MÉDIUM

Az eredetileg eszközt, közeget, hordozót és közvetítőt jelentő médium szó a hatvanas évek második felében vált a nemzetközi művészeti élet egyik leggyakoribb terminusává. Használatos ugyan a "mediális művészet" megjelölés, de a különféle médiumok iránt megnyilvánuló felfokozott érdeklődés mégsem egy adott irányzat jellemzője, hanem a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek végéig terjedő időszak művészetének uralkodó problematikája. Miután a konceptuális művészet (CONCEPTUAL ART) és a vele rokon törekvések a művészeti gondolat, ötlet és fogalom jelentőségét emelték ki a megvalósítással és ezzel együtt a technikai értelemben vett médiummal szemben (film, nyomtatás, fényképezés, festészet stb.), a hatvanas évek közepétől a művészek érdeklődése inkább a "közvetítő" vizsgálatára terelődött. Nagy szerepe volt ebben Marshall McLuhan kanadai gondolkodó elméletének, ami azon a föltevésen alapul, hogy maga a médium az üzenet, vagyis a tömegmédiumok nem annyira tartalmukkal hatnak, hanem elsődleges közleményük maga a médium (klasszikus példa: amikor a televízió megjelent, az emberek nem a hírösszeállítást nézték benne, hanem magát a televíziót csodálták). Másként fogalmazva, a médium elsődleges "üzenete" nem más, mint az a változás, amit a megjelenése okoz részben az emberek közötti viszonyokban, részben pedig az ember és a valóság viszonylatában. Erre a művészek úgy reagáltak, hogy a képzőművészetben sem az az érdekes, hogy mit közölnek, hanem az, hogy milyen módon teszik ezt. Egyrészt fokozott mértékben kezdtek érdeklődni az új technikai eszközök iránt (videó, polaroid, xerox), másrészt a hagyományos médiumokat használva sem azokra a "közleményekre" voltak kíváncsiak, melyeket azok közvetítenek, hanem magának a médiumnak a sajátságaira.

A festészet médiumközpontú felfogása például annyit jelent, hogy a művészt nem a kép által közölhető narratív tartalom érdekli, hanem a festészet mindenekelőtt a festészetről "szól" (FUNDAMENTAL PAINTING).

A médiális szemlélet úgyszólván minden hagyományos közvetítő eszközre kiterjed (BOOK ART, EXPERIMENTÁL1S FILM, EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, FOTÓHASZNÁLAT, VIDEÓ ART), a művészettől korábban idegen médiumok kerültek az érdeklődés középpontjába, kezdve a postai küldeménytől (MAIL ART) egészen az emberi testig (BODY ART). A hagyományos médiumokat új célok szolgálatába állították, új javaslatok születtek a tömegmédiumok használatára, sőt kisajátítására vonatkozóan, és mindennek következményeként jelentős átrendeződésre került sor a hagyományos műfaji rendszerben. Két új terminus vált használatossá: a művészeti közegek kombinációjára a MIXED MEDIA, a műfajok közötti új területek megnevezésére pedig az INTERMEDIÁLIS MŰVÉSZET (vagy egyszerűen INTERMÉDIA).

A médiális művészetszemlélet eddigi legátfogóbb bemutatója a kasseli Documenta 6 volt, melyen végképp kiderült, hogy számos új művészeti jelenség megközelítésére a médium sokkal alkalmasabb kategória, mint a műfaj fogalma, mivel az előbbi egyszerre jelölhet anyagot, technikát, témát, hordozót, kifejezési eszközt, egyéni stílust és alkotói módszert.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996