Bevezetõ
Az Európai Bizottság (továbbiakban Bizottság) határozathozatali hatalma felett az Elsõfokú Bíróság (továbbiakban EFB) teljeskörû, az Európai Bíróság (továbbiakban Bíróság) pedig jogi (on points of law) felülvizsgálatot gyakorol.

A Szerzõdés a Bizottságot hatalmazza fel a versenypolitika kialakítására és a versenyszabályok egységes piac létrejöttét elõsegítõ alkalmazására. A Szerzõdés 81. cikkét a Bizottság alkalmazza, ugyanakkor a Szerzõdés értelmezésére a Bíróság van felhatalmazva (ez alapozza meg a felülvizsgálatot).

A felülvizsgálat alapja
A kérdés az, hogy közigazgatási szerv gazdasági elemzést tartalmazó vagy politikát alakító határozatának vizsgálatakor eltérhet-e attól a bíróság. Eltérhet, amennyiben a bíróság nem csak jogszerûségét vizsgálhatja a döntésnek, hanem fel van hatalmazva saját következtetés levonására.

Az EFB a Szerzõdés 230. cikke alapján, francia a közigazgatási jogi mintára, jogszerûségi felülvizsgálatot végez. Mint minden felülvizsgálatnál, itt is hiányzik az eredeti felek meghallgatása, és inkább a döntés jogszerûsége a tárgya az eljárásnak. Akkor lesz a Bíróság jogosult dönteni, ha nincsenek vagy nem megfelelõek a bizonyítékok, tényhiba, joghiba vagy eljárási jogsértés esetén illetve a 253. Cikk alapján, ha nem megfelelõ az indokolás. A Szerzõdés 229. cikke értelmében azonban a kiszabott bírságok tekintetében érdemi felülvizsgálatot is folytathat.

A felülvizsgálat terjedelme
Az EFB teljeskörû felülvizsgálatra van felhatalmazva, a felek és érintett harmadik személyek kérhetik mind a Bizottság által megállapított tényállás, mind az erre alapozott jogi következtetések kimerítõ felülvizsgálatát. A Bíróság azonban önmérsékletet tanúsított a bizonyítékok és körülmények értékelésének megtámadása esetén (megítélési határ). A felülvizsgálat eltér a 81(1) és 81(3) esetében. Elõbbi esetén a Bíróság szigorú, teljeskörû, anyagi vizsgálatával szemben utóbbi alkalmazása esetén a Bíróság nem szokott beavatkozni.

A Remia és Metropole ügyekben azonban új álláspont merült fel, miszerint a bírói felülvizsgálatot nem aszerint kell megkülönböztetni, hogy melyik bekezdést alkalmazzák, hanem a vizsgálat speciális természetének és az intézményi egyensúlynak a figyelembevételével. Az önkorlátozásnak két oka van: hatalommegosztás és összetett gazdasági elemzés. Elõbbi kérdés a közigazgatási és bírói szervek közti intézményi egyensúly kérdéseként vetõdik fel. A Bizottság a versenypolitika alakításáért és a versenyszabályok betartatásáért felelõs, míg a Bíróság azért, hogy a Szerzõdés értelmezése és alkalmazása során a jogot tiszteletben tartsák. Példának okáért a bírság kiszabására a Bizottság van alkalmas helyzetben. Az EFB nem kívánja ezen a téren (versenypolitika alakítása) bitorolni a Bizottság hatáskörét.

Az Italian Flat Glass ügyben az EFB kimondta, hogy feladata nem piacelemzés végzése, hanem hogy a Bizottsági határozat megállapításainak helyességét igazolja. Nem hozhat a Bizottság rossz határozata helyett saját határozatot.

Az összetett gazdasági elemzés tekintetében figyelembe kell venni, hogy a gazdasági szakértelemmel és a nyomozási hatalommal a Bizottság rendelkezik. Ezen érvet két dolog alapozza meg: 1. a gazdasági kérdésekre nem adhatók egyszerû fekete-fehér válaszok, minek következtében ezen válaszokat nem lehet objektív módon megítélni (az értékítéleten alapszik), 2. az eljárási lehetõségek korlátozottak a meghallgatások és keresztkérdezések terén, ami bonyolult tényállások megállapításához nélkülözhetetlen.

A TUM ügyben ugyanakkor Jacobs fõtanácsnok felhívja a figyelmet rá, hogy az ügy szakmai természete nem lehet feltétlen ok arra, hogy a Bíróság lemondjon Szerzõdésben megállapított kötelességérõl. Kényes egyensúly van a Bíróság jogszerûségért való felelõssége és a Bizottság hatásköre között.

Margin of appreciation és discretion
Már a Consten ügyben elismerte a Bíróság, hogy felülvizsgálata korlátozott, amennyiben az ügy összetett gazdasági elemzést igényel. Ilyen ügyekben a Bizottságnak mérlegelési jogköre van a gazdasági bizonyítékok bonyolult értékelésére.

Az ún. margin of appreciation (megítélési határ) biztosítja, hogy amennyiben a Bizottság határozata kellõen indokolt, bizonyítékok által alátámasztott és nyilvánvaló hibáktól mentes az EFB tartózkodik a döntés megkérdõjelezésétõl. Ebben az esetben pusztán az eljárási igazságosságot vizsgálja.

A diszkrecionális jogkör (discretion) más, mint a megítélési határ. Elõbbi azt jelenti, hogy valakinek arra van lehetõsége, hogy döntése kritériumait, feltételeit anélkül határozhassa meg, hogy etekintetben valamilyen szabálynak kellene megfelelnie. Egyik példa erre, mikor a DG COMP fõigazgatója kijelöli a dawn raidet végrehajtó tisztviselõket. Se abban nincs megkötve a keze, hogy konkrétan kit válasszon, se abban, hogy milyen feltételek alapján döntsön. Másik példa rá, amikor a Bizottság a 81(3) alapozva gyakran úgy állapít meg egyéni mentességet, hogy az ott lefektetett feltételeken túli (nem versenyjogi) tényezõkre is figyelemmel van. A Bíróság vonakodik ilyen döntések felülvizsgálatára, azzal az indokkal, hogy azokban gyakran összemérhetetlen dolgok között mérlegelnek és azok különben is a versenypolitika alakítása körébe tartoznak. Tehát a diszkrecionális jogkör a felülvizsgálat lehetõségét korlátozza. A megítélési határ vagy értékelési hatalom a mérlegelési jogot takarja, mely eltekintve a Bíróság önmérsékletétõl nem érinti a felülvizsgálat terjedelmét. Tehát ha a Bizottság egy lefektetett feltételt rosszul alkalmaz, helye van a felülvizsgálatnak, mikor egy nem megadott feltételt alkalmaz, akkor azonban a felülvizsgálat korlátozott.

A 81(1) alkalmazása
A Bayer ügyben a Bizottság tévesen értelmezte a 81(1) alatti megállapodás fogalmát, ezért határozatát az EFB megsemmisítette. Egy megállapodás akkor esik tilalom alá, ha célja a verseny korlátozása. Ilyenkor nem a megállapodás hatását kell bizonyítani, hanem hogy a felek ténylegesen ilyen céllal állapodtak meg. Ezen ügyekben az EFB szigorú vizsgálatnak veti alá a megállapított tényállást.

A szakértõi vélemények megrendelése is ezt segíti elõ, amit a Wood Pulp II. ügy példáz legjobban, ahol a Bíróság annak ellenére utasította el a Bizottság tényállását - 2 szakértõi véleményre alapozva -, hogy az ügy bonyolult ténymegállapítást és gazdasági értékelést tartalmazott.

Ha azonban a felek célja nem a verseny korlátozása volt, akkor a megállapodás ilyen hatását kell bizonyítani, ami összetett gazdasági elemzést igényel és ahol a Bíróság megintcsak korlátozott felülvizsgálatot végez.

A Remia ügy tárgya egy szerzõdési kikötés volt, ami az üzlet eladóját korlátozta a vevõvel szembeni versenyzésben. A felek szerint a kikötött 10 év nem eltúlzottan hosszú, míg a Bizottság álláspontja az volt, hogy 4 év elegendõ a vevõnek új márkajelzés bevezetésére, a jóhírnevének kialakítására. A kérdést csak gazdasági kontextusba helyezve lehet megválaszolni, amit nehezít, hogy a kikötés csak egy meghatározott ésszerû idõtartamon túl válik versenykorlátozóvá. A Bíróság kimondta, hogy mindennek megállapításához összetett gazdasági elemzésre van szükség, mely a Bizottság (szubjektív) értékítéletén alapul és melynek felülvizsgálatától a Bíróságnak tartózkodnia kell.

A BAT ügy tárgya az volt, hogy a Philip Morris egyik versenytársában a Rothmansben szerzett kisebbségi részesedést. A kérdés az volt, hogy versenykorlátozó-e a Philip Morris döntõ befolyása versenytársa magatartására. A Bíróság kimondta, hogy kényes egyensúly van a cégek befektetési szabadsága és a versenytárs ellenõrzésének korlátozása között.

A Tractors ügyben a Bizottság arra kötelezte a UK Agricultural Tractors Associationt, hogy az eladási adatokat szerzõdési területenként 10 traktorra csoportosítsa, nehogy azok átadása sértse a versenyt. A felhalmozás elõírására azért volt szükség, hogy ne lehessen azonosítani a gyártót az adatokból, ezáltal akadályozva meg, hogy a UK ATA tagjai koordinálják a gyártást. A Bizottság döntését mind az EFB , mind a Bíróság helybenhagyta, fõleg arra tekintettel, hogy a felhalmozás mértékének meghatározása a Bizottság értékítéletén alapszik. A Wouters ügyben egy holland bíróság terjesztette fel elõzetes döntésre a kérdést, hogy összeegyeztethetõ-e a 81. cikkel az a szakmai szabály, mely kizárja az ügyvédek és könyvelõk szakmaközi társulásait. A Bíróság szerint ezt a korlátozás a jogi szakma megfelelõ gyakorlásához fûzõdõ közérdek támasztja alá. A közérdekû célok megvalósításának szükségessége szintén összetett elemzést igényel. A Trans-Atlantic Agreement ügyben az EFB rámutatott annak fontosságára, hogy a korlátozott felülvizsgálat gyakorlata nem elõzetes döntéshozatali eljárás keretében alakult ki, ahol a Bíróság csak a jogot értelmezi, annak alkalmazása pedig a nemzeti bíróság feladata.

A 81(3) alkalmazása
A 81(3) alkalmazása során a mentesség feltételeinek mérlegelésére a Bizottság a Consten ügy óta széles mozgásteret élvezett. A teher a feleken van, hogy bizonyítsák egy rendelkezés Bizottság általi téves alkalmazását. Kevés ilyen döntést változtatottak meg: a Transocean Marine Paint Association ügyben a Bíróság eljárási hiba miatt, az EFB a Eurotunnel ügyben téves jogi következtetés miatt, a Kali und Salz ügyben kellõ indokolás hiánya miatt, a European Night Services (ENS) ügyben pedig a mentesség feltételeinek nem megfelelõ megállapítása miatt.

Utóbbi ügyben az EFB az indokolás hiányának fontosságára is rámutatott, mikor kimondta: gondos elemzés felmutatása nélkül maga sem tudja felülvizsgálati hatalmát gyakorolni (nincs mit, mi alapján felülvizsgálni).

Két példa van arra, hogy a Bíróságnál a 81(3) kapcsán is szélesebb felülvizsgálat kezd kialakulni és lehet sikeresen támadni ezzel kapcsolatos döntést.

A Publishers' Association ügyben mind a Bizottság, mind az EFB versenykorlátozónak találta a Net Book Agreementet, ami a könyvek Egyesült Királyságbeli viszonteladási árát rögzítette. Fellebbezés folytán azonban a Bíróság ellenkezõ döntést hozott, azzal indokolva, hogy az EFB nem vizsgálta az elõírás elengedhetetlenségét és nem adott magyarázatott miért nem tartotta relevánsnak a UK Restrictive Practices Court ítéletét, mely szerint a korlátozás közérdeket szolgált.

A Metropole ügyekben egy francia televíziós csatorna a European Broadcasting Union (EBU) nevû joint venture egyéni mentességét támadta meg. Elõbb azért, mert a Bizottság nem végezte el annak vizsgálatát a mentesség megadásával kapcsolatban, hogy az EBU tagfelvételi szabályai kellõen objektívek és meghatározottak ahhoz, hogy diszkriminációmentesen lehessen azokat alkalmazni a leendõ tagokra . Majd azért, mert véleménye szerint a Bizottság tévedett atekintetben, hogy az EBU sportesemény-közvetítési jogainak továbbengedélyezése által nem zárja ki teljesen a versenyt, mivel a továbbengedélyezés megszerzésének lehetõsége korlátozott volt .

A 81(1) és a 81(3) alkalmazása közötti hasonlóság
A 81(1) és a 81(3) megítélése közti hasonlóságot példázza a TPS ügy , melyben a Bizottság azon döntését támadták, mely 3 évre korlátozta az egyéni mentességet. Az EFB kimondta, hogy a versenykizáró kikötés hosszának és az egyéni mentesség hosszának meghatározása hasonló elemzésen alapul. Mindkettõ a Bizottság értékítéletétõl függ, ezért a Bíróság önmérsékletet tanúsít.

Szintén hasonló a 81(1) alatti mellékesség és a 81(3) alatti elengedhetetlenség megítélése. Mindkettõnél a korlátozást alátámasztó érdekeket kell mérlegelni az arányosság szempontjából. A két fogalom ugyanakkor nem szinonim, mivel egy korlátozás lehet, hogy nem mellékes, mégis elengedhetetlen. Elõbbi azt jelenti, hogy a korlátozás szükséges a megállapodás létrejöttéhez, utóbbi pedig, hogy az adott tevékenységet nem lehet hatékonyabban végezni korlátozás nélkül. Az elengedhetetlenségnél hatásvizsgálatot is le kell folytatni.

A modernizáció
Az 1/2003. rendelet érzékenyen érinti különösen a 81(3) alkalmazását. A Bizottságnak hatáskörét meg kell osztania a nemzeti hatóságokkal és bíróságokkal. Lehetséges, hogy ez megszünteti a 81(3) versenypolitika formálására felhasználását és az pusztán védelmi klauzulaként fog funkcionálni. Ez megszüntetheti a Bizottság alkalmazás tekintetében élvezett diszkrecionalitását. A Bizottság a továbbiakban csak akkor hivatkozhat e cikk alkalmazáskor a Szerzõdés egyéb céljaira, ha azok besorolhatók a tényleges kivételek alá. Elképzelhetõ, hogy ez viszont ütközni fog a Bíróság teleologikus értelmezésével, amit a Szerzõdés 3(1)(g) pontra alapoz. Még kérdéses, hogy a felek képesek lesznek-e a nemzeti hatóságok elõtt hivatkozni a gazdasági hatékonyság növelésére, az ipari szerkezetváltás segítésére vagy a foglalkoztatottság emelkedésére.

A változások a Bíróság gyakorlatát két szempontból érintik: 1. a Bizottság diszkrecionális jogkörének megszûnése, beszûkülése a felülvizsgálat kiszélesedését eredményezi, 2. a 81. cikk közvetlen hatályával a nemzeti bíróságok a nemzeti hatóságok határozatai esetében teljeskörû felülvizsgálatot végezhetnek. Ezáltal eltérõ döntések születhetnek az eltérõ nemzeti eljárásjogok függvényében, azonban a nemzeti bíróságok a Bírósághoz fordulhatnának az egységes alkalmazás érdekében (az még kérdéses hogy mindezt elõzetes döntéshozatal útján tehetik-e meg).

Forrás: David Bailey - Scope of judicial review under article 81 EC, Common Market Law Review 2004/2.