XIII. sz-i magyarországi művészet

Magyarországi művészet a XIII. században

Magyarországi keresztény művészetről, leginkább az államalapítás után beszélhetünk. Tény és való azonban, hogy a keresztény vallás már korábban, Géza fejedelem idejében is teret hódított magának sőt valószínű, hogy egyes népcsoportjainknál már korábban is.

Az itt talált avar, és morva leletek tanúsága szerint az őslakosság egy része már korábban áttért az új hitre, ez nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amelyet Nyugat –Európában egyetemesen Karoling kornak, vagy Karoling reneszánsznak nevezünk. Magyar templomok közül ebből az időből egy sem maradt fenn, annak ellenére, hogy a honfoglalók első hulláma talán már ekkor megérkezett, csupán korábbról tudjuk, hogy létezett a mai Zalavár melletti kolostor, és templom. Ez a legkorábbi bazilikális elrendezésű templomok egyike, amelyről ma már csak a feltárt alapfalak árulkodnak.

A legkorábbi (már magyar) keresztény emlék, az ötvösmunkák mellett, a tarnaszentmáriai templom, amely a kutatások szerint valószínűleg X. századi keltezésű lehet, és Géza fejedelem testvérének, Mihálynak megbízásából épült. Csodával határos módon a mai napig áll. A templom külső jegyei árulkodnak arról, hogy ekkoriban még nem hódított igazán teret a nyugati művészet hazánkban.

A templom zárt csupasz falai, apró ablakai, még egy sajátosan magyaros jellegű stílust jeleznek, bár a keleti és nyugat európai hatás is tetten érhető benne. Elrendezésében, már teljes egészében a nyugati egyhajós, egyapszisos falusi templomok mintáját követi (hasonló korú döngölt föld és tégla alapozású templom alapjait tárta fel László Gyula Felgyőn).

A XI. századra már rohamosan épültek egymás után a kisebb nagyobb egyházak, természetesen ebben vitathatatlanul szerepe van a Szent Istváni rendeletnek. A 10 püspökség épületeiből, mára az alapfalakon, és néhány szórványos töredéken kívül nem sok maradt, ezzel szemben a következő évszázad magyar építészetét már igazi fellendülés jellemzi, amely a tatárjárásig gyakorlatilag töretlen is maradt. Ez az időszak talán nem termékenyebb a templomépítészet terén, mégis lényegesen több adat áll rendelkezésre róla, amely részben az írásbeliség, részben a szerzetesrendek nagyobb elterjedésének is köszönhető. Ebből a korból több templom is fennmaradt viszonylag épségben. Elég ha az ösküi, vagy a hidegségi rotundákra gondolunk.

Művészileg is egy jóval érettebb formát mutatnak a XII.-XIII. században épült egyházak, melyek közül leginkább azok maradtak fenn amelyek vagy elzárva voltak az esetleges támadásoktól, vagy a lélekszám csökkenésével, esetleg stagnálásával továbbra is szolgálták (átépítések nélkül) a közösség igényeit. Ilyen templomok épültek 1200 körül például Nagybörzsönyben,(Pest m.) Csempeszkopácson,(Vas m.) Bodrogolaszin,(BAZ. m.) Pápócon,(Vas m.) de Csarodán (Szabolcs-Sz.-B. m.) és még sok más településen. E templomok díszítettségét többnyire a helyi kegyúr gazdagsága, és ízlése határozta meg, mivel az esetek túlnyomó többségében is ők biztosították, az építéshez szükséges telket, és a jobbágyok robotmunkáját. Megjelentek az úgynevezett nemzetségi templomok amelyeket általában a kegyúr birtokközpontjában építettek fel. Ezek az egyházak maradtak meg nagyobb épségben, mivel méretük szerint is már nagyobbak masszívabb felépítésüek voltak. Ilyen templomok az egész országban találhatók többek között Jákon, Boldván, Felsőörsön és Lébényben is. E templomok a korábbi háromhajós templomtípus formavilágát viszik tovább. Megjelenésükkel monumentalitásukkal, a kegyurak reprezentálták saját hatalmukat.

A falusi templomok többsége azonban - mondhatjuk úgy – továbbra is egy „típusterv” szerint épült: egyhajós, egyapszisos, tornyos, vagy torony nélküli templomok, vagy ritkábban rotundák (körtemplomok). Elterjedésükben különböző vándorló, szerzetesi építőmühelyek játszottak közre, akárcsak a nagyobb nemzetségi templomoknál, így nem ritkaság hogy esetenként az ország keleti felén lévő templom legközelebbi párhuzama, külföldön, vagy az ország nyugati felén található meg. Egyes építőműhelyek vándorlását így nyomon lehet követni.

Ilyen építőműhely egyazon munkája lehetett például, a pápóci templom, és a jáki Szent Jakab kápolna is, amelyre az alaprajzi sajátosságok, és a hasonló faragványos megmunkálás alapján következtethetünk. Mindkét épület alaprajzilag négykaréjos körtemplom, amelynek keleti oldalát használták szentélyként (Ebben az időben minden templomot keleteltek, ami azt jelenti, hogy a szentélyt kelet felé igazították, míg a bejárat legtöbbször nyugaton, vagy a kevésbé eső áztatta déli oldalra esett.), és valószínűleg mindkét templom egyazon Bencés építőműhely munkáját fémjelzik.

A másik egyhajós tornyos típus elterjedése igen gazdag skálán mozog. Ennek legjellegzetesebb képviselője a csempeszkopácsi, és a nagybörzsönyi templom is. E templom típusoknál belső díszítés legtöbbször elhanyagolható, vagy igen naiv, kezdetleges ábrázolások, akárcsak az itt található faragványos díszítések. Természetesen kivételek mindig, itt is akadnak.

A nagybörzsönyi templom ma Magyarországon talán az egyik legépebb állapotban megmaradt építészeti emlékünk. Az évszázadok szinte érintetlenül hagyták. Építésének idejére vonatkozólag több variáció is kínálkozik, de annyi bizonyos, hogy még a tatárjárás előtt készült valószínűleg az 1200-as évek első negyedében. A tatárjáráskor ugyan megsérült a szentélyrész ezt azonban a vész elmúltával kijavították, újjáépítették. Ekkor készült a szentély falán körbefutó vakboltíves párkányfríz is, amelynek közeiben 19 keleties vonású emberi arcot faragtak. Az ide vonatkozó helyi hagyomány szerint, a falu lakossága által visszavert és megölt tatárok arcképei ezek, akiknek arcát mementóúl helyezték ide.

A templom külső formáiban, és díszítésében, az észak olasz, lombard mintákat követi, amelyre a vaskos formák, az ikerablakos tornyok, és a puritán egyszerűség jellemző. Talán a leginkább román stílusú épület Magyarországon, amely időben és stílusában is az egykorú európai építészeti irányzattal tart párhuzamot, bár jóval szerényebb formában.

Marosfalvi Ákos

Felhasznált Irodalom:
Marosi Ernő – Magyar falusi templomok 1975 Budapest Corvina kiadó
Dercsényi Balázs– Nagybörzsöny 1984 Budapest Tájak korok múzeumok könyvtára
László Gyula - A honfoglaló Magyarok 1994 Budapest
A korai középkor 1987 Budapest Corvina