BODY ART

A body art (testművészet) a hatvanas évek végén kialakuló nemzetközi művészeti tendencia, mely központi "anyagául" az emberi testet választotta. A különféle művészeti ágak közül korábban a szobrászatnak volt legtöbb köze az emberi testhez, a body art azonban ehhez viszonyítva újat hozott: itt már nem mások testének megmintázásáról van szó, hanem a művész ezúttal saját testén hajt végre különféle beavatkozásokat. Ezért szokás azt mondani, hogy a body art-ban az emberi test az alkotás szubjektuma és objektuma is egyúttal.

Az emberi test vagy az egyes testrészek használata a body artban rendkívül szerteágazó. Denis Oppenheim kifeküdt a strandra, mellére egy nagy bőrkötésű könyvet helyezett el, és két fotóval dokumentálta testének fokozatos lebarnulását (a második fotón jól látható, hogy ahol a könyv feküdt, négyzet alakban fakó maradt a művész bőre). Charles Manson keresztet vésett a homlokára, ezzel jelezve, hogy kivált a társadalomból, Chris Burdén többször életveszélyesen felsértette a testét, Bruce Naumann "szökőkutat" játszva vizet fröcskölt a szájából, Vito Acconi egy órán át dörzsölte bal kezét és minden öt percben színes fotót készített az irritált hely változásairól. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni, és akkor fokozatosan kirajzolódna, hogy a body art tevékenysége elsősorban a mazochizmus, a szexualitás, a nárcizmus és az exhibicianizmus témakörében mozog, de még az olyan illetlenségek is művészetközelbe kerültek, mint az orrpiszkálás vagy a jól kivitelezett szellentés.

A body art előzményeit keresve Marcel Duchamp, Yves Klein, Piero Manzoni és Arnulf Rainer nevét szokás megemlíteni, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az emberi test és a viselkedési módok iránt a hatvanas-hetvenes években nem-művészeti területeken is felélénkült az érdeklődés. Gondoljunk csak a csoportterápiára, a tetoválás divatjára, a szexuális forradalomra, a hajviselet és a meztelenség iránt tanúsított pánikszerű figyelemre, vagy a mozdulatok és pózok nyelvként való tudományos értelmezésére.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996