A GÓTIKA MŰVÉSZETE
(az anyagot készítette Merczel Dániel)

  A gótika az első klasszikus művészet, amely teljesen Európában gyökerezik. Időrendben a román stílust váltotta fel, és legalább másfél évszázadon át Európa egyetemes stílusa volt. Ezt a két stílust oly sok átmenet köti össze, hogy elkülönítésük a gótika korai idejében meglehetősen nehéz. Eleinte feltűtő módon keverednek, sőt egybe is olvadnak. Később lassú elkülönödés utján a közös vonások száma egyre apad, és a román emlék lassacskán teljesen eltünik.

A gótika gyors hódítását megértjük, ha figyelembe vesszük a kor viszonyait. A 13. Században már Európa szerte fellendült a városi élet a polgárság ipari és kereskedő tevékenysége révén. A polgári elem hatalommá vált, mellyel számolniuk kellett a fejedelmeknek is. A különféle szerzetesrendek a városok falai közt telepedtek le, ott emelték templomaikat. A polgárságnak valósággal becsvágya, hogy hatalmas dómokkal díszítse városát. Kőműves- és kőfaragócéhek virulnak fel, a többi művészeti technika is világivá válik. A gótika, ellentétben a román stílussal, nem kolostorművészet. Városi művészetté válik, templomait nem helyezi távol a központoktól. Nem kevésbé művészi értékű világi épületeinek legjava is, a kor várai, kastélyai, egyes gazdag kereskedelmi és ipari területek székházai, a városháza, lakóházak.

Látható tehát, hogy hasonlóan az egyéb monumentális művészetekhez, a gótika is először az építészetben, elsősorban az egyházi építészetben valósította meg céljait.

A gótika szülőföldje Észak-Franciaország, onnan gyorsan szétáradt Európa legnagyobb részébe, egészen a Keleti-Kárpátokig. Észak-Franciaországban, az Isle-de-France-ban egy sor templom maradt ránk, mely részeiben a korai gótikát idézi. A chartresi dómban már megjelenik a gótikus pillérköteg, de váltakozik a román oszlopokkal. A saint-denisi apátsági templom is gótikus, de főbejárója még félkörű lezáródású (román). A világhírű párizsi székesegyház, a Notre-Dame mindenütt csúcsíves, belsejében azonban még nem pillérköteg, hanem oszlop a tartóelem. A laoni dómban az ablakok hol félkörű, hol csúcsíves záródásúak, melyek szintén a gótika jegyei.

 A román stílustól való eltávolodás lassanként kiterjed a templomok minden részére. A hajók viszonya megváltozik. A mellékhajók és főhajók aránya a tervezők akarata és területkiszabó érzése szerint alakul. Ez a szabadság azért válik lehetővé, mert már nem félkörs, hanem csúcsíves boltozatok fedik a hajók szakaszait. Ezek szerkesztése bármilyen alakzaton, akár háromszögűn, akár sokszögűn lehetséges (Notre-Dame). Bármely területet tetszés szerinti magasságba nyuló boltozással lehet fedni, megszünik a tér felső elhatárolódásának kötöttsége is. A boltozási technika kifinomodásával az építészek felismerték a bordarendszert. Elvették az oszlopot, helyére pillérköteget állítottak. A különféle pilléreken vezették le az ívbordák mindegyikét, egészen a talajig, így biztosítva szilárdságukat. At íly módon épített boltozat ugyan jelentősen könnyebb lett, de mivel csúcsíves volt, szétfeszítéssel fenyegette tartóit. Ennek megoldásaként a falakat ott, ahol a boltozat bordái nekifeszültek, kívülről támasztó pillérekkel erősítették meg, vagy áthidaló támasztó íveket építettek. Ezek körbefogták a templom külsejét, belseje pedig felszabadult a teherhordóktól.

Később az építészek rájöttek arra is, hogy minden terhet a pillérkötegekre, és támasztópillérekre lehet hárítani. Következetesen kivettek a falakból is, helyükre óriási ablakok kerültek, melyek e kor üvegfestményeitől ékesedtek.

A hatalmas ablakokat szerkezeti okokból is szükséges volt tagolni, melyet úgy oldottak meg, hogy függőleges kőlécekkel felezték, a feleket is további felekre osztották. Mindegyik rész kőszalagokból vésett csúcsívben végződött, a közöket pedig mértani formákkal töltötték ki. Nagy gondot fordítottak a főhomlokzat kiképzésére. Karcsú tornyokat emeltek, mintegy keretbe foglalva a bejárókat. Ezek is csúcsívben végződtek, gazdag, faragott díszítést kaptak.

Az emeleteket vizszintes párkányok és csúcsíves árkádsorok választották el egymástól. Ezek ellensúlyozták a magasba szökő formákat.

Fontos tudni, hogy e művek mindegyikén nemzedékeken át dolgoztak a mesterek, ezért kiképzésük nem egyenletes, de ez nem csökkenti esztétikai hatásukat.

Jól megfigyelhetők a hosszas építkezés jegyei a Németalföld déli részén is, pl. a brüsszeli Sainte-Gudule székesegyházban is, melynek belseje és jóval később épített főhomlokzata nem csendül össze teljesen.

A váltakozó korok váltakozó érzése hagyta nyomait a strassburgi és a freiburgi székesegyházon, és a kölni dómon.

Mint ahogy a francia gótikát követte a német építészeti stílus, ugy ez utóbbi hatott a spanyol gótikus építészetre. Legnagyobb szabású alkotásai a toledói, burgosi és leoni székesegyház.

Hasonló képpen idomult a kor divatjához az angol építészet is, amely azonban keskeny hajóin, szentélyein angol díszítő sajátosságokat is szóhoz juttat, őrzi a régi, nemzeti hagyományokat.Ilyenek pl. a yorki székesegyház, vagy a londoni Westminster-apátság.

Az itáliai gótikus építészet az olaszok nemzeti sajátosságait tükrözi. Olaszországban nem a szerkezet hangsúlyozása a fontos, hanem inkább a térhatásra fektetnek hangsúlyt. Támasztópillért csak ritkán alkalmaznak, mellőzik a tornyokat is. A falakat vizszintes fehér-fekete kövekkel burkolják. Ilyen a sienai, a firenzei dóm. A vizszintes elemek tagozódása figyelhető meg a milánói dómon is. Az olasz dómók, ellentétben az északon épülttekkel, zárt térhatásúak.

Magyarországra korán köszöntött be a gótika, sajnos legtöbb emléke áldozatul esett a történelem viharainak. A gazdag építkezések színhelye elsősorban Buda. Leghíresebb a IV. Béla építtette Nagyboldogasszony-templom, de tucatszám épültek gótikus templomok Pesten is. Ezekből csak falrészek, romok maradtak ránk (Margitsziget, Óbuda, Tabán).

Az ország egyéb részein is megfigyelhetők a gótikus építészet romjai: Szegeden a ferencrendiek temploma, Eger, Nagyvárad és Miskolc gótikus templomai. A legtöbb emlék talán Sopronban és Kőszegen maradt ránk.

Emlékek dolgában gazdagabb a Felvidék. Ide sorolhatjuk Pozsony, Kassa, Lőcse, Szepes, Eperjes átalakult formában ránk maradt templomait.

A világi építkezések közül legtöbbet Vajda-Hunyad váráról tudunk. Itt kell megemlíteni Európa más országainak világi építkezéseit is, melyek közül leghíresebbek a londoni Westminster Hall, a csehországi Karlstein vára, Marienburgban a német lovagrend vára, Belgiumban a genfi és brugesi csarnokok, Olaszországban a városköztársaságok székhelyei, első helyen a velencei Dogepalota.

A gótikus stílus virágkorában, tehát a 13. és 14. században rendkívül megbővülnek a festészet emlékei. A gótika bőséges falfelületeket juttatott a festőknek. Az olasz Giotto az első falfestő, akinek művei ránk maradtak.

Vele indul több évszázados virágzásnak az olasz festészet, sőt az ő hatására az egész európai festészet súlypontja Olaszországba billen át. Általa válik a középkorban először, mindent áttörő erejűvé az egyéniség.

Európa többi részén a gótikus építészet kevesebb falat adott a festőknek. Avignonban, a pápák új székesvárosában keveredett össze a francia az olasz stílussal. A német festészetere pedig hatottak Prágában a császári udvar vendég-festői.

Magyarországon a gótikus festészet emlékei, a fontos központok templomait, várait díszítő képek elenyésztek, és ránk a falfestmények közül csak a vidéki templomok töredékei maradtak, többnyire megviselt állapotban. A falfestés jegyei nálunk is hasonlóak, mint egy ideig Nyugaton: az alakokat, formákat fekete körvonalak fogják körül. A ránk maradt sok oltárkép sokféle stilisztikai vonást mutat. A legjobbak Kolozsvári Tamás néhány festménye, és az M. S. jelzésű ismeretlen festő néhány képe, melyeket az esztergomi képtárban őriznek. E mesterek művei mai ismereteink szerint a ránk maradt szárnyasoltárok legjobbjai közé tartoznak.

A gótika korának szobrászatát a legnagyobb magaslatokra a franciák és az olaszok emelik. Ezernyi szobor és dombormű díszíti a templomok homlokzatát. Ezeken jól megfigyelhető a kor szobrászati stílusa. Eleinte a szobrok nyugodtak, jól illeszkednek az építészeti tagozatok közé. Később élénkebbé, mozgalmasabbá válik minden. A test súlypontja az egyik lábra nehezedik, a körvonalak kidagadnak. A ruhákon a redők egyre öblösebbé válnak, az arcok egyre kifejezőbbek. Leghíresebbek a francia székesegyházak domborművei: Párizs, Amiens, Chartres, Reims.

Az ábrázolt alakok nyugodtsága, az arcokon tükröződő érzelmi vonások messze kiemelik őket az átlagból.

Hasonló érzelmi elemek figyelhetők meg a Dijoni Múzeumban található gótikus díszű kőkoporsón, fedelén az elhunyt alakjával.

A kor olasz szobrászmestereinek is jelentős munkái maradtak ránk: a pisai keresztelőkápolna, vagy a sienai székesegyház domborműve, mely a megváltó egész élettörténetét mutatja be. Kiváló mesterek munkáinak egész sora figyelhető meg szerte Olaszországban.

Magyarországon az emlékek elpusztulása miatt a szobrászat is töredékes képet mutat. 1373-ból azonban ránk maradt a Kolozsvári testvérek –Márton és György- Szent György szobra, középkori művészetünk legértékesebb emléke. Öt bronzszobrukról van tusomásunk, melyek közül csak ez az egy lovasszobor maradt meg. (Prága)

Kőszobrászatunk megmaradt emlékei legnagyobbrészt síremlékek alakos domborművei. Királyaink faragott síremlékei azonban egytől-egyig elpusztultak. Fafaragó művészetünk emlékeiből viszonylag sok maradt ránk, elsősorban a Felvidék és Erdély templomaiban. Híresek a Szepesség művei, a külföldre szakadt Kassai Jakab stílusa, melyet legszebben tükröz a müncheni muzeumban lévő faragott főoltára. A Szepességben pedig Lőcsi Pál műhelye látja el a környéket faragott szentekkel.

Forrás: Lyka Károly: A művészetek története