|
|
"Historical Settlements' Structure Research in North Transdanubia, Hungary" azaz "Észak-dunántúli történeti településalaprajzok kutatása" c. folyóiratcikk, Hungarian Electronic Journal of Sciences ( http://heja.sze.hu ) – Architecture Section, Jan 10, 2002
ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSALAPRAJZOK KUTATÁSA
Kivonat: A történeti települések topográfiai vizsgálata megmutatja, hogy az „indokolatlanul szabálytalannak” hitt történeti településalaprajz főbb elemeit legtöbbször a topográfiai adottságok határozták meg és részben ennek köszönhetik „egyszeri és megismételhetetlen” arculatukat. Ez a felismerés a településtervezőket a történeti településszövet jobb megbecsülésére ösztönözheti. A topográfiai-tudatos szemlélet hozzájárulhat a gyakorlati településtervezés napjainkban tapasztalható szemléletváltozásához. A települések fejlesztésekor már nem csupán egyes műemléképületek, épületegyüttesek, utcák, terek védelme a cél, hanem az egész épített települési környezet és az őt befogadó táji környezet integrált védelme, az ún. jellegvédelem. Jelen kutatómunka a településtudományok közé sorolható. Vizsgálataink a magyarországi – köztük elsősorban észak-dunántúli – települések szerkezetére, azaz a települések utca- és térrendszerére valamint telekrendszerére irányulnak. A kutatás módszertani újszerűsége, hogy a hagyományos műszaki jellegű településtudományt a földrajztudomány eszközeivel ötvözi. Az ilyen típusú településtudományi vizsgálatok új eredményeket hozhatnak olyan településeknél is, ahol a domborzat és a felszíni vizek településformáló hatása nem volt szembetűnő, ezért legtöbbjüket részletesen nem is kutatták (Somfai 2001c). 1. A TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSEK SZERKEZETI FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI MAGYARORSZÁGON Magyarországon sajátságos kontraszt figyelhető meg a két nagy országrészre (a Dunántúlra ill. az Alföldre) jellemző településfejlődésben. A történetileg kialakult falvak és városok településszerkezete a morfológiai felépítés szerint két fő csoportba sorolható: a Dunántúlra (és így az Észak-Dunántúlon található Kisalföldre is) jellemzők a soros felépítésű telepszerű települések, az Alföldön pedig megtalálhatók a kétbeltelkes felépítésű halmazos települések is, amelyek többsége közel kör alakú (1. ábra). – A két fő csoporton belül számos altípus lehetséges. Egyes altípusok a későbbi korokban hozzáízesült településrészek miatt ma már nehezen ismerhetők fel, és a történeti településszerkezet nagymérvű megváltoztatására is akad számos példa. 
1. ábra: a dunántúli és az alföldi történeti településekre jellemző eltérő településszerkezet reprezentánsai (Szany és Hajdúböszörmény a 18. század derekán) (In: Papp-Váry 1991:122).
A Dunántúlra ill. az Alföldre jellemző eltérő településfejlődés
okai többek között a középkorban az eltérő gazdálkodás (ti.
a Dunántúlra fejlett földművelő kultúra is jellemző volt, az Alföld
kétbeltelkes településein pedig az állattartás dominált), a védelmi
szempontok (jobban védhető, köralakhoz közeli települések az Alföldön)
ill. az eltérő társadalomszerkezet (a Dunántúlon az individualitás,
az Alföldön a török hódítókkal szemben összetartó közösségibb társadalom)
és a Dunántúlon a szomszédos országok települési hagyományainak
hatása is (Bárth 1996).
2. A DOMBORZAT SZEREPE A DUNÁNTÚL ILL. AZ ALFÖLD TELEPÜLÉSEINEK ELTÉRŐ SZERKEZETI FEJLŐDÉSÉBEN A korábbi kutatások a természeti környezet és a történeti települések funkciója közötti sokrétű összefüggésekre mutattak rá. A természeti környezet determinációi (pl. hídváros, bányászfalu stb.) mellett elsősorban a domborzat (Mendöl 1963) és a felszíni vízrendszerek településalaprajzot befolyásoló szerepét emelték ki (2. ábra). 
2. ábra: Ízelítő a dél-dunántúli kutatásokból. Vizenyős völgytalp és meredek hegyoldal együttes determinációjaként kialakult egyutcás faluk (Pécsdevecser és Kiskassa) (In: Gyenizse-Lovász 1996:207)
Elsőként az ismertetett eltérő településszerkezet-morfológiai
változatok országrészenkénti eloszlását vizsgáltuk a domborzat függvényében.
Megállapítható, hogy a kétbeltelkes felépítésű halmazos települések
az Alföld síkvidékein alakultak ki, a soros felépítésű telepszerű települések
többsége pedig az ország domb- és hegyvidékein jött létre (azaz a Dunántúlon
és az Északi-középhegységben).
Amíg az alföldi települések belterületén az átlagos domborzati magasságkülönbség nagyságrendje csupán 1-2 méter körüli, addig ez a kisalföldi síkon 2-5 méter, a dunántúli dombvidéki településeken 5-10 méter, a hegyvidéki településeken pedig akár 20-30 méter is lehet. Ezek a jelentős különbségek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az Alföldön a tereptől függetlenebb, több szempontból is kedvező, „ideális körformához” közeli települések is létrejöttek, szemben változatosabb felszínű Kisalföld síkság ill. a többi domb- és hegyvidék topográfiailag erősebben determinált településeivel szemben (Somfai 2001b). A következőkben két észak-dunántúli település – Kapuvár és Győr – geomorfológiai szemléletű településszerkezeti vizsgálatát mutatjuk be. 3. TÖRTÉNETI TÉRKÉPEKRŐL ISMERT TELEPÜLÉS FEJLŐDÉSÉNEK GEOMORFOLÓGIAI VIZSGÁLATA (KAPUVÁR): Kapuvár a honfoglalás után a nyugati gyepűrendszer őrhelye, kapuja volt (Faragó 1974). 1558-tól oppidum (mezőváros), majd évszázadokon át Sopron vármegye egyik járásának székhelye. Jelenleg 10 000 lakosa van (Varga 1998). 
3. ábra: Kapuvár. Szoros korreláció a domborzat és a beépített területek növekedése között az 1880-as évek folyószabályozásai előtti korokban. (Számos történeti térkép felhasználásával szerk.: Somfai A.). A tábla megtekintése részletesebb változatban
A domborzati vizsgálat során először arra kerestük a választ,
hogy milyen összefüggés mutatható ki Kapuvár domborzata és településszerkezete
között. Az 1:10 000 léptékű színes domborzati térképen (3. ábra) határozottan
kirajzolódtak a vízjárta síkból kiemelkedő kis-rábai hordalékkúp-vonulatok,
melyeken a település legelső lakói megtelepedtek. E domborzati vonulatok
egyik legmagasabban fekvő találkozási pontjára települt a bronzkori földvár
– ez a várhely a későbbi település ősi magja. Az ősi települési
tengelyek – a Sopronba vezető út és a Babóton át Pápára ill. Győrbe
vezető út – településen belüli szakaszai kitérnek az „ideális”
irányukból, mivel a szárazabb felszínű hordalékkúp-vonulatokat követik
(a Győri út jelenlegi vonala csupán az 1930-as években készített utólagos
kitörés eredménye) (Somfai 2001c).
A domborzati vizsgálat második részében azt elemeztük, hogy milyen összefüggés mutatható ki a domborzat-magassági zónák és Kapuvár fokozatos betelepülése között (3. ábra). Településdomborzati térképet készítettünk, majd Tizenkét korállapotot reprezentáló történeti térkép alapján elkészítettük a beépülési folyamatot mutató ábrát, mely szerint a 18. században a település megnyúlt a főbb utak mentén, majd a 19. századtól fokozatosan kiterebélyesedett. Megállapítható, hogy végig szoros korreláció mutatható ki a domborzat-magassági zónák és a telekcsoportok előszöri beépítésének kora között az 1880-as évek folyószabályozásai előtti korokban (a folyószabályozásokat követően a beépítés már csak kevéssé függött a domborzattól) (Somfai 2001c). 4. TELEPÜLÉSDOMBORZATI VIZSGÁLAT SZEREPE TÖRTÉNETI TÉRKÉPEKRŐL NEM ISMERT KORÁBBI TELEPÜLÉSSZERKEZET KIMUTATÁSÁBAN (KORA-KÖZÉPKORI GYŐR) Korreláció a domborzat és a feltételezett kora-középkori településszerkezet között Győr egykori szabad királyi város, ma a Dunántúl északi részének 130 000 lakosú, legjelentősebb városa. A város a Mosoni-Duna, Rába és Rábca folyók találkozásánál fekszik, a Rába-torkolati átkelőhelyhez kapcsolódva alakult ki. A folyószabdalta domborzatú táj adottságai befolyásolták a megtelepedést, később a római tábor (és a hozzá kapcsolódó polgárváros) elrendezését, majd annak pusztulása után a kora-középkori – de mára megváltoztatott – településszerkezet kialakulását és a középkori várépítés fázisait is. A kora-középkori Győr a mai belváros területén feküdt. A Rába és Mosoni-Duna folyók találkozásánál a felmagasított Káptalan-dombra települt a vizesárokkal körülvett óvár, a település ősi magja. A környező szárazulatokon pedig kialakult a váralja, melyet idővel gerendavázas palánkkal vettek körül (Borbíró-Valló 1956). A váralja szabálytalan, „rostos” utcaszerkezetű lehetett, igen szűk utcákkal, erről azonban térképi ábrázolás nem ismert. A mai belvárosban az egykori vár területén merev, közel derékszögű hálós utcarendszert találunk. Több kutató feltételezte, hogy a derékszögű hálós utcarendszert olasz hadmérnökök tervei alapján csupán a sorozatos tűzvészek után kezdték kialakítani a vár olasz rendszerű kiépítésekor a XVI. sz. második felében (Ráth 1863 és 1864). 1998-ban Winkler Gábor tett kísérletet a kora középkori faluszerkezet részleges rekonstruálására. A belváros térképén a helyenként megmaradt szabálytalan középkori tér- és utcamaradványokat grafikusan kiemelte és kapcsolatot teremtett közöttük (Winkler 1998:536). Kimutatta azt is, hogy a belváros nyugati részén a telekrendszerben fellelhető „gyanúsan ferde” helyzetű telekhatárok árulkodnak az utólagos utcanyitások előtti településszerkezet állapotáról (Winkler 1998:540). A történeti korokban a háborúk, tűzvészek és árvizek a Győr épületállományának többszöri pusztulásához és újjáépüléséhez vezettek. Az eredeti térszint mára helyenként akár 6 méterrel is megemelkedett a lerakódott törmeléktől. Feltételeztük, hogy nagyszámú régészeti ásatás hiányában a jelenlegi domborzat vizsgálata is hozzásegíthet a középkori településszerkezet kimutatásához (feltézteleve, hogy a legrégebben lakott magasulatokon alakulhatott ki a legvastagabb kultúr-feltöltődés). Fél méteres szintkülönbségeket megjelenítő domborzati térképet készítettünk, majd erre rávetítettük a feltételezett kora-középkori utcahálózatot. Igen szoros összefüggés mutatkozott a Winkler Gábor által kora-középkorinak feltételezett utcahálózat és a belváros mai domborzatának markáns, enyhén ívelő dombvonulata között (4. ábra). Emellett sikerült újabb, a mai derékszögű utcarendszerhez nem illeszkedő olyan belső telekhatár-sorozatokat találni, melyek az íves dombvonulatra illeszkedő egykori hosszanti utcákra lehettek közel merőlegesek (Somfai 2001a). 
4. ábra: Győr belvárosa. Szoros összefüggés a Winkler Gábor által kora-középkorinak feltételezett utcahálózat és a mai domborzat között. Pirossal jelöltük a feltételezett utcákat kísérő belső helyzetű tanú-telekhatár sorozatokat (In: Somfai 2001a:24).
A kimutatott íves dombvonulatból a kora-középkori falu nyugat-keleti
irányultsága mellett annak kiterjedésére is következtethetünk. A középkorban
erődített várterület északkeleti része az ős-dombvonulathoz képest ma
is átlagosan 2 méterrel alacsonyabb. Véleményünk szerint ez nem lehetett
része a kora-középkori falunak (épületállománya is fiatalabb). – A
feltevéseket újabb régészeti feltárások és a geotechnikai fúrások adatainak
együttes vizsgálatával lehetne pontosítani (Somfai 2001a).
A feltételezett kora-középkori településszerkezet pontosítása A feltételezett kora-középkori településszerkezet kialakulásának jobb megértéséhez az akkori település külső kapcsolatait is elemeztük, hiszen azok lényegesen befolyásolják a település belső elrendezését is. A kora-középkori települést körülvevő gerendavázas palánkvár alakját nem ismerjük, de tudjuk, hogy a vár későbbi, olaszrendszerű kiépítésekor a palánkvár meglévő négy kapujának kijárati irányát figyelembe vették. A palánkvár kapuihoz vezető utcák vonalvezetésről nem tudunk biztosat, de az utcák a kapuk előtti kisebb-nagyobb teresedésekhez futhattak össze – hasonlóan más európai városokhoz. A kora-középkori település külső kapcsolatrendszerének feltárása után gondosan tanulmányoztuk az 1614. évi kataszteri térképet, amely a hadmérnöki utcanyitások után ötven évvel készült. Ezen a korábbi településszerkezet utcáinak, tereinek elhelyezkedésére utaló újabb tanú-telekhatárokat fedeztünk fel. Végül a kora-középkori településszerkezetre vonatkozóan pontosított hipotézist állítottunk fel (5. ábra). A hipotézis-ábrán a középkori maradványok alapján valószínűsített utcák mellett feltüntettünk néhány logikusan elképzelhető, de ma még nem bizonyított vonalvezetésű utcát is. Hisszük, hogy merésznek tűnő hipotéziseink hozzájárulhatnak a jövőbeni kutatások sikeréhez (Somfai 2001a). 
5. ábra: Győr. A kora középkori váralja külkapcsolatai, valószínűsített utcái és elképzelhető utcái. Az ábrán feltűntettük a középkori erődítés utáni olaszbástyás várkontúrt és új utcarendszert is (In: Somfai 2001a:25).
5. A TOPOGRÁFIAI ALAPÚ TELEPÜLÉSVIZSGÁLATOK ELMÉLETI
ÉS GYAKORLATI JELENTŐSÉGE A jövőben a geomorfológiai szemlélet a földrajztudományok mellett a műszaki jellegű településtudományi kutatásokban is nagyobb szerepet kaphat. Történeti települések vizsgálatánál a befogadó táji környezet topográfiáját – pl. a domborzatot, a felszíni vizeket – is ajánlatos elemezni. Az ismertetett példák segítségével új módszerekre hívjuk fel a figyelmet: A) Történeti települések kutatásánál korábban megválaszolatlan kérdésekre adhat választ a település domborzata és településszerkezete közötti összefüggés elemzése. A belterület domborzata a sűrű beépítés miatt helyszíni szemrevételezéskor könnyen félreértékelhető. Több település történeti vizsgálata alapján úgy véljük, hogy a műszaki jellegű településtudomány részét is képező történeti településszerkezeti vizsgálatoknál a településdomborzat részletes térképi elemzése jelentős új eredményeket hozhat. – Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a dunántúli települések domborzati vizsgálatát az alföldinél változatosabb topográfia mellett időszerűvé teszi az is, hogy a dunántúli településeket az alföldiekhez képest eddig szerényebb mértékben kutatták. B) A mérnökileg átformált szerkezetű történeti településeken a korábban volt településszerkezet kimutatását jelentősen elősegíthetik a szabályozás utáni utcarendszerben helyenként fellelhető szabálytalan út- és térmaradványok, emellett a telekrendszer belső helyzetű, kevésbé háborított ún. tanú-telekhatárai. 
6. ábra: Győr. A belváros történelmi magjának forgalmi tehermentesítése. Jelenlegi és közeljövőbeli próbálkozások (lila). Körút távlati terve (kék), amely néhány épület szanálásával és egy 1969-ben lebontott közúti híd újjáépítésével is számol (szerk.: Somfai A.). 
7. ábra: Várgesztes új domboldali villaparkja, 1999 A tervező a magyar történeti települések szerkezetének gazdagságából merített intuíciót, és figyelembe vette a terület topográfiai adottságait is (In: Sztraka 1999:154).
A vázolt módszereket az értékmegőrzést előtérbe helyező korunkban
bármely nőtt település fejlődésének történeti okkutatása, valamint a település
szerkezeti rendszerének továbbfejlesztése kapcsán is alkalmazni ajánljuk.
Részben azért, hogy a fellelt történeti jelentőségű alakzatokat lehetőleg
megtartsuk (6. ábra), de azért is, hogy a történelemből tanulva értő módon
változtassuk meg vagy bővítsük településeink szerkezetét (7. ábra) – ha
a változtatás elkerülhetetlennek látszik.
IRODALOM: BÁRTH János (1996): Szállások, falvak, városok. Kalocsa BORBÍRÓ Virgil-VALLÓ István (1956): Győr Városépítéstörténete. Budapest FARAGÓ Sándor szerk. (1974): Kapuvárról írásban és képekben. Kapuvár GYENIZSE Péter-LOVÁSZ György (1996): A természeti környezettípusok és a település alaprajz kapcsolata Baranya megye déli részén. In: Földrajzi Értesítő, 3-4. szám, pp. 205-219. MENDÖL Tibor (1963): Általános településföldrajz. Budapest VARGA József (1998): Kapuvár. In: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (szerk.: Tuba László), Győr PAPP-VÁRY Árpád szerk. (1991): Történelmi világatlasz. Budapest RÁTH Károly (1863 és 1864): Győr város története. In: Győri közlöny SOMFAI Attila (2000): Az új egyetemi negyed városszerkezetbe illesztése, intézményi kiadvány. Győr SOMFAI Attila (2001a): A domborzat és a folyómeder-vándorlás szerepe Győr római kori és középkori településszerkezetének alakulásában. In: Falu Város Régió, 1. szám, pp. 22-28. http://arc.sze.hu/irod/SA2001_GYORdomborzmedervand+SUMMARY SOMFAI Attila (2001b): A domborzat szerepe a dunántúli települések szerkezetében. In: Művelődés (RO) 4. szám, pp. 21-24. (Integrated Consevation of Built Heritage – 10th International Conference of Built Heritage Consevation, Tusnad, 2001 május 6-12.) SOMFAI Attila (2001c): Geomorphology Based Settlement Structure Research on Nearly Flat Grounded Hungarian Cities. In: 3rd International Congress of PhD Students - Engineering Sciences, Volume II., pp. 771-778. (Miskolc, 2001 augusztus 13-19.) SZTRAKA Ferenc (1999): Épületek a magasból. In: Építész évkönyv 1999 (szerk.: Timon Kálmán), pp. 154-155. T. KISS László szerk. (1993): Hidak Győr-Moson-Sopron megyében. Győr WINKLER Gábor (1998): Győr városszerkezetének történeti jellegzetességei In: Művészettörténet, Műemlékvédelem, Bp., pp. 531-544. |