I. Tokaj kontra Tocai
Magyarországot, vagy magyar érdekeltséget eddig aligha lehetett az Európai Bíróság (továbbiakban Bíróság) törzsvendégeként jellemezni. Mindazonáltal (fõleg) az uniós csatlakozásunk óta mi is megjelentünk a Közösség legmagasabb szintû bírói plénumán. Igaz, jelenleg egyetlen lezárt ügy van, melyben érdemileg érintettek voltunk. Ez a C-347/03. számú eset, azaz az ún. Tokaj-ügy, melyben 2005. május 12-én született meg a Bíróság ítélete.

Az ügy egy elõzetes döntéshozatali kérelem útján került a Bíróság elé, melyet a Lazio Tartomány Közigazgatási Bírósága terjesztett elõ. Az elõtte folyó perben a Friuli-Venezia Giulia autonóm tartomány, valamint a tartományi területfejlesztési hivatal szerepeltek felperesként. Kereseti kérelmükben egy olyan nemzeti törvény rendelkezéseit sérelmezték, mely tartalma az Európai Közösség - és így az olasz kormány - által nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettség arra nézve, hogy 2007. március 31. utáni idõszakra megtiltja a "Tocai friulano" és a "Tocai italico" szõlõfajta megnevezések feltûntetését az ilyen alapanyagokból készült borokra vonatkozóan azok csomagolásának címkéin, a magyar "Tokaj" földrajzi megjelölésre tekintettel. Ezen kötelezettség a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelmérõl és ellenõrzésérõl szóló megállapodásból származik. A megállapodás keretében a szerzõdõ felek többek között kinyilvánították, hogy a bortermékek esetében a "Tokaj" megnevezés egy meghatározott magyarországi termõhelyen termelt borokat illeti, melyre tekintettel az igencsak hasonló hangzású "Tocai" megnevezésû, de Olaszországban termelt borok ilyen néven való piacra bocsátásának lehetõsége a fent említett idõ után megszûnik. Ezen rendelkezés átvétele a nemzeti jogszabályba váltotta ki az ügy olasz résztvevõinek ellenszenvét.

A felháborodott itáliaiak mindenáron meg akarták akadályozni, hogy egy ilyen "veszteséget" kelljen elszenvedniük, ezért a biztonság kedvéért nyolc kérdést terjesztett a lazioi bíróság a luxemburgi testület elé. Azonban ezen kérdések közül legalább három - de inkább négy - olyan "problémákra" irányult, melyre minden olyan ember azonnal tudja a választ, aki kicsit is járatos a nemzetközi jogban. Nem véletlen, hogy mind Jacobs fõtanácsnok, mind pedig a Bíróság egyértelmûen utasította el az összes feltevést. Elég talán csak azt említenem, hogy az egyik kérdés arra irányult, hogy hiába van ugyan megnevezve az elsõ bekezdések között a jogalap, mely a Közösséget felhatalmazza a szerzõdés megkötésére, nem-e inkább a preambulumban megemlített jogforrásra való hivatkozást kell kizárólag figyelembe venni (mivel akkor véleményük szerint az egész Bormegállapodás érvénytelen). De hasonló jártasságról tanúskodik azon kérdés is, mely szerint a Bormegállapodás mellékletében felsorolt Levélváltás tartalma - melyre maga a megállapodás is hivatkozik - részét képezi-e a megállapodásnak. A kérdést feltevõ olasz bíróság valószínûleg nem olvasta a szerzõdések jogáról szóló 1969-es bécsi egyezményt.

Az ügy lényege, hogy az olasz fél "elfelejtette", hogy a "Tocai friulano/italico" egy szõlõfajtát, míg a "Tokaj" egy meghatározott termõhelyet jelöl, ahogy azt több Közösségi rendelet is alátámasztja. Minden további elsõ pillantásra logikusnak tûnõ érvük abban a pillanatban oszlik szét, mihelyst ezt az igen is sarkalatos megkülönböztetést helyesen alkalmazzuk. Egyértelmû ugyanis, hogy a szõlõfajta elnevezése önmagában nem (feltétlenül) határozza meg azt a konkrét helyet, ahol az termelhetõ, míg a földrajzi megjelölés - mint az akkori és jelenlegi Közösségi normák szerint is nagyobb védelemben részesített megjelölés - csak az adott területen termõ tõkérõl származó szõlõkre vonatkozik, tehát egy jóval szûkebb körû. Ennélfogva a magyarországi borvidékrõl származó borok élvezhetik a Közösség idevonatkozó rendeleteinek védelmét. Ez természetesen érzékenyen érintheti az olasz termelõket, de hozzá kell tenni, hogy egyszer már átestek egy névváltoztatáson, ugyanis a "Tocai italico" megnevezés a saját bevallásuk szerint már nem használatos.

Érdekesebb felvetés volt a tulajdonjog, mint alapvetõ jog korlátozásával kapcsolatos kérdés. Az olaszok azt sérelmezték, hogy az általuk termelt bor hagyományos elnevezésének 2007-tõl esedékes továbbhasználati tilalma a tulajdonjoguk korlátozásaként jelenik meg - véleményük szerint megfelelõ indok nélkül. Az Európai Bíróság - hivatkozva az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára is - kifejtette, hogy a korlátozás sértheti ugyan a tulajdonjogot, de a sérelem a közös agrárpolitika részét képezõ borszabályozásból - ideértve a Bormegállapodást is - ered és indokolt, mivel a "Közösség által elérni kívánt közérdekû céloknak" megfelel és nem jelent se aránytalan, se elviselhetetlen beavatkozást, az jogszerû és ésszerû. A korlátozás célja egyrészt a fogyasztók pontos információkhoz juttatása anélkül, hogy az megtévesztõ lenne, másrészt a meghatározott helyen termelt bor termelõinek védelme azáltal, hogy a megakadályozza a munkájukkal elért termékükre jellemzõ minõség, hírnév mások általi jogosulatlan használatát. A korlátozás azért nem jelent elviselhetetlen és aránytalan terhet, mivel nem a kérdéses szõlõfajtából származó bor elõállítását, hanem a szõlõfajta nevének feltûntetését tiltja a borosüvegek címkéin, ráadásul több olyan elnevezés is használatos, melyek helyettesíthetik a tilalmazott elnevezést (pl. trebbianello), valamint a 2007-ig elõállított borok még eredeti nevükön értékesíthetõek. A 13 éves átmeneti idõszak pedig kellõképpen hosszú.

Az Európai Bíróság már régebben is hozott hasonló határozatot, aholis a "méthode champenoise" megnevezés használatát tiltotta meg azon bortermelõkre vonatkozóan, akik feldolgozási eljárása nem felelt meg a "champagne" megnevezésre jogosultakra vonatkozó elõírásoknak.

Összességében tehát az mondható el, hogy ez többnyire ügyetlen próbálkozás az olaszok részérõl és a Bíróság kivetnivalót nem hagyva maga után hozta meg az egyedüli helyes döntést.

II. Az úttörõk
A másik lezárt "ügyünket" szinte csak margószélen érdemes említeni. A C-304/02. számú ügyben (Bizottság kontra Franciaroszág) a Bíróság elmarasztalta a franciákat, mivel azok nem tettek eleget bizonyos ellenõrzési kötelezettségeinek a Közösség halászati elõírásait megszegve. A magyar részvétel arra korlátozódott, hogy csatlakozott másik 12 államhoz (4 ellenében) a kérdésben, hogy a kényszerítõ bírság és az átalányösszegû bírság együttesen nem alkalmazható. A Bíróság ezt elutasította, mondván, a kényszerítõ bírság egyfajta ösztönzõ eszköz a kötelezettségszegés megszûntetésére vonatkozóan, míg az átalányösszegû bírság szankció jellegû.

Jelenleg három olyan ügy van folyamatban elõzetes döntéshozatali státuszban az Európai Bíróság elõtt, melyeket magyar bíróságok nyújtottak be. Az egyik Vajnai Atilla, munkáspárti alelnök ominózus esete az ötágú vörös csillaggal, mellyel az ügyészség szerint kimerítette a Btk. 269/B §. (1)-t. Az ügyet a magyar kormány hivatalos álláspontjával ellentétben - az ügy nemzeti hatáskörbe tartozik, az Európai Bíróságnak nincs hatásköre jelen esetben - a Fõvárosi Bíróság az Európai Bíróság segítségével kívánja megoldani, segítségét kérve abban, hogy a hivatkozott Btk. rendelkezés nem ellentétes-e a Közösség alapvetõ szabadságjogokkal kapcsolatos rendelkezéseivel (sérti-e diszkrimináció tilalmát az, ha valaki a belsõ jogban rögzített tilalmakba ütközõ módon ad hangot politikai véleményének) . Az Európai Unió egyetlen államában sem tiltott - Magyarországon kívül - a vörös csillag használata.

A Szombathelyi Városi Bíróság az Ynos Kft. kontra Varga János ügyben kérte a luxemburgi bíróság segítségét abban, hogy kötheti-e a Közösségi jogi norma által jogosítani vagy kötelezni kívánt személyeket a Közösségi jog a csatlakozást megelõzõ ténykedéseik tekintetében, amennyiben a vonatkozó nemzeti jogszabály az érintett Közösségi jogi elõírást kívánta átültetni. Varga János szerint az ingatlanközvetítési szerzõdés egyik mondata, miszerint a megbízottat akkor is megilleti a közvetítési díj, ha a megbízott által közvetített ügyfél a megbízó ingatlanára legalább a közvetítési megbízásban feltüntetett eladási vagy bérleti árra írásos ajánlatot tesz, de azt a megbízó elutasítaná, tisztességtelen feltételt tartalmaz. A Ptk. szerint tisztességtelen az általános szerzõdési feltétel, illetve a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés kikötése, ha a jóhiszemûség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. A törvény szerint a szerzõdés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerzõdés csak akkor dõl meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.

Antonio Tizzano fõtanácsnok indítványa szerint bár az elõterjesztett kérdések megválaszolására az Európai Bíróságnak nincs hatásköre, a Bíróság, amennyiben magát hatáskörrel rendelkezõnek nyilvánítja, az alábbi módon hozza meg a döntést: 1. A fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló irányelvvel összeegyeztethetetlen egy olyan nemzeti jogszabály, amely szerint valamely tisztességtelen feltételt akkor lehet a fogyasztóra nézve érvénytelennek minõsíteni, ha a fogyasztó azt kifejezetten megtámadta. 2. A fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló irányelvvel összeegyeztethetetlen egy olyan nemzeti jogszabály, mint az a magyar rendelkezés, amely elõírja, hogy valamely tisztességtelen feltétel jelenléte esetében a szerzõdés többi része csak akkor marad érvényes, ha a felek azt az említett kikötés nélkül is megkötötték volna.

Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az iparûzési adóval kapcsolatban azzal a kéréssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a tagállamokban csak egy fajta forgalmi típusú adó tartható-e fenn, illetve, amennyiben két vagy több forgalmi adó típusú adót tartanak fenn egy tagállamban, az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen - a csatlakozást megelõzõ idõszakra - visszamenõleges hatállyal történõ adómegállapítás ellentétes-e a vonatkozó Közösségi szabályozással?

Mindenféleképpen meg kell említeni a Sfakianakis S.A. kontra Görög Köztársaság (Suzuki) egyesített ügyekben való elõzetes döntéshozatali eljárást, melyet ugyan nem magyar, hanem görög bíróság terjesztett elõ, de szervesen kapcsolódik Magyarországhoz, mivel az esztergomi üzemben gyártott és Görögországba exportált Suzuki gépjármûvek regisztrációs adójával kapcsolatos. Egyes gépjármûvekre vonatkozóan a magyar vámhatóság kiállította a kedvezményes származást igazoló EUR1 szállítási bizonyítványt, majd utólagos felülvizsgálat során megállapította, hogy egyes gépkocsik esetében ez a bizonyítvány helytelenül lett kiállítva. A görög vámhatóság minden olyan esetben, ahol a magyar vámhatóság megállapítása szerint az EUR1 szállítási bizonyítványok tévesen lettek kiállítva kiszabta a fizetendõ vámot, adót és emellett bírság megfizetésére kötelezte a Suzuki gépjármûvek görögországi importõrét, a Sfakianakis S.A-t. Ezt követõen született meg a magyar bíróság ítélete a kérdéses bizonyítványok ügyében, melyben a vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, amelynek során végül a magyar vámhatóság megállapította, hogy e gépjármûvek tekintetében az eredetileg kiadott EUR1 bizonyítványok helyesek voltak, ami alapján e gépjármûvek a Társulási megállapodás értelmében mentesülhetnének a vámok alól, amely tényrõl a magyar vámhatóság értesítette a görög hatóságokat. Ennek megfelelõen a Sfakianakis S.A. megtámadta a görög bíróság elõtt a vámok, adó, és bírság kiszabásáról rendelkezõ görög vámhatósági határozatot. A görög bíróság ebben az ügyben tette fel az elõzetes döntéshozatali eljárásra utalt kérdéseket., amelyek lényegében annak értelmezésére irányulnak, hogy a Társulási megállapodásban foglalt, a származási szabályok alkalmazásával összefüggõen elõírt, a tagállamok és a magyar vámhatóságok közötti együttmûködési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések értelmében köteles volt-e a görög vámhatóság - azután, hogy a kérdéses határozatok bíróság elõtti megtámadásáról értesült - bevárni a magyar bíróság döntését, illetve miután annak következtében bebizonyosodott, hogy az eredetileg kiállított EUR1. bizonyítványok helyesek, kötelezhetõ-e a beszedett vámok, adó, és bírság visszafizetésére.

Tehát lassacskán kezdünk mi is megjelenni a luxemburgi bíróság elõtt - szeptemberig bezárólag az újonnan csatlakozó országok közül csak mi kezdeményeztünk elõzetes döntéshozatali eljárást -, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egyelõre még várat magára az elsõ olyan ügy, melyben az egyik oldalon valamely közösségi szerv, másik oldalon a magyar kormány áll.

Forrás: http://www.curia.eu.int