GRAFFITI

A graffiti eredetileg falrajzot, falra vésett, illetve karcolt szöveget jelent (az olasz grafitto szó jelentése: karcolás, karmolás), később azonban a vésőt, a krétát és egyéb "karcolóeszközt" mindinkább felváltja a színes filctoll, a szórópisztoly, más szóval a spray-festék.

A graffiti egyesek szerint már az ókori Egyiptomban létezett afféle "szubverzív", "ellenzéki" népművészetként, de csak századunk második felében került közvetlen összefüggésbe a képzőművészettel. A nyugati városok utcáiról, metróállomásairól és egyéb hozzáférhető, nyilvános falfelületeiről kezdetben áttételesen, majd egyre közvetlenebbül került be a kiállítótermekbe. Az INFORMEL és az ABSZTRAKT EXPRESSZIONIZMUS egyes képviselői (mindenekelőtt Cy Twombly, Antoni Tápies, Jean Dubuffet) először csak a graffiti egyes jellegzetes formai elemeit építették be képi világukba, Tony Shafrazi iráni művész pedig már botrányos AKCIO-jához használta fel: a hetvenes évek elején Picasso féltve őrzött Guernicájára spray-festékkel háromszor ráfújta a "hazugság" szót.

Ennek ellenére a névtelen graffiti-szerzők a hatvanas-hetvenes években még inkább az utcán működtek, s a műfajban részben önkifejezési eszközt, részben pedig politikai és világnézeti állásfoglalásuk mindenki számára hozzáférhető színterét látták. Kiderült, hogy nemcsak egyes csoportok képviselnek viszonylag könnyen fölismerhető stílust, hanem bizonyos egyének is. Mindez oda vezetett, hogy a műfaj tehetségesebb képviselői fokozatosan közismertté váltak, egyre több csoportos és egyéni kiállításon vehettek részt, és tevékenységük csakhamar az új festőiség jelentős amerikai irányzatává vált. Az anonim és a festői stílusként kezelt graffiti legfontosabb középpontja egyaránt New York, az utóbbi ismertebb képviselői pedig Keith Harring, Crash, Kenny Scharf, James Brown és Ramellzee. Közös bennük, hogy a művészetet mindannyian a nagyvárosok üresen hagyott falfelületein kezdték művelni, munkáik általában gyerekesen illusztratívak, élénk, szinte világító-vakító színeket használnak, és közel áll hozzájuk a népszerű képregények, valamint rajzfilmek gondtalan, üde világa. Irányzatukat a szakirodalom NEW YORK GRAFFlTI néven tartja számon.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996