A holland adóelõírások, amelyek más tagállamban leányvállalattal rendelkezõ anyavállalatokat hátrányos helyzetbe hozzák, összeegyeztethetetlenek a Közösségi joggal.
Egy Hollandiában alapított anyavállalat azon képességének, hogy levonhatja egy másik tagállamban alapított leányvállalatban meglévõ részesedésével összefüggésben felmerülõ költségeit, azon esetekre történõ szorítása, amikor a leányvállalat Hollandiában adóköteles nyereséget termel, az alapítás szabadságának indokolatlan korlátozását képezi.
A Közösségi jog tiltja az alapítás szabadságának korlátozását azon cégek esetében, amelyeket egy tagállam joga alapján alapítottak egy másik tagállam területén. Ez a tilalom szintén vonatkozik a leányvállalatok létrehozásának korlátozására. Egy holland törvény lehetõvé teszi a vállalatok számára egy leányvállalat alaptõkéjében való részesedéssel összefüggõ költségeik nyereségükbõl történõ levonását, ha ezen költségek közvetve a Hollandiában adóköteles profit elõállítását szolgálják.
A Bosal Holding BV egy holland cég, amely szabadalmi díjjal kapcsolatos tevékenységekben való részesedéssel, ezek finanszírozásával és engedélyezésével foglalkozik, és amelyik adófizetõként, társasági adó fizetésére kötelezett Hollandiában. Az 1993-as költségvetési évben a bevallott költségei kilenc másik tagállamban alapított vállalatokban való részesedésének finanszírozásával összefüggésben 3,969,339 NLG (1,801,287 EUR) összeget tettek ki. A Bosal igényelte ezen költségek levonását saját profitjából.
A Belastingdienst (Adóhatóság) ellenõre elutasította a levonás engedélyezését. A Gerechtshof te Arnhem, amely elõtt a Bosal megtámadta az elutasítást, jóváhagyta az ellenõr döntését. A Hoge Raad der Nederlanden (Holland Legfelsõbb Bíróság), amelyhez a Bosal fellebbezett, kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, mely szerint ellentétes-e a Közösségi joggal a holland szabályozás.
A Bíróság megállapította, hogy a holland jog által lefektettet korlátozás akadályát képezi leányvállalatok alapításának más tagállamokban, és ezért ellentétes a Közösségi joggal. Az anyavállalatot ezáltal arra ösztönözhetik, hogy tevékenységét ne egy másik tagállamban alapított leányvállalaton keresztül folytassa, mivel normális esetben ezek a leányvállalatok nem termelnek Hollandiában adóköteles profitot.
A holland kormány három érvre támaszkodott, amelyekkel igazolni lehet a kérdéses elõírásokat.
- a nemzeti adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége;
- egy, a területiség elvén alapuló érv. A holland kormány szerint, azon leányvállalatok, amelyek Hollandiában adóköteles nyereséget hoznak, és azok, amelyek nem, nem hasonlíthatók össze;
- a Tagállami adóalap megõrzésének szükségessége.
A Bíróság ezen érveket nem találta meggyõzõnek.
A nemzeti adórend koherenciája megõrzésének szükségességét illetõen a Bíróság rámutat, ahhoz, hogy egy ilyen indokolásból hasznot lehessen húzni, közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia az adókedvezmény engedélyezése és ezen elõny adószedés általi ellensúlyozása között, továbbá mindkettõnek azonos adóhoz kell kapcsolódnia. Ebben az esetben azonban nincs közvetlen összefüggés a Hollandiában alapított anyavállalatok számára történõ adókedvezmény engedélyezése és azon anyavállalatok leányvállalatainak megadóztatása között, amelyeket leányvállalataikkal azonos tagállamban alapítottak. Az anyavállalatok és azok leányvállalatai különálló jogi személyek, mindegyik önállóan adóköteles. Továbbá, azon költségek levonhatóságának korlátozása, amelyeket az anyavállalat leányvállalatokban való tulajdonrészei alapján visel, nincs ellensúlyozva megfelelõ elõnnyel. A nemzeti adórendszer koherenciája ezért nem hozható fel mentségül érvként.
A területiség elvén alapuló érvre vonatkozólag a Bíróság megállapítja, hogy az adóeljárásban meglévõ kérdéses különbség az anyacégekre vonatkozik, aszerint, hogy rendelkeznek-e avagy sem Hollandiában adóköteles nyereséget termelõ leányvállalattal, attól függetlenül, hogy valamennyi anyavállalatot ugyanabban a tagállamban alapították.
A tagállami adóalap megõrzésének szükségességét tekintve a Bíróság leszögezi, hogy az adóbevétel-csökkenés megakadályozásának szükségessége nem olyan érv, amely igazolhatja az alapítás szabadságának korlátozását.
Forrás: curia.eu.int