Az építészet általános megfogalmazásban az anyag, a szerkezet a forma és a funkció egysége. Ebből a meghatározásából egyes szakírók általában elhagyják az különböző építészeti korokban változó intenzitással ható és befolyásoló tényezőt, az építéstechnológiát, pedig "építészet nem létezhet technológia nélkül" /Stephen J. Vamosi/.

Helyesen tehát az építészet az anyag, a szerkezet, a technológia, a forma és a funkció egysége. Az építészet meghatározó eleme egysége, harmóniája, az adott építészeti kor teljességét jelenti, ezért az építészet, a stílus változása figyelhető meg amikor az alkotó elemek közül akár egy is - például az építéstechnológia - megbontja az egységet, mert "amint a megfelelő technika és anyag rendelkezésre áll, új soha korábban nem látott épületformák jelennek meg"

Az építéstechnológia, mint az építészet egyik alkotóeleme az elmúlt évezredek során mindig az egység és harmónia fenntartásának szolgálatában állt gyakran a kor technikai színvonalának felülmúlásával.

Valószínű, hogy az építészettörténetben a firenzei polgárok követelték meg először a gazdaságos építéstechnológia alkalmazását, nevezetesen azt, hogy a Sta. Maria del Fiore székesegyház reneszánsz kupolájának építéséhez minél kevesebb faanyagot használjanak fel.A kupola építését Brunelleschire bízták, aki a pályázatot megelőző évtizedet az ókori kupolaépítés technológiáinak megismerésének szentelte, így teljesítve az építtetők építéssel kapcsolatos gazdasági feltételeit.

A különböző történeti korok építéstechnológiáit

• vízszintes és függőleges szállítási adottságok ;
• a segédszerkezetek használata, állványozási lehetőségek, továbbá
• az elemek egymáshoz való kapcsolatmódja, kapcsolási megoldásai és
• az anyagok megmunkálási módszerei jellemzik.

Az építészeti örökség mellett nagyon hamar megjelentek az adott kor építési szokásait, szabályait, anyag. és szerkezethasználatát rögzítő írásos emlékek is.

Az egyiptomi piramisok építésénél például a vízszintes szállítást - bár ebben az időben már a kerék és a kocsi is ismeretes volt-, mégis

• egyrészt hajón,
• másrészt a sivatag nílusi iszappal előkezelt homokján emberek által vontatott szánok segítségével végezték ;
• a függőleges szállítást homokból kialakított lejtőkkel oldották meg ;
• állványozás helyett - templomfalak és oszlopok építésénél - a belső tereket feltöltötték homokkal majd a feltöltést a tetőfödém elkészültével eltávolították.

Az építő tevékenység emlékeit a sírkamrákat díszítő gazdag képanyag és a hieroglifák is megörökítették.

Az 1. ábralapon (Dr Hajnóczy nyomán) egyiptomi munkaábrázolások - piramis építése lejtővel - téglapiramis szerkezete - kőszobor előrajzolása faragáshoz - ív (1) és rézsű (2) kitűzése látható

A Tigris és az Eufrátesz völgyének építészete technológiai vonatkozásban kevésbé volt bonyolult, ugyanis

• az égetett tégla vízszintes és függőleges szállítása egyszerűbb, mint a 2-3 tonnás kőtömböké volt Egyiptomban, továbbá
• tudatosan alkalmazták a bitument szigetelőanyagként.

Az építkezések menetét, gazdasági és technológiai vonatkozásait Hamurabi korában már írásban is rögzítették

A görög építészet nemcsak ismert esztétikai, de építéstechnológiai vonatkozásban is újat hozott, például

• a vízszintes szállításban azt, hogy a bányákban előregyártották az egyes szerkezeti elemeket, a szállításra váró kőelemek köré fakereket ácsoltak és ennek segítségével gurították a beépítés helyére;
• függőlegesen emelő kétlábbal és csörlővel emeltek, emellett.
• igen fontos motívum az előregyártás, lényegében a mai értelemben vett iparosítás beindulása, elsősorban
• a fa-, kő-fa alapanyagú oszlop-gerendás szerkezetek kőbe faragott változatainak alkalmazásával.

A görög példák is igazolják, hogy helyesen alkalmazott megoldásokkal az épülettel szemben támasztott esztétikai igények a legtöbb esetben "előregyártott szerkezetekkel" is kielégíthetők.

A 2. ábralapon görög templom építése - előrefaragott dobokból összeállított dór oszlop szerkezete, kapcsolóelemei ; római kitűző eszközök - térlefedés boltozattal - római falak, boltövek, áthidalók - boltozott híd mintaíve, alátámasztó szerkezetetanulmányozható

(Dr Hajnóczy nyomán)

Az itáliai építészet technikai és technológiai csúcsát a római Pantheon építése jelentette.

A rómaiak

• a függőleges szállítást a csigasor,
• a vízszintes szállítást a kocsi általános alkalmazásával jól, és a következő két évezredre előmutató módon oldották meg, valamint
• kifejlesztették a kő-, téglaszerkezetek anyagtulajdonságainak legjobban megfelelő boltozási technikákat, és
• használták a természetes hidraulikus kötőanyagokat is.

Vitruvius a kor - anyagtani-technológiai vonatkozásokat is magába foglaló - építészeti ismeretanyagát az Építészet 10. könyvében foglalta össze.

A középkor kezdetének legimpozánsabb épülete, a bizánci Hagia Sophia templom összetett terét a szinte tökéletességig kifinomult kupolák sorozata fedi le.

A 32,00 méter fesztávú csegelyes kupola

• négy ponton fekszik fel és
• az oldalnyomást félkupolák és rejtett támpillérek veszik fel,
• megépítéséhez bonyolult ács és állványozó munkára volt szükség.

A középkor második felének gótikus építészeti emlékei (katedrálisok,..)

• a szerkezeti kialakításával és megformálásával az anyagtalan könnyűség látszatát keltik / és elgondolkodásra késztetnek az épületek állékonysága, kivitelezhetősége felől is /
• boltozataik pontokon adják át a terhelést ;
• a támaszközök nyílásai a belső terek összekapcsolására nyújtanak lehetőséget ;
• a bonyolult, ám művészi kialakítású bordák-, bordakötegek által áthárított boltozati oldalerőket a belső - transzcendentális hatást keltő - térből nem látható támpillérek, támívek, leterhelő tornyok,... veszik fel.

Mivel a csúcsíves boltozatok metszésvonalait bordázattal erősítették meg:

• elvileg csak a bordázatok megépítéséhez volt szükség nehéz állványra,
• a süvegeket, vaknegyedeket már a megszilárdult és teherviselő bordák közé helyezett, könnyen mozgatható zsaluzattal készíthették el.

Tekintettel arra, hogy a függőleges terheket a pillérek, az oldalirányú terhelést a támívek és támpillérek viszik le az alapokra, egy merőben új szerkezeti rendszer a vázrendszer alakult ki. A vázelemek közeit vékony és könnyű falazatok és óriásira nőtt ablakfelületek töltik ki. A külső fal magassága esetenként elérte a 48,00 m-t is.

A gótika idején az ács-állványozó mesterség mellett nagyon magas színvonalú volt a kőfaragás, a kőszobrászat és. A második évezred közepén Andrea Palladió foglalta össze az elmúlt építészeti korszak anyagtani és technológiai ismereteit Négy könyv az építészetről c. művében.

A történeti korok építészete elsősorban a kézműves jellegű építési technikákat alkalmazta még az itt-ott megjelenő előregyártó munkafolyamatok során is. Az egyszerű gépek (ék, lejtő, emelők, csigák, csigasorok) és a természeti erőforrások ókori később reneszánszkori "elmés" használatán túl, a valódi gépesítés először a klasszikus iparágakban (textilipar, vaskohászat, gépgyártás,..) alakult ki.

Az ipari forradalom, 1800-as évek eleje az építészettel és az építőiparral kapcsolatosan is jelentős változásokat hozott. Az ipar rohamos fejlődésével gyarapodó beruházások, mennyiségi igényeit az addig alkalmazott, természetben talált hidraulikus kötőanyagok már nem elégítették ki, ezért a betonokat eleinte

• a márgának és a mésznek 1000 °C körüli égetésével készített, mesterségesen előállított román cementtel készítették, /így például Magyarországon is, főleg Erdélyben a századforduló előtt számos román-cementmű létesült/, majd
• 1824-ben az angol Aspdin kísérletei új cementfajtát eredményeztek, amelyet feltaláló a Portland szigetén található kőhöz való hasonlatosság alapján portlandcementnek nevezett el.

A vasbetonépítés elméletét kiváló mérnökök alapozták meg, tényleges alkalmazása amely az 1850-es évek után kezdődött el. nem okozott különös nehézségeket, mert

• az építőiparban az ács-szakma a legősibbek egyike, ugyanakkor
• a boltozatok állványzata és zsaluzata sokszorosan bonyolultabb, mint a derékszögű, négyszög-keresztmetszetű gerenda segédszerkezeteinek kialakítása, vagyis a tulajdonképpen leegyszerűsödött zsaluzási munkák nagy múltú szakképzett munkaerőbázisa rendelkezésre állt.

A századfordulón hazánkban is számos - elsősorban Mihajlics és Zielinszky professzorok - nevéhez kötődő -vasbeton építmény készült.

Mivel a fenyő fűrészáru ára már abban az időben is magasnak bizonyult, a zsaluzási munkák fejlesztésére is szűkség volt. Például az állítható zsaluzati tartók szabadalmi leírását az 1894-es Bauwelt-ben tették közzé.

A XX. század elejéig az építéstechnológia szerepe az építészetben teljes mértékben alkalmazkodó jellegű volt. Az 1910-es éveket követően azonban önálló életet kezdett élni. A technológia közvetlen hatása ekkor jelent meg egyre határozottabban az építészetben és ettől kezdve a korszerű technológiát alkalmazó építészeknek egyre erőteljesebb kritikákkal kellett/kell szembenézniük.

A meghatározó karakterű technológiák közül először

• az 1913-ban az USA-ban szabadalmaztatott csúszózsaluzatot alkalmazták, amelynek kötött szerkezeti lehetőségei erőteljesen befolyásolják magát a formát. A következő lépés, amely a technológiában és az építészeti kérdésekben változást jelentett
• a függönyfalak megjelenése volt, ugyanis a I. világháború befejeztével az ipar számára felszabaduló óriási gyártókapacitások a fémanyagú függönyfalak készítésével váltak kihasználhatóvá, így kezdetét vehette az építés iparosítása, ezzel
• míg ez ideig mindent az építkezés helyszínén állítottak elő, a 20-as évektől az építési munkák egy részét a gyárakban végzik el és a helyszínen csak szerelésjellegű munkák folynak. /a technológia meghatározó hatása itt a gyártásban és a homlokzaton megjelenő "egységes" renden keresztül jelentkezik/

Lényeges további fejleményként

• Németországban az 1930-as években kiderült, hogy az építőipar a tavasztól őszig való üzemeltetésével már nem tudja biztosítani a társadalmi szükségletet, ezért Neufert mérnök az építőipar teljesítményét úgy növelte, hogy az építést a hideg évszakokban is folytatja (08. kép) / az építendő ház köré és fölé ideiglenes burkolatot javasol, amelynek védelme alatt az időjárástól függetlenül végezhetők a munkák/.
• A téliesítés gondolata később jelentkezett az 1950-es magyar építőiparban is, sőt ma már felfújható ballonok állnak rendelkezésre - amelyek például alapozásoknál jól alkalmazhatók, ugyanakkor egyes szaklapok leginkább födémre állítható könnyű acélszerkezetű és átlátszó műanyag fóliával burkolt védőszerkezeteket ajánlanak a szerkezetépítéshez. /elterjedésüket elsősorban magas költségkihatásuk akadályozza/.

A szétbombázott Európában a második világháború befejezését követően katasztrofális lakáshiány mutatkozott, amelyet csak

• tömegesen előállított lakásokkal lehetett csökkenteni, mert az ismert technológiák, építési módok nagy mennyiségű épület viszonylag rövid idő alatti kivitelezésére alkalmatlanok voltak, ugyanakkor
• a munkáskézzel is szűkében álltak, mert az ipar más ágazataiban az építőiparéhoz hasonló munkaerő hiány jelentkezett, tehát olyan
• új technológiára és építési módra volt szükség, amely képes volt a felmerült igényeket rövid időn belül teljesíteni.

A megoldás lehetőségét egyes - a feladat nagyságát és súlyosságát átlátó - szakemberek az építés iparosításában látták.

Az iparosítás azt jelentette, hogy

• az építéshelyszíni munkák nagy részét az üzemekbe helyezték át, ahol a szerkezeteket előregyártották ;
• az építés helyszínen csak szerelési és szakipari munkákat végeztek ;
• az előregyártást magas fokát jellemezte, hogy az épületgépészeti vezetékeket már beépítették a falakba és az előregyártás folyamán általában a külső-belső felületképzést is elvégezték, ezért.
• a 30-as évek élőmunka szükségletének csak egy töredékére volt szükség, aminek következményeként
• rövid átfutási időkkel épültek a lakóépületek ;
• és a szerelő jelleg miatt az építési tevékenység kevésbé érzékennyé vált a hideg időjárásra.

Az első ilyen előregyártó üzemet Franciaországban a Camus cég üzemeltette 1946-tól.

Hazánkban az 50-es évek nagy ipari létesítményeit, középületeit zömmel építéshelyszíni előregyártással és szereléssel építették, (01. kép) például

• a teljes előregyártással készült kazincbarcikai sóraktárat, amelynek acél emelő kétlábbal felállított legnagyobb eleme 40 tonna súlyú volt ;
• az előregyártást és az esztétikus megjelenítést jól összeegyeztethető előregyártás jegyében meg valósított Népstadiont, ezzel is igazolva hogy
• az. 1950-es évek magyarországi építéshelyszíni előregyártása világszínvonalú volt.

Míg Nyugateurópában Nervi, Breuer Marcell neve fémjelzi az előregyártással megvalósított épületeket, addig Mokk László Építéshelyszíni előregyártás c. könyvét a világ összes iparilag fejlett országában megjelentették és mindenhol óriási sikert aratott.

Nervi volt, aki az előregyártást és a monoliticitást sikerrel ötvözte, először alkalmazva a félmonolitikusnak nevezhető építési módszer bennmaradó kéreg-zsalu elemek használatával. (Róma: Sportpalota).

Az addig hagyományosan kézműves jellegű (02. kép) lakásépítés iparosítása Magyarországon is csak fokozatosan valósult meg, így

• eleinte csak a falszerkezetek előregyártásával - középblokk, nagyblokk 1960 körül (03. kép) - , a későbbiekben pedig
• a franciák és a dánok által kifejlesztett nagypanelos technológia - a volt szocialista országok közvetítésével - eljutott el hazánkba is (44. kép , 45. kép) (1965).

A tömeges lakásépítés megoldására hozták létre, honosították és fejlesztették a panelos technológiát, amely. a hazai lakásépítésben hosszú ideig jelentős helyet foglalt el. Lakótelepek egész városrészek épültek ezzel a módszerrel.

Számos - már említett kritika marasztalta /marasztalja el a panelos lakóépületeket, amelyek közül az egyhangúság, szürkeség, a tömegformálás sematikussága, a homlokzatok tagoltságának elmaradása, az alaprajzok megmerevedése jelentik a legnagyobb problémát, településeink, épített környezetünk mindmáig ható szennyezéseként.

A nagysorozatban való gyártás eleve magában hordozta a monotonitást, a szűkebb és széles körben egyaránt gyakran a panel bűnéül felrótt hibákat pedig fokozta a gazdaságosság merev értelmezése, tehát ez esetben az építéstechnológia a megjelenésben is karakteresen dominál.

A gazdasági kényszerek miatt és a termelékenység mindenáron való növelése érdekében egy-egy épülettípust terveztek és gyártottak nagy sorozatban és éveken át, amíg az elemgyári segédeszközök állapota még kielégítő volt, és így építettek fel egymás után, sorozatban azonos lakóépületeket, lakótelepeket.

A fentiekben jellemzett zárt rendszerű előregyártás helyett célszerű lett volna / lehetne az ún. nyílt rendszerek alkalmazása, amikor a gyárak elemkatalógusok alapján gyárthatnák az egyes elemeket és a felhasználó építész az igényének megfelelően alkalmazhatná azokat a mindig új és mindig más házakhoz.

A nyílt rendszerű gyártásra való áttérési kísérletek sajnos már az építésmód erős "leépülési" időszakában jelentek meg (például "SÜBA" rendszerű téglapanelok gyártása a győri házgyárban a 80-as évek közepén), és nem tudták megakadályozni az értékes gyártókapacitások felszámolását, a gazdasági - politikai rendszerváltást megelőző és követő években.

A nyílt rendszerű előregyártás nagyobb odafigyelést igényel a tervezőtől, a technológustól egyaránt, ugyanakkor alkalmazkodó képessége változatos megjelenésű épületek, homlokzatok és alaprajzok lehetőségét hordja magában..

A remélhetően megújuló magyar építőipar is képes lesz igényes munkát végezni, a nyíltrendszerű előregyártási lehetőségeket újra megteremteni, felhasználni, az igényesebb lakáskultúra, igényesebb települési struktúra megteremtése, szennyezett épített környezetünk megtisztítása, megújítása érdekében.

A panelos technológiák alkalmazása során nem csak síkelemeket gyártottak, ill. építettek be, hanem háromdimenziós fürdőszoba, felvonó és akna térelemeket is.

Az Egyesült Államoktól az egykori Szovjetunióig, Svédországtól, Németországon át (müncheni Olimpiai Falu) Svájcig találkozunk

• a térelemek felhasználásával, ami az addigi elsősorban síkbeli elemeket előállító nehézelemes előregyártás továbbfejlesztéseként lakó és szállásjellegű végleges épületekben, máshol - így nálunk is -
• elsősorban könnyűszerkezetes változatok formájában ideiglenes felhasználással (felvonulási létesítmények, áthelyezhető konténer irodák, telefonközpontok, trafók,..)

Míg az iparosítás egyfelől az előregyártás kialakulását és fejlesztését jelentette másfelől

• új építési segédeszközök,
• új gépi berendezések használatában, ezek fejlesztésében ;
• új eljárások bevezetésében ;
• új anyagok felhasználásában jelentkezett.

A régóta ismert, nagy helyszíni élőmunka-, segédanyag-, idő-,… igényű (04. ; 05. képek) monolit technológia versenyképességét az előregyártott szerkezetekkel szemben elsősorban

• korszerű fa, műanyag és fém zsaluzatok (06. kép );
• állítható acél zsaluzattartók és oszlopok ;
• acél térzsaluzatok, a kis- és nagyfesztávú acél rácsostartók ;
• nagytáblás, kúszó, csúszó, felfújható és süllyeszthető zsaluzatok használata mellett
• a központi betongyárak megjelenése ;
• a közúti betonszállítás általánossá válása ,
• a munkahelyi csővezetékes, konténeres betonszállítás térnyerése ;.
• a betonnal való manipulációt megkönnyítő adalékszerek elterjedése ,
• a betonacél vonatkozásában általánossá váló bordázott kivitel a hegesztett hálók , korszerű toldási módszerek felhasználása,... biztosítja.

Az előregyártás és az építéshelyszíni munkák iparosítása közötti egészséges verseny mellett kézenfekvő lehetőségként adódik a törekvés

• az előregyártás és a korszerű körülményeket teremtő megoldások egyesítésére,
• a módszerek előnyeinek kihasználására, hátrányaik kiküszöbölésére is.

Példáként említhető a Lift-Slab (födémemeléses) eljárás, amelynek során

• a födém monolit szerkezetként - hegesztett hálóval, transzportbetonnal - csővezetékes helyi szállítással - készül és
• a megszilárdult födémet speciális emelő berendezéssel emelik a végleges helyére, ugyanakkor
• a ferrocement héj, mint előregyártott bennmaradó zsaluzat és végleges felület-képzés egyesíti a két eljárást.

Gyakorta célszerű és szükséges feltenni azt a kérdést, hogy a vázolt iparosítási lehetőségek közül melyik a helyesebb, célravezetőbb. A válasz csak úgy lehet korrekt, ha egy-egy konkrét esetet kell mérlegelni. Általános megfontolásként - Dr Nagy Pál nyomán - csak elveket lehet rögzíteni. "Nevezetesen:

• ha sok egyforma elem gyártásának nincs akadálya,
• ha a közúti szállítás megfelelő,
• ha az előregyártás nem jelent hátrányt a végleges szerkezet statikájában,
• ha az előregyártás nem érinti lényegesen az épület megjelenését stb.,.. akkor célszerű az előregyártásban keresni a megoldást, ugyanakkor
• ha az épület egyedi jellegű,
• ha speciális belső technológia komplikálja a szerkezeti kialakítást,
• ha az előregyártott elemek közúti szállítása lehetetlen, vagy;
• ha a függőleges emelés nem megoldható, úgy az iparositott körülményeket biztosító, de hagyományos. eljárásokkal célszerű építeni." [ 2 ]

Javasolt eljárás az, hogy egy adott épületen vizsgáljuk meg az előregyártás és a monoliticitás különféle arányú együttes alkalmazásainak lehetőségeit, és a bennük rejlő műszaki-gazdasági előnyöket, valamint az építészeti törekvéseket leginkább biztosító eljárásokat alkalmazzuk.

Az építéstechnológia jelenét, jövőképét illetően álljon itt a Cincinnati Műszaki Egyetem professzora Stephen J. Vamosi néhány gondolata :

"Új építészeti stílusok kialakulását mindig a legújabb technológiai fejlődés tette lehetővé. Mindegyik építészeti stílus a legjobb korabeli technika alkalmazásának eredménye.[ 3 ]

A rómaiak nem építhettek íves hidakat donga boltozatú épületeket, mielőtt az égetett tégla technikáját kidolgozták volna. A Pantheont nem tudták volna felépíteni, ha nem ismerték volna a "pozzola"-t, a cement technológiát. Gótikus íveket csak azután tudtak építeni, mikor a kőfaragás technikája már annyira kifinomult, hogy precíz formákat tudtak kialakítani és összeilleszteni. A bronz, öntöttvas, acél, stb. mind hozzájárult újabb és újabb építészeti stílusok kifejlesztéséhez.

Az Ipari Forradalom kezdetétől a helyzet drasztikusan megváltozott. Szinte napról-napra új anyagok, új technikák jelentek meg. Nincs idő gondolkodásra, abszorpcióra, desztillációra. Nincs idő arra, hogy egységes "stílus" alakuljon ki, mielőtt valami újabb dolog jelentkezik. Ez összezavarta az építészeket, és ez az a zavar, ami még a mai napig is tart.

Technológia: " az emberi szükségletek kielégítésére szolgál " /Arisztotelész/.

Építéstechnológia:. szerszám olyan épületek építésére, amire az emberiségnek szüksége van, hogy megvédje a környezettől.

Bizonyitható, hogy mindig, kivétel nélkül, új technikai felfedezések vezettek új építészeti stílusok kialakulásához.

Új stílusról akkor beszélhetünk, ha az új technikai fejlődésnek, új anyagoknak, új elméleteknek túlnyomó részét alkalmazzák az építőiparban.

Amikor egyes építészek egy-két új technológiai találmányt, vagy művészeti irányzatot alkalmaznak, követnek hogy új formákat teremtsenek csupán új építészeti irányzatokról beszélhetünk.

A mi korunkat megelőzően a felhőkarcoló volt a legutolsó igazán új stílus.

• könnyű acélszerkezet,
• könnyű falszerkezet,
• a személyfelvonó, elektromosság,
• víz- és szennyvízelvezetés ;
• elektromos világítás stb. alkalmazási lehetősége engedte meg ennek a teljesen új, előzőekben ismeretlen építészeti stílusnak a kifejlődését.

Körülbelül kétezer év telt el a görög és a római stílusok óta. Nagyjából 1000 év a gótikus és római, 450 év a barokk és gótikus és 300 év a felhőkarcolók kora és a barokk stílus között. Az első felhőkarcoló kb. 100 éve épült Chicagóban.

Ha a technológia gyorsulási elmélete igaz, akkor valamikor a közeljövőben egy újabb valódi stílus fog létrejönni.

Jelenleg egy olyan korszakban élünk, amikor az új technológiai felfedezések szinte mindennaposak, ezért a kihívás is mindennapos: szintetizálni mindezt az új tudást emberileg szinte lehetetlen. Még egy reneszánsz géniusz sem tudná ezt az új információs tömeget felfogni, feldolgozni.

Szerencsére az új számítógépes technológia is hihetetlen sebességgel fejlődik, ezért hamarosan elérhetjük, hogy a computer fogja ezt a szükséges szintézist elvégezni.

A legújabb fejlemények, például a "virtual reality" technika (07. kép) egy ígéret arra, hogy az az idő nincs messze, amikor a számítógép az épületeket nem csak felrajzolni, megjeleníteni lesz képes, hanem egy olyan szerszámot fog adni az építészek kezébe, amellyel a várt új stílust is meg lehet majd teremteni."

Az 1995-ben elhangzott előadás óta is valóban sokat fejlődtek a CAD (számítógéppel támogatott tervezés) lehetőségei, de a stílusforradalom még várat magára és megvalósítóira, a jövő évezred művészeire, nem kevésbé szakembereire.