A legfontosabb technika a mozaik. A kép teljesen személytelenné válik, mert egyetlen célja az egyház dicsőségének ünneplése. Tárgyuk vagy teológiai: Krisztus, az Istenanya, az apostolok, vagy vallástörténeti: az ó- és újtestamentum jelenetei. Nem Krisztus történetének tragikus részletei, hanem hatalmának és dicsőségének képei kerülnek a falakra.

A képeken gyakori a szimbolikus ábrázolás. A mozaik jellemzői mélykék háttér, késobb arany.

A kompozíció is kötött. Középen van Krisztus, vagy a templom védőszentje, körülötte pedig a szentek, a jelenet szereploi (SS. Cosma e Damiano, Sta. Pudenziana, Sta. Agnese fuori le Mura).

Justinianus idejéből valók a híres ravennai Justinianus és Theodóra mozaikok, melyeken a császár és felesége portrészerű huséggel jelenik meg.

A monumentális képeken kívül a bizánci festészet maradandó műveket hagyott az utókorra a temperával festett kis ikonokkal. A képrombolás idején rengeteg pusztult el ezek közül.

A monreali templom apszismozaikja: méreteiben a leghatalmasabb mozaik. Az apszis fél kupoláját az áldó Krisztus mellképe tölti ki, továbbá a Madonna, angyalok, apostolok. Az alakok között az egységes arany háttér az égi fényességet érzékelteti.