MI A MŰVÉSZET?

Erre a kérdésre sokan sokféleképpen próbáltak választ adni, ha te is ki akarod fejteni a véleményedet akkor kattints ide.  Belépés a Fórumba.

A műalkotás Arisztotelész szerint alkotásvágyból és az érzelmek kifejezésének
vágyából fakad.
Lényegében a művészet a valóság utánzása, tükröt tart a természet elé. Az ember örömét leli az utánzásban, ami látszólag hiányzik az alsóbbrendű állatokból. A művészetnek mégsem az a célja, hogy a dolgok külso megjelenését ábrázolja, hanem
a belső lényegüket ezért nem a külső pontos visszaadása jelenti a valódi lényeget.

A legnemesebb művészet éppúgy szól az észhez, mint az érzelmekhez, és ez az
értelmi élvezet az öröm legmagasabb formája amihez az ember felnőhet.

On Aristotle, from The Story of Philosophy, Will Durant

A festészet a természet szülöttje - vagy inkább még helyesebbn a természet unokája,
mert minden látható dolgot a természet alkotott és az ő gyermeke adott életet a festészetnek.
Ennélfogva nevezhetjük a természet unokájának, ami része az Istennek.

Leonardo da Vinci jegyzeteiből

A művészet az amit a művész megnyilatkozása. (Nam June Paik)

A művészet sokkal inkább az érzelmek feltárulkozása, mint egy tárgy rajzolt képe

Francis Bacon

"(...)
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.
(...)"

(Karinthy Frigyes: Recitativ)

MI A SZÉP?

Kahlil Gibrain: A próféta

És egy költő azt mondá: Beszélj nekünk a Szépségről.
És ő így válaszolt:
Hol keresnétek a szépséget, s ugyan hol lelhetnétek fel, ha nem maga a
szépség a ti utatok és a ti vezetőtök?
És miként beszélhetnétek róla, ha beszédeteket nem ő maga szövi?

A bajbajutott és a sebesült azt mondja:
- A szépség szelíd és kedves.
- Mint egy ifjú anya, ki önnön dicsőségét kissé szégyelve jár közöttünk.

És a szenvedélyesek így mondják: - Nem, a szépség hatalmas és félelmetes.
- Mint a vihar, mely megrengeti a földet alattunk és az eget fölöttünk.

A fáradtak és az elcsigázottak így mondják:
- A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól.
- Hangja átadja helyét csöndjeinknek, miként a halovány fénysugár reszket, félve az árnyéktól.

Ám a nyughatatlanok azt mondják:
- Hallottuk, hogy kiáltozik a hegyek között,
És kiáltásaiba paták csattogása, szárnyak csapkodása és oroszlánbőgés vegyült.

Éjszaka a város őrei azt mondják: - A szépség a hajnallal érkezik kelet felől.

És délidőben a munkálkodók és az úton levők így beszélnek:
- Láttuk a föld felé hajolni az alkony ablakaiból.

Télen a hóban rekedtek ezt mondják:
- Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve.

És a nyár hevében az aratók így szólnak:
- Láttuk táncolni az őszi avarban, s hajába hófehér vegyült.

Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,

És a szépség nem hiány, hanem eksztázis.
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.

De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.

Kosztolányi Dezső: Szépség

De mi is az a szép?- Ami érdek nélkül tetszik - fújtuk hajdan az iskolában Kant szavait.
Ez a meghatározás hosszú, szívós harc eredménye, melyben a legnagyobb gondolkodók és bölcselők tevékeny részt vettek. Arisztotelésztől és Aquinói Szent Tamástól kezdve Schellingig és Schopenhauerig mindenki azt igyekezett megértetni a csökönyösen önző, birtoklásra hajlamos emberiséggel, hogy a szépség káprázat és öncél, a véges dolog végtelen visszfénye, mely többet ér,  mint maga az a dolog, melyből kiárad, s a csendélet akkor is szép, ha nem ehetjük meg azt a fácánt és nyulat, melyet ábrázol, a költemény akkor is szép, ha nem visszhangozza meggyőződésünket, és nem mozdítja elő közvetlen érdekeinket. A szépség hosi szabadságharca volt ez. Végül az emberiség belátta, hogy így is van. De ekkor se jutott közelebb a szépség rejtélyes mivoltához. Nem tudott számot adni, hogy miért is tetszik neki valami, vagy nem tetszik. Az újabb széptudomány  már nem is meghatározásokat, fogalmi megkülönböztetéseket keres, hanem lélektani úton igyekszik belehatolni a művészi teremtés s a művészi élvezés titkaiba. Miért szép például valamilyen szín? Ezt   gondolattársulásokkal, régi emlékek fölidézésével próbálták magyarázgatni. A magyarázat azonban mindig egyéni, sohasem általános. A mi gyerekeink általában a pirost tartják a legszebb színnek, talán azért, mert ez a legélénkebb szín, talán azért, mert a vérre emlékezteti őket. Japánban és Kínában azonban a legszebb szín a sárga, az a sárga, amely a mi lélekbúváraink szerint elszomorítólag hat ránk, s a halottak sápadtságát, a kicsépelt szalmát, az elmúlást juttatja eszünkbe.
Nem lehet tehát eldönteni általános érvénnyel azt sem, hogy melyik szín a vidám, és melyik a szomorú. Gyászunk színe a fekete. Ellenben egyes néger törzsek pirosban gyászolnak, a japánok fehérben, a kínaiak halványlilában, az egyiptomiak sötétsárgában, az abesszíniaiak szürkében. Az az egykor elterjedt hiedelem is megbukott, hogy a szépség tulajdonképpen az épség, a testi és szellemi egészség, s ép testben okvetlenül ép lélek lakik. Ha ez így volna, akkor labdarugóbajnokaink vezethetnék az emberiséget. De nincs így. A púpos Leopardinak, a sánta Byronnak, a nyavalyatörős Dosztojevszkijnek, az iszákos Poe-nak, a rögeszmés Tolsztojnak, az   idegbajos Nietzschének, az asztmás Proustnak mégis többet köszönhetünk, mint nekik. Be kell érnünk azzal, hogya szépség fogalma egyénenként és népenként nagyon viszonylagos, amit egy újabbkori tudós abban a kétségbeesett mondatban fejezett ki, hogy a szépség tudatos önámítás.

A szépség az, amit Istenről az érzékszerveink meglátni, meghallani, megízlelni képesek. A szépség szent, Isten kegyelmének a jele, ami érzékelhetővé válik az ember számára.

Michel Pochet