A kártérítési jog az egész magánjog szíve. Itt vannak lefektetve a szabad és piacorientált gazdaság jogi alapjai. Például a magánautonómia pacta sunt servanda okozott kárért való felelõsség elve. Ezért nagyon jelentõs kérdés hogy milyen következményekkel járna egy egységes kártérítési jog kidolgozása. Egyrészt ennek egy kódexben való összefoglalása fontos politikai jel, az európai együttmûködés felé tett olyan meghatározó lépés mely az euró bevezetéséhez hasonlítható. Másrészt súlyos beavatkozás az érvényes nemzeti jogrendbe mely akár a jogbiztonság elvesztését is eredményezheti. Magas csatlakozási költségeket okozhat és megzavarhatja a nemzeti jogi identitást.

Németországban bevezettek kártérítési jogi reformot vezettek be mely nagyban átalakította a nemzeti jogterületet. Sokan úgy gondolták hogy az új német rendszer egy Európai kártérítési jog elõfutára lehet. Ma már látszik hogy ez a törvény túl komplikált és absztrakt ahhoz hogy nemzetközi szintre átültethetõ legyen. Számos a gyakorlat szempontjából fontos kérdésben teljes a jogbizonytalanság és az új törvény a praktikum területén még nem gyökerezett meg. Az Európai Bizottság 2003. február 12-én egy az Európai szerzõdési jogról szóló tervezetet terjesztett elõ, mely a 2001. júliusában megkezdett nyílt európai szerzõdésjogról szóló vitafolyamat eredménye volt.

A joganyag megfelelõ minõségét és összefogottságát egységes referenciakeret megalkotásával valamint az Európa-szerte elismert standard szerzõdési klauzulák kidolgozásával próbálják elérni. Ez a tervezet a legfontosabb kérdésekben nem eléggé határozott, nyitva hagy olyan kérdéseket mint az opt-in és opt -out rendszer közötti választás, vagy hogy a várható szabályozás csak a "határokat átlépõ" szerzõdéseknél lesz-e használható.

A vélemények megoszlanak egy Európai Polgári Törvénykönyv megalkotását illetõen. Herbert Kronke a kérdést egyértelmû nemmel válaszolja meg de általánosságban elmondható hogy az érintettek hozzáállása pozitív. Egyetértenek abban is hogy a részletesebb vita mindenképpen indokolt. Ennek megfelelõen a joganyag kidolgozása tovább folyik. Christian von Bar további teendõket így foglalta össze: meg kell alkotni a várható ellenállás megfontolásával és jogforrási zavar okozása nélkül egy átmeneti lépcsõzetes tervet, melynek végén egy kifejezõ és tartalmilag is meggyõzõ szöveget kapunk.

A gazdasági szakemberek nem osztják ezt a lelkesedést hiszen õk fenntartással fogadják az Európai Ptk. gondolatát. A probléma gyökere a magánautonómia kérdésében áll hiszen 2 évtizeddel a kényszerûségbõl bevezetett fogyasztóvédelmi rendelkezések után ez ismét korlátozná a szerzõdési szabadságot. Akkor lesz esélye a sikerre ha a szabad piacgazdaság központi gondolatát szem elõtt tartja. Fontos elvárás még hogy a joganyagot alakító munkacsoport a különbözõ nemzeti kártérítési jogok összehasonlítására és összeegyezetésére is koncentráljon.

Nem szabad úgy járnia mint a hírhedt 2000. június 29-én elfogadott antidiszkriminációs határozat mellyel mélyen és átgondolatlanul nyúltak bele a magánautonómiába. Az Európai magánjog szabályozásánál a magánautonómiát kell a középpontba helyezni. Figyelemmel kell lenni arra hogy a szerzõdési szabadság a piacorientált magánjog központi építõköve. Ezért az ezt korlátozó szabályoknak meggyõzõ legitimitást kell kapniuk.

A német kártérítési jogreform megmutatta azt is hogy nem minden az elvi alapokon múlik hanem fontos ezek átültetése használható szövegbe melybõl a gyakorlat biztos eredményeket tud levonni.

Meghatározó probléma hogy a különbözõ országokban a joggyakorlat a joganyag eltérései miatt nagyon változatos. Jól látszik a német és francia jogalkalmazás összehasonlításakor. A Cour de Cassation ítéletei rendkívül rövidek ellentétben a BGH döntéseivel melyek akár több oldalra is duzzadhatnak. A CDC döntései ritkán jelennek meg kötetekben míg a BGH rendszeresen összesíti azokat.

Ha nem sikerül a különbségeket meghatározni és a szempontok közelítését megoldani akkor azzal kell számolnunk hogy az egységes szöveg a különbözõ tagállamokban egyedi problémákat hív életre melyek csak eseti megoldásokkal kezelhetõk.

Az egységes kártérítési jog kifejlesztésénél szükséges követelmény még hogy a joganyagért felelõs munkacsoportokban szakértõket vegyenek fel a kutatási eredményeket gyakorlati példák alapján értékeljék és a gyakorló jogászok véleményét meghallgassák.

A legnagyobb probléma a gyakorlatban a nyelv kérdése. Németországban sok jogász hajlamos az egyszerûség miatt az angol nyelvet kikerülni. Ezzel ellentétben a nagyvállalatoknál tendencia hogy a német felek között kötött szerzõdésekben a német jogi kifejezések angol nyelven jelennek meg, melyek értelmezési problémákat vethetnek fel. Ezért érthetõ hogy az egységes joganyagról szóló vita miért vezet mindig az "angol" kérdéshez. Ezen szempontok alapján elkészített egységes joganyag a különbözõ tagországok jogászai és bírói segítségével könnyen és pontosan megfogalmazható.

Forrás: Barbara Dauner-Lieb: Auf dem Weg zu einem europäischen Schuldrecht, Neue Juristische Wochenschrift 2004/20