1999-ben, Tamperében az Európai Tanács végkövetkeztetésében kimondta, hogy az akadálymentes polgári jogi eljárás érdekében tanulmányt kell készíteni a tagállamok polgári anyagi jogának közelítésérõl. Ennek az elõzménye volt, hogy a Lando-bizottság kidolgozta az Európai Szerzõdési Jog Alapelveit , az Európai Parlament pedig már évek óta sürgeti egy Európai Polgári Törvénykönyv kezdeményezését. Az Európai Bizottság ugyanakkor 2003-as Akciótervében többet nyújt, mint a kívánt tanulmány. 3 javaslatot tesz. Egyrészt egy közös keretajánlás létrehozására, másrészt Uniós standard ÁSZF kifejlesztésére, harmadrészt egy átfogó (multiszektorális alkalmazású), választható jogi eszköz kialakítására amennyiben szükséges.

A nemzeti kártérítési anyagi jogot már ma is számos irányelv befolyásolja. Ezekkel kapcsolatban olyan problémák merültek fel, mint az egymással ellentétes Közösségi aktusok, a párhuzamos alkalmazás problémája vagy a fogalmak nem egységes használata. Bizonyos határt átlépõ ügyleteknél az olyan kérdések, mint a szerzõdéskötés, teljesítés vagy képviselet eltérõ tagállami szabályozása rendkívüli költségnövekedéshez vezethetnek. Mivel a belsõ piac forgalma szerzõdéseken alapul, ezért egyrészt szerzõdésjogi eszközökre, másrészt ezek Közösségi változatára van szükség. A szerzõdési jogban a nemzeti jelleg háttérbe szorul, mivel elsõsorban gazdasági célokat szolgál.

A közös keretajánlás elsõsorban a szerzõdési jogot érintõ Közösségi elõírások koherens alakítását szolgálná, nem bírna kötelezõ erõvel, inkább csak minta lenne. Kialakításakor egyrészt tekintettel kell lenni a tagállamok jogi tradícióira, másrészt be kell vonni olyan gyakorlati szakembereket is, mint a fogyasztóvédõk, ügyvédek vagy bírák. A tagállamok részvétele mind a Miniszterek Tanácsában, mind az Európai Parlamentben biztosítható és nem csak az indokolja, hogy a születendõ elõírások hatással lesznek a nemzeti jogrendre illetve, hogy a hatásköröket meg kell óvni, hanem azért is szükség van rá, hogy késõbb valóban kifejthesse egységesítõ hatását. Nem szükséges, de hasznos lenne, ha a tagállamok politikusai kötnék magukat az elõírásokhoz a nemzeti jogalkotás során. Számos területen elképzelhetõ a szabályozás, így olyan a fogyasztóvédelmi irányelvekben ki nem bontott kérdések esetében, mint a formai elõírások részletezése, a szerzõdés létrejöttének egységes szabályozása, az információs kötelezettség egységes katalógusa vagy megszegésének szankciója. A visszavonási jog klasszikus fogyasztóvédelmi eszközének alkalmazása és alkalmazási területe még kérdéses, de a Bizottság által megjelölt adásvételen és szolgáltatási szerzõdésen túl a biztosítási társaságok is igényüket fejezték ki. Fontos, hogy túl kell lépni az alapelveken illetve generálklauzulákon és konkrét megoldási mintákat kell adni tipikus problémákra, továbbá megfelelõ szabályozási mélységet kell elérni.

Az Uniós standard ÁSZF nyilvánosságát egy website-on keresztül valósítanák meg, ugyanakkor a website-on található szerzõdési feltételek csak a felek kifejezett döntése alapján kerülhetnének alkalmazásra.

Az átfogó, választható jogi eszköz inkább modell-szabályként funkcionálna, ugyanakkor még nem született döntés, hogy opt-in vagy opt-out típusú minta legyen. Elõbbi esetén az alkalmazást, utóbbi esetén az eltérést kell kifejezetten feltüntetni. Ez áll legközelebb az Európai Ptk. elképzeléshez, mivel azonban csak választható ugyanúgy növeli az ügyleti költségeket. Elõnye az, hogy egyik fél sem járatosabb szabályaiban, mint a másik, amint az a nemzeti jogok kikötésénél lenni szokott.

Mivel a Konvent nem fogadta el meghatározott polgári jogi területek harmonizációs jogalapját, a szabályozás továbbra is az EKSZ 95. cikkére és az Európai Bíróság dohányreklám ítéletére támaszkodhat. A szabályozás nélkülözhetetlen tartalma kell, hogy legyen a szerzõdési szabadság deklarálása, ami az opt in megoldás felé billentené a mérleget. Azonban egy ilyen döntés azt eredményezné, hogy nem csak a határt átlépõ ügyletek esetén lehetne kikötni a szabályok alkalmazását; továbbá a fogyasztóvédelem illetve jelenlegi szintjének fenntartása.

Az Európai Bizottság a fokozatos kialakítás elvét rendeli alkalmazni, tehát a szabályozás meghatározott kutatási megbízásokra és az attól független tudományos kutatásra épül. Nem csak az érintettek intézményesített bevonására van szükség, hanem Európa nagy jogrendszereinek képviseletére is. Fontosságát a kérdésnek az adja, hogy megvalósulásával az irányelvek mellett egy párhuzamos modell-jog is kialakulna. Mindehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai akarat.

Az 1. kutatási eredmények 2007-re várhatók. Mivel az Európai Bizottságnak a kérdésben beszámolási kötelezettsége van, a kérdés nem fog veszíteni aktualitásából, minek következtében reális esély van az európai szerzõdési jog kialakulására.

Forrás: Brigitte Zypries: Der "Aktionplan für ein kohärentes europäisches Vertragsrecht" der Kommission - oder: Was ist zu tun im Europäischen Vertragsrecht?, Zeitschrift für Europäisches Privatrecht 2004/2