A Tanács 2003-ban modernizációhoz fogott hozzá a versenyjog területén, mely során elfogadták az 1/2003/EK tanácsi rendeletet, ami a versenyjogi eljárást szabályozza és 2004. május 1-én lépett hatályba. Ezt a rendeletet hivatott kiegészíteni a Bizottság által kibocsátott több iránymutatás, melyek a nemzeti hatóságokkal és bíróságokkal fennálló viszonyt és a különbözõ vizsgálatoknál figyelembe veendõ szempontokat tartalmazzák.

Vertikális viszonyok
A gyártó és terjesztõ közötti versenykorlátozó megállapodással és összehangolt gyakorlattal kapcsolatban 3 lényeges döntés született.

A Volkswagen I. ítéletben az Elsõfokú Bíróság (továbbiakban: Bíróság) helybenhagyta a Bizottság által kiszabott bírságot, melyet a Volkswagen az újraexportálás megakadályozása miatt kapott. A Bíróság megállapította, hogy az olaszországi terjesztõk irányába történõ eladások korlátozása folytatólagos üzleti gyakorlat része volt, melyet egy gyakorlatban kialakult általános megállapodás keretében valósítottak meg.

A Volkswagen II. döntésben ugyanakkor a Bíróság megsemmisített egy bírságot kiszabó bizottsági határozatot, amit a Volkswagen azért kapott (volna), mert a Passat viszonteladási árát azáltal befolyásolta, hogy a németországi terjesztõket felszólította a kedvezmények letiltására. A Bizottság álláspontja az volt, hogy a terjesztõ azáltal, hogy csatlakozik egy gyártó terjesztõi hálózatához elfogadja annak utasításadási fenntartását. A Bíróság más véleményen volt. A gyártók és terjesztõk közötti szerzõdés, mely fenntartja a gyártó utasítási lehetõségét, nem jelent feltétlenül versenykorlátozó megállapodást.

A Bíróság az Adalat-ügyben nem tartotta jogsértõnek a Bayer AG-t, mert az spanyol és francia nagykereskedõk felé irányuló szállításait korlátozta a hazai igények feletti mértékben. Mivel a nagykereskedõk több módon próbálták megkerülni a korlátozást, magatartásuk nem tekinthetõ elfogadásnak. A gyártó versenykorlátozást célzó vagy eredményezõ intézkedésének puszta ténye - mely folyamatos üzleti kapcsolat keretén belül történik - nem elegendõ a jogellenes megállapodás létének bizonyítására.

A Van den Bergh-ügyben a Bíróság ítéletében helybenhagyta a Bizottság határozatát. A cég - az Unilever leányvállalata és Írország legnagyobb fagylaltkészítõje - azzal a feltétellel látta el a kiskereskedõket jégszekrényekkel ingyen, hogy azokat a versenytársak termékeihez nem használják. Védekezésként arra hivatkozott, hogy ez a lépése nem piaci, csak "jégszekrényi" kizárólagosságra irányult és hogy a kiskereskedõk szabadon felmondhatták szerzõdésüket és beszerezhettek saját jégszekrényt. Ezáltal a kiskereskedõk saját üzleti döntésük következtében "zálogosították el" magukat. A Bíróság indokolásában arra mutatott rá, hogy a kiskereskedõknek csak 17 %-a rendelkezett saját jégszekrénnyel és a cég hosszabb idõn keresztül 89 % körüli piaci részesedéssel bírt, aminek következtében a kiskereskedõk erõs függésben voltak. Rámutatott továbbá arra, hogy kizárólagossági kikötés nélkül is szolgáltathatott volna a cég jégszekrényeket. Utóbbi némileg ellentétben áll a Bronner-üggyel, melyben a versenytársnak bizonyítania kell, hogy piacra lépéséhez nélkülözhetetlen más cég terjesztõi rendszerének igénybevétele. Ugyanakkor mivel a kiskereskedõk nem árulnának fagylaltot jégszekrény szolgáltatása nélkül, a Bíróság olyan versenyformát kíván védeni, mely a Van den Bergh nélkül fenn sem állna.

Nem kartell formájú együttmûködések
A nem kartell formájú kooperációk terén az UEFA-ügy hozott újat. Az eset érdekessége, hogy új termékpiacot (a közvetítési és médiajogok) teremt. A Bizottság mentességet állapított meg az UEFA Bajnokok Ligájával kapcsolatos médiajogok eladására. Bár ez a lépés korlátozza az egyes klubok hasonló tevékenységét, ugyanakkor megfelel az EKSZ 81. Cikk 3. Bekezdés kivételének, mivel az együttes értékesítés elõnyökkel is jár, mind a nézõk, mind a mûsorszolgáltatók számára, hiszen a közvetítés egységes és állandó minõségû lesz ezáltal. A Bizottság a mentesség feltételéül szabta, hogy a közös értékesítéshez szükséges mértéken felül a klubok maguk hasznosíthassák maradék jogaikat, amennyiben pedig az UEFA nem tudja véghezvinni az együttes értékesítést meghatározott határidõn belül, a klubok párhuzamosan, önállóan is tehetnek ajánlatot a jogok értékesítésére.

A Bizottság mentességet adott a 3G mobiltelefon-hálózat megosztásáról szóló O2 és T-Mobile között köttetett megállapodásokra . Ez egyrészt szabályozza a sûrûn lakott területeken az antennatornyok közös használatát, másrészt a ritkán lakott területeken a roamingot (barangolás), ami a másik szolgáltató hálózatának használata, azon területen, amelyet a saját hálózat nem fed le. A Bizottság indokolása arra épült, hogy a 3G hálózatok több antennatornyot igényelnek, amelyek létesítése környezetvédelmi és egészségügyi okból elkerülendõ, továbbá, hogy a felek teljes mértékben megõrizték hálózatuk ellenõrzése feletti függetlenségüket, minek következtében a verseny érdekében képesek maradtak szolgáltatásaik igénybevevõk irányába való differenciálására.

Kartell-ügyek
A Lysine-ügyekben a Bíróság csökkentette a Bizottság által kiszabott bírságot. Az ítélet igenlõen válaszolta meg a bírságolási iránymutatások visszaható hatályának kérdését, tekintve, hogy azok már létezõ gyakorlatot kodifikálnak. Nemlegesen válaszolta meg az USA általi bírságolás ne bis in idem hatását, továbbá rámutatott arra, hogy a Bizottságnak, amennyiben lehetséges, bizonyítania kell a magatartás versenykorlátozó piaci hatását. Igencsak kérdéses, hogy az Európai Közösségek Bírósága helyben hagyja azon állásfoglalást, miszerint a bírság nagysága nem függ az érintett piactól, mivel ez diszkriminálja a nagy multinacionális cégeket.

Az Elsõfokú Bíróság a Greek Ferries-ügyekben helyben hagyta a Bizottság döntését. Az ügy tárgyát a komptársaságok által kötött, Görögország és Olaszország közötti útvonalakra árakat rögzítõ megállapodások képezték. A Bíróság elutasította a felek azon érvelését, miszerint magatartásuk a görög hatóságok és jogi szabályok által determinált volt, rámutatván arra, hogy a cégek az ármegállapítás tekintetében továbbra is autonómiát élveztek. A Minoan Lines azt is vitatta, hogy a Bizottság tévesen neki tulajdonított egy elkülönült jogi entitás, a European Trust Agency (ETA) által kifejtett magatartást. A Bíróság ugyanakkor a két céget gazdasági egységnek tekintette, mivel az ETA csak a Minoan nevében és számlájára fejtett ki tevékenységet. A Minoan azt is sérelmezte, hogy a Bizottság jogellenesen szerzett bizonyítékokat, mikor az ETA irodájában végzett házkutatást, tekintve, hogy az azt elrendelõ határozat címzettje csak a Minoan volt. A Bíróság ezzel nem értett egyet, mivel a Minoan képviselõjeként az ETA-nak joga volt magát a külvilág felé Minoanként megjeleníteni, a Minoan tevékenységének valódi központja az ETA irodája volt, ott voltak a Minoan üzleti feljegyzései és könyvei is, továbbá mert az ETA védelemhez való joga nem sérült az eljárás során.

Az AKZO-ügyben a Bíróság elnöke végzésében jogi mentességet mondott ki a "házon belüli" jogászokkal való közlésekre. A védelemhez való jog folyománya az ügyvéd és ügyfél közti írásbeli közlések bizalmasságának védelme, ez azonban ez idáig csak a külsõ ügyvédekre volt igaz. A tagállami eljárási elvek változása miatt azonban a "céges" jogászokra is kiterjed a mentesség, amennyiben azok valamelyik tagállam kamarájának tagjai.

Az Organic Peroxides-ügyben hozott Bizottsági határozat jelentõsége abban rejlik, hogy - bár csak jelképes összegû - bírságot szabott ki, az AC Treuhand cégre, mely nem volt a kartell tagja, de annak szervezésében és mûködtetésében jelentõs szerepet vállalt (helyiséget, ellátást biztosított, még a cégek képviselõinek utazási költségét is megtérítette), kilátásba helyezve, hogy az ilyen vállalatokat a Bizottság szintén büntetni fogja.

Említést érdemel még további két kartell-ügy. A French Beef-ügy jelentõsége, hogy a BSE krízis hatására és a francia földmûvelésügyi miniszter támogatása mellett, a farmerek és vágóhidak képviselõinek marhahús-behozatalt gátló intézkedései miatt kiszabott bírságot, az ágazat mély válságára és a kormányzati nyomásra tekintettel enyhítette a Bizottság. Az Industrial Copper Tubes döntésben a Bizottság azért enyhítette a légkondicionálókhoz és hûtõkhöz használt rézcsövek piacán kialakult kartellre kiszabott bírságot, mert a cégek az eljárás korai szakaszában teljes együttmûködést tanúsítottak a Bizottság irányába, és a kartell teljes idõtartamáról nyilatkoztak.

Gazdasági erõfölénnyel visszaélés
A gazdasági erõfölénnyel kapcsolatos ügyek közül a TACA-ítélet a kollektív domináns pozíció néhány pontjának kifejtése miatt említésre érdemes. A Bíróság kimondta, hogy a tagok között fennálló verseny nem zárja ki a kollektív dominancia megállapítását. Az ilyen pozíciónak a legfõbb jele, ha a tagok közösen, a szállítandó áru alapján diszkriminálhatják a megrendelõket. A tagok közötti megállapodás bejelentése csak annyiban mentesíti a tagokat, amennyiben a versenykorlátozás az egyezség megkötésében áll.

A Michelin II. ügy tárgya a Bizottság azon határozata volt, mely a Michelin gazdasági erõfölénnyel való visszaélését állapította meg, annak kapcsán, hogy a cég a nehéz gépjármûvek csereabroncsainak francia piacán komplex engedményrendszert mûködtetett. A Bíróság megerõsítette a Bizottság azon megállapítását, hogy a pusztán mennyiségi engedmények is minõsülhetnek bizalmi engedménynek, és ezáltal visszaélésnek, mivel ezek is lehetnek lojalitás-keltõek. Az is visszaélésnek minõsül, hogy a cég a Club des amis Michelin körébe tartozó terjesztõknek értékesítési és anyagi támogatást nyújtott, ha azok megfelelõ százalékú Michelin eladásokat teljesítettek, továbbá vállalták, hogy a fogyasztói igényeket nem térítik el más márkákra, és adatot szolgáltatnak az eladásokról. A Bíróság elutasította a Michelin azon érvét, miszerint a visszaéléshez tényleges piaci hatásokat kell bizonyítani, ami jelen ügyben elmaradt. A Bíróság elegendõnek tartotta, ha bizonyítják, hogy a magatartás a versenykorlátozásra irányult. Ez a merev álláspont ugyanakkor a domináns cégek engedményei számára minden védekezést kizár.

Hasonló álláspontot foglalt el a Bíróság a British Airways (BA) ügyben , melynek tárgya a légitársaság célalapú ösztönzõ-rendszere volt. A BA plusz jutalékot fizetett azon utazási ügynökségeknek, melyek növelik BA-jegyeik eladását. A Bíróság kimondta, hogy a domináns cégek ösztönzõ rendszerei ab ovo jogellenesek, mert akkor is diszkriminációt foglalnak magukba, ha teljesen átláthatók. A Bíróság ezért nem folytatott részletes vizsgálatot, a domináns pozíciót pedig a BA nehéz versenyhelyzetére tekintet nélkül, a részesedéskülönbségek alapján mondta ki. A bizalomkeltõ intézkedések különösen azért versenykorlátozóak, mert a versenytársaknak hasonló rendszer bevezetésére nincs fedezetük. A jutalék minden jegy után járt, ebbõl következõen nem a termelékenység növelését szolgálta, hanem csak a riválisok kitúrását.

A már említett Van den Bergh-ügyben a Bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a magatartás az adott piacon normálisnak tekinthetõ, továbbá a visszaélés megállapítását a kiskereskedõk konkurens termékekre való igényének fennállásához kötötte.

A Bizottság Deutsche Telekomot (DT) azért bírságolta , mert az elõfizetõi vonalakhoz való kötetlen hozzáférés nagykereskedelmi ára és a kiskereskedelmi szolgáltatások ára közötti különbözet nem volt elegendõ a versenytársaknak ahhoz, hogy versenyezzenek az elõfizetõkért. A DT olyan fogyasztói minta alapján állapította meg kiskereskedelmi árait, mely tipikusan az új piacra lépõk kereskedelmi irányultságának felel meg. Mivel a német hírközlési hatóság állapítja meg a helyi hurokhoz való kötetlen hozzáférés nagykereskedelmi árát, a DT-nek emelnie kellene kiskereskedelmi árait, ami azonban fogyasztóvédelmi szempontból megkérdõjelezhetõ.

Az IMS Health-ügy új szakaszához ért, mikor Tizzano fõügyész közzétette véleményét, mely javasolja a domináns cégek azon kötelezettségének bevezetését, hogy szellemi alkotásokhoz fûzõdõ jogaikat megosszák a versenytársaikkal is. Az ügyben az IMS - mely gyógyszeripari cégeknek szolgáltat adatokat - által kidolgozott rendszer rivális cég általi használata volt kérdéses, aminek megtagadása az IMS részérõl gazdasági erõfölénnyel visszaélésnek minõsül. Eddig a kötelezõ engedélyezéshez (licencia) két piacra volt szükség: amelyiken a jogot engedélyezik, és amelyiken az engedélyezés nélkül nem lehet versenyezni. A fõügyész szerint elõbbi fennállása a szabályok alkalmazása szempontjából irreleváns, így a cég nem tud azzal védekezni, hogy szellemi alkotását csak belsõ célra használja. Ugyanakkor elõrebocsátja, hogy kötelezõ licencia csak akkor lehetséges, ha a licenciát kérõ cég nem kívánja a másik cég másodlagos piacon nyújtott termékeit és szolgáltatásait másolni, hanem más természetû termékeket és szolgáltatásokat kíván teremteni, melyek bár versenyben állnak a másik cégével, de olyan fogyasztói igényekre válaszolnak, melyet az addig létezõ termékek és szolgáltatások nem elégítenek ki.

Fúziókontroll
2004. május 1-jén lép hatályba a 139/2004/EK tanácsi rendelet az egyesülésekrõl. Új tesztet vezet be a rendelet a tilos fúziókra. A jelentõs versenygátló hatás mellett már csak különös elem a domináns helyzet teremtése vagy erõsítése, ami a végrehajtási hézagok betömését célpzza. Az új eljárási szabályok kedvezõbb határidõket állapítanak meg, lehetõséget adnak a hatóság megválasztására (best placed authority érdekében) és szélesítik a Bizottság jogait az adatszolgáltatás elmulasztása vagy téves adatszolgáltatás miatti bírságolás terén.

A Bizottság kibocsátotta a horizontális egyesülésekre vonatkozó iránymutatásait, melyek többnyire létezõ joggyakorlatot kodifikálnak. Módosultak az értékhatárok, ami alapján mentesül az olyan egyesülés, melynek összesített piaci részesedése 25 % alatt van, ugyanakkor megdönthetõ vélelem szól a tilalom mellett, ha az összesített piaci részesedés az 50 %-ot meghaladja. Az iránymutatások néhány védekezést is felsorolnak: ellensúlyozó vásárló erõ, piacra lépés, elõnyök, csõd.

A csõdbe ment cég, avagy a mentõ egyesülés védekezésével a Newscorp/Telepiú-ügy foglalkozik részletesen. A Stream - ami a Newscorp tulajdona - és a Telepiú - ami a Vivendi tulajdona - mûholdas pay-TV szolgáltatók egyesülését vizsgálta a Bizottság. A Bizottság elutasította a védekezést, mivel három feltételbõl kettõ nem teljesült. Az, hogy a vállalat felvásárlás hiányában kiszorulna a piacról, nem valósult meg, mivel a Stream a Newscorp része. Az sem valósult meg, hogy kevésbé versenykorlátozó lehetõség nem áll fenn, mivel ennek megkeresését a Newscorp nem is kísérelte meg. Az egyedüli megvalósuló feltétel az volt, hogy a produktív vagyon a piacról távozott volna egyesülés hiányában. Az elutasítás mellett szólt az is, hogy változatlan körülmények között is csak az eljárás végszakaszában terjesztették elõ ezt a védekezést.

Forrás: Sven B. Völcker - Developments in EC competition law in 2003, Common Market Law Review 2004/4