LAND ART

A land art-nak és EARTH ART-nak egyaránt nevezett nemzetközi művészeti mozgalom (az előbbi tájművészetet, az utóbbi pedig földművészetet jelent) a hatvanas évek derekán alakult ki, elsősorban a MINIMAL ART-ból, de szoros szellemi kapcsolatot tartva a konceptuális művészettel (CONCEPTUAL ART). Lényege, hogy a művészek a hagyományos szobrászati anyagok és módszerek alkalmazása helyett magán a természeten hajtanak végre különféle változtatásokat. E művészeti tendencia kezdete abban jelölhető ki, hogy egyes alkotók nagy mennyiségű földet, követ vagy homokot hordtak a galériába (Walter de Maria például egy alkalommal nem kevesebb mint 500 köbméter földet "állított ki"). Később egyes művészek kivonultak a kiállítási termekből, és a művészeti tevékenységet kiterjesztették a valóságos térbe, a tájba, valamivel ritkábban pedig a városi környezetbe. Hatalmas jeleket fúrtak vagy építettek fel az emberi civilizációtól rendszerint távol eső vidékeken: több hónapi kemény munkával készült el Robert Morris Obszevatórium című hetven méter széles mesterséges dombja; 240 000 tonna követ és földet kellet megmozgatni a nevadai sivatagban, hogy megvalósulhasson Michael Heizer Kétszeres negatív című műve; Valter de Marfia ugyanott egy mérföldnyi hosszúságú vonalat húzott; Robert Smithson pedig az utahi Nagy Sós Tavat egy 450 méter hosszú és 49 méter átmérőjű spirállal "dekoráltatta" ki. (Az utóbbi érdekessége, hogy a tó vízszintje időközben annyit emelkedett, hogy a spirál többé nem látszik.)

E munkákban közös, hogy a művészek hasonló elementáris mértani formákkal (egyenes, négyzet, kör, spirál) dolgoznak, mind a minimal art képviselői és hogy a művek messze meghaladják az emberi dimenziókat - következésképpen befogadásuk nemegyszer fizikai nehézségekbe ütközik. A lakott területektől távol fölépített vagy földbevájt óriási jelek egészében csak a magasból tekinthetők át. Bírálták is a land artot, hogy egyedül azok számára hozzáférhető, akiknek van helikopterük vagy repülőgépük.

A közönség ezeket a munkákat rendszerint csak fényképről, videofelvételről vagy filmről ismerheti, tehát akárcsak a konceptuális művészetben, itt is sorsdöntő lett a dokumentáció. Igaz, Walter de Marfia eredetileg megtiltotta egy mérföld hosszúságú "vonalának" vizuális dokumentálását, hogy az csak az emberek képzeletében létezzen, Jan Dibbets pedig épp a fényképezőgépet és a perspektívatörvényeket felhasználva domborította heggyé a végtelen holland síkságot - tehát nem valós, hanem csak fotón létező fiktív hegységgel ajándékozva meg a nemzetet.

A land art távoli előzményei azok az óriási méretű ősi rajzok, melyeket a perui Nazca nevű pusztaságban találtak, a természet és a civilizálatlan területek iránti vonzalom pedig minden bizonnyal nem független a korabeli underground-mozgalmak szellemiségétől.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996