellett.

    A Marcal délnyugatról közelíti meg a várost és a Rábába torkollik. A torkolat az 1880-as évekig Győr felett, Gyirmótnál volt. Amikor a Rábát a szabályozás kapcsán hosszabb szakaszon új mederbe terelték, a folyó ősi medrének Gyirmót és Győr közötti 10 km-es szakaszát a Marcal örökölte. E mederszakasz "rábai" múltját  a nagysugarú  kanyarulatok és a meder 30-40 m-es szélessége is tanúsítják. A győri, ún. Kovalter-vendéglőnél kialakított Marcal-torkolatot azonban előbb tíz, majd tizenöt kilométerrel feljebb kellett helyezni a mind magasabbra visszaduzzadó dunai árvizek kivédésére. Az alsó szakasz azóta Holt-Marcal.
     A győriek számára a szabályozott vízjárású Holt-Marcal élő és emberközeli: igazi horgászparadicsom. Az ősállapotú meder partjait vén fűzfák, nádasok szegélyezik. Az ártérben a gazdag élővilág bemutatására 1988 tavaszán természetvédelmi tanösvényt létesítettek. Itt tehát egy nagyon kis mértékű beavatkozással hasznosította, "civilizálta" a kor embere a vízrendezéssel megszelídített tájat.
     A Marcalvárosi paneles lakótelep szomszédságában már erősebb beavatkozás történt:  tíz évvel ezelőtt a Holt-Marcal medrének kiszélesítésével tavat alakítottak ki. Télen-nyáron szívesen pihennek itt a közeli zsúfolt városrész lakói.

     A fertő-hansági vízrendszer levezetője a Rábca. Kis vízhozamú, kanyargós síkvidéki folyó, számos holtággal. A Rábcát  a  múlt század 80-as éveiben szabályozták, majdnem teljes hosszon új mederbe terelték. A  folyó Győr város  területén  kettéágazott, Győrszigetet  körülölelve ömlött a  Mosoni-Dunába, illetve a Rábába. A Rábába  torkolló  ágat  a  város  teljesen  beélte:  tímárok,  vargák  dolgoztak a partján. Ezt a mederágat  1908-ban lezárták, hogy elejét vegyék a Győrszigetet és Újvárost egyre sűrűbben fenyegető árvizeknek. A félig feltöltött, parkosított meder térszintje ma is alacsonyabb a környezeténél, így a Bercsényi liget egyfajta védettségélményt nyújt. A másik, Mosoni-Dunába torkolló győri Rábca-ág is holtág ma már, mivel másfél évtizede a folyót feljebb, Abda térségében kötötték be a Mosoni-Dunába. Sziget-Újváros területeiről ezzel elhárították az árvizek idején fenyegető belvízveszélyt, és  száz évvel a korábbi magastöltés-építések után ismét lehetőség nyílt a közvetlenebb település-folyó kapcsolatra. A holtág melletti töltéseket már részben elbontották, helyükön a jövőben villasor, sétány épülhet.

     A Rába kanyargó, heves áradású folyó volt. Számos  malom  és  hajómalom működött rajta. A középkorban vizét a győri vár körül kialakított árokba is bevezették. A 16. század második felében megnagyobbították a várat és a körülötte kialakított széles védmű-árokban számos szigetszerű elővédművet létesítettek. A 19. századra elvesztette hadászati jelentőségét a vár. A várfalakat a vizesárkokba döntötték, lehetőséget teremtve ezzel a város további fejlődésének. Bécs és Krakkó példáját követve a védművek helyére először fásított parkokat, árnyas ligeteket terveztek, aztán mégis beépítették e területeket is. Ha nem így határoznak, Győr ma talán oldottabb, kellemesebb miliőjű lenne. A műemlékekben gazdag belvárosban  azonban így is van emléke az egykori vizesároknak. Ha végigtekintünk a közelmúltban felújított sétálóutcán, a Baross úton, annak közepe táján - az egykori várárok keresztezésénél - enyhe homorulatot érzékelhetünk. Látványa fokozott tér- és közösségélményt nyújt. Olaszországban Siena híres főterén  tapasztalhatunk hasonlót.
      A folyó arculatát a Rábaszabályozó Társulat, majd az Alsó-Rábaközi Rábabizottság változtatta meg a múlt században. Mai vonalvezetése szinte teljes hosszában ásott medret követ.
    Ma a vár nyugati oldalán folyik a Rába. Széles medrében a múlt század végén két korábbi elővédmű összevonásával született egy kedves városépítészeti elem: a Radó-sziget. Szép példája a kellemes környezetet teremtő urbanisztikai beavatkozásnak.
 

kep_Gyor_17sz.PNG

Győr város képe a XVII. században (ismeretlen szerző metszete)
 


     A város legjelentősebb folyója a Mosoni-Duna. Erre nyílt a középkori vár ún. Vízikapuja. A kikötő és víznyerőhely a mai Dunakapu tér előtt helyezkedett el. A Vízikapu és Révfalu között működött a rév. Itt valóságos "vízi főtér" alakult ki. A Mosoni-Duma a településkép egyik meghatározó eleme. A folyó a víz széléhez vonz, hogy sétáljunk partján, változatos vízparti városképekben gyönyörködjünk. A védőtöltések itt is elég magasak. A kívánatos árvízvédelmi biztonságot helyenként földgáttal, másutt csak a töltésmagba épített vasbeton ,,L" alakú elemekkel sikerült elérni. A töltések mögött  így ,,elbújik'' a város, a partot városképileg nehéz beélni. Kedvező változás, hogy az elmúlt években a partmenti földszintes házak jelentős részét igényes többszintes épületek váltották fel. A Mosoni-Dunára néznek a huszonöt éve épített főiskolai épületek is. A vízpartra tekintő beépítés mindezek ellenére korlátozottan érvényesül a töltések mögött.
      A töltés a víz és a városi ember vizuális kontaktusát határozottan megszakítja. A pest-budaihoz hasonló, nagy árvízbiztonságot eredményező óriási városfeltöltés anyagi szempontból és hely hiányában egyaránt irreálisnak tűnik, és a város lakóit magassági értelemben továbbra is elválasztaná a víztől. A városi töltések sok helyütt túl közel is vannak a folyóhoz, így a folyó hullámterének "légtéraránya" kedvezőtlen. Felvetődik tehát a kérdés: árvízvédelmi, biztonságérzeti és városesztétikai okokból miért ne létesíthetnénk Győr körül a bécsihez hasonló árapasztó-hajózó csatornát, a régi holtágak felhasználásával? Megszűntethető lenne a folyó irreálisan magas vízjátéka, a városi töltésszakaszok magasságának jelentős csökkentésével pedig urbánusan beélhető vizeket kapnánk.  A település ismét szinte közvetlen kapcsolatba kerülhetne a megszelídített vízzel. A folyót a csak füvesíthető magas töltések helyett fásított sétányok szegélyezhetnék. A patinás csónakházakkal teli vízpart szervesebben, vonzóbban illeszkedhetne a város életébe.
      Korábban Győr-Révfalu városrész és a csupán nyárigáttal védett Püspökerdő is különösen árvízveszélyes volt. Tehermentesítésükre a Mosoni-Duna kanyarulatát a Püspök erdőnél 1985-ben átvágták. A két kilométer hosszú átvágás merev egyenese esztétikailag  kedvezőtlen, de így alkalmas vízisport-versenyek és kajak-kenu Európa-bajnokság megrendezésére. A holtág árvédelmi töltései mintegy 2 m-rel alacsonyabbra csökkenthetők, így sokkal kedvezőbb lehet város és víz kapcsolata. A révfalui holtág kedvelt fürdőhellyé vált, a korábbi ,,Aranypart'' fogalom észrevétlenül kiterjedt erre a szakaszra is. E fürdőhely közelében érkezik a városba az új szigetközi kerékpárút.

      Láthatjuk, hogy városi vizeinkhez számos létesítmény - csónakház, vendéglátó hely, zenepavilon, híd, kikötő, sétány, kerékpárút, víziszínpad - kapcsolódik. Ezek igényes megfogalmazása alapvető, ha a vízpartot a városi lét egyik kiemelt színterének tekintjük. Örvendetes, hogy a város belső terein és vízpartjain is általánosan érzékelhető a környezetkultúra fejlődése virágosítás, faültetés, gondosan tervezett díszburkolatok,  köztéri alkotások formájában.
      Épített környezetünk mikro-vizei éppoly közérzetgazdagítók lehetnek, mint a nagyobb vízfelületek. Szökőkút, ivókutak, vízzel kombinált köztéri alkotások élénkítik a városbelsőt.  Kedvesek a Bisinger sétány vízsugárban fürdőző nőalakjai. Aktív szerepet játszik a víz a sétálóutcán elhelyezett Kőcsiga c. nonfiguratív alkotásnál is. A vizek városának szívében 1998 áprilisától látható a Csónakos ifjú szobra. Hűsítő csobogók fogadják a látogatót a megnyitott belső udvarokban, vendéglátó helyeken, üzletekben.
     Győr vizei tehát a városképet változatossá teszik, jelen vannak a városlakók tudatában. Remélhetően a jövőben is megihletik a település városépítészeit, művészeit, alkotóit, tevékeny   polgárait.



IRODALMI   FORRÁSOK:
[1]  BORBÍRÓ Virgil - VALLÓ István: Győr Városépítéstörténete
      Akadémiai kiadó, Budapest, 1956
[2]  LENGYEL Alfréd: Mozaikok Győr történetéből
      Győr megyei Városi Tanács, 1983
[3]  PÁJER Imre: Rábaköz népének védekezése az áradások ellen (1870-1889)
      Rábaközi Művelődési Egyesület, Csorna, 1990
[4]  WINKLER Gábor: Győr
      Budapest, 1996
[5]  WINKLER Gábor: Megújuló Győr
      Budapest, 1988
[6]  KOPPÁNY Tibor: Győr
      Győr, 1971


ÁBRA:
Győr város képe a XVII. században – ismeretlen szerző metszete
in:  [6] / 21. ábra



 

Laptetőre
Kapcsolat