2000. április 27-én a Bundesgerichtshof két kérdést terjesztett fel elõzetes döntésre a tagállamok védjeggyel kapcsolatos jogszabályainak közelítését szolgáló 1988. december 21-én elfogadott 89/104/EGK. számú tanácsi irányelv 4. cikk (4) bekezdés a/pont és 5. cikk (2) bekezdés értelmezésével kapcsolatban.

A kérdések a Davidoff & Cie és Zino Davidoff SA svájci alapítású Davidoff védjegyû luxuscikkekkel kereskedõ céged és a hongkongi alapítású Gofkid Ltd. közötti jogvitában merültek fel, melynek tárgya a "Durffee" védjegynek Gofkid általi németországi használata.

Az alapeljárás és az elõzetes döntésre felterjesztett kérdések
A Davidoff a nemzetközileg - így Németországot is beleértve - bejegyzett Davidoff védjegyet férfi kozmetikumok, konyak, nyakkendõk, poharak, képkeretek, szivarok, cigarillók és cigaretták, és kapcsolódó tartozékaik, pipák, pipadohány és kapcsolódó tartozékaik, és bõrárúk árusítására használja.

A Gofkid a tulajdonosa a Németországban a Davidoff márka bejegyzése után nyilvántartásba vett Durffee szónak és készülékmárkának.

Többek között nemesfémek és ötvözeteik, továbbá nemesfémbõl, ötvözetbõl készült vagy nemesfémmel bevont termékek - mint pl.: kézzel gyártott dísztárgyak, evõeszközök, asztaldíszek, hamutartók, szivar- és cigarettadobozok, szivar- és cigaretta-tartók, drágakövek és órák - értékesítésével foglalkozik.

A Davidoff eljárást indított Németországban a Gofkid ellen, hogy határozatban szólítsák fel a Gofkidot a Durffee védjegy használatától való elállásra, és a márka érvénytelenítésére. Állítása szerint fennállt a lehetõsége, hogy a Durffee márkát összetévesszék a Davidoff márkával. A Gofkid a "D" és "FF" betûket ugyanolyan stílusban és megkülönböztetõ módon használja, mint a Davidoff márka. A Davidoff szerint szándékosan arra tervezték, hogy elõnyt szerezzen a Davidoff márka magas presztízsébõl és kihasználja vonzerejét saját piacra dobott termékei számára. A Durffee márka használata állítólag káros a Davidoff márka jóhírére, mivel a közvélemény Kínával kapcsolatban általában nem a jó minõségû, exkluzív termékekre gondol.

A Davidoff eredménytelen volt mind I. fokon, mind a fellebbviteli eljárásban, így jogkérdésbeli felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesgerichtshof elé.

Mivel a döntés az irányelv 4. cikk (4) bekezdés a; pont és 5. cikk (2) bekezdés értelmezésébõl függ, a BGH felfüggesztette az eljárást, és elõzetes döntésért folyamodott a Bírósághoz néhány kérdés tekintetében.

Az elsõ kérdés
Elsõ kérdésében a nemzeti bíróság lényegében arra kíváncsi, hogy vajon az irányelv 4. cikk (4) bekezdés a; pontja és az 5. cikk (2) bekezdése úgy értelmezendõ-e, mint amely feljogosítja a tagállamokat, hogy védelmet nyújtsanak az ismert bejegyzett védjegy számára, mikor egy késõbbi márkát vagy jelet, mely hasonló vagy azonos a bejegyzett márkával, a bejegyzett márka által védetthez hasonló vagy azonos termékhez vagy szolgáltatáshoz kívánták használni, vagy használták.

A Bíróság megállapításai
A Bíróság elõre kijelenti, hogy a kérdés vizsgálata kizárólag az irányelv 5. cikk (2) bekezdésének tényében zajlik, de a vizsgálat végén elért értelmezés mutatis mutandis az irányelv 4. cikk (4) bekezdés a) pontjára is alkalmazni kell.

Utal rá, hogy az irányelv 5. cikk (1) bekezdésétõl eltérõen az 5. cikk (2) bekezdése nem követeli meg a Tagállamoktól, hogy nemzeti jogukban biztosítsák az általa megjelölt védelmet, pusztán engedélyezi azt. Ha azt mégis alkalmaznák, az ismert márkák mind az irányelv 5. cikk (1) bekezdése, mind az 5. cikk (2) bekezdés által nyújtott védelemben részesülnek.

Az irányelv 5. cikk (2) bekezdése az 5. cikk (1) bekezdés által nyújtottnál erõsebb védelem biztosítását engedélyezi az ismert márkák számára.

Az alapeljárásban a Bundesgerichtshof nem zárja ki annak lehetõségét, hogy az összetévesztés valószínûségének megállapítása nehézségekbe ütközhet, mely esetben az ismert márka tulajdonosának jogos érdeke fûzõdhet saját márkája jóhírének és megkülönböztetõ jellegének az irányelv 5. cikk (2) bekezdés szerinti védelméhez.

A kérdés tehát az: vajon az irányelv 5. cikk (2) bekezdés szóhasználata kizárja-e használatát, abban az esetben, mikor egy jelet azonos vagy hasonló termék vagy szolgáltatáshoz használják, figyelembe véve, hogy kifejezetten csak a nem hasonló termék vagy szolgáltatáshoz használt jelekre utal.

A Bíróság megjegyzi, hogy az irányelv 5. cikk (2) bekezdését nemcsak a szóhasználata alapján szabad értelmezni, hanem annak a rendszernek a szerkezetét és céljait is figyelembe véve, melynek a részét alkotja.

Az utóbbi szempontokat figyelembe véve a cikk nem értelmezhetõ oly módon, mely azt eredményezné, hogy ismert márkák kevesebb védelemben részesülnek, ha egy jelet azonos vagy hasonló termék vagy szolgáltatáshoz használnak, mintha nem hasonló termék vagy szolgáltatáshoz használnák.

Bár az 5. cikk (1) bekezdés a) pontja abszolút jogot biztosít a védelemre, ha a használat hatással van vagy lehet a márka egyik funkciójára, az 5. cikk (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása az összetévesztés valószínûségének fennálltától függ. A Bíróság rámutat arra is, hogy a SABEL (C-251/95, 1997) ügy 20. és 21. pontjaiban már kizárta az irányelv 4. cikk (1) bekezdés b) pontjának, mely lényegében azonos az 5. cikk (1) bekezdés b; pontjával, kiterjesztõ értelmezését, ami többek között az irányelv 5. cikk (2) bekezdése alapján merült fel, mivel annak szóhasználata csak a nem hasonló termék vagy szolgáltatás esetén való jelhasználatra írja elõ alkalmazását.

Ennek megfelelõen ha az összetévesztés nem valószínû, az ismert márka tulajdonosa nem támaszkodhat az irányelv 5. cikk (1) bekezdés b) pontjára, annak érdekében, hogy megvédje magát, márkája jóhírének és megkülönböztetõ jellegének rongálásával szemben.

A Bíróság döntése:

A tagállamok védjeggyel kapcsolatos jogszabályainak közelítését szolgáló 1998. december 21-én elfogadott 89/104/EGK számú tanácsi irányelv 4. cikk (4) bekezdés a; pontja és 5. cikk (2) bekezdése úgy értelmezendõ, mint amely feljogosítja a tagállamokat, hogy védelmet nyújtsanak az ismert bejegyzett védjegy számára, mikor egy késõbbi márkát vagy jelet, mely hasonló vagy azonos a bejegyzett márkával, a bejegyzett márka által védetthez hasonló vagy azonos termék vagy szolgáltatáshoz kívánták használni, vagy használtak.

F. G. Jacobs fõügyész a Hatodik Kamara 2002. március 21-ei ülésén terjesztette elõ véleményét.

Javaslata szerint a Bíróság válaszának így kellene hangzania: A 89/104/EGK számú tanácsi irányelv 4. cikk (4) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdés által meghatározott választható védelem csak olyan helyzetekre vonatkozik, ahol a kérdéses termékek vagy szolgáltatások nem hasonlóak azokkal, melyekre a korábbi védjegy érvényes. Ha hasonló a termék vagy szolgáltatás, a nemzeti bíróság a nagymértékben megkülönböztetõ jellegû márkák által élvezett védelemmel foglalkozó Bírósági esetjog fényében azt kell vizsgálnia, hogy vajon fennáll-e az összetévesztés 4. cikk (1) bekezdés vagy 5. cikk (1) bekezdésnek megfelelõ valószínûsége.

A 4. cikk (4) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott okok, melyek alapján a választható védelem nyújtható, kimerítõek és nem egészíthetõek ki nemzeti szabályok által, melyek a jól ismert márkákat védik a késõbbi azonos vagy hasonló termék vagy szolgáltatáshoz használt jelekkel szemben.

Forrás: europa.eu.int