Vissza a folapraStílusokTechnikákMi a muvészet?

MINIMAL ART

A minimal art (minimális művészet) a hatvanas években kialakuló szobrászati és festészeti irányzat. A kifejezést először Richard Wollheim használta 1965-ben a korabeli amerikai művészet azon tendenciájának megjelölésére, melyben a műalkotás szerkezete alapelemekre egyszerűsödik, és a művészi érték nulla fokához közelít: ahhoz a legkisebb értékhez, mely a művet a köznapi geometrikus tárgyaktól még elválasztja. Egy végletekig személytelen, objektív, modellező irányzat ez, mely száműzi a művészetből az érzelmi tartalmakat és a megvalósítás kézhez kötöttségét. A művek nemegyszer úgy készülnek, hogy az alkotó csak a vázlatukat adja meg, a kivitelezést pedig a modern ipari technológiára bízza.

A minimal art tisztán reduktivista mozgalom, de a mű hatóterületét a klasszikus szobrászathoz viszonyítva olykor ki is szélesítette. Számos olyan alkotás született, melybe bele kell értenünk a közvetlen környezetét is, például a természeti környezetet, vagy a múzeum, illetőleg a galéria térbeli adottságait. Az irányzathoz tartozó művészek egyike-másika nem elégedett meg azzal, hogy természeti környezetbe helyezze geometrikus formájú alkotásait, hanem olyan földgátakat és árkokat terveztek például, melyek teljesen megváltoztatták a táj arculatát. Nem a szobrászat dekorálta a tájat, hanem a táj külleme változott meg a művész beavatkozásával (LAND ART).

A minimal art előzményei rendkívül sokrétűek. Egyaránt hivatkozhatunk Malevics, Mondrian, Moholy-Nagy vagy Albers nevére, a kései kubizmusra, a Bauhausban folyó munkára, a konstruktivizmusra stb., ha viszont komolyan vesszük Vollheim állítását ("a minimal art az első amerikai irányzat, mely semmivel sem tartozik Európának"), akkor mindenekelőtt három tengerentúli művész, Barnet Newman, Ad Reinhardt és David Smith munkásságára kell utalnunk. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül az irányzat megjelenésének "ideológiai" okát sem: a minimalisták abban bíztak, hogy végletekig lecsupaszított, hideg, alapformákra redukált műveiket a hatalom nem fogja olyan könnyedén asszimilálni, mint ahogy azt a POP ART-tal és az OP ART-tal tette. A sors iróniája, hogy az irányzat "végzete" éppen ezzel függ össze: a legelsöprőbb kritikákat azért kapta, mert "rendkívül alkalmas üzleti célokra, és jobboldali szemléletű" (John A. Walker).

A minimal art szinonimájaként a kritika gyakran használja még a REDUCTIVE ART (reduktív művészet) és a PRIMARY STRUCTURES (primer struktúrák) elnevezést. A mozgalom legfontosabb kiállítására 1966-ban került sor a New York-i Jewish Museumban, kiemelkedő képviselői pedig a következők: Sol LeWitt, Robert Morris, Carl Andre, Donald Judd, Larry Bell, Ronald Bladen stb. A magyar művészek közül némi fenntartásokkal ugyan, de ide sorolható Bak Imre, Nádler István, Fajó János és Hencze Tamás munkásságának bizonyos része.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996