KINETIZMUS

A kenetizmus kifejezés a görög kineo szóból ered, ami annyit jelent, hogy mozgatok. A modern művészetben az ötvenes évek végétől kialakuló, az OP ART-taI szoros rokonságot mutató nemzetközi művészeti áramlat megnevezésére használatos. Az irányzat legfontosabb jellemzője, hogy a művészettörténeten végigvonuló mozgásillúziót valódi mozgással váltja fel. Olyan konstrukciókról van szó, melyeket mechanikus, mágneses vagy elektronikus úton mozgásba hoznak, sőt gyakran különféle hang- és fényeffektusokkal egészítenek ki. Az irányzat előzményeként Alexander Calder harmincas években készített mobile-fiait (=mozgó), Marcel Duchamp úgynevezett rotoreliefjeit, Moholy-Nagy László fénykinetikáját, valamint Gabo és Pevsner egyes konstruktivista kísérleteit érdemes kiemelni. Calder mobile-fiai egy ponton felfüggesztett, finom drótszerkezettel összetartott változatos fénylapokból állnak, a levegő áramlásától mozgásba jönnek, és összetett fény-árnyék játékot nyújtanak. Duchamp rotoreliefjei forgatható körlapra illesztett spirálrajzok, a forgás sebességétől függően változnak, és a térbeliség illúzióját keltik.

Már Gabo, Pevsner és Moholy-Nagy fény- és mozgáskísérletei szorosan kapcsolódnak a modern tudományhoz és technikához, és ez az ötvenes-hatvanas évek kenetizmusában még inkább jellemzővé vált. A művészet és a technika közötti határok időnként annyira elmosódtak, hogy egyes kinetisták a maguk tevékenységét nem is művészetnek, hanem "vizuális kutatásnak" nevezték. E technicizálódási folyamat elleni reakcióként is felfogható Jean Tinguely tevékenysége, aki a vizuális kutatócsoportokkal szemben komoly fenntartásokkal és mélységes iróniával kezeli a gépeket. 1960-ban készítette el New York tiszteletére című monumentális művét, melyhez nyolcvan bicikli-, motorbicikli- és kocsikereket, egy megrongálódott zongorát, zománcozott üstöt, meteorológiai léggömböt, sok-sok üvegpalackot és egyéb hulladékot használt fel. A szuperkonstrukciót tizenöt motorral látta el, melyeknek az volt a rendeltetésük, hogy az egész építményt szétverjék, darabokra zúzzák és elégessék. A bemutatón egy, a művészetben járatlan tűzoltó vetett véget a gépezet önpusztításának, amit akár úgy is fel lehet fogni, hogy ha öntudatlanul is, de a mű társalkotójává vált. A kinetikus művészetnek azóta is gyakori velejárója, hogy a nézőt bevonja az alkotás folyamatába. Nicolas Schöffer "kinetikus tornyaiban" például olyan berendezések vannak, melyek a környezeti változásoktól, a néző helyzetétől és mozgásától teszik függővé a fény- és hangeffektusok változását, valamint a konstrukció mozgásának módját.

A kinetizmus nemzetközi mozgalom, de különösen Nyugat-Európában és Dél-Amerikában közkedvelt. Jelentősebb művelői a már említetteken kívül a német Zero csoport, a francia GRAV (Groupe de Rechere d'Art Visuel - Vizuális Művészeti Kutatócsoport), Takis, Adolf Luther, Yaacov Agam, Pol Bury, a magyarországi művészek közül pedig mindenekelőtt Haraszty István.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996