Lassan 5 év telt el a finnországi Tampereben lezajlott csúcsértekezlet óta, melyen az Európai Unió vezetõi elhatározták, a "szabadság, igazság és biztonság" térségének kialakítását. A holland elnökség alatt úgy tûnik, megfelelõ a helyzet az eddigi fejlõdés felülvizsgálatára, és a bel- és igazságügyi politikát a következõ 5 évben meghatározó program elfogadására.

Az Amnesty International európai irodája már elvégezte saját értékelését. Júniusban közzétett riportjuk fõ kérdése: szabadabb, biztonságosabb, igazságosabb-e az EU a Tamperei Agenda eredményeként?

Az emberi jogok érdekében nyomást gyakorló szervezet a Tamperei Agenda két fõ elemének a bevándorlás-menedékjog kérdését és a büntetõügyekben való igazságszolgáltatási együttmûködést tartotta, és megítélése szerint a helyzet emberi jogi szempontból negatív. A menedékjogról úgy nyilatkozott, hogy a tamperei elhatározás a genfi konvenció minél teljesebb alkalmazása mellett elillant. A biztonság fenntartása melletti elhatározás nem párosult sem hatékony együttmûködéssel, sem alapvetõ garanciákkal. A szabadság, biztonság és igazság térségének elképzelése úgy tûnik, párhuzamos univerzumot képez a menedékjogot igénylõk, illegális bevándorolók, gyanúsítottak és vádlottak által tapasztalt mindennapos valósághoz képest.

Abban, hogy az EU csõdöt mondott jó szándékainak megvalósításában, nagy szerepe volt 2001. szeptember 11-ének. A törvényhozás mozgatórugói között az emberi jogokat az ellenterrorizmus váltotta.

Az európai letartóztatási (elfogató) parancs bevezetésének felgyorsítására született 2001. szeptember 21-én megkötött gyors egyezséget sokan az Európai Igazságügyi Térség irányába tett óriási lépésként jellemzik. Hatása azonban ez idáig csalódást okozó volt, nem utolsósorban azért, mert nem sikerült az eredetileg megígért megfelelõ emberi jogi garanciákkal alátámasztani. A parancsnak 2004. január 1-jén kellett volna életbe lépnie.

Az Amnesty szerint azonban a hazai jogba átültetés sok országban elakadt, a nemzeti parlamentekben, más tagállamok büntetõ igazságszolgáltatási színvonalával szembeni bizalom és az alapvetõ büntetõeljárási garanciák alkalmazásának közös standardja hiányában. Elvileg az elfogató parancs fontos eszköze lehetne a nemzetközi és szervezett bûnözés, emberkereskedelem és terrorizmus elleni harcnak, mely cselekmények nagy fenyegetést jelentenek az emberi jogokra.

Az Amnesty szerint az európai elfogató parancs hatékony alkalmazásához Európa-szerte egységesen magas színvonalat kell kialakítania és fenntartania az Uniónak, hogy valódi és kölcsönös bizalmat teremtsen a független igazságügyi hatóságok között.

Dick Oosting az Amnesty európai irodájának holland vezetõje atekintetben, hogy ki a felelõs az Unió kudarcáért a tamperei remények be nem teljesítéséért, az Európai Parlamentet és Bizottságot nem hibáztatja. Ebbõl következõen a tagállamok és a Miniszterek Tanácsa a hibás.

Az Európai Parlament végzi a monitoring tevékenységet az emberi jogok terén, a Bizottság pedig nemzeti szakértõk hálózatát alakította ki, hogy saját Tagállamuk helyzetérõl készítsenek jelentést. Olivier de Schoutter belga emberi jogi szakértõ szervezésével készült éves jelentések felhívják a figyelmet a Tagállamokban történõ emberi jogi jogsértésekre.

Oosting ismételten megpróbálta rávenni az Uniót, hogy az Amnesty által készített jelentések alapján cselekedjen, sikertelenül. Az egyik ilyen Genfben, az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elõtt elõadott jelentés, Theo van Boven által a kínzásról készített jelentés, mely erõteljesen kritizálta a baszkokkal szembeni spanyol magatartást. A spanyol kormány dühösen reagálva letámadta van Bovent, aki mellett csak Norvégia, Kanada és Új-Zéland delegáltjai álltak ki, míg az EU-tagállamok képviselõi nem szólaltak meg az ügyben.

A Bizottságot eddig a bel- és igazságügyi biztos Antonio Vitorino sarkallta cselekvésre, aki nem folytatja tevékenységét, honfitársa Jose Manuel Barroso Bizottsági elnöki jelöltsége miatt. Vitorino támogatta az Európai Parlament kezdeményezéseit és 2003. októberében kiadott egy közleményt, mely javasolta a Miniszterek Tanácsának az eleddig téli álmot alvó EUSZ. 7. Cikk alkalmazását. Ez cselekvésre hatalmazza fel a Tanácsot, amennyiben az emberi jogi kötelezettségek jelentõs megsértésének nyilvánvaló veszélye áll fenn, vagy annak jelentõs és tartós megsértése történt a tagállam által.

A Miniszterek Tanácsa kilenc hónap elteltével még mindig nem kerített sort a közlemény megtárgyalására. A holland elnökség részére megfogalmazott cselekvési terv, melyet július 1-jén bocsátott ki az Amnesty, nagy jelentõséget tulajdonít a Tanács közleménnyel kapcsolatos döntésének.

Az Amnesty szerint hasonlóan sürgõs az Európai Tanács azon 2003. decemberi döntésének folytatása, miszerint felállítanának egy Európai Emberi Jogi Ügynökséget, bécsi székhellyel. A holland elnökségnek együtt kellene mûködnie a Bizottsággal, egy megfelelõ javaslat elõkészítésében, mely meghatározná az új szerv hatáskörét. Az Amnesty szerint ennek az EU emberi jogi monitoringjára kellene összpontosítania globális szerepvállalás helyett.
Az Amnesty az említett dokumentumban felhívja a figyelmet a romák szisztematikus hátrányos megkülönböztetésére és társadalmi kirekesztésére is, és felszólítja az Uniót ennek leküzdésére irányuló stratégia elfogadására.

Oosting szerint fontos, hogy az új tagállamok, melyek emberi jogi helyzetét szigorú vizsgálatnak vetették alá a csatlakozási tárgyalások során, láthassák, hogy az Unió ugyanolyan elhatározott a legmagasabb színvonal biztosítása tekintetében az eddigi tagállamokkal szemben is.
Az EU története során a holland kormányok mindig is élharcosai voltak az emberi jogok védelmének, kiterjesztésének és a rasszizmus és idegengyûlölet elleni harcnak. Ugyanakkor a közelmúltban ennek ellenhatása volt tapasztalható, amit leginkább a Pim Fortuyn bevándorlás-ellenes politikát folytató mozgalmának választási sikere testesített meg. Eljött az idõ, hogy Jan Peter Balkenende kormánya megmutassa, hogy határozottsága nem ingott meg, és hogy az Unió képes a régi deklarációkba és az új alkotmányba foglalt ideálok megvalósítására.

Forrás: Dick Leonard: Human rights activists look to the Dutch, European Voice 15-21. July 2004.