MAIL ART

A mail art (postai művészet) vagy CORRESPONDENCE ART (levelezésművészet) azt a hatvanas években tömegessé váló nemzetközi művészeti tevékenységet jelöli, mely a posta valamilyen szolgáltatását vagy kellékét (levél, levelezőlap, csomag, távirat, bélyeg, pecsét) veszi igénybe kapcsolatteremtés, kapcsolatfenntartás és művészi "üzenetek" közvetítése céljából, miközben rendszerint kifejezési eszköztárába is a posta szállítási jeleit építi be. Fogalomkörébe tartozik: elkülöníteni, megkapni, átalakítani, kicserélni, gyűjteni és kiállítani. Nemzetközi nyelve az angol, képalkotási módszere pedig a -COLLAGE, az ASSEMBLAGE, kivágás, ragasztás, kopírozás, pecsételés, a fotó, a xerox stb. Két alműfaja, a RUBBER STAMP ART (bélyegművészet) és az ARTISTS STAMP (művészbélyeg) részben önállósult: az előbbi a művész által tervezett pecséteket, az utóbbi pedig a művészek saját gyártású bélyegeit foglalja össze.

A mail art föllendülését nagyban elősegítette a FLUXUS csoport és az Újrealisták (ÚJREALIZMUS) egyre növekvő postaforgalma az ötvenes években, de természetesen korábbi előzmények is találhatók. Duchamp ötlete volt, hogy a posta tömegkommunikációs eszköznek tekinthető; Kurt Schwitters Merz-rajzai az első műalkotásként számontartott pecsétképek, egyúttal a bélyegművészet korai előhírnökei; az első művészbélyeget pedig valószínűleg Kart Schwesig készítette 1941-ben.

A posta vagy küldeményművészet elválaszthatatlan a hatvanas-hetvenes évek uralkodó tendenciáitól. A művészi szándékú küldemények a konceptuális művészet (CONCEPTUAL ART) és a vele rokon törekvések hatására gyakran foglalkoznak magával a művészettel, annak társadalmi vonatkozásaival és az üzenetet közvetítő médiummal is (MEDIUM).

A nemzetközi mail art mozgalomban részt venni kezdetben a művészi intézményrendszer bojkottálását is jelentette, hiszen a postai küldemény elvileg független a galériáktól, a művészeti piactól és a közönség elvárásaitól. Így volt ez mindaddig, míg egyesek el nem kezdtek (lehetőleg hatalmas) mail artkiállításokat, bélyeg- és pecsétművészeti bemutatókat rendezni, és amíg meg nem alakultak az első küldeményművészeti intézmények (New York Correspondence School of Art, International Artist's Cooperation stb.). Ekkor derült ki, hogy a posta eredendő demokratizmusa milyen óriási számú művész részére tette lehetővé az efféle alkotótevékenységet (Keleten és Nyugaton, a művészeti központokban és a periférián egyaránt), de a nagy nyilvánosság olyan következményeket is maga után vont, amelyek ellenében eredetileg a küldeményművészet kialakult: a művészek postai küldeményei bekerültek a műkereskedelmi hálózatba, és különösen a ritka, kis példányszámú művészbélyegekért ma már a filatelisták és a galériatulajdonosok komoly összegeket fizetnek. Mindezek ellenére igazat adhatunk azoknak a teoretikusoknak, akik a mail artban korunk egyik jellegzetes "népművészetét" látják, hiszen iskolázottságtól, területi hovatartozástól, életkortól és hivatalos státustól függetlenül a postán keresztül bárki közölheti esztétikai, politikai és művészeti hitvallását, illetve a legegyszerűbb eszközökkel konkrét személyhez vagy személyekhez szóló műveket hozhat létre.

A nemzetközi mail art hálózatban természetesen sok-sok magyar név is felbukkan. Leggyakrabban talán Perneczky Gézáé, Galántai Györgyé, Lengyel Andrásé, Szombathy Bálinté, Tóth Gáboré és Fegyveresi Tóth Árpádé. A Budapesten székelő, Galántai vezette Artpool Archívum nemzetközi viszonylatban is jelentős küldeményművészeti gyűjteményt őriz.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996